Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 17, A harmincéves CSEMADOK ünnepe klekben György István, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára, megnyitja az ünnepi ülést. V Az elnöki asztal. Rácz Olivér, a CSEMADOK országos aleinöke felolvassa Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, a köztársaság elnökének, üdvözlő táviratát. Az ünnepély résztvevői. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara kiválóan szerepelt a jubileumi ünnepségen. Fotó: — tt— A CSEMADOK éleiéből Megtelt a művelődési ház Orechová Potôňban (Dióspatony) a CSEMADOK helyt szervezetének évzáróján. Gálffy Géza a szervezet életéről szóló beszámolójában elmondotta, hogy a kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesítették. Elsősorban a színjátszók munkáját értékelte pozitívan, akik a „János vitéz“ című daljátékkal nyolc ízben léptek fel, s a környező falvakban is nagy közönségsikert arattak. Molnár Jánosné vezetésével rendszeres munkát fejt ki a CSEMADOK énekkara is. A szervezet vezetősége többször rendezett író-olvasó találkozót és Irodalmi emlékestet. A vitafelszólalók méltatták a szervezet tagságának aktivitását, ugyánakkor á korszerű művelődési ház adta lehetőségek fokozottabb kihasználására is rámutattak. Lelkes Ferencné ♦ ♦ A Dolný Peter-i (Alsöpéter) CSEMADOK Helyi Szervezete a közelmúltban tartotta meg évzáró taggyűlését. Holecz Vilmos beszámolójából kitűnt, hogy a szervezet tagsága aktívan bekapcsolódott a község kulturális életébe. Kultúrműsorral leggyakrabban a szervezet mellett működő vegyeskar, a citerazenekar és az esztrádcsoport lépett fel. Az esztrádcsoport „Ilyen még nem volt“ című öszszeállítással aratott nagy sikert. örvendetes, hogy a tavalyi évben sok fiatal — többségük diák — kapcsolódott be a szervezeti életbe. Az agillis fiatalok Vrábel Edit tanítónő irányításával kisszínpadi műsor betanulására vállalkoztak, s tánccsoportot alapítottak. Havran Jánosné ♦ ♦ Eredményes évet zárt a CSEMADOK váhovcei (Vága) Helyi Szervezete. A szervezet tagsága két színmű betanulására és előadására is vállalkozott. Az egyikkel sikeresen szerepeltek az amatőr színjátszók járási seregszemléjén, a kerületi szinten pedig másodikok lettek. A jitb kulturális albizottsága a vágai színjátszók vezetőit — Forró Lászlónét és Zsigó Ferencet — oklevéllel, és emlékéremmel tüntette ki. Az évzáró taggyűlésen nemcsak az eredményeket emelték ki, hanem szóltak a hiányosságokról is. A József Attila és a Radnóti emlékest, valamint Boráros Imre előadóestjének az elmaradása arra figyelmeztet, hogy a kultúrfelelősnek a jövőben következetesebb munkát kell végeznie. Nem véletlen, hogy az évzárón új kultúrfelelőst választottak Józsa Mónika személyében, aki az énekkar irányítását is vállalta. A tagság az idei évre tartalmas munkatervet fogadott el. ♦ ♦ A CSEMADOK Horné Saliby-i (Felsőszeli) Helyi Szervezetének évzáróján is volt miről beszámolni. Vállalásaikat teljesítették; kétszáznegyven órát dolgoztak le a faluszépítési akcióban, segltkeztek a tornaterem építésénél, s bekapcsolódtak a mezőgazdasági időszaki munkákba. Továbbra is fontosnak tartják a tagság eszmei, politikát és irodalmi nevelését. Ennek megfelelően előadásokat szerveznek, s Valacsay Pálné vezetésével megalakították a vers- és prózamondók körét. Idei tervüket a kórusmozgalom és a színjátszás fellendítése, a folklór és a népi hagyományok ápolása jegyében állították össze. ♦ ♦ A CSEMADOK selicei (Sókszelőce) Helyi Szervezete elsősorban a kórusmozgalomban ért el kiváló eredményeket. Résztvettek a Kodály Napokon, s ünnepi hangversenyt rendeztek, melyen a CSEMADOK és a Nőszövetség énekkarain kívül fellépett a Rimavská Sobota-t (Rimaszombat) és a filakovói (Fülek] kórus is. Író-olvasó találkozókat is szerveztek; Csontos Vilmos és Balta György látogatott el hozzájuk. A szerzői estek szépséghibája csupán az volt, hogy a kétszázhatvanhat tagból nagyon kevesen jelentek meg. Záreczky János mérnök Bábosok seregszemléje A komárnói (Komárom) Járási Művelődési Központ a CSSZBSZ JB-val karöltve a nemzetközi gyermekév jegyében a Szakszervezetek Házában megrendezte a bábegyüttesek VII. járási fesztiválját, amelyen nyolc csoport és egy szóló szereplő mutatta be műsorát. A komáromi járásban a bábjátszás-_ nak már régi hagyományai vannak, és az előadások színvonalát, valamint a szereplők számát tekintve kerületi viszonylatban is az élvonalba tartozik. Jelenleg a járásban tizennyolc bábjátszó csoport működik, amelynek kétszázhúsz tagja van. A fesztiválon elsőként a komáromi Komenský utcai szlovák tannyelvű általános iskola tanulói tnutatkoztak be két bábjátékkal, az Iskola Macskafalván (Fülöp Ilona rendezésében) és A kiscsibe és a kiskacsa (Irena Škorníková rendezésében) címűekkel, amelyekkel kategóriájukban első díjat nyerte.k. Sikeres volt a kolárovói (Guta) Pionír utcai magyar tannyelvű általános iskola bábjátszóinak szereplése is, ők Bagitáné KUrthy Katalin rendezésében Andersen Borsóhercegnő című meséjét vitték színre. A már több járási és kerületi versenyen is előkelő helyezéseket elért csoport most kategóriájában a második helyet szerezte meg. A Hurbanovői (Ögyalla) Művelődési Központ és a szlovák tannyelvű gimnázium mellett működő Robus bábegyüttest Vladimír Cervenák rendező tavaly alakította meg. A csoport tagjainak szorgalmát már az első fesztiváli fellépésén siker koronázta: a III. kategóriában az első dijat érdemelték ki. Hasonlóképpen első díjat nyert a Vojnicei (Bátorkeszi) Művelődési Központ mellett működő szlovák tannyelvű általános iskola bábegyüttese a Bátor kismacskák című mesejátékkal,amelyet Tibor Hrno rendezett. Az izsai magyar általános iskola tanulói is első díjjal tértek haza a fesztiválról, akik Markovics Gizella ötletes rendezésében az Elhagyott kunyhó című mesejátékkal arattak megérdemelt sikert. A járásban, de a járás határain túl Is jól Ismert Napsugár bábcsoport, amelynek tagjai a komáromi II. lakótelepi Magyar Tannyelvű Általános Iskola tanulói a komáromi Szakszervezetek Háza mellett működnek Szép Erzsébet vezetésével. Ez az együttes már két ízben szerepelt a Dunamentt Tavasz elnevezésű seregszemlén is, ahol a legjobb műsorvélasztásért járó díjat nyerte el. Ezen a fesztiválon egy mári népmese dramatizálásával mutatkozott be, amellyel nemcsak első díjat nyert, hanem elnyerte a zsűri jutalomdíját Is. A bábcsoportok sikeres seregszemléje szakmai szemináriummal végződött, amelyen a rendezőkön kívül részt vettek a komáromi járás óvónői is. —bar—i Szabálytalan recenzió egy hasznos könyvről Már közhely, amikor azt emlegetjük, hogy századunkban, a technikai haladás és az űrsikerek századában, felgyorsult az idő, száguldóbb tempójú lett mindennapi életünk. Pedig ez így van rendjén. Amikor belelapozok a bratislavai esti hírlapba, kissé meghökkenve olvasom, hogy egy idős asszony a sajtö útján is háláját és köszönetét fejezi ki annak a derék fiatalembernek, aki a minap felsegítette őt a villamosra. Mi van ezen köszönni- és hálálkodnivaló? Hiszen ez természetes, így van rendjén. A másik lapban arról áradozik egy olvasó, hogy az egyik zöldség- és gyümölcsboltban mindig szép gyümölcsöt és zöldséget kap, és az elárusítónők kedvesek, udvariasak, előzékenyek. Csóválom a fejem. De hisz ez magától értetődő! Bot mellett tipegő anyókával egyszerre érkezem a posta lengőajtaja elé. Beidegződön mozdulattal szélesre tárom az üvegajtót, vigyázva, nehogy megüssem vele a nénikét és már mondom is: „Tessék parancsolni!“ Az anyóka pedig megílletődik, aztán simogatni, ölelgetni kezd és olyan dicshimnuszt zeng rólam, hogy belepirulok. „Ilyesmi ma már nem létezik, kedves fiam! — mondja meghatottam én pedig csodabogárnak érezve magam, felteszem a kérdést: „Ilyesmi, azaz udvariasság, előzékenység, az idősebb emberek iránt természetszerűleg kinyilvánított tiszteletadás ma már valóban nem létezik?“ Sajnos, nem tudok magamnak megnyugtató választ adni a kérdésre. Mert bizony nem kévés azok száma, legyenek bár fiatalok vagy idősebbek, akik számára a jólneveltség az illemtudás, az emberbecsülés, a jó modor teljesen ismeretlen fogalmak. Néhány újabb példa. Csinos fiatalasszony, egykori tanítványom jön velem szembe az utcán, ifjú férjébe karolva. Előre köszönök volt tanítványomnak, mert bár fiatalabb, ám — nö. Kedvesen viszonozza a köszöntést, de az ifjú férj (akadémiai titulus viselője: orvosdoktor) még csak a fejét sem biccenti meg. Bár akadémiai címe van, az íllemtudás egyszeregyéről fogalma sincs! De nem egészen érteni a kaméleoni képességekkel rendelkező vagy „Janus-arcú“ embereket sem. Ök ugyanis a feletteseik és minden magasabb beosztású egyén szemében a jő modor és az illemtudás élő szobrai, lefelé beosztottjaik és nem vezető pozícióban levő egyének felé pedig nyersek, gorombák, durvák, modortalanok. De még tovább is sorolhatnám, mi minden furcsasággal találkozhatunk még napjainkban, a technikai haladás és az űrsikerek évszázadában, amikor „felgyorsult az idő“, s ezért — sajnos — nincs Idő a jő modorra és a jólneveltségre. A neveletlen és modortalan emberek részéről ez nagyon kényelmes 'kimagyarázkodás lenne. Neveletlen a gyermekem, mert nem érek rá foglalkozni vele — mondhatná nem Is egy kényelmeskedő szülő. Aztán jól szemügyre vennénk azt a szülőt és — sértődés ne essék — rájönnénk: nehezen képzelhető el, hogy az a szülő illemtudővá, jólneveltté, jő modorúvá fogja nevelni a gyermekét, hiszen az illemtudás, a jó modor terén maga is rendkívül hézagos Ismeretekkel, jártassággal rendelkezik. Pedig az illemtudás, a jó modor hiánya rengeteg kínos percet idézhet elő annak is, aki maga neveletlen, és természetesen annak is, akit ez a neveletlenség, a más neveletlensége kínosan érint. Nos, bizonyára oldalakat lehetne még teleírni temérdek példával, melyek azt bizonyítanák, hogy úgy nagy általánosságban még nincs minden rendben az Illemtudással, az illemtudásunkkal. Ezeket az oldalakat én azonban nem írom tele. Megtette ezt helyettem a problematika két alapos Ismerője, Kovács Judit és Osvát Katalin: „Nemcsak illemtan...“ remek könyvében, melynek elolvasása adta számomra az ösztönzést a fenti elmefuttatás, jobban mondva, e kissé talán szabálytalan recenzió megírásához. A szerzők könnyed, olvasmányos stílusban, a humort és a szatirikus csipkelődést sem mellőzve, tükröt'tartanak elénk: „Lám, ilyen csetlőbotló, gyarló emberkék vagyunk, amikor az Íllemtudás labirintusszerű birodalmában kell eligazodnunk. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és a Madách Könyvkiadó közös gondozásában megjelent könyv hézagpótló szerepet tölthet be nálunk is, hiszen nemigen bővelkedünk hasonló tematikájú kiadványokban. A tizenhárom fejezetre osztott kötet az illemtan számos témájával foglalkozik. Tárgyalja a megszólítással, a bemutatkozással, a köszöntéssel kapcsolatos tudnivalókat, szól a divat és a jö ízlés illemtani vonatkozásairól, az illedelmes ember ismertetőjeleiről, az illemtudő beszédről. Külön fejezetet szentel a pénz Illemtanának, az ajándékozásnak, a szülők, nagyszülők, a gyermekek kapcsolatáról. Kitér a fiúk és a lányok közti érintkezés Illemtani szabályaira, a családon belül kötelező illemszabályokra, a munkahely, az autózás, a közlekedés illemszabályaira Is Az utolsó fejezet a szabad idő és a kedvtelések illemszabályait foglalja össze. Kinek szól ez a hasznos íllemkönyv? Erről a könyv füljegyzetében ezt olvashatjuk: „Kezdőknek és haladóknak, tehát fiataloknak, tizennégytől hatvanig. Hogy miért? Mert mindenki megtalálja benne a magáét és talán egy kicsit megtalálja benne magát is.“ Fiataloknak és Idősebbeiknek, diákoknak és pedagógusoknak, szülőknek és gyermekeiknek, egyszóval mindenkinek melegen ajánlom ezt a rendkívül hasznos, jól megírt és — sajnos — egyelőre még nagyon aktuális könyvet. SÁGI TÖTH TIBOR
