Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-30 / 52. szám

16 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 30. SZILÁNKOK legnagyobb tömeget vonzó sport­águnk a labdarúgás. Egy-egy mérkő­zés olykor rengeteg embert csábít, s késztet rendkviili fizikai, szellemi teljesítményre. Már a mérkőzés kez­dete előtt néhány nappal megkezdő­dik a lázas aktivizálódós. Ettől a munkahelyek sem mentesek. A szur­kolók széles tábora kisebb-nagyobb csoportokba verődbe, bámulatos pon­tossággal vitatja a játék taktikáját és esélyét. Persze, ilyenkor a bemelegítő edzés sem marad el: a felhörpintett szesz fokozza a sportláz hevét, de a hangszálakat is erősíti. A jó felkészülés után jöhet a rajt, a nagy sportteljesítmény. Hiszen a pályára bejutás a legigényesebb sport­ágnak minősíthető: magába foglalja az egymás hegyén-hátán való mászká-Védőbeszéd — Barátaim... hk... micsoda do­log az... hk... minden ok nélkül részeges disznónak... hk... nevezni valakit? Hiszen a Béla utoljára hat­vankettőben ... hk... mondom hat­vankettő márciusában ... hk... az üzemt nőnapon rúgott be amúgy is­tenigazából ... hk... azóta csak „rá­fejel“ szegény. Aki bántani merészelt... hkk... annak velem gyűlik meg a baja — hörögte a harcias szesztestvér, majd lapátnyi tenyerével akkorát csa­pott a mellkasára, hogy egyensúlyát veszítve átbukott a széken és szelíden becsúszott társa mellé az asztal alá. —ká— — Egyéni módszere van a fiatal vezetőnők alkoholszondázására. Biztos, ami biztos... I. B. súlyos betonlapot csináltatott a nemrég elhunyt felesége sírhant­jára. — Tudod, a szomszédos síron is Ilyet láttam — magyarázkodott —, meg aztán... biztos, ami biztos... —k— lést, a futást, a birkózást, az ökölví­vást. Aki bejut, a nézőtéren gyakorol­hatja a korongdobás technikáját. De élesítheti elméjét is a legválogatot­­tabb, zamatos szavak kiagyalásában és továbbításában. Így a mérkőzés nemcsak tömegsport, hanem szókincs­­bővítő lehetőség is. Node, azoknak sem kell csügged­niük, akik nem jutnak be a tett szín­helyére. A tévé, ez a csodás talál­mány, lehetővé teszi, hogy kényelmes lakásukban bekapcsolódhassanak a tömegsportba. Habár itt a testedzés lehetőségei erősen korlátozottak, a­­zért a kalapácsdobás kiváló teljesít­ménynek számíthat. Persze, korlátla­nul kiaknázhatják szókincsüket, ide­geiket, s hangszálaikat pattanásig fe­szíthetik. Ezernyi példa bizonyítja, hogv a szurkolók sportteljesítménye felülmúl­ja a játékosokét, akik csupán a lab­dát, vagy egymást rúgják avégett, hogy a labda végül is a hálóba kerül­jön. Ez viszont ritkán sikerül. —klam— NÉVADÓ ÜNNEPSÉG — Keressünk valami egészen ritka nevet a gyereknek, hiszen ma ez a divat. Rengeteg az Adalbert, Bende­gúz, Vazul. Legyen a srác neve Lajos. BŰK — Maga nyugodtan letagadhatna tíz évet — amit a börtönben töltött. VÄLT0ZTATÄS — Engem ne akarjon a családom minden áron megváltoztatnil — De hiszen nincs is családod. — Ezért nincs! KÉRÉS Az éjjeliőr így kergette 'el a tol­vajt: — Nappal jöjjön, amikor nem én vagyok szolgálatban. SZÜLETÉSNAP — Tegnap a munkahelyemen a kol­légákkal ünnepeltem a születésnapo­mat., — Remélem, szeszes Ital nem volt?! Ez ugyanis tilos a munkahelyen. — Nálunk ez képtelenség lenne, hiszen italboltban dolgozom. SZÓKINCS Y-nak olyan nagy a szókincse, hogy hallgatni is ezerféleképpen tud. MAGYARÄZAT A jószándékhoz vezető út azért nincs kikövezve, mert kevés az építő­munkás. _ G. Sz. ] ANUÄR kelte nyugta kelte nyugta 6 p. 6. p. 6. p. ó. p. Január 1. Hétfő ÜJÉV 7.32 18.03 9.13 19.42 Január 2. Kedd Abel ALEXANDRA 7.32 16.04 9.52 20-57 Január 3. Szerda GENOVÉVA DANIELA 7.32 16.05 10.25 22.12 Január 4. Csütörtök TITUSZ DRAHOSLAV 7.32 16.06 10.57 23.23 Január 5. Péntek SIMON ANDREA 7.32 16.07 11.27 — Január 6. Szombat BOLDIZSÁR ANTÓNIA 7.32 16.08 11.56 0.33 Január 7 Vasárnap ATTILA BOHUSLAVA 7.32 16.09 12.28 1.33 — A szobát egérrel parancsolja vagy anélkül? .♦ »*♦ ♦$» «j* ♦•« »j» »*« «j* «$* «j* ♦♦♦ ♦*« «j» «g» «g» ♦♦♦ »g* »g« »g* *g* »* EGY FALU — HÄROM HÍR • Negyvenöt órás sikeres cuk­rásztanfolyam fejeződött be Nád­szegen (Trstice), amit a népi fo­gyasztási szövetkezet felügyelő bi­zottsága rendezett, Kubis Vilmos, galántal nyugdíjas cukrászmester vezetésével. A mester készséggel avatta be a cukrászat titkaiba a tanfolyam résztvevőit. # Ugyanennyi időtartamú szabó­varró tanfolyam kezdődött, har­mincnégy résztvevővel. A csalló­­közkürti (Ohrady) Németh Gézáné a tanfolyam vezetője. A heti négy­órás előadás és gyakorlat során megtanulják a szabás-varrás forté­lyait, mesterfogásait. Köszönet a 'helyi fogyasztási szövetkezet fel­ügyelő bizottságának és a Nőszö­vetség helyi szervezete vezetőinek a kezdeményezésért, szervezőmun­káért. # Színvonalas kulturális műsor­ral zárta a barátsági hónapot a CSSZBSZ helyi szervezete. A műsor bevezető részében Sárkány Miksa elvtárs tartott rövid beszámolót a csehszlovák—szovjet barátság ápo­lásának jelentőségéről. A műsor­ban sikeresen szerepelt Nagy Vi­­tusné és Mikó Zoltán, akik népda­lokat adtak elő Vontszemő Zoltán népi zenekara kíséretében. Továb­bá fellépett a közkedvelt ifjúsági zenekar.' Győri Irén, Nádszeg Még az ősszel történt. A kurtadombi szövetkezet tehenei az esti fejés után kelletlenül turkáltak az eléjük vetett takarmányban. Az a nagy darab vö­­röstarka szépség, melyet tizenhét tár­sával együt nemrég vásárolt a szövet­kezet, hogy legalább az év végére tel­jesítse a tervezett darabszámot, szin­tén csak fintorgott a jászol előtt. — Hallod-e, Bimbó! — szólította meg végül a szomszédját .— Ti nap mint nap ilyen büdös izét esztek? — Mást nem adnak, megdögleni meg nem akarunk. Nyáron elvétve ka­punk egy kis zöldet is, és néha ki­hajtanak bennünket a legelőre, hadd gyűjtsük a D-vitamint. Ilyenkor télen bizony pocsék az étrend. — Nálunk a Jóska bezzeg értette a módját, hogyan kell silót készíteni — dicsekedett Sári. — Volt is tejünk bőven, a fejeseknek soha nem kellett szégyenkezniük. — A mi góréink nem sokat törőd­nek az értékeléssel — replikázott ló­gó orral Bimbó. — Tartanak bennün­ket, mert ez az előírás, de hogy mennyi tejet adunk, az legfeljebb azt a néhány szerencsétlen gondozót ér­dekli, akik naponta rojtosra károm­­kodják a szájukat, mert kevés a fizet­ség. Már a nagyanyám is panaszko­dott, s örült, mikor megcsúszott és eltörte a lábát. Azután, hogy az elnö­künket kitüntették, még rosszabbra fordult a sorunk: — Kitüntették az elnököt? — né­zett nagyot Sári. — Mi is csodálkoztunk, rajta. Azt mondták megérdemli, mert egy idő óta ő szántja be a legtöbb istállótrá­gyát. Teheti, hiszen a jászolból egye­nesen a trágyadombra hordják a ta­karmányt, mi alig eszünk valamit. — Te mondd csak, ki is itt nálatok az elnök? — érdeklődött Sári. — Hát a Könyöklő Tóbiás. Ezt már igazán megtanulhattad volna... — 0, én szerencsétlen — rázta meg a láncát kétségbeesetten Sári —, mi­ért is adott el engem az én drága Jó­zsikám?! Hiszen már nálunk is rebes­gették, hogy megint kilátásba helyez­tek valami „plecsnit“ ennek a gazem­bernek. Bimbó egy darabig némán bámult jajveszékelő társára, aztán lassan visszafordult a jászolhoz. — Akkor talán együnk még egy keveset, Sárikám! Igaz, bűzlik ez a nyavalya és föld is van benne jócskán, de lehet, hogy holnap már ilyet sem kapunk — bőgte szomorúan Bimbó és undorodva beletúrt a silóba. (kádek) hogy a szilvesztert, az óesztendő utol­só napját, az évszázados hagyomá­nyokat követve, zajos szórakozással, nagy dáridóval és az átlagosnál több szesz vedelésével szokás megünnepel­ni. A lényeg az, hogy szilveszterkor rendületlenül piázni kell, s a szesz­félékből még csak véletlenül sem hiányozhat a pezsgő. Mert ugye, mint azt a televízióban is látjuk (és azt feltétlenül majmolni kell), csak pezs­gővel szabad köszönteni az új év első percét (persze azért olyanok is van­nak, akik borral vagy másféle szesz­szel köszöntik, nemcsak az új eszten­dő első perceit, hanem annak minden napját). Mi tagadás, én sem vetem meg szil­veszterkor (máskor sem) a szeszt, de képzeljük csak el, milyen hátrányban vannak azok az embertársaink, akik még az év utolsó napján — antialko­holisták lévén — sem vehetnek ma­gukhoz alkoholt. Vagy például azok az idült alkoholisták, akik bármeny­nyire is szeretnének szilveszterkor a* átlagosnál többet inni, nem tehetik, mert már két féldeci tömény szesz után tökéletesen beszeszelnek. Mi örö­mük származik ezeknek a derék hon­polgároknak a szilveszterezésből? Semmi az égvilágon. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már vegyük le a szilvesz­teri műsorról a szeszt. Csak egy dol­got nem értek. Miért kell olyan nagy hűhót csapni a szilveszteri piázás körül? Szeszelünk mi az év többi napján is, néha többet, mint szilvesz­terkor, attól függetlenül, hogy meg­drágult a szesz (bocsánat, rendezték a szeszes italok árát). Igazán nem ériem, illetve... No, persze, persze, szilveszterkor mindenkinek van alibije a piázásra. Ugye, az egyik ember azért iszik, mert sikeres évet zárt, a másik meg azért, mert rossz napok jártak rá és Így sorolhatnánk tovább. De ne le­gyünk hagyomány- és ünneprontók, hagyjuk a szöveget. Tekerjük ki a kö­vetkező üveg nyakát. Töltsünk... Bol­dog új esztendőt mindenkinek! Bodzsár Gyula H > •> <♦ ♦> ♦> *> •> •> <♦ •> ❖❖ <tr <♦ ❖ ❖ ♦> •> ❖ *> *> ❖ ❖ •i* ❖ ❖ ❖ * ♦> t ❖ ❖ * ❖ ❖ * v ❖ ❖ л ❖ * v ❖ ❖ ❖ a van rá időnk, szilveszter nap­ján mérlegeljük, miként is telt el az esztendő. Vajon megmaradt-e bennem valami maradandó élmény. Fene tudja, nekünk, tollforgatóknak év végére kiürül a koponyánk, s csak ilyesmi jutott eszembe: néhányszor elvesztettem a mindentudó Jegyzetfü­zetemet s aztán hasból kellett megírni a cikket. így aztán érthetően az em­ber összekeverte a szezont a fazon­nal, a Kovácsbői Lovász lett, a papri­kából papagáj. Nekünk ezt már az olvasók megbocsátják, főleg azok, akik* csak „nemesebb“ célra használ­ják az újságot. Egyszóval egy kicsit meszesedik a fejem, de azért mégis felrémlett vala­mi, ami az elröppent esztendő alatt történt. Ősszel a szakagronőmus meginvl­­tált, hogy fényképezzem le a zöld le­velek között incselkedően mosolygó, szőlőfürtöket szedő asszonyokat. Ki­csit be voltam rézéivé, mert néha fur­csa ám a szépnem, és inkább az okos hátsó felét Irányítja a lencsének, mint a pofalemezét. Ott valahogy másként történt: ez is, az is óhajtotta, hogy kattintsam el a fotőmaslnát, amikor a lencsébe kukucskált. Az egyik szemrevalő menyecskétől megkérdeztem, milyen fajtát szüretel­nek? — Tudja a fene, de százhúszat kere­sünk. Az a fő, ami a fazékba’ Jóra megfő — válaszolta kacagva. Bezzeg egy idősebb asszony ráförmedt. — Hogy lehetsz ilyen rövideszű, Jucika?! Leánykát szüretelünk. Tavaly jobb volt a cukortartalma — tette hozzá a szomszédja. Az ember ma pincemester, ő mondta, tüzes a leányka nedűje. A vincellér hallotta az eszmecse­rét és meghívott a üzes leányka meg­­kóstolására. Szomjúho'ztam az igaz­ságra -és kötélnek álltam. A pince mélyén kóstolgattuk a leánykát. Hol csókoltuk, hol kortyintottuk, aztán pertut, kiedet, magát ittunk s miegy­más. Tény,” hogy egy nehéz paraszt­dunna alatt ébredtem másnap reggel, iszonyú szomjúsággal a bendőmben. A félhomályban kibotorkáltam, s az ajtók sokaságában megleltem a für­dőszobát és a csapot Is. Meg is teker­tem, de az csak süvített. — Mit keresel? — szólt rám a há­zigazda. — Csipás a szemem, mosakodni akartam, — lódítottam. — Fogat nem akarsz mosni? — Nem ártana, de nincs kefém. — Kimosható az kefe nélkül is. Valóban: a gyöngyöző kisüsti rendbe­hozta a fogamat és a közérzetemet is. Búcsúzni akartam, de előbb a zse­bemre csaptam, nem hagyott-e cser­ben míndenttudó jegyzetfüzetem. Ki­forgattam a zsebemet, de a pimaszt sehol nem leltem. Elpanaszoltam a vincellérnek. — Nem hagytad véletlenül a hor­dók birodalmában? • A vállamat vonogattam. — No gyere, kiugrunk. Tárcsázott és mire odaértünk, a pincemester is kilépett a Zsigából. — Megvan — mondta, jó reggelt helyett. — Ott találtam a Juci lábá­nál. — Juci...? — kérdeztem csodál­kozva. — Tudod, az a hordó, amelyben a leányka van. Jucinak hívjuk. Lehet, van valami Juci nevű régi szerelmed, mert tegnap este elkezdted a 13 hek­­tóst csókolgatni. Aztán erőnek erejé­vel meg akartad lovagolni. Fel is ká­szálódtál rá, de valahogy nem jól ka­paszkodtál meg a „hajában“, vagy na­gyon tüzes volt, s lerúgott, jót hup­pantál, s akkor esett ki a jegyzetfü­zeted. A homlokomat kezdtem simogatni, hogy jobban emlékezzem. Az ujjaim valami furcsa dombba akadtak bele, a Jobb szemem felett. Akkor kezdett valami derengeni, s aztán gyorsan le­vontam a tanulságot: aki nem tud lo­vagolni, ne üljön fel a Jucira. Tóth Dezső SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49 630- Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő: Patbó Károly. — Szerkesz­tőségi titkár: Kádek Gábor — Szerkesztőség ős kiadóhivatal: 69127 Bratislava. Krfžkova 9. — Telelőn: (őszerkesztő és titkárság: 475 08 — telefonközpont: 472 41 — belső vonalak mezőgazdasági osztály 10 propaganda osztály 59. — Nyomja a SVORNOSŤ nyomda, o. v„ Bratislava, Odborárske nám. 3. — Terjeszti a Pnsta Hfrlapszol­­gálata Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre megrendelhető: PNS. ústredná ezpedlcls Майе 884 19 Bratislava Gnttwaldnvo nám 48 Előfizetési dl) egy évre 52,— Kčs, fél évre 28,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és léoyképeket nem őriz meg és nem kőid vissza. A lap nyilvántartási száma: SOTI 11/8. I

Next

/
Thumbnails
Contents