Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-16 / 50. szám

1978. december 16. SZABAD FÜLDMOVES 13 Helyesen értelmezték az összpontosítást és a szakosítást „A CSKP 1975-ik évi októberi plená­ris ülésének dokumentumai egyebek között arra is felhívták a mezőgazda­sági termelés irányítóinak a figyelmét, hogy a zöldségtermesztés helyzete nem kielégítő, a termelési alap szét­aprózott, a termelés egy helyben topog. A nehézkes szállítói-megrendelői kap­csolat hibájából a fogyasztókhoz gyak­ran még a megtermelt zöldség sem jut el.“ A fenti ismeretek alapján a párt­­plénum résztvevői hosszú távú megol­dásként a zöldségtermelés ésszerű összpontosítását, szakosítását, az új feltételeknek megfelelő gépesítését, továbbá az üvegházi és fóliasátras termelés dinamikus fejlesztését sür­gették. A nagy jelentőségű októberi párt­­plénum óta idestova három év telt el, s a CSKP XV. kongresszusa további lendületet adott a fogyasztói piac és a feldolgozóipar zöldséggel való bő­ségesebb ellátásának. Társadalmunk ezzel nagyon igényes feladat teljesíté­sével bízta meg a zöldségtermesztés szempontjából számításba jövő járások irányítóit és a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. Az illetékesek erre termé­szetesen a termelés összpontosításával és a lehetőségekhez méretezett szako­sításával reagáltak. A termelés fel­lendítésének a módozata azonban já­rásonként változó. A szervezeti megol­dásra ugyanis nem volt egységes szemlélet s ezt nem írhatjuk egyes járások számlájára. A termelés összpontosításának az ésszerű üzemközi kooperációra alapo­zott szervezeti megoldását s a körze­tekre választékban is lebontott szako­sított szerkezet előnyét a komáromi járásban az elsők között ismerték fel s ezzel tulajdonképpen más járások­nak is utat mutattak. Az SZLKP járási bizottságának el­nöksége 1976 márciusában hagyta jó­vá a zöldségtermesztési társulás fej­lesztésének irányadó programját. Ak­koriban nem a jogi személyt képező új üzemközi vállalati forma mellett dön­töttek. Előnyösebbnek tartották azt,, ha a zöldségtermesztési társulás a mar­­celovái (Marcelháza) szövetkezet in­tegrált szervezeti egységeként alakul. Ez azonban nem a fő szempont. Leg­fontosabb az, hogy a társulás vezetői a megalakulástól fogva a zöldség ter­melésének és forgalmazásának a fel­lendítésén munkálkodtak. A járás irányító párt- és gazdasági szerveinek, valamint a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak nagy érdeme, hogy 1722 hektárra nőtt a zöldség ter­mőterülete. Ez azonban még nem min­den, hiszen megoldást kellett találni a termelés körzetenkénti összpontosí­tására és szakosítására is. Ismereteket szerezni, hogy egy-egy körzetben me­lyik zöldségfajták nyújthatják az opti­mumot, s ennek megfelelően létrehoz­ni a gépesített termelés, a begyűjtés és a forgalmazás korszerű feltételeit. A tudományos és a gyakorlati isme­retek birtokában úgy döntöttek, hogy az I. termelési körzetben — melynek a központja Marcelová — 670 hektá­ron fűszerpaprikát, paradicsomot, ko­rai karalábét és fólia alatt étkezési zöldpaprikát; ezzel szemben a II ter­melési körzetben — melynek a köz­pontja Kolárovőn (Gúta) van — 617 hektáron hagymát, fokhagymát és gyökérzöldséget; a III. termelési kör­zetben pedig — melynek a központja Hurbanovo (Úgyalla) — konzervipari paprikát, hajtatott zöldséget, berakni való uborkát, zöldborsót és dinnyét termelnek. A fentiekből is látható, hogy gya­korlatilag helyesen értelmezték az összpontosítás és a szakosítás célját és nagyon jó szolgálatot tettek ezzel az októberi pártplénumnak a terme­lés fellendítésére vonatkozó határoza­tai megvalósítása érdekében. A járás zöldségtermesztésének össz­pontosítása, néhány fajtára méretezett nagyüzemi szakosítása, tág lehetősé­get nyitott a tudományos-műszaki is­meretek hatékonyabb megvalósításá­nak s a termelés haladó technológiá­jának az érvényesítésére is. Az or­szágban elsőként oldották meg például a konzervipari paradicsom, a hagyma, a zöldborsó és a fűszerpaprika terme­lésének és begyűjtésének komplex gépesítését. Ezen munkaműveletek komplex gépsorainak a beszerzésére a kooperációhoz tartozó' gazdaságok ti­zenkilenc millió koronát használtak fel állami támogatás nélkül. A gépso­rok az üzemközi vállalat tulajdonát képezik, s a termelési körzetek sza­kosított zöldségtermelő üzemeiben előzetes szerződés alapján használják fel ezeket. Az üzemközi vállalat komplettizálésához a fokozatosság el­ve szerint 1979 végéig több mint ki­lencvennyolc millió koronát használ­nak fel különböző beruházásokra. A tagüzemek termelésének módszer­tani irányítását, a műszaki és a szak­­tanácsadás keretében, képzett szak­emberek végzik. A gyakorlat dolgozóit és szakembereit iskoláztatások kereté­ben tájékoztatják a legfrissebb Ismere­tekről, megszervezik az „Oj technika napjait“ s ebbe a tevékenységbe be­vonják a tudományos intézmények dolgozóit is. Mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy a gyakorlatban — félüzemi kísérleteit keretében — kipróbálják és ellenőrizzék a kiváló képességgel ren­delkező biológiai anyagok tulajdonsá­gait, az új vegyszerek, serkentő anya­gok hatását stb. A különböző tudomá­nyos intézményekkel valő együttműkö­dés elősegítette a racionalizáló komp­lex-brigádok megalakítását Is. Ezek a zöldségtermelés ipari módszereinek a megoldásán dolgoznak. Annak ellenére, hogy a zöldségter­melési társulásban több égetően fon­tos kérdésben jelentős sikert értek el, a termelői ás a forgalmazói árak vo­natkozásában még sem sikerült olyan feltételek megteremtése, amelyek hosszabb távon alapot nyújthatnának a zöldség egyes fajtái termesztésének állandósításához és az igényelt minő­ség javításához. Helytelennek tartják ugyanis a felvásárlási árak idénybeli gyakori ingadozását, de főleg azt, hogy az Idényvégi ár nem fedezi a termelés költségeit sem. Sokkal igaz­ságosabbnak, azaz helyénvalóbbnak tartanák, ha az illetékesek mérlegel­nék az állandó, vagyis a szilárd árak bevezetésének a lehetőségét és az idényben felárat helyeznének kilátás­ba a termelőknek. Növelné a termelők biztonságát is, ha előre tökéletesen, vagyis választék szerint ismernék a fogyasztói piac szükségletét. Az eddigi gyakorlat sze­rint iigyanis a felvásárló partnerek az áru teljes mennyiségére nem kötnek szerződést a termelőkkel. Az elmúlt évben ez jellemző volt a konzervipari paradicsom esetében. Komoly fogyaté­kosság, hogy a kereskedelmi partne­rek nem választék szerint, hanem tö­megesen tervezik a zöldség felvásár­lását. Tény persze az Is, hogy a járás zöldségtermesztés! társulásának né­hány gazdaságában nem nagyon töre­kedtek az egységesen elfogadott tech­nológia! fegyelem betartására. Több gazdaságban mulasztást követtek el az Növekedett Szlovákiában jelenleg közel másfél millió szarvasmarhát és 2,8 millió ser­tés tartunk, július elején a tehénállo­mány elérte az 570 ezer darabot, s a kocáké kb. a 188 ezret. A baromfiállo­mány 25,6 millió, ennek huszonnyolc százaléka tojós tyúk. Összehasonlítva a tavalyi hasonló időszakkal, az idén másfél százalék­kal nőtt a szarvasmarhák száma, a sertéseké pedig három százalékkal. Az elmúlt hónapokban megváltozott az egyes szektorok részesedése az ál­lattartásban. Zsugorodott a háztáji és más kistermelők részesedése a szarvas­marha-nevelésben. Ezzel szemben szi­lárdult a szocialista szektor helyzete. A szocialista szektor részesedése a lúriten vesztésben egyharmadró) ötven százalékra, a pulykatenyésztésben pe­dig nyolcvankilenc százalékra növeke­alapoző talajművelés, s ebbői eredően az agrotechnikai követelmények be­tartásában, s ez a termésátlag csök­kenését előidéző betegségek elhatal­masodását vonta maga után. Amennyi­ben az említett fogyatékosságokat be­látható Időn belül kiküszöbölik, akkor további jó sikereket érhetnek el a zöldségtermesztés tartalékainak feltá­rásában a termelés racionalizálásában. Köztudomású, hogy lakosságunk ész­szerű táplálkozásának programja szá­mol azzal, hogy 1985-ben százhárom kiló zöldséget fagyasszunk személyen­ként, vagyis huszonkilenc kilóval töb­bet mint jelenleg. Ennek sikeres való­ra váltásához a komárnói járás mező­­gazdasága — mint az ország legna­gyobb zöldségtermesztője — jelentős mértékben hozzájárul, hiszen a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében nem kevesebb mint hatvanezer tonna zöld­séget termelnek. A következő időszak termelésének fellendítéséhez most te­remtik meg a belső feltételeket. Kívá­natos azonban, hogy az illetékesek ezt a külső feltételekkel is segítsék. Tisztázni kell azt Is, hogy a továb­biak során van-e létjogosultsága a kooperáció jelenlegi, vállalati jogi személy nélküli megoldásának. Ennek megítélése természetesen a járás poli­tikai és gazdasági szerveire, továbbá a kooperáció tagüzemeire tartozik. Nem hallgatható el azonban az, hogy ez a kooperáció manapság már érett arra, hogy esetleg jogi személyként szereplő önálló üzemközi vállalattá alakuljon. Ügy tűnik, hogy a jelenlegi elren­dezésben a kooperáció tagüzemei eset­leg képtelenek az egyre igényesebb beruházási feladatok költségeinek tel­jes fedezésére. A fejlődés természete­sen nem rekedhet meg egy bizonyos ponton. Ezért gondolatokat ébreszt az emberben, hogy vajon a jelenlegi el­rendezés esetleg — bizonyos Időn be­lül — nem gátolná-e a termelés to­vábbi kibontakozását. Bárhogyan is döntenek, napirendi feladatnak kell tartani a termelés fel­lendítését elősegítő beruházások kere­tének pontos meghatározását, jóváha­gyását, továbbá néhány más égető kérdésnek a megoldását. —hat— az állomány dett. A kacsáknál azonban csökkenés észlelhető. A szocialista szektor a juhállomány tenyésztésében nyolcvan­két százalékkal részesedik. A gazdasági Állatok létszámának főmutatója a mezőgazdasági területre számított részarány. Jelenleg az SZSZK-ban száz hektár mezőgazdasági területre 58,9 darab szarvasmarha, ebből 22,5 tehén, 30 darab juh és egy ló jut. Ugyanekkora területű szántó­­földön 179 darab sertést és 1825 darab baromfit tartanak. A CSSZK-val össze­hasonlítva nálunk a szarvasmarha száz hektárra jutó sűrűsége húsz da­rabbal, a teheneké pedig egynegyedé­vel kevesebb, viszont haszonhárom­mal több a juhoké. a sertéseké har­minckét darabbal s a baromfié ötven százalékkal. Ing. Št. K o c i a n a tervfeladatok teljesítésében? lésére. Egyre nagyobb teret hódított a szalma-alapanyaggal készített kom­plett takarmánypeletteknek a takar­mányozásban való felhasználása. A ienkvicei szövetkezetben ilyen takar­mánnyal tehenenként 4800—5000 lite­res tejátlagot értek el. Ez arra fi­gyelmezteti az illetékeseket, hogy a takarmánypelettek készítését és fel­­használását vegyék komolyabban. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum termelési eredményeinek javítását nagymértékben befolyásolja a termelési alapok összpontosítása, a termelés szakosítása és az üzem­közi kooperáció meghonosítása. Tény, hogy az állatok nagyarányú összpon­tosítása főleg a kisebb gazdaságok egyesítésével, nem pedig a termelés szerkezetének lényeges módosításával jött létre, s a szarvasmarha-tenyész tés szakosítása eonek következtében nem éri el azt a színvonalat, mint amilyent szeretnénk. Kevés helyen tudatosították, hogy nem célravezető egy-egy gazdaságban minden állatcsoportot tenyészteni. A szakosítás terén jó tapasztalatot szereztek a Bratislava-vidéke és a trnavai járásokban, ahol a mezőgaz­dasági üzemek kétharmadában csak egy állatcsoportot tartanak. Ezzel szemben a nitrai, a galántai, a Nové Zámky-i és a levice! járásokban a belüzemi szakosítás tekintetében még mindig a kezdet kezdeténél tartanak. Tévedés ne essék, itt nem a területi összpontosításon van a hangsúly, ha­nem a farmok szűk körű [belüzemll szakosítására támaszkodó, ésszerű és dinamikus termelési eredményre ala­pozott összpontosításról. Ebben a te­kintetben legjobban a szarvasmarha­tenyésztés maradt el. A jövő a kooperációé! A biztosabb sikerek elérésének a kulcsa ugyanis a nyitott állomány­forgó bátrabb érvényesítésében, tehát az Uzemközi kooperáció előnyeinek а kihasználásában van. Ehhez persze épületek is kellenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott istállőka­­pacltásnak mintegy kilencven száza­lékát az időközökben gyarapodott ál­latlétszám foglalja el. Közben a ré­gebbi épületeknek egy része elhasz­nálódott. Ezek közül többet felújítás­sál még huzamosabb Ideig használ­hatnak a mezőgazdasági üzemek. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az építők a soronlevö év tiz hónapja alatt csak 69 százalékra teljesítették az istállók építésének időtervét, még­pedig azért, mert a mezőgazdasági épitóvállalatok némelyike nem a kül­detésével összefüggő munkát végezte. Ezek közé sorolható egyebek közt a bratislavai Mezőgazdasági Epftőválla­­lat isi Szükséges, hogy a régebbi épületek felújításával elősegítsék a férőhelyek további gyarapodását, s ugyan úgy a dolgozók munkakörül­ményeinek a javítását. Ezen a téren figyelmet érdemlő eredményeket ér­tek el a voderady-i és a tomášovi szövetk' zetek üszőnövelésre szakosí­tott farmjainak, az okoőí lEkecs). a jurovái (Dercsika). a hosfovcei és más termőknek a korszerűsítésével. A törekvés célja az, hogy az egy szarvasmarhára jutő férőhely költsé­ge minél kisebb legyen, ugyanakkor a farm megfeleljen a korszerű ter­melés minden feltételének. A munka­­körülmények javítását sürgeti az is, hogy a kerület mezőgazdasági üze­meinek több mint nyolcvan százalé­kában még ma is úgy fejik a tehe­neket, mint tíz évvel ezelőtt. A te­heneknek nem egészen tizenhat szá­zalékát csöves berendezéssel, s csak 3,5 százalékát fejik a legkorszerűbb fejőházakben. Nem felel meg a higié­nia alapfeltételeinek a kitermelt tej minősége sem. Ez nagy befolyással van a minősítésre. Az állatgondozók szakmai nevelése fontos! Következetes elemzéssel megállapí­tották a fogyatékosságok legfőbb okait. Azt, hogy jó néhány gazdaság­ban mulasztást követtek el a terme­lés dolgozóinak szakmai továbbkép­zésében. A tudományos-műszaki hala­dás ugyanis szükségessé tenné az em­berek szakmai nevelését is. Mégfeled­keztek róla, hogy a régebbi feltételek között egy dolgozó a szarvasmarha­tenyésztésben legfeljebb százezer, — manapság pedig már a korszerű fel­tételek között kétmillió korona érté­kű állományt gondoz és ehhez leg­alább alapfokú szaktudás kellene. Elmondható, hogy a kerület me­zőgazdasági termelésében dolgoző férfiaknak csak 8.4. a nőknek pedig csak 2,5 százaléka rendelkezik alap­fokú mezőgazdasági szaktudással. Nem a véletlen müve tehát, hogy a levicei, e Nové Zámky-i és a nitrai járás szarvasmarha-tenyésztésének a színvonala nem kielégítő, hiszen a szakmunkásképzés éppen ezekben a járásokban a leggyengébb és ez azt követeli, hogy gondoskodjanak a fe­jők, az etetők és a szarvasmarha­gondozók alapfokú szakképzettségé­nek a növeléséről. Ebben az igényes munkában részt kell vennie a kör­zetben lévő mezőgazdasági szaktan­intézetnek és szakközépiskolának is, fontos azonban, hogy a járási mező­­gazdasági igazgatóság is megtegye a szükséges intézkedést. A termelés­ben, de főleg a szarvasmarha-tenyész­tésben dolgozók alapfokú szakmai képzettségének növelése mellett a jövőben ésszerűbben kell felhasznál­ni a kulturális és a szociális alap pénzeszközeit, segíteni a dolgozók látókörének bővítését. Az állatgondozókról való gondosko­dás s az alapfokú szakképzés terén nagyon jó eredményt értek el a Szenei Állami Gazdaságban, a sládeő­­kovcei szövetkezében, a Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban, a Zem. Olöa-i (Nemesócsa) szövetkezetben és másutt. Az elmondottak arra sarkallják e mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogv sürgősen tűzzék napirendre a terme­lésben dolgozók szakképzésének nö­velését. A termelés fellendítése érdé kében tegyék lehetővé, hogy a dol­gozók szakvizsgát tegyenek, s erről oklevelet szerezzenek. HOKSZA ISTVÁN I ----1 !a tudomány és technika NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A lengyelországi Boniban, va­lamint az NDK-beli Grosse—Lü­­sewitzben működő burgonyaku­tató intézetek hosszú távra e­­gyeztették kutatási terveiket, és munkamegosztásban állapodtak meg. A közös munka középpontjá­ban a burgonyatárolás, burgo­nyabetegségek, valamint a víru­sukkal szembeni ellenálláképes­­ség kutatása áll. Lengyelország­ban fokozzák a takarmányozási és keményítőgyártási célokat szolgáló burgonyafajták előállí­tását. Az NDK-ban ezzel párhu­zamosan a keményítőgyártás célját szolgáló burgonyafajták nemesítését megszüntették, így a kutatók minden erejüket az étkezési burgonya nemesítésére összpontosíthatják. A keményítőburgonya-fajtákat az NDK a jövőben a minszki, ill. a lengyel társintézetektől veszi át, az NDK burgonyane­­mesitői viszont korai étkezési burgonyafajtákat bocsátanak a lengyel kutatók rendelkezésére. A munkamegosztás óta nyert fajtákat máris vizsgálják mind­két országban. ♦ ♦ FOLYÉKONY TAKARMÁNYOK ETETÉSE SERTÉSSEL A folyékony takarmányok ete­tése főleg a hizlalás első szaka­szában gondos megfigyelést kí­ván, mivel emésztési zavarokat okozhat. Az abrak 1:3,5 arányú hígításakor nincs szükség ki­egészítő vízellátásra, de napon­ta kétszernél gyakoribb etetés szükséges. Ez a takarmányozás nincs negatív hatással a hizla­lást eredményre. A szükebb, 2,5:1 víz-abrak arány esetén kedvezőbbek az eredmények, de ilyenkor vízkíegészítés szüksé­ges. A keverési arány a vágó­­minőséget nem befolyásolja. ♦ ♦ TÍZ REND RUHA Romániában a Constanta ma­gyei állattenyésztő gazdaságok rekorderedményeket mutattak fel gyapjútermelásben. Nem rit­ka, hogy a merinói fajtánál évi 10—11 kg-os gyapjúhozamot ér­nek el. A Constanta megyei kí­sérleti tenyésztelepen 135 meri­­núi kosnál évi 18,5 kg-os gyap­júmennyiséget értek el. A nagyobb termetű kosok (as állattenyésztők ezeket „fehér bölényeknek“ nevezik) gyapjú­hozama megközelítette az évi 25 kg-ot. A statisztikai adatok kedvelői kiszámították, hogy egyetlen „fehér bölény“ egy évi gyapjúhozamáből tíz rend ruhára való gyapjúszövetet le­het előállítani. ♦ ♦ NÄTRONLÜGOS KEZELÉS Egy skóciai farmer a nátron­lúgos szalmafeltárás új módsze­rét vezette, be 1400 acra (570 hektárnyi J nagyságú gabona­földjén. A rendre rakott szal­mát precíziós szecskázőgéppel felaprította és ezzel egyidejűleg egy trágyalészippantő kocsiból nátronlúgot kevert hozzá. így megtakarítható volt a szalma bálázása. Az Ily módon kezelt szalmát zöldtakarmányok pótlá­sára, állatok etetésére használ­ták fel, s ezzel zöldtakarmány­­termő területeket sikerült fel­szabadítani. ♦ ♦ PRECÍZIÓS GABONAVETÖGÉP Nyolc évig tartó kísérleti és fejlesztő munka után a PCD 80 típusú Hestair Stanhay szemen­ként! gabonavetőgépet megfele­lőnek találták a széles körű bevezetésre. Legalábbis erre utal az a körülmény, hogy a gépel 1978. március—áprilisban az or­szág különböző részein rende­zett gyakorlati bemutatókon is­mertették meg a szakmai kö­zönséggel, Angliában. A gépet 1978-tól kezdődően kisebb da­rabszámban ugyan, de már so­rozatban gyártották és ez lehe­tőséget adott a gyártő vállalat­nak, hogy a legkülönfélébb kö­rülmények között szerezzen ve­ié tapasztalatokat. 1

Next

/
Thumbnails
Contents