Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-21 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. október 21, 14 • VADÄSZAT ф VADÄSZAT • VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф A napokban Bednárik Lajos elnök** kel és Capárik László vadászgazdával az andovcei vadásztársaság tevékenységéről beszélgettünk. Elmondták, hogy a vadásztársaságnak tizenhét tagja van, s összesen ezerhetvennyolc hektáron gazdálkodnak. A tagság önzetlen jó munkájának az eredménye, hogy a nyúlállomány minősége és szaporulata jó. Ennek velejárójaként valamivel többet lőhettek ki mint tervezték. Nyúlból ötszázharminchatot lőttek és háromszáztizenegyet élve fogtak be. Megemlítették azt is, hogy fácántörzsállományuk szintén jó. Ez tette lehetővé hétszáznyolcvhnôt darab kilövését. A számlálás alkalmával azonban 'kiderült, hogy őzből több van mint tervezték. Részben azért, mert ez a vad itt jó életteret talált, ami kedvező a szaporodásához. Az elmúlt években „kímélték“ az őzállományt, hiszen tízzel kevesebbet lőttek ki miipt a terv előirányozta. Persze ehhez nagyban hozzájárult a nagy kiterjedésű kukoricaültetvény is, ahol az őzek 'kitűnő búvóhelyet találtak, s ennek következtében a .vadászok nem lőhettek ki annyit, amennyit a terv előirányzott. Több vadásztársaság vezetője megemlítette, hogy körzetében kicsi a fogolyáilomány. Az andovceieknek azonban ilyen gondjaik nincsenek.' A vadgazda ezt annak tulajdonítja, hogy náluk a vegyszerektől most már kevés fogoly-csibe pusztul el. Több olyan használata ugyanis tiltott a mezőgazdaságban, amely korábban eléggé nagy károkat okozott a vadállományban, s így jobb lett az életfeltétel. A vadásztársaság körzetében — változó létszámmal — túzok is tartózkodik. A hatvanas években mintegy száz darabot tartottak számon, jelenleg azonban tíz-tizenöt van belőle. A túzok ugyanis tavasszal mindenekelőtt olyan helyre rakja fészkét, ahonnan szemmel tarthatja az egész környéket. Fészkelésre azonban nemegyszer a kukoricaföldet választotta, így a talajmunkáknál a fészek tönkrement, és a túzok eltávozott. A körzet bőséges vadállományát egészíti ki a vadkacsa, mely szívesen tanyázik az ottani vizeken, az idősebbek azonban átváltanak a Vág folyó nagyobb kiterjedésű vizére, ott telepednek le, s ezzel tulajdonképpen gazdagítják más körzetek állományát. A vadásztársaság — 1971-ben — próbaképpen tizenegy üregi nyulat telepített a körzet egyik tizenkét hektáros területére. Az új jövevény itt jól érzi magát. Ma ugyanis több mint száznegyvenet tartanak számon belőle, már lőhetik is. A vadbőség velejárója, hogy a vadásztársaság sikeresen teljesítheti hústermelési és -eladási tervfeladatát. AZ elmúlt évben például közellátási célokra kétezer hétszázhetvenhárom kiló vadhúst adtak, vagyis a kilőtt zsákmánynak hatvankilenc százalékát. Az eredményekért mindnyájuknak meg kellett küzdeni. Az elmúlt évben például társadalmi akciókban kétezerhétszáztiz órát dolgoztak le. A mezei vadak téli ellátására 2,5 hektáron cirkot és kukoricát termeltek. A szárBednárik Lajos, Daiío František és Kocsis Lajos a fácánnevelde építésénél. Egy vadásztársaság életéből A vadászházban szervezett kiállítás részlete, háttérben Kiss Józseffel. nyas vadaknak tizenkét, az őzeknek pedig hat etetőt, több sózót készítettek. Ebben az évben fácánneveidét is létesítettek, s abban huszonhét tojót és három kakast helyeztek el. Idol keltetési eredményük átlagosnak, vagyis tapasztalatszerzésnek tekinthető. A vadvédelem szempontjából eléggé sok gondot okoz részükre a kóbor macskák és kutyák sokasága. Eddig harmincnégy kóbor macskát és öt kutyát lőttek ki a vadászterületen. Nagyon sikeresnek bizonyult az a vadászati kiállítás, amelyet a komárnói Dunamentt Múzeummal az andódi vadászházban közösen szerveztek. Bemutatták ott a környék állatvilágát, azoknak az életmódját stb. Számtalan fénykép és kitömött állatpéldány mutatta be az érdeklődőknek a ma már ritka vadakat, védett állatokat stb. A kiállítás anyagának jelentős hányadát Andovcéről Kiss József gyűjteményéből, fényképanyagából válogatták ki. A fiatalember ugyanis a Dunamenti Múzeumnak külső munkatársa és szabad idejében szenvedélyesen gyűjtöget. A kiállítást hatszázan nézték meg. Köztük több iskola diákjai is megtekintették. Az iskolák jól jártak, mert a tanítás segédeszközeként megkapták a kitömött állatpéldányokat. A vadásztársaság mindenekelőtt a vadászat hónapjában, de más alkalmakkor is rendkívüli figyelmet fordított a népszerűsítő propagandára. Ehhez két faliújságot tartanak fenn. Szívélyes és gyümölcsöző az együttműködés a vadásztársaság és a földművesszövetkezet között. Idényben a vadászok segítenek a terménybegyűjtésben. Ugyanakkor nem feledkeznek meg saját vadászházuk környékének rendben tartásáról sem. Gyakran előfordul, hogy a vadászok egy-egy kilőtt fácánban légpuskasörétet találnak. Ilyen „fegyverrel“ mindenekelőtt a fiatalkorúak lövöldöznek. Eleinte a faluban röpködő madarakat célozgatják, 'később pedig kimerészkednek a határba is és ott nagy kárt tesznek a szárnyas vadban. Többen „átfúrt“ légpuskával mennek 'ki, amely nagyon veszélyes fegyver a gyerek kezében. Elszomorító, hogy egyes szülők nem törődnek gyermekeikkel, s ennek következtében azok szabadon garázdálkodhatnak. Ezért a felelősség őket terheli! A mezei vadak károsítóinak második csoportjába a motorosok tartoznak. Ezek az utakon átfutó állatok elgázolására és megszerzésére törekednek. A vadásztársaság tagjai mind a lesipuskásokat, mind a motorosokat szemmel tartják, és mindent megtesznek azért, hogy a bűnösök ellen eljárást indítsanak. Ezzel védik a köz vagyonát. P. J. PLAVEC HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Póruljártak A nappalok még enyhék, melegek voltak, de éjszakára, amint az már szeptemberben lenni szokott, eléggé lehűlt a levegő. Pedig horgászásra ez az idő a legalkalmasabb, mert ebben az időszakban kapnak legjobban a halak. Például a csukák általában az őszi és téli hónapokban a legfalánkabbak, s ezért horgászásuk gyakran sikeres. A csuká'k e tulajdonságával teljesen tisztában volt Lajos és Pista is, akik egy munkahelyen dolgoztak. Mivel itt dolgozott az SZHSZ helyi szervezetének elnöke is, úgy gondolták, hogy fölösleges hivatalos engedélyt váltani, mert hiszen az elnök kollégájuk. Tehát vigan rótták a folyóvizek partjait és „feketén“ emelgették ki a szebbnél szebb halakat. Az egyik szeptemberi napon Pista — akinek ötletért nem kellett a szomszédba menni — azzal a javaslattal lepte meg Lajost, hogy kikölcsönzik az üzem tulajdonát képező csónakot, szereznek egy emelőhálót, vásárolnak egy zseblámpát, ezt a csónak orrára szerelik, mert így könnyebben jutnak zsákmányhoz. Az ötlet Lajosnak is tetszett, de azért voltak ellenvetései a kivitelezést illetően. A dolgot persze titokban kellett megszervezni, nehogy az illetékesek tudomására jusson. Hozzáláttak a terv megvalósításához. Ezt igen megkönnyítette az a körülmény, hogy az üzemi bizottságnak a folyópart közelében üdülője volt, a csónak pedig ott ringott a vízen. Ezután nap mint nap együtt voltak és másról nem is tudtak beszélni, mint a közelgő halászatról. Hetek teltek el, amíg sikerült mindent előkészíteni, de végül is együtt volt a kellék a vízreszálláshoz. Erre egy késő szeptembert estén került sor, amikor a terepet már kiszemelték. Kockáztatni persze nem akartak, ezért a folyópart közelében — minden eshetőségre számítva — olyan helyet szemeltek ki, ahol a fák védelmet nyújtottak. Koromsötét éjszaka vágtak neki a dolognak, s ez kedvezett. A csónak lassan siklott a víz sima tükrén. Arra azonban ügyeltek, hogy az evezők nyomán a legkisebb zaj se keletkezzék. Sikerült elérniük a kijelölt helyet, fölszerelni a csónak orrára az emelőhálót és a villanylámpát. Az idő pedig közben múlott. Minden úgy ment mint a karikacsapás. A negyedik emelésnél sikerült is két szép példányt a szákba tenni. Pista azonban félszemmel állandóan a partot figyelte, nehogy meglepetés érje őket. Amikor ismét emelésre szánták el magukat, arra lett figyelmes, hogy gyufaláng lobban, majd hirtelen kialszik. Azonnal cselekedni kellett. Előbb a lámpát oltották el, majd a hálót vonták be a csónakba, ezután zajtalanul egészen a partoldalig eveztek. Ekkor már beszédfoszlányok és lépések zaja is hallatszott. A lépések egyre jobban közeledtek a vízparton, a beszélgetés hangosabbá vált, de éppen azon a helyen megszűnt, ahol a két jóbarát rejtőzködött. — Az előbb mintha fényt láttam volna a víz felületén! — szólalt meg az egyik, a vízparton levők közül. Lajos és Pista pedig lapult a csónakban, még lélegzeni sem mertek. — Én közelebbről is megnézem! — szólt a másik, akinek hangjából a horgászszövetség elnökét ismerték föl. Az előbbi személy lejjebb ereszkedett a vízparton, de kisvártatva közölte a többiekkel, hogy nem lát semmi rendkívülit. Amikor ismét fenn volt társainál, egy 'korábbi ellenőrzés sikerének elbeszélésébe fogott. Ogy látszik, hogy útjuk nem volt sürgős, mert ismét cigarettára gyújtottak, hogy elűzzék a szemtelenkedő szúnyoghad tolakodását. Talán már jó húsz perc is eltelt, mire továbbindultak, a két jóbarát pagy megkönnyebbülésére. 'Ugyanis amikor a vízparton levők egyike kijelentette, hogy lejjebb ereszkedik, hogy közelebbről lássa, mi történt, a két jóbarát nyakig merült a folyó vizébe. Amint az ellenőrző szervek eltávoztak, a vízben levők azonnal a csónakba szálltak és lassan, óvatosan megindultak az üdülőház irányába. Alig várták, hogy egy kis forró teát ihassanak. Az volt a szerencséjük, hogy mielőtt elindultak halászni, ruhát cseréltek, s így nem kellett vizes ruhában hazamenni. Azt mondani sem kell, hogy másnap reggel mind a ketten megfázva érkeztek a munkába és egész nap tüsszögtek. Arról azonban mindketten mélyen hallgattak, hogy milyen körülmények között fáztak meg. Ezt a horgászkalandot csak évek múlva mesélte el Lajos és Pista, de megfogadták, hogy soha többé nem vesznek kezükbe horgászbotot. Még a folyóvizek környékét is elkerülik. Szavukat be is tartották! Andriskin József Szerencsés horgászok Mul’ad közelében, az Ipolyban két helybeli horgásznak, Vámos Ferencnek és Vámos Tibornak kedvezett a szerencse. Tibor egy százöt centiméter hosszú, 6,70 kilós, Ferkó pedig kilencvenhat centiméter hosszú, 6,82 kilós csukát fogott. A képen Vámos Tibor látható, zsákmányával. Budai József A csuka horgászata A csuka természetrajza meghatározza a horgászásé nak módszerét is. Amikor még nem nagyon hideg a víz, villantót használjunk, vagy jó mozgású woblert. Ilyenkor még gyors a csuka és jó a látása is. Később, amikor már lehűlt a viz, esetleg deres hajnalokra ébredünk, kezdjünk élő csalival horgászni. A hideg vízben lelassul a csuka mozgása, már nem kíséri a villantót, látása is romlik, tehát jobb, ha éhes szája élé vezetjük az élő falatot. Ha pergetünk, tartsuk be az aranyszabályt, hogy a kiszemelt vízterületet legyezöszerüen pásztázzuk át. A villantót nem kell sem túlságosan messzire, sem túlságosan mélyre engedni, mivel a csuka partközeiben keresi a fedezéket, a villantóra is ott kap. Az is gyakori, hogy csak a harmadik-negyedik vontatásnál hajlandó a felkínált műcsalit elkapni. Ha peregtünk, álljunk takarásba és — mindig a víz árnyékos oldalán kezdjük el a horgászatot. A csuka horgászatára a kora reggeli és a kora délutáni órák a legalkalmasabbak Borult, párás időben egész nap hajlandó a vadászatra. A kiszemelt vizterületet lehetőleg egymagunk cserkésszük be. A zajtól megugrik a csuka, s ha nem is tud elmenekülni, fedezéket keres, ahonnan még a leginger lőbb csali kedvéért sem hajlandó előbújni hosszú Ideig. Pergető horgászatnál is ajánlatos 10—15 centiméter hosszú fémelőkét beiktatni a zsinór és a villantó közé. Arra is ügyeljünk, hogy a forgókapocs valóban forogjon, nehogy a villantó forgása megsodorja a zsinórt. Ha élő csalit használunk, kétféle módszert is követhetünk. A hagyományosat, amikor bevetjük a csalit és a szerencsére bízzuk, megtalálja-e a csuka, vagy sem. A másik, amikor élő hallal mártogatunk. Egy-egy bevetésnél öt-tíz percig „sétáltatjuk“ a csalit, majd néhány métert továbbhaladunk és újra felkínáljuk. Így a parti sáv minden négyzetméterét átkutathatjuk és legtöbbször meg is találjuk a csukákat. Nagyobb folyókon a parti kőhányások és más kőépítmények környékét kutassuk át. A csalit másfél két méter mélységig engedjük le. Általában Ilyen mélységekben találjuk meg a nagyobb példányokat, a kisebb csukák a vízszélekbe is kimerészkednek. A csalinak szánt halat (a hal ivadékát és a védett halat nem szabad csalinak használni) többféleképpen tűzhetjük horogra. Ha a hátuszony alá akasztjuk a horgot, ingerkeltő lesz a psalihal mozgása, és sokáig eleven marad, feltéve, ha a gerincoszlopot nem sértjük meg a horoggal. Mivel a csuka általában derékban szereti elkapni a prédát, biztosabb az akadás is. A hármas horog használata azért előnyös, mert kevesebbet kell várni a nyelésre, s nem kell majd a hal torkából kibányászni horgunkat. Minél kisebb a horog okozta sérülés, annál tovább élve tartható — bilincsre kötve — a zsákmány. -mix-
