Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
f / A nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjának rendszeres fejlesztésével, a tudományos-műszaki haladás és termelés-, valamint munkaszervezési formák alkalmazásával, a mezőgazdasági dolgozók ismeretei színvonalának emelésével és a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok gazdag tapasztalatainak felhasználásával megteremtettük a termelés tartós fokozásának feltételeit. A mezőgazdasági termelés volumene harminc év alatt megkétszereződött, az árutermelés mintegy négyszeresére bővült, a dolgozók száma viszont a mezőgazdaság műszaki ellátottságának állandó tökéletesedése folytán több mint a.felé vei csökkent, ami lehetővé tette más népgazdasági ágak nagyobb munkaerő-ellátását. Társadalmunk eredményes fejlődése, főként termelőerőinek dinamikus növekedése megteremtette annak feltételeit, hogy a szocialista termelési viszonyok a mezőgazdaságban is teljes győzelmet arassanak. Ebben a folyamatban formálódott a szövetkezeti parasztok új osztálya s elmélyült a munkás-paraszt szövetség, amely szocialista rendszerünk államhatalmának politikai alapja. Alapjában megváltozott a földművesek élete. A mezőgazdaság, szocialista átalakítása megszabadította őket a kizsákmányolástól és a múltbeli hírhedt robotmunkától, földjük igazi gazdáivá tette őket. A szövetkezeti parasztok ma szilárd társadalmi biztonságot élveznek, biztos távlatok előtt állnak. A mai falu gazdag kulturális és társadalmi életet él; fokozatosan közeledik egymáshoz a városi és falusi életmód. Nagy eredmény, hogy lényegében sikerült leküzdenünk a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság között a mezőgazdasági termelésben és a parasztság életszínvonalában történelmileg keletkezett nagy különbségeket. Mindezen pozitívumok, eredmények alapja az, hogy a CSKP IX. kongreszszusán kitűzött és a további pártkongresszusokon konkretizált irányvonal érvényesítése a parasztok túlnyomó többségének ügye lett. Ezt igazolták 1968 és 1969 válságos évei is, amikor a szocializmus ellenségeinek nem sikerült megkérdőjeleztetniük a szocialista mezőgazdaság eredményeit és a követett út helyességét. A szövetkezeti parasztok égyre tevékenyebben vesznek részt a párt és az állam politikájának kialakításában és megvalósításában. Fejlődik szocialista tudatuk, öntudatos viszonyulásuk a szocialista tulajdonhoz és a társadalom javáért végzett munkához. Ennek bizo'nysága az egységes földművesszövetkezeteknek, mint termelési-gazdasági és társadalmi szervezeteknek dinamikus fejlődése, a szövetkezeti parasztok munkakezdeményezésének, közjóléti tevékenységének és társadalmi elkötelezettségének kibontakozása. A CSKP XIV. és az egységes földművesszövetkezetek VIII. kongresszusa után különösen szembetűnő fejlődést ért el a mezőgazdaság. Eredményesen teljesítette fő feladatát — a saját forrású alapvető élelmiszerek fogyasztása növekedésének fedezését, jelentősen megnőtt a gabonatermelés mennyisége^ önellátók lettünk vajban, tojásban és lényegében a húsban is. Az élelmiszertermelési feladatok teljesítésével biztosítottuk a piac folyamatos és kiegyensúlyozott ellátását, ami pedig az élelmiszerfogyasztás szintjét illeti, a gazdaságilag legfejlettebb államok közé küzdöttük fel magunkat. A mezőgazdaság a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak és az ötödik ötéves terv döntő fontosságú feladatainak teljesítésével az egész népgazdaság fejlődésének fontos stabilizáló tényezője lett. Az elért eredmények igazolták a CSKP politikájának helyességét, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeinek további cáfolhatatlan bizonyítékai. Egyidejűleg megmutatták a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok to-A szövetkezetek továbbfejlesztésében nagy jelentősége van a fiatal dolgozók, beleértve a szakemberek megszerzésének és állandósításának, a sokoldalú fejlődésükről való gondoskodásnak, a szövetkezeti kollektívákba való beilleszkedésüknek, az előkészítésükről való gondoskodásnak és az irányító tisztségekbe való sokoldalú érvényesülésüknek. A fiataloknak — lakásépítéssel vagy a lakúházak átalakításával — segítséget kell nyújtani a lakáshelyzet javításához. A szabadidő célszerű kihasználása érdekében is feltételeket kell teremteni. Ennek során a SZISZ alapszervezeteire kell támaszkodni. A szövetkezetek idősebb tagjairól és a nyugdíjasokról való gondoskodásra, elsősorban az egészségügyi, a szociális és a jogvédelem nyújtásán keresztül továbbra is nagy figyelmet kell fordítani. Erre a célra a kulturális és szociális szükségletek alapjainak eszközeit is felhasználhatjuk, gondoskodjunk arról, hogy a nyugdíjasok továbbra is részt vehessenek a szövetkezeti eseményekben és létesítsünk munkafeltételeket. Kívánatos, hogy a szövetkezetek a nemzeti bizottságokkal és a többi szervvel, szervezettel együttműködve ott, ahol arra adottak az előfeltételek, megalakítsák a nyugdíjasok klubját. A munkafeltételek javításának fontos részét képezi az üzemi élelmezés fejlesztése. Már 1328 szövetkezetben honosult meg a közös étkeztetés, 1075 efsz-nek már saját konyhája és étterme van. A dolgozók üzemi étkeztetésének feltételeit elengedhetetlenül teremtsük meg minden szövetkezetben, tegyük lehetővé a növénytermesztésben dolgozók és a szövetkezeti nyugdíjasok üzemi étkeztetését is. A szövetkezeteknek a kisebb és távolabb eső falvakban a közétkeztetés szolgálatait kell jobban kihasználniuk. Pozitív eredményeket értünk el az üdülési és a fürdői kezelés fejlesztésében. Az SZFSZ által szervezett kiválasztás szerinti üdülésen és a kiegészítő fürdői gyógykezelésen évente több mint százezer, az állami fürdői gyógykezelésen pedig több mint huszonhatezer szövetkezeti földműves vesz részt. A szövetkezeti dolgozók kiválasztását elsősorban a munkasikerek és az egészségi állapot alapján kell végezni. Az efsz-ekben az üzemi üdültetést is kívánatos kiszélesíteni. A mezőgazdaságnak a természet és az életkörnyezet védelmében is fontos feladatokat kell megoldania. A szövetkezeteknek az életkörnyezet tényezőit jobban meg kell becsülniük. Védelmezniük kell a földalapot a káros beavatkozás ellen, a víz tisztaságát, a kiránduló és üdülőközpontokat és az objektumok építésével hozzá kell járulniuk az üdültetési lehetőségek gyarapításához. A falvak fejlesztésében a lakásépítésnek egyre nagyobb jelentősége van. Falvainkon a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszak folyamán több mint 130 ezer lakásegységet építettek fel. A jelenlegi lakásépítés sok helyütt nincs összhangban a községfejlesztési elképzelésekkel és az esztétikai szempontokkal. Az üzemi lakásépítést a félreeső és a kevésbé megközelíthető helyeken, az állatenyésztési termelés nagyüzemi létesítményei üzemeléséhez szükséges készenléti lakásegységek kialakítása céljából ajánlatos szorgalmazni. A szövetkezeti és az egyéni lakásépítést továbbra is támogatni kell. Az egységes földműveszövetkezetek az elmúlt időszakban a tankötelezettség előtti intézmények építésére is fokozott figyelmet fordítottak. A szövetkezetek a Nemzeti Front választási programjának valóra váltása eredményeként 945 óvoda, bölcsőde építéséhez járultak hozzá, melyek közül jelenleg 324 még épülőben van. A szövetkezeteknek a munkaerőket, a pénzügyi és anyagi eszközöket a nemzeti bizottságokkal, valamint a többi nem mezőgazdasági jellegű vállalattal és szervezettel együttműködve továbbra is 22 \ ) tfpus-terveb. A helyzet Javítása érdekében a tervező és a szállító vállalatok Intézkedéseket foganatosítottak. Sok függ azonban a mezőgazdasági vállalatoktól mint beruházóktól Is, hogy a célépítmények létesítésekor keressék a leggazdaságosabb megoldást. Általánosan meg kell rövidíteni az építkezés időtartamát, meg kell gyorsítani a kapacitások üzembe helyezését és a lehető legrövidebb időn belül teljesíteni kell a tervezett termelési és gazdasági mutatókat. Időben meg kell teremteni az épülő kapacitások ésszerű kihasználásának feltételeit, biztosítani kell a nagyhasznú és az alkalmazott technológiához szoktatott állatállomány azonnali beállítását, időben fel kell készíteni a szakképzett dolgozókat a nagyüzemi állatfarmokon végzendő munkára. Napjainkban alakítjuk ki a mezőgazdasági építőipar hatékonyabb Irányításának feltételeit és folyamatosan építjük annak anyagi-műszaki bázisát. Az a cél, hogy a mezőgazdasági építőipar üzemei az építés haladó módszereinek hordozói legyenek, maximálisan kihasználják az iparilag gyártott konstrukciókat és a korszerű technika és technológia elsajátításával lerövidítsék az építkezés időtartamát, javítsák a minőséget, csökkentsék a megkezdett és félbemaradt épületek számát és az építkezési költségeket. Ezzel egyidőben célszerű lesz jobban kihasználni a mezőgazdaságban az önsegélyes építőcsoportokat a saját célépítkezésben. A korszerű, nagyteljesítményű gépekkel való ellátottság növekedése a beruházási folyamat elválaszthatatlan része. Ennek a kérdésnek a központi szervek állandó figyelmet szentelnek. A betakarítási munkálatok gépesítettsége 1977-ben a gabonaféléknél és a cukorrépánál csaknem 100 százalékos, a hereféléknél 70 százalékos, a burgonya esetében 65 százalékos, a gyümölcs és a zöldség esetében azonban csak 10—15 százalékos volt. Most a fő figyelmet a gépcsoportok és a technológiai gépsorok teljességének és egymáshoz kapcsolódásának, valamint a gépek minőségének javítására összpontosítjuk, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés alapvető ágazataiban használatos gépek hatékonysága fokozódjon, beleértve a gyümölcs- és zöldségtermesztést és a speciális növények termesztését Is. A mezőgazdasági termelés összpontosításának előrehaladása és a munkaerő csökkenése megköveteli a gépesítésben tapasztalható műszaki haladás meggyorsítását. Számolunk azzal, hogy fokozatosan növeljük a nagyobb teljesítményű traktorok, a mezőgazdasági üzemeltetési feltételeknek megfelelő nagy teherbírású gépkocsik, rakodógépek, a nagyobb teljesítményű burgonya- és cukorrépa-betakarító gépek, a magnak vetett kukorica termesztésénél használatos gépek, valamint az állattenyésztés komplex gépesítését szolgáló berendezések szállítását. Biztosítjuk a dombos területeken történő szálastakarmány-termesztés nélkülözhetetlen gépeinek gyártását. A gép- és traktorállomások és a mezőgépjavító vállalatok üzemeinek feladata, hogy a szocialista országok nemzetközi együttműködésének keretében biztosítsák a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztésben nélkülözhetetlen gépek és berendezések gyártását. A pótalkatrészekkel való ellátás már évek óta a figyelem középpontjában éli. Itt elengedhetetlen, hogy a termelés és szállítás növelését célzó elfogadott intézkedések mellett javítsunk a pótalkatrészek kihasználásának rendszerén is, mégpedig az alkatrészek raktározásának célszerű összpontosításával és a fokozott felújítással. A mezőgazdasági üzemekben igényesebb hozzáállást követei a gépek kihasználása. Még napjainkban Is az a helyzet, hogy nem tartják be az üzemeltetésre és a karbantartásra vonatkozó előírásokat, s a rossz Javítás és műszaki kezelés következtében a gépek nincsenek teljesen kihasználva, mutatók mellett, több figyelmet kell szentelni a gazdaságosságnak és a költségek csökkentésének. Minden mezőgazdasági üzemben elemezni kell az olyan anyagköltségek növekedésének az okát, amelyek gyorsabban növekednek, mint ahogy azt a hatodik ötéves terv feltételezte és olyan konkrét intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek hozzájárulnak a gazdasági eredmények javításához. Sokkal több figyelmet kell szentelni a tervkalkulációknak, az anyag- és élőmunka-szükséglettel kapcsolatos normák és szabályozók képzésének és következetes érvényesítésének, valamint a pénzügyi szabályozóknak. Ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági üzemekben feltétlenül szükséges megítélni a belüzemi hozraszcsot érvényesítésének színvonalát az elsődleges nyilvántartástól egészen a gazdasági eredményekhez fűződő anyagi érdekeltségig. Ez megköveteli, hogy megteremtsük a gazdasági központok színvonalán átadott termékek helyes felmérésének és felértékelésének műszakiszervezési feltételeit, mégpedig a termékek minőségére s a munkaközösségeknek a gazdasági központ minőségi és mennyiségi eredményeihez kapcsolódó anyagi érdekeltségére vonatkozóan Is, és annak érdekében, hogv hatékonyabban bekapcsolhassuk a dolgozókat a tervkészítésbe és annak ellenőrzésébe. Ennek előfeltétele, hogy a minden egyes dolgozóval szemben támasztott magasfokú igényesség érvényesítése mellett pontosan körvonalazzuk a vezető dolgozók személyes felelősségét és jogkörét. A mezőgazdasági termelés további fejlődésének biztosításában fontosabb szerepet kell játszaniuk a kerületi és a járási mezőgazdasági Igazgatóságoknak. Mint az állami gazdasági irányítás területi láncszemeinek, kötelességük az állami tervfeladatok teljesítésének biztosítása érdekében egyesíteni valamennyi szervezet erejét és eszközeit, és céltudatosan biztosítani a járásokban és a kerületekben a mezőgazdasági termelés arányos fejlődését. Ez elsősorban azt követeli meg, hogy ügy mélyítsék el a tervező és kon* cepciős tevékenységet, hogy a terv és az ökonómiai ösztönzők aktívan hassanak az összpontosítás és a szakosítás megvalósítására, valamint a termelés belterjesítésére. A járási mezőgazdasági igazgatóságokkal szemben elsősorban az Irányító és szervező tevékenységet érintő követelményeket támasztunk. Ezek Irányító és szervező tevékenysége főleg arra irányul, hogy az ésszerű nagy. üzemi technológiák és a haladó munkaszervezési és irányítási formák megvalósításával következetesen biztosítsák az állami terv feladatainak teljesítését, továbbá arra, hogy megoldják a lemaradozó üzemek gazdasági helyzetének kiegyensúlyozásával és megszilárdításával kapcsolatos kérdéseket. A kerületi mezőgazdasági Igazgatóságok munkájának súlypontja áthelyeződik a beruházási politika, az állami gazdaságok irányítása, Illetve a politikai-szervezési és elemzés tevékenység területére. Igen fontos feladatuk a körzet szakosítás fejlesztése, valamint a mezőgazdasági őstermelés, a szolgáltató célszervezetek és a feldolgozóipar közötti együttműködés és kölcsönös kapcsolat összehangolása. A mezőgazdaság fejlesztésében az efsz-ek VIII. kongresszusa éta elért eredmények és a CSKP XV. kongresszusa határozatainak a hatodik ötéves tervidőszak első három évében tapasztalt teljesítése teljes mértékben Igazolja, hogy a célkitűzéseink reálisak és a megvalósításukhoz választott út helyes. 10 15
