Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 12. szám

Értékelték

munkájukat

A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Perbetei (Pribeta) Helyt Szervezete a közelmúltban megtartott értékelő évzáró taggyűléssel egyidőben a helyi szervezet megalakulásának 15. évfordulójáról Is megemlékezett. A szervezet múlt évi munkájút Földes Tibor elnök értékelte. A beszámolóból kiderült, hogy a kisállattenyésztőik a nyúl- és a baromfitenyésztésben érték el a legjobb eredményeket. Tavaly két alkalommal ellenőrizték a tagok tenyészállományát. Örömmel állapították meg, hogy a tagság többnyire már a követelményeknek megfelelő, fajtatiszta állatokat tenyészni.

A nyúltenyésztők mind minőségi, mind mennyiségi szempontból maradéktalanul teljesítették feladataikat. Kedvenceikkel nemcsak a környékbeli községekben, városokban megrendezett (Komárno (Komárom), Hurbanovo (Ögyalla), Jasová, Modrany), kiállításokon, hanem a Brnói és a Nyitrai országos állatkiállításokon Is részt vettek. Többször rendeztek úgynevezett asztali elbírálást, elsősorban a továbbtenyésztésre szánt nyulakikal kapcsolatban. Ezzel elérték, hogy csak egészséges, fajtatiszta állatok kerültek továbbtenyésztésre. Több elismerés és érem bizonyítja a nyúltenyésztők eredményes munkáját. Tavaly 12 tonna vágónyulat adtak társadalmunknak.

A baromfitenyésztők főleg a nyúhemsír és a sávozott plimut fajtákat tenyésztik. Az utóbbit igénytelensége és főleg kettős (hús- és tojástermelés) hasznossága miatt kedvelik. Tapasztalataik szerint évente kétszáz tojást termelnek.

Az elnöki beszámoló után Uzsák Béla titkár értékelte az elmúlt tizenöt év eredményes munkáját. Elismeréssel szólt az alapító tagokról, akik a tenyésztői munkában szérzett tapasztalataikat, szaktudásukat átadják a kezdő, fiatal tenyésztőknek, s így nagyban hozzájárulnak a tenyészállatok minőségének javításához, a kisállattenyésztők tevékenységének eredményesebbé és a tenyésztői munka színvonalasabbá tételéhez.

A szervezet vezetősége és tagsága a jövőre nézve célul tűzte a tagság létszámának növelését, elsősorban a fiatalok köréből.

MISÁK RUDOLF, Pribeta

A növények foszforfelvétele

** szempontjából a fejlődés kezdeti szakasza a legválságosabb, ezért a foszforműtrágyáik egy kisebb részét célszerű sekélyen a mag közelében elhelyezni. Ez a foszfortápanyag különösen az NPK kombinált műtrágyák formájában alkalmazható. Elősegíti a növényzet erőteljes kezdeti fejlődését, ami később a mélyebb rétegekbe (ősszel) jutatott foszfátok jobb hasznosulását is eredményezi.

A kistermelők részére ajánlható és beszerezhető foszforműtrágyák:

Szuperfoszfát. Por és granulált formában kerül forgalomba. 18—20 százalék foszforhatóanyagot tartalmaz. Alap- és kisegítő sortrágyázásra használható. A kistermelőknek inkább a szemcsézett forma ajánlható, amely legjobban az alacsonyabb tápanyag-ellátottságú területéken, illetve a homok- és lápíalajokon hasznosul. A granulált szuperfoszfát szemcseszilárdsága jó, könnyen és egyenletesen kiszórható. Kedvező fizikai tulajdonságai miatt hatóanyagtartalma teljes egészében felvehető a növények számára. Kiszórás után fokozatosan oldódik fel a talajnedvességben, így hosszabb időn át ellátja a növényzetet foszfortápanyaggal. Előnyös tulajdonságai alapján bármely növény foszforműtrágyázására felhasználható.

KÄLfUMTRÄGYÄK

A növényeknek jelentős mennyiségű káliumra van szükségük. A kálium elsősorban nem mint építőelem, hanem mint az életfolyamatok szabályozója tölt be nagy szerepet a növény fejlődésében. Különösen a keményítőt és cukrot tartalmazó kultúrák termesztésénél fontos alkalmazni. A kálium jelentősége főként a keményítő lebontásában és beépítésében, valamint a cukorforgalomban van. Nem elhanyagolható azonban e tápanyag szerepé a rostképződésben, a növények vízforgalmában stb. A megfelelő adagú kálitrágyázással nemcsak a termés mennyiségét, hanem annak minőségét is fokozhatjuk. A jó káliumellátottság javítja a növények fagyállóságát is. Az elégtelen káliumadottság sok szempontból károsan hat a növények fejlődésére. A káliumhiány hatására

romlik a termés minősége, kisebb lesz a hozam, s csökken a növények betegségekkel szembeni ellenállóképessége is. Jellemző tünetei: a levelek elsárgulnak, illetve sárga foltok képződnek, ezek később megbámulnák és elszáradnak. A káliumhiány megszüntetése nemcsak a hiánybetegségek miatt fontos, hanem azért is, mert az ember és az állatok elsősorban a növényekből fedezik a káliumszükségletet.

Kertbarátok részére ajánlható káliumtrágyák:

Kálisó. Ötven-hatvan százalék káliumhatóanyagot tartalmaz. A kálisót, mivel lassú, tartós hatású műtrágya, alaptrágyaként ősszel juttathatjuk a talajba. Kivétel a laza szerkezetű talaj, ahol a kimosódás veszélye miatt tavasszal (két-három héttel a vetés előtt) célszerű kiszórni. Mivel a hatóanyagot káliumklorid-formában tartalmazza, használata a klórra érzékeny növényeknél nem ajánlatos. A kálisó a klórra érzékeny növényék kivételével minden növénynél és valamennyi talajon használható.

Káliumszulfát (Kénsavas káli). 50 százalék káliumhatóanyagot tartalmaz. Egyes (könynyű, homokos és savanyú) talajokon, valamint néhány növényi kultúra (burgonya, szamóca, köszméte, ribiszke, dohány, szőlő stb.) esetében az állandó káliumklorid használata folytán káros hatás jelentkezik. A klórfölösleg gátolja a kálium és a foszfor felvételét, károsan növeli a növény víztartalmát. Károsító hatása iránt a növények főleg fejlődésük kezdetén, fiatal korban érzékenyek. Ennek elkerülése végett az ilyen talajoknál és a fent említett növényeknél inkább a kénsavas káliumot használjuk.

ÖSSZETETT ÉS KEVERT MŰTRÁGYÁK

Ezek két vagy több növényi tápanyagot együttesen tartalmaznak. A tápanyagok együttes, egy szemcsében történő alkalmazása a növények tápanyagfelvétele szempontjából kifejezetten előnyös. A növényzet ugyanis több tápanyagot tud felvenni a talajból és jobban fejlődik, ha a szükséges tápelemeket együtt találja és nem a gyökérzetének más-más részé veszi fel azokat. Az összetett és kevert műtrágyák használata számottevő megtakarítást eredményez azzal is, hogy a három fő tápelem kiszórása egyidőben, arányosan végezhető. Ezáltal a kívánt hatóanyag adagolása pontosabb és egyenletesebb. Mindemellett a kezelésük is egyszerűbb.

A kistermelők részére ajánlható NPK kombinált műtrágyák sokféle változatban kerülnek forgalomba. így van 10-10-14,

14-14-14, 15-15-15 stb. N:P:K arányú kombinált műtrágya. Házikertekben a zöldség- és

gyümölcsfélék, valamint a szőlő esetében egyaránt a legmegfelelőbb és legjobban ajánlható kombinált műtrágya a Cererit, amely 11,5 százalék nitrogén-, 10 % foszfor- és 15 % káliumhatóanyagot tartalmaz. Hatékonyságát nagyban növeli, hogy az említett fő tápanyagokon kívül még fontos nyomelemeket (bőr, mangán, molibdén, réz, cink stb.) is tartalmaz, amelyek a legtöbb zöldség- és gyümölcsfélék egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ha a Cererit helyett más NPK hatóanyagú műtrágyát használunk, a nyomelemeket a Mikrala-A megfelelő Időben és mennyiségben történő kipermetezésével pótolhatjuk. Magyarországi kertbarátok a Plantosa 4-D komplex műtrágyát használják, amely 20 % nitrogén-, 10 % foszfor-, 15 % kálium- és 6 % magnéziumhatóanyagot, továbbá mangánt, bórt, vasat, cinket, molibdént és kobaltot tartalmaz kelát formában. A fő tápanyagokat gyors és lassú formában tartalmazza. Elsősorban a dísznövénytermesztésben, a hagyományos és tápkockás palántanevelésben, a primőrzöldségfélék termesztésénél, vagyis általában a kertészeti kultúráknál alkalmazható. A gyakorlati tapasztalatok és a kísérletek alapján a Plantosannal kezelt növény egyenletesen és gyorsabban fejlődik, a termés korábban piacképes és jobb minőségű. Viszonylag elég drága, így használata csak az intenzív kultúráknál kifizetődő.

Befejezésül mindössze annyit, hogy a tápanyagpótlás fontosságán érdemes elgondolkodni és azt a termelt növénykultúráknak megfelelően alkalmazni. A kertből ne csak kapni akarjunk, hanem időközönként juttassuk is vissza a növények által felhasznált tápanyagokat!

VARGA JÓZSEF, Búé

Metszési tudnivalók (III.)

пи.)

A termő gyümölcsfák metszése. A gyümölcsfák legértékesebb részei a termőrészek, mert a rajtuk elhelyezkedő termörügyekből alakul ki a virág, s annak megtermékenyülése után a gyümölcs. A termőrügyeket arról ismerhetjük meg, hogy mindig vastagok, tompák, s a vessző tengelyétől többnyire elállnak. A vékony hajtórügyekből azonban mindig hajtás vagy levél képződik, s a vesszőhöz simulnak.

A termő gyümölcsfák metszése tulajdoniképpen a korona karbantartását szolgálja. Ennek során fokozatosan ritkítani, ifjítani kell a koronát, tehát a már letermett, fölkopaszodott termőrészek helyett újakat kell nevelni. Az előtörő sarjakat, vízhajtásokat tőből távolítsuk el. Ha úgy gondoljuk, hogy a fa formálásához szükségünk lesz az ilyen hajtásra is, fokozatos metszéssel alakítsuk át termővé. (Vehovszky)

A házikeriek műtrágyázása (II.)

A virágok és a díszcserjék trágyázásáról

Tudjuk, hogy a különböző virágok tápanyagellátása, szerves- és műtrágyázása más és más. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy csak akkor fejlődnek buján, üdén és akkor gyönyörködtetnek bennünket színpompájukkal, illatukkal, ha humuszban gazdag és trágyaerős földbe, talajba ültetjük őket. Általában az elkorhadt, érett humusztrágya vagy a komposzt a legmegfelelőbb talajgazdagítő anyag. A tapasztalatok alapján a műtrágyákkal is hatásos eredményeket lehet elérni. A régmúltban végzett külföldi kísérletek alapján a chilei salétrom a virág színeződésére és a dús levél képződésére, a foszforsav és a káliumhatóanyag pedig a virágok illatára és a gyorsabb beérésre volt hatással. Tekintettel a finom, tehát érzékeny gyökérzetre és a virágok amúgy is igen gyenge, finom szervezetére, a műtrágyákat már jóval a vetés vagy ültetés előtt kell a talajba dolgozni. Csupán a még a harmattól is könnyen feloldódó salétromműtrágyákat adagoljuk fejtrágya formájában.

Grábner Emil, híres magyar tudós, kísérletei alapján a szabad főidbe ültetett virágok alá áranként négy kilogramm salétrom, négy kiló 40 százalékos kálisó és ugyancsak négy kiló szuperfoszfát használata ajánlatos. Természetesen, a kémiai talajvizsgálatok szerinti elemzés eredményei az említett mennyiségeket megváltoztathatják.

Kevesen tudják, hogy a növények, így a virágok is, az életük folyamán nemcsak az úgynevezett nélkülözhetetlen tápanyagokat (NPK) veszik fel a talajból. Keresik az olyanokat is, amelyekre a régebbi tudományos megállapítások szerint életük fenntartásához nem volt feltétlenül szükségük. Ma, amikor a terméseredményeknél nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is súlyt fektetünk, figyelembe kell venni azt a régebbi tudományos, ma már sajnos sokak előtt ismeretlen megállapítást is, amely szerint a növény hamujában alumíniumot, nátriumot, klórmagnéziumot és szilíciumot, egyes tengeri vízinövények hamujában pedig brómot és jédot találtak. A tudomány már bebizonyította, hogy ezekkel az úgynevezett nélkülözhető tápanyagokkal a termésnek nemcsak mennyiségét, hanem minőségét is lényegesen fokozhatjuk.

A külföldi növénytermesztési, főként kertészeti jellegű kísérletek már bebizonyították, hogy például az alumínium egyik vegyületének, a timsónak jelenléte főleg a kerti virágoknál színpompás virágzást idézhet elő. Például egyes páfrányok termesztésénél értek el kiváló eredményeket. A szilícium befolyását is érdemes megismerni. A növény ezt a talaj szabad kovasavából vagy az oldható kovasavas sókból veszi fel, majd a sejtek falaiba raktározza el, mint kovasavat. Egyes növényekben sok van belőle, másokban kevesebb. A kutatók ezt a nélkülöző tápanyagot a gabonafélék szárában, kalászában és pelyvaszálkáiban, továbbá a fűfélék száraiban, a fák kérgében stb. találták meg nagy menynyiségben. Legtöbb a zsurlókban található, amelyeket ezért is hívtak sikár füveknek. Ércedényeket lehetett velük tisztítani és fényesíteni.

A szilícium igen hasznos, mert a sejtfalakat keményebbé, ellenáiióbbá teszi, fgy a növények az állati és növényi kártevők, élősdiek, paraziták, gombák stb. károsodásai ellen sikeres védekezést fejthetnek ki.

Mit kell még mindehhez hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy a szabad földbe ültetett virágok is megkívánják a magukét, éppen úgy, mint a díszcserjék, amelyek egy részénél dús lombképződést, másoknál pedig szép virágzást, gyors fejlődést várunk. A díszcserjék — mint virágok — főleg nitrogéngazdag talajban fejlődnek jól. A fás szövetek képzésére nagyobb mennyiségű kálisóra is szükségük van. A német kertészek a múltban a Lierke-félé keveréket használták a díszcserjék öntözésére. A folyadék

8,8 százalék nitrogént, 11,3 százalék foszforsavat és 13,9 százalék káliumot tartalmazott. Ha azonban olyan díszcserjéket akartak trágyázni, amelyektől dús levélképződést vártak, akkor a trágyakeverékbe nagyobb százalékban kevertek salétromot, vagy külön nitrogénoldatot készítettek úgy, hogy harminc deka nátronsalétromot száz liter vízben feloldottak és a kiválasztott bokrok töveit hetenként egyszer alaposan megöntözték. Vigyáztak azonban arra, hogy a folyadék a levélzetre ne jusson, mert abban kárt tett volna.

Az említetteken kívül a rendes öntözésről sem feledkeztek meg. Ezt már régebben is természetesnek találták.

LADISLAV KMOSKÖ mérnök

KETRECES TARTÄSRA ALKALMAS FAJTÄK

Nem új tartási módszer, de azt viszont tudni kell, hogy az ismert galambfajták közül a legtöbb egyáltalán nem alkamas ketreces tartásra. Bizonyítást nyert, hogy csak az erre a célra kitenyésztett speciális, nyugodt vérmérsékletű galambok tűrik el minden különösebb termelési kiesés nélkül a négy évig tartó ketreces elhelyezést. A legjobban bevált erre a célra a Palmetto gazdasági fehér King és az eredeti autoszex Texán. Az előbbi e vonatkozásban nemcsak Amerikában, hanem Európában is bizonyított. Ilyen irányú kísérletek folynak Magyarországon is, elsősorban a nagyobb galambtelepeken.

(Bar. Fel.)

FEHÉRBŐL JOBBAN

Számos esetben már megállapították, hogy a pulykapipék igen válogatósak a színek tekintetében. A világos pasztellszínt jobban kedvelik. Megfigyelték, hogy ha az itató fehér színű, jobban isznak belőle, hamarabb rászoknak az ivásra, mintha az itató sötét színár-' nyalatú. Ha sötét színű az itató. a pipék csak akkor isznak belőle jobban, ha színültig meg van töltve vízzel, s jól látszik a szabad vízfelület csillogása.

(P. W.)

A pohánka élelmezési jelentősége

A pohánkát (Fagopyrum) hazánkban korábban a hegyi termelési körzetekben termesztették. A magvakból a hántolást követően darát készítettek, amelynek az emberi táplálkozásban volt nagy szerepe. A pohánka (hajdina) beltartalmi érték szerint a rizsre hasonlít, azonban jóval több [körülbelül 8 százalék) fehérjét tartalmaz. Nagy fehérjetartalma nagyvonalakban megegyezik a hüvelyesekével. Mindemellett több В-vitamint és ásványi anyagot (legtöbbet a vasból) tartalmaz. Annak ellenére, hogy a pohánka 2,57 százalék zsiradékot (a rizs csak 0,48 %-ot) tartalmaz, bosszú ideig tárolható. Jelentőségét kulin tartalma (viasz jellegű járulékos anyag) is fokozza. A kulin ugyanis az emberi szervezetben védi a-véredények falait és elősegíti ezek rugalnwsrfíát. Fogyasztása ezért

hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez és késlelteti az érelmeszesedés bekövetkeztét.

A kutint elsősorban a magkezdemény, a csíra tartalmazza. Azonban a zöld levélzetben és a virágokban is nagy mennyiség található belőle. A kutint iparilag — gyógyszerészeti célokra — is a zöld levélből állítják elő gyorsszárítás után.

A pohánkát élelmezési célokra legnagyobb területen (körülbelül 2 millió hektáron) a Szovjetunióban termesztik. Különféle eledelek gyártásánál, készítésénél használják fel. Leggyakrabban kása formájában fogyasztják, de tésztából öntött lepény Is készíthető belőle.

A pohánka kertészetileg és mint dísznövény (fehéres és rózsaszínű virágok) egyéves, igénytelen növény, ami egyúttal

kiváló méhlegelőt is jelent. A szakirodalom alapján egy hektár pohánkaterületről hatvanszáz kilogramm mézet lehet nyerni. A pohánka mint szemes takarmány is felhasználható, elsősorban a broiler csirkék és a sertések hizlalásánál. A hús hatásától kiváló arómájú.

A hántolt pohánkát régebben félkilogrammos csomagolásban forgalmazták. A lakosság észszerű táplálkozásának előfeltételeiből kiindulva nem ártana felújítani termesztését, forgalmazását. Ezzel kapcsolatban vagy külföldi behozatallal vagy saját körülmények közötti termesztéssel számolhatunk. Hazánk növénytermesztési kutató intézetei már új tapasztalatokat szereztek termesztésével és növényvédelmével kapcsolatban, melyeket nagyüzemi termelési feltételek közepette is kihasználhatnánk. A magvak hántolására egy dél-morvaországi málom szolgál.

Nemrégiben sikerült beszereznem (vásárolnom) mintegy tíz kilogramm vetőmagot. Valamit már szétosztottam belőle, de a Szabad Földműves olvasóinak, a pohánkát termesztő kertbarátoknak is tudnék belőle küldeni, hasonlóképpen, mint ahogy azt a konyhakerti kömény esetében tettük. A feltételek (lásd az idei 6. számot!) nagyjából ugyanazok, a különbség csupán annyi, hogy a megcímezett és bélyeggel ellátott válaszborítékba mellékeljenek még egy 30 filléres bélyeget (ezt ne ragasszák rá a borítékra!) is, tudniillik nagyobb fajsúlyú vetőmagról van szó.

CHLÄDEK MILOŠ mérnök, az Olomouci Zöldségtermesztési Kutató és Nemesít* Intézet dolgozója