Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-04 / 44. szám
A SZŐLŐBEN 'A szüret befejezése után és • lombhullást követően a tavaszi fertőzések megakadályozása, illetve megelőzése céljából fontos a lehullott levélzet aláásása vagy összegyűjtése és elégetése. Ez a mechanikus védekezés főleg a szőlőorbánc és a fakórothadás ellen nyújt védelmet, de csökkenti mind a peronoszpóra, mind a lisztharmat fertőzési veszélyét. Ezt a munkát semmi esetre se halasszuk tavaszra. Kötött talajokon a tőkehiányt oltványokkal pótolhatjuk. Homokos talajokon saját gyökerű ültetvényben gyökeres vesszővel. döntéssel és bujtással pótolhatunk. Karós művelésnél, elsősorban a homokos talajokon a fedést is alkalmazhatjuk. A tőkéket a termőcsapok magasságáig gondosan takarjuk be és a felásott sorok közé — áhol esedékes — szórjuk ki a szerves-, valamint a foszfor- és káliumtrágyát. Ezeket cél szerű vékonyan leföldelnl, hogy fezzel is csökkentsük az esetleges tápanyagveszteséget. Már most idejében gondoljunk arra, hogy a következő hetekben sorra kerülő telepítések, illetve pótlások talaját megfelelően előkészítsük. Az újszőlő-telepítés előtti talaj előkészítése során a területről távolítsuk el a szemetet, gyomokat, köveket, bozótot, az öreg hasznavehetetlen és betegségekkel fertőzött gyümölcsfákat, mert ezek csak a telepítési és ápolási munkálatokat hátráltatják, mindemellett a növényvédelem hatékonyságát is csökkentik. Arra ügyeljünk, hogy ezt a műveletet a mély talajforgatás és a bőséges trágyázás kövesse. Ha az új telepítés előtt nincs módunkban talajvizsgálatot végeztetni — bár ez indokolt, mert ennek eredményei ismeretében a megfelelő fajták kiválasztása és a trágyázás is könnyebb —, legalább a helyi viszonyokat jól Ismerő szakember véleményét kérjük ki. Alaptrágyának áranként legalább 500—700 kiló szerves trágyát, öt-hat kiló szuperfoszfátot és kálisót dolgozzunk be a talajba. Az újszőlő telepítését minden esetben alapos talajelőkészítés előzze meg. A telepítéshez szükséges oltványokat vagy gyökeres vesszőket csakis a megfelelő helyről szerezzük be. A vásárlásnál a növényvédelmi szempontokat is vegyük figyelembe. Csakis megfelelő gyökérzetű, beérett hajtású, egészséges, vírus-, atka- és gyökérgolyva-mentes oltványokat vásároljunk. A filoxéra kártételének megelőzésére — kötött talajú kertekbe — 'csak oltványt telepítsünk. Az ültetés előtt vágjuk vissza a gyökereket, távolítsuk el a sérült és a barnuló részeket. Ha a szaporító anyagot nem ültetjük ki azonnal, ideiglenesen vermeljük el őket, nehogy a gyökerek elszáradjanak. Üjabb tapasztalatok alapján még homoktalajba is célszerűbb oltványokat telepíteni, mert jobb az erjedés, erősebb és termőképesebb tőkéket kaphatunk. A gyökereztető iskolából az oltványokat vagy a gyökeres vesszőket szedjük fel, majd gondosan, az előírt normáknak megfelelően osztályozzuk őket. Azokat, amelyek saját szükségletre kellenek, mielőbb ültessük ki, a többit pedig gondos tárolást követően értékesítsük. Két-három héttel a zajos erjedés befejeződése után hozzáláthatunk az első fejtéshez. Az új borokat ne hagyjuk sokáig a seprőn. A régi öregek azt tartották, hogy a bort az „ágyúmét. A leveleket gereblyézzük össze és komposztozzuk. A gyümölcsös alaptrágyázására érett istállótrágyát, komposztot vagy Vitahumot használhatunk, áranként négyszázhatszáz kiló mennyiségben. A megfelelő tápanyagpótlás érdekében áranként még' négy-hat kilogramm Cereritet vagy kombinált NPK ipari trágyát is adagfolhatunk. Ha nem áll rendelkezésünkre szerves trágya, a Cereritből vagy az NPK ipari trágyából 7—8 kilót adagoljunk áranként. Az ipari trágyákat és a szerves trágyát dolgozzuk be a talajba. A gyümölcsös talaját villával ássuk fel, nehogy károsítsuk a gyökere-A VIRÁGOK KÖZÖTT Novemberben még folytathatjuk a díszfák és díszbokrok kiültetését. Az örökzöldeket és a tűlevelűeket inkább tavasszal ültessük ki, mert akkor jobb előfeltételek vannak a begyökeresedésre. Ez az időszak az élő sövény telepítésére is megfelelő. Az ültetésnél azonban vigyázzunk a gyökerekre. A talajt legalább hatvan centiméter mélyen dolgozzuk el. A tápanyagellátás céljából ipari vagy szerves trágyákat, illetve komposztot használhatunk. A nyírásra szánt élő sövény esetében 0,8—1,2, a többinél pedig 2 méteres szélességgel számoljunk. D D Cd Effl tennivalók ról“ (seprűjéről) kell fogyasztani. Ez ma már nem teljesen felel meg a valóságnak, mert a seprő olyan idegen anyagokat tartalmaz, amelyek könynyen romlásnak indulhatnak és káros utóerjedés kezdődhet. A pince megfelelő hőmérsékletének megtartására is fordítsunk kellő figyelmet. Fehér boroknak a tíz-tizenkét, vörösboroknak pedig a tizenkét-tizennégy C-fok pincehőmérséklet a legmegfelelőbb. Ha a fejtés előtt az újbornál valami rendellenességet észlelünk, akkor végezzünk csersavas-zselatinos derítést. Az újborok állóképességét fokozhatjuk, ha kezelésünkre 30— 50 gramm bentonitot használunk hektoliterenként. A lefejtett borokat a hordókban sose hagyjuk félig. A maradékot demizsonba vagy üvegekbe töltögessük úgy, hogy azok is tele legyenek. A pincét a penészgombák elszaporodása ellen időnként kénezzük ki. VARGA JÓZSEF A GYÜMÖLCSÖSBEN Folytatjuk a gyümölcsfák és a bokrok kiültetését. A melegkedvelő gyümölcsöket (kajszi, őszibarack, édes mandula, dió) addig ültethetjük, amíg a talaj hét-tíz C-fok hőmérsékletű. A többi gyümölcsfajta a fagyok beálltáig ültethető. A melegkedvelő gyümölcsfákat úgy védhetjük meg a fagyoktól, hogy a szemzés helye felett mintegy . harminc centiméter magasságig talajjal takarjuk, a törzset pedig papírral csavarjuk be. A kiültetett fákat csak az elkövetkező év tavaszán messük. A levélhullást követően végezzük el a fák és a bokrok mechanikus és kémiai védel-. ket. Ennek során azonban szed jük ki a talajból az évelő gyomnövények, így a tarackbúza, a szulák, a mezei ászát stb. gyökereit is. A komposztkészítés alapanyagául a tőzeg a legmegfelelőbb. Erre rakhatjuk televényfölddel rétegezve az összes szerves eredetű hulladékot, mint például a leveleket, zöldségmaradványokat, a szalmás trágyát, a konyhai hulladékot, a fahamut stb. A gyümölcsfákat kössük át papírral, náddal vagy drótszövettel, megvédve ezzel a rágcsálók kártételétől. Nézzük át és javítsuk meg a kerítést. A mezei pockok ellen Zelio vagy Niva maggal, a vízi rágcsálók ellen pedig a Kumatox készítménnyel beszórt sárgarépával vagy almával védekezhetünk. Ebben a hónapban már kiáshatjuk a tavaszi ültetésű gyümölcsfák számára szükséges gödröket is. Ha az egész kertet tavasszal szeretnénk gyümölcsfákkal betelepíteni, célszerűbb az egész kertet ősszel rigolírozni. Tíz-tizennégy naponként ellenőrizzük a tárolásra szánt gyümölcsöt. A helyiséget naponta szellőztessük. Előkészítjük a hasznos madarak etetésére szolgáló berendezéseket és a különféle (dinnye, kender, napraforgó stb.) magvakat. Krampl Štefan A rózsaféléket az első fagyok beállta előtt készítsük elő az átteleltetésre. A bokor nagyságú rózsát 35—45 cm-re vágjuk vissza, s a töveket mintegy 15 cm magasságig talajjal takarjuk, megvédve ezzel az alsó rügyeket az elfagyástól. Ezt követően szórjuk szét a komposztot és az ipari trágyákat, majd dolgozzuk be őket a talajba. A fás növésű rózsaféléket hajlítsuk le a talaj fölé és a koronát 10 cm vastagságú talajréteggel takarjuk. Az idősebb növényeket, amelyek törzsét már nem lehet lehajlítani, zsákkal vagy szalmával védhejük meg a fagyok kártételétől. A fólia erre a célra nem megfelelő. A futórózsákat ne vágjuk vissza. A többi díszfát (tamariska, azálea, klemátisz stb.) takarjuk be levelekkel. Száraz időjárás esetén öntözzük meg az összes díszfát, különösen azokat, amelyek tőzeges talajban nőnek, mert a tél folyamán könnyen kiszáradhatnak. Ha a füvet még nem kaszáltuk le, haladéktalanul végezzük el. Fejtrágyázásra komposztot, Vitahumot vagy ipari trágyákat használhatunk. Az évelő virágokat az ágyúson 10 cm-re vágjuk vissza, lazítsuk fel a talajt, s komposzttal vagy Vitahummal trágyázzunk. A sziklakerti növényeket, az árvácskát és a nefelejcset szintén takarjuk be. Helyezzük el az egerek, pockok irtására szolgáló mérgezett csalétkeket, különösen ott, ahol vöröshagymát termesztünk. Engedjük ki a vizet a csővezetékekből és szelepekből. A szabadon hagyott ágyúsokat ássuk fel. A szobanövényeket, az erkélyek és terasszok növényeit szintén előkészítjük az átteleltetésre. Az előbb említettek esetében csökkentsük az öntözést, az utóbbiakat vigyük át a lépcsőházba, a verandára vagy a világosabb pincébe. A növényeket néha öntözzük meg, de rendszeresen szellőztessünk. Kettmannová Katarína mérnök November a kisállattenyésztésben X baromfitenyésztésben ež már az utolsó hónfep a télre való felkészülésre. Köztudott, hogy a téli tojástermelés nagyban függ a takarmányozástól és a szállások előkészítésétől. A tyúkállomány tojástermelésének színvonalát nagyban befolyásolja a novemberi és a februári hónap közötti időszak. Mielőbb fejezzük be a tyúkok szállásának szigetelését. A falazott tyúkszállásokon helyezzük fel mindkét ablakszárnyat, így a közbeeső levegőréteg biztosítja az egyenletes hőmérsékletet, viszont az éltető napsugarak bejuthatnak az állatokhoz. A faépítményű szállá-sokat kintről vízálló anyaggal (például kátránypapírral) takarva tegyük melegebbé. Ebben az időszakban vastagabb alomréteget használjunk, amit naponta célszerű átgéreblyézni. Az almot tartsuk mindig szárazon. A nappali világosságot mesterséges úton hosszabbítsuk meg, legalább tizenkét-tizennégy óra időtartamra. A szükséges világítás egyik felét reggel, a másik felét pedig este iktassuk be. Az állatokat reggel és délben lágyabb, este pedig szemes takarmányokkal etessük. Ügyeljünk az ivóvíz hőfokára, mert a baromfi a hideg víztől könnyen megfázhat és nehezen kezelhető torokfájást kaphat. Az ivóvizet naponta többször cseréljük, s lehetőleg 18—20 C-fok hőmérsékletű vizet itassunk. Abban az esetben, ha az ivóvíz hamar kihűl az állatok szállásán, ajánlatos naponta többször itatni, de a vizet ne hagyjuk az állatok előtt. Ezt a baromfi könnyen megszokja. Hideg, fagyos éjszakák után később engedjük ki a tyúkokat a kifutóba, esetleg kedvezőtlen időben ki se engedjük őket;— A kacsa- és lúdtenyészetben még nem szükséges az ólak szigetelése, mert a vízibaromfinak bőséges és meleg tollazata van. Sőt, a felmelegített szállások kedvezőtlen hatással lehetnek a libák és a kacsák egészségi állapotára, ugyanakkor nem kívánatos — idő előtti — tojásrakást idézhet elő. Etetésükre mindenféle takarmányhulladék', zöldségmaradvány, siló, répaszelet stb. felhasználható. A galambok rosszul viselik a huzalos és páradús szállást. Feladatunk tehát abból áll, hogy mindezeket a káros körülményeket megszüntessük, elkerüljük. A kedvezőtlen időjárás beálltával a galambokat csak a délutáni órákban — felügyelet mellett — engedjük ki a szabadba. A dróthálós ablakokat cseréljük ki üvegezett rámákkal, de úgy, hogy a továbbiakban is szellőztethessünk. A galambokat naponta kétszer (reggel és délután sötétedés előtt) etessük. A takarmányadagot elsősorban az árpa, kisebb mértékben pedig a búza képezze. Hűvös időjárás (fagyok) esetén az esti etetésnél adjunk kevés kukoricát is. Naponta ellenőrizzük a madarak egészségi állapotát. A betegségek megelőzése céljából legalább hetente egyszer keverjünk Cholesolt az ivóvízbe. Vegyünk ürülékmintát és vizsgáltassuk ki. A nyúlállománynál már áttértünk a téli takarmányozásra. A takarmányadag alapját a jó minőségű széna képezze. Kiegészítésül naponta egyszer abraktakarmányt és takarmányrépát adagolhatunk, amit a darával vagy korpával kiegészített, megtört főtt burgonyával is pótolhatunk. Az állatokkal ezenkívül a konyháról kikerülő hulladék is feletethető. Az állatokat állott vízzel itassuk, de mindig a széna vagy az abraktakarmány elfogyasztása után. Ketreceiket huzatmentesen és szárazon kell tartani. Az alom legyen vastagabb és mindig száraz. A nyulak befejezték a vedlést, így alkalmasak a levágásra. Lenyúzás után az értékes gereznát helyezzük feszi tővasra és huzatos, száraz helyen kifüggesztve szárítsuk. A kecskék és a juhok legeltetésére még mindig adódik alkalom. Természetesen, legeltetni csak melegebb, száraz napokon ajánlatos. Vigyázzunk a visszamaradt takarmányrépa, a cukorrépa és a burgonya feletetésénél, mert ezek az esőzések miatt gyakran sárosak és így nagyon ártalmasak. Különösen a vemhes állatok takarmányozására kell nagy gondot fordítani. Még a legkedvezőbb legeltetési lehetőségek mellett is szükség van a kiegészítő takarmányozásra. Éjszakára adjunk az állatoknak jóminőségü és elegendő szénát. Amennyiben az állatokat nem tudjuk a szabadba engedni, biztosítani kell számukra a teljes értékű takarmányadagot. Az állatok szállása legyen meleg és száraz, a szellőztetés azonban elkerülhetetlen. Az anyaállatok többsége már a vemhesség második, sőt harmadik hónapjában van, ezért igen érzékenyek a külső behatásokra. A körmök kezelésénél óvatosan bánjunk velük, nehogy a durva beavatkozással vetélést okozzunk. Az egzotikus madarak jól hírják a hideget, így kint lehetnek -a ketrecekben, azonban körültekintően óvjuk őket а Ы- dek szelektől és a huzattól. A ketrec letakarására fóliadarabok is alkalmasak. Ebben az esetben azonban a ketrecet naponta szellőztessük, hogy eltávozhasson a felesleges páratartalom. Amennyiben a hőmérő higanyszála nulla C-fok alá süllyedt, a madaraknak már csak száraz eledelt adjunk. A zárt helyiségben tartott madaraknál elegendő a tizenkét-tizenöt C-fok hőmérséklet tartása. Ennél magasabb hőmérséklet csak az igényesebb madarak esetében szükséges. A zöidtakarmányok helyett almát és sárgarépát etethetünk. A díszfácánokkal lehetőleg jó mb nőségű kukoricát is etessünk,hogy a meleget szolgáló zsírréteg idejében lerakódjon a bőr alatt. A díszkacsákkel szintén szemeseket etessünk. A kanárimadarakból kialakítjuk az állatcsoportokat. Egybe általában négy, lehetőleg hasonló füttyképességű madarat sorolunk be. A legjobb énekest mindig alul helyezzük el, hogy a felfelé áramló ének ingerelje a fölötte elhelyezett madarakat. Naponta legalább egyszer,mintegy harminc percig gyakoroltassuk a madarakat, az egymásra helyezett kalitkákban. Balázs Ferenc, Jesenské Növendék rókák a Zilinai Fajtanemesítö Vállala* taksonyi (Matuškovo) prémesállat tenyésztési központjából, ahol jelenleg több mint kilencezer nyércet, valamint 600 sarki és kékrókát tartanak számon. Fotó: -blm-A ZÖLDSÉGESKERTBEN Gyűjtsük be az összes zöldségfélét. A petrezselyem egy részét a talajban hagyhatjuk, mert edzett és áttelelve kora tavasszal értékes zöldségnövényként szerepel, amely úgy néz ki, mintha hajtatott lenne. A bimbóskel jól bírja még a 10—15 C-fokos fagyot is. Az ágyúsokat istállótrágyázzuk, majd ássuk fel őket úgy, hogy a talaj felfogja az összes téli csapadékot. Friss istállótrágyát ne adagoljunk azokra az ágyúsokra, ahol az elkövetkező évben gyökérzöldséget (a zeller kivételével) és hagymaféléket (a póré- és a metélőhagyma kivételével) szeretnénk termeszteni. Ha nem rendelkezünk istállótrágyával, szerezzünk be Vitahumot. Mind az istállótrágyából, mind pedig a Vitahumból 500—1000 kilót adagoljunk áranként. A mészben szegény talajok esetében mészport vagy oltott meszet adagolhatunk, de ne az istállótrágyázás évében. Ezek helyettesítésére a mésznitrogén is megfelelő, amely a talajlakó kártevők ellen is hatásos. Az időjárástól függően még egyszer gyomtalaníthatjuk a téli saláta ógyását, majd takarjuk be levelekkel, tőzeggel stb. Az egereket, pockokat NERA magvakkal vagy mérgezett csalétkekkel pusztíthatjuk. A csalétkeket 50X50X50 cm-es gödörbe rakhatjuk, takarjuk be deszkákkal és földeljük le. Némi kockázattal még elvethetjük a sárgarépát, a petrem á й 0 tennivalók zselymet, a feketegyökeret és a pasztinákot. Ezeket a magvakat azonban úgy vessük, hogy csak kora tavasszal keljenek ki. Novemberben még elültethetjük a mogyoróhagymát is. Ha a karfiolnak még nem fejlettek a rózsái, gyökerestől ássuk ki és rakjuk egymás mellé őket a melegágyba. A gyökereket takarjuk be földdel és öntözzük meg. A karfiol a letakart melegágyban tovább fejlődik. Erősebb fagyok beálltakor takarjuk le a melegágyat malmával vagy egyéb szigetelő anyaggal. A téli tárolásra szánt zöldséget néha ellenőrizzük és a helyiség szellőztetéséről sűrűbben gondoskodjunk. A takácsatkák áttelelési helyeit (farések) kenjük be az Arborol 3-százalékos oldatával. Cvíőela Alexej
