Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-17 / 7. szám

Javítani kell a munkán! A Szlovákiai КisáHaltenyész­tők Szövetségének Komáromi (Komárno) 1 es számú helyi szervezete január második felé­ben tartotta évzárő taggyűlését, amelyen a vnb képviseletében Hrtánek elvtárs vett részt. Az évzáró taggyűlést Ivicsici Ödön, a szervezet elnöke nyi­totta meg, aki még elöljáróban leszögezte, hogy a tagságnak mindössze egyharmada jelent meg ezen a fontos tanácskozá­son! A többieket talán nem ér­dekelte az. hogy milyen ered­ményeket értek el, milyen mun­kát végzett a vezetőség, mely áj feladatok teljesítésével kell számolni az idén stb.? A múlt évi tevékenységről szóló beszámolót Krnáč Pavol, a szervezet titkára ismertette. A szervezetnek jelenleg száz harminckét tagja van. A beszá­molóból kiderült az is, hogy a városrendezés következtében több kisállattenyésztő családi háza lebontásra került. Ennek következtében ezek a tagok nem tudtak eleget tenni a vál­lalt kötelezettségeiknek. A ta­gok között azonban igen sok az olyan kisállattenyésztő, akinek szakmai tudása magas fokon áll. Elsősorban az ô érdemük, hogy az 1978-as évre előirány­zott feladatukat végül is siker­re) teljesítették! A szervezet tagjai példamu­tató munkát végeztek a közel­látás számára történő eladások terén is. A juhtenyésztők pél­dául 1,2 tonna gyapjút, a nyál­­tenyésztők 0,4 tonna nyűlhást, a szaporító tenyészettel rendel­kező baromfitenyésztők pedig közel tízezer keltető tojást ad­tak el a keltetőknek. A szerve­zet keltetőjéből négyezernyolc­száz naposcsibét adtak el a ta­goknak továbbtenyésztési célra. Az eladásból származó összeg azonban alig fedezi az üzemel­tetés költségeit. A vezetőség nem a haszonra törekszik, ha­nem arra, hogy a tagok részére fajtatiszta csirkéket biztosítson. A galambszakosztályba tömö­rülő tagok tevékenységét Viola Lajos irányítja. Közülük néhá­­nyan több hazai és külföldi ki­állításon szerepeltek kedven­­ceikkkel, így többek között Pieít'anyban (Püstyén), Duna szerdahelyen (Dunajská Streda), Léván (Levice), Tupoľčanyban. А brnói nemzetközi kiállításon nyolc, a budapesti nemzetközi kiállításon pedig tizenhárom galambtenyésztő vett részt és igen szép sikereket értek el. Ezt bizonyítja az is, hogy Hol­­derik és Lőrincz elvtársak ga Iambjai aranyérmet kaptak. A barorafiszakosztály tagjai közöl Is többen vettek részt különböző kiállításokon, s te gyük hozzá: sikerrel. A szervezet vezetősége a brnói nemzetközi • kiállításra szakmai kirándulást szervezett, amelyen negyvenöt tag vett részt. A vezetőség elsőrendű feladatának tekinti, hogy a fia­talokat megnyerje e szép és nemes kedvtelés számára. Igye­kezetüket máris siker koronáz­ta, amikor négy tizenöt éves fiatalt vettek fel soraikba. A vezetőség szem előtt tartja a tagok igényeinek kielégítését is. Egy percre sem feledkezett meg az eleségellátás biztosítá­sáról, ami nem a legkönnyebb feladatok egyike. Ugyanis a felsőbb szervek részéről kiutalt mennyiség korántsem elegendő, ezért a hiányt szabadon vásá rolt takarmánnyal kellett pótol­ni. A vezetőség fő feladatának tekinti a társadalmi munka megszervezését is. Sajnos, a múlt évben a tagság többsége nem értette meg a vezetőség jó szándékát, igy csupán néhány lelkes tag — többek között Holderik Béla, Redecky József, Lőrincz György, Baják Lászlő, Lőrincz József, Ivícsics Üdön, Krnáč Pavol és Lavička elvtárs — vette ki részét ebből a mun­kából, akik batszázhatvan óra társadalmi munkát végeztek. Ezen kívül a tagok a hulladék anyagok gyűjtésébe is bekap­csolódtak, melynek során szin­tén kiváló eredményeket értek el A vitafelszólalások során csu­pán hárman kértek szót. Holde­rik Béla galambtenyésztő kifo­gásolta, hogy a tagok többsége távol maradt a tanácskozásról. Beszélt arról is, hogy sokan még ma sem rendelkeznek faj­tatiszta állománnyal és éppen ezek a tagok lépnek fel köve­telésekkel a vezetőséggel szem­ben. Hrtánek elvtárs a vnb kép­viselője azonosította magát Hol­derik elvtárs felszólalásával. Tudatta a vezetőséggel és a tagsággal, hogy a város vezető szervei élénk figyelemmel kisé­rik a kisállattenyésztők munká­ját. Éppen ezért arra kell töre­kedni, hogy a tagok fajtatiszta állatokat tenyésszenek. Vörös Ottó a szaporító tenyészetbe besorolt baromfiállományok el­lenőrzésével kapcsolatos lema­radást kifogásolta, amit lénye­gében Dr. Galgóczi állatorvos betegségével indokoltak. Bízunk abban, hogy a szerve­zet vezetősége a taggyűlésien elhangzott fogyatékosságok fel­számolása érdekében hathatós intézkedéseket dolgoz ki, s a tagság szoros együttműködése révén mindent elkövetnek a törzskönyvezett állatállományok tenyésztésének bevezetéséért! AVDRISK1N JÓZSEF, Komárno >vwwvwwv^^ww»/vwwwvwwwwwwwwvw»vwwwwws^wwww^/ TALAJMÜVELÉS ÍÄEANVAGPÓTLÄS NÖVÉNYVÉDELEM A talaj nedvességtartalmát n felszíni párolgás és a növé­nyek gyökerei csökkentik, s ezáltal annak felmelegedésére és lehűlésére is hatással van­nak. A felületi párolgást a fel­szín lazításával, kisebb terüle­ten pedig annak takarásával (például szalmával, papírral, fóliával stb.) csökkenthetjük. Így a talajban elraktározott vizet a növények vehetik fel és annak nagy részét hasznos munkát , (az asszimiláció révén történő anyagtermelést) végez­ve párologtatják el. A talaj­nedvességet azonban a növé­nyek sem képesek maradékta­lanul felvenni, mert annak egy részét a talaj már nem adja le. A kémhatás is fontos és jel­lemző talajtulajdonság. A kém­hatást úgynevezett .pH-száin­­mal fejezzük ki. Ha a pH-érték 5,5-nél kisebb, akkor erősen savanyú, 5,5—6,4 között gyen­gén savanyú, 6,5—7,4 között közömbös vagy semleges, 7,5— 8,4 között gyengén lúgos, 8,5 felett pedig erősen lúgos kém­­hatású talajról beszélünk. Sem az egyes növényféleségek, sem a talajlakó, hasznos munkát végző élőlények nem érzik egyformán Jól magukat az el­térő kémhatású talajokban. A legjobb a gyengén sava­nyútól a gyenge lúgosig ter­jedő kémhatású talaj- A gyen­gén lúgos talaj azonban lehet erősen meszes, márpedig egyes növények (többek között a szőlő is) a kémhatás mellett a mészállapot iránt is érzéke­nyek. Ezért a túlzottan meszes talajokon már bizonyos fejlő­dési rendellenességek (például a klorózis vagy levélsárgulás tünetei) is jelentkezhetnek. A tápanyagállapot szintén fontos tényezője a talajnak. Mivel a növények „tápanyag­­raktára“ kizárólag a talaj, an­nak raktárkészleteit trágyázás­sal időnként fel kell tölteni. Äm nem mindig az a termé­keny talaj, amely sok tápanya­got tartalmaz, hanem az, mely­ben a növények által felvehető tápanyagok keletkezése és fel­használása zavartalanul s élénk ütemben folyik. Az agyagnak és a humusz­nak jelentős szerepe van, mert ezek alkotják a talajkolloido­kat, ezek képesek az egyes ás­ványi szemcséket morzsákká összeragasztani. E ragasztó­anyagok jellegzetes sajátsága a megkötőképesség. Ezen azt értjük, hogy az oldatokban, s így a talajnedvességben is je­len levő anyagokat képesek megkötni, visszatartani. Ez az­ért fontos, mert a megkötött anyagok között vannak a nö­vényi tápanyagok is, amelye­ket a talujkolloidok ily módon megvédenék a kimosódástól. Ahhoz azonban, hogy ezen sok­oldalú és jótékony hatásukat kifejthessék, kellő mennyiségű másznék kell lenni a talajban, mert csak így képződik az úgynevezett szelídhumusz — amely a cementhez hasonló tulajdonságú ragasztóanyag. Termőrétegnek nevezzük a talaj vagy más néven termő­föld egészét, amely a felszín­től az agyagkőzetig, tehát ad­dig a mélységig terjed, amed­dig a növények gyökereinek zöme lehatol. Ennek humuszos része a felső termőréteg. A termőréteg állandóan lazított, művelt (ásott, szántott) része a feltalaj, alatta van az altalaj. Előfordulhat olyan eset is, hogy az egész termőréteg csak humuszos rétegből, esetleg csak feltalajból áll. A talaj termesztési értékét a termőré­teg vastagsága, valamint a ta­lajszelvényt alkotó egyes réte­gek mérete és tulajdonságai szabják meg. TALAJTÍPUS, TALAjFELESÉG A talajtípusok kialakult ta­lajok, tehát rajtuk az éghajlat és a növényzet együttes hatása már jellemző változást idézett elő. Ha ez a változás még nem ismerhető fel, okkor kialaku­latlan vagy jellegtelen talajról beszélünk. A talajtípusok az állapot, az eredet, a szín, a humuszréteg vastagsága stb. alapján altípu­sokra oszthatók. Az altípusok a kémhatás és mészállapot alapján kémiai, ezek pedig is­mét fizikai talajféleségekre oszhatók. Ismerünk például erdőségi, réti, mezőségi, lápi és szikes, illetve jellegtelen (futóhomok, ártéri talaj) talajtípust-Kémiai talajféleségek: a sa­vanyú, a mésztelen, a semle­ges, a meszes, a szódás, a lú­gos talajok. Fizikai talajféleségek: a kö­ves, a kavicsos, a homok, a homokos vályog, a vályog, az agyagos vályog és az agyagos talajok. A házikerti, kerttelepi ter­mesztés céljára általában mind­egyik talajtípus megfelelhet, de a növények fejlődésére a kü­lönbségek bizonyos fokig ki­hatnak, így ennek megfelelően alakulnak a talajmüvelési és talajápolási eljárások is. Forrásanyagok alapján:-blm-Talajtani alapismeretek 2 N/W\A/^/VWW\r\A/4/WWWVA/VW>Ai/W4/WV\/V\A/W miisdenBdifek A ketrec legfontosabb és egy­ben a legnagyobb igénybevétel­nek (kitett alkotórésze a fenék­­récs. Az általános gyakorlat szerint a ketrec aljazatának egyik fele telepadló, a másik fele pedig léc-, drót-, műanyag­vagy fémrácsból készül. Innen a trágya és a vizelet a lecsur­­gó rendszerű ketrecből a ferde vizeletlevezető lapra, tepsis megoldásnál pedig a tepsibe jut. A ketrec fenékrácsa meg­felelően sűrű és eléggé erős legyen. Bármiből is készül a ketrec aljazata, feltétlenül le­gyen sima. Göcsörtös, szálkás lécek, kiálló szögek és drótok ae legyenek a fenékrácson, mert lábsérüléseket, talpfekélyt okozhatnak! A ketrec a|taja erősen álljon, s biztonságosan legyen zárható. A trágya és a vizelet elveze­tése többféle megoldású lehet. Általában a lecsurgós rendszerű ketrecek használatosak. A le­­csurgó fóliával borított furnér­vagy deszkalapból, illetve fém­lemezből készülhet, de az utób­bi festés-, korrózióvédelem nél­kül hamar tönkremegy. A ket­rec alatt összegyűlt trágyát, vi­zeletet gyakran — lehetőleg naponta — távolítsuk el, ha pe­dig lecsurgós rendszerű a ket­rec, akkor a gyűjtőcsatornát rendszeresen tisztítsuk ki. fi­gyeljünk arra, hogy a ketrec­ben ne gyűljön össze a trágya vagy a vizelet! A ketrec aljazatának rácsos része az etetőtől, illetve az itatótói mindig a legtávolabbi részen legyen. Az etetőkét, ita­­tőkat a ketrecben úgy helyez­zük el, hogy valamennyi állat kényelmesen elérhesse őket, ugyanakkor belefeküdni vagy beleűríteni ne tudjanak. Az itatók sokfélesége a nyu­­lak gondozására fordított idő lerövidítésére való törekvést jelzi. Az itatóberendezések ki­alakításánál azokat a megoldá­sokat kell előnyben részesíteni, amelyeknél a víz állandóan a nyulak előtt van, ugyanakkor az ivóvíz nincs kitéve a szeny­­nyeződésnek. A betonitatók fokozatosan ki­szorulnak a nyúlketrecekből. Abból a szempontból megfele­lőek, hogy a nyúl nem képes őket a helyükről elmozdítani. Hátrányuk viszont, hogy — mert kevés víz fér beléjük — gyakran fel kell tölteni őket, s a bennük levő viz nem óvha­tó meg a szennyeződéstől. A betonitalóuak ugyancsak nem megfelelő változata a konzerv­doboz, mert a szélen rendsze­rint szúrós, egyenetlen, ezért sebzést okozhat. Sokan boros- és sörösüvegekből, mások' a könnyebb ecetes és olajos mű­anyag flakonokból vagy a mű­anyagtálka kombinálásával ké­szítenek itatót. Csoportos süldő­nevelés esetén az Itatószeleppel felszerelt kétliteres vagy még nagyobb műanyagkanna is meg­felelőnek mutatkozik. Terjednek a szelepes itatók. Ha a szelep jól működik, biztonságosak. Elő­fordulhat, hogy a szelep bera­gad, ezért megszakítás nélkül folyik belőle, avagy — s ezt a szennyezettség is okozhatja — nem folyik belőle a víz. Sajnos, teljesen megbízható és az itatás iránt támasztott követelmények­nek, kívánalmaknak minden te­kintetben megfelelő itató nincsl Etetésre a különböző önete­tők vagy etetővályük alkalma­sak. Az etetőknek a nyulak felé eső peremét a takarmánykika­parás megakadályozása végett befelé, a vályú közepe felé kell hajtani. A takarmányvesztesé­gek csökkentése érdekében cél­szerű az etetővályúkat egyéb kaparásgátlókkal is felszerelni. Az etetők rendszeres takarítá­sáról és időnkénti fertőtleníté­séről ne feledkezzünk megl Az etetők sorából egyre in­kább eltűnnek a deszkából ké­szült, a régi malacetetőkhöz hasonló vályúk. Helyüket a különböző típusú önetetők fog­lalják el, mégpedig két okból: egyrészt a nyúltartónak nincs ideje naponta többször etetni az állatokat, másrészt a nagyobb állományt tenyésztők szemes keveréket és nyúltápot etetnek. Az önetetők méretük és formá­juk szerint lehetnek jók vagy kevésbé megfelelőek. Az ala­csony peremű etetőből a nyu­lak például sok takarmányt ki­szórnak. Ha hosszú az etető­hely, még drótrács-osztó esetén Is belebújnak vagy végigíoksze­­nek benne. Ilyen etetőkben a takarmányt a fészekből kijáró fiőkák szennyezik a legjobban. Az önetető tehát akkor te­kinthető megfelelőnek, ha a pe­reme nem túlzottan alacsony, befelé hajlik, ha drótosztő aka­dályozza meg a takarmány ki­szóródását, ha a takarmány lej­jebb csúszását biztosító lemez a takarmány fogyása szerint ereszti lefelé az utánpótlás, ha az etetőbe nem kerül szennye­ződés, víz, stb. Önetető — 1,5—2 kilogramm takarmány befogadására — fém­ből vagy deszkából egyaránt készíthető. Helytelen azonban nagy mennyiségű takarmányt az állatok elé tenni abból a szempontból, hogy ritkán kell­jen velük foglalkozni. A takar­mány kiosztása, az itatás és az itatók működésének ellenőrzése ugyanis jó alkalom arra, hogy a nyúltarló átvizsgálja a ketre­ceket. Ha nem fogy a takar­mány és a víz, abból az állatok egészségi állapotára is követ­keztetni lehet. Aki nem csupán tápot, hanem konyhai hulladékot, száraz ke­nyérmaradékot is etet, nem nélkülözheti a vályút. Fémle­mezből, hosszában kettévágott műanyagcsőből vagy favályúból etetheti a nedves vagy száraz keveréket. Arra azonban ügyel­ni kell, nehogy a nedves takar­mánymaradék megromoljon a vályúban. A széna etetésére a széna­zseb a legmegfelelőbb. Az álla­tok elé, az álomra vagy a ket­rec aljazatára helyezett széna nem megfelelő megoldás. A szé­nazseb függhet az etetővályú fölött is, így a lehulló érté­kes takarmányrészeik nem vesz­nek kárba, mert a nyúl a vá­lyúból elfogyaszthatja azokat. A két ketrec közötti szénatartály is kialakítható. A szénazseb rácsozata ne legyen túlzottan sűrű, de ritka sem. Gyakorlott tenyésztők szerint egyszintes ketrecekhez felesleges széna­zsebet készíteni, mert a rácsos ketrectetőre rakható a széna. Innen a nyúl annyit húz be a ketrecbe, amennyit elfogyaszta­ni képes. PUHA MARGIT A ketrec tartozékai 3 A galántai járásban a parókásgalainboknak kiváló tenyész­tője Holla Gábor, a nemeskerti (Zemianske Sady) mezőgazda­sági szaktanintézet alkalmazottja. Legértékesebbeknek a kék tollazatú parókásgalambokat tartja. Tenyészetében egyébként sárga, vörös és fekete tollazatú egyedek is találhatók. Érde­kes, büszke testtartású, nemes vpnalá és kecses testalkatú parókásgalambjai iránt nemcsak belföldön, dé az országhatá­rokon túl is nagy az érdeklődés. Kedvenceivel inár több kül­földi kiállításon vett részt. A felvételen látható egyedek pél­dául nemcsak Varsóban, Budapesten és Belgrádban, de több hazai kiállításon is megérdemelt sikert arattak. Képszöveg: Krajcsovlcs Ferdinúnd • FEKETE RIBISZKE X KÖSZMÉTE Az Ukrán SZSZK Gyümölcs­­termesztési Kutató Intézetében tövis nélküli hibrid fekete ri­biszkét (Boskupi ériás fajta) és köszmétét (Finik fajta) ne­mesítettek ki. A hibrid növé­nyeket két csoportra osztották: az anyai növényekre, amelyek alaktanilag a fekete ribiszkére hasonlítottak, és apai növé­nyekre, amelyek inkább a kösz­méte tulajdonságait viselték. A hibrid növények már a harma­dik évben virágozni kezdtek, de termést még nem hoztak. Csak a negyedik évben fejlőd­tek ki a bogyók- A virágzás ideje megegyezett a fekete ri­biszke virágzásával. A még éretlen bogyók alak és színe­ződés tekintetében inkákíb a köszmétére, az érett termés színeződés és zamat tekinteté­ben pedig a fekete ribiszkére hasonlított. Л bogyók csak egy vagy két magot tartalmaznak.-zch­• „SZÁRNYAS FÉNYKÉPÉSZEK“ A galamb erre is képes. Egy svájci férfi, akinek a galamb­sport mellett a fényképezés is hobbija, kidolgozta a „szárnyas fényképész“ terveit és annak megvalósítását. Pehelysúlyú, kisméretű fényképezőgépet ké­szített, automatikus vezérléssel. Galambjait hozzászoktatta a fényképezőgéppel való repülés­hez. A géppel felszerelt galamb lassabban repül, s így a raga­dozó madarak prédájává vál­hat. Ezért a gazdájuk „védő kí­séretet“ adott melléjük, egy különleges, újszerű készülékkel ellátott galambot. Amint vala­mely ragadozó madár hozzáér a kísérő galamb hátán levő ^hu­zalhoz, a szerkezet „golyót“ lő ki és ez elriasztja a légikalózo­kat. A galambok néhány szo­katlan távú és remek művészi felvételt készítettek nagy ma­gasságból. (Science Digest.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents