Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
1878. december 9. •SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Próbát állt barátság Ä csehszlovák—szovjet barátság hónapjának hivatalos rendezvényei hagyományosan december 12-én fejeződnek be. Az idén kerek évforduló kapcsán emlékezünk meg erről: 35 évvel ezelőtt kötötte meg a londoni Beneš-kormány azt a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződést, amely a fasizmus leverése után a szocialista társadalmi rendszerű Csehszlovákia építésének és külpolitikai orientációjának alapja lett. Mint ismeretes, a csehszlovák burzsoázia kezdettől fogva bősz ellensége volt a szovjetországnak. Ezt nemcsak a külföldi intervencióban való részvéteiével mutatta meg, hanem azzal Is, hogy amikor már megtört az imperialista blokád, az utolsók között ismerte el jogilag a szovjet államot. Erre hosszas tárgyalások után került sor. Bár nem jelentett alapvető változást a csehszlovák politikában, mert a csehszlovák burzsoázia továbbra is erősen szovjetellenes volt és a nyugati imperialista országok felé orientálódott, a nácizmus előretörése Németországban és leplezetlen terjeszkedési vágyának mind erősebb kifejezésre jutása a prágai kormányt is elgondolkoztatta, s ez a körülmény aztán hozzájárult a csehszlovák—szovjet viszony bizonyos mértékű felértékeléséhez. Így került sor egy év múlva, 1935-ben kölcsönös segítségnyújtási szerződés kötésére. Mint tudjuk, 19'38-ban, a köztársaság legnagyobb fokú veszélyeztetettségekor éppen a burzsoázia árulása miatt nem kerülhetett sor ennek a szerződésnek az érvényesítésére, azaz szovjet katonai segítségnyújtásra, mert a burzsoá csehszlovák kormány ezt a Nyugat hasonló lépéséhez kötötte, az viszont elmaradt. A szovjet kormány nagylelkűségére vall, hogy a háborús években, amikor az emigráns Beneš-kormány Londonban tevékenykedett és keresett külföldi segítséget, az elsők között szorgalmazta annak jogi elismerését — vagyis elismerte és tiszteletben tartotta a csehszlovák államiság folyamatosságát. A második világháború eseményeinek alakulsában döntően meghatározó szerepe volt a történelmi nevezetességű sztálingrádi csatának, mely fordulatot eredményezett a háború kimenetelében. A világ tekintete mindinkább a Szovjetunió felé irányult, s e helyzetben a Beneš-kormánynak is fel kell ismernie álláspontja gyökeres megváltoztatásának szükségességét. így került sor hoszszas előkészítő tárgyalások után a második csehszlovák—szovjet szerződés megkötésére. 1943. december 12- én Írták alá a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződést, mely a hazánk életében bekövetkezett döntően fontos átalakulások alapja volt. A szerződés alapján a Szovjetunió segítségére támaszkodva kezdhettük el a háború ütötte sebek behegesztését, a szocializmus alapjainak lerakását, olyan politikát, amely helyes nemzetközi orientációra támaszkodva mindmáig szavatolja külső és belső biztonságunkat. E szerződés kiállta a történelmi próbát. A burzsoázia képtelen volt visszakozni és meddőn támadta a Szovjetunió felé való orientálódásunk alapját. Végül vereséget szenvedve kénytelen volt dicstelenül letűnni a történelem politikai színpadáról. A szerződést, melyet húsz évre kötöttek úgy, hogy lejárta után — ha csak nem kívánják felbontani — öt évre automatikusan meghosszabbodik, teljesítette rendeltetését. 1970. június 6-án egy újabb szerződés váltotta fel, amely már tükrözi a szocializmus megvalósulásával kapcsolatos mélyenszántó változásokat, s a csehszlovák-szovjet barátság és testvériség, építői elkötelezettség és fegyverbarátság féltve őrzött dokumentuma, melynek szellemét mindennapi munkánkkal ápoljuk és valósítjuk meg.-in-Az Emberi jogok Napján Az ENSZ-közgyűlés harminc évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ami a világ demokratikus erőinek nagy győzelme volt, s erről emlékezünk meg évente december 10-én, az Emberi Jogok Napján. Bár a nyilatkozat nem ölti nemzetközi szerződés jellegét, inkább ajánlásnak tekinthető, az elmúlt évtizedekben kétségtelenül nagy hatással volt a jogszabályok alakulására mind az egyes országokban, mind nemzetközi viszonylatban. Például több állam alkotmányába vették be a nyilatkozat egyes rendelkezéseit. Ebben a szellemben fejtett ki maga az ENSZ is elismerésre méltó tevékenységet az emberi jogok védelmére, elítélve a fajüldözést, a neokolonializmust, a terrorizmust, a chileihez hasonló parancsuralmi rendszereket. E téren, természetesen, példamutatók voltak a szocialista országok, először is a Szovjetunió és hazánk. Ennek ellensúlyozására törekedve próbálkoztak később a haladás ellenségei, éppen az emberi jogok védelmének ürügyén, beavatkozni a szocialista országok belügyeibe, mint ennek Carter amerikai elnök hivatalba lépése óta tanúi vagyunk. Ellenségeink tisztában vannak vele, hogy az Emberi Jogok Nyilatkozata valójában azokat az alkotmányban rögzített rendelkezéseket domborítja ki, amelyek részleteiben tartalmazzák az alapvető állampolgári jogokat és kötelességeket. Nálunk a hagyományos állampolgári jogok köre azzal is bővült, hogy a munkához, az élet, a testi épség, egészség védelméhez való jogot biztosítva az alkománytörvény messzemenően intézkedik a munkavédelem, az egészségügyi intézmények, az orvosi ellátás és a környezetvédelem magas színvonalú megszervezésére. Ezzel nemzetközileg is példamutató. „Államunk mint a munkásosztály s a többi dolgozó uralmának eszköze valóban demokratikus állam. Döntő eszköze a munka felszabadításán, a társadalmi és nemzetiségi igazságosságon alapuló új társadalom építésének... A szocialista demokrácia a jogok érvényesítését, ám ugyanúgy az állampolgári kötelességek öntudatos teljesítését is jelenti. Ezekből az elvekből indultunk és indulunk ki az állam gazdasági szervező és kulturális nevelő funkciójának fejlesztésében, az államhatalom valamennyi állami és gazdasági irányító szervének tevékenységében.“ Hazánk bátran vallhatja, hogy az ENSZ-közgyűlésen elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát követően megteremtette népeink, nemzetiségeink számára az emberi jogok évtizedeit és következetesen halad tovább ezen az úton. Szocialista államunk a CSKP vezetésével „napról napra meggyőzően bizonyítja, hogy a szocializmus nemcsak beszél a nép jogairól és szükségleteiről, hanem ténylegesen biztosítja és szavatolja is azokat“. Kanizsa István Határozott állásfoglalás a közel-keleti kérdésben A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülése alkalmából hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Szovjetunió — kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői megvitatták a Közel-Keleten kialakult helyzetet és határozottan elítélték az Egyesült Államok égisze alatt fogant egyiptomi—izraeli különutas egyezségek politikáját, amely újabb veszélyes bonyodalmakhoz vezet e térségben. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az ilyen különutas, arabellenes alkudozás ellentétben áll a térség összes népeinek, köztük az izraeli népnek a javát szolgáló, átfogó politikai rendezés érdekeivel, ellentétes a nemzetközi biztonság követelményeivel és az ENSZ határozataival. A testvéri országok kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői kijelentették, hogy támogatják az arab országok állam- és kormányfőinek bagdadi értekezletén született határozatokat. Úgy vélik, hogy ezek a határozatok fontos és hasznos szerepet játszanak majd a közel-keleti probléma hatékony és igazságos rendezéséért, a közel-keleti és az általános békéért vívott harcban. Szilárd távlatok Ai SZKP Központi Bizottsága a ** múlt héten ülést tartott, amelyen a jövő évi népgazdasági tervvel és költségvetéssel foglalkozott. Az ülésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Pozitívan értékelte az ötéves terv első három évének eredményeit, s megállapította, hogy a szovjet nép, s kommunista párt állhatatosan dolgozik a XXV. pártkongresszus által meghatározott társadalmi-gazdasági program teljesítésén. Az ország különböző részein tett idei látogatásain szerzett tapasztalataival kapcsolatban megjegyezte: a dolgozók magabiztosak, bíznak a párt bel- és külpolitikájában. Mindaz, ami az elmúlt három évben történt, mindenkit arról győz meg, hogy a párt által meghatározott út helyes, lenini út. Leonyid Brezsnyev megemlítette, hogy három év alatt hétszáz nagy ipari üzem épült fel a szovjetországban, s így jelentősen megnőtt a népgazdaság termelési alapja. — Joggal állapítjuk meg, hogy a tizedik ötéves tervidőszak első három évében országunk lényegesen előrehaladt a gazdasági és társadalmi élet minden területén, — domborította ki Leonyid Brezsnyev. A jövő évi tervről szólva úgy nyilotkozott, hogy az fontos láncszeme lesz az egész X. ötéves terv megvalósításának. Jellegzetessége, hogy nő az ipari és a mezőgazdasági termelés bővítésének üteme, beleértve a közfogyasztási cikkek termelését is. A beruházási terv az olyan kulcsfontosságú iparágak fejlesztésére fordít nagy figyelmet, mint a fűtőanyag- és energia termelés, a kohászat és a szállítás. Széles fronton haladunk előre, országunk a szemünk láttára változik. Hatalmasak eredményeink. Bőven akadnak problémáink is, de ismerjük azokat, folyamatosan munkálkodunk megoldásukon és meg is oldjuk őket. A plénum Konsztantyin Csernyenkót, a politikai bizottság póttagját a politikai bizottság tagjává minősítette át. A központi bizottság a PB póttagjává választotta Nyikolaj Tyihonovot, a minisztertanács elnökének első helyettesét és Eduard Sevardnadzét, a Grúz KP Központi Bizottságának első titkárát. A KB titkárává választotta Mihail Gorbacsovot. Kirill Mazurovot, a politikai bizottság tagját saját kérelmére egészségi állapota miatt felmentették ettől a tisztségétől. A KB ülésén Nyikolaj Bajhakov miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke beszámolt a jövő évi népgazdasági tervről, Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter pedig az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról és az 1979. évi költségvetés előirányzatairól. A tervet és a költségvetést beható vita után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztették, mely azt a múlt héten jóvá is hagyta. A jövő évi szovjet költségvetés 269 milliárd 100 millió bevételt és 268 milliárd 800 millió rubel kiadást irányoz elő, ami azt jelenti, hogy a bevétel csaknem 300 millió rubellel haladja meg a kiadást. Külpolitikai aktivitásunk újabb állomása: Irak Allamférfiaink gyakori külföldi látogatásai a csehszlovák külpolitikai aktivitás fokozódását, azt bizonyítják, hogy mind szorosabbra fűzzük az együttműködés szálait a baráti országokkal, következetesen mélyítjük kapcsolatainkat. Így november 26-tól 29-ig Irakban vendégeskedett Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök és kísérete. Štrougal elvtársat látogatása idején fogadta Ahmed Hasszán Bakr iraki köztársasági elnök, akivel szintén eszmecserét folytatott a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytatott tárgyalásokon szó esett a kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséről, a közel-keleti helyzetről, a bagdadi 9. arab csúcsértekezlet eredményeiről, a helsinki értekezlet után kialakult európai helyzetről, valamint egyéb, érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A felek kölcsönösen méltányolták egymás sikereit, melyeket a BAATH párt és a CSKP vezetésével értek el a két országban. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két párt kapcsolatai folyamatosan szilárdulnak. Megállapították, hogy gazdasági együttműködésünknek továbbra is nagy lehetőségei és távlatai vannak, s ezek tervszerűségére fognak törekedni. Ezzel kapcsolatban nagyra értékelték a gazdasági és tudományosműszaki együttműködési közös bizottság első ülésének eredményeit' és kifejezték szándékukat, hogy kibontakoztatják a bizottság tevékenységét. A csehszlovák fél főként a petrolkémia, a mesterséges öntözés terén és egyéb területeken kíván hozzájárulni a beruházási tervek megvalósításához. Ápolni fogják az együttműködést a kultúra, az oktatásügy, a tudomány és technika terén is. Külpolitikai kérdéseket érintve, a felek örömmel üdvözölték a nemzetközi feszültség enyhülésében elért konkrét eredményeket. Egyetértettek abban, hogy a politikai enyhülésnek katonaival kellene kiegészülnie, s hatékony lépéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, valamint a leszerelési viiágértekezlet mielőbbi összehívására. A felek behatóan foglalkoztak a közel-keleti helyzettel és megerősítették: ha Izrael nem vonja ki csapatait a megszállt arab területekről, s nem érvényesülnek a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen nemzeti jogai, beleértve a hazatérésre és az önrendelkezésre való jogot is, a vonatkozó ENSZ-határozatokkal összhangban nem valósulhat meg az igazságos és tartós közel-keleti béke. Egybehangzó a felek véleménye, hogy a Camp David-i megállapodás valójában arabellenes összeesküvés. Elítélik az egyiptomi vezetés lépéséit, melyek az arabok szétforgácsolására irányulnak s ártanak az arab népek harcának. A felek elítélték a Libanon belügyeibe történő izraeli beavatkozást; Izraelnek azt a szándékát, hogy fokozza a feszültséget és előidézze a libanoni állam bomlasztását. A felek annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az arab egység, a gyarmati rendszer elleni harc, a szocialista államokkal és a világ haladó erőivel való együttműködés alapvető feltétele az agresszió elleni harc sikerének. Az el nem kötelezett országok mozgalmát fontos tényezőnek tartják az igazságos nemzetközi kapcsolatok és igazságos nemzetközi gazdasági rendszer megvalósításában, s támogatják az el nem kötelezettek harcát a gyarmati rendszer valamennyi formája ellen. A felek támogatásukról biztosították az imperializmus, a neokolonializmus, a fajüldözés és faji megkülönböztetés ellen, a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket. A felek megelégedéssel nyilatkozz tak a látogatásról, kiemelték a két ország vezetői találkozóinak és kapcsolatainak jelentőségét, mely kihat a kölcsönös együttműködés és barátság további szilárdulására. Miniszterelnökünk meghívta Szaddam Husszeint, az iraki forradalmi parancsnoki tanács elnökét, látogasson el Csehszlovákiába. A meghívást Szaddam Husszein köszönettel elfogadta. Külpolitikai kommentárunk Bolíviai A Palacio Quemadóban díszes egyenruhájú katonatisztek ölelkeztek, meghatódva vették át kinevezési okmányaikat a hadsereg főparancsnokától, s a televíziós készülék képernyőjén látottakból ítélve hűséget esküdtek neki. La Paz, Bolívia fővárosa volt a színhely, ahol a legutóbbi négy hónap alatt már másodszor Játszódott le vértelen katonai hatalomátvétel. A különbség a júliusi és a mostani puccs között az, hogy az ellenzéki, demokratikus erők pozitívan viszonyulnak hozzá, nyilván a vigasztalan helyzetből való kijutás halvány reményét vélték felfedezni. Az ónköztársaság helyzetében nehéz eligazodni, mert a társadalmi és gazdasági problémák annyira összebonyolódtak és a hadsereg szerepe, illetve annak rapszodikus megnyilvánulása olyan kiszámíthatatlan jelenség, hogy a logikai megfontolások nem mindig helytállóak. Az ország 153-éves történelmében több mint kétszázszor lépett színre a tisztikar, és a puccsok zöme nem volt vértelem Az elnöki posztért marakodó vetélytársak nemegyszer véresen leszámoltak egymással. Ám ne menjünk vissza a régmúltba. Bolíviának évtizedek óta nincs polgári kormánya s az egymást követő katonai kormányzatok nem oldották meg az égető problémákat, nem vitték előbbre az ország sorsának alakulását. Óvandó Candia és luan Jósé közjáték Torrez tábornokok óvatos balra nyitása a hatvanas évek végén reménysugár volt, de hamar kihunyt, amikor 1971-ben Hugo Banzer tábornok személyében felülkerekedett a jobboldal. Banzer felszámolt minden addigi reformot, s nemegyszer szembetalálta magát a fellázadt tömegekkel: — a sztrájkoló bányászokkal, akik az állig felfegyverzett hadsereggel szemben is félelmetes erőt képviselnek. Végül nemcsak az elnyomott tömegek, hanem Banzer egyes tiszttársai is megelégelték ezt a hintapolitikát, az ígéretekre és megtorlásokra épülő kormányzást. Az idén nyáron már félreérthetetlenül értésére adták, hogy ideje lelépnie a színről. így került sor a régóta ígérgetett választások megtartására, méghozzá nemzetközi megfigyelők jelenlétében. így is hallatlan csalásokat követtek el a szélsőjobboldal javára, s már éppen a választási eredmények semmissé nyilvánításának elrendelésére készültek, amikor Juan Pereda Asbun tábornok, a jobboldal jelöltje egyszerűen magához ragadta a hatalmat, s így vége szakadt mindennemű alkotmányosdinak. Valamennyi ellenzéki erő, így elsősorban a Nemzeti Forradalom Mozgalom, Paz Estenzoro egykori elnök csoportja, valamint a Hernan Siles Zuazo vezette demokratikus tömörülés elítélte a történteket és megtagadott bármilyen segítséget a Pereda-rendszerfől. Nyilvánvalóan a hadsereg körében Is komoly ellenzék jött létre a tábornokkal szemben, s ezzel magyarázható, hogy most maga a főparancsnok, David Padilla Arancibia tábornok szervezett államcsínyt Pereda megdöntésére. Mit ígér, mi valósulhat meg? Demokratikus kormányzást ígér, azaz az általános választások ■ mielőbbi megtartását úgy, hogy az augusztusi államünnep alkalmából már új polgári államelnököt iktathassanak be hivatalába. ígéretekben nem fukarkodott, mert olyan Bolívia megterem.tését tűzte ki célul, „amelyről nemzedékek óta álmodtak a bolíviaiak“. Hangzatos szavak, de a valóság félelmetes óriásként áll a kormányzat útjában. Hisz Banzer tábornok kormányzása idején rekordszerűen eladósodott az ország: kétmilliárd dollára rúgnak külföldi tartozásai. Az ón, a cink és az olaj amerikai kézben van, ennek zavartalan szállítására volt hivatott a mindenkori La Paz-i kormány, természetesen jól fejlesztett hadserege segédletével. A lakosság 55 százaléka írástudatlan, lázadásai is inkább ösztönös, mint tudatos jellegűek. A bányászok helyzetének lényeges megjavítása — ez társadalmi kulcskérdés. Nem kerülheti el az érdekek összecsapását sem. Vajon ennek hogyan néz elébe a mostani kormányzat, mely egyelőre valamennyi társadalmi erő bizalmát élvezi. A múlt tanulságaiból, a sajátos történelmi helyzetek elemzéséből kiindulva a mostani bolíviai intermezzót korántsem tekinthetjük megszokott epizódnak. A kormányzat — bármely úton is induljon el — roppant nehézségekkel találja szemben magát. Vagy a jogait követelő néppel, vagy az imperialista érdekeit féltő Washingtonnal kerül előbb-utóbb összetűzésbe. Lőrincz László
