Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
-L 1978. december 9. SZABAD FÖLDMŰVES Mit tapasztaltam a Hajdúszoboszlói városgazdálkodási vállalat kertészetében? Ez évben alkalmam nyílt megtekinteni a híres magyarországi fürdőváros, Hajdúszoboszló kertészetét. Különböző pálmákat, dísznövényeket, s virágokat termesztenek itt. Mint Janovicz Emil főmérnök, Rácz Kálmánná üzemvezető és Kiss László személyzeti osztályvezető elmondta, kettős feladatot teljesít ez a kertészet: gondozza az üdülőváros közterületeit, parkjait, továbbá bekapcsolódik „A tiszta, virágos Hajdúszoboszlóért“ mozgalomba. Ez a mozgalom már közei ötéves és jelentős Katika, a virágüzlet vezetője eredményeket ért el a város zöldövezeteinek bővítésében, a város tisztántartásában. Bizonyos zöldövezetek elhatárolásában természetes és mesterséges anyagokat is felhasználnak. Ilyenek a mészkőlapok, előregyártott betonelemek, amelyek jól illeszkednek a természetes környezetbe. Ezeket a kertészet építőbrigádja készíti, gyártja. A már jelzett mozgalomhoz a kertészeten, s a város üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek szocialista brigádjain kívül a lakosságnak is jelentős része kapcsolódik, s mind több segítséget nyújt. Például a parkok gondozásából egyénileg is részt vállalnak. Sőt, egész utcák lakóközösségei is. Az egy- vagy kétnyári virágokat kiskertjeikbe önköltségi áron, az utcára, ágyasokba telepítendőket ingyen kapják. Az őszi fásítási akcióból Is kiveszik részüket a lakosok, s szaktanácsokat kapnak. A kertészeti vállalatnak fontos feladata a vágott- és cserepesvirág-szükséglet kielégítése, az egyes rendezvények esztétikai színvonalának ilyen értelmű emelése. E szolgáltatás ellátására Szoboszlón két, Debrecenben egy virágüzletet üzemeltetnek. Ezek eléggé nagy forgalmat bonyolítanak le. Érdemes említést tenni an;ól is, hogy a vállalat kertészetében három szocialista brigád működik. A „Gyöngyvirág“ nevet viselő 14, a „Hortenzia“ 22 tagú, ezenkívül a „Szép Ernő“ brigád is népes. Közülük az elsőként említett a „Kiváló brigád“ cím kétszeres tudajdonosa. Büszkék arra a vállalat kertészeti vezetői, s a szocialista brigádtagok, hogy tavaly például félmillió forinttal túlteljesítették termelési, illetve áruértékesítési tervüket. Az idei terhük közéi másfélmillió forinttal többet irányoz elő, a tavalyihoz viszonyítva, s amint mondják, az eddigi eredményeik alapján szintén túlteljesítik. Megtekintettük az üvegházakat, ahol örökzöld pálmák, fikuszok, s cserepes virágok díszlettek. Rácz Kálmánná boldogan tájékoztatott. Mégpedig többek között arról, hogy az egyéves telepítésű amerikai szegfű élettartamát sikerült további egy évvel meghosszabbítani, legújabb gyakorlati tapasztalataik alapján. Ezáltal a szegfű előállítási költségét jelentősen csökkenteni tudták. Ennek a technológiának a legkényesebb mozzanata az idejében történő, egyenletes tápanyagutánpótlás és a korszerű növényvédelem. A „Gyöngyvirág“ és brigád néhány tagja a „Szép Ernő' — Az elszáradt növényi részeket rendszeresen eltávolítjuk. S megelőző növényvédelmet folytatunk. Ezenkívül a kórokozók ellenállóképességét a növényvédőszerek ésszerű változtatásával csökkentjük — magyarázta hévvel és nagy szakértelemmel Ráczné. Kiss László osztályvezető pedig azt ecsetelte, hogy a vállalat dolgozóinak létszáma összesen 58. S a három szocialista brigád a hármas jelszó — Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni! — értelmében valamilyen területen köteles tanulni, szakmai-politikai ismereteit gyarapítani. Miként oszlik meg a dolgozók képzettségi szintje, aránya? Egyetemet egy, főiskolát egy, technikumot három dolgozó "végzett, a szakmunkások száma tizenöt, a betanított munkásoké húsz és segédmunkás pedig tizennyolc. Főleg a téli időszakban végeznek különböző tanfolyamokat. Nyári időszakban még középiskolás fiatalok, valamint nyugdíjasok is dolgoznak a kertészetben. Arról meg már a főmérnök, vállalatvezető tesz említést, hogy Magyarországon itt létesítettek elsőként termálvizes kertészetet. A 73 fokos hévizet használják fel az üvegházak és a holland rendszerű ágyak fűtésére. Ez a fűtés nagyon gazdaságos, hiszen a hő leadása után a vizet a gyógyfürdőben tovább hasznosítják. Ez a gyógyfürdő egész évben üzemel. Nagy Andor művezető megjegyzi, hogy a termálvíz salakja lerakódik a csőrendszerben, így a csövek tisztogatása, vagy teljes kicserélése bizonyos költséget igényel, de még így is gazdaságosabb a termálvizes fűtés más fűtési módoknál. Mint már az előbbiekben szó esett róla, kevésbé fényígényes, örökzöld növényeket is termesztenek. Az erős nyári napsütéstől az üvegház tetején elhelyezett zöld hálóval, illetve lécekkel védik a kevés fényigényű növényeket. S hadd fejezzem be írásomat azzal, hogy a hajdúszoboszlói kertészet legjövedelmezőbb ágazata a szegfütermesztés. A névnapi szegfűcsokrokat a nagyon ügyes Katika készít^ az udvaron. Egyik legnagyobb feladatuk: a debreceni virágkarneválhoz való hozzájárulás. Az idén a IX.-re került sor. Ezen a hagyományos rendezvényen már több első díjat érdemeltek ki. További sikereket kívánunk! S ezúttal továbbítjuk a szobosziói kertészek üdvözletét hazai kertészeteink dolgozói számára. PhDr. Hofer Lajos * célsínek veszik körül Dobrát. A A falucska közigazgatásilag önálló. A munkaképes lakosok többsége čierna nad Ttsouban (Agcsernyöf a vasútnál dolgozik. Dolgoznak továbbá KoSicében /Kassa), és Kráľovský Chlmecen (Királyhelmec). Az óriási vasúti gócpont átrakodó állomása és az ipar foglalkoztatta évek óta a dobrat munkaerőt. A falu határa a Királyhelmeci Állami Gazdasághoz tartozik. Mindössze huszonketten dolgoznak a mezőgazdaságban. Vajon ez az erős szorítás mire ítéli a falut, elsorvadásra, vagy felzárkózásra...? Erre a kérdésre keresem a választ. A tefbolt falának támaszkodó, pihenő öreg így sopánkodik: — Hja kérem, a falunk elmúlásra van ítélve. Aki építkezne, engedélyt nem kap. Így a fiatalok elköltöznek. TÓTH Antalt szólítluk meg, aki hátat fordított a falunak, s városon telepedett le. Ugyanott dolgozik az állami gazdaságban. — Miért költöztek el? — Mert ntncs fövője Kisdobrának. Es a gyerekek miatt, hogy közelebb legyenek az iskolához. Meg aztán a a városban mégiscsak más az élet Kulturáltabb. Az igazi ok: nem adtak építkezést engedélyt. Helmecen kaptunk lakást, hát elköltöztünk. Nem is bántuk meg. korszerűsítést engedélyezhetünk. Aszfaltozottak az utcáink, parkosítjuk a falut. Az üzletekben havonta 190—200 ezer korona a bevétel, a forgalom. A továbbiakban arról beszél az elnök, hogy a község- és városfejlesztés az ésszerűség elvén alapszik. Ezen elv érvényes az ö falujukra is. Már sikerült megértetniük a lakosok többségével, miért szükséges az egyéni és a társadalmi, népgazdasági érdek össze-Falu a sínek között hangolása. S a lakosok jelentős része megértette: sínek közötti falut nem érdemes nagy befektetéssel fejleszteni. Lapozgatjuk a község krónikáját, amelyből kiderül: évente legfeljebb három házasságot kötnek, ugyanannyi gyerek születik; s hét-nyolc távozik az élék sorából. — Egyre kevesebb a fiatal — méltatlankodik HOGY A Ottó hnb-elnök. — Csak az Idősebbek maradnak. Meg a fejfák szaporodnak a temetőben ... Annak ellenére ez a helyzet, hogy a falu minél otthonosabbá, vonzóbbá tételén fáradozunk. Sajnos, építkezési engedélyt nem adhatur’- mi sem kapunk a járási nemzett bizottságtól. Csakis lakáskarbantartást, átépítést, SZABÓ Andrást, a falusi pártszervezet elnökét is szóra bírom, miként vélekedik ő, van-e, vagy nincs jövője Dobrának. — Mindent megmagyaráz az, amit mondok: a 60-as évek elején még hatszázharminc lakosunk volt. Az utóbbi másfél évtized alatt ez a szám százhatvannal csökkent. Akkor az iskolába nyolcvanhat, az óvodába huszonegy gyerek járt. S mi a helyzet most? Az iskola megszűnt — Bélybe járhatnak a gyerekek —, az óvodát ts alig tudjuk üzemeltetni, mivel kevés a szaporulat. Egyre több az üres ház. No, ez nem valami vigasztaló tényállás. Tovább érdeklődöm. Az életszínvonalra vonatkozó kérdésre kapott válasz: „Van autó, tévé, pénz. Kulturális és sportéletről is beszélhetünk. Az áruellátás is elég jó... Mit mondhatnék még...?“ — A társadalmi munka bizonyos fokmérő. Miként veszik ki ebből a részüket a lakosok? — A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére három kollektív és százharminc egyéni kötelezettséget vállaltak, 108 ezer korona értékben. S mi a jelenlegi helyzet? Máris 87 ezer korona értékkel túlteljesítettük vállalásainkat. A vasutasok például ezerötszáz' mázsa szénát gyűjtöttek be, ezen kívül a növényápolási, az aratási munkában is jeleskedtek. A faluszépítést is a saját ügyüknek tartják a lakosaink. A pártelnök arra is kitért, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének menyecskekórusa jól szerepel. Az ifjúsági szervezetnek tánccsoportja, szépen berendezett klubja van. A Nőszövetség helyi szervezete és a tüzoltószervezet már többször kapott a felsőbb szervektől elismerő oklevelet, példás tevékenységéért. A sportszervezetnek labdarúgó-, asztalitenisz- és sakkszakosztálya működik. A csapatok a járási bajnokságban szerepelnek. Merthát az ifjak hétvégeken hazajárnak. Ilyenkor benépesül a falu. Felnőttoktatás! öncélúság nélkül Beköszöntött a tél. Pihen a természet. De vajon a téli időszak jelenthet-e teljes megnyugvást, kikapcsolódást. afféle uborkaszezont a szövetkezeti parasztság számára? Erre határozott és tömör a válasz: semmiképp sem! Bár a mezei munka csaknem teljesen elfogyott, az állattenyésztő telepeken, műhelyekben, s szövetkezeti irodákban, székházakban akad bőven tennivaló. Ezen kívül a közös gazdaságok tagjai a megszokottnál gyakrabban veszik birtokukba a művelődési intézmények, szövetkezeti klubok tágasabb helyiségeit, hogy szakmai-politikai ismereteiket felfrissítsék, céltudatosan gyarapítsák. Felkészülve ezáltal a következő évi igényes feladatok teljesítésére, a bonyolult problémák megoldására, a korszerű és nagy teljesítményű gépek teljes kihasználására. Mi más például, ha nem közösségi és társadalmi elvárás az üzemi felnőttoktatás ...? A tévéiskola és a szakmai-politikai jellegű előadások egész sora arra hivatott, hogy a dolgozók megismerkedjenek a legújabb termelési módszerekkel, az üzemközi együttműködés kínálta lehetőségek eddiginél teljesebb hasznosításával, az üzemszervezés és gazdaságirányítás fejlett formáival, a tudomány és technika legújabb vívmányainak minél előbbi gyakorlati felhasználásával, a jól bevált tapasztalatok széleskörű kamatoztatásával, a hasznos ötletek, ésszerűsítések összegyűjtésével stb. S természetes, hogy a tévéiskola, a szakmai-politikai előadások után kibontakozott vita akkor váltja be igazi szerepét, küldetését, ha „zöld utat“ kap a szabad véleménynyilvánítás. Ha arról beszélnek, mi hasznosítható az előadások nyújtotta szakismeretekből az illető szövetkezetben. Igenis, az előadásokat úgy ütemezzék be, hogy az lényegesen megvilágítsa a problémamegoldás útját, siettesse azt. A felnőttoktatás így válhat hatékonnyá, eredményessé. Épp ideje tehát, hogy egynémely járásban felhagyjanak a szövetkezeti munkaiskola — helyesebben üzemi felnőttoktatás — keretében mindmáig tapasztalható öncélúsággal, sőt közömbösséggel. Mert ott, ahol a dolgozók téli ismeretgazdagítását, művelődését szükséges rossznak tekintik a vezetők, nem is lehet eredményes a gazdálkodás. Elsősorban a vezetők, szakemberek legfőbb érdeke, hogy a tagok sokoldalúan műveltté, szakmai-politikai téren jól felkészültté váljanak. Csupán az ilyen felkészültségű emberektől várható el a példás, fegyelmezett tervteljesítés, a bonyolult termelési problémák megoldása. De vajon képes-e az olyan vezető dolgozó társainak meggyőzésére, aki megfeledkezik saját önműveléséről, a rendszeres, következetes tanulásról? Az ilyen vezető szavainak nincs foganatja a tagok körében. Mert hamar megjegyzik: no lám, vizet prédikál, s bort iszik... Mint a fő címben is hangsúlyt kapott az öncélúság nélküli felnőttoktatás, az eddigieknél sokkal jobban kell az oktatási idény alatt szerzett ismereteket a termelésben, a szervező-irányító munkában felhasználni. A tudás, a szellemi tőke úgy ér valamit, ha az igényes tervcélok elérését, az égető problémák minél előbbi megoldását, a nehézségek leküzdésének ügyét szolgálja. Ennek a vezérelvnek a helyességét már közel három évtizedes gyakorlat bizonyítja. Tehát, így tehető a szövetkezeti felnőttoktatás az eddiginél sokkal hatékonyabbá, eredményesebbé, céltudatosabbá, öncélúságtól mentessé. Semmi elfogultság abban, ha ismételten csallóközi példákra hivatkozunk. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága és az SZLKP járási bizottsága között oly harmonikus, szoros és gyümölcsöző az együttműködés, hogy párját ritkítja egész Szlovákiában. Ennek az alaposan átgondolt, előremutató együttműködésnek tulajdonítható, hogy a tudásgyarapítási, művelődési verseny tömegméretű. Ez a nemes vetélkedés úgy válik teljessé, hogy a szö; vetkezeteken belül is verseny folyik. Az iskolavezetők, vagy ha úgy tetszik oktatási-művelődési felelősök az arra legrátermettebb, szakmailag és politikailag legjobban felkészült emberek ugyancsak versenyeznek egymással. Ezek az emberek jő szervezőképességükkel, ötlet- és tapasztalatgazdagságukkal is kitűnnek. Mely szövetkezetek és oktatási felelősök bizonyultak a legjobbnak az ezt megelőző felnőttoktatási idényben? Hát a somorjai (Samorín) KÉK DUNA Efsz szerezte meg az I. helyezést — a vele járó pénzjutalommal együtt —, a II. helyre a csilizradványi székhelyű CSILIZKÖZ került, s nyomában a mihályfai (Michal na Ostrove) szövetkezet haladt, kiérdemelve a tisztes III. helyet. Ugyanezeknek a szövetkezeteknek az oktatási felelősei — sorrendben — Fehér Károly, Gál Sándor mérnök és Tilajcsik Árpád részesültek erkölcsi-anyagi elismerésben. A Parasztszövetség járási bizottsága erre a tudásgyarapító versenyre, illetve a versenygyőztes üzemek és oktatási felelőseik jutalmazására összesen 10 ezer koronát fordított. S bátran állíthatjuk: nem eredménytelenül. Minden valószínűség szerint az új felnőttoktatási verseny a tavalyinál is izgalmasabb, gyümölcsözőbb lesz. A legfőbb cél: a még itt-ott fellelhető öncélúság teljes kizárása, a szerzett szakmai-politikai ismeretek minél szélesebb körű, gyakorlati alkalmazása. Ennek felmérése nem lesz éppen könnyű, de megéri a ráfordított időt, fáradságot, utánjárást. Semmi kétség afelől: a Parasztszövetség járási bizottsága megbirkózik ezzel az igényes feladattal. E tekintetben a legöbb támasza, kollektív segítőtársa a községi, vagy az üzemi pártszervezet lehet. A szövetkezetek kommunistáinak következetessége, célratörése, küzdőképessége ugyanebben az irányban kell, hogy megnyilvánuljon. Tűzzék ki a tanulási verseny jelszavát: A tudás úgy ér valamit, ha termelőerővé válik! N. Kovács István Mit adnak a karácsonyi piacra? Híres-neves emberek iránt érdeklődöm. hó, költő, művész valóban nem „röppent ki“ ebből a faluból. Viszont az itteni származású szocialista brigádtagok példamutatóan élnek, dolgoznak. Befejezésképp elmondhatom: az átutazó nem sokat lát a jómódból, mert kevés itt a hivalkodóan díszes, városi jellegű családi ház. Ez azonban nem a szegénység jele, azt mutatja, hogy a dobraiak megtanulták tisztelni a régit, önfitogtató cifraságra, kivagyiságra nem törekszenek. Az acélsínek közti határszélt falu éli sajátos életét. Ezek a sínek nem elválasztják a lakosságot, hanem összekötik az itt élőket a járással, az országgal. Semmi ok a csüggedésrel (illés) Mint közismert, Nyugat-Szlovákia egyik legtermékenyebb baromfihústermelő járása a galántai. Évente 4400 tonnányit vásárolnak fel a termelő üzemektől. Az összes felvásárolt baromfi mintegy hetven százaléka broiler-csírke. De a libatenyésztés is nagyon jelentős ebben a járásban, hiszen csupán külföldre kétszáz tonna jut belőle, vágócsirkéből kilencven, kacsahúsból pedig húsz tonna hagyja el az ország határait. Ezen kívül az év tíz hónapjában nyolc tonna lúdmájat szállított a Nyugatszlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat galántai üzeme Franciaországba. A vadhús (fácán, nyúl) iránt pedig a Német Szövetségi Köztársaság mutat nagy érdeklődést: az előbbiből 3600, az utóbbiból pedig 15 ezer darabot szállít a baromfiüzem. — S hová kerül a broiler-csirke, meg a kacsahús? — érdeklődtünk Matula Jozef üzemigazgatótől. — Csirkehús a svájciak kedvenc eledele, a kacsahús viszont Ausztriába kerül. — Mivel lepik meg a hazai fogyasztókat? Mennyi jut a karácsonyi piacra? — Összesen 110 tonna baromfihúst 800 ezer konzumtojást is a piacra adunk a piacra a karácsonyt megelőző hetekben. Ebből 47 tonna pulyka, mégpedig a šopornai és a Salai (Vágsellye) szövetkezetből. Ugyanakkor adunk. Ügy gondoljuk, ezzel kielégítjük a vásárlók igényeit — a magunk részéről. Az áruelőkészítésről a baromfiüzem négy ezüstérmes szocialista brigádja, s a bronzéremért versenyző két munkacsoport példásan gondoskodik. (nk) ,1
