Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-14 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. október 14,

14

MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф

Neveljünk jó méhanyát!

Az elmúlt néhány év alatt lehetőség adódott, hogy kirpóbáljam az anyanevelés többféle módját. Először a természetes rajzás során nevelt anyabölcsőkkel igyekeztem tapasztalatokat szerezni, aztán következett a kivágott lépdarabkák anyanevelési módszere. Bevallom, hogy a sikereim mellett nemegyszer sikertelenség is előfordult.

Vagy öt éve egy szovjet méhészlapból értesültem arról, hogy ott igen jó eredményeket érnek el a kétálcás anyaneveléssei. Tudjuk, hogy a tcnyészanyag beadása után a dajkák nem rögtön látnak hozzá az álcák etetéséhez, s így ezek néhány óráig éheznek. Ezért ajánlatos az idős álcák kicserélése fiatallal.

Ma kevés az olyan méhész, aki csak méhészkedéssel foglalkozik, ezért olyan módszert kell választanunk, amelyik jó is és egyben kevés időt vesz igénybe. Én az egyszeri pete-, vagy álca-áthelyezéses anyanevelésnél maradtam.

Ennek a fontos munkának legfontosabb, mondhatnám úgy is, egyik alapfeltétele, hogy ismerjük a tenyészcsaládot és jó tulajdonságú családot válasszunk tenyészcsaládnak. Meg kell jegyeznem, hogy a nevelő család jó tulajdonságát az új anya nem mindig tartja meg. Minőségét részben befolyásolja a neveléssel elkövetett hiba. Előfordulhat az is, hogy egy jó családtól gyengébb teljesitményű anya származik. Hasonlóan fontos, hogy a dajkacsaládnak sok méze, virágpora és fiatal méhe legyen. Nem feltétlenül fontos, hogy rajzási hangulatban legyen, mert a rajzási hangulatot azzal kelthetjük, ha a családot a tenyésztés elkezdése előtt két nappal erősen leszűkítjük és akár van hordás, akár nincs, nagy adaggal serkentjük.

Serkentésre csakis mézet használok. Utána a családot anyátlanitom, vagy az anyát a kaptár egyik részében elrekeszelem, s az anyanevelés elkezdése után a rekeszt anyaráccsal helyettesítem.

Szeretném megemlíteni, hogy a család jó tulajdonsága alatt nemcsak azt értem, hogy az jó mézgyűjtő legyen, hanem más tulajdonságait is figyelembe veszem. Az utóbbi időben pl. igen nagy gondot fordítok arra, hogy a család jó virágpor- és propoliszgyűjtő is legyen.

Amikor a dajkacsaládot nevelési állapotba hozom, megkezdem a tenyészanyag előkészítését. Az előre elkészített mesterséges anyabölcsőket (szaküzleteinkben kaphatók) két tenyészlécre vagy az anyazárkák dugójára ragasztom, majd minden bölcsőbe kevés pempőt teszek. Gondot fordítok arra, hogy а ретро egy-, vagy legfeljebb kétnapos bölcsőből származzon, amikor az még egészen híg. Tudjuk, hogy a méhek anyaneveléskor a különböző korú álcákat különböző sűrűségű pempővel etetik, kezdve a leghígabbtől a sűrűig. Tudniillik más a pempőtermelő család, és más a dajkacsalád. Nemrégen előfordult, hogy vegyes pempőt használtam álcázás előtt, mert kevésnek találtam az egynapos bölcsőből nyert pempőt. Sajnos, az eredménnyel nem voltam elégedett, és ezért állítom, hogy a sikeres álcázás egyik titka a fiatal álca és a híg ретро.

Amikor a pempőt a bölcsőbe helyeztem, berakom az álcákat. Ügyelek arra, hogy az álca egy-, legfeljebb egy és fél napos legyen. Ha ennek megállapítása nehézséget okozna, akkor előre petéztetű tokot alkalmazok ismert korú fiasításra. Így pontosan ismerem a peték, illetve az álcák korát és ki tudom számítani az anyák kikelési idejét. Legjobb ha álcázáskor 18—23 °C közötti hőmérséklet van és nincs száraz meleg. Az utóbbi időben gépkocsin próbáltam álcát szállítani (az említett hőmérsékleten) 30 km-es távolságból. Ez csaknem károsodásmentesen sikerült .

A tenyészkeretet, vagy a zárkák dugóit az előre elkészített családnak adom be, lehetőleg füst használata nélkül. Igyekezzünk a tenyészkeretet a fészek középső részébe elhelyezni, ahol azt a fiatal méhek gondozásba veszik.

A beadás harmadik napján ellenőrzőm a bölcsőket. A huszonhárom-huszonöt beadott bölcsőből rendszerint csak a legfejlettebb tizenötöt hagyom meg, a többit eltávolítóm, majd a tenyészkeretet ótteszem egy erős család mézkamrájába, amennyiben az anyaráccsal van elkülönítve a fészektől. Ha a dajkacsaládot újabb sorozat nevelésére akarom felhasználni, a mézkamrába négy különböző korú Hasítással rendelkező lépet is teszek, a rajta levő méhekkel együtt. Ezek gondozzák a bölcsőket. ]ó ha a tenyészkeretet a negyedik keret közé teszem.

A dajkacsaládnál figyelmesen ellenőrzők minden lépet. A nevelt anyabölcsőket eltávolítóm, majd újra tenyészanyagot adok be. Ily módon négyszer egymás után is kihasználhatom a dajkacsaládot, ha hetenként legalább egyszer a családot fedett, valamint nyitott fiasításos keret beadásával erősítem. Ezáltal a fiatal méhek utánpótlását biztosítom. Amikor a család befejezte a nevelést, akkor vagy viszszaadom az anyát, vagy pedig fiatal bepárzottat adok neki.

Álcázás után a tizedik napon az anyabölcsőket zárkába helyezem fahogyan mondani szoktam, iskolázom), esetleg egyenesen családokhoz adom anyabölcső védővel. Ezt magam készítem el. A zárkába kevés cukorlepényt és tíz-tizenkét méhet is behelyezek. Ezzel azt a célt követem, hogy a méhek melegítsék a bölcsőt, az anya kikelése előtt a bölcső végéről a viaszt eltávolítsák és a kikelés első pillanatától kezdve gondozzák az anyát.

Fontosnak tartom, hogy a dajkacsalád kijárója anyaráccsal legyen védve. Nemegyszer előfordult már a kóbor anyáknak a családokba való bekerülése, és a munka fölösleges lett.

A kikelt anyákat az első napon páruztatókba helyezem, majd negyvennyolc óra „rabságuk“ után az esti órákban helyezem őket állandó helyükre. Kikelés után az anyát a szakirodalom szerint tíz-tizenkettedik napon felhasználhatják. Ennek ugyan nem vagyok híve, mert a fiatal, fürge anya gyakran megpróbálkozik megszökni a családtól és a család szökés közben elpusztítja. Nemegyszer előfordult már, hogy az állandó helyére tett anya a harmadik-negyedük napon visszatért a pároztatóba. Ez a méhész számára nemkívánatos.

A leírtakban sok ismeretet találhat a kedves olvasó. Legfontosabb feladatomnak nem is azt tekintem, hogy sok újat mondjak az anyanevelésről, hanem az a célom, hogy a kérdést közelebb hózzam a méhészekhez és hasznos propagandát fejtsek ki az egyszerű és jó anyanevelés érdekében.

PERHÄCS JÓZSEF, Biel

A méhek, beporzó tevékenységükkel, jelentős mértékben hozzájárulnak a növények termésének fokozásához. Beporzó tevékenységüknek nagy szerepe van a gyümölcsösökben is, ahol a termésnek mintegy nyolcvan százaléka a méhek segítségének köszönhetői Számos országban jutalmazzák a növények beporzását. így van ez már régebben a CSZSZK-ban is.

A méhtermékek, mint méreg, a pempő, a propolisz, a viasz stb. fontos ipart nyersanyagaink. Többnek közülük jelentős szerep van a gyógyszergyártásban is.

Mint ismeretes, a méz könnyen emészthető, gyógyhatású élelmiszer. Azt akarjuk, hogy minél több méhterméket termeljünk. Ide kívánkozik azonban a kérdés: Milyen feltételeket biztosítunk méheinknek a termelés fokozásához? A méhek tőlünk — a jó kezelésen kívül — csak tiszta levegőt, állandó jó legelőt Igényelnek.

Szlovákiában vannak olyan területek, ahol a fő és — gondolom — egyedüli mézelő növény — a repcén kívül — az akác. Ha pedig az akác nem mézel — mint ebben az évben — és ba a méhész helyhez kötötten ménészkedik, akkor nem marad más választása, mint egész évben etetni. Jobb a helyzetük azoknak, akik erdő mellett méhészkednek vagy vándorolnak.

Vannak, akik a kezdő két sikertelen év után felszámolják méhállományukát, mert ráfizettek. Az ilyen embereket nem a méhek szeretete, hanem a

Problémák

mézhozam, tehát a jövedelem ösztönözte. Ezek a haszonlesők. Az Igazi méhészt a sikertelen év sem keserítiel. Azt szokták mondani, hogy a kedvtelés bizonyos áldozattal jár. Ez igaz. Ha azonban a ráfizetés nagy, akkor a kedv alábbhagy. Kedvetlenség főleg a déli körzetben észlelhető. Azt mondják, hogy sikertelen évből kissé sok volt! Főleg a nyugdíjasoknak nincs miből ráfizetni a méhészetre.

Számos iskolázást szerveztünk arról, hogyan kell gazdaságosabban méhészkedői, pempőt szedni stb. Gyakran felteszik a kérdést, hogy mire jó ez, ha nincs elegendő méhlegelő és ennek bővítésével senki sem foglalkozik! Központilag ugyan javasolják, hogy szorgalmazzuk a mézelő növények vetését, teremtsünk kapcsolatot az efsz és ág vezetőivel, de próbálkozásaink sikertelenek!

Szemtanúi vagyunk annak, hogy méhészetünk hanyatlik. Ennek legnagyob okát abban látjuk, hogy a természeti csapással tönkretett legelőt nem pótoljuk. Mezőgazdászaink, és lehet, hogy kutatóink sem foglalkoznak azzal, hogy a mezőgazdasági egységek mézelő takarmányt is termelje-Amit egyszer a fejébe vesz, attól nemigen tudja eltántorítani semmi, így volt a méhészkedéssel is. Mielőtt nekifogott volna, azt nézte, hogy merre vehetné az irányt, ha egy dolgozó méh megkerülte őt, most meg könyékig nyúlkál a kaptárban.

— Hogyan lett méhész? — érdeklődtem Pankovics Mihály bácsitól.

— Az úgy volt, hogy gyerekkoromban az erdészetre

jártam napszámba. Tizenkét éves voltam, amikor Horvát erdész két méhcsaláddal ajándékozott meg. Ügy emlékszem erre, mintha tegnap történt volna. Egyszer az erdész megkérdezte, miként méhészkedem. Erre azt válaszoltam, hogy ha nem szúrnának olyan erősen, minden rendben volna., Erre az öreg kacagni kezdett, és azt mondta: „Ide figyelj, fiam, ha nem szúrnának, akkor mindenki méhészkedne ...“ Ezen kissé elgondolkoztam. Hogy őszinte legyek, kezdetben nemcsak azzal volt baj, hogy időnként bedagadt a fél szemem. Akkoriban még azt sem nagyon tudtam, mit kell tennem. Úgyhogy a második évben rávetettem magam a könyvekre, addig forgattam a sok szakkönyvet, hogy tizennégy éves koromban már magam készítettem kaptárt.

Ezeket a kertben mesélte Pankovics Mihály, Rád község tapasztalt méhésze. A kaptárok a gyümölcsfák alatt sorakoztak. Hamarjában vagy százat számoltam meg. Vendéglátóan a házába invitált egy kis mézkóstolóra. A falon elismerő oklevelek és kitüntetések sorakoztak. Legjobban az „Érdemes méhész“ kitüntetésnek örült. Ilyen kitüntetése a trebišovi (Terebes) járásban csak hat méhésznek vanl

— A kaptár nem elegendő... Szakanyag nélkül ma már semmire sem rpggy az ember! Van a falumban még hat méhész és Bodrogközben sokan méhészkednek, nem modom, köztük sokan értik a mesterséget, ózonban nem sokan képezik tovább magukat, s ez pergetéskor meglátszik. A galántai Medosszal egy mázsa virágporra is szerződtem és a vállalást teljesíteni fogom. A járásban egyedül foglalkozom pempőtermeléssel. Tavaly 1,25 kiló pempőt termeltem.

Pankovics Mihály beszámolót tart.

— Milyen ára van a pempőnek?

— Egy kiló pempő tizenötezer korona. A virágpor kilójáért 60 koronát fizetnek. Méhmérget is szedek. Évente egy kilót szoktam szedni. Jól megfizetnek érte. Kilója harmincezer korona.

Tíz gyereke közül csak Béla, Miklós és Géza fiának van némi hajlama a méhészkedéshez, a többinek nincs hozzá türelme.

— A fiatalok manapság már idegenkednek a méhészettől. Talán nem is tudják, milyen szép és hasznos szenvedélytől fosztják meg önmagukat. Mór öt család is elegendő ahhoz, hogy jövedelmező legyen. Persze, aki méhet tart, annak értenie Is kell hozzá, meg szeretnie is kell őket. Újabb és újabb betegségek ütik fel a fejüket, azok ellen idejében kell gyógykezelni a roéheket. Én megelőzésképpen is szoktam gyógyszert adni.

— A növények vegyszeres kezelésé nem tizedeli meg a niéhállományát?

— Néha vannak problémák. 1974- ben méheimnek 90 százaléka elpusztult. így újra kezdtem mindent. Azóta nem volt komoly baj, eléggé lelkiismeretesen jelzik a hatóságok a vegyszerezést. Szerencsére az állam ügyel ránk.

Pankovics Mihály bácsi túl van hetvenedik évén, mégis szenvedélyesen méhészkedik. A méhészek legutóbbi értekezletén idei eredményeit a többiek hitetlenkedve fogadták.

Alapos ember. Érdeklik a méhészkedés hírei, számon tartja, följegyzi saját megfigyeléseit, tapasztalatait. Ö a királyhelmeci alapszervezet elnöke. Egyik legtapasztaltabb méhésznek tartják a kerületben.

ILLÉS BERTALAN

nek. Ezeknek termelése nemcsak a méhészet hanyatlását állíthatná meg, hanem sokak részére a méhészkedés iránti kedvet is visszaadhatná. Véleményünk szerint, ilyen figyelmet a méhek megérdemelnének.

Esetünkben nem a nagy hozam biztosításáról van szó, hanem legalább olyanról, amely fedné a méhészettel járó kiadásokat. (О. P.)

Megjegyzés: О. P. cikke helyesen jellemzi a stabil méhészet problémáit. A hordásban jó évek ugyanis a rossz évekkel váltakoznak. Gyakori eset, hogy a méhész rossz év után kénytelen egész nyáron etetni, ami még a lelkes méhészt is eltántorítja a méhészettől.

A méhlegelő bővítését célzó mézelő növények vetése nem reális, hiszen ezt a módot sehol a világon nem alkalmazzák! A méhészek földekkel nem rendelkeznek, és így csak az adott lehetőségeket használják ki. így tehát a jövő szempontjából egyedül a vándorló méhészet lehet gazdaságos, melyhez az SZMSZ és a kutatás kellő feltételeket nyújt. (V. C.)

Szervezzünk sikeres méhészeti hetet

Az SZMSZ alapszabályzatának értelmében olyan alapszervezetekben, amelyekhez több község tartozik, körzeti csoportokat alakíthatnak. A körzeti csoportokhoz az ottani méhészek tartoznak. A körzeti csoportok fő feladatait az alapszervezetek határozzák meg. Ennek ösztönzésére teljesítik a vezetőség s a tagság által elfogadott határozatokat.

A körzeti csoportok munkáját a bizalmi szervezi. Ha a körzeti bizalmi kiválasztásában következetesek voltunk, akkor a vezetőség és a körzetben lakó méhészek kapcsolata Jó s a feladatokat jól teljesítik. Ezért törekedjünk olyan bizalmi kiválasztására, akiben a tagok bíznak, kellő szakismeretekkel és szervező készséggel rendelkezik.

Ilyen körzeti bizalmi tevékenykedik a vojkai körzetben is. Szalay elvtárs vezetésével a körzeti csoport örvendetesen teljesíti az évzáró taggyűlés határozatait. Sikerrel teljesíti a Februári Győzelem 30. évfordulója alkalmából elfogadott felajánlásokat. Gondot fordítanak a méhlegelő szüntelen javítására, hiszen az évzáró óta 600 akácfát ültettek ki és ezeket rendszeresen gondozzák. Foglalkoznak a fiatalokkal. A csoport tagjai rendszeresen képezik magukat és kicserélik tapasztalataikat. Részt vesznek minden taggyűlésen, előadáson, rendezvényen és a bizalmin keresztül konkrét javaslatokat terjesztenek elő a méhészet korszerűsítése érdekében. Szalay elvtárs, munkájának elismeréseként, elnyerte az SZMSZ oklevelét, F. F,

Ebben az évben, párhuzamosan az egyik legjelentősebb rendezvénnyel, az SZMSZ III. kongresszusával, a méhészeti hetet 1978. november 4. és 11. között szervezzük. A méhészeti hét alatt ünnepeljük a NOSZF 61. évfordulóját. A két jelentős esemény tiszteletére minden alapszervezetben gazdag műsorú méhészeti hetet kell szervezni

Hogyan kell ezt a hetet megszervezni? Elsősorban az alapszerzet vezetősége bizottságot jelöl ki a méhészeti hét műsortervezetének a kidolgozására és szervezésére. Ezen hét keretében a következő akciókat javasoljuk:

1. A méhészet jelentőségéről a helyi híradókon keresztül előadásokat szervezhetnek;

2. Az iskolákban működő méhészeti érdekkörök számára Járási versenyt rendezhetnek s a győzteseket megjutalmazhatják;

3. A nyilvánosság számára hozzáférhető szakelőadással egybekötött taggyűléseket szervezhetnek;

4. Tanfolyamok keretében megismertethetik a hallgatókkal a mézessütemények és italok készítését, ezekből kiállítást rendezhetnek árusítással egybekötve.

Javasoljuk méhész-vigalom rendezését is. A méhész-vigalom programjába a következőket kellene beiktatni:

— Megnyitó, s az elnök vagy a titkár beszámolója, melyben a NOSZF 61. évfordulójának mánkra vonatkozó jelentőségét kell kidomborítani. Ezt rövid kultúrműsor kövesse (vers a NOSZF témájára, majd rövid jelenetet iktathatnak be, továbbá vers a méhekről, ének és tánc), melynek előkészítésében segítségünkre lehetnek a helybeli iskolák is. Végül tárgysorsjátékot írhatnak ki a tanfolyamon készített leglátványosabb süteményekre.

5. A hét keretében filmet vetíthetnek a nyilvánosság számára, méhészeti témakörrel.

6. Esedékes olyan cikkeknek a sajtóban való közlése is, amelyek méltatják a méhészet népgazdasági jelentőségét. Ezt az alapszervezet nyári rendezvényeiről készített fényképek is tarkíthatják.

7. Az óvodákban és az iskolákban megszervezhetik, hogy a gyerekek tízóraira mézes kenyeret kapjanak tejjel.

A méhészeti hét műsorának előkészítésében együttműködhetünk a népművelési dolgozókkal. Városok alapszervezetei hivatásos művészegyütteseket hívhatnak meg. Akkoriban számos szovjet együttes lesz hazánkban, s ezeket a CSSZBSZ szervein keresztül meghívhatjuk. Felkereshetjük a szovjet egységeket is, akik szívesen hozzájárulnak műsorunkhoz.

A javasoltakon kívül még számos lehetőség van a méhészeti hét tarkítására, a lényeg azonban az, hogy azt a hetet a lehető legjobban használjuk ki a méhészet népszerűsítésére. (O. T.)

. Ж

• I ' . ш 0 p ч _Д Шш И

, 1U I\(IUbQI IMV в