Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1S79. március 3. 4 Termékeny vita a tereielésfejiesztés iehetőségnl Az egységes földművesszövetkezetek tagjai a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban is nagy érdeklődést tanúsítottak az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyaga iránt. Ez a kedvező jelenség persze azzal is magyarázható, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága nem hamarkodta el a vita szervezését, hanem aktíva-értekezletek szervezésével, a járás mezőgazdaságának fejlesztésével járó időszerű kérdések alapos elemzésével körvonalazta a megoldásra váré problémákat, s így a szövetkezetekben tartott értekezleteknek helyes irányt szabott. A járás huszonegy szövetkezetében kilencven munkacsoport foglalkozott a vitaanyagban mghatározott termelésfejlesztési kérdésekkel. Főleg az foglalkoztatta az embereket, hogyan lehetne a termelés fejlődését gátló jelenségeket mielőbb eltávolítani és a lehetőségeket minél jobban kihasználni. A munkacsoportokban, illetve a termelési ágazatonként tartott megbeszélések — a szövetkezetek mindegyikében optimista légkörben folytak, mentesek voltak az oktalan kishitűségtől, tehát kifejezték a szövetkezeti tagság tenni akarását és bizakodását. Erre hagynak következtetni a kongresszus előtti propagandát irányító járási bizottsághoz érkezett jegyzőkönyvek és javaslatok, és mint azt VAS TIBOR, a propagandát irányító járási bizottság titkára, valamint ŠEDIVÝ JÄN mérnök, az SZFSZ járási bizottságának titkára mondotta — az említett kedvező jelenséget tapasztalta az a hetven aktivista is, aki a vitaanyaggal kapcsolatos értekezletek szervezésében a szövetkezetek vezetőségének segítséget nyújtott. Azt, hogy a szövetkezeti tagok nem akarják másokra ruházni a termelés fejlesztésével járó gondok és problémák megoldását, bizonyítják a vita kapcsán született javaslatok is. Február 12-ig a járás szövetkezeteiben tartott értekezleteken 837 javaslat született. Ebből 602 a szövetkezetek termelési részlegeiben és ágazataiban előforduló termelést gátló hibák, munkaszervezési fogyatékosságok eltávolítását, a termelésfejlesztés lehetőségeinek feltárását és céltudatosabb kihasználását szorgalmazza. S mivel a kongresszusi vitaanyagot a szövetkezetek tagjai munkacsoportonként aplikálták a sajátos termelési feltételeikre, így a fejlődést sürgető javaslatok kiterjednek a növénytermesztés és az állattenyésztés minden ágazatára, a gépesítés és a szolgáltatások szférájára, de az üzemirányítás és a munkaszervezés tökéletesítésére irányuló törekvést is tükrözik. Az persze természetes, hogy a termelésfejlesztéssel kapcsolatos kérdések mellett — szinte minden községben — sürgették a szociális intézmények fejlesztését, főleg bölcsődék és napközi otthonok létesítését, továbbá a közszolgáltatások és a közellátás színvonalának emelését is abból a célból, hogy a szövetkezetekben dolgozó családanyák helyzete javuljon, s munkaaktivitása tovább növekedjen. A gyűléseken elhangzott vélemények és javaslatok arra utalnak, hogy a szövetkezeti tagok komolyan keresik a hasonló feltételek között születő eltérő eredmények okait és az okok kiküszöbölésében, a lemaradóknak az élvonalbeliekhez való felzárkózásában látják a termelés gyors növekedésének helyi erőforrásként jelentkező feltételeit. A sokat vitatott kérdések közé tartozott a gépesítés fogyatékosságainak, a pótalkatrész-hiányból származó károknak, valamint a rendelkezésre álló mezőgazdasági technika kihasználásának az elemzése is. Több gyűlésen — így például Keltán és Szőgyénben is — hangsúlyozták, hogy nemcsak a mezőgazdasági termelés további iparosítását gátolja, hanem az egyes termelési ágazatok jelenlegi ipari jellegű termelésének a stabilizálását is megnehezíti a gépek vásárlására előirányzott kis pénzügyi keret. Tény, hogy az érsekújvári járásben több szövetkezetben használhatatlanná vált a pár évvel ezelőtt vásárolt munkakönnyítő gépek egész sora és gyorsabb ütemben használódnak el a traktorok is, mint amilyen ütemet a géppark felújításának az évenként megbatározott pénzügyi keret diktál. Kedvezőtlenül hat a gépek élettartamának alakulására — mint azt több gyűlésen hangoztatták — az is, hogy a gabona jelntékeny részének raktározását a szövetkezeteknek kell megoldani. A szövetkezetek ugyanis a gabonát a gépszínekben helyezik el, a drágán vásárolt gépeket pedig a szabad ég alatt sok tényező károsítja. Ezért a szövetkezeti tagok javaslatai sürgetik a felvásárló és ellátó vállalatok raktárterének szükség szerinti és mielőbbi bővítését és a szövetkezetek mentesítését az eladott gabona raktározásával járó gondoktól és károktól. Szinte minden gyűlésen foglalkoztak a termelés gazdaságosságának, az önköltség csökkentésének lehetőségével. E kérdéskomplexumon belül azonban az anyagtakarékosság fokozásának lehetőségeit keresték. Főleg az üzemanyag és a villanyáram gazdaságosabb kihasználásának a szükségességét hangsúlyozták. Többen megállapították például, hogy az üzemanyag túlméretezett fogyasztásának objektív és szubjektív okai vannak. Főleg a traktoroknál fordul elő sok felesleges üresjárat. Mint mondották, az objektív okok mellett ennek előidézője a felületes munkaszervezés is. A Húli Efsz-ben arra a következtetésre jutottak, hogy a mezőgazdasági üzemek lényegesen korlátozhatnák az üresjáratokat és sok hajtóanyagot takaríthatnának meg azáltal, ha a mezőn dolgozó traktorok üzemanyaggal való feltöltését nem a gazdasági telepen, hanem 'kint, a munkahelyen, oldanák meg. Szerintük gazdaságos lenne egy nagy méretű üzemanyag-tartállyal ellátott járművet csupán erre a célra használni. Ez a megoldás a mezőn dolgozó traktorosoknál minimálisra csökkentené a munkaidő-kiesést és egyben üzemanyag megtakarításához is vezetne. Az érsekújvári járásban az újítómozgalomnak már komoly hagyományai vannak. E téren tehát ez a járás az élvonalban szerepel. Ezért nem véletlen az sem, hogy a szövetkezetekben tartott gyűléseken sok szó esett az újítómozgalom fejlesztésének szükségességéről és egyben arról is, hogy az eddigieknél jobban meg kell becsülni az újítókat és azok irányában is következetesebben kell alkalmazni az anyagi érdekeltség elvét. A gyűléseken elhangzott vélemények és javaslatok alapján arra lehet következtetni, hogy a szövetkezeti tagok nemcsak az állami szervek részéről várnak nagyobb támogatást, hanem tudatosították azt is, hogy az újítók kezdeményezőkészségét és alkotókedvét elsősorban is a szövetkezeteknek kölelességük növelni azáltal, hogy az újításokat, amelyek a legtöbb esetben csak helyben realizálódnak és hasznosulnak, jobban meghálálják, vagyis az újítók fáradságát, lelkiismeretes munkáját kellőképpen honorálják. Néhány gyűlésen a háztáji gazdálkodás méreteivel kapcsolatban élénk vita bontakozott ki. Az elhangzott vélemények és javaslatok azonban arra utalnak, hogy a szövetkezeti tagok döntő többsége ellenzi a túlméretezett háztáji gazdálkodás felújítását. Lényegében a szövetkezeti tagok már elszoktak attól, hogy a közösben végzett munka után a háztájival is bajlódjanak és felszámolták, sokan átalakították a háztáji állattenyésztésre alkalmas épületeket is. Azt azonban helytelenítik, hogy az országunkon belül különböző módszerek léteznek, vagyis a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásához szinte járásonként különböző képpen viszonyulnak. Szinte általánosítható tehát az a vélemény, hogy ebben a kérdésben mielőbb egységes álláspontra, vagyis közös nevezőre kell jutni. A közös gazdaságok fejlődésére kedvezően ható háztáji-korlátozó intézkedések betartását általánosítani kell, de ugyanakkor helyes lesz, ha a szövetkezeti tagok — a törvényes keretekhez igazodva — a ledolgozott munkanapok után természetbenit ártérítés nélkül kapnak abból a célból, hogy családjuk részére sertés- és baromfihúst, valamint tojást termelhessenek. Néhány szövetkezetben élénk vita bontakozott ki a szövetkezeti tagok új bérezési rendszeréről, valamint a bérszabályzó előírásokról. A bérezés új rendszerét általában nem marasztálják el, sőt azt helyénvalónak tartják, de a bérszabályzó intézkedésekkel nem nagyon értenek egyet, mondván, hogy a bérszabályozó intézkedések a munkatermelékenység növekedését fékezik, mivel lehetetlenné teszik a dolgozók anyagi érdekeltségének érvényesítését a termelési tervek túlteljesítésében. Az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusa előtti nyilvános vita az érsekújvári járásban nagyon hasznosnak bizonyult. Ez persze köszön^ hető annak is, hogy az üzemi pártszervezetek — szoros együttműködésben a szövetkezetek vezetőségével — a vita szervezésében, eszmei hatékonyságának fokozásában érvényesítették vezető szerepüket; hogy a kommunisták jó példát mutattak a termelésfejlesztési lehetőségek feltárásában és az ésszerű javaslatok körvonalazásában. Kétségtelen, hogy a kongresszusi vitaanyag megtárgyalása céljából — termelési csoportonként tartott tanácskozások hozzájárultak ahhoz is, hogy az egységes földművesszövetkezetek termelési és gazdaságfejlesztési tervei igényes, de reális feladatokat tartalmaznak. S mivel ezek a tervek nemcsak a vezetőség, hanem a szövetkezeti tagság elképzelését és akaratát is tükrözik, így várható, hogy azok teljesítéséhez a szövetkezeti közösségek mindenegyes tagja jó munkával járul hozzá. PATHÖ KAROLY A IX. kongresszus tiszteletére Dúfala Emil mérnök a salai (Vágsellye) Barátság szövetkezet elnöke, de egyben a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Galántai Járási Bizottságának az elnöke is. Tőle kérdeztük meg, hogyan készül a szövetkezet és tagsága az efsz-ek IX. kongresszusára. — Tapasztalataink arra figyelmeztetnek, hogy a járás igényes feltételei között a termelés szükséges növelésének és a nagyobb fokú hatékonyságnak a biztosítása megkívánja a jóval hangsúlyozottabb átállást a mezőgazdasági vállalatok sokrétű termelési struktúrájáról a tervszerű és céltudatos összpontosításra és szakosításra. Csak így lehet eredményesen alkalmazni a termelés szervezésének és irányításának ipari módszereit és a mezőgazdaságban a tudományos-rrn zaki fejlődést következetesen érvényesíteni. Mostanában a kukorica iparszerű termesztésével foglalkozunk, mert nálunk épül 13 millió 700 ezer korona költségráfordítással egy kukorica-termesztő központ, melynek már 1980-ban készen kell állnia. Persze a termesztési feltételeink között fontosnak tartjuk a gabona és a takarmányok termesztését is, hiszen e téren már évek óta jó eredményeket érünk el. — Elnök elvtárs, úgy tudjuk, hogy a szövetkezet tagsága értékes felajánlásokat tett a IX. kongresszus tiszteletére. — A szövetkezet vezetősége és a szövetkezet mellett működő pártszervezet azon a nézeten volt, hogy a szövetkezeti tagok személyesen írják alá vállalásaikat, összesen tizenkét kollektív és 271 egyéni vállalás után született meg összüzemi kötelezettségvál.lalásuhk, 2 millió 351 ezer korona értékben. Elsősorban is szövetkezetünk terven felül 290 tonna gabonát, 260 tonna cukorrépát termel, továbbá 35 tonna sertés- és marhahúst, valamint 30 ezer liter tejet 'ad el terven felül. Fontosnak tartjuk azt, hogy az évelő takarmányok jobb kihasználásával 60 mázsa szemes takarmányt takarítunk meg és a környezet szépítésében kétezer ingyenes műszakot dolgoznak le tagjaink. Főleg a gazdasági udvarokat szépítjük, utakat építünk, virágokat és fákat ültetünk. A vállalásaink teljesítését szavatolja kilenc szocialista brigádunk Is, amelyekben 161 dolgozónk eredményesen tevékenykedik. Krajosovics Ferdinánd Aranyat érő javaslatok — Az efsz-ek IX. kongresszusa mérföldkövet jelent szövetkezeteink életében, mert nemcsak summázza a két kongresszus közötti időszak eredményeit, hanem meghatározza a következő évek feladatait is. Olyan mérföldkő ez, amely lezár egy korszakot, s ugyanakkor — minden eddiginél nagyobb és nemesebb — célok felé mutat. E nagyszerű célokhoz vezető útról nyújtott előzetes tájékoztatást a kongreszszus vitaanyaga — kezdte a beszélgetést Vitárius Lajos mérnök, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója. — A kongresszusi anyag hatékony és eredményes megvitatását a jmi dolgozói segítették, akik aktivistákként működtek közre a járás egyes szövetkezeteiben. Az akcióra való felkészülésért, és a vita lebonyolításáért az efsz-ek elnökei vállaltak személyes felelősséget. Az összehangoló és ellenőrző munkát pedig a járás Illetékes szerveiből összeállított bizottság végezte. + + 4* A kialakult élénk, pezsgő vita is bizonyította, hogy az efsz-ek IX. kongresszusára kiadott vitaanyag nagy visszhangra talált a lelkes szövetkezeti tagság körében. A vitaanyaggal kapcsolatban sok értékes megjegyzés, javaslat vagy egyetértést kifejező határozat született, melyek megvalósítása aranyat érhet. A kisebb munkahelyi közösségekben, a brigádértekezleteken, az ágazati, vagy üzemegységi tanácskozásokon a különböző bizottságok gyűlésein többnyire helyi problémákkal foglalkoztak a felszólalók, de szép számmal akadtak olyanok is, akik járási, kerületi sőt központi jellegű kérdéseket érintettek. Megalapozott tudományossággal boncolgatták a hatékonyabb termelés lehetőségeit, összehasonlításokat végeztek az egyes részlegek között, és rámutattak a termelési szinfikülönbségekré. Hangsúlyozták a tervszerűségre, szervezettségre, a szövetkezeti demokrácia és ellenőrzés teljesebbé tételére való törekvés jelentőségét. Többen érintették az emberről való fokozottabb gondoskodást. Megállapították, hogy még sokat lehet javítani az egyes termelési szakaszokon, főleg az állattenyésztésben. Rámutattak a XV. pártkongresszus által kitűzött mezőgazdasági feladatok realizálásának jelentőségére, valamint néhány fogyatékosságra: a termelést tartalékok nem kielégítő felkutatására, s azok felhasználásának fontosságára, főleg a mezőgazdasági termelés minőségi javítása szempontjából. Élő példákkal bizonyították a szakosítás és az összpontosítás előnyeit, s az üzemek közötti kooperáció létjogosultságát. Felhívták a figyelmet a hnb-ok és a szövetkezetek határozottabb együttműködésére a választási programban kitűzött feladatok sikeres teljesítése érdekében. A vita bizonyította azt is, hogy parasztságunk továbbra is a munkásparaszt szövetségre támaszkodva valósítja meg a fejlődést előirányzó Igényes terveket. A vltázók ígérték, hogy az ötéves tervfeladatokat nemcsak teljesítik, hanem mind az össztermelésben, mind pedig az árutermelésben túl is szárnyalják. Azonban ehhez a tudományos dolgozóktól, az ipari és a szolgáltatásokat nyújtó üzemektől, s minden olyan Intézménytől, ami összefügg a mezőgazdaságai, jobb minőségű munkát várnak. Főleg több korszerű gépet, megfelelő mennyiségű pótalkatrészt, műtrágyát és vegyszert igényelnek az ipartól. A kongresszusi vitába a járás több ezer szövetkezeti dolgozója kapcsolódott be. Képletesen szólva szellemi kovásszal gazdagodtak, s bizonyára az elkövetkező években minden eddiginél ízesebb, |obb és nagyobb darab kenyeret tesznek majd le az ország asztalára. —csiba— Fotó: tt, A szocialista mezőgazdaság г Й 1 ■■ uttoroi Több mint negyvenkét évet szentelt életéből g mezőgazdaságnak Kupec Ferenc elvtárs, á Tornai (Turňa n/Bodvou) Állami Gazdaság igazgatója. Most, amikor a nyugdíjkorhatárt eléfte és a megérdemelt pihenésre indult, váratlan öröm és megtiszteltetés érte. Ez év januárjában megkapta államelnökünktől a munkaérdemrendet. A kelet-szlovákiai pártbizottság köszönő levelét és a kelet-szlovákiai kerület fejlesztésében szerzett érdemeiért járó kitüntetést, V. Majkút adta át az ünnepeltnek. Az egyik hétköznapon kerestem fel Kupéc elvtársat, hogy köszöntsem a kitüntetés alkalmából s néhány sorban felidézzük a múltat, a kezdetet. Amikor Sabinovban elvégezte a mezőgazdasági iskolát, gyakornoki állást kínáltaik neki. Bár szerették a kollégái, a földhöz vágyott, termelni akart, így került a žarnovi nagybirtokra, mely a felszabadulás után állami gazdaság lett és a hozzá csatolt buzitat (Buztca) és alsólánci (Nižný Lanec) gazdaságoknak a vezetésével bízták meg őt. Megkezdték a gazdátlan földek összegyűjtését. Nehéz, küzdelmes évek voltak ezek. Se gépek, se emberek. De szép szóval, megértéssel a nehézségeket te lehetett küzdeni. 1955-ig volt a žarnovi gazdaság vezetője, ekkor bízták meg a tornai gazdaság igazgatói tisztségével, amit a mai napig, vagyis huszonhárom éve becsülettel tölt be. Emlékei közül előkerülnek azok a mozaikkockák, amikor a szövetkezetek megalakultak. Volt olyan eset is, hogy az alakuló etsz-ek felkínálták a gazdaságoknak a szomszédos, vagy a tőlük távol eső földeket, így sikerült a gazdaságot tizenegyezer hektáros nagyüzemmé fejleszteni. A volt szepsi (Moldava) és a rozsnyói (Rožňava) járás határáig terjedt az állami gazdaság földterülete. Majd jött az átszervezés, amikor a bárcai és nagyidai gazdaságok külön váltak. Sok jő dolgozót és termőföldet kellett átadni, és az ezzel járó problémákat megoldani. Az átszervezés után e gazdaságnak ötezerszáz hektár területe maradt. Azelőtt nem voltak kölcsönökra utalva, saját erejükből tartották fenn magukat. Munkájukra az illetékesek felfigyeltek és már 1962-ben, valamint 1968-ban miniszteri kitüntetést kaptak a kalászosok termelésében elért eredményeikért. Az üzem és az igazgató is számtalan dicsérő oklevelet és vándorzászlót kapott. A szakmáját szerető ember minden szavából a kitűzött pártfeladatok teljesítése, a dolgozó ember megbecsülése és a töld iránti szeretető árad. Ha visszatekint a múltba, megelégedéssel mondja, hogy a szocialista rendszer hozta el azt a lehetőséget, amely a dolgozó ember számára az érvényesülés lehetőségét megadja. Sok szép siker, elért eredmény jelzi a megtett űtat. — Mindig igyekeztem az újdonságokat magamévá tenni, figyelemmel kisértem a szaklapokat, erre Irányítottam a dolgozóink figyelmét is. Üzemünk huszonhét szaklapot járat, melyekből sokat tanulunk az ú] termelési módszerekről és igyekszünk ezeket a gazdaságainkban is bevezetni. Nehéz lesz elmenni, mert szerettem talpraesett, becsületes és megbízható dolgozóinkat, akikkel jő volt dolgozni, belekezdeni merészebb, új feladatokba. De az idő eljár minderakt felett, így majd a sokéves tapasztalatokért hozzám forduló fiatalabb nemzedéknek igyekszem továbbra is segítségére tenni szocialista hazánk építésében — mondotta végezetül Kupec elvtárs. Hadd legyen e pár sor jókívánság is, ,a sZívbell mezőgazdász méltatása, a megérdemelt pihenésre induló, mindig helytálló ember köszöntése a fiatalok, a dolgozók, munkatársak nevében is. FARKAS RÖZSA
