Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
TALAJMÜVELÉS iáeany^gpóxläs NÖVtNYVrÉDELEM A gyümölcsfák, a szőlő, а spárga, a torma és a rebarbara telepítése előtt célszerű az egész területet megforgatni, rigolfrazni. Mivel mélyebben gyökerező és hosszú életű, úgynevezett évelő növényekről van sző, a mély talajelőkészítést, talajlazítást nemcsak igénylik, de meg is hálálják. Természetesen, az alapos forgatás minden más növény számára is előnyös, habár nem okvetlenül szükséges. A forgatott talajban ugyanis a növények jobban és gyorsabban fejlődnek. A forgatáskor mindemellett eltávolíthatjuk a köveket és egyéb törmelékeket, valamint a cserebogárpajorokat. Az utóbbiak ugyanis néha nagy károkat okozhatnak] Forgatáskor a tarackbúzától (Agropyron repens) is megtisztíthatjuk a talajt. Ez a művelet egyedüli alkalom arra is, hogy a trágyát mélyebb talajrétegbe (az altalajba) juttathassuk. Ha forgatáskor az egyes rétegekre trágyát is szórunk, akkor ezzel a talajt alaposan megjavíthatjuk és a növényeket hosszú időre 'elláthatjuk tápanyagokkal. Ha a forgatáskor — szükség esetén — meszet is keverünk a mélyebb talajrétegekbe, akkor ezzel olyap mérvű talajjavítást végezhetünk, amilyenre később, tehát a telepítés után már nincs mód. Ekkor ugyanis már csak legfeljebb a feltalajt javíthatjuk meg. A javított kézi forgatás. A A kert talajának javítása (II.) 120 cm széles, úgynevezett fogásokat két részletben forgatlak le, azaz tulajdonképpen két 60 cm-es fogásra osztjuk. Először egy 120 cm széles mély árkot készítünk, amelynek első ásónyomnyi (körülbelül 25 cm vastag] feltalaját és a második ásónyomni altalaját különátülön sávban rakjuk le. Ezt követően az árok fenekét kell felásni. Ezzel a megoldással tehát körülbelül hetven-hetvenöt centiméter mélységig lazított talajt kapunk. Az árok megtöltése után a 60 cm széles fogás feltalaját a 120 cm-es árok aljára kell szétteríteni és erre kell szórni a fél fogás második ásónyomát, tehát az altalajt. Hasonlóképpen járjunk el a második fél fogás esetében is. A javított kézi forgatás előnye, hogy az egymást váltó fel- és altalaj vékonyabb rétegben helyezkedik el, mert a 60 cm-es félfogásnyi föld 120 cm széles árokba kerül. Még ennél is fontosabb az, hogy ilyenkor a jobb minőségű (humuszos) feltalajból és ugyanígy az altalajból két réteg lesz. Tehát nem lesz felül egy vastag (teljes ásónyomnyi) nyers altalajréteg és a jobb minőségű feltalaj pedig alul eltemetve, hanem a volt fel- és altalaj két-két vékonyabb rétegben helyezkedik el. A forgatással egyidőben sorra kerülő trágyázás módját és mértékét a talaj humusz- és tápanyagállapota szabja meg. Humuszos talaj (ha egy homokos talaj feltalajában legalább 1,4—1,5, a kötöttebb talajoknál pedig 2,5—3 százalék humusz Az alaposan megforgatott, rigolirozott talajban a mélyebben gyökerező növények, Így a gyümölcsfák jobban és gyorsabban fejlődnek. Fotó: —blm— van) esetében forgatáskor nem létfontosságú szerves trágyát is adagolni. A humuszban szegény homoktalajoknál azonban az árok aljára (ezt előbb ássuk bel) és a fogások átdobálása után négyzetméterenként kéthárom kiló érett vagy tőzeges szerves trágyát szórjunk szét, lehetőleg külön-külön minden rétegre. A homoknál kötöttebb talajokon az árok aljába nem szükséges szerves trágyát adagolni* de ezeken a talajokon is előnyös, ha rétegenként egy-két kiló érett szerves trágyát szérűnk szét. Ha a forgatandó talaj foszforban és káliumban viszonylag szegény, akkor a szerves trágyára foszfor- és káliumtrágyát is ajánlatos szórni. Ennek mértékét azonban csak a kémiai talajvizsgálat alapián lehet reálisan megállapítani. Tájékoztatásul csak annyit, hogy a vizsgálat eredményétől függően az árok aljába és a fölfogások földrétegére, rétegenként 0—10 dkg szemcsés szuperfoszfát és ugyanennyi 40 százalékos kálisó, vagyis négyzetméterenként mindegyik trágyaféleségből 0— 40 dkg között váltakozhat az ajánlható adag. Ha talajvizsgálat nélkül trágyázunk, de szerves trágyát Is adagolunk, akkor ennek minden rétegére négyzetméterenként 5 dkg szemcsés szuperfoszfátot és ugyanennyi 40 — 60 százalékos kálisót számíthatunk. Szerves trágyázás nélkül tíz-tíz dekagramm lehet az adagolás rétegenként, az árok alját is beleértve. (Folytatjuk) •yizeniit esztendei nyólte * nyésztési tanulságaimat szeretném közre adni, már an nál is inkább, mert az egyik nyúltenyésztő barátom Zólyomban (Zvolen) vitába szállt velem, arra hivatkozva, hogy (Richter mérnök tanulmányai szerint) a vadnyid sem iszik vizet. Az az igazi tudás, amelyet az ember saiát tapasztalatai révén szerez. Eszembe jut, hogy gyermekkorunkban édesapám elvitt bennünket a szomszéd Varga bácsihoz, akinek annyi nyula volt, hogy maga sem tudta létszámukat. Sokszor hallottam tőle: „Badacsony jó bortermő vidék, Zólyom pedig a nyúltenyésztők paradicsoma“. Egye, hogy nehéz elfelejteni ezeknek a gyermekkori kalandoknak az ízét, hangulatát és tiszta örömét. Varga bácsi a Garam és a Szalatna széles ezüst szalagjára és a környező kék hegyek csodabirodalmára gondolt, ahonnan szinte naponta szállította a nyulak számára a „jó“ füvet. Micsoda öröm volt minden ráismerés: ha úgy mondtam, hogy ez belga óriás, ez angóra, ez kasztorex, ez écsi kék stb. — nagyon jó, hagyta helyben az öreg. — Kell e itatni a nyulakat? — kérdeztem tőle. — Hát bizony kell — felelte mosolyogva. — Nézd. ezekbe a favályúkba kapják az ivóvizet. Az edények rögzítve vannak a felborulás ellen. Kell e itatni a nyulakat vagy sem? Ezt a kérdést még min dig sokan felteszik. Egyesek a kérdéshez azt is hozzáfűzik, hogy a választói függetlenül, ők nem adnak a nyálaknak ivóvizet, mert korábban sem adtak s mégsem történt különösebb baj. Feltevésük szerint csak az a nyúl kívánja a vizet, amelyet már rászoktattak az ivásra. Néhányan azzal támaszt ják alá érvelésüket, hogy külföldi tenyésztőknél járva, az itatóknak nyomát sem látták. Nem az itatás, hanem annak elhanyagolása a rossz szokás. Néhány tenyésztő ugyanis csupán kényelemszeretetből elhanyagolja az egyébként nem nagy időt és fáradságot igénylő munkát. A nyulak mindig szívesen fogyasztják a vizet, még akkor is, ha nyáron bőven kapnak zöldtakarniányt. Száraz takarmányok etetésekor már többen megfigyelték, hogy a ketrecben a nyulak a trágyát nyaldosták, saját vizeletükből próbálták vízhiányukat kielégíteni__Vegyük tudomásul, hogy a szom -jaztatás egyenlő az állatkínzás sail Az anyagcsere folyamatokhoz minden esetben vízre van szükség. A táplálkozáshoz szükséges anyagok közül ugyanis mennyiségileg a házinyál a legtöbbet éppen a vízből igényel. Az állatnak korától függetlenül az elfogyasztott szárazanyag kétszeresét kitevő vízmennyiségre van szüksége. A nyál a táplálóanyagokat ugyanis csak kellően oldott formában tudja jól hasznosítani. A sér is tartalmaz vizet, s a szervezetből leépülő anyagok is csak a víz szállító szerepe révén tudnak eltávozni. A víznek tehát — mint minden létfontosságú anyagnak — nagyon fontos szerepe van az állati szervezetben. A vízre a szervezőt hőegyensúlyának fenntartásánál is szükség van. Ha ugyanis a víz kellő mennyiségben jelen van, fokozottabb az anyagcsere, jobban értékesülnek a takarmány tápanyagai. Vízhiány esetén az anyagcserefolyamatok lelassulnak, romlik a fehérjeértékesülés stb. Lehet e jó tejtermelő az anyaállat, ha nem kap elegendő vizet? Nem ritkaság a nyolcat tízet fialó anyanyál, amely jő takarmányozás mellett fel is neveli őket. Ehhez azonban sok tejre, a tejtermeléshez viszont sok folyadékra van szükség. Megfigyelhető, hogy az anyaállat azonnal a fialás után milyen mohón iszik. A szomjazó anyák viszont gyakran válnak kannibállá, még a fiókáikat is felfalják! A víz a legolcsóbb létfontosságú anyag — mondhatnánk a legolcsóbb takarmány —, ezért semmi sem indukálja a vele való túlzott takarékosságot. Akkor járunk el helyesen, ha a nyálra bízzuk, mennyit kíván fogyasztani belőle. Lehet, hogy nem mondtam semmi üjat, hiszen olyan régen volt már, amikor még én is nyúltenyésztő voltain! JAN M. HABROVSKÝ Kell-e víz a házinyúlnak? Д Szlovákiai Kisállattenyéaztők Szövetségének Коmáméi (Komárom) 3. számú helyi szervezete január végén tartotta évzáró taggyűlését. A tanácskozáson azSZKSZ JB képviseletében Milan Cíngel elvtárs volt jelen. Az évzáró taggyűlés résztvevőit a vezetőség nevében Kamoesai Károly üdvözölte. Ezt követően Gál Arpád titkár szlovák, Balia elvtárs pedig magyar nyelven tartotta meg a szervezet múlt évi munkáját értékelő beszámolóját. A beszámolóból megtudtuk, hogy a helyi szervezetnek jelenleg kilencven tagja van. Viszont bfrálólag hangzott el, hogy a vezetőségnek csak a fele kapcsolódott be a szervezet munkájába! Mivel többségben fiatalokról van szó, bíznak abban, hogy az elkövetkező időszakban ezek is kiveszik részüket az igényes munkából. A múlt évben a vezetőség tizenkét alkalommal tanácskozott, amelyeken főleg a szervezési problémákkal, a kiállítások Az elmúlt időszakban a szervezet keltetőjébén négyezer naposcsirkét keltettek ki és adtak el a tagoknak továbbtenyésztési célra. Itt szeretném megjegyezni, hogy a keltetés! átlaggal nem lehet elégedett a vezetőség, mert ez csak 70 százaságnak csupán az egynegyedét jelentette! A vezetőség elsőrendű feladatiként jelölte meg az eleségellátást. A múlt évben nyolc alkalommal osztottak takarmányt. Sajnos, a köles és a cirok elosztásánál bizonyos prob-Sikeres esztendőt zártak 1 megrendezésével, az áj tagok felvételével, az eleség beszerzésével és elosztásával, vala mint a nyulak tetoválásával foglalkoztak. Tudott dolog, hogy a szervezet vezetősége minden év május elsején bemutató apróállatkiállttást rendez, amely nemcsak erkölcsi sikert, hanem anyagi hasznot is jelent. A helyi szervezet tagjai a perbetei (Pribeta), az ágyallai (Hurbanovo), a megyercsi (Calovec), a luadari (Modrany), az őrsójfalusi (Nová Stráž) és a gátai (Kolárovo) kiállításokon is részt vettek. A tagak közül ötvenhármán rendszeresen látogatják a különböző falvakban vágy városokban megrendezett kiállításokat. így például heten vettek részt a Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) megrendezett „Csallóközi Galambkiállításon“. A legjobb kiállítók egyike Thám György, akinek nyulai szinte minden hónapban kiállításra kerülnek. Nyulaíval főleg a Csehországban megrendezett kiállításokon képviseli a helyi szervezetet. Thám elvtárs után Miroslav Švec, Ján SevCík és Jozef llläš következik. A legjobb galambkiállítók közé ffj. Németh József, Štefan Illái, Bakos Gábor, Štefan Mahala és Rácz András, a legjobb baromfitenyésztők közé pedig Kassza József, Gál Arpád, Gallai Ernő, Kamocsai Károly és Štefan Mahala tartoznak. lék volt! Ez pedig azt jelenti, hogy valami nincs rendben a szaporító tenyészetek tulajdonosainál. A szervezet tagjai a nyúlhús értékesítése szakaszán Is példamutató munkát végeztek. A BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalatnál közel háromezerháromszáz élőnyulat értékesítettek. Ezzel szemben igen nagy a lemaradás a nyulak tetoválása terén, mert a tenyésztők a múlt évben csupán nyolcvanöt nyulat tetováltattak! Ez a mennyiség az előző évi valóléniák adódtak, mert a tagság egy része nem volt hajlandó átvenni a részét, s ez még je lenleg is raktáron van. Mivel az eleség beszerzés évről évre körülményesebb, a vezetőség felkérte a tagokat, hogy segítsék munkáját. Milan C i n g e 1 elvtárs, az SZKSZ JB képviselője megköszönte a vezetőség és a tagság eddigi jó munkáját. Kihangsúlyozta, hogy még magasabbra kell emelni a tenyésztői munka mércéjét. Rámutatott arra is, hogy még nagyobb figyelmet W Az SZKSZ komáromi 3-as számú helyi szervezetének vezetősége nemcsak a tenyésztés, hanem a szemléltető agitáció terén is eredményes munkát végez. Ezt bizonyítja a vasútállomás előterében elhelyezett és időről időre felújított propagációs szekrény is. (A szerző felvétele)’ kell fordítani a szaporító tenyészetekre. A nyálszakosztályba tömörült tagokat is serkenteni kell, hogy még jobb tenyésztői sikerek szülessenek. A vitafelszólalások során több értékes javaslat, igényes kérés hangzott el, amelyeknek megvalósítása csupán a vezetőségen múlik. Mivei a város több szakaszán nagy mérvű a családi házak lebontása, olyan igény Is elhangzott, hogy a városi nemzeti bizottság illetékesei intézkedések foganatosításával gátolják meg a kóbor kutyák garázdálkodását. Ugyanis az elhagyott kutyák előszeretettel dézsmálják a nyúltenyésztők állományát. De előfordulhat az is, hogy a kiéhezett kutyák az utcán játszó gyermekeket is megtámadják. Hasonló eset már a múltban előfordult. Az évzáró taggyűlés résztvevői értékes határozati javaslatot fogadtak el, amelynek megvalósítására kedvező hatással lehet a kisállattenyésztők ez évi munkájára. ANDRISÉIN JÓZSEF! Értékelték munkájukat Egyre nagyobb szerepet töltenek be a közellátás területén is a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének helyi szervezetei — hangsúlyozta Salkán, az évzáró taggyűlés megnyitóján Albert Mihály. Valóban a kiskertészek termékei nagyban elősegítik a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátását. Vígh János titkár terjedelmes beszámolójában értékelte a műit évi eredményeket, de nem zárkózott el a hiányosságok felsorolása elől sem. A szervezet munkája nem látványos, de az egész év folyamán akad elég tennivaló a gyümölcsösökben, a zöldségeskertekben. Legközelebbi feladatuknak a téli permetezés elvégzését tekintették, nemcsak saját kertjeikben, de a község egész területén. A fogyatékosságok terén a szervezet titkára megemlítette, hogy a múlt évi fokhagymatermést a felvásárló vállalat még a szerződéskötés ellenére sem vette át. Ez természetesen érdektelenséget váltott ki a tagok körében. Majd Macko Ferenc, nyugdíjas agronóinus tartott szakelőadást a majoránna termesztéséről. Ugyanis a majoránna és egyéb gyógynövények termesztése iránt egyre nagyabb az érdeklődés. A vitafelszólalások után ú már hagyományos borversenyre került sor. Külön-külön éav tékelték a fehér és a vörös borokat. Az előbbiek versengéséből a Gál jános által beküldött borminta bizonyult a legjobbnak. A második helyra Hernyóik Lajos, a harmadikra pedig Magyar László bormintája került. A vörös boroknál a következő sorrend alakult ki: a Vígh Jánosé, a Családi Lajosé és a Kecskés Ferencé. A szervezet vezetősége é* tagsága az idei évre igényes, de teljesíthető feladatok végrehajtását tűzte kil MAJERSZKY MARTON, Salka