Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-04 / 44. szám

1978. november 4. SZABAD FÖLDMŰVES Ilyen iskolában öröm a tanulás Mint maroknyi vasszöget a jókora mágnespatkó, úgy vonzza a tanulni vágyó liatal fiúk százait egész Nyu­gat-Szlovákia területéről a Dvory nad Zltavou-1 (Udvard) Mezőgazdasági Szaktanintézet, amely nemsokára ün­nepli majd fennállásának 10. évfordu­lóját. Elöljáróban mindjárt felvetődhet a kérdés: mi a magyarázata ennek a va­­rázsos vonzerőnek? ... Találgotásokra nincs szükség. Nem hétpecsétes titok: az iskola ve­zetői részéről semmiféle hódító szán­dék nem ártogat — mint egyes test­vérintézmények berkeiből kiszivárgott —, hiszen tanulótoborzást úgyszólván nem is végeztek. Hogy enélkül is nagy számú fiatal mutatott meglepő érdek­lődést az itt tanulás iránt, hát az sze­rencse dolga. Meg az is, hogy a sok jelentkező közül módjukban állt kivá­­loganti a legrátermettebbeket... Annyi, azonban biztos, ez a nagy­község kellős közepén levő, korszerű oktatási intézmény jól felszerelt, s megvan minden előfeltétele az ered­ményes elméleti-gyakorlati oktatás­nak, a szabad idő célszerű és hasznos eltöltésének, a diákotthoni nevelésnek. Elég ehhez csupán annyit említeni, hogy a tanárok közül hét a mérnök (vagyis felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik), a nevelők pedagógiai képzettségűek, s a fiúk számára a tar­tós gyakorlati tudás elsajátítását ti­zennyolc mester szavatolja. Gazdag, sokéves gyakorlati tapasztalataik leg­alábbis erre következtetnek. A NAGY PLUSZ Kézenfekvő: ez az iskola nyilvános dicséretet érdemel. Hogy miért? Mert fennállásának nem egészen egy évti­zede alatt 971 végzős növendék hagy­ta el az intézetet, s közülük igen ke­vés fordított hátat a mezőgazdaság­nak. Tehát a tanárok, nevelők, meste­rek fáradozása, a „befektetett“ anya­gi-szellemi tőke nem volt hiábavaló. Sőt, busásan kamatozik a mezőgaz­daság, a társadalom javára. Mit bizo­nyít ez a tény? Azt hogy a végzett növendék tudásszintje megfelel a kö­zösségi, valamint a társadalmi elvárás­nak. Olyan fiúk kerültek ki az életbe, akik a szakmai-politikai tudás birto­kában képesek a reájuk rótt feladatok teljesítésére, az eléjük tornyosuló ne­­nézségek leküzdésére. Ami ehhez még hozzáadható: egy fedél alatt, testvériesen, jól megfér a szlovák és magyar iskola tanulóifjú­sága. Körükben ismeretlen fogalom a torzsalkodás, a nemzetiségi villongás. Gyakorlatilag érvényesül a CSKP he­lyes nemzetiségi politikája. Az iskola és a diákotthon falai között tág tere van az internacionalista szellemű ok­tatásnak és nevelésnek. A hét szlovák és öt magyar osztály kétszázhetven diákját egyetlen közös cél vezérli: minél alaposabb felkészü­lés jövő élethivatásukra, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Teszik ezt azért, hogy jő hírnevű iskolájuk, vá­rosuk, községük, mezőgazdasági üze­mük ne csalódjon bennük. Becsülettel helytállhassanak ott, ahová dolgozó népünk állítja majd őket. Jól tudják, hogyne tudnák, hogy manapság a szocialista mezőgazdaság szüntelen, gyors fejlődése elsősorban jól felkészült műszaki erőket kíván. Nos, ehhez a népes, több tízezres MŰSZAKI DERÉKHADHOZ ' tartozni, nagy-nagy büszkeség. És'ter­mészetesen, felelősséget is von maga után: a több-százezres, milliós értékű, nagy teljesítményű gépek, gépi beren­dezések nem mindegy, kinek a kezébe kerülnek, s miként üzemelnek, milyen gyorsan válnak üzemképessé, ha meg­­hibásodtak. Ezért kell oly szorgalmasan, állha­tatosan, szívósan tanulniuk a trakto­­ros-gépesítő szakon, három éven ke­resztül, hogy — tül a segédlevél meg­szerzésén — a mezőgazdasági üze­mekben ne érhesse őket kellemetlen meglepetés, csalódás. A négyéves idő­tartamú operátor-iskola érettségivel végződik. Többségük a mezőgazdasági üzemek állattenyésztő telepeinek gépi berendezéseit működteti, illetve javít­ja majd, hozzáértéssel, szakmai elhi­vatottsággal, s felelősségérzettel. S a­­zok, akikben továbbra is olthatatlan a tudásszomj, egy részük főiskolán, egyetemen folytathatja tanulmányait. A GYAKORLAT TESZI A MESTERT Szólásmondás tartja: gyakorlat teszi a mestert. Nos, a gyakorlati oktatásra különös gondot fordítanak. Tulajdon­képpen szakosítást vezettek be: míg a gyakorlati oktatás keretében a ta­nulók váltakoznak, a tanerők mindig ugyanazok. Ez nagy előnyt jelent, hi­szen kizárja az egy témakör magyará­zatában a különbözőséget, vagyis egységesít. A gyakorlati oktatásra a helyi AURÓRA szövetkezetben, valamint a Mikulási Állami Gazdaságban kerül sor. A velük való együttműködés igen jó. Legutóbb a járási AGROSTAV me­zőgazdasági vállalattal is szerződést kötöttek. Míg az előbbi két üzemben a traktoros-gépesítő szakmát tanulók kapnak „zöld utat“ képességeik, lele­ményességük kibontakoztatásához — például az idén 72 hektárnyi gabonát arattak le az iskola kombájnjával, s a gabonát be is szállították a felvá­sárló üzembe —, ami hozzájárul a fe­lelősségérzetük fokozásához, szakis­mereteik gyarapításához, az elméleti tudás gyakorlati összekapcsolásához. A mezőgazdasági üzemekben komplett munkát végeznek, a részükre kijelölt földparcellán a talajműveléstől a ter­mésbetakarításig minden munkát el­végeznek. S milyen újabb lehetőségeket kínál az AGROSTAV mezőgazdasági válla­lat? Főleg az operátor-jelölteknek? Igen jól jön majd az itt szerzett szak­ismeret, mert ha sikeresen leérettsé­giznek, s munkaviszonyba lépnek, új munkahelyükön jobbára az állatte­nyésztő telepek gépi berendezéseinek, gépeinek karbantartása lesz az egyik legfőbb feladatuk. Az Agrostav által elkészített istállókba a gépi berende­zések szerelésében segédkeznek, mint diákok. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NEVELÉSRŐL A közösségi és mozgalmi életre, kulturális tevékenységre, művelődésre a diákotthon nyújt elegendő lehetősé­get. A különféle vetélkedők, versenyek rendezésére is a nevelők, valamint az iskola Ifjúsági szervezetének vezető­sége serkent. A különféle érdekkörök — ateista, sport, testnevelési, műsza­ki, irodalmi stb. — tevékenysége is jobbára itt zajlik le. A honvédelmi' köré nemcsak az iskola falai között, belföldön, hanem az ország határain túl is. Például az utóbb említett kör tagjai már három ízben részt vettek a magyarországi Népszava Kupában; egyszer III. és kétszer I. helyezést vívtak ki, számos iskola csapatai kö­zül. A diákotthonban hetven tanulóra jut egy tévé és egy rádió. Színes té­véje is van az iskolának. Működik a SZISZ-klub. Most egy zenekar szerve­zésén munkálkodnak. A hangszerek máris rendelkezésre állnak. KÜLKAPCSOLATOK, SZAKGYAKORLATOK Az Udvardi Mezőgazdasági Szaktan­intézetnek gyümölcsöző az együttmű­ködése a velencei (MNK) és böhn­­hauseni (NDK) szakmunkásképző inté­zettel. Mintegy 30—40 diák jut el oda, kéthetes szakgyakorlatra évente. On­nét ugyanennyi jön ide. Baráti kap­csolatok szövődnek, személyesen, s levelezéssel folytatódnak. így jut kife­jezésre a gyakorlatban az internacio­nalista szellem ápolása, a baráti kap­csolatok elmélyítése, szilárdítása. Igen jó érzés leírni: az udvardi szaktanintézet növendékei közül éven­te a legjobb 140—150 fő ves& részt kül- és belföldi üdülésen. A szorgal­mas diákok eljuthatnak a Szovjetunió­ba, a Német Demokratikus Köztársa­ságba és Magyarországra. Természete­sen, ezeknek az üdüléseknek a költsé­geit a Parasztszövetség fedezi. El­mondható, nagy jelentőségű szociális vívmány ez a fiatal nemzedék számá­ra. // Őszi munka, gondokkal E cikkben távolról sem törekedhet­tünk a teljességre. Nagy kár, hogy a diákokkal, távollétük miatt nem tud­tunk elbeszélgetni. Társadalmi mun­kán voltak. Ez a tevékenységük már a mostani tanévben 14 ezer órára te­hető. Ennek nagy hasznát vették fő­leg a helyi és a környékbeli mezőgaz­dasági üzemek, hiszen leszüreteltek kétszáz mázsa fűszerpaprikát, s te­mérdek szőlőt. Ugyancsak említésre méltó — és di­cséretükre válik —, hogy a SZISZ- szervezet kezdeményezésére a tanu­lók, szülők és tanárok közös összefo­gással 'kézilabda-, röplabda- és futó­pályát, valamint egy 25 méter hosszú úszómedencét készítettek. Természe­tes, hogy ez nemes, hazafias cseleke­det. A tanulók maguk is meggyőződ­hetnek arról, mekkora erő rejlik az összefogásban. No meg az is nagyot nyom a latban, hogy a tanév kezdete óta egyetlen diák sem fordított hátat az iskolának. Igenis, ilyen iskolában öröm a ta­nulás! N. KOVÁCS ISTVÁN Szorgalmas emberek Igazi „vénasszonyok nyara“ köszöntötte a mezőgazda­­sági üzemek dolgozóit. Ki is használták a nyárinak is beillő időt. Gépek monoton zúgásától volt hangos a ha­tár. Folyt a cukorrépa-betakarítás, a fűszerpaprika szü­retelése, a búzavetés. Szorgos felnőttek, diákok munkál­kodtak a földeken. Bandri Ferdinánd, a salai (Vágsellye) BARÁTSÁG szö­vetkezet dolgozója vetés közben örömét fejezte ki afe­lett, hogy kedvezőre fordult az időjárás. így azután a részükre kijelölt földterület bevetése, százhetven hek­táron, nem okozott különösebb nehézséget. A vetés agro­technikai határidejét sem lépték túl. — Tiv éve dolgozom itt, segédmunkásként — újságol­ta —, megszoktam, már nemigen mennék máshova. Fia­talabb koromban Csehországban is dolgoztam. Jól keres­tem. ötvenkettőben megnősültem. Azután jöttek a gye­rekek, egymás után három. Hazajöttem. Felépítettem egy kétszoba-összkomfortos családi házat. Rákérdeztem, mire fordítja szabad idejét. — Szabad időm? Az nincs. Megyek a pénz után. Nem azért, mintha itt nem keresnék eleget. A feleségem ház­tartásbeli. A gyerekek már felnőttek, önálló családi éle­tet élnek. Tudja, egy percig sem bírok tétlenül lenni. Már évek óta, vasárnaponként — ha szállítmány érke­zik a vasútállomásra, műtrágya, vagy másféle — a kira­kodást vállaljuk a barátommal. Fiatal házas, neki még jobban kell a pénz. Ki a barátja? Morovics Tibor, aki szintén a szövetke­zetben dolgozik. Az elnök felkérésére végezte el a trak­toros tanfolyamot, s szerzett vezetői jogosítványt. Nem­csak a traktort vezeti, gépjavító is. Közben Papp László is megérkezett, aki a talajműve­lést végezte. Éppen csak megállt, majd fordult a géppel, s jelezte: nincs idő most a diskurálásra. A többiek is dologhoz láttak, hogy minél előbb jelenthessék: befejez­ték a munkát, a kitűzött feladatot szakszerűen, becsü­lettel teljesítették. Iparkodtak, hogy a kukorica sürgős betakarítási mun­kájából is méltóképpen kivegyék a részüket. \ NAGY TERÉZ Kelet-Szlovákia trebiíovi (Tőketere­­bes) járásának mezőgazdasági üzemei­ben — tisztelet a kivételnek! — meg­késett az őszi kalászosak vetőágyának előkészítése. Vagyis az ütem lelassult, mégpedig a szója, a napraforgó, a cu­korrépa betakarítása miatt, a kukori­cáról nem is beszélve. Mivel a búza­vetést a végtelenségig halasztgatni nem lehet, épp az agrotechnikai ha­táridő lejárása miatt, a mezőgazdasá­gi üzemek szakágazatvezetői, agronó­­musai kénytelenek voltak változtatni az eredeti vetésforgón, s olyan föld­területeket, dűlőket vetéshez előkészí­teni, amelyek már hamarabb felsza­badultak ... Az így bekövetkezett késedelmet nagy teljesítményű erőgépek terepre irányításával, nyújtott és éjszakai mű­szakok beiktatásával igyekeztek be­hozni. Mint Koleszár elvtárs, a jmi főagronömusa tájékoztatott, nemcsak a vetés, a terményszállítás okozott az átlagnál több gondot, hanem a mun­kát nehezítő időjárási viszonyok is. Nemcsak a nappalok rövidebbek, ha­nem a szárazság is sokkal több embe­ri és gépi erőt igényelt. Node ezeken a nehézségeken azért mindenképpen úrrá kell lenni, még­pedig színvonalasabb, rugalmasabb munkaszervezéssel, gépek fokozottabb Galgóczy Tibor, Fulajtár Bernét, efsz-elnök. kertészeti csoportvezető. átcsoportosításával, üzemen belül s az üzemek még szorosabb együttműködé­sével, s ha erre szükség mutatkozik, a védnökségi üzemektől kért gép- és szállítóeszközökkel stb. Mert az ősz nemcsak leckét ad föl, hanem vizs­gáztat is, részrehajlás nélkül, a maga módjánj Különféle kibúvó, siránkozás bizony nem segít. VÉGSŐ NEKILENDÜLÉS A közelmúltban Veiké Kapušany (Nagykapos) szövetkezetében is jár­tam, s a vezetők iránt érdeklődtem, hogy az őszi munka hogylétéről tájé­kozódjam. — Nagy szerencséje van — mond­ták. — Ha később jön, már nem ta­lálja itt a „vezérkart“. Épp arról ta­nácskoztak, amire On kíváncsi. — Valóban, együtt találtam őket. A legfontosabb tennivalókat tűzték ki, miután összegezték az eredményeket. Galgóczy Tibor efsz-elnök elmon­dotta, hogy a végső nekilendülés van már csak hátra. A kukorica betakarí­tására, valamint a mélyszántásra kell a figyelmet összpontosítani. A többi munkát jobbára már befejezték. A KERTÉSZETBEN sokkal aggasztóbb a helyzet. Száz­hét hektáron termesztettek zöldséget. Fulajtár Bernét, kertészeti cso­portvezető, az ég felé emelgeti az öklét: — Itt van a nyakunkon a sok áru és nem kell a kutyának se... — majd elsorolja, hogy a termérdek káposzta, karfiol, paprika, zeller átvételére ugyan van szerződésük a Zeleninával és a Frucona konzervgyárral, amit az idén teljesítettek is, de az idén rend­kívül bőséges a termés. A többletet nem vásárolják fel. — Mennyi zöldségről van szó? — Mennyiről? Negyven vagon ká­posztáról, negyvenezer karfiolról, négy vagon paprikáról, s tíz hektárnyi zel­lerről. Bizony, jő lenne, ha ezen a helyze­ten az illetékesek nemcsak elgondol­kodnának, hanem minél előbb csele­kednének. Hiszen zöldségből az idén nem termett annyi, mint az előző években, szlovákiai méretben. Bőség problémája-e valójában, vagy csupán áruelosztás és továbbszállítás kérdé­se? .. A vitaminárunak semmiképp sem szabad Csáky szalmája sorsára jutni, tönkremenni! ELÉGEDETTSÉG? DOLOGSÜRGETÉS, NEMDE?! Malý Horeš (Kisgéres) határában P á 1 Vince főagronómus arról tájé­koztat, hogy elégedett az őszi munkák ütemével. Ezt jobbára arra alapozza, hogy sikerült ezer vagonnyi takar­mányt biztosítaniuk az állatállomány részére, s még vagy kétszáz vagonra valóval számítanak. A kukorica beta­karítását nemrég kezdték meg, s 45 mázsás hozamátlag elérésére van kilá­tás. Ennyit irányoztak elő az éves ter­melési tervükben is. Amint mondotta a főagronómus, a búzavetés is az ütemterv szerint ha­ladt. Ám a búzavetés agrotechnikai határideje lejárt. Most már csak az a kérdés, vajon mennyi vetnivaló ma­radt a határidő lejárta utánra... Az idei ősz nem nagyon kényezteti el a mezőgazdasági üzemek szakembe­reit. Elégedettségre sincs nagyon ok. Ám a dologsürgetésre, az őszi mun­kák minél előbbi befejezésére — a mélyszántást is beleértve — annál in­kább. (illés) A vetőgép ellenőrzése közben. Fotó: — kalifa— Zöldségszüret A kocsi lassan begördült a vlkyi (Vők) kertészet udvarára. Horváth Sándor, a tomášovi (Fél) szövetkezet főkertésze leállította a motort. Kiszáll­tunk. Az őszi nap még árasztotta su­garát, de már nem volt elég ereje, hogy a szeles, hűvös levegőt felmele­gítse. Csodálkozva tekintettem körül. A kertészet kihalt és néptelen, sehol egy lélek. Pedig az egymás mellett sorakozó parcellákon a szépen fejlett káposzta, karfiol és zeller szedésre várt. — Ebédelni mentek, de hamarosan itt lesznek — mondotta megnyugta­tóan a főkertész, aki már huszonnégy éve dolgozik a szövetkezet kertészeté­ben. — Ebben az öthektáros kerté­szetben tizenöten dolgoznak. Mind idevalósiak. Így hát ebédre hazajár­nak. A hosszabb ebédszünetet behoz­zuk, mivel tovább dolgozunk. Ha sür­get az idő, akkor gyakran naplemen­téig is itt szorgoskodunk. — Hogyan alakult az idei termés? —• érdeklődtem. — Bár az időjárás nemigen kedve­zett, mégis jó termést értünk el. Ok­tóber derekáig a nyolchektáros ker­tészetünkből — mert még a féli részle­gen is három hektárunk van — több mint négyszáznyolcvan tonna zöldsé­get adtunk át a szenei Zeleninának. A bevétel pedig meghaladta az egymil­lió százezer koronát. Ezzel már az idei tervet teljesítettük Is. Pedig még hátra van a vörös- és télikáposzta, meg a zeller szedése. Ezeket a termé­nyeket a Zelenina által megszabott időterv szerint szedjük ki és szállít­juk el. — A termés csupán a paradicsom­ból volt gyengébb. Éppen ezért kissé bántott is, hogy az utolsó — mintegy huszonhét mázsás — fuvart a sládko­­vicovói (Diószeg) konzervgyár nem vette át. Pedig minőségileg megfelelt. Beszélgetésünk közben lassan bené­pesedett a kertészet. Az asszonyok egymás után jöttek a kis irodahelyi­ségbe, hogy lerakják holmijukat. Na persze még néhány szót is váltottak. A férfiak azonban szétszéledtek, ki-ki a maga dolga után ment. Csak Deme­ter Jóska bácsi jött be terepszemlére. Már az ajtónál állva megjegyezte — a nyugdíjasokkal ne foglalkozzon, azok már nem érnek semmit. Rövid terefere után/ korát megha­zudtolva, fürgén távozott, hogy a dél­ben abbamaradt munkát folytassa. Megtudtam, hogy a szövetkezetben — megalakulása óta — állattenyésztő­ként dolgozott. Két éve nyugdíjas. De odahaza nincsen nyugta, ezért még mindig a kertészetben szorgoskodik. — Tartja-e a lépést Jóska bácsi a fiatal ,ügyes asszonyokkal? — kíván­csiskodtam. — Apámmal gyakran együtt dolgo­zunk — mondja Schmeidler Margit —, dé a munkában én sem tudom felven­ni vele a versenyt, pedig húsz éve dolgozom a kertészetben, s van már elég gyakorlatom. — Látja, hogyan sietett — veszi át a szót Demeter Márta —, nehogy le­maradjon. Ugyanis normára dolgo­zunk. — Pedig nem könnyű munka — folytatta Margit — most például a zellert szedjük, naponta összesen há­rom mázsát. Bizony jól megdolgozunk. Otthon legjobb lenne már csak pihen­ni, de hátra van még a háztartás. A legrosszabb ilyenkor ősszel, pa­naszolják mindnyájan. A ködös, nyir­kos, szeles időben bizony a legmele­gebb öltözék sem nyújt elegendő vé­delmet. Ezt pedig az egészség sínyli meg. Horváth Mária bekötött nyakkal érkezett. Torokgyulladása van, de azért mégis dolgozik, mert hát az ősz valamenylüket sürgeti. A termést még idejében biztonságba kell helyezni. A nehéz munka ellenére Demeter Cecília, Kasznovics Éva, a legfiatalabb Fejes Ilona és a legidősebb Mucska Anna, valamint a többi is azt vallja, hogy a kertészetben szívesen dolgoz­nak. Jól megértik egymást. A főker­tész valamennyiükkel elégedett. Mert ami a legfontosabb, szorgalmasak, tel­jes odaadással dolgoznak. Erről pedig a legjobban az eredmények tanúskod­nak. —klam— i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents