Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november ll. 6 / Honvédelmi sportverseny Ä Csehszlovák Hadsereg ünnep­napján rendezték meg Kolárovón, (Gútán)amár hagyományossá vált honvédelmi sportversenyt, a vnb el­nökének serlegéért. 'A versenyt a vnb honvédelmi bizottsága szer­vezte a testnevelési szervezet sportpályáján. Az időjárás kedve­zett a versenynek, és Így értékes eredmények születtek. A nagy ér­deklődés bizonyítja, hogy a hon­védelmi sportversenyek iránt egy­re nagyobb az érdeklődés a lakos­ság körében. A versenyszámok a következők voltak: gránátdobás, 400 méteres futás, gázálarc biz­tonságos felvevése megszabott i­­dőre, légpuskával lövés fekvő­helyzetből. A nők egyéni összetett verse­nyében 12 versenyző közül a szlo­vák iskola csapatából Mršková Alžbeta bizonyult a legjobbnak, Csente Mária, a szolgáltató üzem versenyzője előtt. A szép harma­dik helvet Magyar Erika, a ma­gyar iskola tanulója szerezte meg. A háromtagú csapatversenyben a szlovák iskola csapata lett ered­ményes Szabó Márta, Kakavcová Helena és Mršková Alžbeta ösz­­szeállításában, a szolgáltató üzem és a magyar iskola csapata előtt. Még nagyobb volt a konkurrencia a férfiak versenyében. A rajthoz 22 versenyző állt. A győztes Bá­nyász József lett, a műszaki szol­gáltatások csapatából, 2,02 perces eredménnyel. A csapatversenyben hét csoport indult. Juraj Andrejši, Bányász Jó­zsef és Szugyovicky Pál alkotta műszaki szolgáltatások üzemének csapata győzött, a szolgáltatások üzemének csapata előtt. A legjobbakat díjakkal jutalmaz­ták. Amint azt Holubek László, a honvédelmi szervezet titkára el­mondotta, a jól sikerült rendez­vény színvonalához, a sportszerű versenyzőkön kívül a rendezők is nagyban hozzájárultak. P. Plavec Játékvezetők tanfolyama Az érsekijjvári (Nové Zámky) Járási Labdarúgó Szövetség min­dent megtesz azért, hogy jól felkészített fiatal játékvezetőket ké­pezzen ki. Nemrég Párkányban (Štúrovo), a Csónakházban rendezte meg a Járási labdarúgó-szövetség a III. osztályba tartozó játékvezetők tan­folyamát. A jelentkezők közül tizenhármán sikeresen vizsgáztak, Á tanfolyam megrendezéséért köszönet illeti Milan Ondrušek elv­társat, a járási labdarúgó-szövetség elnökét, Rózsa Istvánt, a játék­vezetők elnökét és Szatmári Kázmért, a járási testnevelési szövet­ség módszertani előadóját. -ers-Tanultak a hibáikból A minap meglátogattam a Füri (Rúbaň) Testnevelési Szervezet ve­zetőségét. Elbeszélgettem a szer­vezet elnökével, Pócs Gyulával, tit­kárával, Armányi Jenővel, a labda­rúgó-szakosztály elnökével, Pócs Józseffel és edzőjükkel, Vida Bé­lával. Beismerik, hogy a múltban sok hibát követtek el, mind a ve­zetőség, mind a játékosok. A ve­zetőség nemtörődömsége, a játé­kosok fegyelmezetlensége nagy visszaesést eredményezett. A hibákból levonták a tanulsá­got. A játékosok ígéretet tettek, hogy az őszi idényben új erővel és új sportszellemben játszanak. Mindent megtesznek, hogy mind a szurkolóiknak, mind a vezetőség­nek, valamint maguknak is örö­met szerezzenek. Az őszi idény­ben a fegyelem már sokkal jobb. Az edzéseket is rendszeresebben látogatják a játékosok. Gondot okoz, hogy a játékosok egyharma­­da idegenben dolgozik, vagy ta­nul, így ezek a heti kétszeri ed­zésből csak a péniekin vesznek részt. A felnőtt csapaton kívül ifjúsá­gi csapatuk is van, amely szintén a járási bajnokságban szerepel és az élenjárók között van. Agilis vezetőjük Pócs Jenő és Pócs Jó­zsef. Az „ifi“ csapatuknak hátrá­nya, hogy a pátékosok kilencven­öt százaléka másüvé jár iskolába, s így csak pénteken edzhetnek. Vida Béla mindkét csapattal odaadással foglalkozik. Fegyelme­zése igazán baráti, illetve az ifik­nél atyai. Szeretik őt, mert sze­rény. Általános észrevételeit őszin­tén megmondja, de mindig barát­ságosan. A labdarúgókon kívül asztalite­nisz és sakkcsapatuk is van. E két ágazat sportolói a járási baj­nokságban jó eredménnyel szere­pelnek. Az asztaliteniszezök veze­tője: Benyák Imre, a sakkozóké pedig Kovács József. Minden évben megrendezik a körzeti sakkversenyt. Ebben az évben a sakkversenyben a fűri sakkozók a második helyet érték el. A sportolók bánata, hogy nincs megfelelő nagyságú tornatermük, ahol télen is sportolhatnának. Ez nagyban elősegítené a jobb ered­mény elérését a falu sportéleté­ben. A fűri Vörös Csillag szövetke­zet anyagilag is támogatja a lab­darúgó-csapatot. Nagy segítség, hogy a falun kívüli mérkőzésekre mind az ifik, mind a felnőtt csa­pat a szövetkezet autóbuszával jár. Für (Rúbaň) az érsekújvári já­rás egyik kis községe, mintegy ezernégyszáz lakosú. A testneve­lési szervezetnek pillanatnyilag százhuszonnyolc tagja van. A szer­vezet tagjai a szövetkezet minden sürgős mezőgazdasági munkájában segítenek. Ebben az évben eddig 488 órát dolgoztak le a szövetke­zetben, ezenkívül a pálya karban­tartásán majdnem kétszáz órát szorgoskadtak. PliDr. Hofer Lajos I i m 8 i i i I * I i ♦ I $ 4 I ♦ I ♦ i * I % I j 8 j 8 * 8 4 8 4 8 i 4 8 ♦ 8 ♦ I 8 • 8 ♦ I . 4 i 4 8 8 j 8 I 8 ’ 8 ) I i 4 i I I 'Hagyományosan megünneplik Az elmúlt évek gazdag hagyományéira támaszkodva az idén is ünnepi légkörben tartják meg a barátsági hónapot a levicei (Léva) járás CSEMA­­DOK-alapszervezetei. A szovjet nép életét, sikereit ismertető rendezvénye­ken kívül megemlékeznek a hős szovjet katonákról, akik 33 évvel ezelőtt sorra szabadították fel a járás városait és falvait. A helyi szervezetek vezetőségei saját irányelveik alapján színes munka­­terveket dolgoztak ki az ünnepségsorozat szervezési-politikai bebiztosítása érdekében. A munkaterv kidolgozásánál figyelembe vették a helyi politikai és állami szervezetek rendezvényeit is. hogy minél eredményesebben tud­janak bekapcsolódni a helyi méretű megmozdulásokba. A CSEMADOK jb novemberi ülésén megemlékeztek a NOSZF 61. évfordu­lójáról, és meghatározták a helyi szervezetek akció és műsortervét a barát­sági hónapra, előnybe helyezve a szovjet szerzők műveit. A munkásmozgalomban részt vett kommunisták bevonásával élménybe­számolókat terveznek a Szovjetunióról, a szovjet és orosz irodalom termé­keiből előadásokat, irodalmi esteket tartanak Ipolyságon (Šahy), Zselizen (Želiezovce), Oroszkán (Pohronský Ruskov), Farnad (Farná) és Léván. Két szervezet könyvismertetőt rendez Solohov: A hazáért harcoltak című köny véről, öt szervezetnél irányoznak elő író-olvasó találkozót csehszlovákiai magyar költők és írók részvételével, akik Szovjetunióval kapcsolatos él­ményeikről is szórnak majd. A CSEMADOK az eddig végzett kulturális — népnevelő ténykedésével számtalanszor igazolta, hogy hozájárul az egységes szocialista kultúra fej­lesztéséhez. Az NOSZF 61. évfordulója és a barátsági hónap alkalmával új­­- hói tanúbizonyságot szeretnének tenni alkotókészségük és ügyszeretetük fe­löl. Ábel Gábor Cztanyiszlavszkij, a szovjet szín­­** házmüvészet világhírű színésze és rendezője, az előadások után min­dig nagy érdeklődéssel vette szem­ügyre a műkedvelő színjátszókat, mintha csak a színpadon látott alakok vonásait kereste volna a kifestetlen, paróka nélküli arcokon. A színészeket mustrálgató tekintete mögött mindig ugyanaz a kérdés bújkált; „Hogy csi­nálják ezt?“ Hangosan azonban ezt a kérdést csak akkor mondta ki, ha a színész játéka nagyon tetszett neki. A színjátszókat mindig azokban a percekben szerette a legjobban, ami­kor — talán öntudatlanul — még ikét személy élt bennük: az, akit a színpa­don alakítottak és maga a színjátszó, a sajátos öntevékenység mestere, aki képes átlényegülni azzá az alakká, amelyet az igazi művész — a dráma­író, vagy színműíró — jelölt ki szá­mára. * • * „Hogy csinálják ezt“ Sztanyiszlav­­szkij ma is aktuális kérdésével keres­tük fel Bányai Gézát, a CSEMADOK Vefký Krtiš-i (Nagykürtös) Járási Bi­zottságának politikai dolgozóját, hogy tájékoztasson bennünket a járás szín­játszásának múltjáról és jelenéről. A feltett kérdés több szempontból is időszerű. A járás a közelmúltban ünnepelte fennállásának tizedik év­fordulóját, s egy új évad is elkezdő­dött: mégpedig az amatőr színjátszók szezonja. Annak ellenére, hogy a színjátszás a járás falvaiban gazdag múltra tekint vissza, kimondottan csak a téli hóna­pokra korlátozódik. Az évadkezdésre jelenleg még semmilyen jel sem vall, a szereplők sem észlelik nyomait, hi­szen a próbák nem kezdődtek meg. Ám a legszorgalmasabb rendezők — Böhm József, Želovce (Zély), Gemer László Olovary (Óvár), Bombor Fe­renc Bušince (Bússá), Urbán Aladár Vrbovka (Ipolyvarbő) — már szöveg­könyveket olvasnak, igyekeznek újab­bakat beszerezni, böngészik a szerep­­osztást, közösen beszélik meg, hogy mit kellene az új évadban bemutatni. Az amatőr színjátszás- sikere vagy bukása legtöbb esetben a rendezői munka sikerétől, valamint a műsorvá­lasztástól függ. Amatőr színjátszásunk gyermekbetegsége viszont az, hogy színjátszó csoportjaink a műsorvá­­lasztásban és a rendezői koncepció kidolgozásában gyakran magukra ma­radnak. A megfelelő módszertani tá­mogatás hiányában ezért a hibák köz­vetlenül a próbákon, vagy az előadá­sokon jönnek elő, amikor a balsikert már nem lehet elkerülni. Rendezői munka, műsorválasztás. Vajon a járási népművelési központ mit tesz ennek az érdekében? A járási dramaturgiai tanács a ren­dezőknek minden évben felkínálja a lehetőséget. Sajnos, a színjátszó cso­portok vezetői — néhány kivételtől eltekintve — nem tartják fontosnak a szakmai továbbképzést, az iskoláztatá­sokra nem mennek el, vagy olyan sze­mélyt küldenek, akinek semmi köze Sincs a rendezéshez. Egy járás színjátszó mozgalmának gondjai A „C“ kategóriába sorolt színjátszó csoportok műsorán leggyakrabban olyan színművek szerepelnek, mint a Kubó, Dandin György, Vén szerelmes stb. Gyermekkorom első színházi emlé­ke él bennem. Szülőfalum juhakolból átalakított művelődési otthonát az öt­venes évek egyik vasárnap délutánján kíváncsi tömeg töltötte meg. A több­ség Chalupkának tán még a nevét sem hallotta, de a kultúra új vendégei olyan izgalommal és áhítattal követ­ték végig Kubó történetét, olyan fel­szabadultan nevettek rajta, hogy Cha­lúpka maga sem kívánhatott jobb pub­likumot. Azóta azonban a művészettel, a kri­tikával, és Tháliával szoros kapcsola­tot tartó nézők szemében megválto­zott az amatőr színjátszás szerepe és rangja. Különben minden csoport olyan mű­sort választ, amely adottságainak a legjobban megfelel. Az adottságokhoz igazodó műsorválasztás közben azon­ban a nagykürtösi járásban sem sza­badna -megfeledkezni a társadalmi igényekről, az időszerű problémákat felvető és új gondolatokat ébresztő színművek kiválasztásáról. A színpadon még amatőr szinten sem szabadna megmaradni, nem lehet előadást rendezni, csak magáért a já­tékért vagy a színrehozatalért. Az ön­­tevékenység — mint önként választott hivatás — lehetővé teszi, hogy beszél­jünk a nézőnek azokról a dolgokról, amelyek életében a legfontosabbak, melyeken keresztül nevelni lehet a nézőt, jobb, tisztább, okosabb, a társa­dalom szempontjából hasznosabb em­berré lehet alakítani. A népművelők napján — október 26-án — külnösen gyakran idéztük pártunk XV. kongresszusa határozatá­nak azt a részét, amely az amatőr művészeti mozgalom növekvő társa­dalmi súlyára, a lakosság eszmei, er­kölcsi és esztétikai nevelésében betöl­tött fontos szerepére hívja föl vala­mennyiünk figyelmét. Sajnos, a tarta­lommal telített gondolatok gyakran szólamokká szürkülnek. A CSEMADOK járási bizottsága a járási művelődési központtal közösen minden évben megrendezi a színjátszó csoportok járási seregszemléjét. Az elmúlt évek­ben a verseny megrendezésére a Mik­száth Kálmán Irodalmi- és Színpadi Napok keretében került sor. Sajnos ezzel a rendezvénnyel nem lehetünk elégedettek. A járásban tevékenykedő tizenhárom színjátszó csoport közül átlagosan négy-öt csoport nevez be, s bizony a színvonal is eléggé ala­csony. Nem véletlen, hogy a komáromi )ő­­kai Napokra benevező színjátszó cso­portok teljesítméríyét a központi ér­tékelő bizottság nem találja megfelelő színvonalúnak. « « • Hibát követnénk el, ha a hiányos­ságok felsorakoztatása mellett nem beszélnénk azokról a problémákról, melyek bizonyos mértékig kerékkötői a színjátszás fellendüléséneik. A felso­rolást talán kezdhetnénk azzal, hogy a járás területén kevés a korszerű művelődési otthon. Őszintén szólva ki­csi a választék az olyan színművek között, melyeket a kis színpadokon színre lehet vinni. Az anyagi, de fő­képpen az erkölcsi támogatás is jobb lehetne. Az öntevékeny színjátszás va­júdásának legfőbb Okát azonban ab­ban látjuk, hogy a járás területén nincs magyar tannyelvű középiskola, mely hivatott lehetne a színjátszás közvetlen utánpótlásának a biztosítá­sára. Bussán, Zsélyen, Ipolynyéken az amatőr színjátszásnak hagyományai vannak. Az egyik fiataltól megkérdez­tük, hogy miért választotta a színpa­dot szabad ideje áldozati helyeként. Először azt válaszolta, hogy az iroda­lom szeretete és a rendező varázsa tartja itt. Majd így folytatta: — Ha valaki hiányzik a próbáról, másnap megkérdezik tőle, hol voltál, miért nem jöttél? Az a tudat, hogy minden­ki érzi, munkájára szükség van, jelen­létét számon tartják, nagyfokú fele­lősséget ébreszt. Mintha valamennyien egy nagy családhoz tartoznánk. Thália minden hajlékát a járásban nem tudtuk bejárni, de igyekeztünk alaposan kifaggatni tapasztalataikról a vezetőket, rendezőket és öntevékeny színjátszókat. Benéztünk a kulisszák mögé, az irodákba és a próbatermek­be. Nem felejtettük el azt sem, hogy a színházi viták mindig a színpadon dőlnek el, hogy minden színházi tö­rekvés célja és próbája az előadás. Az új évadkezdés jeleként a járás minél több művelődési otthonában szólaljon meg a gong. A felzárkózás, az útkeresés és a minőségre való tö­rekvés szellemében kezdődjön az elő­adás. CSIBA LÁSZLÓ A szépség kapui „Célunk történelmileg új és igen­csak felelősségteljes. Azt akarjuk, né­pünket szellemileg és erkölcsileg ma­gasabb szintre emeljük, "hogy kitárjuk a megismerés és szépség kapuit. Per­sze nemcsak arról van szó, hogy dol­gozó népünk számára hozzáférhetővé tegyük a múlt korok kultúráját, ha­nem a mai, eleven, a jelent emelő­támogató kultúrát is. Ezért olyan kul­túrára — tudományra, irodalomra, szín- és filmművészetré, zenére — van szükség, amely hisz vagy hitet táplál országunk szebb és boldogabb jövője iránt, amely segít bennünket munkánkban s megmutatja a jövőbe vezető utat.“ Ezek Klement Gottwald elvtárs szavai, amelyeket 1948 áprili­sában a nemzetek kultúrájának kong­resszusán mondott el és ahol haladó értemiségünk tüntetőén állást foglalt dolgozó népünk februári győzelme mellett. Ebben a szellemben a CSKP XV. kongresszusa meghatározta népünk nemcsak gazdasági, hanem a népne­velő munka távlatait is. Ebben a mun­kában nagy feladat hárul a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség fiataljaira. A közelmúltban Helmut Vácha, a SZISZ KB titkára sajtóértekezleten ismertet­te a Szövetség II. kongresszusa utáni eszmei nevelőmunka legfontosabb eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a SZISZ politikai nevelő munkájába 440 360 fiatal kapcsolódott be. Ez azt jelenti, hogy a Szövetség tagságának kilencvennyolc százaléka a politikai aktualitások köreiben, a lenini kö­rűikben, különféle szemináriumokon, ateista körűikben, valamint forradal­mi hagyományokat ápoló csoportok­ban gyarapítja politikai ismereteit. A SZISZ kulturális nevelő munkájá­nak. fontos részét képezi az esztétikai nevelés is — mondotta a SZISZ KB titkára. Sajnos, az esztétikai nevelést és annak kapcsolatát a való élettel sokszor lebecsülik. Pedig kétségtelen, hogy a fiatalok szocialista öntudatá­nak, erkölcsi arculatának formálásá­ban, alkotó képességének fejlesztésé­ben rendkívüli jelentősége van az esz­tétikai nevelésnek. A művészet szere­­tetére éppúgy nevelni kell a fiatalo­kat, mint a munka szeretetére, az életkörnyezet és a társadalmi kapcso­latok szépítésére, Illetve javítására. Nem elég csupán elméleti tájékozta­tást nyújtani; fiataljainkat meg kell tanítani az élet és az emberi értékek esztétikai befogadására, sőt arra, hogy maguk is részt vegyenek a kulturális értékek alkotásában. A fiatalokkal az eddiginél fokozottabb mértékben Igye­kezzünk megismertetni hazánkat, ezt a kulturális emlékekben és hagyomá­nyokban gazdag országot. Fontos, hogy ifjúságunk isWrje népünk for­radalmi és kulturális hagyományait, megismerje és tiszteletben tartsa, vé­delmezze az enyészet veszélyétől az ország műemlékeit, művészeti kin­cseit. Végezetül Vácha elvtárs elmondot­ta, hogy a testnevelés területén a SZISZ fő feladatának tekinti az 1980-as csehszlovák Spartakiád sikeres előké­szítését, amely lényegében ifjúságunk színpompás seregszemléje lesz. A SZISZ védnökséget vállal a szakmun­kás-fiatalok, valamint az idősebb diá­kok sportfellépése fölött, s ez nagy­ban hozájárul ahhoz, hogy az 1980- ban megrendezendő csehszlovák Spar­takiád sikeres legyen. —nt— A „Tavaszi szél vizet áraszt..országos népdalverseny, résztvevői. Fotoó: —tt—— /

Next

/
Thumbnails
Contents