Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
1979. február 24. SZABAD FÜLDMCVES TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: Förgeteg lános mint közerő Halbőr Förgeteg János reggel aludt a domaszéki kapitányság területén. Mert tudni való, hogy Jánosnak ott van a tanyája. A tanyában van egy ágy, leterítve szépen subával, a fejtől van egy fanyereg, amelyet beborított szűrrel. Ez így egészen jó párnaféle alkalmatosság, és Förgeteg János meg van vele elégedve. Azonban a fanyeregnek megvan az a rossz tulajdonsága is, hogy néha lecsúszik róla a szűr. Történt ma, hogy éppen beállott ez az eset. Förgeteg odaütötte fejét a fához, és jölébredt. Odakint virradt. A tanyák között szellő futott végig, és mozgatta a faágakat. Förgeteg heverészett az ágyban. Az ablak éppen a feje irányába szolgált, és a gazda pislogó szemekkel, álmosan nézett ki rajta. A tájék annak, aki mindig látja, meglehetősen unalmas. Ennélfogva János gazda nem valami nagy érdekkel nézelődik kifelé. Nincsen semmi változatosság. Mindössze egy ló jön errefelé a rügyező fák alatt. A lovas még nem látszik az ágaktól, s Förgeteg lustán gondolkozásba merül, hogy ugyan ki lehet. De pár pillanat múlva rövid, csillogó fényt lát a ló hasa mellett. János észhez kap. Pusztázó jár erre. Rossz jel. Förgeteg Halbőr János hirtelen befordul, és elkezd nagy erélyesen aludni. Hortyog. Időközben a pusztázó odaér a ház elébe. A kutyák mérgesen fogadják, elharapott vakkantásokkal jelezve azt a nagy folytonossági hiányt, ami egy pusztázó és egy önérzetes eb közt elterül. A lovas legény odalépett az ablakhoz, és bezörget a kardtokkal. — Jánosi János jól hallja a hívást, sót a hangjáról meg is Ismeri Koszó pusztázót, aki igazság szerint komája is. Hanem a hivatalos állapot megszünteti a komaságot. János nem tartja arra méltónak Koszót, hogy feleljen neki. A pusztázó még egyszer megveri az ablakot: — Förgeteg János, hej! János ebben a pillanatban azt hiszi, hogy a dolog komolyodni kezd, de úgy okoskodik, hogy az ö neve Halbőr Förgeteg, és így nem tartozik a Förgeteg szóra hallgatni. Megmarad befelé fordult állapotban az ágyban, de azért fülel erősen. Förgeteg fölül az ágyban, és elkezd tempósan öltözködni. Minthogy a szerhérmetes magyar ember magával viszi az ágyba is a fehér ruháját, az egész öltözködés csak annyiból áll, hogy János kalapot húz a fejére. Aztán odamegy az ablakhoz és kikiált: — Mi kő? — Gyék ken ki! — mondja a pusztázó. — Ken' máiul kezdve közerő, Förgeteg János. János ijedten néz a ló feje fölött a városi katona arcába. — Mi vagyok én? — Közerő kend a röszkei tötésen. Tartozik kend odamenni és dógozni estig. — Ingyen? — Hát. De leginkább mingyá monynyék ken. János lenéz a földre, és ebben az állapotban marad egy darabig. Aztán fölkapja a fejét: — Hát möhetök? — Hát gyék ken ... Halbőr Förgeteg János még egypár háttal kijelenti, hogy „rögvest“ megy, hanem előbb elkászolítja a tarisznyát. Es van annyi malícia Jánosban, hogy nem invitálja be a pusztázót a szobába. A tarisznya előkerül, a szája hozzámérődik a kenyérhez, amelyből akkora éppen belefér. Mindez azonban időbe kerül, mert a tarisznyát előbb ki kell fordítani és leveregetni két tenyérrel, a szőrébe akadt miegymást. (Apró kacsákat talált János tegnapelőtt anyátlanul a réten, és azokat pakolta bele.) A tarisznya belseje tele van sárga pihével. Ahhoz nagy műértelem kell, hogy valaki körömvéggel letisztogatni bírja. Ezután jön bele a kenyér és a szalonna. De a szalonna fönt van a padláson. Föl kell menni érte. De a létrát mintha a föld nyelte volna el, sehol sem találja János. A létra eltűnt, keresi jó félóráig kamrában, istállóban, ház háta mögött, de sehol sem talál rá. Végre aztán eszébe jut, hogy hiszen nem is a padláson van a szalonna, hanem a kamrában. Levág az oldalból egy darabot, és belerakja a tarlsz nyába. Véghetetlen lassan csinálja mindezt, s időnként odasandít a pusztázóra, hogy ugyan únja-e már a dolgot. . „ , ezücs LÁSZLÓT, az útkereső * embert, az ember és a természet tartalmas egymásra találásának jelenléte köti a Garam mentéhez, a zselizi utcákhoz, emberekhez. Gyermekfővel ismerkedett velük, hogy már serdülő karában érlelődjék benne a vágy a művészi pálya iránt. Elhivatottsága akkor teljesedett cselekedetté, amikor eljutott az iparművészeti középiskolára, ahol Jozef Chovan és Miroslav Fikári tanárok irányítása mellett sikerrel fejezhette be itteni tanulmányait. Bratislaváből Brnőba került Bohdan Laclna és Jozef Sedlák grafikus művészek osztályára, ahol niagasab szinten folytathatta felkészülését a grafikusból festővé érő hivatására. Művészeti életpályája innen ívelt felfelé, aminek eredményét a jelen kiállítás is igazolja. Mintegy ötven festmény, színes rajz és tanulmány bizonyítja kifejező lendületű tehetségét. Rajztechnikájának mívessége, kitűnő szinérzéke, špachtli- és ecsetkezelése, motívumainak tárgyilagos vizualitása, a Garam menti táj és szülővárosának, Zseliznek a szeretete biztatták az alkotáshoz, erősítették hitét az érző és átélő komponáláshoz. A megőrizni- megtartani akarás öntudata késztette vallomásra. Tájképei művészi dokumentumok. Bennük bontakozik ki képein mindaz, ami Hangulatos szavakban szinte megfogalmazhatatlanul ott munkál, amikor feszülni érzi az ember azokat a költői hangulatokat, amelyek csak az övéi: pedig bennük vibrál őseinek termő és hagyományozó világra-csodálkozása is. Ennek oka nyilván abban rejlik, hogy nemcsak ismeri, figyeli, vázlataiban számtalanszor rögzíti a tájat — hanem érti annak lényegét, érzi igézetét. Megtalálja a színeket, vonalakat, a ritmust és a szerkezetet, amikkel és ahogy mindezt képpé alakítja. Alkotásaiban érezni azt a természetes vonzódást, amely mindanynyiunkban ott él, lobog vagy csak lappang a táj megtartó, őrző, éltetőgyönyörködtető részletszépségei vagy összhatása iránt. Ez a velünkérző és helyettünk is kifejezni kész művészi magatartás, amely Szűcs László egész eddigi munkásságára is jellemző, megkönnyíti számunkra a kiállított képek megközelítését. Szűcs László tárlatán a tájkép mellett jelentős helyet foglal el az emberábrázolás. Hol klasszikusan zári formában, hol lendületesen, már-már szenvedélyes mozgásban ábrázolja A szlnpumpás, népviselet fél siker, Fotó: —tt— Idő múltán elkészült ezzel is. A nap már fölkelt. Vérpiros fénnyel önti el az eget. A pusztázó nézi, és megszólal: — Eső lösz. János kap a szón, és fontos képpel veszi vizsgálat alá az égi határt. A föld peremének a szélén úszó kékes felhőket nézi először, azután följebb halad, és a szeme elé tartott tenyér mögül bele próbál nézni a napba. — Lőhet hó is — feleli aztán. János ekkor a dolgok mibenlétével már majdnem készen van. Csak még a cókmók hiányzik. A cókmók, a szűr ' meg az ásó. A szűr csak előkerül valahogy a szobából, de már az ásóra megint nem lehet ráakadni. Nagy keresés kezdődik. János a fe* leségét, leányát, valamennyi gyerekét mind az ásó után küldi. Azonban lehetetlenség ráakadni. Végre aztán a pusztázó leszáll a lováról, s a kerítés bozótjában kutatva ráakad az ásóra. Most már lehetne menni. Meg is indulnak. A tanyaüt feléről visszatér Förgeteg János, hogy ugyan el van-e kötve a tehéntől a borja. Alapos istállóvizsgálat után megint megindul. Mennek egy darabon az úton, amidőn Halbőr megint csak megáll. — Hopp-hó, fékomteremtette ... — No! . — De bizony csak... — Felel János, és sürögve tapogatja körül magát. — Mi? — A kaparó! — Micsoda kaparó? — Hát az ásókaparó! No, ehol van ni. Ásókaparó nélkül nem tökéletes az ember. Halbőr kijelenti, hogy okvetlenül vissza kell mennie a tanyára, hogy egy ásőkaparót faragjon. A pusztázó meg gondolkozik. Nekt még másfelé van dolga, embert hajtani a nyúlgáthoz. A lelkére köti hát Jánosnak, hogy a faragással ne soká késsen, másképp a kapitány elé állás lesz. János bizodalmasan integet p fejével, és kétszer mondja: Könyvespolc Az alábbiakban tömören jellemezzük azokat az új könyveket, amelyek a közelmúltban a MADÁCH Könyv- és Lapkiadó vállalat gondozásában jelentek meg, s melyek megtalálhatók a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. — Ügön, ügön.j A legény megszorítja a lovát, és leporoszkál a Madarász-tó túlsó végébe. Förgeteg hamiskás mosollyal néz utána, ameddig látja. Azután visszaballag a házba, a szűr megint a nyeregre kerül, és János folytatja az alvást. Rácz Olivér: CSILLAGSUGÄRZÄS — műfordítások a világ népeinek költészetéből. A nagy terjedelmű műfordításgyűjtemény egyetlen áttekinthető egészbe akarja fogni a világirodalom költészetét. Nem felfedezni akarja tehát a világlírát, hanem egységbe fogni. Ára: 22,— korona, Iákat, regényrészieteket, riportokat, publicisztikai írásokat az a közös szándék fogja össze, hogy az antológia „kedvcsináló“ olvasmány legyen, s hogy egy év terméséből válogatva, ráirányítsa az olvasó figyelmét égy színesnek, változatosnak, gazdagodónak minősülő termés néhány darabjára. Ára: 23,— korona. Idő múltán fölcihelödik, megindul, és éppen a hárotnórai harangszót veri ki a töltésre a városból a szellő, mikor munkába áll Halbőr Förgeteg János. festői világ alakjait. A színek és a formák rendjét úgy alkotja meg, mintha már a keletkezés idején ez lett volna elsődleges feladata. Jószándékú, türelmes alkotó Szűcs László. Inkább a típusok arculatát, lélektani állapotát leplezi le, amikor az egymás mellett élő emberek egymás iránti közömbösségét, s egyéb viselkedését akarja megmintázni. Ezek az emberi vonatkozások, a megfestés minősége, az egyengető simítókés eredményes gyakorlata, a szakmai felkészültség és a művészi attribútum határozzák meg nála azokat az értékeket, amelyek szükségesek az eredményes művészi munka felismeréséhez, elfogadtatásához, értékeléséhez. Mert elbírálható mór ez a termés. Olyan tartalmas művésszel állunk szemben, aki nemcsak bizonyít, de érvel is, igazának őszinteségéről győzi meg az értő és nem szakmabeli szemlélőt. Ez a kiállítás — mégha többrétű is —, mégis egységes nem hivalkodó mondanivalójában, sőt műteremtő logikájában. Szűcs László a vágy tisztaságával közeledik a széphez, az élet jogos örömeihez. Bírál, ha inteni akar. Nem keres kibúvót az igazmondás alól. Világnézetében már a pálya elején (1952/59) ott volt a válaszút: egyéni önmutogatás vagy művészet? Az utóbbit választotta és tehetségével, szerénységével, mérlegelni tudó műveltségével így folytatta és építi útját képzőművészetünkben. S miközben a néző, a képek által, a képzőművész teremtette táj szépségeivel gyarapszik, egy rokonszenves alkotó belső világával is ismeretséget köt. S ha ehhez még a gondos megfigyelés is társul: az ismerkedés bővülhet a képteremtö folyamat technikai részleteinek fölfedezésével is. SZUCHY M. EMIL Mács József: KÉTSZER HARANGOZTAK — regény. A regény színhelye egy gömöri kisfalu. A főhőse egy asszony, aki a háború ejtette sebektől nem tud szabadulni, s akit családi tragédia és vagyonféltés Idegszanatóriumba juttat, ahol ráébred arra, hogy gyógyulásának egyetlen módja, ha megtalálja végre helyét a falu közösségében. Ara: 25,— korona. Forbáth Imre: A CSODAVÁRÚ — versek. Forbáth Imre versei — Varga Rózsa válogatásában és előszavával — a költő születésének nyolcvanadik évfordulójára jelentek meg. Az avantgardista költő-lázadó a múlt tanújaként tulajdonképpen mai érvényű történelmi-társadalmi tapasztalatokat fogalmazott meg költeményeiben. Ára: 21,— korona. Cselényi László: KRÉTAKOR, avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez. A szlovákiai magyar irodalomban új hangot, korszerű szemléletet meghonosító költőnemzedék ismert tagjának két évtizedes pályaszakaszáról nyújt keresztmetszetet ez a kötet. A gyűjtemény két nagyobb részre tagozódik. Az első részben a Keselylábú csikókorom és az Erők című kötetben megjelent legjobb versei találhatók. A gyűjtemény második része pedig olyan új verseket foglal magába, amelyek bár tartalmi és tematikai szempontból rokonságban vannak a költő régebbi verseivel, de ugyanakkor merész kísérlet a költői nyelvnek új kifejezőeszközökkel való gazdagítására. Ára: 23,— korona. Zalabai Zsigmondi MÉRLEGPRÖBA. A szerzőnek ez az új könyve újabb lépés a felé az irodalomkritikai eszmény felé, amelyben „a Fábry-féle valóságérzék és etikai érdeklődés egyensúlyba kerül az irodalmibb és müközpontúbb gondolkodással“. Ára: 16,— korona. Koncsol László: KÍSÉRLETEK és ELEMZÉSEK. Ez a könyv a szerző eszméinek és kritikáinak legjavát tartalmazza. E kötetben megjelent válogatások, verselemzések és könyvkrltikák arra utalnak, hogy Koncsol a maximális igényességet kéri számon az íróktól. Ára: 19,— korona. MŰHELY 78 — versek, novellák, elbeszélések, regényrészietek. E kötetben közölt verseket, novel-IIja Ehrenburg: PÁRIZS BUKÁSA — regény. „E regény történelmi leckét ad“ — írta Fagyejev a regény megjelenésekor. Ehrenburg ebben a regényében is megőrizte--művészeté ne к korábbL jellegzetességeit: sok riportelemmel telítette a regényt, mégis alakjai önálló figurák, öntörvényű, sokarcú emberek. Ára: 34,— korona. Alois Jirásek: SÖTÉTSÉG — regény. Oj kiadásban kapja kezébe az olvasó a cseh irodalom nagy klasszikusának legszebb történelmi regényét. A Sötétség a fehérhegyi csatát követő általános hanyatlásról ad körképet. Ara: 32,— korona. ♦ Fráűa Srámek: EZÜSTSZÉL — ifjúsági regény. E regény egy serdülő fiú élettörténete, lázadás az apa ellen, az istenhit elvesztése, a kamaszkor problémái és sérelmei. Ára: 25,— korona. Kecskés László: KOMAROMI MESTERSÉGEK. E könyv cselekményének színhelye, Komárom, nemcsak erődítményrendszeréről, hanem századokon át virágzó kézművesiparáról is híres volt messze földön. A szerző, aki maga is szekeresgazda, vízimolnár és kézműves ősök kései utóda, összegyűjtötte és rendezte az idős mesteremberek emlékezetében még ma is elevenen élő emlékeket. Ára: 26,— korona. Valentin Beniak: VÁLOGATOTT VERSEK. A költőként viszonylag későn induló Beniak érzékenyen reagál a kor művészeti-irodalmi forrongásaira, költészetének egyéni formanyelve gazdagította a szlovák formaművészetet.. Ára: 20,— korona. *♦Varga Imre: SÁRKÁNYÖLÖ JANKÓ. A rímekbe szőtt gyermekmese, amely Jankó érdekes kalandjait ismerteti, tanulságos és kellemes szórakoztatója lehet a gyermekeknek. Ára: 16,— korona. TAPS1RÁRÉ TAPSÓRUM — gyermekversek. Tizenkét szlovákiai magyar költő gyermekverseiből áll ez a könnyed hangvételű, derűs strófákat tartalmazó kötet. Az erdő-mező virágával, kedves kis állatkákkal, egy életrekelt kőlábú fölfedezőútjával, a macskavári csatával, a héterdő királlyá változó szarvassal ismerkedhetnek meg a gyermekolvasók. Ára: 23,— korona.
