Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 17, • VADÁSZAT ф VADÄSZAT • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT # VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф #■ Értik a természet szavát A vadszámlálásról A természetbarátoknál és a vadászoknál másképpen és más időben jelentkeznek a tavaszvárás örömei, mint a városlakóknál. Az Utóbbiak közül sokaknak a tavasz akkor kezdődik, amikor a város parkjaiban megjelennek a kertészek és a gömbakácokat nyesegető munkások. XXX A tavaszvárás örömeiből talán a legtöbb a vadásznak jut, mert náluk ezek az örömök már a téli tervezgetés időszakában megkezdődnek. Az értékelés és a tervezgetés időszakában látogattunk el Mostovára (Hidaskürt), ahol a Szlovákiai Vadászok Szövetsége helyi szervezetének életéről Deák Gáspár vadászgazda tájékoztatott bennünket. A három falu — Čierny Brod (Vízkelet), Čierna Voda (Feketenyék), Hidaskürt — vadászait tömörítő vadásztársaság kétezerkétszáz hektáros területen foglalkozik eredményesen a vadgazdálkodással. Eddigi eredményeik azt bizonyítják, hogy a szocialista gazdálkodási viszonyokhoz igazodás, valamint az erők összpontosítása a vadgazdálkodás területén is eredményekhez vezet. A Vörös Csillag Efsz-hez tartozó vadászterületen az őz, nyúl, fácán és a fogoly gazdag állománya található, de szép számmal előfordul a vadréce is. XXX A vadnévelésre ható külső kedvezőtlen tényezőket a helyi vadászok már régen felismerték, ezért a klaszszikus módszerekkel szemben eredményesen alkalmazzák az intenzív vadtenyésztést, az ember aktív beavatkozásával. A bőséges természetes szaporulat biztosításának_egyik előfeltétele az intenzív vadóvás kellő számú, megfelelő személyzettel. A pillangós növények tábláit kaszálás előtt rendszeresen átfésüli^, a tojásokat gépben keltetik, a talált kisnyulakat pedig a veszélyeztetett területről kitelepítik. A fácán esetében a hangsúly inkább a természetes szaporításon van, de jelentős szerepet tölt be a mesterséges tenyésztés , is. A mesterséges tenyésztés hivatott pótolni a kedvezőtlen körülmények folytán csökkenő természetes szaporulatot. Évente átlagosan hatszáz darab fácáncsibét helyeznek ki a nevelőtérre, ahol természetes miliőben biztonságosan nevelhetők. Ezzel a tenyésztési eljárással a kihelyezett fácánok igen jó — nyolcvan-kilencven százalékos — felnevelése biztosítható. így kitűnően repülő vadászfácánokat tenyésztenek. XXX A társaság vadászterülete évente lead tizenkilenc darab őzet, ezerszáznegyvenhét darab nyulat és ezerszáznegyven darab fácánt. Az élő nyúl befogása meghaladja az évi hétszázötven darabos átlagot. Az évenként megállapított lelövést és befogási tervszámokat teljesítik, de nem lépik túl. A tervet mindig szigorúan figyelembe veszik, s ennek köszönve biztosítani tudják a szükséges törzsállományt. A. vadgazdálkodáson és a vadnevelésen túlmenően felismerték azt is, hogy a vadgazdálkodás nemcsak gazdasági tevékenység, hanem kultúrérték is. Ez elsősorban azért fontos, mert a szép természet és a megfelelő állományú vad a társadalmi kultúrértékek visszatükrözője is. Külön figyelmet érdemel a vadászlak építésének terve, amely a megvalósulása után nemcsak a kulturált szórakozást lesz hivatott biztosítani, hanem a téli vadvédelemre való összpontosított felkészülést is. XXX A vadásztársaság fegyelme, a tagság felelősségérzete, vadászetikai magatartása jó. Hasonlóképpen csak dicsérőleg szólhatunk a szövetkezet vezetőségének jó szándékáról és gyors segítőkészségéről is. A gyümölcsöző együttműködés természetesen a kölcsönös érdekeltség alapján jött létre. Adnunkdtell-hogy-kapjunk alapon a vadászok is mindent megtesznek a sikeres együttműködés érdekében. Az időszaki munkákban segítséget nyújtanak az efsz-nek, s a takarmánynövények begyűjtésénél Is nagy szolgálatot tesznek. Tavaly például hatvan mázsa szénát kaszáltak le és gyűjtöttek be. XXX A természet fokozatosan újjáéled. Ojabb és újabb nyomok mutatják, hogy az erdő és mező újra népes, hogy újra van benne élet, melyet azonban csak annak mutat meg, aki érti a természet szavát, s tud belőle olvasni. —csiba— A vadszámlálás, vagyis a meglevő vadállomány népességének és összetételének meghatározása a vadgazdálkodás alapvető eleme. Csakis ennek az ismeretében állítható össze reális állományszabályozási terv, így vonhatók le a következtetések a vadállomány és az élőhely viszonyáról, vagyis arról, hogy milyen a vadászterületnek az eltartóképessége, milyenek a károk a vadászterületen és megfelelő-e a vad összetétele. A reális vadszámlálás tehát a tervszerű, hatékony vadgazdálkodás fontos feltétele. Aki a szaklapokat böngészi, bizonyára tudja, hogy a kutatók sokféle megközelítésben hosszú idő óta foglalkoznak tényeken alapuló módszerek kidolgozásával és már jelentős eredmények is születtek, de a vadállomány népességének és összetételének a meghatározása máig is a vadgazdálkodás legvitatottabb területe maradt. A szakmai vitákon nem sikerült ugyanis eldönteni azt a két fontos alapkérdést, hogy mikor számláljuk a vadat és ezt milyen módszerek alapján végezzük. Az első kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a vadszámlálás két tevékenységből fill. Az egyik tevékenység abból fill, hogy évente egyszer, a másik pedig abból, hogy egész évben rendszeresen megfigyeljük a vadat. A két tevékenység ugyan szorosan összefügg egymással, egymást kiegészíti, mégsem azonos. Az egész évi rendszeres megfigyelés során — ez elsősorban a vadgazda és a vadőrök feladata — figyelemmel kel) kísérni minden vadat, számon kell tartani az el- és a bevándorlást, a szaporulatot, fi betegséget és az elhullást. A folyamatos megfigyelés alkalmával jegyzeteket kell készíteni az állomány egészségi állapotáról, továbbá a trófeás vad esetleges minőségváltozásáról. A vadszámlálást azért végezzük február végén, vagy március elején, mert befejeződtek a vadászatok és a befogások, ismert az elhullás is, ugyanakkor még alig van szaporodás (vaddisznó, nyúl). Ilyenkor a legkedvezőbb a számbavétel. A számbavett állományt törzsállománynak nevezzük, mely alapját képezi gazdálkodásunknak s ennek alapján készül a lelövési terv is. A tavaszi vadszámlálás módja a terület jellegétől is függ, vagyis attól, hogy erdőben, síkságon vagy a hegyvidéken gazdálkodtunk-e. Függ továbbá a területen élő vadfajoktól, a lényeg azonban mindig ugyanaz. Minél nagyobb összefüggő területen végzünk vadszámlálást, fontos, hogy lehetőleg több szomszédos vadászterületen is ebben az időpontban végezzék. így elkerülhető az, hogy ugyanazt a csoport őzet (40—60 határi őz) két-három vadásztársaság is a magáénak vallja és jelenti. A vadat tehát ott kell számba venni, ahol a becslés időpontjában tartózkodott. Akadnak vadászok, akik ezt nem veszik ennyire komolyan. Talán az előző évi adatokból indulnak ki és ezt adják tovább. A vadszámlálásnak ez a módja helytelen. Mások viszont kevesebbet jelentenek, mint a tényleges állomány. Előfordul olyan is, hogy néhol aszerint jelentik be a törzsállományt, hogy a lövési terv kedvező legyen részükre. Ez olyan területekre vonatkozik, ahol a nagyvad csak váltóvadként fordul elő. A végén aztán csodálkoznak, hogy a tervezett 10—15 vadból legfeljebb 2— 3-at ejtettek el. Ahol azonban egész évben figyelik és számon is tartják a vadat — mint ahogyan mi is tesszük —, nem fordulhat elő olyan eset, hogy a vadászati idényben nincs mit lelőni s ezért feleakkora teríték sincs, mint amekkorát terveztek. Ilyen feltételek között a tervezett vadnak csak a töredékét tudják eladni. Ezért szűkös a bevétel és a terv teljesítése elmarad, J6 érzés azonban, hogy vadásztársaságunk az eladásban mindig az elsők között van, a lelövési tervet pedig az illetékesek felfelé kerekítették. Végezetül csak annyit, hogy csakis a valóságnak megfelelő vadszámlálás lehet alapja a reális vadgazdálkodásnak, ezért a becslés adataival való visszaélés nem más, mint önmagunk becsapása. Szükséges tehát, hogy az ismert becslési módszerekkel végezzük a tavaszi vadszámlálást. SAFARIT JÓZSEF A gondos vadvédelemnek köszönve az őzgida reménnyel tekinthet a jövőbe. Fotó: Pónya Jenő Légpuskás vadorzók A hírközlő eszközök aránylag sokat foglalkoznak az állatvilág védelmével. Az iskolákban felhívják a tanulók figyelmét a madarak hasznosságára, etetőket készíttetnek részükre, hogy télen az apróságok ne éhezzenek. A felnőttek közül is sokan megszánják a szárnyas jószágot és enni adnak neki. Hiábavaló azonban az emberek és a gyerekek sokaságának g madárszeretete, amikor a légpuskás vadorzók a madarakra lövöldözitek. Ezért íelme^ rül a kérdés, hogy az illetékesek miért nem járnak el velük szemben a törvény szigorával? Persze nemcsak a madarak esnek a légpuskások áldozatául, hanem gyakran a gyerekek és a felnőttek is. A légpuska ugyanis nemegyszer okozott családi tragédiát. A fiatal saját testvérét lőtte meg és az a kórházba került. Ennek ismeretében javasolnám, hogy a légpuska használatát is kössék engedélyhez. Tiltsák meg használatát az utcán, az udvarban, s a kertekben is. Büntessék meg azokat, akik madarakra és háziállatokra lövöldöznek. Németh András Deák Gáspár vadászgazda. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Galócahorgászat Valamilyen különös vágyódással gondolok vissza azokra az évekre, amikor horgászszenvedélytől áthatva, fáradságot, kényelmetlenséget nem ismerve utaztam Oravský Podzámok, Vrútky, Mošovce horgászvlzeihez, hogy élvezzem a természet romantikáját S természetesen a címben is szereplő nemes hal horgászata nyújtott izgalmakat, örömöt. Az Árva, a Vág, a Garam folyók, no meg a Túróc-patak erre módot nyújtott. A galóca, a lazacok, Illetve a pisztrángok családjába tartozik. Életmódja, külseje is a pisztrángfélékével azonos. Szép, orsó alakú hal, fehér hassal, ezüst színű oldalakkal, amelyek rózsaszínű árnyalattal olvadnak át a barnászöld hátba. Apró pikkelyeit, amelyek a hasán alig érezhetőek, a tarkóján és hátán, valamint a melloldalakon rendetlenül elszórt fekete pettyek díszítik. Szája, nyelve és nyeldeklőcsontjai hegyes és éles fogakkal ellátottak. A lazactól, amelyet testvérének nevezhetünk, annyiban különbözik, hogy húsa -tiszta fehér, míg a lazacé sárgás-rózsaszínű. De életmódja, vándorlása is eltérő. A galóca nagyon falánk rablóhal. Remeteéletet él, és csendes tartózkodási helyét csak ritkán hagyja el. Onnan tőr merészen az odavetődö prédára és nem kíméli saját rokonait sem. Fő tápláléka a hal, de nem veti meg a békát, csigát, gilisztát, rovart és az elé kerülő vízimadarat sem. Szlovákiában ez a hal a Dunában (Komárom és Bratislava környékén), a Vágban, az Árvában, a Garamban és a Túróc-patakban él. Ritkán éri el az ötvenkllős súlyt, kétméteres hosszúsága mellett. A rendesen horogra kerülő galóca öttizenöt kiló, ritkán nehezebb súlyú. Ivása a márciusi hőnapra esik, amikor halunk felvonul a folyók felső szakaszaiba, sőt egyes kisebb patakokba, ahol ívik. Onnan az apró ivadék, növekedése arányában, lejjebb húzódik, az aisóbb, mélyebb, sebes sodrású vizekbe, majd az ivarérettség bekövetkezése után az fvás idejére ismét visszatér a sekélyebb vizekbe. A galóca legjobb horgászati ideje november, december és január, amikor nulla fok körüli a víz hőmérséklete. Szép, tiszta, közepes állású víznél, borongós időben a legjobb fogási eredmény, zsákmány várható. Ilyenkor az apróhal az egyedüli prédája, nem mozog, s így a galóca a horgászcsalinak vadul nekimegy. Ezekben a hónapokban halunk a maga • körzetében áll, tipikus helyen: ahol nagy szikla, vagy pillér előtt, vagy mögött sziklás, köves a meder s a víz sebesen bukdácsol, tajtékzik, majd simább vízfelülettel érintkezik. Az ilyen részeken, ahol a víztükör fokozatosan kisimul, a forgókban és azok szélén, továbbá a eebes és csendes víz határán. Nagyon alacsony vízálláskor, vagy ára dáskor a galóca fogása bizonytalan. Legjobbak azok a műcsalik, amelyek az apró, 6—9 centi hosszú hal utánzatai, apróhal benyomását keltó villantok, a kanalas villantók, s végül a nagyobb műrovarok. Természetesen mind egy-két hármashoroggal szerel ve. Horgászkészségünket legalább hat. van méter hosszú, tizenöt kiló súlyt elbíró finom selyemzsinór képezze, ennek megfelelő fémszálas patonnyal, a messzire dobásra alkalmas motollával és erős, szilárd horgászbottal látjuk el. A galóca fogása nagy követelményeket támasztó sport. Nem könnyű dolog, ha a horgász télidőben, térden felüli érő vízben tapos az ököl nagyságú kavicsokon, s kesztyűtlen kézzel kezeli a vizes, fagyos készséget, kl-kt dobva a csalit 3Ö—40 méternyire, sőt a víz szélességéhez képest messzebbre is, ama hely elé, ahol a szép nagy halat feltételezi. A célbadobás Ily távolságokra felér a vadászat egy-egy mesterlövésével és nagy gyakorlottságot gényel. A dobás után a horgász a motolláról lekerülő zsinórt és végén a csalit azonnal behúzza oly módon, hogy ez utóbbi a hal orra előtt egykét méterre surranjon el, mire a rabló rácsap s horogra kerül. Ha ez nem történik meg, javított dobással próbálkozunk. Ha ez is eredménytelen, továbbmegyünk, a következő jó helyre... A horogra került zsákmány fárasztása elengedhetetlen. A galóca vadul védekezik. Ügyeljünk a kavicsos mederfenéken a lábak jó megvetésére. Ellenkező esetben az erős hal könynyen kibillentheti a horgászt egyensúlyából, aki akaratlanul is a hideg vízben találhatja magát, megfürödhet. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a galóca a jől eléje vezetett csalit a téli hónapokban nem fogadja el. Ez akikor esik pieg, ha valami gyanúsat vesz észre a készségen. Azonban ilyenkor sem viselkedik közömbösen, hanem úgy félméternyire követi és figyeli a csalit, hogy annak kiemelése után, a vízben álló horgász lába mellöl' csendesen, riadalom nélkül Ismét elvonuljon. A horog többszöri messzire dobása, egy-egv hal fárasztása öt-tizenöt percen át, s a naphosszat durva kavicson járás testileg is nagy teljesítmény. A horgász tevékenysége közben alaposan kimelegszik, s ezért megfelelően kell öltözködnie is, mert a felmelegedést könnyen megfázás követheti. XXX Soha életemben nem hajszoltam a rekordfogást. Ha az egynapos kiránduláson egy három-öt kilós galócát fogtam, fáradozásomat sikeresnek, élvezetesnek könyveltem el. Ha visszagondolok arra, hogy horgászat közben igen gyakran esett meg, hogy méreten aluli hal került a horogra, azt mentem visszadobtam a folyóba: „Élj, növekedj ... I“ búcsúszóval. Az idő szinte tüneményes gyorsasággal telt el a vízben járkálással, a horogkidobással, a zsákmányfárasztással, a továbbmenéssel, egyik helyről a másikra. Ha egy szemlélő egész nap mást nem tesz, csak kísér a parton. akkor is elfárad. Unalmas ez a horgászat? Egyáltalán nem, nincs is Idő az unatkozásra. Ez az úgynevezett kereső horgászat esetében mindig így van! Nem változtat ezen az sem, ha a horgászat esetleg sikertelen, mert a remény, hogy majd a következő dobás sikeres lesz, szakadatlanul fűti lelkét: A fáradságot Is csak akkor érzi, amikor már hazafelé ballag. Ez a ritka és nagyon szép hal nagy erővel vonzza a horgászt. Sportszerűbb és Izgalmasabb küzdelmet — amit a galóca horgászata nyújt — elképzelni is nehéz. A hal szárazra vonszolása a legnagyobb öröm s győzelemérzet, amely minden fáradságot kárpótol. A galócahorgászat kedves, egészséges szórakozást, teljes kikapcsolódást nyújt a mindennapi élet gondjaiból. Ján M. Habrovský A Vág a horgászok kedveit folyója. Fotó: tt
