Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-25 / 47. szám
1978. november 28. SZABAD FÖLDMŰVES Nemcsak egy tanév kezdődött el. Lehet, hogy közel egyévtizedes indulsz. Az út végén te is újra régebbi önmagaddal találkozol. útra AZ OSZTÄLYKÖNYV KINYÍLT 1964/65-0$ tanév. Az osztályban vezényszó hangzott, valaki hangosan jelentett, és az új tanárra harminc szempár szegeződött. Senki sem ismerte. Ebben az évben végezte el a mezőgazdasági főiskolát. A közepes termetű, gesztenyebarna hajú fiatalember hangja mintha kissé megremegett volna. — Üljetek lel — mondta csendesen. Zörgés, mocorgás követte szavait, majd az ódon épületben csenddé simultak a zajok. A fiatal mérnök tekinteté lassan végígsiklott a padokon. A tanév és élete első tanítási órája volt ez. E- gyenként vette szemügyre a számára eddig ismeretlen arcokat. Mintha keresett volna valakit — vélték akkor a tanulók. S akik ezt olvasták ki az előttük állő fiatal tanár szeméből, nem tévedtek. Eszenyi József mérnök, a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola jelenlegi igazgatóhelyettese egy fiút keresett akkor. Egy vizes fésűvel lesimított hajú, rövidnadrágos fiút, aki évek múltán talán ugyanúgy áll majd a katedrán, mint most ő. A szünetet jelző csengetés után a volt tanárok — új kollégák — üdvözölték: Ferenc Géza, Csermák László, Rajczi Márta, Kiss Ferenc, dr. Klokner, Blabla mérnök és Berze István igazgató. — Ideérkeztél hát, fiam. Elkezdted te is, mint mi, több mint egy évtizede. Ugye nem felejtetted el, mit mondtunk akkor, elsős korodban, amikor először avattál bennünket titkaidba, hogy mérnök leszel. — Ezekután minden ősszel új gyerekekkel találkozol. Űj arcokat látsz majd. Ismeretlenként kerülnek eléd, mégis te felelsz majd értük, vezeted őket, hogy útjukra leljenek, szárnyra kapjanak. És így ismétlődik majd ez esztendőről esztendőre. De te ott leszel velük. Ott leszel a tőled tanult mozdulataikban, ott leszel a beléjük plántált nemes gondolataikban. Ott leszel mellettük, amikor elfoglalják felelősségteljes beosztásukat, vagy a tanári széket. Eszenyi tanár elvtárs a következő tanórán már bátran lépett a dobogóra, s ugyanolyan határozottsággal nyitotta ki az osztálykönyvet, mint emlékezetében felvillanó tanárai szokták. 1978/79-es tanév: Berze István igazgató ott áll a tábla előtt és magyaráz. Figyeli az osztályt, a szemeket, és érzi, hogy ma legjobb lenne elsötétíteni a szobát, ülni és emlékezni. Fennállásának nyolcvanadik évét ünnepli a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola. Az igazgató leül, s a gyerekekre néz. Kis mosollyal szeme szögletében sorra veszi a fiúkat és lányokat. Vajon melyik lesz közülük, aki évek múltán olyan dicsőséget szerez iskolájának, mint az évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt végzett öreg diákok: Németh Jenő mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Varga Gyula, a CSKP KB mezőgazdasági osztályának vezetője, Csuka Gyula tudományos dolgozó, Bálint Katalin mérnök, Török József mérnök, Pál József mérnök, az iskola tanárai stb. Az iskola fejlődését a felszabadulás után a CSKP agrárpolitikájának logikus következményeként értékelhetjük. A felszabadulás után — fejlődésének első szakaszában — olyan szakembereket névéit, akik nem riadtak vissza a haladó termelési módszerek alkalmazásától. Később a tanári kar és a végett növendékek a szövetkezeti eszme lelkes terjesztőivé váltak. A kollektivizálás befejezése után a végzett növendékek a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban növénytermesztőkként, állattenyésztőkként helyezkedtek el. Ezek a fiatal, kiváló képzettségű szakemberek nemcsak fiatalos lelkesedést és a hagyományos kistermelésről a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérés helyességébe vetett hitüket vitték magukkal, hanem a termeléshez való új, szakszerű hozzáállásukat is. Nemcsak új tapasztalatokat szereztek a nagyüzemi technológia bevezetésével, hanem az elméleti ismereteiket! is gyakorlati próbának vetették alá és a szövetkezeti földművesek széles rétegeinek tanítóivá, a korszerű módszerek lelkes népszerűsítőivé váltak. Az 1965-ös dunai árvíz súlyos csapást mért az iskolára és annak környékére. Ennek következtében az iskolát övező park értékes növényzete A Dolná Seő-i (Alsószecse) Kovács Erzsébet sudár termetű, rövid hajú. A szeme olyan, mint a búzavirág. — Meséld el egy napod — ajánlottam. 4 — A mait? — Amelyiket akarod. — A mai — legaláb is eddig — jó volt. — Akkor ezt mondd el! — Azzal kezdődött, hogy egyest kaptam üzemszervezésből. Meg aztán az sem mindennapi, hogy mesélhetek magamról a Szabad Földművesnek. — Az érettségi után hová készülsz? — A termelésbei Az iroda légköre távol áll tőlem .... Órájára pillant. Elköszön. Siet, mert várják a könyvek, érettségire készül. Nézem a távolodó lányt, aki barátnői szerint mindennap úgy kel fel és lát munkához, mintha meg akarná váltani a világot. Ügy láttam, az őszutói napsugarak arannyá változnak körülötte. Szilvási Zoltán Topolnicáról (Tósnyárasd) került Kofháromba. Édesapja állatgondozó, nyomdokaiban haladva választotta a mezőgazdaságot. Tanulmányait Karván kezdte a szaktanintézetben, a jó tanulmányi előmenetelének köszönve innét került a komáromi mezőgazdasági iskolába. Főiskolára készül, kertészmérnök szeretne lenni. Illúziók és álmok nélkül kitartó munkával szeretne az életbe vezető meredek lépcsők fokán Is szilárdan megállni. A megkérdezetteken kívül közel nyolcVanan készülnek az érettségire. Vajon melyik lesz közülük az, aki a példás elődök nyomdokaiba lép, vagy egy távolinak tűnő szeptember elsején ugyanebben az iskolában kinyitja az osztálykönyvet? Az iskolát övező park fái nyolcvanéves múltról suttognak, s időnként barátságosan — szinte a kérdésre válaszolva — füttyent egy vidám erdei rigó. CSIBA LÄSZLÖ A Jednota betör a városokba A Népi Fogyasztási Szövetkezetét — a hagyományok alapján — főleg a falvak ellátása szempontjából alapították. Sok esztendő telt el, míg a fogyasztási szövetkezetek országos és járási irányítói elkezdtek töprengeni, helyesnek bizonyulna-e, ha a Jednotának a városokban is lennének üzletei, vendéglátó-egységei. Az elképzelést tett követte, s napjainkban nincs olyan város a Szlovák Szocialista Köztársaságban, ahol ne lenne a fogyasztási szövetkezetnek élelmiszerüzlete, vendéglótóüzeme, sőt több helyütt szállodája. Losoncon (Lučenec) lényegében nem volt egy megfelelő szálloda, amely az igényesebb vendégnek is megfelel. A régi szállodákban mindig gondot okozott a vízhiány, s a berendezések sem voltak korszerűek. Végre az illetékesek felismerték, hogy ez nem mehet így tovább. A jednota vállalta a szálloda felépítését, és a Novohrad elnevezésű vendéglátó komplexum már közel egy éve üzemel. A szállóban száz vendéget tudnak kulturált körülmények között elszállásolni. Ezabból a szempontból is fontos, hogy egyre bővül az idegenforgalom, és a külföldiek is igénylik a megfeleld elszállásolást. A szállodának van egy másodosztályú étterme, kávéháza. sőt a földszinten nappali bárhelyisége is. Azt hiszem, inlübb eszpresszónak nevezhetnék, hiszen egy tágas, hosszú kiszolgáló pulttal rendelkező helyiségről van szó. A személyzet szempontjából valóban kényelmes, de a berendezése nem korszerű; nagy méretűek az asztalok, székek és így az aránylag elég nagy helyiségben kevesen férnek el. Nem tudom, ki tervezte, de az tény, hogy nem szerencsésen. A „bár“ személyzete sem elégedett ezzel a helyiséggel, mivel alig tudnak mozogni a túlzsúfolt teremben. Ami talán szintén elgondolkodtató: az osztályba sorolás. Érthető, hogy az első emeleten levő vendéglátó-részlegek másodosztályúak. Az már kevésbé, miért kellett a földszinten levő presszót másodosztályba sorolni. Az eléggé magas árak miatt nyitvatartási időben a helyiség kong az ürességtől, csak nagyritkán vetődnek be vendégek. A hosszú üvegpulton mért ne lehetne süteményt tároló üvegszekrény? Azt hiszem, a sütemény árusítása vonzaná a vendégeket, s a kitűnő kávé mellé szívesen fogyasztanának egy-két darab édességet. A vendéglátó komplexumnak ez a részlege nem teljesíti tervét és ezért szükség lenne valamilyen változtatást eszközölni. Persze az sem egészen érthető, hogy a helyiségek egyikében sem lehet reggel hétig enni, sem inni — mit tegyen a korán kelő vendég? A Jednota épületében van a minden igényt kielégítő önkiszolgáló is. A vezető, Danes László, sokat tesz azért, hogy a szálló lakói és a környék jól el legyen látva mindenenl. Persze vidékiek is ellátogatnak az üzletbe, holott nincs a város központjában. Lassan már szólásmondássá válik: „Talán Dancsnál kapok, vagy megnézem még Lacinál“. — Közel egy esztendő telt el az üzlet megnyitása óta, — vallja Danes elvtárs, a deres hajú, fiatalos üzletvezető. — Ez volt a próbálkozások éve. Lassan rájöttünk, mit kívánnak a vásárlók. Az nem rajtunk múlik, hogy esetenként nem tudjuk kielégíteni az igényeket. — Elegendő áru van? — Alapvető élelmiszercikkekből nincs hiányunk. De más árukból, amit a vásárlók igényelnek, nincs elegendő. Ennek az oka sokszor az éruelosztásban kereshető. — Honnan rendelik az árut? — Az áru elosztása lényegében az állami raktárból történik. Persze a Jednota külön is beszerez árut; főleg gyümölcsöt, zöldséget, de egyéb árucikket is. A terv elég túlfeszített, de azt is tudnánk teljesítni, ha jobb lenne az áruellátás. Sajnos a vevőinknek sokszor kell mondanunk a nincs szót. „Harc az alkoholizmus ellen“ — szép jelszó, jómagam sem vagyok a híve a szeszes italoknak. Csak az a bosszantó, hogy nincs elég alkoholmentes italunk. A vásárlók kérik, keresik — mi magyarázkodunk. Megértem, hogy egyes árucikkekből nincs elegendő, s hiába kérünk, ha a raktárban is kevés van belőle. De a gyerekek táplálásával mégis többet kéne törődnünk és tápot — gyümölcsökre gondolok — nagyon ritkán kapunk. Hallom, hogy más határmenti járásokban a Jednota a kis határmenti forgalom útján elég sok árut kap Magyarországról. Nálunk ez a kapcsolat nincs nagyon kiépítve, pedig ez javíthatná az áruellátást. — Mikor tart nyitva az üzlet? — Reggel héttől tizenhét óráig, sőt szombaton délelőtt is. Ez nemcsak a szálló vendégeinek szempontjából fontos, hanem azért is, mert akkor van az embereknek a legtöbb idejük a vásárlásra. Különben a mi üzletünkben tanoncképzés is folyik. Öröm-üröm ez, de valahol a tanoncoknak is meg kell tanulniuk a szakmát. Bér különösebb panaszom nincs rájuk, mert becsületesek és igyekeznek teljesíteni a rójuk bízott feladatokat. Az ellenőrzés megvan, mert állandó iskolai felügyelet alatt állnak. Egy esztendeje nyílt meg a Jednota vendéglátó komplexuma. A próbaév igazolta, hogy van még min javítani. De a rövid idő máris bizonyította, hogy a Jednota helyesen cselekedett, amikor a járási székhelyen felépítette a szállót, a vendéglátó helyiségeket és az üzletet. Az is beigazolódott, hogy a fogyasztási szövetkezet méltó partnere az állami üzleteknek, vendéglátóknak. A köztük folyó nemes vetélkedő minden bizonnyal a dolgozók jobb ellátását szolgálja a jövőben is. Tóth Dezső Az igazgató és helyettese. teljesen kipusztult, de nehezen pótolható károk keletkeztek az iskola épületében és annak berendezésében is. Az újjáépítést csak 1966-ban fejezték' be. Ki HÁZAT NEM ÉPÍTETT, FIAT NEM NEVELT, S KUTAT NEM ÁSOTT, HASZTALAN ÉLTE LE ÉLETÉT — mondja egy régi moldáviai közmondás. Az iskolai oktató-nevelő munka Is fejlődött, tökéletesedett, ahogyan azt szocialista mezőgazdaságunk megkövetelte. Ez a törvényszerű folyamat természetesen ma is érvényben van. A mezőgazdaságban érvényesülő tudományos-műszaki haladás az iskola tanárait ma is arra kötelezi, hogy az életre való felkészülés ne csak a ma szükségleteinek, hanem a távlati céloknak is megfeleljen. Tudományos szinten vizsgálják a termelés szerkezetének változásait. — Erre lehetőséget nyújt az iskola korszerű felszereltsége, a négyszáz hektáros tangazdaság, az agrolaborltórium és módszereket keresnek arra, hogyan lehetne ésszerűen megoldani a végzett növendékek önképzését. A felszabadulás óta az iskolát 1753 végzett növendék hagyta el, közülük később 185 fő mérnöki képesítést szerzett. Az iskolában jelenleg kétszézkilencvenkét diák tanul. Közülük a jubileumi évben kettőt szólaltattunk meg. Moldávia a kertek, szőlők és a kutak országa. A széles autópályák s a dülőutak mentén szinte kilométerenként Jelbukkan egy-egy kők'eretbe foglalt, faragott fával, vagy vaslemezzel keretezett kút. Régi hagyomány Moldáviában a kútépités. Azt tartják, nem nagy esemény, ha valaki kutat ás magának az udvarán. S habár a legtöbb moldáviai faluban ma már kiépítették a vízvezeték-hálózatot, minden falusi ember, akárcsak régen, szinte kötelességének érzi, hogy kutat ásson a szomszédjának, az út mentén a vándornak, a mezőn a szántóvetőnek. Mielőtt kútásásba kezdenének, odahívják a gyerekeket, hogy ők tegyék meg az első kapavágásokat. Azután munkához lát az egész csapat. Ha kiásták a kutat, kikövezik, tetőt húznak fölé, s mulatságot rendeznek. Ünnepi kalácsot sütnek, bort hoznak, s meghívják a falubelieket kútavatásra. A terített asztal mellett egymást érik a kútásás vezetőjének tiszteletére mondott köszöntők... Hogy hány kút van Moldáviában? Senki sem tudja pontosan megmondani. Ma ennyi, holnap már eggyel vagy netán tízzel több. Az ország útjait járva nemegyszer megálltam egy-egy kútnál; hogy megkóstoljam kristálytiszta, jó ízű vizét. Miután szomjamat oltottam, hálát adtam magamban annak, aki a kutat építette. Egy korty kútvíz A moldáviai forrásvíznek legendás a hire. Azért is is szeretik, becsülik itt a kutakat. Kis építményt, amolyan filagóriát, óriási napraforgóra, margarétára emlékeztető tetőt emelnek fölé, hogy vizét megóvják a szennyeződéstől. Minden kútépítő a maga ízlése és fantáziája szerint. Moldávia északi részén különösen szépek a kutak, kávájuk alá kőből raknak masszív falat, rá lécekből csipkefinom kútházat építenek. A követ faragott mtnták díszítik. Teteje, mint a házaké, két vagy négy tetőhajlattal. Az ország középső vidékein különösen kedvelik a fafaragást. Egy-egy művészt ízlésre valló kút valóságos dísze az utcának, az országúinak, a mezei szállásnak. Kisiny övtől (Moldávia fővárosa] délre a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékére építették a „Partizánok kútját". Mellettet obeliszk felirata hirdeti: „Itt harcolt és halt hőst halált a hazáért Szemion, Vologya és Vászja". Az idő múlásával nem fakult meg az egyszerű, mégis ünnepélyes felírat, csak a tölgyfából faragott obeliszk lett sötétebb. Lábánál tavasszal, nyáron és ősszel mindig friss virágok illatoznak. Állj meg vándorI Oltsd a szomjad tiszta forrásvízzel, pihenj meg, s emlékezz a hősökre, akik értünk áldozták életüket... Vlagyimir Bogatirjov (A MOLOGYOZS MOLDAVU c. lapból)
