Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 31. Szemelvények a CSKP KB elnökségének jelentéséből (Folytatás az 1. oldalról) A tehenek mennyisége sem érte el a tervezett számot. S habár a tejtermelésben javulás tapasztalható, a termelékenység Javult, ennek ellenére tartalékok még ezen a téren is találhatók. Az élelmiszeripari bruttótermel ősben a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott mennyiséget az 1976—. 1978-as években 97,6 százalékra teljesítettük. Nem lehetünk elégedettek az élelmiszeripari gyártmányok minőségének alakulásával sem, főképpen az üzlethálózatba naponta szállított áruféleségekkel í—> a hús-, tej- és pékipari termékekkel kapcsolatban. A tervezett termelés el nem érésén kívül a mezőgazdasági termelésre egyéb okok is kedvezőtlenül hatottak. Például a termelésgyarapítás növekvő anyagi igényessége, az élő munka helyettesítésének fokozódó költségei, egyes intenzifikációs tényezők, például a takarmánykeverékek és a műtrágyák kisebb hatékonysága, a technikai ellátás hiányossága és nem elég hatékony kihasználása. A költségeket növeli az adminisztratívára fordított kiadások és egyéb költségek növekedése, főleg az egyesült egységes földművesszövetkezetekben. Tegyünk meg mindent az 1979-1980. évi terv teljesítéséért A Központi Bizottság elnökségének jelentése hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a hatodik ötéves tervidőszak hátralevő két évére a Párt Központi Bizottságának 12. ülése által meghatározott feladatok az előző évekhez viszonyítva igényesebbek. Az elkövetkező két esztendőben a mezőgazdasági termelés mennyiségének a múlt évhez viszonyítva 7,2 százalékkal kell növekednie, ebből a növénytermesztésnek 11,1 százalékkal, az állattenyésztési termelésnek pedig 3,9 százalékkal. Az élelmiszeriparnak az árualapokba 10,8 százalékkal több árut kell szállítania. 1979—80-ban a feladatok teljesítése, valamint a mezőgazdaság további fejlesztése érdekében az egy hektárra eső tiszta tápanyagok mennyisége 19 kilogrammal növekszik, és 1980-ban eléri a 262 kilogrammot. A következő két évben a beruházások értéke 27 milliárd korona lesz, ebből gépekre és berendezésekre 10,4 milliárd korona jut. A mezőgazdaság 17 ezer 500 traktort, 1620 tehergépkocsit, 2900 gabonakombájnt, 4600 trágyaszórót stb. kap. A következő két évben az építkezési beruházások révén 105 ezer tehén, 168 ezer további szarvasmarha, és 364 ezer sertés számára épül új istálló. Az öntözőcsatornák építését 32 ezer hektáron, a lecsapolást pedig 114 ezer hektáron fejezik be. A következő két évben a munkatermelékenység növekedésével párhuzamosan további 30 ezerrel csökken a mezőgazdasági dolgozók száma. U- gyanakkor az efsz-ekben, az állami gazdaságokban és az élelmiszeriparban tovább növekednek a bérek. A mezőgazdaságban a munka- és a szociális feltételek javítására a költségvetési eszközök keretében több mint 5 milliárd koronát fordítanak. A jelentés hangsúlyozza, hogy az előttünk álló időszak feladatainak teljesítése megköveteli a pártszervek és szervezetek rendszeres politikai-szervező munkáját, a dolgozók kezdeményezésének céltudatos fejlesztését, a rendelkezésünkre álló összes eszköz és forrás teljes kihasználását. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a következő két évben a növénytermesztés lényegesen gyorsabb ütemben fejlődjön, mint az állattenyésztés, s ezáltal nagyobb mértékben tudjuk saját forrásainkból fedezni a takarmányszükségletet. Ez elsősorban is azt követeli, hogy Jobban viszonyuljunk a tömegtakarmányok termesztéséhez. Ezen a téren van az egyik legnagyobb tartalékunk. Kellő mennyiségű és megfelelő vetőmagot kell biztosítanunk, következetesen be kell tartanunk az agrotechnikát, fokozatosan, komplexen gépesíteni kell a termesztést, főleg a betakarítást. Csökkentenünk kell az aránylag még mindig magas betakarítási veszteséget, s e célból az irányítómunka területén érvényesíteni kell a gabonatermelés megoldása során szerzett tapasztalatokat. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a rétek és legelők kihasználásának, többszöri kaszálásának, a legeltetés kiterjesztésének és jobb szervezésének. Az évelő takarmányoknál alapvető követelmény a hektárhozamok növelése és a vetésterületek bővítése. Ebből a célból már az idén intézkedéseket kell tenni a vetőmagalap megteremtésére. Fontos követelmény a takarmányok minőségének javítása is. Állandó figyelmet kell szentelnünk továbbra is a gabonatermesztésnek. Ei kell érnünk, hogy az idén 11,2 millió tonna gabonát termeljünk és ezt a jövő évben további 200 ezer tonnával növeljük. Ugyanakkor továbbra is fontos terület marad a gabona szakszerű raktározásának és kezelésének a megoldása. Az idei aratáskor kellő mennyiségű kenyérgabonát és sörárpát kell felvásárolni, s ugyanakkor lehetővé kell tenni ezen gabonafélék elkülönített raktározását is. Az állami terv igényes feladatokat határoz meg a cukorrépa termesztésében, mivel a cukor fontos tápanyag és nyersanyag az élelmiszeripar számára és továbbra is jelentős kiviteli cikkünk. A CSKP KB Elnöksége által kidolgozott koncepciót következetesen meg kell valósítani. A cukorrépatermelők februári országos konferenciáján elfogadott határozata, valamint a prostSJovi járás cukorrépatermelőinek és cukorgyári dolgozóinak kezdeményezése megmutatja, hogyan kell eljárnunk. A burgonyatermesztésnél is növelni kell a hozamokat, csökkenteni kell a betakarítási és a raktározási veszteségeket. A növényi olajak és zsiradékok nyersanyagának 60 százalékát külföldről, főleg a kapitalista országokból hozzuk be. Ezért az idén és jövőre gyors ütemben bővíteni kell a repce vetésterületét és az SZSZK-ban bővíteni kell a napraforgó termesztését. A behozatal csökkentése céljából természetesen nem becsülhetjük le a gyógynövények és a mák termesztését sem. Az idei terv és a jövő évi irányelv feladatul adja a gyümölcs- és a zöldségtermesztés növelését. Ez megköveteli, hogy haladást érjünk el a termelés összpontosításában és szakosításában, valamint a kooperációs viszonyok fejlesztésében. Nem tűrhető meg a továbbiakban, hogy a kereskedelmi szervezetek a társadalmi érdekekkel ellentétben akadályozzák a termelők és a fogyasztók közti közvetlen kapcsolatokat. A nagyüzemi termelés fejlesztése mellett továbbra is jelentősége van a kistermelők termelésének, elsősorban a munkaigényes termékek területén. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak fokozott figyelmet kell szentelniük a gyümölcs és a zöldség feldolgozásának. Keresni kell a termelők, a feldolgozók és a kereskedelem kooperációjának újabb lehetőségeit a nyersanyagok maximális feldolgozása céljából. A növénytermesztés igényes feladatai megkövetelik a föld minél jobb kihasználását. Ebből a célból a mezőgazdasági vállalatok és az építőipari vállalatok teljesítsék az öntöző-berendezések építésének és a lecsapolások 1979—1980. évi tervét, és készüljenek fel a hetedik ötéves tervidőszakra előirányzott akciók megvalósításához is. Ki kell használni minden lehetőséget a nagyobb beruházásokat nem igénylő kis víztárolók építésére, amelyek „Z“-akcióban is elkészíthetők. Az elkövetkezőkben fokozott figyelmet szentelünk a talajjavításnak és az eddig tapasztaltnál jobban ügyelünk arra, hogy indokolatlanul ne foglaljanak el mezőgazdasági területeket, valamint arra, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok intenziven kihasználják a rendelkezésükre álló földet, de nem szabad lebecsülnünk a kisebb, a gépek által megközelíthetetlen mezőgazdasági területek jelentőségét sem. A mezőgazdasági vállalatok és a nemzeti bizottságok feladata, hogy az ilyen földterületeket háztáji gazdálkodás céljaira használják ki, vagy pedig a megszabott feltételek között a kiskertészek, illetve a kisállattenyésztők rendelkezésére bocsássák. A jövőben az ipari objektumokhoz tartozó mezőgazdasági földet is ki kell használnunk. A növénytermesztés feladatainak teljesítése megköveteli a növények tápanyag-ellátásának és védelmének javítását. Az utóbbi három év alatt tovább növekedett a felhasznált műtrágya mennyisége, viszont a növényvédőszer-ellátás terén különösen sok a fogyatékosság. Á műtrágyákat ős a mezőgazdaságban használatos vegyszereket egyre nehezebb feltételek között szerezzük be, és a növénytermesztés költségeinek 24 százalékát fordítjuk erre a célra. Az előttünk álló időszakban bővítenünk kell az agrokémiai vállalatok tevékenységét, meg kell gyorsítani az új vállalatok építését, színvonalasabbá kell tennünk szervező és módszertani tevékenységüket és elsősorban több gyakorlati munkát kell végezniük. Mezőgazdaságunkra az állattenyésztésben, így az állati termékek termelésében is igényes feladatok várnak. Legfontosabb feladatunk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése ős jövedelmezőségének növelése. Az előbbre lépés alapvető feltétele a reprodukciós folyamat meggyorsítása. Már 1980-ban 97 borjút kell felnevelnünk 100 tehéntől. Ez megköveteli, hogy javítsuk a tenyésztés szervezését a mezőgazdasági vállalatokban, a vállalatok közti intézményekben, s tovább csökkentsük az elhullást. A Jobb eredmények elérése érdekében javítanunk kell a takarmányozást is. A tehénállomány kedvezőtlen alakulására való tekintettel mielőbb meg kell oldani az üszőnevelést és az állományforgó szervezését. A termelési feladatok teljesítésének fontos feltétele a hasznosság növelése. 1980-ig 2930 literről 3050 literre kell növelni a tehenenkénti évi tejtermelést és 0,80 kilogramm körülire a hízómarhák súlygyarapodását. A sertés- és baromfitenyésztésben is a termelés hatékonyságának növelésére kell törekedni, mégpedig a nemesítési és a hibridprogram megvalósításának meggyorsításával, az elhullás csökkentésével, a jövedelmezőség növelésével és a takarmányok ésszerű felhasználásával. Nem szabad megfeledkezni a juhtenyésztéséről sem. A juhhús termelésének növelése gazdagítaná a piaci választékot. Az állattenyésztés fejlesztésében egyre fontosabb tényezőként szerepel a szemes takarmányok hatékony kihasználása. A termékegységenként! abrakfogyasztás bizonyos csökkenése ellenére még mindig jelentős tartalékaink vannak e téren, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben. A szemes takarmányok észszerűbb felhasználása, illetve az állattenyésztés iparosítása érdekében építettük ki a takarmányipart, amely évente 7,5 -millió tonna takarmánykeveréket készít. Sajnos, a szükséges összetevők hiánya és a keverékek ingadozó minősége miatt nem tudjuk elérni a kívánt eredményeket. E probléma megoldása érdekében fogadták el a fehér jeprögrámot, amelynek nagy jelentősége van až' állattenyésztés intenzitásának fokozásában és egyúttal elősegíti a behozatal csökkentését is. Egyenlőre azonban a programot nem teljesítjük kielégítően, elsősorban a hüvelyesek termelésének növelése okoz gondot. Az utóbbi években jelentősen csökkent a háztáji gazdaságokban és a kisállattenyésztők által termelt hús és más állati termékek mennyisége. Helyesnek tartjuk, hogy az- érdeklődés felkeltése érdekében intézkedéseket foganatosítottak, hiszen ez az irányzat teljes támogatást érdemel. A mezőgazdasági termelés szakosításával és iparosításával párhuzamosan növekszik a biológiai, műszaki és más szolgáltatások feladata. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak hatékonyabban kell irányítania a szervezeteket és a szolgáltató vállalatokat, s a mezőgazdasági igazgatóságoknak is nagy figyelmet kell szentelniük tevékenységük fejlesztésének. Az állami terv szerint az idén 4,1, 1980-ban pedig 3,1 százalékkal kell növelni az élelmiszeripari termelést. A termelési kapacitások jelentős megterhelése ellenére nem mondhatunk le arról a követelményről, hogy gazdagabbá tegyük az élelmiszeripari termékek választékát. Minőségileg új, távlati feladat a félkész áruk és készételek termelésének gyorsabb fejlesztése. A nemzetközi gyermekév ismét emlékeztet bennünket arra a fontos feladatra, hogy tovább növeljük és javítsuk a csecsemő- és gyermekételek gyártását. Megteremtettük az idei tervfeladatok teljesítésének feltételeit. A mezőgazdasági dolgozók a bonyolult feltételek közepette is jól elvégezték az őszi munkákat, a tél folyamán megjavították a gépeket, s maguk is felkészültek a megnövekedett feladatok teljesítésére. Az állattenyésztés a nehéz körülmények ellenére teljesíti értékesítési feladatát, kivétel csupán a tejfelvásárlásban tapasztalható. Az idei tervfeladatok és az 1980. évi irányelvek teljesítésének lehetőségeit már az összes mezőgazdasági, élelmiszeripari és szolgáltató vállalatban megtárgyalták az ellenőrző párttaggyűléseken. Nagy figyelmet szenteltek ezeknek a kérdéseknek az efsz-ek IX. kongresszusát megelőző vitában is. A következő időszakban az a legfontosabb feladat, hogy az agrotechnikai határidőknek megfelelően jó minőségben elvégezzük a tavaszi munkákat. Természetesen továbbra is szorgalmazni kell az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítését, és a takarmányok lehető legésszerűbb klhaszhálá^ieggyőződésünkT'hogy á mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói idén a mezőgazdaság szocialista építése 30. évfordulójának évében a munkakezdeményezés széles körű kibontakoztatásával támogatják a tervfeladatok teljesítését. Д mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének fő irányai Elvtársak! A fejlődés azt mutatja, hogy az élelmiszer-világpiacon tovább fog növekedni a feszültség. Ez annak a következménye, hogy egyre nő Földünk lakosságának száma, de abból is következik, hogy a fejlődő országok Jogosan arra törekszenek, hogy felszámolják az örökölt elmaradottságot, rosszul tápláltságot és éhínséget. A mezőgazdasági nyersanyagoknak és élelmiszereknek világviszonylatban egyre inkább politikai-stratégiai jelentőségük van. Gazdaságunk számára ebből az az egyértelmű következtetés származik: következetesen érvényesíteni kell a XV. pártkongresszus irányvonalát, növelni kell az önellátást az élelmiszer-termelésben, az ésszerű táplálkozás igényeivel összhangban. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum helyzete és szerepe népgazdaságunkban, a biológiai termelési folyamatok hosszú tartamú jellege a mezőgazdaságban és annak a többi ágazattól való egyre nagyobb függősége megköveteli, hogy megfelelő időbeli előnnyel foglalkozzunk fő feladataival és fejlesztési irányaival, s ugyanakkor megteremtsük anyagi-műszaki biztosításuk előfeltételeit. Tanulságos számunkra az SZKP KB állásfoglalása, amely 1978. júliusi ülésén komplex intézkedéseket hagyott jóvá a szovjet mezőgazdaság hosszú dinamikus fejlesztésének biztosítására. Amint az eddigi fejlődés mutatja, a további időszakban is a legigényesebb feladat az lesz, hogy a jó minőségű állati eredetű élelmiszerek széles választékának növekvő termelését biztosítsuk. Az előirányzatok szerint a 7. ötéves terv végéig a tejtermékek évi fogyasztásának személyenként legalább 250 kg-ra és a húsfogyasztásnak 90 kg-ra kell növekednie. Ez megkívánja, hogy 1985-ig a tejtermelés az 1978. évihez képest 11,8 százalékkal emelkedjen, a vágóállatok termelése pedig 11,2 százalékkal. Célunk — az élelmiszer-termelésben az önellátottság növelése — feltételezi, hogy az állattenyésztési termelést a hazánkban termelt takarmányok bázisán fogjuk fejleszteni, ugyanakkor csökkentjük e szemes takarmány behozatalát. Ezért állandóan figyelmünk középpontjában marad a gabonaprogram megvalósítása annak egész komplexitásában, súlyt helyezve a szálas takarmány termelésére és valamennyi takarmányforrás ésszerű kihasználására. Arra számítunk, hogy a 7. ötéves tervben a gabonatermelés 56—58 millió tonnára nő, a 6. ötéves tervidőszakban feltételezett valósággal szemben ez 3—5 millió tonna növekedést jelent. , A feltételeink között e. feladat teljesítésének egyedüli útja a terméshozam további növelése. A tudományosműszaki alap ajánlásai és a gyakorlati ismeretek alapján célszerű lesz bizonyos változtatásokat eszközölni a gabonafajták összetételében: mérlegelni kell például az őszi árpa és a zab termesztésének fokozását az erre megfelelő körzetekben, tovább kell növelni a kukoricatermelést, de azt olyan területekre kell összpontosítani, ahol megvan a biztosíték arra, hogy nagyobb termést hoz, mint más gabonafélék. A kutatási és növénynemesítési alaptól és a vetőmagtermesztő szervezetektől elvárjuk, hogy a kukoricatermés növelése érdekében a 7. ötéves tervidőszakban elegendő korai hibrid vetőanyagot biztosítsanak. A fehérjeprogrammal összhangban fokozatosan bővül a takarmánycélokra szolgáló hüvelyesek termesztése úgy, hogy évi termésük a 7. ötéves tervidőszak végéig elérje a 300—350 ezer tonnát Ugyancsak szükséges az is, hogy • fehérjeszükséglet fedezéséhez az eddiginél erőteljesebben járuljon hozzá a vegyi- és a gyógyszeripar. A jóváhagyott koncepció szerint ez feltételezi, hogy a 7. ötéves tervidőszak folyamán évi 34—37 ezer tonna, szulfidlűgból készülő takarmányélesztő termeléséhez szükséges kapacitások épülnek fel és újabb terrhelőhelyek évi 4000 tonna lizol gyártására. Fokozatosan bővíteni kell a takarmányfoszfátok termelését, hogy 1985-ben elérje a 60 ezer tonnát. A takarmányalap, főként a szarvas-* marha-takarmány biztosítása során egyre fontosabb szerepe lesz a szálas takarmány termelése intenzifikálásának. Azokkal az intézkedésekkel összefüggésben, amelyek már ebben az ötéves tervidőszakban megvalósulnak, a jövőben is fő feladat marad az évelő takarmányok termelése színvonalának emelése és termőterületük fokozatos kibővítése 850—900 ezer hektárra, vagyis a szántóföldterület 17—18 százalékára. A szükséges berendezések biztosításával összhangban célszerű megkezdeni a takarmány-kapásnövények termesztését is oly módon, hogy területük távlatilag elérje a 150—160 ezer hektárt. Tovább kell növelni a másodvetemények termesztését. Távlatilag e vetemények vetésterületének, beleértve a zöldtakarmányra szánt területet, el kellene érnie a szántóföldek 10—12 százalékát. E feladat reális voltáról tanúskodik az NDK példája, ahol e növények hányada 12—14 százalékot tesz ki. Alapvető fordulatot kell elérnünk a rétek és legelők megművelésében. A kidolgozott programok megvalósításával, céltudatos beruházásokkal, beleértve a legelőterületek kiépítését, a trágyázás magasabb szintjével és a gépesítés megoldásával, főként a lejtős földeken, fokozatosan elérhető az 5—6 tonna száraz anyag termése hektáronként. Ez az eddigi állapothoz viszonyítva egy-, sőt kétmillió tonnával több széna termelését jelenti. Mint jó gazdáknak, a legközelebbi időben és a jövőben is, számolnunk kell a mellékforrások és a kevésbé értékes takarmányok kihasználásával. A szarvasmarha-takarmányalap állandó kiegészítője marad a vegyileg vagy biológiailag dúsított szalma. De célszerű lesz új, hatékonyabb dúsítási módszereket keresni, főként a hidrolízis érvényesítésével a Szovjetunió tapasztalatai alapján. Elvárjuk, hogy e téren mindenekelőtt a tudományos kutatási alap tesz kezdeményezést. A szálas takarmány jobb értékesítése céljából — amelynek a hatékonysága még mindig fölöslegesen csökken az elkészítés alacsony színvonala következtében — célszerű lesz a mezőgazdasági vállalatokban szálas takarmányt készítő helyeket kiépíteni, ami lehetővé teszi a szükséges technológiai feldolgozást és a szarvasmarha etetésének tudományos irányítását. A tejtermék-fogyasztás feltételezett növekedése, a hústermelés növelésének feladata és az ésszerű táplálkozás struktúrájához való közeledés feltételezi, hogy az állattenyésztési termelésben elsődlegesen a szarvasmarha-tenyésztés fejlődjék és növekedjék hasznossága. Emellett szól az a tény is, hogy a szarvasmarhák etetése lényegében hazai takarmányforrásokon alapul, és hogy a szarvasmarhatenyésztés a föld termőképessége növelésének fontos tényezője. Amint a CSKP KB Elnöksége által megtárgyalt koncepcióból is következik, 1985-ig a kialakított takarmányalappal összhangban el kell érni legalább 100 borjú felnevelését 100 tehéntől, a borjak napi súlygyarapodását 0,75 kg-ra, az üszőkét 0,60—0,70 kg-ra, a szarvasmarháét 0,85—1 kg-ra és az évi tejhozamot 3300 literre kell növelni. E célból el kell mélyíteni a szarvasmarha-tenyésztés szakosítását a tej- és a húshozam szempontjából. Tovább kell haladnunk az egyes vállalatok és körzetek között a szarvasmarha-állományban levő indokolatlan különbségek kiküszöbölésében, ami a tej- és a hústermelés növelésének nagy tartalékát jelenti. A már ebben az ötéves tervidőszakban megvalósított intézkedésekkel összefüggésben célszerűen kell megtervezni az állományok felújítását az egész CSSZSZK-ban. A vágómarha-tenyésztés feltételezett növelése mellett is tovább növekszik a sertéstermelés, főként a közös mezőgazdasági vállalatok további kiépítésével. Célunk, hogy a nagy kapacitású sertéshizlaldákban teljes értékű takarmánykeverékek felhasználásával elérjük a napi 0,58—0,60 kg-os súlygyarapodást és a gyarapodás egy kilogrammjára számítva a ta(Folytatás a 3. oldalon)
