Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-30 / 52. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 30, MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф Hozzászólás a „Neveljünk jó méhanyákat“ című cikkhez A lap egyik októberi számában örömmel olvastam, hogy egyre több és több az olyan méhész, aki tollat fog és sokéves tapasztalatát ismerteti. Azt hiszem, ezt mindannyian helyeseljük. Olvasás közben felfigyeltem a „Neveljünk jó méhanyát“ című cikkre. írója nagyon jól fogalmaz és sokban egyet is értek vele. S hogy mégis hozzászólok, ezzel azt akarom elérni, hogy tisztázzunk olyan dolgokat, amelyek az én három évtized alatt szerzett tapasztalataimmal nem egyeznek. A második bekezdésben ezt olvastam: „Vagy öt éve egy szovjet méhészlapból értesültem arról, hogy ott igen jó eredményeket érnek el a kétálcás (kétszeri álcázásos) anyaneveléssel. Tudjuk, hogy a tenyészanyag beadása után a dajkák nem látnak hozzá az álcák etetéséhez, s így ezek néhány óráig éheznek. Ezért ajánlatos az idős álcák kicserélése fiatallal“. Ezen idézettel teljesen egyetértek, mert ez így is vanl örültem, hogy a cikk írója tovább fogja folytatni a nálam már olyan régen bevált módszert. De tovább mégis így olvasom a harmadik bekezdésben: „Én az egyszeri pete-, vagy álca-áthelyezéses anyanevelésnél maradtam“. Miért? Hiszen az idézett cikkben rámutatott arra, hogy a tenyészanyag beadása után a dajkák nem mindjárt látnak hozzá az álcák etetéséhez, s így ezek éheznek. Szerintem ez nem lehet közömbös az anyák fejlődésében. S nem akkor, ha még hozzá veszem qzt is, amit a nyolcadik bekezdésben olvasok. „Ügyelek arra, hogy az álca egy, legfeljebb egy és fél napos legyen.“ Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a méhek az anyaálcákat kikelésüktől számítva öt-öt és fél napig etetik. Ebből most számítsunk le másfél napot, s így az álcák csak háromhárom és fél napig kapták pempőt. Nem beszélve arról, hogy az álcák a behelyezést követő néhány óráig nem voltak etetve. Van itt azonban valami, amivel nem értek egyet. Ezt a tizedik bekezdésben olvastam: „A behelyezés harmadik napján ellenőrzőm a bölcsőket. A huszonhárom-huszonöt beadott bölcsőből rendszerint csak a legfejlettebb tizenötöt hagyom meg, a többit eltávolítóm, majd a tenyészkeretet átteszem egy erős család mézelőjébé, amennyiben az anyaráccsal van elkülönítve a fészektől“. Nem tudom megérteni, miért kell áttenni a nevelés harmadik napján az elfogadott bölcsőket egy másik család mézelőjébe. Hisz már előbb rámutattunk arra, hogy már az álcák áthelyezésekor sem etetik mindjárt a beadott álcákat s a harmadik napon újra ez történik. Talán a harmadik napon más a család, s a mézelőbe áthelyezett álcákat mindjárt etetik? Tehát szerintem itt már kétszer is hibát követtünk el. Aztán miért kell a már háromnapos bölcsőket eltávolítani, ha az csak huszonhárom-huszonöt volt. Ez' nem sok egy neveléshez, ez így helyes. Ha már a bölcsőket három napig meghagytam, meghagyom kikelésükig, s akkor selejtezem. Sokszor van úgy, hogy a harmadik napon látott legszebb bölcsőben az álca megcsúszik és mit sem érő anya kel ki belőle. Egy akkor közepesnek látszó bölcsőből azonban szép fejlett anya kelhet. Erre Örösl Pál Zoltán kísérletei már régen rámutattak. Nem értem továbbá a negyedik bekezdésben a következőt: „Nem feltétlenül fontos, hogy a család rajzási hangulatban legyen, mert a rajzási hangulatot azzal kelthetjük fel, ha a családot a tenyésztés elkezdése előtt két nappal erősen leszűkítjük és akár van hordás, akár nincs, nagy adaggal etetjük“. Azt hiszem, itt dajkacsaládról van szó, akkor az említett tenyésztés elkezdését, a nevelés elkezdésének kell érteni és az itt említett rajzó hangulatot két nap alatt semmilyen módszerrel nem lehet elérni. Van még itt valami, amit szintén érdemes megemlíteni. A hetedik bekezdésben találjuk: „Nemrégen előfordult, hogy vegyes pempőt használtam az álcázás előtt, mert kevésnek találtam az egynapos bölcsőből nyert pempőt. Sajnos az eredménnyel nem voltam elégedett, és ezért állítom, hogy a sikeres álcázás egyik titka a fiatal álca és a híg pempő“. Azt hiszem, itt meg kell említenem: arról bárki meggyőződhet, hogy a pempőnek az álcázáskor nagyon kevés a jelentősége. Csupán annyi, hogy könynyebben ie tudjuk tenni az álcákat. Hisz akármilyen pempőt teszünk a bölcsőkbe álcázás előtt, félóra múlva megkocsonyásodik, esetleg meg is szárad. Tehát ebből az álca nem tud fogyasztani, amíg azt újra etetni nem kezdik. Vegyük most azt, hogy valamelyik álca, az előszörl álcázásnál még két-három óráig sincs etetve. így lehet a pempőnek valamilyen jelentősége? Ezt azért említettem, hogy kihangsúlyozzam: mégiscsak érdemes kétszer álcázni. Hisz egy dajkacsalád, bárhogyan is van előkészítve a nevelésre, meg van zavarva. így a beadott álcákat nem veszik mindjárt gondozásba. De a már megkezdett nevelést ugyanaz a család, ha másnap újra álcázzuk, biztosan továbbfolytatja. Nem beszélve arról, hogy az álcák most már igazán a nekik megfelelő pempőre lettek helyezve, hiszen az egynapos. Az itt elmondottakhoz, több évtizeden át szerzett tapasztalataim után a következőket tudom javasolni: Dajkacsaládnak egy rajzócsaládhoz hasonló, vagy még annál is jobb családot használjunk. Gondolok itt a jó ösztönök figyelembe vételére. Álcázzunk kétszer, két egymást követő napon. A másodszor beadott álcákat semmi esetre se nézzük meg, csak öt-öt és fél nap múlva. Hisz ezen a rövid időn múlik az álcák etetése. Ezt semmivel ne zavarjuk. Soha ne adjunk egy-egy és félnapos álcákat, legalább is ne másodszor. Az álca ne legyen több tizenkét órásnál. Ezeket alig-alig lehet látni a sejt fenekén. Még így is megrövidül a pempővel való etetésük fél nappal. A már elfogadott bölcsőket semmi esetre se mozdítsuk, csak befödésük után. Ha nevelésre az említett huszonhárom-huszonöt bölcsőt adjuk, a nyitott bölcsőket ne selejtezzük, hisz ez csak minimális. Egy családnak legtöbbször kétszer adjunk nevelésre álcát. Ne nézzük az elfogadást, ez kevés. Ha többször adunk, az már a minőség rovására megy. A cikk íróját nagyon kérem, írja meg tapasztalatait. Ezt a magam és sok olvasó méhész nevében kérem. Hogy cikkéhez hozzászóltam, ezt azért tettem, mert írását így fejezte be. „A leírtakban sok ismeretet találhat az olvasó. Legfontosabb feladatnak nem is ezt tekintem, hogy sok újat mondjak az anyanevelésről, hanem az a célom, hogy a kérdést közelebb hozzam a méhészekhez és hasznos propagandát fejtsek ki az egyszerű és jó anyanevelés érdekében.“ Ezen befejezésből a jóakarat hangzik. Ezért nagyon kérem a cikk íróját, ha hozzászólásommal nem értene egyet, úgy közölje ezt nyilvánosan. Hiszen ennek csak hasznát vehetjük. Szerintem így lehet tisztázni egyes dolgokat a méhészet egyik legfontosabb műveletében, a jó anyanevelésben is. Nagy Kálmán Új díjazás a növények beporzásáért Egy félévszázados alapszervezet munkájáról Šahy (Ipolyság) környékén közel félévszázados hagyománya van a szervezett méhészkedésnek. Az SZMSZ Ipolysági alapszervezete jelenleg a körzet huszonhárom községének négyszázhúsz méhészét tömöríti, s ezek több mint négyezer méhcsaláddal gazdálkodnak. Török Lajos elvtárs már tíz éve becsülettel tölti be az alapszervezet vezetőségének elnöki tisztségét. Irányítása alatt az alapszervezet méhállománya további négyszáz családdal gyarapodott. Beszélgetésünk alkalmával sajnálattal említette, hogy a szocialista szektor nyolc gazdaságra kiterjedő nagyüzemi méhészete az elmúlt években — főleg a mező- és erdőgazdasági üzemek vezetőinek érdektelensége végett — egyetlen nagyüzemi méhészetre zsugorodott. Manapság a környéken ugyanis csak az Ipeľský Sokolec-i (Ipolyszakállas) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz-nek van százhúsz családból álló nagyüzemi méhészete. Ügy tűnik, hogy csak ebben a gazdaságban tudatosították — a környéken — a méhészet mezőgazdasági jelentőségéti Az alapszervezet vezetősége ebben az évben megbeszélést tartott a szövetkezet vezetőségével és megtekintették a gazdaság méhészetét is. A szemle sorén megállapították, hogy a méhcsaládoknak csak ötven százaléka van korszerű kaptárakban. Ezért azt tanácsolták a szövetkezet elnökének, hogy a növények beporzására való alkalmasság céljából minél előbb térjenek át a В méretű kaptárak használatára. Ez azért Is időszerű, mért a nagygazdaság földterülete öt község határát öleli fel. Érthető, hogy a szövetkezet vezetősége a növénytermesztési részleg korábbinál még jobb terméseredménye céljából támogatta a nagyüzemi méhészet korszerűsítését és a méhállománynak a beporzásban való ésszerű felhasználását. Az alapszervezet vezetősége tudatosította, hogy a méhállomány megtartása és további szaporítása nemcsak akarat, hanem hozzáértés kérdése is. Ennek tudatában az utóbbi években harmincnégy méhész vett részt méhegészségügyi tanfolyamon. Ezek ügyelnek arra, hogy távol tartsák a betegségeket, megkönnyítsék az állatorvosok munkáját. Az utódnevelés és a tagság tömeges szakoktatása jelentős részét képezi a vezetőség munkájának. Az alapszervezet körzetében ugyanis régebben egyetlen alapfokú iskolában sem volt méhészeti szakkör. Jelenleg azonban már két szakkört sikerült megszervezni az ipolyszakállast és a demandicei (Déménd) általános iskolában. Ezzel arra törekednek, hogy a méhészeti szakkört más községek általános iskoláiban is megalakítsák. Többször szóba került, hogy tehetséges méhész csak az lehet, aki minden lehetőséget felhasznál az önképzésre és a szakismeret más módon való megszerzésére. Arra törekednek, hogy a tagság téli oktatásába minél több méhészeti szaktanítót bevonjanak. Legutóbb hárman szereztek szaktanítói képzettséget az SZMSZ KB által szerzett tanfolyamon. így jól elláthatják a szakoktatás igényes teendőit. A tagság tájékozottságát segítik elő azzal, hogy az ország különböző tájaira vagy külföldre tanulmányi kirándulásokat szerveznek. Többször ellátogatnak Lipt. Hrádokra, hogy a Méhészeti Kutatóintézet dolgozóival elbeszélgethessenek, az őket érdeklődő kérdésekről. Jártak Magyarországon, Lengyelországban és más országokban is, ahol a méhészet terén új ismereteket szereztek. Az alapszervezet jövő év májusának közepén ünnepli félévszázados fennállását. Arra törekednek, hogy a jelentős évfordulót gazdag tevékenységgel köszöntsék. Előadássorozattal, méhész-nappal és más rendezvényekkel lepik meg az érdeklődőket. Az alapszervezet területén Slatinán (Szalatnya) — épül az SZMSZ KB méhésztelepe. Az alapszervezet tagjai társadalmi munkával járulnak hozzá a telep létrehozásához. A vezetőség már többször tárgyalt a méhészet fejlesztéséről. Megegyeztek abban, hogy jövője csak a vándorlásra alkalmas méhészetnek van. Ezt a tagok ts megértették. így az elmúlt évben már huszonhét méhésznek adtak kt vándorlási engedélyt. Ezek mintegy hatszáz méhcsaládot szállítottak a mézelő növények közelébe, és nagyon jó szolgálatot tettek a mezőgazdaságnak Is. —hal— Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben évente mintegy száznyolcvanezer hektárra tehető a beporzást igénylő növények területe. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szóban forgó növénykultúráknak sikeres beporzásához több mint félmillió méhcsaládot kellene tartani, s ebből legalább háromszázezernek vándorlásra minden téren alkalmasnak kellene lennie. Az SZMSZ tagjai méhállományukat az esetek többségében a falvak belterületén, esetleg az erdők szélén helyezik el, ezért kevés az olyan méhcsalád, melyet a beporzást igénylő mezőgazdasági növények közelében helyeznek el. Szükséges tehát, hogy ezen a helyzeten ésszerűen módosítsunk. Hazánkban a méhcsaládok átcsoportosításáról a vándoroltatás előírásai szerint kell eljárni. Az előírások megszabják a vándoroltatás, az állategészségügyi szervek által kiadott intézkedések betartásának s a méhcsaládok költségmentes elhelyezésének a módját. Az eddigi jogszabályok értelmében a mezőgazdasági üzemek a növények beporzásáért — méhcsaládonként — hatvan korona szolgáltatási díjat fizettek a méhészeknek. Ez az összeg azonban nem fedezte a vándoroltatás valóságos költségeit. Ezért szükségessé vált, hogy a vándoroltatásra hajlandó méhészek gazdasági érdekeltségét ösztönzéssel felkeltsük. Ezt a célt szolgálja a MÉM 10 253/ /77-OŽP P-Reg.-OLP 23/78 számú 1979. január elsejével érvénybe lépő rendelkezése, amely megszabja a mezőgazdasági növények méhekkel való beporzásának a teendőit. A rendelkezés megköveteli a mezőgazdasági termelőüzemek vezetőitől, hogy elősegítsék a növények méhekkel való beporzását. Amennyiben lehetséges, végezzék ezt a munkát saját méhállománnyal, vagy pedig az SZMSZ valamelyik alapszervezete tagjának a méheivel. Ha tehát a mezőgazdasági üzemnek nincs saját méhállománya, akkor gazdasági szerződést köt a körzetében levő SZMSZ alapszervezetével, a növények beporzására. A gazdasági szerződésben feltüntetik a beporzást igénylő növények fajtáit, területét, a parcellák adatait, a beporzáshoz szükséges méhcsaládok számát, az alapszervezet elnevezését, a méhek oda- és visszaszállításának a dátumát, a gazdasági szerződés érvényességének az időtartamát, a méhek elhelyezésének a tervezetét, a növényi kultúrák vegyszeres kezelésének pontos idejét, a méhek, oda- és visszaszállításának a módját, a beporzás, esetleg az oda- és visszaszállítás dijának az összegét, annak a személynek a nevét, akit a mezőgazdasági üzem feljogosított a beporzás vagyis a gazdasági szerződésben feltüntetett feladatok teljesítésének az ellenőrzésére. A beporzásra vonatkozó szerződés megkötése a növény virágzása előtt harminc nappal esedékes. A gazdasági szerződés szövegét a mezőgazdasági üzemnek az SZMSZ alapszervezete nyújtja be. A termelő ehhez megfelelő adatokat bocsájt rendelkezésére, hogy az alapszervezet vezetősége a szerződés szövegét pontosan elkészíthesse. Az SZMSZ alapszervezete s a mezőgazdasági üzem vezetői a gazdasági szerződésben meghatározzák a díjazás módját. A mezőgazdasági üzem a szerződés értelmében fizeti a szolgáltatás összegét. Egy méhcsalád átlagában a virágzásban levő növények beporzásáért a mezőgazdasági üzem az alábbi díjazást nyújtja: — a magra termelt here és lucerna beporzásáért legkevesebb 120; más termények beporzáséért, beleértve a virágzó gyümölcsfákat, gyümölcstermő bokrokat s a bogyősgyümölcsűeket is, legkevesebb 80 koronát fizet. A mezőgazdasági üzem a növények beporzásáért fizetett összeget a termelési költségek címén — a részleg terhére — könyveli el. Amennyiben a mezőgazdasági üzemnek saját méhészete van, a beporzásért járó őszszeget1 a méhészeti ágazat teljesítményeinek a javára írja. A szerződésben azt is feltüntetik, hogy a mezőgazdasági üzem a méheket maga szállítja a terményhez, vagy pedig az odaszél- 1 í t á sért tíz, a visszaszállításért szintén tíz koronát fizet az alapszervezetnek. Az SZMSZ alapszervezete — a beporzásért — csak akkor tarthat igényt díjazásra, ha a szerződés értelmében a méheket a beporzást igénylő nővé nyék közvetlen közelében helyezték el. A méhcsaládok áthelyezését vagy is oda- és visszaszállítását a MÉM-5/77 sz. rendelete szabályozza. Ezt és más ezzel kapcsolatos előírásokat az alapszervezet mindegyikében jól ismerik és a tagságot megbízhatóan tájékoztathatják. A virágzó növények mellé beporzásra csak teljes termelőerőben levő méhcsaládok szállíthatók. Erre a célra csak olyan családok jöhetnek számításba, amelyeknek méhei а В vagy a Jü méretű kaptárakban legalább hét lépet teljesen takarnak. A méhcsaládok lerakása a növény virágzása kezdetének legkésőbb negyedik napján vagyis akkor esedékes, ha négyzetméterenként legalább három virág kibomlott. A teljes siker érdekében a méhcsaládokat legalább tizennégy napig a beporzást igénylő növény mellett kell hagyni. Amennyiben a méhész ennél korábban — önkényesen — elszállítaná méheit, a mezőgazdasági üzem nem folyósítja részére a gazdasági szerződésben meghatározott összeget. Ilyen esetben csak olyan összeget utal át a méhésznek szolgáltatás címén, ahány méhcsaláddal legkevesebb tizennégy napon keresztül beporzást végzett a szerződésben feltüntetett növényzeten. A mezőgazdasági üzem a méhkedvelő növények vegyszeres kezelését az általa, készített ütemterv szerint végzi, azonban erről előzőleg értesíti az SZMSZ alapszervezeteinek a vezetőségét! Amennyiben a mezőgazdasági üzem úgy dönt, hogy a növény további vegyszeres kezelése szüksíéges, erről előzetesen értesítenie kell az SZMSZ alapszervezetét, hogy intézkedést tehessenek a méhek védelmére. A növények vegyszeres kezelése alkalmával a SZMÉM 35/78 Zb rendelkezés szerint kell eljárni. Ha a növény nem kelt ki, esetleg azt ki kellett szántani, ha a vetést elemi csapás érte, akkor a mezőgazdasági üzem felmondhatja a szerződést. Az SZMSZ csak akkor léphet vissza a szerződésben vállalt kötelezettségeitől, ha a vándorlást veszélyes méhbetegség gátolja és az állategészségügyi rendelet megköveteli a méhcsaládok egy helyben való tartását. A szerződő felek, a kötelezettségek alóli felmentés jogerőre emelkedése céljából, a szerződéses feladat teljesítése előtt legalább tíz nappal kötelesek indokaikat egymással Írásban közölni. Feltételezhető, hogy ezeknek az elveknek a betartásával a méhészek jobban érdeklődnek a méhkedvelő növények beporzása iránt. P. Kravárik A költésmeszesedés terjedéséről A terjedő költésmeszesedést az Ascosphaera apis nevű gomba okozza. (A név helyes kiejtése „ásZkoszféra ápisz“.) Ha ennek a gombának a spóráját virágporra keverve a méhcsalád élelmébe juttatják, a családban jelentkezik a betegség. Hiányzott azonban annak a bizonyítéka, hogy az ember mesterkedése nélkül is virágporral kapják az álcák a fertőző spórákat. Manapace szakméhész többféle puha cukorlepényt készített kísérletre: szétdörzsölt múmiákkal keverve, a beteg család raktározott virágporával keverve, végül pedig olyat Is. melyben spóra nélküli virágpor volt. A kaptárak kijárójára szerelt virágporszedő rács nem engedte, hogy a méhek kicipeljék a múmiákat. A kísérletben nyolc család vett részt. Az eredmény megerősítette, hogy a betegséget a fertőzött virágpor terjeszti. A betegség első jelei a fertőzött virágporral való etetés után egy héttel mutatkoztak. A kísérletek kiderítették, hogy a fertőzésnek nem csupán a méhfiasítás megbetegítésében jelentkezik a kára, hanem a termelt virágpor minőségének romlásában is. Amikor ugyanis virágporgyűjtő rács van a kijárőn, a tisztogató méhek nem tudják kictpelni a múmiákat, hanem a gyűjtő tartályába ejtik. A kereskedelmi forgalomba kerülő virágporszemek közt tehát meszesedett fiasltás is lehet. Ez pedig ennek a terméknek a kereskedelmi értékét rontja, eladását veszélyezteti. —M—
