Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
л 14_____________________ SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 24. MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 Az építtető keretről Äz építtető keret olyan keret vagy keretrész, amelyből a méhész a műlép nélküli építményt rendszeresen kitördeli. Célja a viasz termelése. Ez a fő cél, de több más fontos szerepe is van. Az építtető kenettel szinte minden szakkönyv foglalkozik, sajnos nem olyan részletesen, mint ahogy azt megérdemelné. Általában csak azok használják, akik gyári egységes (csehszlovák) kaptárakkal méhésztednek, azok közül sem mindenki. Más típusú kaptárakban, ahol nincs hátsó etetőrész és építtető keret — „ablak“ —, ott külön erre a célra szolgáló keret szükséges. Alig találkoztam méhésszel, aki használná. Kérdésemre, hogy miért nem, a következő okokat hozták fel a méhészek: nincs időm ilyesmivel piszmogni, minek az, nekem már elegendő viaszom van, eleget építtetek műlépre, tehát felesleges ikülön építtető keret stb. Lássuk, igazuk van-e, illetve mennyiben van igazuk. Leírom néhány tapasztalatomat az építtető keret használatáról. Építtető kereteket készíteni egy kis különmunkával jár. Ez azonban ne riasszon vissza senkit, mert készítése nagyon egyszerű. A közönséges keret is megfelel, jó vízszintesen egy léccel kettéosztani. Sőt kielégít magában a felső keretiéi: is. Én a „Méhek között“ szakirodalom alapján készítettem fémfülön csüngő keretet. Ennek a felső része levehető. Készítése Örösi Kis méhészkönyvében is megtalálható, felesleges részletezni. Egy apróságot azonban megjegyeznék. Az oldalsó keretléc hasítékába illesztett fémlemezt nem sikerült mindig átütnöm, bármennyire Is igyekeztem a tanács szerint merőlegesen beütni a szeget. Vagy a keretléc hasadt el, vagy a szeg görbült el. Ezért a helyére illesztett fémfület a keret élén keresztül egy milliméteres fúróval megfúrtam. Tehát nem kell átfúrni, elég ha a fúró hegye nekiütközik a lemeznek, kicsi mélyedést üt belé. A szög hegye ebből már nem csúszik ki és átüti a lemezt. A fémfül két szeggel rögzítve szilárdan tart. Az építtetésre is télen kell már gondolnunk, most van a műhelymunkák ideje. Természetesen áprilisban és májusban, amikor ezeket a kereteket használatba kell vennünk, nem lesz időnk ilyesmivel foglalkozni. Eredetileg a vízszintes osztőléccel а В típusú keret 25 cm-es belső magasságát úgy osztottam el (i cm vastag lécet számítva), hogy 14 cm jutott az alsó, és 10 cm a felső részre, amelynek építményét kivagdaltam. Kevésnek találtam ezt a választ. Az alsó műlépps rész lépje pedig nyár végén a fiasítás helyén megtelt virágporral, kivagdalni sajnáltam. A következő évben, ha a virágpor nem is romlott el, az építtető keretek olyan időszakban kerültek használatba, amikor már elegendő a virágpor. Az említett szakkönyvek a keret ilyen arányú elosztását a magasabb Boczonádi léphez (C méret) ajánlják, abban az alsó és felső részre is nagyobb magasság juthat. Az elosztást ezért, módosítottam. Az alsó rész 9 cm, a felső rész 15 cm magas. Az alsó részt nem hálózom, nem ragasztok belé mülépet sem. Az osztlólécre és a levehető felső lécre is 1,5—2 cm széles mülépszalagot rögzítek a következőképpen: a műlépcsíkot úgy fektetem a léc alsó lapjára, hogy az egyik széle a hosszanti középvonalon legyen. Itt a kaptárszolga lapos végével rákenem a lécre. Ha nincs nagyon hűvös, ez jól sikerül. A műlépcsík másik szélét megemelem, hogy a lécre merőleges legyen és kész a ragasztás. Ezt a műveletet csak az építtető keret első üzembehelyezése előtt kell elvégezni, Kivagdaláskor a kést mindig úgy vezetem, hogy a műlépes rész alatt haladjon (így könnyebb is), a megmaradó néhány sejtsor irányt ad a méheknek. A felső levehető léceket még rögtön az elkészítésük után szorosan fegymás mellé raktam az asztalra és felső lapjukat a végükön 8—10 cm-re piros festékkel bemázoltam. Néhány ecsetvonás csupán, de kaptárbontáskor is rögtön látom, hol vannak az építtető keretek. Képtáranként két ilyen keretet használok a tizenegy keretes fészekben. Az alsó alacsony rész építményét csak év végén metszem ki. A csalá dók itt nevelik a heréket,'ebbe nem avatkozom bele. Elérem vele, hogy a munkáslépek sejtjeit a méhek nem alakítják erőszakosan heresejtekké és a mülépeket heresejtek építésével nem „rontják el“ még az igen erős családok sem. A felső levehető léc előnye, hogy nem kell az egész keretét kivenni, a családot nem zavarjuk túlságosan, a munka gyors. Az építtető keret alkalmazása a műlépre való építtetést nem zárja ki. A kettő egymás mellett nagyon jól megfér. Építtetéssel a családok munkakedvét állandóan fenntartjuk, hogy a lépesére egészségügyi előnyeiről ne is beszéljünk. Példának szolgáljon a 22-es számú családom tavalyi eredménye: kiépített nyolc darab műlépet, teljesen kiépített építtető kereteit hétszer vagdaltam ki, száz százalékkal jóval túllépte a pergetési átlagomat. Háromszori pergetésnél mindig tele volt a mézkamra, a legtöbb mézet adta. Ez a család 1977. június 18-án petéző anyával készült erős söpörtraj. Az átlagon felüli építtetés tehát nem befolyásolta a rekorderedményt (fűzre, repcére, két akácra, málnára és lucernára vándoroltam — az utóbbi kettőre teljes kudarccal). Persze nem minden család eredménye ilyen. Mint kezdő, négykertes kölyökcsaládokat vásároltam. Ebből fejlesztettem az állományt harminc családosra. Csupán az első évben vásároltam, tíz kiló mülépet, 1—2 kg-onként, szeptembertől áprilisig fizetések után, vagy ha egy kis zsebpénzem volt. Rögtön kezdettől próbálkoztam az építtető keretekkel és többet sohasem kellett mülépet vásárolnom. A csupán építtető keretekkel termelt viasz átlagosan fél kiló körüli évenként, egy családra számítva. Például 1977-ben 50 dkg, 1978-bán 60 dkg. Ha lépkészletemet vásárolt műlépből kellett volna kiépíttetnem, akkor körülbelül öthatezer koronát tett volna ki ez a kiadás. Már pedig az első években a méhészetből nemhogy semmi hasznom nem volt, hanem igencsak ráfizettem (nevezzük befektetésnek). Ez a válaszom egy része arra a kérdésre, hogy minek az építtető keret. Kezdő méhészeknek, illetve olyanoknak, akik a méhészetüket viaszlap nélkül akarják fejleszteni, nagyon ajánlom. Akiknek pedig már elegendő lépkészletük van, azoknak a viasz ára plusz jövedelem. Egy ismert méhész, akivel az ily módon termelt viasz mennyiségéről beszéltem, azt kérdezte: — No jó, de azt is mondja meg, hogy mennyi cukrot etetett fel családonként? Megmondtam, hogy az első csepp szörpöt a méheim tavaly július 6-án kapták. Ettől fogva azonban, bár néha nagyobb adagokkal is etettem, mert a mérleg állandó apadást mutatott, a méhek nagyon keveset és ímmel-ámmal építettek. Hol legyen az építtető keret helye? Elsősorban a fészekben. Lehet a szélső keret is, vagy a széléről a második. Az építtető kereteken belüli lépek mind fiasításosak. Az előbbi esetben a fíasítás kilenc lépre terjed. Az utóbbi esetben a szélső lépekben csak nagyon kivételes esetben lehet Hasítás: tízkeretes fészekben tehát az építtető kereteken belül hat, tizenegy keretesben hét fiasításos lép van, illetve lehet. A túlnépesedést ily módon az építtető keret helye szabályozza. Ennek a rajzásgátlásban lehet nagy szerepe. Aki ugyanis fiatal, jó anyával, bő élelemkészlettel népes családokat telel be, annak jó tavaszi fejlesztéssel a rajzási hajlam felébredése okozhat gondot éppen a főhordás küszöbén, ami természetesen meg mindig jobb, mint gyenge családokkal bajlódni. Nézetem szerint a . hét lép Hasítás elég is, mert így az táblás léctől lécig terjed. A mézkoszorú ezekben a lépekben igen keskeny vagy egyáltalán nincs is. Sok méhész a rajzást okozó túlnépesedés elkerülése végett a hét lép feletti Hasítást elszedi a családoktól. Az építtető keret fészekben való elhelyezése különösen fekvőkaptárban előnyös, mert munkagyors. Rakodóban a mézkamrát le kell emelni, buktatni kell, felszedni és visszarakni az anyarácsot. Bizony ez nem mindig könnyű. Kaptáraim egy részét hizlalt lépes félmézkamra fiókokkal készítettem. A fiókok egyszerű éllel érintkeznek, az oldalra való elmozdulást lefelé túlnyúló sarokoszlopok gátolják. Ezekben anyarácsot nem használok, kezelésük könnyű. . Anélkül, hogy a tetőt levenném, a második mézkamrát leemelem és a szomszéd kaptár tetejére helyezem. Az első mézkamrát is leemelem és a fészekhez jutottam. Ha még messze a pergetés, akkor mindkét mézkamrát egyszerre is le tudom emelni. Az építtető keretek felső lécéről lenyesem az építményt. Ha a szomszédos keretek mézkoszorúit az építtető keretek rovására meghizlalták a méhek, ami gyakran előfordul, akkor egy szál lúdtollal lesöpröm a méheket anélkül, hogy a keretet kiemelném és a megnyújtott sejteket a kaptárszolgával lesimítom. A mézkamrákat visszarakom. Az egész művelet két-három percig tart. Az építtető keretek kivagdalását legalább hétnaponként ajánlják. Közepes vagy jó hordáskor ez kevés, mert a hereálcák túlságosan kifejlődnek. Nem tudok megbarátkozni azzal a drasztikus móddal, amit egy méhésznél láttam: a herefiasításos zugépítmény nedvét kifacsarva a kaptárba csorgatta azt állítva,, hogy ez a legjobb serkentés az anya petézésére. Tény, hogy a méhek mohón felnyalják a röpdeszkáról is. Azt is tudjuk, hogy a fiasítás tápléléka méz és virágpor, a méhek pedig ínségben kiszívják a fiasítás nedvét. Jobb azonban nem pazarolni a méhcsalád energiáját és az építtető keretet négy-öt naponként kivagdalni. Bárcsak áprilistól szeptemberig ilyen gyakran kellene. Egyenlőlépes rakodókaptáraímban inkább a mézkamrában építtetek. Az erős családok ott is építenek, még a szélén is. Persze jobban két lép között. Előnyösebb itt csak a felső keretlécet használni. Nem kell gyakori beavatkozás, mert az anya nem petézheti be az építményt, munkánk közben nincs ott, nem kell rá vigyázni. A pároztatók betelepítéséhez vagy söpörtraj készítésekor gyorsan és könynyen jutunk fiatal mébekhez. Arról, hogy az építtető keret miként jelzi a méhcsalád hangulatát, mitől mire lehet következtetni, felesleges is szólnom, hiszen minden méhészkönyvben benne van. Elég csak annyit, hogy a hozzáértő kezében egy nyitott könyv, amelyből a méhcsalád állapotáról sok minden kiolvasható. Ennek tudatában pedig csak ott kell beavatkozni, ahol szükséges és ezzel egyrészt már ellensúlyozzuk a gyakoribb kaptárbontásból származó hátrányt. A'felsorolt előnyökön kívül az építtető keret jól felhasználható egyéo célokra is. Például anyásításra, tenyészanyag nyerésére pempötermeléskor és anyaneveléskor, valamint a kaiitkázott bölcsők és etető elhelyezésére. Használata szinte minden szakszerűen kezelt méhészetben indokolt. Megéri tehát, hogy foglalkozzunk vele, tanulmányozzuk. A sokféle megoldásból mindenki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. KOVÁCS PÉTER Tudnivalók az anyanevelésről Az anyanevelés a méhészkedés legszebb és leghasznosabb munkája. Ennek ellenére egyre kevesebben foglalkoznak anyaneveléssel. Több mint harmincöt éve méhészkedőm. Mesterséges álcaáthelyezéssel huszonöt éve biztosítom az állományomhoz szükséges anyákat. Az 1950-es évtől kezdve méhpempőtermeléssel is foglalkozom. Egy kilogramm méhpempő kitermeléséhez 5500—6000 elfogadott anyabölcső szükséges. De ahhoz, hogy ugyananynyi elfogadott bölcsöm legyen. legalább 8—9000 álcát kell átraknom műanyag bölcsőbe. Az említett pempőtermeléssei és huszonöt éves anyanevelési gyakorlattal olyan tapasztalatokat szereztem, melyek hasznosak lehetnek a méhésztársak számára is. XXX Tapasztalataim, kísérleteim azt bizonyítják, hogy egy és fél napos álcák anyanevelésre, illetve méhpempő termelésre alkalmatlanok. Kísérleteim több tízezer nyitott bölcsőre és több ezer anyára terjedtek ki. A méhpempő termelésénél a felső határ egynapos álca lehet. Anyanevelésre pedig semmi esetre sem használhatunk tizenkét érás álcánál nagyobbat. De még ezt is kétszer egymást követő napon álcázzuk. A tizenkét árás áthelyezett álcák etetése sem történik azonnal: Két, sőt három óra is eltelik, amíg minden álcát etetnek. Erről öt-hatszoros nagyitő alkalmazásával győződhetünk meg. Az vitathatatlan, hogy ha ezek az álcák nem is pusztulnak el a kiszáradt méhpempőn, de szenvednek, ami befolyásolja a további fejlődésüket. Ezen az állapoton lényegesen segít az, ha az elfogadott álcákat kidobjuk, s helyükre pár órás újakat teszünk, de semmi Használjuk ki a A kezdő méhész bizonyára gondolkodóba esik és töri a fejét, hogyan lehet sikeresen méhészkedni, ha csak cukorszörppel etetünk, családjaink viszont jő erőben vannak. Hiába van erős családunk, ha a méhtelephez közel semmi hordási lehetőség nincs, a méhészkedés viszont állandó helyhez van kötve. Az a méhész, aki nem akar, vagy nincs ideje, hogy mézen kívül más méhterméket is termeljen s csak mézterraelésre van berendezkedve, egyedüli megoldásként a vándorlást választhatja. Itt kell megragadni az alkalmat, hogy a nektárforrás lehetőségeit a méhész hatékonyan kihasználja. Az utóbbi években az akác nem sikerült, ezért fontos, hogy a méhész más nektárforrások után - nézzen. A vándorlással alkalom nyílik arra, hogy több nektárforrást keressen fel és használjon ki. A mezőgazdaság ro-C:- ' i Több célú Praga V-3S típusú tehergépkocsi, amely egyrészt elszállíthat 56 (maximálisan 112) „Šumavan“ típusú méhkaptárt, másrészt a hidraulikus karok segítségével ezeket fel- és lerakhatja. Az említett műveletek elvégzéséhez mindössze egy gépjár művezető és két segédmunkás szükséges. A hidraulikus karokkal egy óra alatt 56 kaptár rakható fel a rakodófelületre. Felvételünkön, amely az „ÉLTETŐ FÖLD J78“ országos mezőgazdasági kiállításon készült a Kaplicei Agroslüzby (Šumavai Állami Gazdaság szakvállalat) tehergépkocsija látható. Fotó: —blm— esetre sem nagyobbakat tizenkét órásnál. A teljes sikerhez persze nemcsak az álcák kora szükséges. Fontos a több éve figyelt és jól választott tenyészcsalád, valamint a megválasztott dajkacsalád. Egy nevelésre huszonnyolc álcával indulok. Ezt kétszer, egymást követő napon álcázom — pár órás —, de leggyakrabban tizenkét órás álcákkal. A dajkacsaládot már nevelés előtt egy héttel etetem. Az anya a nevelés kezdetéig a dajkacsa- Tádnál marad. Csak anyátlan dajkacsaláddal neveltetek. Egy dajkacsaládnak esetleg kétszer adok nevelésre álcákat. Födetlen bölcsőket a dajkacsaládtól soha nem mozdítok el. Még a legfiatalabb álcát is csak négy és fél napig etetik anyapempővel. Ezt szerintem semmivel nem szabad zavarni. Kalitkázni a második álcázástól számítva a tizennegyedik napon szoktam, a képen látható kalitkákkal. Az anyarácsos kálikét sokan nem tartják jónak, mondván, ha egy kikeit anya kiszabadul, tönkreteheti az egész nevelést. Tizenöt éve használom, de még egy anya sem szabadult ki belőle. Ha olyan anyát nevelünk, ami ezen kijön, nem kár érte, mert az ilyenre csak ráfizethetünk. Az eddig ismertetett nevelés helyességét talán legjobban bizonyítja, hogy amióta az anyákat így nevelem, állományomban nem fordult elő csendes váltás: pedig csak minden harmadik évben váltom az anyákat. Az anyák még harmadik évükben is úgy dolgoznak, hogy nem lehet különbséget tenni a családok között. Az anyanevelés helyes módszereinek elsajátításához évek keltének. Tapasztalataim átadásával ehhez akarok hozzájárulni. NAGY KÁLMÁN III Ш1М|И1И1И'Д||1Н"1ШИИИ1 !«■■«■■■■■■■■■■■■■■■■ lehetőségeket hamos fejlődése kiszorította azokat a természetes lehetőségeket, amelyek a sikeres méhészkedés feltételeit biztosították. Nem látunk parlagon heverő földeket, melyeken kora tavasztól késő őszig minden mézelő virág megtalálható volt, nem látunk aratás után tisztesfüvei borított tarlókat, amelyek a nyár végi mézhozamot és virágport, továbbá a téli készlet nagy részét biztosították. Ezért kell minden méhésznek nyitott szemmel járni és összeköttetésben lenni a mezőgazdasági üzemekkel, hogy hol és milyen mezőgazdasági kultúrák vannak vetve és ezeket kell gazdaságosan kihasználnia. A mezőgazdasági minisztérium jóváhagyta a mezőgazdasági kultúrnövények beporzásáról szóló rendeletet, melynek alapján a méhész családonként 80—120 koronáig terjedő pénzjutalomban részesülhet. A jövőben tehát a sikeres méhészkedés titka a méhész mozgékonyságában rejlik. Ez azt jelenti, hogy a méhésznek vándorkocsival, vagy legalább utánfutóval kell rendelkeznie, hogy gyorsan, rugalmasan tudja a méheit szállítani, áthelyezni. A méhész csak így tudja kihasználni az akác, illetve a málna virágzását, vagy pedig az erdei raézharmatot. Ha az egyik helyen nem sikerül, van lehetősége a másik, harmadik, esetleg a negyedik helyen jő hordási lehetőséget találni. Napjainkban tehát csak a vándorlás adta lehetőségek optimális kihasználásával biztosíthatják a gazdag hordást. A mostoha időjárási viszonyok, a gyengébb nektárképződés esetén az ügyes méhész pedig egyéb méhtermékkel igyekszik pótolni a termelést. VICZÉN ISTVÁN
