Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. március 3Í. VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT О VADÄSZAT Tavasz hírnöke a szalonka A szalonkát — tavasszal és ésszel vonuló vándormadarunkat — várja minden vadász a legnagyobb öröm­mel. Részben azért, mert megjelenése a tavaszt hirdeti, no meg azért is, mert ez a madár nyújtja az év első vadászati lehetőségét. XXX Színe felül rozsdabarna, szürkés­­sárgás-fekete foltokkal. Alsó testrésze világosabb. Jellegzetesen hosszú cső­rével szedi ki a talajból a túlnyomó­­részt gilisztából álló táplálékát. Szár­nya könyökében találjuk a a felejthe­tetlen vadászemlékül szolgáló ecset­­tollat, farktövén pedig a mellévaló piheszerű pamacsot. Téli szállásuk az Adriai- és a Föld­közi-tenger: Olaszország, Spanyolor­szág stb. vidéke, ahonnan március elejére, április közepére érkezik el hozzánk, s folytatja útját a keltető­­helyekre. Hazánk középhegységeinek az erdeiben költ a legszívesebben. A tavaszi vonulás közben erdeink­­ben megpihenő szalonkák mindenna­pos nászrepülése jóval napnyugta után kezdődik és körülbelül félóráig tart. Ilyenkor a párját kereső vagy kergető szalonka korrogó, pisszegő hangot ad, és sebes cikázással húz keresztül a bokrok felett. A tojók leggyakrabban a csillagos estéken, a hajnalokat megelőző ho­mály leple alatt vonulnak a költési területük felé. A húzások esthajnali szürkületében a tojó csak akkor kap szárnyra, ha a párja — esetleg több hím — üldözőbe veszi. Ilyenkor láthatjuk azokat a hármas-négyes, vagy még nagyobb számú „cvikke­­ket“, amelyekből a hímek igyekeznek ellenfeleiket elűzni, a tojótól elvá­lasztani. Ilyenkor aztán néha két szalonkát is le lehet lőni. Hogy ez így is van, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a teríté­ken csak elvétve akad tojó. Ezért ha csak egy mód van rá, mindig az ül­dözőt lőjük és ne az üldözöttet, mert az első szalonka legtöbbször tojó. A reggeli húzás napkelte előtt kez­dődik, s az estinél jóval rövidebb ideig tart. Az erdeinkben, vonulás közben megpihenő szalonkák leginkább a nedves talajú, folyó menti helyeket kedvelik. Tavaszi vonulásuk elején a napsütötte, melegebb oldalakat kere­sik fel, míg a hűvösebb oldalakat csak később. Erről úgy győződhetünk meg, hogy ha megfigyeljük a puha talajban látható apró lyukakat, a sza­lonka élelemkereső, hosszú csőrének nyomait. Tavasszal a vonuló szalonka csak az erdeinkben pihen meg, míg a jóval hosszabbra nyúló őszi vonulás idején a sík vidék apróbb ligeteiben, csende­reseiben, sőt kukoricásaiban is meg­pihen. Az ősszel vonuló szalonka min­dig hangtalanul vonul téli szállására. A szalonka tavaszi vonulása az idő­járástól, a ciklonok mozgásától, az időjárási viszonyoktól is függ. Az idevonatkuzó gyakorlati megfi­gyelések azt igazolják, hogy a már­ciusi langyos, szemerkélő eső egyszer­re nagyobb tömegben vonzza a sza­lonkákat, míg a hűvös, száraz idd szórványossá teszi a vonulásukat. Te­hát azért van az, hogy néha egyszer­re többet is észlelünk egy-egy esti, vagy hajnali húzáson, míg máskor csak elvétve egyet-egyet és ilyenkor bizony legtöbbször nagyon kicsi az eshetőség. A vadászok is a borús, enyhe idő­járást kedvelik, mert ilyenkor lassan, csaknem lebegve repül a bokrok fe­lett, míg hideg szeles időben sebes cikázással. Az utóbbi esetben nehéz a lövése az amúgy is bizonytalan szürkületben. Régebben bokrászva, kutyával és hajtva is vadászták, tucatjával ejtve el. Most csak húzáson szabad lőni — március 16-tól április 30-ig — ezt a szárnyast. Ez időpont szerintem na­gyon is megfelel. Befejezésül még csak annyit, hogy nálunk valamikor az a szokás járta, hogy aki nem lövött szalonkát, annak füstölt heringfejet küldtek vadásztár­sai nagypénteken. SAFARIT JÓZSEF A berkek és ligetek vándora Amióta élek, sohasem a vadásznak, mindig a nyúl­nak drukkolok. Sajnos azt megmondani nem tudom, hogy melyek azok a ténye­zők, amelyek érzelmemet ebbe az irányba terelték. Éppen ezért tölt el öröm­mel az a tudat, hogy az ideális vadász elsősorban sportember. Ezt a bevezetést azért tar­tom fontosnak, mert Pósa László — a bátkai vadász­­társaság fiatal tagja — sze­mélyében ilyen embert is­mertem meg. — A vadászat mindig gyermekkoromat idézi — mondotta. — Felelevenedik bennem újra a hegyi pata­kok csobogása, majd a lusta folyású Rima. Vadászni édes­apám tanított meg. No, meg a tapasztalat, amit magam szereztem, vagy másoktól lestem el a bokrok oltalmá­ból. — De térjünk vissza a je­lenbe. Ma már több éves ta­pasztalattal rendelkezik, mi­lyennek Ítéli a mai vadászo­kat? — A vadászat nemes sport, és egyúttal hasznos népgazdasági tevékenység. A vadász­nák nemcsak a biológiában, hanem egy kissé a pedagógiában is jártas­nak kell lennie. Az említett célt szol­gálják vadásztörvényeink Is, melyek szerintem tökéletesek, átgondoltak. — A kedvezőtlen ráhatások mellett a vadállományt milyen módon lehet megóvni? — Az természetes, hogy minden va­dász azért lépett vadásztársaságba, azért dolgozik, hogy szórakozhasson, légyen bőven vadászati lehetősége. A korszerű mezőgazdasági termelés mel-Pósa László (baloldalt) tanítómesterével, édesapjával. lett vadászni csak akkor lehet, ha fá­radságos munkával jól vadgazdálko­dunk. Az eredményes vadgazdálkodás alapját viszont a vadvédelem, vad­mentés és az ember beavatkozásával történő intenzív tenyésztés biztosítja. XXX Beszélgetésünkkor a fák ágain még a szél fütyülte egyhangú énekét. Fa­gyos énekében megleltem a fogamző tavaszt, amikor a cinkék hívására új­ra elindul a berkek és ligetek fiatal vándora. —esi— Д ZEMNÉI (SZÍMÖ) vadásztársaság ezernégyszáz­­nyolcvan hektár vadászterülettel ren­delkezik. Az egyesületnek huszonnégy tagja van. Borka István elnök és Bach László vadászgazda elmondották, hogy a múl,t év gazdasági eredmé­nyeivel nem nagyon dicsekedhetnek. Ezt ugyanis több. tényező befolyásol­ta. Többek között a nagy parcellák kialakítása, amelyek a nagyüzemi me­zőgazdaság szempontjából előnyösek, de a szakosítás .következtében csök­kent az aprővadak természetes búvó­helye. Ezenkívül a vegyszerek hasz­nálata is kedvezőtlenül hat az állatok életére, lg? számuk évről évre csök­ken. A nyülállomány védelme érde­kében az egyesület vadászai az el­múlt évadban nyulakra nem vadász­tak. Csupán a helybeli földművesszö­vetkezet kérelmére a gyümölcsösben kárt okozó nyulakat fogták puska­végre a vadászok. így a nyülállomány megfelelő szinten maradt. Valamivel kedvezőbb volt a helyzet a fácános­ban. A tervezett nyolcszáz fácán he­lyett ötszázhatvanhetet lőttek és het­vennyolcat élve fogtak meg. Sajnos, a foglyok száma kevés. Jónak mondható az őzállományuk. A tavalyi évadban — a tervnek megfelelően — harminc­hat darab őzet lőttek a vadászok. Ebből is kitűnik, hogy a szlmői va­dászok rendszeresen figyelik a vad­állományt, s bizonyos intézkedéseket foganatosítanak megvédésükre. A fog­lyok és fácánok életkörnyezete bizto­sítása érdekében 2500 bokrot és fát ültettek ki az elmúlt időszakban. Vér­­frissítés céljából négyszáz fácánt vá­sároltak. Továbbá saját keltetőjükben 460 fácáncsibét neveltek fel és en­gedtek szét a természetbe. A téli idő­szakban nem feledkeztek meg a vád­állomány etetéséről sem. Amikor a nagy hidegben a hótakerő miatt a vad nem jutott megfelelő eleséghez, az egyesület tagjai megfelelő mennyi­ségű szálas takarmányt, répát, ká­posztát, valamint szemes takarmányt juttattak az etetőkbe. A takarmány­­szükséglet jelentős részét maguk a vadászok termesztették, mégpedig a nagyüzemileg hasznosíthatatlan terü­leteken. A takarmány elhelyezésére etetőket és sőzőkat készítettek. Az őzek részé­re két etetőt és sőzót, az apróvad részére pedig tizenkét etetőben he­lyezték szét az ennivalót. Mivel va-' dászterületükön csak két természetes itatóhely található, ezért az ügyes va­dászok különböző helyeken összesen tizenhat itatót készítettek. A vadászterületen továbbra is gon­dot okoz a kártevők és ragadozók apasztása. Több ízben ikülönvadászatot rendeztek a kóbor macskák, kutyák, rókák, varjak stb. apasztása céljából, hogy ezáltal a vadakat megvédjék a kártevőktől. Ellenben a kártevők egy­re jobban szaporodnak. Csökkentésük érdekében hathatós méreggel is véde­keztek. Sajnos, a hatásos mérget tel­jes mértékben nem tudták beszerezni. "Ezért olyan kérelmük van, hogy az idén jő lenne ha a megfelelő mennyi­ségű mérget az illetékesek leszállíta­nák. A szímői vadászegyesület tagjai mindent elkövetnek a vadállomány növelése érdekében.-A vadászok a múlt évben 1950 brigádórát dolgoztak le a vadászterületen, csakhogy meg­felelő természetes búvóhelyekkel véd­jék az állatokat. Külön dicséretet ér­demel id. Borka József és Madarász István, akik példát mutatva dolgoz­tak ott, ahol kellett. J. PLAVEC XXX A GALÄNTAIJÄRÁS vadásztársaságai Is eredményes évet zártak. Az egyesületek teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket az SZVSZ KB-а élőirányzott. Élőnyúlből tízezret, fácánból háromezer db-ot kellett leadniuk. A valóságban tervü­ket túlteljesítették: 19 066 élőnyulat adtak el és 712 db fácánnal többet a tervezettnél. Az SZVSZ Galántai Járási Bizottsá­ga a múlt évben különböző akciókat valósított meg. Például a Veľký Grob-i (Németgurab) vadásztársaság járási méretű lövészversenyt rendezett lőte­­rén hatvan versenyző részvételével. Közülük a kerületi versenyen öt, a szlovákiai méretűn pedig két verseny­A Hrubý Šúr-i [Hegysúr) vadászok íácánfogás közben. > Fotov Pozsonyi Tibor ző szerepelt. Ezenkívül a járás vadá­szai tavaly kétszer rendeztek vadász­vizsla vizsgát. Ezek közül a legjobban vizsgázó kutyák részt vettek a járási versenyen. Itt nyolc vizslából öt si­keresen szerepelt. A kutyák gazdái el­ismerő oklevelet, valamint tárgyi ju­talmat kaptak. A galántai járás vadászegyesületei­nek tagjai a múlt évben a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére figyelemre méltó kötelezettségválla­lást tettek. A vadásztársaságok tagjai vállalták, hogy összesen 16 000 bri­gádórát dolgoznak le. Ezt a számot magasan túlszárnyalták. A járási lö­völde építésénél összesen 4232 brigád­­órát, a községszépítési akciókban 45 307 brigádórát dolgoztak le, s a mezőgazdasági csúcsmunkákba is be­segítettek. Ezenkívül a vadászterüle­tek fejlesztése érdekében több mint tizenhatezer órát dolgoztak le és több mint tízezer fát és díszcserjét ültet­tek ki. Az SZVSZ Galántai Járási Bizottsága határozatának értelmében a vadász­­társaságok jól megszervezték a vad­állomány téli etetését. Tudják, hogy idei feladataikat csakis úgy teljesít­hetik, ha időben gondoskodnak a vad­állomány utánpótlásáról, a meglevő­ket védik a kártevőktől és ragadozók­tól. SZÄRAZ PÄL XXX A LE VICÉI (LÉVA) járás vadászegyesületeinek tagjai gaz­dag vadászzsákmánnyal zárták a múlt esztendőt. A vadászaton száznyolcvan vadász vett részt. Vadászatuk nem volt eredménytelen. Jól sikerült az, őz- és szarvasvadászatuk.'A tervezett 18 700 kilogramm őz- és szarvashús helyett 23 214 kilogramm húst értéke­sítettek. Sajnálatos, hogy az apróva­dak vadászata már nem sikerült. Az egyes vadászterületeken kevés a fá­cán és a nyúl, ebből kifolyólag az aprővad élőfogásáben tervüket nem teljesítették. Ezért a járás vadászai­nak az elkövetkezendő időszakban na­gyobb gondot kell fordítani az apró­­vad szaporítására és védelmére. M. Cimmermannová XXX A ŠTÚROVO-NÄNAI-I (PÄRKÄNYNÄNA) MÄJUS 1. nevet viselő vadásztársulat nagy gon­dot fordított a vadállomány téli gon­dozására. Már a tél beállta előtt szá­mos etetőt készítettek, és ezeket a téli hónapokban gondosan feitöltöt­­ték takarmánnyal. A társulat elnöke, Hindi Kálmán és vadászgazdája, Már­ton Sándor, állandó figyelemmel kí­sérte a vadak téli takarmányozását. *;♦ ♦;* *;» *;• ❖❖ ❖ *v*i Ujrahonosított bölények Litvániában A 18. század elején Litvánia erdeiből a bölények kipusztul­tak. Űjrahonosításuk érdekében 1969-ben egy Moszkva mel­letti vadaskertből néhány bölénypárt hoztak, elhelyezték őket az e célra létesített paíivéžysi állami bölénykertbe. Ötezer hektáros terület áll Ott a bölények rendelkezésére; préstakar­mányt és szénát kapnak eleségül. Az első borjú kétszáz éves Szünet után 1971-ben született, s 1976 májusáig további tizen­kilenc jött világra. Sikeres újrahonosításukról azonban csak akkor lehet majd beszélni, ha a vadonba véglegesen kiengedett bölények is szaporodni fognak. J. M. H. Ш Ш A gondoskodásnak meglett az ered­ménye. A kemény-telet veszteség nél­kül vészelte át a vadállomány. Száraz Lászlóné XXX A SALKAI (SZALKA) Jánošík nevet viselő vadásztársaság a közelmúltban értékelte a vadgazdál­kodás tavalyi eredményeit. Szentes László beszámolója után Színek Alfréd vadászgazda elmondotta, hogy a vad­állomány feltöltésére ötszáz darab fácánt neveltek fel. Felhívta a figyel* met a héják nagyméretű elszaporo­dására, mivel ezek államilag védettek és apasztásuk tilos. Így a héják je­lentős kárt okoznak a fácánállomány­­ban. Fennakadás nélkül megoldották a vadaik etetését is. A szükséges sze­mes. takarmányt a szövetkezet biztosí­totta. Ennek ellenében a vadásztársa­ság tagjai társadalmi munka kereté­ben több órát dolgoztak le a szövet­kezetben. Varga István a vadak érté­kesítéséről számolt be, Fodor László pedig a here vetését szorgalmazta a szövetkezet által ki nem használt te­rületeken. Környi István pénztárnok beszámolójában a szervezet pénzügyi helyzetét elemezte. Elmondhatjuk, hogy a vadásztársa­ság évről évre jobban gazdálkodik, ami a jó szervezés eredménye. A va­dásztársaság erre az esztendőre ígé-* nyes feladatokat tűzött ki. Majerszky Márton XXX A ŠAĽAI(VÄGSELLYE) vadásztársaság túl van az élővad be­fogásának idényén. A társaság tagjai szívesen vettek részt e igényes, fá­radságos munkában, amely valameny­­nyiünk számára kedvteléssé vált. A vadásztársaság huszonöt éves fennállása óta több tízezer nyulat, fácánt és foglyot értékesített. Ennek nyolcvan százaléka exportra került, főleg Franciaországba és Olaszország­ba. Az élővad kivitele igen kifizetődő. Egy nyúl értéke például huszonöt kiló sertéshús árának felel meg. Természe­tesen az élővadaknál fontos szerepet, játszik a minőség. Ezért az állatok egészségi állapotán kívül fokozott fi­gyelmet kell fordítani a kezelésre, valamint a rakodásra. A társaság a vadban szegény járá­sok vadállományának a vérfrissítését is biztosította. így például az 1976— 1977-es és az 1977/78-as években 8950 nyulat és '1500 fácánt adtak el a levicei (Léva), humennéi, michalov* cei (Nagymihály), lučenecl (Losonc),­­nitrai, prievidzai, trebišovi (Töketere­­fres) és a Rimavská Sobota-í (Rima­szombat) járásoknak. A vadásztársaságoknak — ebben az idényben — nagyon igényes felada­tokkal kell megbirkózniuk. Négyezer nyulat, 15 ezer fácánt kell fogniuk. Ebből 35 ezer nyúl és 3 ezer fácán külföldi piacra kerül. Ennek 58 szá­zalékát a sellyei szervezet biztosítja. A társulaton belül igen eredménye­sen tevékenykedik a Sallay Tibor ve­zette szocialista brigád. A verseny keretében több — mintegy 600 ezer korona értékben — újítási javaslatot nyújtottak be. Többek között megol­dották a csomagolás kérdését is. A héttagú kollektíva példásan teljesítet­te feladatát és vállalását. A jó mun­káért elnyerte a szocialista brigád­mozgalom bronz fokozatát. Krajcsovics Ferdinand

Next

/
Thumbnails
Contents