Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-23 / 51. szám

д megszületett fiókák csu-A paszuk, rózsaszín bőrűek, • szemeik csukottak. A tenyész­tők megfigyelései szerint azok az egyellek fejlődnek gyorsan és jól, amelyeknek szemei ki­­lenc-tfz napos korban kinyílnak. Az egy anya által felnevelhe­tő fiókák számát elsősorban a tejtermelés határozza meg- Egy kisnyúl napi igénye húsz gramm, így az anyaállatok 100 _160 grammnyi tejtermelése hét-nyolc fióka kielégítő táplál­kozásához elegendő. A házinyűi tejé a fiókák számára nemcsak táplálék, hanem egészségi és étrendi szempontból is nagyon fontos. Sokkal töményebb, mint más emlősüké. Az először fialó anyák rend­szerint kevesebb tejet termel­nek, mint a már többször fial­tak. Sőt olyan egyedek is akad­nak, amelyek egyáltalán nem szoptatnak. Az ilyen állatot emeljük ki a ketrecből, fogjuk le, a fiókákat pedig helyezzük emlői mellé. Ha az anya tapasz talja, hogy fiókáinak szopása emlőinek duzzadtságát enyhíti, szoptatni fog. Előfordul, hogy szoptat az anya, mégis „sírnak a kisnyulak. Ilyen esetben az anya rossz tejtermelőképességé­­ra vagy a gyenge minőségű ta­karmányozásra kell gondolni. Ugyanide sorolható az a tény is, hogy az anyaállatot a vem­­hesség idején nem készítettük elő kellőképpen. A nyúl tejtermelése az elles utáni tizenötödik-huszonötödik napon éri el tetőfokát. A kis­­nyulakat negyvennapos koron túl inár nem érdemes szoptatni, mert ilyenkor már egyrészt je­lentéktelen a tejmennyiség, másrészt ebben az időszakban már elegendő takarmányt is fo­gyasztanak. Minél több teje van az anya­állatnak, annál tovább marad­nak a fiókák a fészekben. Az éhség és a meleg azonban arra készteti őket, hogy mielőbb hagyják el a fészket. A kisnyu­lak általában háromhetes koru­kig a fészekben maradnak, s azután ki-be ugrálnak. Életük első három hetében tehát kizá­rólag anyatejen élnek. Három hét elteltével a kisnyulak már a takarmányt is kóstolgatják. Legyen gondunk arra, hogy az etetőt és az itatót felérjék, s a­­zok tiszták legyenek. Az alom­szalma ne legyen dohos. A ta­karmányt ne helyezzük a padió-A nyúlfiókák nevelése га és akadályozzuk meg, hogy a fiókák belemászhassanak a szénarácsokba. A fiókákat neve­lő anyával tanácsos tejet (akár tejporból készítettet is), darás vagy korpás ivóst itatni. Ez mind az anya tejtermelése, mind a fiókák önálló táplálkozni ta­nulása szempontjából is elő­nyös. Az elletőládát három négy hétig hagyjuk az anya ketrecé­ben. Alaposan súroljuk meg és fertőtlenítő oldatban áztassuk. A kisnyulak körülbelül a hu­szadik naptól kezdve a tej mel­lett már szilárd takarmányt is fogyasztanak. Kezdetben inkább szénaféléket, később abrakot és tápot. Igyekezzünk minél koráb­ban rászoktatni őket a szilárd takarmányok fogyasztására, mert az anyaállat tejtermelése a huszonegyedik-huszonötödik nap után csökken. Ezt követően a kisnyulak csak akkor gyara­podnak megfelelően, ha egyre nagyobb mennyiségű szilárd ta­karmányokat fogyasztanak. A megfelelően fejlett és a szi­lárd takarmányokat fogyasztó kisnyulak már 28 napos koruk­tól elválaszthatók. Ügyeljünk arra, hogy a kisnyulakat leg­később hathetes korig válasz­­szűk el, mert ilyenkor a tej­­mcnnyiség már jelentéktelen. Legjobb, ha az anyát emeljük ki a ketrecből, mert a kisnyulak így könnyebben elviselik a vá­lasztás okozta megterhelést. Egy másik módszer szerint a növen­dékállatokat helyezik át, rend­szerint a csoportos nevelőket­recbe. Mivel ez helyzetváltoz­tatással, nagyobb tömegbe kerü­léssel jár, s mert az anyatej megvonásával is egybeesik, a süldők megterhelése sokkal na­gyobb. Igyekezzünk kíméletesen, kö­rültekintően eljárni. A választás utáni tizedik-tizennegyedik na­pig ne változtassunk az állatok takarmányán. A növendékálla­tokkal lehetőleg olyan tápot és szénát etessünk, amelyeket ko­rábban az anyaállatok melleit már megszoktak. Ivóvizükbe né­hány napon át vitaminkészít­ményeket adagoljunk. A válasz­tott nyulakkal lehetőleg fehér­jékben gazdag takarmányokat etessünk, mert ez az erőteljes fejlődésükhöz nélkülözhetetlen. A süldőket úgy csoportosítsuk, hogy két hétnél nagyobb kor­különbség ne legyen köztük. Be­bizonyított tény, hogy a süldők az egyedi vagy a két nyúl szá­mára készített, kisméretű ket­recben gyarapodnak a legjob­ban. Ha egyedi vagy páros el­helyezésre nincs mód, túlzottan nagy létszámú csoportokat ne alakítsunk ki. Húsz süldőnél többet nem ajánlatos egy neve­lőólban, ketrecben elhelyezni. Ha az anya ketrecében hagyjuk a süldőket, cseréljük ki az ita­tót és az etetőt. A harmadik hónap végén a nőstényeket kü­lönítsük el a bakoktól. a takarmAnyozAsröl ÄLTALÄBAN Ahhoz, hogy a nyulak örök­lött képességeiknek megfelelően termeljenek, jó minőségű és i—j— NYÚL! itiihdenidnek-udnivaló GYENGE EMLÉKEZOKÉPESSÉG Hosszantartó kísérletek során vizsgálták a tyúkok és a csirkék emlékezőképességét. A tojó már úgyszólván három hét elteltével elfelejtette, hogy korábban hol volt elhelyezve az önetető és az önitató. A csirkék még a tyú­koknál is korábban felejtenek. A tojók általában harminc na­pig könnyen, ötven napig már viszont csak kevésbé ismerték fel azt a helyet; ahol korábban éltek. Hatvan nap elteltével a tyúk számára a régi hely már teljesen új környezetté válto­zott. (D) SZÁLLÍTÁSI súlyveszteség A külföldi szakirodalom alap­ján a baromfiaknál már a negy­ven kilométeres távolságra tör­ténő szállítás is jelentősen meg­mutatkozik e súlyveszteségben. A súlyveszteség ettől a távol­ságtól nyolcvan kilométerig ro­hamosan növekedik, ezen felül pedig arányban van a távolság mértékével. (Drob.) elegendő mennyiségű takar­mányra van szükségük. Hiába a legjobb fajta és a legmegfele­lőbb elhelyezés, megfelelő ta­karmányozás nélkül a nyúltar­­tás nem lehet eredményes. A tenyésztők régebben azt hangoztatták, hogy a nyúl az árokparti zöldön, a konyhai hul­ladékon, a száraz kenyéren és kevés ' szénán is megél. A ma nyulat tartók számára azonban ez az út már szinte járhatatlan. Nemcsak azért, mert a nagy súlygyarapodás és a jó kondí­ció elérésére törekednek, ha­nem azért sem, mert a múlthoz viszonyítva sokkal több állatot tartanak. A nyúlnak ugyan kedvenc csemegéje a zöld fű és a ká­posztalevél, kedveli a lágy ele­­séget is. Ha minden tekintetben megfelelő takarmányokat sze­retnénk etetni, ami a teljes ér­tékű és gyors növekedés alap­­feltétele, akkor azoknak meg­határozott arányban kell kemé­­nyítőtemészthető fehérjét, ás­ványi anyagokat és vitaminokat tartalmazniuk. Ahhoz, hogy a nyúl „jóllakott­nak“ érezze magát, tehát vak­bele telítődött legyen, rostos ta­karmányt kell fogyasztania. Ez indokolja, hogy a gyárilag ké­szült keveréktakarmány, nyúl­­táp valamennyi más ipari keve­rék között a legnagyobb arány­ban tartalmaz lucernalisztet, korpát, zabot, tehát rostos ta­karmányokat. Ez a magyarázata annak is, hogy akik egyáltalán nem használnak gazdasági és hulladéktakarmányokat, lucer­na- vagy rétiszénát is etetnek. A nyúltáp készítéséhez az említetteken kívül még szeme­seket, fülisztet és extrahált olajipari pogácsákat, valamint vitamin- és ásványianyag-kiegé­szítőket használnak. A nyúltá­­pok — amelyekhez napjaink­ban a kistenyésztők is hozzá­jutnak — a takarmányozás napi feladatait nagyon megkönnyítik. Használatuk egyszerűbbé teszi a takarmányozást, s ezzel a nyulak gyors felnevelését is. Könnyen tárolhatók és kevés munkával etethetők. A nyúltá­­pok összetételének aránya vál­tozó. Ennek azonban nincs túl­zott jelentősége, mert az a leg­fontosabb, hogy a táp feleljen meg a nyúltakarmányozás köve­telményeinek, táplálóértéke ál­landó legyen, ne maradjon ki egyetlen, a nyúl szántára fontos alkotórész sem. Például az új zélandi nyíllak kizárólag nyúltáp etetése esetén a következő adagokat fogyaszt­ják el naponta: a három-hat he­tes növendékek 2—7, a hét­­tizenkét hetes korúak 10—15, a három öt hónapos korúak és az üres anya 15—1B, a vemhes anya és a tenyészbak 18—20, a szoptató anya pedig 25—40 dkg. Bár a nyúltápokkal történő takarmányozás számtalan előny­nyel jár, a tápok kizárólagos etetése háztáji körülmények kö­zött mégsem honosodott meg mindenütt. A táp mellett széna­félét, háztáji és konyhakerti hulladékot is etessünk. Ezek felhasználásával ugyanis jelen­tősen csökkenthetjük a takar­mányozási költségeket A csak tápot fogyasztó nyúl elméletileg megkapja mindazo­kat az ásványi anyagokat, vita­minokat és nyomelemeket, ame­lyekre szervezetének szükségé van. Erre azonban soha sincs százszázalékos biztosíték. Cél­szerű ezért időnként a csak szá­raz takarmányt fogyasztó nyúl­nak vitaminkészítményeket is adagolni, mert így megelőzhet­jük hiányukat. Hasonló, megelő­zési céllal adagolhatjuk a vita­minkészítményeket akkor is, ha a nyulakat fokozott megterhelés éri, például helyük, takarmá­nyuk változtatásakor, szállítás­kor, gyógykezelés után stb. Ha a nyulak nem eléggé élénkek, étvágytalanok, vagy nem kielé­gítő a fejlődésük, a vitaminos készítményeket gyógykezelés céljából is adagolhatjuk. A vitaminos készítményekkel kapcsolatban ne feledjük: a hő­re érzékenyek, a levegőn és vi­lágos helyen tárolva elbomla­nak. A folyékony készítménye­ket tartsuk zártan, sötét színű üvegben. A felnőtt — különösen a vem­hes és a fialni készülő — nyu­lak ketrecében mindig legyen nyalósó. A nyulak napi sóigé­nye egyedenként különböző (0,5 —2 gramm), a fialás előtt azon­ban fokozódik. Az a helyes megoldás, ha a nyalósó állan­dóan az állatok előtt van. PUHA MARGIT 1 Szegény János, a Szlová­kiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége Jelene­­ci (Gímes) Helyi Szervezetének elnöke, egy hatalmas paksaméta társaságában fogad, amelybe időnként bele-belepillantva ma­gyarázza a kezdet nehézségeit, s a jelen ere'dményeit. 1964-ben csak néhányan in­dultak, ma közel ötvenen van­nak. Nehéz lenne felmérni azt a sok munkát, energiát, amit a tagok a műveletlen és kihasz­nálatlan területek rendezésébe és művelésébe fektettek. Aztán ezzel félbe is szakítja az alaku­lás, a kezdet nehézségeit, s in­kább arról beszél, hogy milyen jó érzés a padra leülni, milyen felüdülést jelent a kertben dol­gozni, ha a tavaszi nap cirógat­ja a frissen telepített gyümölcs­fák rügyeit. Majd Gáspár Imre — vezető­ségi tag — kapcsolódik a be­szélgetésbé. — Az eredmények nem jöttek maguktól, bizony alaposan meg kellett „dajkál nunk“ a földet... Ez a terület már hegyvidéki, s a talaj is sze gényebb, mint az alföldön. A gfmesi csonkavár irányába mu­tat, s így folytatja: — Tavasszal a lankák között szabadon jár a szél, bebújik a völgyekbe, fel nyargal az emelkedőkön a vad­virágok és az akác illatát hozza ide a kiskertekbe. Gondolja, hogy ezt benn a városban, akár csak töredékeiben, élvezhet­nénk? A helyi kertbarátok zöldséget elsősorban saját szükségletükre termelnek. Ily módon tehermen­tesítik a kereskedelmet, s ebből a szempontból nem kevés em­berről van szó. A tagok számát meg kell szorozni hárommal- - . néggyel, a családjuk létszámú- Ш val. Ez Gímesen azt jelenti, egy- *TM*“ egy hétvégén, hogy 150—200 emberrel kevesebb vásárol a vasárnapi főzéshez. A falu gyümölcs- és szőlőter­mesztésé régi múltra tekint vissza. Eddigi munkájukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy ebben az évben egy millió ko­rona értékű gyümölcsöt és sző­lőt értékesítettek. Elsősorban a szamócára szakosítják magukat, de a cseresznye, meggy, alma és a dió termesztésében Is szép eredményeket érnek el. Saját felvásárló helyük van, s a ter­mést kedvező Időben, megfelelő áron zökkenőmentesen értékesí­teni tudják. Az utóbbi időben a korszerű­sítésre, és a szakszerű növény­­védelemre fordítanak gondot. A termésátlagot ugyanis csak így tudják a leggyorsabban növelni. A tagok munkáját többfélekép­pen támogatják: nagykereske­delmi áron műtrágyát, növény­védőszereket, szőlőkarót szerez­nek be a számukra. A kiskerte­ket saját kistraktorukkal műve­lik meg. A szakmai tájékozott­ságot írásos szaktanácsadó és előrejelzés megjelentetésével se­gítik, télen és tavasszal pedig a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola tanárainak a közreműködésével előadásokat szerveznek — gyü­­mölcsészeti, szőlészeti, borásza­ti és növényvédelmi témákról. Az előadások látogatottságának növelése érdekében bevezették, hogy aki rendszeresen megjele­nik, az kedvezményesen részt vehet a tanulmányi kiránduláso­kon. Nagyon beváltak a gyü­mölcs-kiállítások, és borverse­nyek, amelyeken a bírálat után részletes szaktanácsot kapnak mindazok, akiknek a terményé­vel, vagy borával valamilyen probléma támadt. Oroszt elvtárs a helyi nem­zeti bizottság elnöke szintén el­ismerő szavakkal beszélt a kert­barátok munkájáról. A szerve-Az idén gazdag termés volt almábóL zet tagsága jelentős feladatot vállal magára azzal, hogy kive­szi részét a parkosításból, a környezet védelméből, A kör­nyezet védelmét leginkább azzal Г segítik elő, hogy felkeresik a gondozatlan kertek tulajdono­sait és tanácsot adnak részük­re. A kiskertészek Irányító mun­­® kajával és segítségével bonyo­lítják le a tavaszi és őszi fásí­tási akciókat. A hnb vezetősége úgy viszo­nozza a kertbarátok szorgal­mát, hogy a jövőben külön helyi­séget biztosít számukra. A klub- I ban tartják majd összejövetelei­ket, s itt kap helyet a szervezet könyvtára Is. A gímeslek mindig szerették a szőlőt és a gyümölcsöt. Min­dig szívesen termesztettek zöld­ségféléket is. A csonkavár alalť ma ugyanazt teszik, s nem csu­pán kedvtelésből, hanem ai hasznosság reményében. Ettől is épül, szépül a falu. Gyümölcsös télen. Fotó: —tt—­«—csiba-»

Next

/
Thumbnails
Contents