Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-25 / 47. szám
\ 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 25. MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET . i 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 — .............................■»■■■—! —■■■■■ -...................I ■ ■■ II ..................................................................-............................................................................................* —f---------------------------------------------------------------------------------■m гг • _ я ■_** *• __' я "Ш iva i opt Dinm/nc fölön iwllül l OlIJll y Uű lôiuil a hőszigetelés? Azért választottam ezt a témát, mert ez még a gyakorló méhészek között is vitatott, s ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném ismertetni s rámutatni egyes dolgokra, amelyek bizonyítják, hogy télen előnyös a jó hőszigetelés. Sok méhésszel elbeszélgetek. Az egyiktől a következőket hallottam: — Én nem szűkítek és családjaimat nem takarom télre, mégis áttelelnek. A takarás szerintem csak többletmunka. Semmiféle takaró anyagot nem használok, csupán a rámákat lécecskékkel zárom és kész a telelés. A túlzott takarás még a noszema szaporodásának is kedvez — mondotta ismerősöm. Svancer Lajos kiváló méhész a jó hőszigetelésről a „Gyakorlati Méhész“ című könyvében ezt Írja: „Minél gyakoribbak a hőingadozások, vagyis minél gyakrabban csökken és emelkedik a hőmérséklet a kaptárban a fürtön kívül, annál gyakrabban kell a téli fürtnek ezekhez a változásokhoz hozzá alkalmazkodnia és annál rosszabbul telel a család. A kaptár jó hőszigetelésének előnye éppen abban van, hogy a hőingadozások a kaptárban nem olyan nagyok és oly hirtelenek, mint az elégtelenül szigetelt kaptárban. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a méhek a tökéletesen szigetelt kaptárbah jobban telelnek, mint az elégtelenül elszigeteltben“. Tovább pedig ezt olvassuk: „Ezért igen fontos, hogy a kaptár alját tökéletesen szigeteljük. Dr. Büdel szerint a külső hideg levegő turbulens áramlása következtében már a kijárőnyílásban kezd felmelegedni, majd a kaptár alján hátrafelé száll, a téli fürt léputcáin felfelé áramlik. Onnan hatol a téli fürt belsejébe. Ha a kaptár alját elégtelenül szigeteljük, a levegő kevésbé melegszik fel“. Az idézetek tehát jól bizonyítják, hogy a jó hőszigetelés fontos és nélkülözhetetlen a teleléshez. Ehhez hozzáfűzöm még a saját tapasztalataimat. Cikkem elején említettem, hogy egyik méhész ismerősöm hogyan nyilatkozott. Nem takarja családjait, mégis áttelelnek. Ugyan mi teremt jobb feltételeket a teleléshez, a jó hőszigetelés, vagy ha egyáltalán nem takarjuk családjainkat? Mint tudjuk, a méhcsalád téli fürtjének külső burkolatában az élet fenntartásához a legnagyobb hidegben is a nyolcJkilenc Celsius-fok szükséges. A fürt belsejében — amíg fiasítás nincs — tizenöt-huszonöt Celzius foknak kell lennie. Később a fiasítás megkezdésével a fürt belsejében harminchárom-harmincöt fok szükséges. Ez a családtól nem kis erőfeszítést követel. Azt is tudjuk, hogy a fürtbe húzódással a meleget a család csak bizonyos feltételek között tudja fenntartani. Ha a fürt hőmérséklete csökken, akkor már mozgásra, vagyis hőtermelésre van szükség. Jól bizonyítja ezt, hogy mínusz tíz fok alatt a családok erősen zúgnak. Hasonlítsunk össze két egyformán népes családot. Az egyiket jól hőszigetelték, a másikat pedig nem szigetelték. Mi a különbség a zúgás között? Egy kevésbé takart családnál a zúgás tehát sokkal erősebb. Ez pedig munkát, vagyis hőtermelést jelent. Erre a méhek mézet fogyasztanak, ami azonban csak másodrendű kérdés. A másik ennél is fontosabb! Ha egy családnál telelés alatt nagy a hőingadozás, akkor az állandó hőtermelés végett a méhek élete megrövidül. Ennek az esélye egy jól takart családnál szerintem sokkal kisebb. Erre megemlítek egy példát: Kezdő koromban az anyákat tartalék családokban teleltettem. Egy tizenegy keretes kaptárt a következőképpen osztottam három részre: Kétoldalt három, középen pedig négy kerettel, a három anya részére. A két oldalsó, háromkeretes tartalék család — bár áttelelt — minden év tavaszán tönkrement. Szinte egy hét alatt, még március közepén eltűntek az áttelelt méhek. Ez szerintem nagyon jól bizonyítja, hogy a kis család — bár fiatal méhekkel teleltettem — az állandó hőtermeléssel kimerült. 'Azóta csak öt rámán felüli tartalék családokat teleltetek be és nagyon jól takarok. Amióta családjaimat jól hőszigetelten telelem, veszteséget még a tartalék családoknál sem ismerek. A megértés kedvéért tovább megyek. A legtöbb kaptár alja egy colos deszka, tehát két és fél centiméteres. Az ilyen kaptárt felülről, esetleg oldalról bárhogyan is takarnám, a talajhoz legközelebb eső pont takaratlan. S most idézzük Svancer Lajos tanítását: „Igen fontos, hogy a kaptár alját tökéletesen szigeteljük“. Amint olvastuk, a kaptárba beáramló levegő előbb a kaptár alján halad végig, ott kezd melegedni, onnét felfelé ível és úgy hatol a téli fürtbe. Nem mindegy tehát, hogy a téli fürtbe behatoló levegő mennyire tudott'felmelegedni. S a felmelegedést a jó hőszigeteléssel magunk előseglthejük. Érdemes még a következőket is figyelembe venni. Az említettek a téli nyugalomban érvényesek. Amint tudjuk, a családok néha már január végén, de februárban biztosan megkezdik a Hasítást. Megkezdődik az élet a kaptárban. Az említett két családnak mit keli leküzdenie? A takaratlan kaptárban a fiasítás neveléséhez tíz-tizenkét fokon is meg kell teremteni a harminchárom-harmincöt Celzius hőfokot! Hiszen a fiasítás egy része már huszonöt Celsius-fokon is sodrott szárnyú lesz. Kisebb hőfokon pedig már ki sem fejlődik. A hőkülönbséget egy jól takart család tehát könnyebben ellensúlyozza. Egy tökéletesen leszűkített családban — ez alatt azt értem, hogy a télre bent maradt rámák sűrűn takartak — s ezekre legalább egy, de jobb ha másfél négyzetcentiméter levegőt számítunk a kijárón. A cikk elején említettem, hogy méhész barátom hogyan nyilatkozott. Ezzel kapcsolatosan a következőket figyeltem meg: A telelő méhcsalád akár hőszigetelt, akár nem, csak az életfenntartáshoz cszükséges hőfokot tartja fenn. Tehát a leggondosabb hőszigeteléssel sem érhetjük el, hogy a kaptár levegője huszonöt fok fölé emelkedjen. Mint tudjuk, a huszonöt fokon aluli hőmérséklet émár nem kedvez a noszema terjedésének. A telelőcsalád pedig csak ilyen hőmérsékletet tart fenn, még nagyon jó hőszigetelésnél is. A fiasítás megkezdésekor pedig mind a két családnál harminchárom-harmincöt Celsius-fok szükséges. Szerintem tehát a jó hőszigetelés a noszema terjedését nem segítheti. Elősegítheti azonban a nedves, párás levegő, a későn beadott élelem és a rossz hőszigetelés. A nyugtalan telelés is! Nemrég írtam, hogv amennyiben a jó telelés feltételei biztosítottak, még az ősszel kimutatott erősen noszemás család is nagyobb veszteség nélkül áttelelt. A jó telelés feltételei tehát a következők: Sok augusztusi fiatal méh, idejében beadott élelem, jól szűkített fészek, jó hőszigetelés, elegendő tiszta levegő a kijárón keresztül. Ez biztosítja a zavartalan telelést. Ha a családoknál ez mind megvan, akkor nem túlzók, ha azt állítom, hogy fiatalon érik meg a tavaszt. Látogatóban egy méhésznél Az ezermester Perhács József méhészt kaptárai közül csalogattam elő a kapunyitás zajával. Amíg a háziaszszony megfőzte a feketét, addig körbejártam a méhest a házigazdával. A mintaszerűen karbantartott és gondozott kaptárak, a viasz illatú műhely — ahol a gépkocsiját is elhelyezte — a jó méhészt dicsérte. — Gyerekkoromban csak kasos méhészet volt a faluban. A gazdák megemelgették a kasokat, s amelyik nehéz volt, sok lépes mézet ígért. Azt a családot lekénezték, az építményt kitördelték, a mézet kicsurgatták. Nagyjából ennyiből állott a méhésztudomány. Én is kosarakkal kezdtem 1966- ban s miután áttanulmányoztam egy tucatnyi szakkönyvet, csak aztán láttam hozzá a szakszerűbb méhészkedéshez. — Hány családdal kezdte? — Három családdal kezdtem, s ma már negyvennél tartok. Velem egyidoben a többi falubeli méhészek is áttértek a kaptáros méhészkedésre. Különböző kaptártfpusokat készítettem ehhez. Ma már csak több fiókos rakodúkaptárakat készítek. Az öreg méhészek között ezt sokan nem kedvelik, én azonban könnyű megoldásnak ítélem. A háziasszony a szobában tálalta a feketét. Miközben jóízűen szürcsöltük az illatos üdítőt, méhészkalandok is előkerültek. hészetévél mi a helyzet? — tettem fel a kérdést. — Sajnos, sok jót nem tudok mondani, mert az ötvenes években a szövetkezetek és az állami gazdaságok egymás után felszámolták méhészetüket. Egyedül a lelesi szövetkezetnek van negyven családja. Ezt én gondozom. jövőre ebben a szövetkezetben szeretnék ráférni a nagyüzemi anyanevelésre. A járásunkban senki sem foglalkozik anyaneveléssel, de talán a kerületben sem, itt azonban évente több mint ötszáz anya szükséges. Ha megkapom az engedélyt az anyanevelésre, akkor évente több száz anyát fogok nevelni. — A méhészek manapság a méhészkedést kockázatosnak tartják. Igaz ez? — A méhészkedés — főleg a gépesített növényvédelem általános bevezetése után — bizony kockázattal jár. Az időjárás sem mindig kedvez a virágzásnak, a gyűjtésnek. Amióta méhészkedem, húsz-harminc kilós családonkénti mézhozamot tudok elérni. Sajnos Bodrogközben senki sem vándorol méheivel. jövőre az alapszervezeten keresztül oldjuk meg ezt a kérdést. Az ezüstösödő hajú méhész a ribiszkebokrok között meghúzódó színes kaptárok fölé hajolva tölti szabad óráit, s azon töri a fejét, hogy más, hasonlóan lelkes méhésztársakkal vállvetve megszerettesse a fiatalokkal a méhészkedést. Sokat tanul, hogy másokat taníthasson. Nagy Kálmán — A trebisovi járás nagyüzemi mé-ILLÉS zem meg. Mondhatom, hogy az ott eltöltött két éves színvonalas képzés alatt nagyon sokrétű és gazdag elméleti ismereteket szereztem. Megismerkedtem a méhészet tudományának legaprólékosabb kérdéseivel, az összefüggésekkel stb. A szakiskolán szerzett ismeretek sokat segítettek a szövetkezet méhészetének további fellendítésében, gazdaságos termelésének a megalapozásában. Tudtam, hogy mit miért és hogyan kell tennem a siker érdekében. Nem cselekedtem ösztönösen, hanem tudatosan. Ez szép hészetét azonban nemcsak a mézhozamból, vagy más méhtermékekből származó bevétel szerint, hanem főleg a növények beporzásából eredő többlethaszon figyelembe vételével kellene értékelni. Ez sajnos még napjainkig sem jutott el a tudatokig. Miért? A- zért, mert egyeseknek fogalmuk sincs arról, hogy a méhek milyen felbecsülhetetlen értékeket hozhatnak létre a növények beporzásával! ф Szövetkezeti mébészkedése alatt milyen gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött? ШшЩШж iiWsMManapság a méhészek körében “T* gyakori téma az utánpótlás nevelése. Ez szóba került az SZMSZ III. kongresszusán is. A vitában több küldött elmondta, hogyan szervezték meg — az általános iskolákban — az ifjú méhészek körét, s a fogékony fiatalok jól elsajátítják a méhészet tudományát. Ez nagyon biztató. A sok tapasztalattal rendelkező gyakorló méhészek ismertetik a fiatalokkal a legjobb módszereiket, s így jól biztosítható az utánpótlás. A kongresszus szünetében régi Ismerősként üdvözölhettem a Vyškovce n Iplom-i (Ipoíyvisk) László Tibort. A népes šahyi (Ipolyság) alapszervezet egyik küldöttjeként vett részt a kongresszuson. Mivel ö is a fiatalabb korosztályhoz tartozik, megkérdeztem tőle, hogyan lett méhész. — Az általános iskola második osztályába jártam, amikor megérett bennem az elhatározás. Akkoriban — falumban — két méhész is azt ígérte, hogy ajándékoz egy méhcsaládot. Egy Ideig vártam, de ígéretüket nem teljesítették. MéhészkedésK szándékomról azonban nem mondtam le, ezért egy alkalommal szökött rajt fogtam. Ezzel kezdtem a méhészkedést. Pár év múlva ebből hat családot szaporítottam. Aztán jött a második világháború és méhcsaládjaim tönkrementek. + Ez kedvét szegte, vagy újra kezdte? — Eredeti elhtározásómban ez nem gátolt. Ezért 1947-ben — amikor a háború borzalmait némileg kihevertük — ismét egy szökött rajjal kezdtem. Pár év kellett hozzá, hogy méhállományomat tíz családra szaporítsam, a helyzet azonban újra megtréfált. Mostoha lett hozzám. Méhcsaládjaim elpusztultak. Amikor 1950-ben Csehországból otthonomba visszatérhettem a korábbinál még nagyobb lelkesedéssel kezdtem a méhészkedást. Amikor 1953-ban bevonultam katonának, újra tíz méhcsaládom volt. Gondoskodtam azonban róla, hogy állományom megmaradjon visszatérésemig. ♦ Ez sikerült? — Igen. A k*itonaévek eltöltése után hazatértem. A faluban köztudott volt a méhek iránti szeretetem. Ezért Bartal Lajos elvtárs, az akkoriban jó hírnévnek örvendő ipolyviski szövetkezet elnöke felkért, hogy alapozzam meg a szövetkezet nagyüzemi méhészetét s vállaljam el annak az irányítását. Ezt örömmel tettem. Nagy meg‘-t.^ íjvjS WÍW» luwi !Siw .get 9 < '.■> £ до öt.'05399-'. tiszteltetés és elismerés volt részemre. A bizalom nagy erőt adott a munkához. ♦ A szövetkezetben hány méhcsaláddal kezdte? — A méhészet megalapozásához VI- nicáról (Ipolynyék) Racskó méhésztárstól tíz rajt szereztünk. Ezek gondos kezelésével négy-öt éven belül százhúsz családra szaporítottam az állományt. A családok egy részét vásárolt, másik részét pedig az általam készített kaptárakba helyeztem el. Télen volt elég időm kaptárkészítésre. Ez nem okozott gondot, mert a fa megmunkálására szakképzettségem van. ♦ Hogyan szerezte meg a méhek kezeléséhez szükséges szaktudást? — Tény, hogy korábbi szakmai képzettségem nem volt teljes. Ezért hoszszabb-rövidebb ideig tartó méhészeti tanfolyamokon vettem részt. Mivel ezek csak részben segítették, szaktudásom bővülését, ezért elhatároztam, hogy az alaposabb ismereteket a Lipt. Hrádok-i méhészeti szakiskolán szermunkámban nagy biztonságot kölcsönzött. ♦ Tudomásom szerint a szövetkezet későbbi vezetői a jó eredmények ellenére felszámolták a méhészetet. — Tizenkét évig gondoztam az ipolyviski szövetkezt méhészetét. Kimagasló eredményeimért — szlovákiai méretben — több évben is dijat nyertem! A szövetkezet méhészete irányításommal „nőtt fel“. Az említett időszakban évi átlagban méhcsaládonként húsz-huszonkét kiló mézet pergettem. Ezzel párhuzamosan pempőt, később pedig méhmérget is termeltem. A szövetkezet méhészete jövedelmező voltl A régi vezetőség támogatta munkámat. Az új vezetőségtől sajnos ezt nem kaptam meg. Ogy döntöttek, hogy felszámolják a szövetkezet méhészetét. Tény, hogy a nagyüzemi méhészet termelése költségesebb mint az egyéni méhészé, mert a szövetkezetben nyilvántartják a munkadíjat és más költségeket is. Az egyéni méhész ezt nem tartja számon. Ennyivel kevesebb a kimutatott költsége. A szövetkezet jné— A szövetkezetben bizonyítanom kellett. Elsajátítottam a gazdaságos termelés hogyanját. Gyakran értekeztem más, nagy tapasztalatú méhészekkel, mert a méhész szántára az eszmecsere nélkülözhetetlen. Ezt tartom ma is, amikor egyénileg méhészkedem. Az Agrostav vállalatnál építésvezetői minőségben, tehát eredeti szakmámban dolgozom. A méhek továbbra is kitöltik életemet. Ezt a munkát a szabad idő nagyon hasznos eltöltésének tartom. Mézet és pempőt termelek, újabban pedig virágport is szedek. A méhészeti munkában nagy segítséget kapok a feleségemtől. Eredményeink eléggé jók. Évente, családonként húsz-huszonöt kiló mézet pergetek. Télen, a nyugalmi időszakban, a régiek helyébe új kaptárakat készítek. ♦ Milyen kapcsolata van a környező nagygazdaságokkal? — Kapcsolatunk jó. A gazdaságok vezetői figyelmesek. Ügyelnek arra, hogy betartsák a növények vegyszeres kezelésének a szabályait. Kártétel azonban mégis előfordult. Közel méhészkedem ugyanis az MNK országhatárához. A közeli magyarországi tsz már két esetben lepermetezte méheimet, és ezért kártérítést kaptam. Ez azonban csak részben fedezte a tényleges károkat. Mégis remélhető, hogy ez gondolkodóba ejti a tsz vezetőit! ♦ Többen nem tartják kifizetődőnek a méhészkedést. Mi ezzel kapcsolatosan a véleménye? — Tény, hogy manapság már másként kell méhészkedni, mint régebben, A jövő ugyanis a vándorló méhészeté. Ezt én is tudatosítottam. Készítettem egy olyan vándorpótkocsit, amelyre húsz méhcsaládot rakhatok fel, s így méheiinet a nektárt termő növények közelébe szállíthatom. Ezzel sokkal biztonságosabb a méztermelés. A szélsőséges időjárási viszonyok között is kifizetődő a méhészkedés, amennyiben kellő a szakértelem. Csak az rétten vissza, akinek nincs meg a kellő szaktudása! Tulajdonképpen ez az oka a ráfizetésnek is. A képzett méhészt egy gyengébb esztendő nem tántoríthatja el. Tudja, hogy a következő év esetleg mindent kárpótol. Méhecskéi meghálálják a gondoskodást.' ♦ Foglalkozik méhanyák nevelésével és szakelőadásokat is tart az alapszervezetben? — Méhanyát mindenekelőtt saját célra nevelek. A két álca áthelyezésének vagyok a híve. Ezzel — évek során — nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttem. Az anyanevelésre kiváló törzscsaládokat tartok. Az alapszervezetben évente több szakelőadáson ismertetem az anyanevelés, a pempőtermelés legjobb módszereit. Az SZMSZ KB megbízásából felügyelője és szervezője vagyok a slatinai méhészeti tenyész- és beporzóállomás építésének is. Mindig arra törekszem, hogy a rámbízott feladatokat a lehető legnagyobb körültekintéssel végezzem. Hoksza István
