Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-30 / 52. szám

Í978. december 30. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Kerek évforduló kapcsán... Két év határán A mezőgazdasági termelésben a múltban és a jelenben egyaránt jelen­tős szerepet játszott, illetőleg játszik a gyümölcs- és zöldségkertészet, mint termelési ágazat. Ёрр ezért nem cse­kély feladat bárul azokra az oktatási intézményekre, szakiskolákra, melyek nagyfokú igényességgel foglalkoznak * fiatalok szakmai-politikai nevelésé­vel, hogy mezőgazdasági üzemeink számára jó szakkáderek válhassanak e tudásra szomjazó fiatalokból. így van ez Szőlőskén (Viniöky) is, Tokaj-Hegyalja legjellegzetesebb köz­ségében, ahol a szakmunkásképző is­kola immár negyedévszázados múltra tekinthet vissza. Huszonöt év eredmé­nyes munkáját mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy az iskolá­ból kikerülő ifjú szakemberek — oroszlánrészt vállaltak — Szlovákia szerte a korszerű, tudományos alapo­kon nyugvó nagyüzemi termelési for­mák, módszerek gyakorlati meghono­sításából — a szőlő- és gyümölcster­mesztésben. Az iskola szinte a semmiből indult. Az első végzős diákok azokból tevőd­tek össze, akik a gyakorlatban tuda­tosították, nem elég az elődeiktől el­sajátított ismeret, tapasztalat, igen nagy szükség van az új, tudományos ismeretek elsajátítására is, amely a továbbfejlődés záloga. A változó körülmények, az élet dik­tálta szükség alakította, formálta az intézet jellegét és munkáját. A két­éves időtartamú szakképzés kevésnek bizonyult, hiszen a szaktantárgyakon kívül az általános műveltséget nyújtó tantárgyak szinte eltörpültek. így ke­rült sor az 1967-es átépítésre, mely­nek értelmében az oktatási időszak három évre bővült és az iskola fel­adata az ifjú szakmunkásképzés lett. Több mint háromszázan hagyták el az intézetet, akik ma is a mezőgazda­sági üzemek legmegbecsültebb szak­emberei közé tartoznak. A változások előrehaladást eredményeztek. Az egy­re igényesebb feladatokkal párhuza­mosan bővült a szakoktatási intéz­mény anyagi és káderellátottsága. Szinte jelképes az a tény, hogy éppen az ünnepi évforduló küszöbén újabb minőségi változásra került sor. Oj iskolatörvényünk értelmében az iskolánk az elsők között kapta meg a szakközépiskolai státuszt, s fgy le­hetőség nyílt a szakmunkásképzés tö­kéletesítése érdekében az újabb sza­kok megnyitására. Jelenleg a kertész-, szőlész- és a magnemesítői szakon folyik az okta­tás. Tovább bővül, gazdagodik az új jellegű intézet anyagi-műszaki bázisa. Tizenöt hektáros kísérleti és gyakor­lati területen tavasszal már virágot bontanak az első telepítésű gyümölcs­fák és azok a szőlőfajták, melyeket a világ minden táján termesztenek. A legnagyobb figyelmet azonban a diá­kok sokoldalú ellátására fordítjuk. A növekvő létszám a diákotthon ki­­szélesítését és korszerűsítését igényel­te Jú ütemben halad az új tornaterem építése. Az átadott gyakorlótermek, laboratóriumok lehetővé teszik a szakgyakorlatok színvonalasabbá téte­lét. így válik valósággá mindaz, ami­ről az elmúlt 25 év alatt csak álmod­hattak az iskola növendékei és ok­tatói. Természetesen az ifjú nemzedék nevelésé, fermálása továbbra is nagy erőfeszítéseket követel. A kitűzött célok elérhetők, biztosíték erre a negyed évszázados gazdag tapaszta­lat, a pedagógus-kollektíva akarása, tettrekészsége. Nagy Géza, tanár, Szőlőske fViniöky) ■S ISLÉGY MÄRIA — a Lehnice! (Nagylég) Efsz fejőnoje — bol­dog asszony. Három gyermek édes­anyja. Életútjával, munkájával bizo­nyította, hogyan teljesül a dolgozó emberben a szocializmus szépsége és méltósága. Hamisan rajzolnánk meg érdemi portréját, ha elidegenítenénk régi ön­magától. Életcélja mindig az volt, hogy változtasson abban, ami több a tegnapinál, változatlannak maradni abban, amely hitelesíti a közösségért munkálkodó ember erkölcsi ifjúságát. Az ilyen erkölcsi egyensúly birto­kában nála sohasem akoztak megin­gást a külső körülmények. Amikor fiatal korában munkásnő lett, épp olyan munkaszerető alapossággal vé­gezte kötelességét, mint ma. Magán­emberként, apró gyermekei nevelése közben ,egy pillanatra sem halványul­tak el előtte a közösség és a falu Alsó-csallóközi falucska Brestovec (Szilas). Lakosai dolgosak, azt akar­ják, hogy településük lépést tartson a fejlődéssel. Rendezett utcái kellemes benyomást keltenek az oda vetődő idegenben. A közterek, parkok is a lakosság szépérzékéről vallanak ... Azt már P a n y f Fererfctől, a hnb dolgozójától tudom meg, hogy a falu közigazgatásilag Sokolcéhez (Lak­szakállas) tartozik. —Mi több közér­dekű dolgot szeret­tünk volna a vá­lasztási program­tervbe beiktatni — újságolja kísérőm. — De a felsőbb szervek nem hagyták jóvá. Valószínű, abból Indultak ki: Addig takarózzunk, ameddig a takaró ér... Szerény vé­leményem az, hogy egy játszótér lét­rehozására nagyon sok a várakozási idő. Realizálására 1980-ban számítha­tunk. Szerették volna bővíteni a vízveze­gondjai, noha látszatra csak háziasz­­szony volt. És amikor tizennégy évvel ezelőtt visszatért a közéletbe, nem kilincselt kényelmes beosztásért, ma­gától értetődő természetességgel vált belőle szövetkezeti tag, az efsz egyik legkiválóbb fejőnője. Kislégy Mária boldog asszony... Bár a vekkernek nincs szíve, s a sze­me alatt örökös társnak szegődtek a szarkalábak. A család és az öreg szü­lők ápolása szinte teljesen lekötik szabad idejét, de mégis nagy energiát tud fordítani a közéleti tevékenység­re, önművelésre. Főképpen az útleírá­sok, és a történelmi tárgyú regények érdeklik. Csendes szavakkal, de belső örömmel beszél az eltelt esztendőről. Mint a Nőszövetség helyi szervezeté­ték- és a csatornahálózatot is, de er­re sem kerül sor. Az Idén adták át rendeltetésének az új halottasházat, körülkerítették a temetőt, feltöltötték az úgynevezett Cigány-tavat, s a he­lyét beparkosítják. — Mivel a Pázmány-féle kastélyban levő iskola megszűnt — folytatja tá­jékoztatását Panyl elvtárs —, a gye­rekek az alig egy kilométernyire levő lakszakállasi iskolában részesülnek korszerű, színvonalas oktatásban. Eb­ben a felszabadult épületben, kisebb költségráfordítással 25 férőhelyes óvodát rendeztünk be, étteremmel. A készételt a szomszéd faluból szállít­juk ide. Ennek a valahai kastélynak is szeretnénk a környékét rendbe­hozni ... Nemcsak a vezetők, a lakosok is nehezményezik, hogy az 1973-ban fel­újított közvilágítás nem megfelelő. Miért? Erre furcsa és szinte érthetet­len a válasz: a villanytakarékossági elvek miatt csak minden ötödik utcai lámpa világít. Valószínű, a takarékos­­sági elvek gyakorlati alkalmazása helytelenül értelmezett. nek elnöknője, elégedetten értékelte az idei év szervezeti tevékenységét: a nők részére járművezetői tanfolyamot rendeztek, társadalmi munkában segí­tették az új óvoda építését, s a falu­ban sikeresen zárult a Kis családi is­kola megnevezésű előadássorozat, s eredményes munkát folytattak a szö­vetkezetben dolgozó nők munkakör­nyezetének a javítása érdekében is. Az új évben családjának egészséget, a világ népeinek pedig békét kíván. Asszonytársaival továbbra is aktívan részt akar vállalni a szövetkezet igé­nyes tervfeladatainak a teljesítésében, s nőtársaival együtt a Nemzetközi Gyermekévet egy játszótér létrehozá­sával szeretnék köszönteni. —csiba— A hangosbeszélő-hálózat javítását a kolárovói (Gúta) közszolgáltatási üzem dolgozói végezték, de a munka máig sincs befejezve. A lakosságszol­gáltatás kielégítőnek mondható: a ru­hamosás, tisztítás, tévéjavítás, húsel­látás terén nem merül fel probléma. Viszont jó lenne, ha a megrendelt gázpalack-mennyiséget megkapnák. — Mennyire veszi ki részét a la­kosság a társadalmi munkából? — Nem panaszkodhatunk. A tömeg­szervezetek tagjai tevékenyen bekap­csolódnak a közérdekű munkákba. Közülük is legaktívabb a Nőszövetség helyi szervezete, 65 tagjával. Tavaly például a közhasznú tevékenységük értéke elérte a 87 ezer koronát. Jó munkájukért elismerő oklevelet és kétezer korona pénzjutalmat kaptak, mégpedig a jnb tanácsától. A tömegszervezetek tagjainak jó munkáját a komárnól JNB tanácsa nagyra becsülte, s a falut az I. kate­góriába sorolta, amely úgyszintén el­ismerő oklevélben és jelentős pénzju­talomban részesült. Az elmondottakból is kitűnik, Szilas lakosai szívügyüknek tekintik falu­juk szépítését, fejlesztését, érdekében sem időt, sem fáradságot nem kímél­nek. Még a nyugdíjasok se, akik az óvoda létesítésben élen jártak. Andriskin J. Igényes emberek i^eze helyett a csuklóját ** nyújtja kézfogásra Ha­raszti Gyula, a buzlcai (Buzita) szövetkezet javítóműhelyében. A gépszerelő éppan egy meghibá­sodott kombájnt javít. A rešicai (Reste) szövetkezetben volt traktoros, majd elvégezte a gépjavítói és a vasesztergályos tanfolyamot. így lett gépjavító. — Uj, korszerű erő- és mun­kagépeket kapunk — újságol­ja —, amelyek karbantartása, javítása szaktudást igényel, nem is akármilyet. — S hol gyarapítja szakisme­reteit? — Jó alkalom a tudásbővítés­re a téli üzemi felnőttoktatás, rossz magyarsággal a „szövet­kezeti munkaiskola“. Már több éve rendszeresen látogatom. — A televízió ma késő este A szerelő sugározza a Haladó tapasztala­tok iskolája tananyagát. Meg­nézi? ... — Időm nem jut rá most, de az ismétlést okvetlenül megné­zem. Engem is érdekel, milyen új dolgok vannak a mezőgazda­sági termelésben. — Úgy tudom, ön Szesztán lakik. Nem fáradságos a mun­kahelyre utazgatás...? — Megszoktam már, a szövet­kezetek egyesülése óta ingá­zom. összeszokott, jó kollektí­vában dolgozom, s ez nagyon sokat jelent. A műhelybe nem úgy megyek, hogy „Jaj, csak már vége lenne a munkanap­nak ...“ Ha kell, éjszaka is dol­gozunk. Olykor-olykor vitatko­zunk-e? Igen. Am a viták rend­szerint mindig a Segíteni aka­rást, a hibák megelőzését, a fej­lődést szolgálják. Ha valaki már fiatal korában kezdi a munkát, a tanulást, a szövetkezetben is sokra viheti. i. b. Az ember mintegy kétezer évvel ez­előtt szelídítette meg és kezdte te­nyészteni a lovat, valahol Szibériában. Befogta az eke elé, majd követ, fát vontatott vele. Később ráült és na­gyobb távolságokat tudott megtenni, mint azelőtt bármikor. Kezdetben fá­ból faragott nyerget használt és úgy ment a csatába. Nem véletlenül írta nagy költőnk, Petőfi Sándor sem az „Egy gondolat bánt engemet“ című költeményében: „S holttestemen át / Fújó paripák / Száguldjanak a kiví­vott diadalra.. A lónak a harcokban, páncélozva vagy anélkül, mindig nagy hasznát vette az ember. Nagy Sándorról je­gyezte fel a krónikás, hogy egy ízben lova mentette meg a biztos haláltól. Caligula római császár pedig érdemei elismeréséül szentté avatta a lovát. Keleten fizetőeszköz is volt a 16 és asszonyt, gyermeket adtak érte. A 16 birtoklása szabadságot, rangot, hatal­mat jelentett, a megélhetést, a kenye­ret biztosította. A lő minden időben megbecsült se­gítőtársa volt az embernek. Helyet kapott az irodalomban, regényekben, elbeszélésekben, novellákban és a me­sékben Is. A költők verset írtak róla, a szobrászok bronzba öntötték alak­ját, de a megbecsülés ezeken túl ki­fejezésre jutott a vele való bánás­módban, majd a felszereléseiben is. A fejlődés során, amikor a fanyer­get a bőrből készült váltotta fel, az emberek azokat már kidíszítették, ki­cifrázták. Fekete és barna bőrből ké­szült különféle hámokat, díszes nyer­geket, kivert sújtásos kantárakat, szebbnél szebb sallangokkal ellátott kengyeleket valamint zablákat, heve­dereket „viseltek“ a lovak. Hasonló­kat, mint amilyenekről néhai Gvadá­­nyi József is szólt alábbi, 1788-ban írott versében: „Vélem, ha ülnek pa­ripa lovakon, / igmándi, füredi nye­reg lesz hátukon, / Fetske farkú tzaf­­rang fog ülni farkokon, / Szironyos, sallangos szerszám lesz azokon, / vagy hogy ezek lesznek skófiummal varr­­va, / ezüst vagy arany boglárral ta­karva, / úgy lesznek tengeri tsigák re rakva,/ sárga, veres és zöld szi­­ronnyal zavarva, így jártak valaha nagyhírű eleink, / az egész világot rengető őseink ...“ Nagyhírű őseink sokat tettek a lovasközlekedés fellendítéséért is; Ma-Lovak, gyarországon, a Komárom megyei Kocs községben készítették el az első, kereken gördülő lóvontatású jármüve­ket. A 15. és a 16. századi oklevelek szerint ugyanis minden kétséget kizá­róan onnan indult el a szekér, a könnyű, gyors járású — és felfüg­gesztett szerkezeténél fogva kényel­mes — ruganyos hintó világhódító út­jára. A históriák feljegyezték, hogy Má­tyás király idejében a Buda és Bécs közötti út megnövelte a község for­galmát, az kapta szárnyra a helység szekereinek, szekereseinek hírét, s rö­pítette szét a környező országokba. A gyakran emlegetett kocsi, szekér végül azután így került az európai nyelvekbe és vált egyben nemzetkö­zivé. Bekerült a magyar népdalba, táncdalba is. A mai világban már mindannyian kocsival Járunk, kocsit vásárolunk, kocsit veszünk — ha van rá pénzünk —, kocsit javítunk, ha tudunk, s ko­csira gyűjtünk. Sőt akadnak olyan fiatal házasok is, akiknél a család­alapítás nagy kérdésévé vált: a kicsi, vagy a kocsi legyen előbb?l A sor­rend egyeseknél bizony néha felcse­rélődik. Korábban van autójuk, mint gyermekük, gyermekkocsijuk. És nem is akármilyen autójuk! Sokszor úgy tűnik, míg régen a kocsi elé fogott lovak száma jelentett rangot, egyesek­nek ma sem mindegy, milyen márka és hány lóerős a kocsijuk. E kis kitérő után azonban térjünk vissza a kocsit húzó lovakhoz. A ló­létszám csökkenésének az oka több­félé. A II. világháborúban tömegesen pusztultak el a lovak is. A győzelme­sen előrenyomuló szovjet hadsereg elől menekülve a náci fasiszták sok lovat elraboltak, elpusztítottak —, s mi tagadás — sokat mi is megettünk. A háború után pedig a mezőgazdaság törvényszerű nagyüzemesítésével — világjelenségként — tovább csökkent a lovak igénybevételének, felhaszná­lásának jelentőségé. No meg aztán az állati eredetű energiánál jóval hatásosabb új ener­giaforrások jöttek létre az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez az­után itt-ott olyan szemléletet szült, hogy nincs többé helye a lónak a kor­szerű mezőgazdaságban. A 16 a mezőgazdaságban így szűnt meg a legfőbb igaerő lenni. Csupán kiegészítő szerepre redukálódott, ami­nek a következtében az elmúlt ne­gyedszázadban hazánkban is mintegy 80 százalékkal csökkent a lovak szá­ma. Egy 1975-ös statisztika szerint Szlovákiában nem egészen három éve ezért tartottak nyilván csak negyven­ezer lovat. A létszámcsökkenés ter­mészetes, ugyanakkor hátrányosan érintette az állomány összetételét és felújítását is, melynek káros voltát lótenyésztési szakembereink — sze­rencsére — még idejében felismerték. A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma azért is tárgyalta meg s hagyta jóvá már 1974 őszén — er­ről akkoriban lapunk is beszámolt — hazai lótenyésztésünk fejlesztésének 1990-ig terjedő távlati programját. E terv végrehajtásáért több célravezető intézkedésre is sor került már, ame­lyek közül említésre méltó a lovak nyilvántartásba vétele, a termékenyí­tési arány növelése, a tenyésztés át­szervezése, járási szaporító tenyésze­tek létrehozása, közös csikóneveldék kialakítása, az erdőgazdaságok részé­re úgynevezett hidegvérű igáslovak tenyésztése különböző körzetekben, az állami tenyészüzemek által időkö­zönként rendezett, árveréssel össze­kapcsolt kancakiállítás, stb. Az alaposan átgondolt és tervszerű lónemesítésl és tenyészmunka, az em­lített fejlesztési elképzelés minden bizonnyal meghozza majd a gyümöl­csét. A világban és nálunk is örvendete­sen növekszik az érdeklődés a lovak, a lovaglósport és a lóversenyek iránt, talán legjobban az ifjúság körében. Kimagasló eredményekkel büszkélked­het például a šamoríni (somorjaí) ló­tenyésztő gazdaság Is, ahol kiváló egyedeket nevelnek, s adhatnak a versenypályákra s a gazdaságokba, ahol még mindig nagyon jól haszno­sítják a lovakat. Ugyanakkor az sem lebecsülendő, hogy a lótenyésztés nagy pénzt is hozhat népgazdaságunknak; hiszen egy-egy „bővérű“, másfél-kétéves csi­kó értéke a világpiacon átlagban el­éri az öt-hat ezer dollárt, de — kül­földi példa szerint — akadt már kan­ca, amelyik Angliában ötvenezer dol­lárért kelt el. Mindezek ismeretében tehát nincs okunk rá, hogy a lovakkal, azok jövő­jével kapcsolatban túlságosan ború­látóak legyünk. Nem fenyeget ben­nünket olyan veszély sem, hogy lo­vaink kipusztulnak és gyermekeink csupán az állatkertben, képesköny­vekben láthatnak csak lovakat. Ez­után is ott lesznek a lovak a verseny­­pályákon, a gazdaságokban, sőt gyer­mekeink fel is ülhetnek rájuk, ha kedvük tartja, a nálunk is egyre sza­porodó és népszerűbbé váló lovasis­kolákban. A ló korántsem ment vagy megy ki tehát a divatból. Hagyományos lósze­­retetünket sem sorvasztják el teljesen az erős, mindenttudó gépek. Csupán a lovak szerepe, felhasználásuk módo­sult szükségszerűen. Rövidtávú fuva­rozásra, könnyebb anyagok hordásá­ra, kocsizásra, lejtős területek meg­művelésére, hóban és sárban járásra ma és ezután is legalkalmasabb jószá­gunk a ló. A ló még bosszú-hosszú ideig ma­radhat hűséges segítőtársa az ember­nek. Szolgálhatja az embert minde­nütt, ahol megtalálják, alkalmazzák mindenkor a gépi és az élő vonóerő közötti helyes arányt. KANIZSA ISTVÁN kocsik, lovasok Panyl Ferenc, a hnb dolgozója ťíicáonUa Heórnm A diákok egy csoportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents