Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-22 / 29. szám

Borkóstoló a Zobor alatt A Nitra folyó egyik mellékfo­lyójának partján, melyet a kör­nyékbeli falvak Céténykének neveznek, fekszik Nagycétény (Vefký Cetín) község. A falu középnagyságú, lakosainak szá­ma 3 ezer körül van. Körülbelül 18 km-re fekszik Nitra városá­tól délre. Határából szép kilátás van a Zobor hegység hullámos alakjára és a várost körülölelő lakótelep hatalmas épületeire. A faluhatár másik oldaláról a szőlőhegy tőkéi és fái moso­lyognak gazdáikra, s a sürfl zöld lombokból mint piros gom­bák világítanak itt is ott is a borospincék. A faluban ugyanis hagyományos a szőlőtermesztés. A történelemben kutatva megta­láltuk, hogy a szőlőtermesztés ezen a vidéken nagyon hosszan nyúlik vissza a múltba. Már 1113-ból találtunk adatokat, a melyek feljegyezték a vidék szőlőtermesztését. Ez lassan fej lődve a lakosság fő foglalkozó sává vált. Az utolsó századforduló idejé­ben sem csökkent a falu borter melő híre. Erről tanúskodik egy kis epizód is, amely a Szlová kiai Gyümölcsészek és Kískerté­­szek Szövetsége helyi szervező tének tagjaival történt egy há rom évvel ezelőtti kirándulás alkalmával Budapesten, egy vendéglőben. A pincér tájszólá­sukról azonnal felismerte, hogy vidékiek. Érdeklődött, hogy honnan jöttek, s amikor meg­tudta, hogy Nagycétényből, el­gondolkozott. Végül rájött, hogy a vendéglő emlékkönyvébe há­romszor van aranybetűvel beír­va Nagycétény község neve, ugyanis három ízben nyert díjat országos viszonylatban a nagy­­cétényi bor. A község idős la­kosainál meg is találhatók az elismerő oklevelek, egy közülük Prestnszky János bácsi borospin­céjét díszíti. A gazdag hagyományokkal rendelkező község lakossága ma is tevékeny társadalmi éle­tet él. Különböző szervezetek működnek, melyek közül az SZGYKSZ helyi szervezetét e­­melném kt. A szervezet hatvan tagból áll. A szervezeti munka néha bizonyos nehézségekbe üt­közik, mert egyesek távol dol­goznak lakóhelyüktől, s nem járnak naponként haza. A szer­vezet vezetősége Igyekszik tag­jainak mindenben a segítségére lenni. Megteremti a fölösleges zöldség- és gyümölcsmennyiség felvásárlását, gondoskodik a vegyszerekről, a műtrágyákról, s gyümölcsfákat rendel. A szer­vezet vezetősége nemcsak mun­kát biztosít a tagoknak, hanem a szórakozásról is gondoskodik. Április elseje a néphagyomá­nyok szerint a tréfa napja. Min­denki igyekszik megtréfálni szomszédját, barátját. A falu Szlovákiában egyro bővül a korszerű szőlőültet vények területe, s ami még örvendetesebb, állandóan javul az ültetvényekről való gondoskodás (talajmüvelés, vegyszeres gyomirtás és nö­vényvédelem) színvonala is. Foto: —bor Több évtizede foglalkozom " gyümölcstermeléssel, az átoltást illetően bizonyos ta­pasztalatokkal is rendelkezem, ezért szeretnék hozzászólni a „Magas törzsű fából törpefa“ című Íráshoz. Szerintem idősebb magas tör­zsű fából átoltással nem lehet törpefát nevelni. Erre a célra csakis a fiatal fa alkalmas, a­­melynek a héja még sima és nem repedezett. Ha a fa vad­körte alanyon lett beoltva, az oltás nagy erővel növekedik. Ha ilyenkor a fát metszéssel kurtí­tanánk, csak nyomorítanánk a fát, amely esetleg ki is szárad­na. Nekem korábban 20 fajta körtefám volt, s ezekből a nyá­ron érőket fokozatosan későn érőkre oltottam át. Az átoltást az alsó ágakon végeztem el. A- zokon az ágakon, amelyeken ta­vasszal nem eredt meg az oltás, ősszel alvó szemzést végeztem, mert a levágott ágakon szép új hajtások nőttek. Ahogy az oltás fejlődött, úgy vágtam le a ko­rábbi fajta ágait. Egy felfelé nö­vő ágat azonban mindaddig meghagytam, amíg tz átoltott fa termőre nem fordult. Ezt azért alkalmaztam így, mert el­lenkező esetben a fa — a nagy csonkítás következtében — ki­száradhatott volna. Kezdetben ezek a fák nem magasak, de mivel vadkörte volt az alany, pár év elteltével újra magas fává fejlődnek. Csak példaként említeném a Diel vaj­­körte és a Vilmos körtefáimat, amelyek kezdetben alacsony törzsüek voltak. A jelenleg már 20—22 éves fák akkorára nőt­tek, hogy nem tudtam őket be­permetezni. Ezért már két ízben levágtam a fák tetejét. Köztu­dott, hogy ezeknek a fáknak a gyökérzetük igen szétágazó, messzire elnyúlnak a föld alatt, sok tápanyagot vesznek fel a fa fejlődéséhez. Törpefát körte, al­ma vagy birsalma alanyon lehet nevelni. Nekem a piros Vilmos körte és a Starkrimson almafám van birsalanyra oltva, amelyek igen lassan fejlődnek, de rendszere­sen teremnek. Kis fa, kis ho­zam, ez nem gazdaságos, ami­nek én nem vagyok a híve. In­kább a vadkörte alanyon beol­tott fákat kedvelem. A birsalma alanyra oltott fákhoz azok a gyümölcsészek ragaszkodjanak, akik kis telekkel rendelkeznek és többféle gyümölcsöt szeret­nének termelni. A kajszibarack átoltására a kék vagy a piros ínyrobalan szilvaalanyt használhatjuk. Űsz­szel szemzés, tavasszal pedig át­­oltás formájában. Ha az átoltás megeredt és szépen fejlődik, akár alacsony törzsűre is nevel­hetjük. Ilyen esetben kivágjuk a fa közepét és csak az oldalsó ágakat hagyjuk meg. Az így ne­velt fa sokáig alacsony törzsű marad, de később terebélyesed­ni kezd, mert felfelé nem növe­kedhet. Az ilyen fának az egy­éves ágait a felére vagy három­negyedére kell visszavágni. Töb­bet nem érdemes lemetszeni, mert a fa ezeken az ágakon is nevelhet ter.mörügyeket. VEHOVSKÝ PÄL, Štúrovo A gyümölcsfák átoltásáról kultűrházában is nagy volt a sürgős-forgás ezen a napon, da itt nem tréfára készültek, ha­nem a szervezet évzáró taggyű­lésére. Az időpont ugyan már késői volt évzáró taggyűlésre, de komoly okok miatt lett így, elhalasztva. A gyűlést hagyomá­nyos borkóstolóval egybekötött népmulatság követte. A szervezet elnöke, Szőke Kálmán, aki már évek óta vezeti a szervezetet, ismertette a bor­kóstoló szabályait, majd három fürge kislány hozzáfogott a borgyűjtéshez. Ez a következő­képpen történt: Minden borfaj­tából a tulajdonos megtöltött egy félliteres üveget, a lányok megszámozták, s ugyanazt a számot a tulajdonos is megkap­ta. A bor tehát inkognitóban jelent meg a zsűri előtt, amely 12 tagból állt, a legjobb bor­szakértőknek vélt szervezeti ta­gokból, akik már szintén évek óta foglalkoznak szőlő-, illetve jortermeléssel. Mivel igen sok /olt a borminta, a zsűrire nehéz feladat hárult, s az eredmény gén meglepő lett. Hét borminta írt el azonos pontszámot, éspe­­lig a legmagasabbat. Ez csakis ízt bizonyítja, hogy őseink ha­gyományait híven ápoljuk és bi­zonyára ma sem vallanánk szé­gyent egy nagyobb szabású bor­versenyen sem. Az első helyet egyébként a következő borter­melők érték él: Varga Mihály, Dudás Ferenc, Cifra József, Du­dás József, Krizsan István, Sztruhár Imre és Kurcsa Pál. Utánuk következtek a második és harmadik helyezettek. KURCSA PÄL, Velký Cetín itCSERE-' LBERE* Tóth Szerén (925 72 Se­­lice č. 1055, okr. Galan­te) szívesen cserélne las­­katökmagot más magva­kért, de elsősorban nagy virágú, színes tulipán­­hagymákért. Ötvös Teréz (04912 Ge­merská Hôrka č. 246, okr. Rožňava) kardvirág és dáliagumókat kínál évelő szegfű vagy ikrizantén el­lenében. Dusza Ilona (04912 Ge­merská Hôrka č. 310, okr Rožňava) szívesen cserél­ne piros futó szegfűt, boldogasszony-tenyerét (Chrysanthemum balsa­­mita), rozmaringot (Ros­marinus officinalis) és llomot (Lilium), cserébe szílvarózsa (Prunus tri­loba), hóbogyó (Sympho­­ricarnus albus), lila akác (Wisteria sinensis) és ba­zsarózsa (Paeonia offici­nalis) cserjét kér. Idősebb őszülő halántéka, ráncokkal barázdált arca, nehéz munká­ban kérgeseden keze elárulja: Hamran Károly elmúlt már hetven éves. Szemében, mozdu­lataiban azonban van valami fiatalos tűz, élénk tenni akarás. Amíg az idős nyugdíjast csupán látásból ismertem, magamban a fenti jellemzést fogalmaztam meg róla. A jellemzés bevált: a hetvenegy éves nyugdíjas kő­művesmester még ma is aktív galambász, s emellett komoly tisztséget tölt be a kisállatte­nyésztők levicei (lévai) helyi szervezetében. A teljes embert igénylő gazdász funkciót tölti be. Találkozásunk alkalmával galambtenyésztői tevékenységé­ről beszélgettünk. — Minden állatbarátnak — kezdte mondanivalóját Hamran bácsi — vannak kedvencei. En­gem gyermekkorom óta a ga­lambok vonzottak, s még a mai napig is szívesen emlékszem az indulásra. Szinte hihetetlen, hogy Léván annak idején meny­nyien foglalkoztak galambte-Inyésztéssel. Így aránylag köny­­nyű volt kezdenem, hiszen utca­beli szomszédjaim, Lehoczky korban is Pista bácsi, Mátéfi és Bártfai bácsi elláttak mind tenyészga­­lambokkal, mind jótanáccsal. Galambállományom idővel ki­alakult, s komolyabban 1950 májusában kezdtem foglalkozni ezekkel a kedves, ragaszkodó madarakkal. A dátumot azért említem ilyen pontosan, mivel ekkor alakult meg Léván a galambtenyésztök szövetsége melynek alapító tagja voltam A városbeliek jól tudják, hog\ Hamran Károly ereje a posta galambok nevelésében, tenyész tésében mutatkozott meg légin 'kább. Sok országos versenye: részt vett, szép eredményeke! ért el. De erről beszéljen ín kább a lelkes tenyésztő: — A korábbi években körűi belül negyven postagalamb tar tozott állományomba. Ezekbő' válogattam ki a legjobb adottsa gokkal rendelkezőket, melyek kel aztán a hosszan tartó, ala pos „edzés“ után indultam a kii lönbözö versenyeken. Eperjes— Kassa—Osti nad Labem távokon versenyeztek szekreten galamb jaim. Ezeket a távokat körülbe­lül 6—8 óra alatt tették meg. A számos siker persze olykor sok­aktívan sok keserűséggel járt. Lehet, kívülállónak ez furcsán hang­zik, de olyan esetben, amikor egy európai viszonylatban is ki­tűnő adottságukkal rendelkező versenygalambom nem érkezett vissza, vagy napok után raga-Hamran Károly galambtenyésztő. dozó madarak martalékaként láttam viszont, bizony nagyon rosszul esett. Hogy hány verse­nyen vettem részt, jóformán már magam sem tudom, persze némi képet negyven elismerő oklevelem, számos plakettem azért mégis nyújt. Ma már nem foglalkozom postagalamb­­tenyésztéssel. A múlt évben ad­tam el az utolsó példányokat. Koromnál fogva már nem ne­kem való a versenyeken való részvétel. Habár Hamran bácsi posta­­galamb-tenyésztéssel már nem foglalkozik, díszgalambjai még nindig szép számban vannak, /állomása erről tanúskodik: — Mivel három lányom van ; több kisunokám, nálunk na­gyon kelendő lett a galamb. A kiselejtezett galambokat lá­nyaimnak adom, akik finom le­vest főznek a csemetéknek. A gyerekek számítása szerint vente ‘körülbelül száz gálám­at ajándékozok nekik. Persze Hz unokák élve jobban szeretik, mint főzve. Amikor látogatóba iönnek, nem győzöm nekiik a :alambokat mutogatni. Nem is ’liszi el, mennyire jólesik az ne­kem, mikor látom: a galambok iránti szeretet ott lakozik ben­nük is. Kalita Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents