Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-28 / 43. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. október 2Ь. Eredmények, gondok és távlatok egy nagygazdaságban Mezőgazdasági termelésünk fejlesztése megköveteli, hogy a termelés korszerű, nagyüzemi módszereinek meghonosításával sikeresen elégítsük ki társadalmunk növekvő igényeit. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az igényes, de teljesíthető feladatok valóraváltásához nagy politikai és szakmai hozzáértés szükséges. Mai értelemben, a termelés fejlesztésének politikai jelentősége mindenekelőtt a szervezés színvonalában, vagyis a célnak legjobban megfelelő összpontosításban és egy-egy körzet termelésének a feltételeire alapozott szakosításban Jut kifejezésre. Mezőgazdasági viszonylatban ennek a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangjában kell kidomborodnia. Konkrétan a növénytermesztésnek elvárt módon kell takarmányokkal kiszolgálnia az állattenyésztést. A helyzet azonban némely járásokban, illetve gazdaságokban nem ennyire egyszerű. Főképpen azokban a gazdaságokban nem, amelyekben a termelés néhány szakosított ágazatra terjed ki. Igényt támasztunk a gazdasággal szemben, hogy kellő földterületen termeljen kalászos' gabonát, s ebből minél jobb hozamot érjen el, azonban szemes kukoricából is elvárjuk tőle a jó termésátlagot. Alapjában véve ez a helyes, hiszen szemes terményekből önellátásra kell törekedni. A bökkenő azonban abban van, hogy egyes gazdaságokban a speciális növények túl nagy választékának termelési feladata mellett nem marad elegendő jő minőségű föld a terimés, főleg az évelő takarmányok termesztésére. Valahogy ilyen a helyzet a svodini (Szőgyén) szövetkezetben is. Ebben az évben kalászos gaboná-, ból kimagasló terméshozamot értek el. „Nem kevesebb mint száz vagonnal termett több belőle terven felül“ — jegyezte meg Galo Gusztáv elvtárs, a szövetkezet főállattenyésztője. Mindamellett, hogy ebben az évben a körzetben is gondot okozott a csapadék hiánya, ezer hektárt jócskán meghaladó szemes kukoricájuk van és hatvan mázsás hektárhozamra van kilátás (májusi morzsoltban), azonban abrakra nagy szükségük van, mert ebben az évben csak sertéshúsból ezerhatszázötven tonnát kell értékesíteniük. Ugyanakkor népes baromfi- és szarvasmarha-állományukat is el kell látni takarmányokkal“. Mint tudjuk, a baromfi a jó termelőtápra nagyon igényes. így a szarvasmarha az egyedüli, amelynél takarékoskodni lehet és — mivel nincs más megoldás — kelll Az abraktakarékosság azonban csak akkor ésszerű, ha a szarvasmarha részére van elegendő jó minőségű tömegtakarmány. Mivel Szőgyénben a szarvasmarhák létszáma több mint kétezerhétszáz és ezernél több tehenük van, nagyon sok terimés takarmányt kellene tartalékolniuk. A helyzet azonban eléggé bonyolult, mivel ebben az évben a takarmánynövények nem nyújtják a tervezett mennyiséget. A szarvasmarha-állomány részére összesen tizennégyezer tonna jó minőségű szilázsra volna szükségük ahhoz, hogy a tehenek évi tejhasznossága elérje a háromezer litert, s a szarvasmarhák napi súlygyarapodása a hetvenkét dekát. Ennyi szilázs bekészítésére azonban még akkor sincs kilátás, ha erre a célra a cukorrépa öszszes melléktermékeit s a kukoricaszárat is felhasználják. Az a valóság, hogy a szarvasmarhák takarmányozására már mpst is kevés a készlet. Alig várták, hogy szalmával keverten a répafejet és a cukorgyári nyersszeletet etethessék. így az összmennyiségnek körülbelül csak a fele kerülhet a silókba. Előreláthatólag a szilázs összmennyisége tizenegyezer tonna körüli lesz. Ebből a jő minőségű silókukorica csupán hatezer tonna. Ha ugyanis a cukorrépa — amelyből négyszáz mázsás hektárhozamot terveztek — beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket, akkor nem fájna a fejük. Sajnos azonban ebből a terményből csak kétszáz mázsás hozamra van kilátás. EŽ pedig azt jelenti, hogy melléktermékekből is csupán a fele várható. Terimés takarmányokból tehát mintegy háromezer tonna, vagyis másfél hónap szükséglete hiányzik. Mi tehát a teendő? Ilyen körülmények mellett nagyon nehéz jósolgatni, hiszen a lehetőség erősen behatárolt. Jó lesz, ha ebben az évben tehenenként elérik a kétezernyolcszáz literes tejátlagot, hiszen az állatok még a fenntartó adagot sem nagyon kaphatják! Ezért nincs más megoldás, mint a nagyon szigorú takarékosság. A főállattenyésztő és a többiek még nem is oly régen azon fáradoztak, hogy a télen leromlott szarvasmarhák erőnlétét visszanyerjék. Most újra kezdődhet a küzdelem. Hányszor felsóhajtanak a gazdaságban, hogy ha már ez a körzet természetes csapadékban nem bővelkedik, az illetékesek miért nem gondoskodnak olyan nagy hatósugarú öntözőhálózat építéséről, amely némileg ellensúlyozná a szárazság következményeit. Ha öntöznének, akkor az állatokat télen nem kellene kényszertakarmányadagon tartaniuk! A takarmányhiányt télen a szalma ízesítésével is ellensúlyozzák. Ez azonban csak azonnali, tehát kényszermegoldásnak tekinthető. Nem lehet távlat. Tény, hogy a takarmányozásban a szalmával a jövőben is számolni kell, azonban olyan minőségű öszszetevők is kellenek hozzá, amelyek energiát, húst és tejet termelnek. Jó hasznú utódokat szalmatakarmánnyal ugyanis nem nevelhetünk. Kielégítő termelési eredményt csak jó takarmánnyal érhetünk el. Ebben a gazdaságban azonban összesen háromezerhatszáz átszámított számos állatot tartanak s a takarmány hiánya mellett férői hely-problémákkal is küzdenek. Ez azt követelné, hogy az állatokat minél előbb korszerűbb farmra helyezzék. Ez is segíthetné a termelés fellendítését. Erre ugyanis legjobb példa a korszerű ötezres üzemközi sertéshizlalda, ahol a KA-HYB sertésekkel nagyon jó eredményeket érnek el. A napi súlygyarapodás jócskán túlszárnyalta az ötven dekát és egy kiló hús termeléséhez csak 3,7 kiló abrakot használnak. Tulajdonképpen ez tette lehetővé, hogy évente ötszáz mázsával több vágóállatot értékesíthetnek. A kiutat abban látják, hogy ezerkilencszáznyolcvankettő végéig korszerű, nyolcszáznegyven férőhelyes tehénfarmot építenek. Ezután egy ötszáz férőhelyes üszőnevelde építése is napirendre kerül és öntözhető, intenzív szántóföldi legelőt is telepítenek. A keresztezett állomány ezt jól meghálálja. Azzal a törekvéssel, hogy szilázsból a lehető legjobb minőséget tartalékolják, s minél kisebb legyen a tárolási veszteség, betonból építenek silóvermeket. Ebből is jól látható, hogy a szövetkezetben addig nem nyugszanak, amíg a szarvasmarhák, illetve a tehenek hasznossága el nem éri a megkívánt színvonalat. A célt szolgálja egyebek közt az is, hogy október közepén egy korszerű, tízezer literes hűtőtankkal felszerelt tejcsarnokot adtak át. Ez nagyon időszerű volt, mert a múltban a tej többsége — hűtőberendezés hiányában — csak második minőségi osztályban került a feldolgozó üzembe. Az új tejhűtő beindítása után nem lesz akadálya annak, hogy a tej teljes szállítmánya első minőségi osztályú legyen. Ezzel a gazdaság többletjövedelemhez juthat, s ezáltal tulajdonképpen ugyan enyhén, de mégis növekszik a tehenészet termelésének a jövedelmezősége. HOKSZA ISTVÁN ❖ ❖ ❖ v ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A. ❖ ❖ ♦I* ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦!» ❖ ❖ v ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * ❖ v ❖ * [♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *!♦ *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* »1* * *1* V^r A gyengébb eredmények okai Ai utóbbi években a Bratislava** vidéki járásban is megtették az első lépéseket az állattenyésztés összpontosítása és szakosítása felé; Ez örvendetes jelenség, mert megvalósításával az egyes ágazatok gyorsabban fejleszthetők és jobb eredmények érhetők el. Igen ám, csakhogy ez a fejlődési folyamat aránylag lassan megy végbe. Ezért — sok esetben — a szövetkezetekben inkább a távlati tervekről, mint kész tényekről beszélnek. Igaz, az állattenyésztés összpontosítása hosszabb időt vesz igénybe, mint a növénytermesztésé. Az iparszerűen működő, korszerű állattartó telepek kiépítése nem megy egyik napról a másikra. A tenyésztői munka egészen a végtermék értékesítéséig egy-egy termelési folyamat átszervezését, összehangolását kívánja meg. Hasonló problémákkal küzdenek a Podunajské Biskupice-i (Pozsonypüspöki) Barátság Efsz-ben. Ugyanis a távlati tervek szerint az állattenyésztést szarvasmarha-hizlalásra szakosítjták. Milyen intézkedésekre került sor ez Ideig a szakosítás terén? Mindazok az Intézkedések, amelyeket megvalósítottak a szarvasmarha-hizlalás fejlesztésére irányultak. Ebből kifolyólag a sertéstenyésztés fejlesztésében előbbrelépés nem történt. De mivel tenyészteniük kell, úgy küszködnek, ahogy tudnak. —A sertésistállók öregek, a belső berendezéseket ki kellene cserélni. Az istállók átalakítására, jobb munkakörnyezet kialakítására nincs lehetőség, ezért munkaerőhiánnyal küzdünk. Nincsenek megfelelő, jó állatgondozók, sőt akadnak olyanok is, akik munkahelyüket átjárónak tekintik. Gyakran váltakoznak, itt hagyják a szövetkezetét, hiszen a fővárosban ezernyi munkalehetőség akad — mondotta Aujeský Július főállattenyésztő. A tenyésztésben fontos szerep jut a tartástechnológiának. Ettől függ tulajdonképpen a malacelválasztás, a súlygyarapodás, a takarmányok értékesítése, a jó erőnlét. Az utóbbi időben ezek a tényezők kedvezőtlenek; ami kihat az eredményekre is. Ilyen körülmények között az egyre növekvő feladatok teljesítése a szövetkezetnek komoly gondot okoz. Az idén háromszázharminc tonna sertéshúst ikell kitermelniük. Ezt a mennyiséget csakis a létszám növelésével tudják elérni. — Sajnos a malacelválasztás, a napi súlygyarapodás sem éri el a megfelelő színvonalat. Egyrészt azért, mert az elöregedett istállók túlzsúfoltak, márpedig közismert, hogy a szakszerű állattartás egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelő férőhelyek kialakítása. E nélkül még kellő színvonalú gondozással és takarmányozással sem érhető el kimagasló eredmény. Hiszen a sertéstenyésztési eredményekét elsősorban a fiaztató istálló és a malacnevelde tartástechnológiája befolyásolja legnagyobb mértékben. A fiaztatóban a kismalacok erősek, egészségesek, de a malacneveidében nem fejlődnek megfelelően, mert egy ketrecben tíz választott malac helyett negyvenöt is van. A gyenge eredmények másik oka a takarmánytápok rossz minőségében, a tápok összetevőinek gyakori váltakozásában rejlik. Ennek következtében gyakori a hasmenés és növekszik az elhullás. Szerencséjük, hogy a szövetkezet a főváros mellett van, így a tejfeldolgozó üzemből savót, az étkezdékből pedig hulladékokat szerezhetnek be. Ezeket megfelelően feldob gozva, felmelegítve etetik a malacokkal. így a múlthoz viszonyítva javult a napi súlygyarapodás és csökkent az abrakfogyasztás, ami a hús gazdaságosabb termeléséhez vezetett. Míg tavaly az előhizlaldában harminchat deka átlagos napi súlygyarapodást értek el, az idén tizenhat dekával többet, a hizlaldában pedig négy dekával többet a tavalyi átlagnál. Ezek után a legfájóbb kérdés került szóba, a malacelválasztás. Egy anyától évi átlagban tizenhat és fél malacot választanak el. Ezzel az eredménnyel nem elégedettek. Okát a nem megfelelő tartástechnológiában látják. A törzsállományt kétszázhúsz darab szlovák fehér nemes és landrasse sertés keresztezéséből származó utód képezi. A kocák négy istállóban vannak elhelyezve, nyolc dolgozó felügyelete alatt. A telepet lehetetlen rendszeresen ellenőrizni. Nehéz követni hol fordul elő hiba. Megnövekedett feladataikat elsősorban a tervezettnél több sertés tartásával érik el. A törzsállományon kívül átmeneti kocákat is tartanak, melyeket egyszeri el lés után meghizlalnak és értékesítenek. A hizlalda részére süldőket iá vásárolnak. Húseladási tervfeladataikat a harmonogram szerint teljesítik, Szeptember végéig ikétszázhúsz tonna sertéshúst adtak a közellátás részére, ami arra enged következtetni, hogy a problémák ellenére igyekeznek jól gazdálkodni. —nt—< Fontos feladat a korai burgonya termesztésének fellendítése Hazánkban a burgonya fontos népélelmezési cikk. Hiánya esetén közellátási gondokkal küzdünk. A korai burgonyával való ellátás régen okozott olyan gondot, mint ebben az évben. A burgonyahiánynak egyik oka a szélsőséges időjárás. De csak az egyik oka. Gazdaságok egész sorát találhatjuk a korábbi koraiburgonyatermő tájon. Az idén sok helyen már egyáltalán nem, vagy csak néhány hektáron termelték a fontos növényt, pedig az ország szükségletét itthon kellene megtermelni. Sokat vár ebben a tekintetben népgazdaságunk a terebesi járástól, ahol hagyománya van a korai burgonya termesztésének. A mezőgazdasági üzemek vezetői több okra hivatkoznak: más növényfajtákra szakosítottak, mások pedig a megfelelő gépsorok hiányára hivatkoznak. A harmadik csoportba tartozó panasz szinte mindenütt elhangzik. A korai burgonya értékesítése és jövedelmezősége bizonytalan. Az egyik gazdaság vezetője így fogalmazott: a több termés nem nagyobb jövedelmet hozott, hanem több gondot okozott... Az utóbbi években sok szó esett a népgazdasági és a csoportérdekek összhangjáról. Mindenekelőtt ennek a sorrendjéről. Első tehát a népgazdasági érdek. A korai burgonya termesztésénél azonban nem mindig ez volt a fő szempont. Pedig ha itthon nem termelünk elegendő burgonyát, kénytelenek vagyunk azt külföldről behozni! Tény, hogy a nagy területen végzett korszerű, szakosított termelésé a jövő. Vajon nem idő előtt mondtak-e le több helyen a hagyományoshoz még közel álló, az egyszerű, olcsó gépeket alkalmazó korai burgonya termeléséről? Húsz-harminc hektáron okszerű trágyázással, kis költséggel elfogadható eredményeket érhetnének el. Közfogyasztásra húsz-harminc vagon burgonyát termelhetnének évente és közben a szakosított nagyüzemek fölfejlesztenék termesztését. A koraiburgonya-termelés minden mezőgazdasági üzemben — a kenyérgabona, a cukorrépa és a kukorica korszerű termelésének megoldása után — több figyelmet érdekelne. A korai burgonya termesztésének a terebesi járásban vannnak jó példái. A élenjárók között van a vojanyi, a lelesi és a cejkovi szövetkezet. A kormány úgy támogatja a korai burgonyát termelő gazdaságokat, hogy százötven koronáig terjedő pótlékot fizet mázsánként. A gazdaságok egy évre előre tudják, milyen költséggel, milyen áron értékesítik a burgonyát, s ez nagy biztonság a termelő számára. Közepes termés esetén már jövedelmező a korai burgonya termelése. Természetesen van még teendő a termelés hatékonyabbá tételében, a jő vetőguméval való ellátásban, s a felvásárlást is rugalmasabbá, biztonságosabbá lehetne tenni. A vajáni szövetkezetben az idén száztizenöt hektáron termeltek korai burgonyát, mégpedig Saskia fajtát negyvenöt, Pressit tizenegy, Primát tizennégy, Sosnát öt, Grutlát tizennégy és Krasavát huszonhat hektáron. Annak ellenére, hogy a Ressi és a Saskia fajták lefagytak és három hetet késett az érés, ezekből a fajtákból mégis százhúsz mázsás hektárhozamot értek el. De végeredményben a százmázsás hektárátiaggal az utébbi évek legjobb termését érték el, tizenhárom mázsával többét a tervezettnél és száztizenöt vagon burgonyát értékesítettek, amiért a közös gazdaság kétmillió háromszázharmincezer koronát kapott. A vajániak évről évre túlszárnyalják az előirányzott hektárhozamot. Kevés a munkaerő, mert a vajáni ipari üzemek nemcsak helyből, hanem az egész Ung vidékéről elvonják a munkaerőt. Ennek ellenére sikerült időben betakarítani a burgonyát. Ez köszönhető főleg a Jas cipőgyár, a Likotex szövőgyár és a hőerőmű dolgozói segítségének. Rezes Sándor szövetkezeti elnök véleménye szerint a jövedelmezőség a korai burgonya esetében már a százmázsás hektárhozamnál kezdődik?! De hogy valóban jó jövedelemforrás legyen, hektáronként legalább százhatvan mázsás átlagtermést kellene elérni. A hozameltérések a talajok típusának, szerkezetének, a termőfajta képességének különbözőségéből adódnak. A gazdaságokban ez harmincszázalékos eltérést okozhat. A gondok ismeretesek. A helyzet azonban már ma sem olyan, hogy ne volna érdemes szakszerűen, megfelelő hozammal burgonyát termelni. A tervek szerint a vajáni szövetkezetben a javuló feltételek hatására ötven hektárral növelik a korai burgonya vetésterületét. Azonban a járás többi gazdaságában, ahol lehetőség kínálkozik a korai burgonya termesztésére, ne feledkezzenek meg róla a tervezésnél. ILLÉS BERTALAN <^=I A šahyi (Ipolyság) Vörös Lobogó Efsz-nek negyvenöt hektáros szőlészete van. A gazdaság ipolyságl és tesmagi részlegén összesen huszonkét hektáron terem szőlő, túlsúlyban Olasz rtzling, Peszeki leányka, Zöld veltelini és Rizlingszilváni. Jakab Lajos vincellér és Dudás Magda segédvincellér (a képen) nyolc tonna körüli átlaghozamra számítanak. Foto: —bor
