Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
4 1979. március 24. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Ujy ízeret né к mejnőíülni — Hogy hívják? — Ezt muszáj? Nem örülnék, ha rám ismernének az építkezésen. Meg anyámék, meg otthon, a faluban. Hazajárok kéthetenként, nem szeretném, ha a régi haverok kiröhögnének, hogy nincs elég csaj Pesten, már az újságban kell keressek magamnak? Nem lehetne csak a keresztnevemet? Béla rengeteg van, nem gyanakodhatnának rám. — fű, legyen csak Béla. Hány éves? — Tizenkilenc. — Akkor még katona sem volt. — Sajna, nem. ■'— Mi a foglalkozása? — Építkezésen melözok. — Tehát segédmunkás. — Az. — Nem is akar szakmát szerezni? — Akarnék. Villanyszerelőnek vagy vízvezeték-szerelőnek szeretnék kitanulni. — Mi az akadálya? — Be kéne fejezni a nyolcat. Meg a hetet. Hetedikbe jártam én, de mikor betöltöttem a tizenhatot, és már nem volt muszáj, abbahagytam. így a hetedikről sincs papírom. — Es mikor akarja elvégezni az általánost? — Majd ha megnősültem. A szállón nem lehet tanulni, öt öreggel vagyok egy szobában, hazamegyünk a melóból, nekiállnak főzni, megvacsorálnak, aztán rögvest lefekszenek, a villanyt is leoltják. A társalgóban pedig kártyáznak, a tévészobában tévét néznek, nincs hol tanuljak. Pokol ott az életI Azért is menekülnék onnét. Ez úton is. — Hogyhogy ez úton? — Hát a házassággal. A szállóról csak az tud elmenni, akt otthon házat épít, vagy pedig úgy nősül, hogy van lakása a csajnak. — Ezek szerint, ha valami módon lakáshoz jutna, nem is akarna még megnősülni? — Kétszer is meggondolnám magam. — Tehát a fő szempont: olyan feleség, akinek lakása van. — Tudom, hogy kevés olyan csaj szaladgál, akinek van lakása. De legalább lakhatás a szülőknélI Bár az se ideális, mert az öregek mindenbe beleütik az orrukat. A csajjal együtt viszont már könnyen lakáshoz jutnánk. — Éspedig? — Törvény van rá, hogy akinek három gyereke van, az soron kívül kap lakást az államtól. Szép nagy lakás, egy új lakótelepen, ez az én álmoml — Szereti a gyereket? — Az az Igazság, hogy hét testvérem van otthon, és én vagyok a legnagyobb. A mutter is dolgozik, én őriztem őket. Ezért ts menekültem el hazulról. De a saját krapek, az ugye, más. Azt megszereti az ember. — Es milyen feleséget akar? — A feketékre bukók. Fekete haj, fekete szem, és nyert az ügy. Magas, karcsú, jó lábú, melles. Ez az ideálom. — és milyen legyen belülről? — Ne legyen veszekedős természetű, mint az anyám. Ez az egyetlen kikötésem. — Életkor, iskolai végzettség, szakma, érdeklődési kör? — Nem érdekes. Öregebb ne legyen tőlem, ez a fő. Felőlem akármi lehet. Szeresse a mozit, a zenét. — Anyagiak? — Egy kis pénz nem árt. Hogy legyen mivel kezdeni. — Magának mennyi pénze van? — Hatszáz forint. De még négy nap van fizetésig. — Es a takarékban? — Nincsen. • — Mennyit keres? — Háromezret, három és felet. Van, hogy négyet. — Tudja, hogy ennyiből családok élnek? — Az olyan is! Ott az ember egy tróger. Mert nem igaz, hogy ne találna magának mellékes munkát. Ha nekem családom lesz, az biztos, hogy tisztességgel fogok dolgozni. De keresni is. Most ennyire van igényem, hát ennyire futja a pénzem. Egy nős ember viszont már komolyabban kell hogy gondolkozzék. — Milyen elképzelése van a házasságról, az együttélésről? — Mivel még nem voltam házas, nincs róla elképzelésem. — A munkatársaitól csak hall eztazt? Rokonságában, ismerősei közt is csak van házas. — Ez magánügy. Szemérem is van a világon! Rendes ember ezekről a dolgokról nem beszél. — Pénzbeosztás, gyermeknevelés, házi munka, hogy jön ehhez szemérem? — Ja? ... Én arra gondoltam, hogy __az együttlétet kérdezi... A gondokról persze, hogy beszélnek. Sokat ts. De ez is úgy van, ahogy a nóta mondja: mindenki másként csinálja... — Es maga hogyan fogja csinálni? Például: lesz három gyereke. — A gyermeknevelés a nejem ügye. — Es még mi lesz az? — Főzés, mosás, egyéb ilyen, Amihez a férfi nem ért. — Dolgozni is eljár majd a felesége? — Három gyerek mellett már muszáj. Annyit nem bírok összetrógerolni, amennyit az öttagú család megeszik. — Tehát a felesége az otthona és a három gyermek mellett fog dolgozni. Nem kéne majd segíteni neki otthon? — Ha megkér rá, és én rá ts érek, akkor segítek. De ez a jövő zenéje. Kár róla beszélni. — Maga most feleséget keres. Valamit azért annak a lánynak is tudni kell a maga elképzeléséről, nem gondolja? — Persze, de ezt együtt is megdumálhatjuk. — Föltehetően gondolt arra, hogy ha most megnősül, és katonának is elviszik, hogyan, mint is lesz az aszszonnyal? — Addig a feleségem meglesz a szüleinél, oda kerül a gyerek is, természetesen. Ha bent tartanak két évig, akkor mire leszerelek, meglesz a két gyerek, és csak egy évet kell kihúznom az anyósékkal, mert ugye, megjön a harmadik is, és vele együtt a lakás. — Van itt ész! — De van ám. S amíg maga katonáskodik, addig a felesége terhes és szül. Nem fog félrelépni... De mi lesz, ha 6 másként tervezi az egészet? Mondjuk csak akkor akar gyereket, amikor már együtt nevelhetik? — A férfin múlik, hogy mikor lesz gyerek. — Nem egészen. Például van tabletta ... ■ — Nem engedem szedni. Majd a gyerekek után, akkor szedheti. Meg... szóval... én nem akarok kitanult lányt... érti?... Szóval... előttem ne legyen senki... — Magának sincs kapcsolata nőkkel? — Eddig még nem... Azért is kívánhatom el, hogy neki se legyen... Ha lett volna, akkor, ugye, más a szitu. De nem volt. Röhögnek is érte az építkezésen. Meg rámuszltják a lányokat... — Harmadszor találkozom magával. A harmadik délutánt beszélgetjük végig. és egyre jobban erősödik bennem az elhatározás: lebeszélem magát a nősülésről. — Miért beszélne le? — Mert nem érett a házasságra' Nem belső kényszerből, hanem külső okok miatt akar nősülni. Igazából tfiég nem vágyik a társra. Azt se tudja, mit várna, mit szeretne kapni a másiktól, és azt se tudta, maga mit nyújtana neki. Kiforratlan. Saját magának kellene előbb rendbehozni az életét, és csak azután kapcsolódni valakihez. Nincs szakmája, nem fejezte be az általános iskolát, most lesz katona. Mindezt tetézné asszonnyal, gyerekkel? A házasság nagy felelősség! Rövid életű lenne a maga házassága. — Az az én bajom, nem a magáé. — Meg egy asszonyé és két-három gyermeké. — Mások ts elváltak, mégse haltak bele! Na jó, le akar beszélni. Es nem is írja meg a riportot? — Mindenképpen megírom. De remélem, egyetlen lány sem óhajt a felesége lenni. Sulyok Katalin A Februári Győzelem tiszteletére Gazdag kultúrműsorral köszöntötték a Veiké Raikovcei (Nagyráska) ifjúsági szervezet fiataljai a Februári Győzelem 31. évfordulóját. Az alkalomra szórakoztató esztrádműsort tanultak be, amelyben különféle táncok, jelenetek szerepeltek. A jó hangulatú rendezvényt a közönség nagy tetszéssel fogadta. A szórakoztató esttel egyidöben kézimunka-kiállítást is rendeztek. A kiállításon a község ügyes kezű asszonyainak szebbnél szebb munkái — hímzések, faliszőnyegek, subák, virágmotívumokkal díszített tányérok, régi időkből származó szőttesek — kaptak helyet. Az akció sikere ösztönzést ad a nagyráskai fiataloknak arra, hogy a jövőben is hasonló rendezvényekkel lépjenek fel, amelyekkel egyre gazdagabbá tehetik falujuk társadalmi és kulturális életét. Az UNESCO a nemzetközi gyermekév alkalmából egy komoly akciót indítványozott, melynek jelszava a következő: „Gyermeirodalommal a világbékéért“. A jelszó eszmei tartalma tulajdonképpen a következő: a világszervezet kiadványában felszólítja a földkerekség összes könyvkiadóját, ezeknek a dolgozóit, hogy 1979-ben még fokozottabb figyelmet szenteljenek a gyermekek számára írt könyveknek, ez alkalomból még színvonalasabb kiadványokkal jelentkezzenek a könyvpiacon. A Mladé letá Ifjúsági Könyvkiadót nem érte váratlanul a felhívás. Több új könyv vagy olyan kötetek kiadását tűzte programjára, melyek korábban már nagy sikert arattak a gyermekolvasók körében. Ilyen kiadvány volt Čarušin tollából Az én állatkertem, Eliza Garayovától a Mambiala, a csodahegy, Juriökovától a Felnőtté váltam című kötet stb. Amint ezt Rudo Móricz, a kiadó igazgatója kifejtette, mind a gyermekek évében, mind az elkövetkezendő időszakban nagy felelőssség hárul az ifjúsági könyvkiadóra. Ezek a könyvek a jövő emberének íródnak, azoknak, akik vállukon viselik majd a felelősséget: emberarcú jövőt alakítanak-e ki, vagy bajba sodorják a világot. Korunk gyermeke számára tehát nem elég megteremteni az anyagi jólétet, létbiztonságot. Többet kívánnak. Elvárják a felnőttektől, hogy figyelemmel kísérjék érzelmi világukat, s hozzáértéssel, szeretettel foglalkozzanak velük. Fejlődésükben nagy szerepe van a jó mesekönyvnek, a sikerült ifjúsági regénynek is. Ismert tény, hogy a gyermekek érzelmeire a színek, formák, a kifejező illusztrációk döntő hatással vannak. A könyvkiadó szerkesztői a grafikusokkal, a gyermekkönyvek és ifjúsági regények illusztrációinak „mestereivel“ s a nyomdászokkal együtt elhatározták, hogy emelik a kiadványok grafikai színvonalát. Az eredmény nem maradt el. Az előzőleg már kiadott kötetek javított grafikai változatban — tehát új kiadásban — az előzőnél jóval nagyobb példányszámban keltek el. Ez azt bizonyítja, hogy az ifjúsági könyvek minőségére nagy hatással van az illusztráció. A Mladé letá a nemzetközi gyermekév keretében több akciót is szervez, melyek közül néhányat nagy vonalakban felsorolnánk. A gyermek- és ifjúsági regények koordinációs bizottsága nemzetközi találkozót szervez, „Oj irányzatok a gyermekirodalomban“ címmel. Szovjet, lengyel és magyar szakemberek részvételével az új könyvszerkesztési módok mellett megbeszélik a még jobb együttműködés lehetőségeit, módjait. A szlovák és cseh ifjúsági könyvkiadók májusban Prágában tartanak tapasztalatcserét. A Szlovák Irodalmi Alap augusztusban Nitrán rendez tanfolyamot, ahol a fordítók szerezhetnek munkájukhoz újabb ismereteket. A Mladé letá fiatal olvasóinak klubja pedig úttörőcsapatok részére szervez nagyszabású versenyt „Szülőföldem“ elnevezéssel. A rendezvény fő célja megszerettetni a könyvet, az irodalmat a gyermekekkel; értő olvasókat nevelni a fiatal könyvbarátokból. A fenti rövid összefoglalóból is láthatjuk, a könyvkiadó vállalat sok szép akciót tervez a gyermekév alkalmából. Persze — amint ezt a vállalat igazgatója is kifejtette — az említett rendezvények nem csupán ideiglenes, alkalmi megmozdulások. Azt a célt szolgálják, hogy a jövőben hónapról hónapra, évről évre színvonalasabb könyvet kapjon kézbe a nemzet szemefénye, a gyermek. KALITA GÄBOR Emlékszel, kedves? Tíz éve sincsen még, hogy végleg elváltak útjaink. Én téged szerettelek, te másnak a szemében kerested a szépet, másnak a szívében remélted meglelni a lót. Mondják, kedvelt a férjed. A mámorító italt jobban szerette. Esténként nem téged csókolgatott, hanem a poharat a bűzös köpködőben, ahol a hasonszőrűekkel órák hosszat támasztotta a bicegő lábú sarokasztalt. Nyolc év után ellobbant a tűz s mert parazsa nem volt, hiába próbáltad új életre szítani. Tegnap ismét az utamba sodort az élet. Vörösre fagyott kézzel, görnyedten cipelted a bevásárlőtáskát. Amikor megpillantottál, a szemedben rémület tükröződött, de gépies léptekkel jöttél felém. Köszönteni akartalak, de hirtelen sarkon fordultál, és berontottál a vaskereskedésbe. Nem akartad, hogy megtudjam? Látod, így is tudok mindent. S bár elrohantál mint a kisgyerek, aki hólabdát dobott a tanító bácsi ablakába, mégis köszönöm, hogy tegnap szembejöttél velem az úton. Gondoltam — megvárlak, de aztán mosolyogva továbbmentem. Jókedvű voltam, mert megfutamodtál, mert láttam, harminc éved ellenére — megöregedtél. Kádek Gábor MÉLTÓN ÜNNEPELTEK Telt ház előtt ünnepelte a szálkái CSEMADOK-szervezet a Februári Győzelem 31. évfordulóját. Botlik Antal, a helyi szervezet elnökének ünnepi beszámolója után a szálkái ményecskekórus, a citerazenekar fellépésé következett. A jelenlévők legnagyobb megelégedésére az irodalmi színpad mutatta be műsorát Botlik Antalné vezetésével. Az irodalmi színpad tagjai ezzel a műsorral készülnek a járási versenyre. Befejezésül pedig a nánaí irodalmi színpad műsora tette színesebbé a februári győzelem ünnepségét, kultúrdélutánját. Elmondhatjuk, hogy Szalka lakossága a CSEMADOK vezetőségének jóvoltából valóban méltóan ünnepelte meg a Februári Győzelem harmincegyedik évfordulóját. SVÁB KATALIN Majerszky Márton
