Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-30 / 52. szám
Kedves olvasóinknak eredményekben gazdag, boldog új esztendői kívánunk! Újabb erőpróba előtt Tetsiik vagy nem, pontot kell tennünk az 1978. év végére. Bele kell nyugodnunk, hogy egy évvel ismét őregebbek lettünk. S már azon sem lehet segíteni, ha netalán az elmúlt évi gazdálkodásunk mérlege hiányt mutat. Ahol bizony az eltelt háromszázhatvanöt nap alatt nem fogták meg jól a dolog végét, ott öt perccel tizenkettő előtt már nem sokat tehetnek. Pedig a mezőgazdasági üzemek között is akad jőnéhány, amelynek a gazdasági mérlege hiányt mutat. Népgazdaságunk azonban sokat gyarapodott az elmúlt év alatt. Annak ellenére, hogy a tervfeladatok teljesítésével több ipari és mezőgazdasági üzem adós maradt. S ez a biztató jelenség elsősorban is azoknak köszönhető, akik emberül helytálltak. Azoknak az üzemeknek és dolgozóknak, akik az egész esztendő folyamán keresték és kihasználták a termelésfejlesztés lehetőségeit, s így a termelési tervüket nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. S szerencsére, ezeknek a száma sokkal több, mint a lemaradóké. Egyértelműen állíthatjuk, hogy társadalmunk gazdagodva köszön el az óévtől. Hiszen jóval többet termel-' tünk, mint az előző évben. Nem beszélve arról, hogy a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évében néhány Ipari üzemmel, sok új középülettel, rengeteg új családi házzal, a mezőgazdaságunk korszerűsödését bizonyító új gazdasági épületekkel és technológiai berendezésekkel és még sok-sok olyan vívmánnyal gazdagodtunk, amelyek a jövőbeni gyorsabb ütemű haladásunk feltételeit képezik, avagy az élet- és munkakörnyezetünk tervszerű javulásáról tanúskodnak. Nem kétséges az sem, hogy abból a tizenhárom százalékból, amellyel az utolsó hájom esztendő alatt a lakosság pénzbevétele növekedett, néhány százalék 1978-as évre is esik. Tehát nemcsak a társadalom, mint egész, hanem az egyén is gazdagodott. Ennek meg is van a látszata. Hogy miben? Abban, hogy többet vásároltunk: hogy többezerrel szaporodott a személyi tulajdonban levő autók száma; aránylag sokan cserélték ki a megszokott és megúnt bútorukat újjal; a hús és a további hentesáruk iránt növekedett a kereslet; és sok dologra, főleg divatcikkekre többet áldoztunk, mint az előző években. S ami nem lényegtelen: a személyi szükségletre fordított kiadások növekedése mellett növekedett a lakosság takarékbetéte is. A borúlátásra tehát nincs okunk. Kedvünkét nem szegheti az sem, hogy a termelés frontján nem minden sikerült úgy, mint azt elképzeltük. A mezőgazdasági termelés eredményeinek alakulásába, mint tudjuk, az időjárás Is beleszólt. S ami azt illeti, sok helyen bosszantóan. Ennek ellenére azonban mégis hasznos lenne egy kissé elgondolkozni azon, hogyan lehetett volna az időjárás károkozó hatását egy kissé jobban semlegesíteni. Talán meg kellene egyes gazdaságok vezetőinek nézniük azt Is, mit tettek az úgynevezett objektív tényezők kedvezőtlen hatásának enyhítése céljából azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek az idén sem fűszerezik majd orvosolhatatlan panaszokkal a gazdálkodás helyzetét taglaló beszámolót. Vannak Ilyen mezőgazdasági üzemek és megtalálhatók könnyen szinte minden járásban, csak egy kissé körül kell nézni. Sok tanulság levonható az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusának vitaanyagából is. Persze csak akkor, ha azt alaposan átgondoljuk és felelősségteljesen aplikáljuk a saját gazdaságunk viszonyaira. A vitaanyag nemcsak feladatokat sorol fel s nemcsak a fogyatékosságokról beszél. Kiemeli az eredményeket is. Például azt, hogy a gabonatermesztésben az elmúlt év folyamán rekordtermést értünk el és az állattenyésztésünk is nagy általánosságban teljesítette a termelési tervét. De nem hallgatja el azt sem, hogy még a gabonatermesztés növelésének is vannak kihasználatlan tartalékai. S a tartalékok, vagyis a kihasználatlan termelésfejlesztési lehetőségek elsősorban Is azokban a mezőgazdasági üzemekben vannak, amelyek jóval kisebb hektárhozamokat értek el a hasonló természeti feltételek között termelő szomszédoknál. Itt, vagyis a lemaradottaknál kell elsősorban ts tenni valamit a hektárhozamok lényeges növelésé céljából, KRISTA BENDOVÄ: Békés éjjel Éjjel van. Almom elkerül. Kisgyermekemet nézem, alszik édes-békésen, öt nézve, szívem felderül, anyának lenni gyönyörű, úgy érzem. Mintha csak tudná, hogy őreá nézek, kicsi fiam álmában rámnevet. Mintha érezné, hogy az álma védett, őrzi ébren ezernyi férfikar, s míg azok őrzik, baja nem lehet, nem hozhat rá a hajnal semmi bajt — kicsi fiam álmában rámnevet. A kongresszusi vitaanyag figyelmeztet arra is, hogy a takarmánytermesztésben döntő fordulatot kell elérnünk. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a lakosság szüntelenül növekvő hússzükségletét lehetetlen a sertéshizlalás ésszerűtlen fokozásával kielégíteni. Ugyanis a sertéshús termelésének ésszerűtlen fokozása a már egyébként is túlméretezett szemestakarmány-fogyasztás további növekedéséhez vezetne és kérdésessé tenné a gabonából való önellátottságunk elérését. E kérdést tehát ésszerűen megoldani csak úgy tudjuk, ha minden mezőgazdasági üzemben rátérnek a tápanyagdús takarmánynövények, főleg az évelőtakarmányok és a hüvelyesek intenzívebb termelésére. Vagyis, ha megteremtik a szarvasmarha-hizlalás tervszerű fejlesztésének az előfeltételeit. A vitaanyag természetesen hangsúlyozza a hízósertések súlygyarapodása' növelésének szükségességét is. Ь pedig joggal, mert e téren is lényeges különbségek vannak az egyes mezőgazdasági üzemek eredményei között. Továbbá felhívja a figyelmet a zöldség- és a gyümölcstermelés, a cukorrépa és a szemes kukorica termesztésének szükségszerű fejlesztésére, a mezőgépek jobb kihasználására, a mezőgazdasági termelés belüzemi szakosításának és összpontosításának meggyorsítására, a kooperációs viszonyok fejlesztésére, az üzemirányítás és a munkaszervezés színvonalának emelésére, a tudományos-műszaki vívmányoknak a termelésben való rugalmasabb érvényesítésére és egész sor további olyan teendőre, amelynek teljesítésétől függ a mezőgazdasági termelés hatékonyságának további növekedése. Arra is utal a vitaanyag, hogy a szövetkezeti demokrácia nem szenvedhet csorbát, s még mindig időszerű annak elmélyítését, következetes érvényesítését szorgalmazni. í> egyben felhívja a szövetkezetek figyelmét az emberről való sokrétű gondoskodásra: a munka- és életfeltétele.k, a közszolgáltatások, a bölcsődék és óvodák, kiránduló- és üdülőközpontok hálózatának fejlesztésére, valamint a dolgozók egészségvédelmének biztosítására. A kongresszusi vitaanyagban szereplő kérdések egytől egyig olyan jellegűek, hogy alapos megvitatásukat nagyon helytelen lenne mellőzni. S ha a kongresszus előtti vita a Helyenként előforduló hibák és fogyatékosságok feltárásával, valamint a termelésfejlesztési lehetőségek optimális kihasználására tett intézkedésekkel is párosul, akkor a mezőgazdasági üzemek válóban lelkiismeretesen járulnak hozzá a hatodik ötéves tervidőszak negyedik évére előirányzott termelési és gazdaságfejlesztési feladatok teljesítése előfeltételeinek megteremtéséhez. Olyan kérdésekről van tehát sző, amelyeket nem lehet csak általánosságban, a szokványos nagygyűlések keretében érinteni. A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozót tartsák kötelességüknek a vitaanyagban kifejtett kérdéseket a gazdaság egyes részlegeire és ágazataira apliikálni. Keressék és már a gyűlések előtt körvonalazzák azokat az elképzeléseket, amelyek a gazdálkodás színvonalának emelkedését szolgáló törekvéseiket tükrözik. S ezeket az elképzeléseket és javaslatokat terjesszék az egyes termelési részlegek és ágazatok dolgozói elé, megvitatás és esetleges kiegészítés céljából. Tehát azokkal az emberekkel beszéljék meg az eredménynövelő Intézkedéseket, akik az adott termelési ágazat helyzetét, fejlesztésének rejtett tartalékait, vagyis a még eddig ki nem használt lehetőségeit a legjobban ismerik. A taggyűlésnek, esetleg majd az évzáró közgyűlésnek pedig azt a szerepet adják, hogy a termelési részlegek és ágazatok dolgozóinak véleményeit és javaslatait megítélje, a hasznos javaslatokat, mint a kongresszus előtti vita eredményét, összegezze, s végül a valóban ésszerűnek minősített javaslatok realizálására a vezetőséget és az egész szövetkezetei kötelezzö. Vannak tartalékaink, eddig eléggé ki nem használt termelésfejlesztési lehetőségeink. Ha ezek kihasználását a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói és sorkatonái“ egyaránt szívügyüknek, hazafias kötelességüknek tartják, akkor az új esztendőt, az 1979. évet minden mezőgazdasági üzemben kevesebb panasszal, gazdagabb, eredményekkel és nagyobb jövedelemmel zárhatják. PATHÖ KAROLY Gerstner István rajza. Elnézést kér, néhány perc türelmet, későbbre várt. Kezet fogunk, elviharzik. De ahogy kezünk összeér, valami furcsa, elektromos-kisülés villámlása cikázik végig gerincemen. S ott bizsereg a tenyeremen is, míg várakozom, meglepett tűnődésre késztetve. Mi volt abban a kézfogásban ...?! Felidézem ' újra mozdulatait, ujjaink, tenyerünk, bőrünk érintkezésének pillanatát. Eredménytelenül. Pedig valami határozottan megzavart, meglepett... -0 ízlésesen berendezett iroda kényelmes foteljainak ölelésében ülünk, egymással szemben. Beszélgetünk, jobban mondva hallgatom, fürkészve egyre kezeit.. ; , , Hirtelen felismeréssel leplezem le zavarom okát: „Nagyapám, keze“ van. Neki volt. ilyen kibütykösödött, repedezetthasadozott,: kérges bőrű, inás keze és a “.többi napszámosnak parasztnak. Meg apámnak, gyaluk, vésők, fűrész markolásában elszikárosodva, dőrzspapír-durvaságú, de édes simítású. Ezreknek van — tudjuk — ma is ilyen fényesre-Kopott, elvastagodott-megkemény.edett, fel-fel repedő bőrű tenyerük, csontpáncél-körmű ujjaik. Azt módjuk rá: munkáskéz... Napjában szorítok megdlyen kezeket. Hiszem, hogy érzik,: szívvel, összetartozón, szedetem durva tapintásukat. ' ' Most mégis megzavart?! , Es,ak meglepett,.,. .„Mert^ nem földműves, nem 'is kétkezi munkával'keresi kenyerét.' Mérnök, s annak sem akármilyen; gyáróniás .helyettes igazgatója, megbecsült szakember. Dacos ingerürftséggel- kapja fel fejét: „Szóvá tették “mär mások is, finnyás-; megbotránkozással vagy oktatóan, hogy nem méltó a funkciómhoz; meg miegymás... Hát egy ... Nincs nekem ebben szégyelnivaióm! Jól néznénk ki, ha már szégyen lenne a munka, bármilyen is. Tegnap például apám kertjét' hoztam rendbe, nem bír már az öreg. Ma. egy barátomnak segítek, építkezik ... Minden napra kell valaipi...“ , . Míg hosszasan beszélgetünk, nézem eres, kidolgozott kezeit és restelkedve j sunyitok saját, sárgulő-petyhüdt tényerembe. Az asztal alá rejtem kezem; a húcsűzfó kézfogásra is hsak suta .zayart.sággalttudom .nyújtani. < . , Pálházy/József És ím felsajog bennem sok éjjel keserve, mikor szirénaszó késztetett sok anyát, hogy keblüket — pedig tejjel tele — gyermekük éhes szájától megvonják, mikor halált szórva bömbölt ágyúk torka amerre csak néztél, minden lángokban állt és az anyai fül élesen hallotta minden zajon által gyermeke sikolyát. A rút tegnapból szép ma született, kicsi fiam álmában rámnevet. Hallom kisfiam szívét, mint dobog. Béke van, tisztán érzem, elvtársaim, anyának lenni, élni szép dolog, hogy őrködtök gyermekem álmain. Alhat édesdeden. Fél világ résen áll és őrzi kisdedem. 1878. DECEMBER 38. XXIX. ivfolyam 52. szám. Ara 1,— Kés Ax SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja
