Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-28 / 43. szám

Éljen és virágozzék szocialista hazánk! Hatvanéves népeink köiös állama A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom világraszóló győzelme bizony­ságul szolgáit az elnyomott népeknek és nemzeteknek, igazolta, hogy meg lehet szabadulni a nemzeti és az osz­tályelnyomás béklyóitól. Ez természe­tesen nagy hatással volt az Osztrák— Magyar Monarchia elnyomott nemze­teinek nemzeti felszabadító harcára is. A cseh és a szlovák nemzet, főleg azonban a forradalmi erők harca is ellenállást nem tűrő kibontakozásnak indult, sürgetve az Osztrák—Magyar Monarchia széthullását, a csehek és a szlovákok önálló és közös hazájá­nak megszületését. A forradalmi mun­kásosztály, az oroszországi proletariá­tus példája nyomán azt a célt követ­te; hogy a függetlenné váló (közös ha­za a dolgozó nép boldogulásának for­rása legyen, tehát abban olyan társa­dalmi rendszer létesüljön, amely men­tes a nemzetiségi és osztályelnyomás minden formájától. A nemzeti burzsoázia, amelynek megfeleltek a monarchia létéből ere­dő feudálkapitalista viszonyok, s így csupán politikai befolyásának és gaz­dasági hatalmának megszilárdításához akart feltételeket teremteni, mindad­dig míg nem vált egyértelműen lehe­tetlenné a monarchia széthullásának megakadályozása, csak nemzeti auto­nómiát igényelt. Amikor azonban lát­ta, hogy a nemzeti felszabadító moz­galom össznépi jelleget öltött és kü­szöbön volt az önálló csehszlovák ál­lam megszületése, a szociáldemokrata párt jobboldali opportunista vezetősé­gének álforradalmi magatartása miatt, a nemzeti felszabadító mozgalom élé­re furakodott. Ennek következtében tehát a hatvan évvel ezelőtt, 1918. ok­tóber 28-án kikiáltott Csehszlovák Köztársaság, a cseh és a szlovák nem­zet első önálló és közös állama, a ka­pitalista társadalmi viszonyok megtes­tesítője lett. A forradalmi munkásosztály a köz­társaság megalakulása után sem adta föl a harcot. Általános sztrájkokkal, a politikai tüntetések sorozatával küz­dött azért, hogy a felszabadult közös haza a szocialista fejlődés útjára tér­jen. A szociáldemokrata párt oppor­tunista vezetősége azonban nem tudta és nem is akarta a dolgozó tömegek harcát győzelemre vezetni, osztály­békét és nemzeti egységet hirdetett, míg végül Is átengedte a hatalomgya­korlást a burzsoáziának. Ha tehát vá­laszt (keresünk arra a kérdésre, hogy az első Csehszlovák Köztársaság ab­ban az időben, amikor a forradalmi átalakulás belső és külső feltételei egyaránt megvoltak,^miért nem tért a szocialista fejlődés átjára, akkor egy­értelműen arra a megállapításra ju­tunk, hogy a társadalom forradalmi átalakulását azért nem lehetett meg­valósítani, mert a munkásosztálynak nem volt forradalmi marxista-leninista pártja, amely az új társadalmi rendért folyó harcnak élére állt volna, hogy azt az oroszországi bolsevikok Déldá- Ját követve győzelemre vezesse. A hatvan évvel ezelőtt született Cseh­szlovák Köztársaság tehát burzsoá köztársaság lett, a fejlődő csehszlo­vák társadalmat nemzetiségi és mind jobban élesedő osztályellentétek jel­lemezték. A burzsoázia nem tudta és nem is akarta megoldani a nemzetiségi kér­dést, sőt az oszd meg és uralkodj jelszóhoz igazodva mesterségesen szí­totta a nacionalizmust, a nemzetek és a nemzetiségek közötti ellentéteket. A dolgozó nép kizsákmányolása óriási méreteket öltött s azt a kistermelők eladósodása, a munkanélküliek szá­mának szüntelen növekedése, a meg­élhetés feltételeit kereső dolgozók százezreinek kivándorlása kísérte. Mindettől függetlenül, ha a társa­dalmi fejlődés szempontjából ítéljük meg a helyzetet, akkor arra a követ­keztetésre jutunk, hogy a Csehszlo­vák Köztársaság polgári-demokratikus rendszere a monarchiánál haladóbb volt, tehát a cseh és a’szlovák nem­zet nemzeti felszabadító mozgalmával, a Csehszlovák Köztársaság létrehozá­sával egy lépést tett előre a társadal­mi fejlődés útján. Rendkívüli jelentő­séggel bírt a forradalmi munkásmoz­galom fejlődésére, hogy az uralkodó burzsoázia, amely mértéktelen falánk­ságát az egyenlőség, testvériség és szabadság jelszavakkal leplezte, kény­telen volt eltűrni a munkásosztály tényleges élcsapatának, a forradalmi marxista-leninista párt, tehát Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának megala­kulását és legális működését is közel két évtizeden keresztül. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a bolsevizálódás folyamatában megtisztította sorait a jobboldali op­portunista elemektől, engesztelhetet­len harcot vívott a kizsákmányolás, a kisembereket sújtó adóterhek ellen, szervezte, eszmeileg felvértezte és vezette a munkásosztályt, s a kizsák­mányolt tömegek széles rétegeit a jobblétért, a társadalmi haladásért fo­lyó harcra. Már az ezerkilencszázharmincas évek elején mind jobban nyilvánva­lóvá vált, hogy a Csehszlovák Köztár­saság függetlenségét a német fasiz­mus agressziója fenyegeti. Az uralko­dó burzsoázia az ország érdekeit ve­szélyeztető fő tényezőt azonban nem a fasizmusban, hanem a munkásosz­tály forradalmi harcában látta. így aztán a válságos pillanatban, amikor a köztársaság létéről volt szó, a nyu­gati szövetségeseivel — az angol és a francia burzsoáziával való egyetértés­ben — lemondott hazánk függetlensé­gének védelméről, kiszolgáltatta a köztársaság népeit a német fasizmus­nak és csatlósainak, a szlovák kleri­­kál-fasizmusnak és a Horthy-fasiz­­musnak. Egyedül Csehszlovákia Kom­munista Pártja figyelmeztetett a fa­sizmus térhódításának borzalmas kö­vetkezményeire és a széles körű nép­front létrehozásával minden lehetőt elkövetett a köztársaság védelmében. A válságos napokban a Szovjetunió is hű szövetségesünknek bizonyult, fel­ajánlotta segítségét hazánk független­­ségéiíek védelmében, ezt a segítséget azonban a csehszlovák burzsoá kor­mány visszautasította. Csehszlovákia Kommunista Pártja azáltal, hogy ha­zánk függetlenségének harcos védel­mezője, majd az ellenállási mozgalom és a nemzeti demokratikus forrada­lom, vagyis a Szlovák Nemzeti Felke­lés és a Cseh Népi Felkelés ihletője, szervezője és vezetője volt, a társada­lom vezető erejévé formálódott. Ez­zel magyarázható, tehát pártunk és a kommunisták hazafias helytállásával, hogy hazánknak a dicső Szovjet Had­sereg általi felszabadítása után a nép­akarat érvényesült, a független és szabad hazánkban népi demokratikus államrendszer lett. A nemzetáruló burzsoázia vagyonának kisajátítása és a kulcsipar harminchárom évvel ez­előtti államosítása egyértelműen iga­zolta, hogy a megújhódott Csehszlo­vák Köztársaság hozzálátott egy új társadalmi rendbe való átmenet poli­tikai és gazdasági feltételeinek foko­zatos megteremtéséhez. Ezt a folya­matot nem tudta megakadályozni az 1948-ban kirobbantott ellenforradalmi puccs sem, mely végül is a dolgozó nép hatalmának megszilárdulásához, a nemzeti demokratikus forradalom betetőzéséhez, a szocialista fejlődés útját megnyitó dicső Februári Győze­lemhez vezetett. Szocialista építő munkánk társadal­mi, gazdasági életünk minden terén gyökeres változásokhoz vezetett. Ha­zánknak fejlett ipara és korszerű mezőgazdasága van. Ismeretlen foga­lom a munkanélküliség és jól, kultu­rált (körülmények között élnek az em­ШШЯЯШШШ ШВШ HA ELEGENDŐ IS, PAZAROLNI MÉGSEM KELL! Gazdaságosan Korunk egyik fontos, de nem egyetlen energiahordo­zója, az élet, a termelés minden terére kiható energia­­forrása, a villanyáram. Fogyasztása a fejlődéssel párhu-. zamosan egyre nagyobb. Hiszen nemcsak a lakások, köz­utak, gyárak és üzemek világítását látja el, hanem a gépek, a berendezések, tömegközelekedési eszközök mozgatásának energiaforrása is. Vasúthálózatunk ma; már nagyobbára villamosított, alig látni szénnel fűtött gőzmozdonyt. Itt van a szén, mely a kőolaj mellett nem csupán fűtő-/ anyagként hasznosítható. Nagyobb a .jelentősége mint vegyipari alapanyagnak, de ugyanakkor nélkülözhetet­len kohászati kellék is. Emellett a villanyáram előállítá,­­sában a hőerőművek egyik fűtőanyagaként szintén jelen­tős szerepet tölt be. S mivel kitermelhdtő készlete világ­viszonylatban egyre csökken, gazdasági fontossága mind jobban növekszik. Szénnel fűtünk sok háztartásban, különösen falvain­­kon, annak ellenére, hogy egyre nagyobb tért hódít a naftafűtés, illetve ahol erre lehetőség nyílik, a gázfűtés is. A hűvösebb időjárás beköszöntésével minden eszten­dőben megújuló kérdésként lép előtérbe a téli időszak fűtőanyag-ellátásának problémája. És nem elszigetelt, országonként elhatárolt, hanem mindinkább világméretű, kérdéssé válik. Hiszen kevés olyan ország van, amely a fűtőanyag- és az energiahordozók készleteit tekintse saját termelésből tudná kielégíteni a népgazdaság egyre nagyobb igényeit, a rohamosan növekvő fogyasztást.­Nem mondhatjuk, hogy hazánk túl gazdag lenne az energiahordozók tekintetében. Emellett a tudományos­műszaki haladás mind fokozottabb igényeket támaszt az energiatermelés iránt, hogy a szükséglet • fedezhető le­gyen. Szénbányáink termelése azonban éppen az állandó munkaerő-hiány következtében az utóbbi időben képte­len a tervezett szénmennyiséget biztosítani. Habár Hő­erőműveink többsége a Szovjetunió baráti támogatását tükröző és nekünk szállított jelentős mennyiségű kőolaj feldolgozása melléktermékeként nyert mazuttal üzemel, még mindig sok szenet használunk el a villanyáram ter­melésére. Meglevő, vízierőműveink a szükséges energia­­termelésnek csupán töredékét adják. De maradjunk a,szénnél, amely napjainkban a háztar­tások egyik legfontosabb fűtőanyaga. Falvainkon is, pe­dig itt lehetőség nyílik olcsóbb és könnyen elérhető fűtőanyag beszerzésére. Régebben a falvak lakói alig vettek szenet,rfhlááfen-a közeli erdő elegendő fűtőanyagot szolgáltatott. A fakitermelés során fennmaradt hulladék, rőzse, száraz gallyak mind megannyi jól hasznosítható fűtőanyag, ami valóban nem került sokba. Csak ki kel­lett menni, érte az erdőbe. Ez az ariyagtartalék ma is megvan. Igaz a fa fűtőér­téke a, szénnél jóval kisebb, de bőven akad belőle. Csak nem használjuk ki kellőképpen ezt a lehetőséget. Pedig napjainkban, amikor a szén és a többi energiahordozó gazdaságos^felh^sználását központi párt- és állami szer­veink elsődleges, feladatként minden polgárunk figyel­mébe ajánlották, lényegében a takarékosságnak egyik módozata.. A gazdaságosságra törekvés nagyobb takarékosságot követel. .Takarékosságot a fogyasztás, különösen az ener­giafogyasztás minden terén. S így a téli időszak előtt,­­ha takarékosságot-említünk, jusson eszünkbe a fűtő­anyag, a szén, a villanyáram is. Ésszerűen, gazdaságos felhasználásukkal, megfontolt takarékossággal, de ugyan­akkor á,.látások' kellő hőszigetelésének biztosításával, a fűtőtestek, a kémények és a fűtést szolgáló egyéb be­rendezések kifogástalan állapotával mindannyian komoly mértékben járulhatunk hozzá a fűtőanyag és az energia­­szükséglet tökéletes fedezését célzó országos igyekezet sikeréhez. Mert ha van is elegendő a fűtőanyagból, szén­ből, fűtőolajból és villanyáramból, pazarolnunk mégsem kell. A takarékosság itt is helyénvaló. (obenau) PATHÖ KAROLY Gerstner István rajza. berek. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1969-től formálódó új vezetősé­gének bölcs irányításával, a kommu­nista párt vezető szerepének követke­zetes érvényesítésével rövid idő alatt felszámoltuk a jobboldali opportunis­ták és revizionisták ellenforradalmi mesterkedései által előidézett társa­dalmi válság káros következményeit és joggal állíthatjuk, hogy az utóbbi tíz esztendő folyamán mind a gazda­ságfejlesztésben, mind pedig a társa­dalmi élet minden területén, tehát a szocialsta demokrácia fejlesztésében is nagyszerű eredményeket értünk el. Létrejött és megszilárdult a cseh és a szlovák nemzet, valamint a hazánk­ban élő nemzetiségek együttélésének új formája, melyet az együvétartozás tudatából fakadó testvéri összefogás, a kölcsönös bizalom, az egyenrangú­ság és az egyenjogúság gyakorlati ér­vényesülése, és a közös célokért ki­fejtett közös igyekezet jellemez. Ha­zánk nemzeteinek egyenrangúságát és nemzetiségeinek egyenjogúságát ga­rantálja a szövetségi államrendszer­ről szóló alkotmánytörvény, valamint a nemzetiségi alkotmánytörvény, a­­mely tíz évvel ezelőtt, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának ötvene­dik évfordulóján született. Társadalmi és gazdasági életünk fejlesztésének távlatait, a fejlett szo­cialista társadalom építésének irány­vonalát a CSKP XV. kongresszusa ha­tározta meg. Távlati szempontból, is nagyon biztató jelenség, hogy dolgo­zó népünk ezt a programot magáévá tette, s annak megvalósítása nyomán az életünk minden területén új győ­zelmek, nagyszerű eredmények szü­letnek. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának hatvanadik évfordu­lóját tehát a boldog jelen és a még boldogabb jövendő jegyében ünnepel­jük.

Next

/
Thumbnails
Contents