Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-14 / 41. szám
1978. október 14. SZABAD FÖLDMŰVES Nagy művészre emlékeztek Százötven évvel ezelőtt, fiatalon, mindössze harminchárom éves korában, halt meg Franz Schubert, világhírű bécsi zeneszerző. A művész két alkalommal Zselizen (Želiezovce) is tartózkodott, Eszterházy gróf leánygyermekei magántanítójaként. A zsellziek hűek maradtak a nagy zenetudós emlékéhez, és a festői szépségű parkot róla nevezték el. A park közelében emlékszobát rendeztek be a nagy művész tiszteletéré. A Nyugat-Szlovákiai KNB, a Lévai JNB és a Zselizi VNB immár másodízben rendezte meg a Schubert Zenei Ünnepségeket. Az emlékünnepély résztvevői először a parkban levő Schubert szobrot koszorúzták meg, ahol fellépett a Domovina elnevezésű Járási énekkar is, majd megnyitották az emlék-expozíciót. Este a Szlovák Rádió szimfonikus zenekara lépett fel. Másnap Léván szimpózium kezdődött Schubert életéről, munkásságáról és Zselizhez fűződő kapcsolatairól. A délútáni órákban a lévai művészeti iskola és a bratislavai konzervatórium fiataljai léptek közönség elé, felejthetetlen műsorral. ÄBEL GÄBOR Kiegészítésül A Szabad Földműves 1978. szeptember 16-i számában „Jubiláló iskola“ címmel cikk Jelent meg a Safárikovói (Tornaija) Mezőgazdasági Műszaki Középiskoláról Jámbor Valéria, volt diákunk tollából. A cikk megírásának célja az volt, hogy méltassa a 20 éves múlttal rendelkező iskola érdemeit, foglalkozzon az esetleges nehézségekkel, s felhívja az illetékesek figyelmét arra, mi a teendő a jövőben. A szándék tehát figyelemreméltó volt, a cikk egyes részletei azonban nem fedik mindenben a valóságot, s néha ellentmondásosak is. Az érintett személyek munkája a cikk alapján homályosan rajzolódik ki, az iskola múltja, jelene azonszerint. Tisztelt Elvtársak! Engedjenek meg néhány megjegyzést az említett cikkhez, amelyek az iskola igazgatóságának álláspontját tükrözik. Az iskola igazgatóságának ajánlása alapján azoknak a pedagógiai dolgozóknak a fényképét kellett volna közölni az újságban, akik az Iskola eddigi tevékenységében a legtöbb érdemet szerezték. Nem így történt. Kerekes Imre mérnök (fényképe ott szerepel a többi között) hároméves iskolai tevékenységével a legkevésbé szerzett érdemeket arra, hogy az iskola legérdemesebb dolgozói között emlegessék. További megjegyzésünk: az iskola nem egy felépítményi osztállyal és negyven tanulóval indult, hanem négy osztállyal, és mintegy 120 tanulóval, 1958-ban. Két osztály nyílt újonnan (egy kétéves felépítményi, a másik négyéves tagozat volt), kettő pedig folytatta tanulmányait Tornaiján, amelyet az egyik osztály Somodiban, illetve Tallőson kezdett (ezek kétéves tanulmányi formák voltak, amelyek nem sokkal azután meg is szűntek). Az iskolának húszéves fennállása alatt két igazgatóhelyettese volt: az első Takács Lajos (1958—1975), a másik Jóba Mihály 1975-től mostanáig. Az iskola Igazgatóhelyetteseinek feltüntetett személyek az iskola első tanárai voltak. A diákotthonok első nevelői valóban Kaszáné Madarász Katalin és Tizslavicz János (és nem Kislavecz, ahogyan a cikkben íródott) voltak, azonban az utóbbi nem nevelősködik napjainkig, hanem kétéves szolgálat után elhagyta az iskolát. Az iskolánk fő szakmai irányvonala mindig a mezőgazdasági ökonómia volt. Emellett néhány évig volt növénytermesztési és állattenyésztési szak, de csakis a négyéves tagozaton, nem pedig a kétéves felépítményi tagozaton. Az iskola legújabb pedagógusai nem Jóba Mihály és Kereks Imre, hanem Bajo István és Kovács Izabella, akik mögött már szintén két-három tanév van. Egyébként Kerekes Imre nem biológia szakos tanár, hanem a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztői szakon végzett hallgatója, tehát állattenyésztő. Ha az iskola 20 éves jubileumát ünnepli, akkor az első tanulók nem 14, hanem 16 évvel ezelőtt kerültek ki az iskolából. Az iskola végzettjei között említett Góbis Gábor mérnök a méhi efsz-nek nem elnöke, hanem főagronómusa. Igaz ugyan, hogy a szövetkezet élén is iskolánk végzettje, Kozsár István mérnök áll. Molnár Gyula mérnök pedig nem Dunaszerdahelyen, hanem a Losonci Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában dolgozik. Juhász István mérnök, első növendékeink egyike, a Rimavská Seč-i (Rimaszécs) szövetkezet elnöke, nem pedig a nagykürtös! járás dolgozója. A cikkben felsorolt sok név között szerepelnie kellett volna Berze István mérnöknek is, aki 1961-től l968-1g az itteni iskola igazgatója volt, jelenleg a Komárnói (Komárom) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója. . Az iskola igazgatósága. АЛЛ^АЛАЛЛЛЛЛААААЛЛЛЛ^ЛЛЛ^УАААЛЛАЛЛАЛЛ^ХЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ^ A hagymát tisztító diákok csoportja. — És a csöppségekkel ki törődik? kíváncsiskodom. — Anyuka, nagymama, dédmama — mondják egymást túllicitálva. — No, meg aztán fél ötre mi is otthon vagyunk — mondja az egyik. — Jól jön ez a kis kereset. A kismama-ruhákat fel kell váltani valami divatosra. A gyümölcsöskertben száguldoznak a traktorok, hordják a központba a leszüretelt gyümölcsöt. Útjukat porfelhő övezi, a szárazság jelképe. De nemcsak az almaszedők szorgoskodnak a hatalmas kertben. Egy jókora területen vöröshagyma van elteregetve. A hagymabirodalom egyik végén egy sereg fiatal tisztítja, teszi piacképessé a hagymát. Hirtelen meglepődöm, hogy honnan kerül ide enynyi fiú és lány, de aztán rádöbbenek; csakis diákok lehetnek. Ezt már az is igazolja, hogy egy ismerős gimnáziumi tanárt vélek felfedezni az ifjak között. — Év eleji edzés? — érdeklődöm Kindernay Edétől, a somorjai gimnázium tanárától. — Hívtak, jöttünk. Nem árt a gyerekeknek egy kis meló. Bár többségük falusi és ismeri a mezőgazdasági munkák csínját-bínját, mégis jő, ha a közösségben is szorgoskodnak. így legalább versenghetnek a munkában. Ezek a diákok harmadikosok. Sokszor voltak már együtt társadalmi munkában és sok kellemes emlékük maradt. — Mire használják fel a munkájukért kapott pénzt? — Hogy is mondjam ... ? Mi is munkaidő alatt dolgozunk, tehát a megkeresett összeget nem kaphatják meg egyenként a tanulók. A munkadíj értéke részben az ifjúsági szervezet, másrészt a szülői közösség kasszájába kerül. A társadalmi munkával keresett összeget főleg tanulmányi kirándulásra, az élsportolók útiköltségére, valamint a matematikai és fizikai olimpián részt vevők költségére fordítják az említett szervezetek. — És ki szereti közületek a hagymát? — kérdezem. Legtöbben a fejüket csóválják, de néhánnyal igennel válaszolnak. Az egyikük igazolásul elkezd egy hagymát harapdálni. — De azért jobban szeretjük az almát — mondja egy szöszi lányka. — Nem t.udom, miért kell hagymát szüretelnünk, amíkór szívesebben szednénk az almát, A választ a szövetkezet elnöke adja meg: — Jól jön a diákok segítsége. De nem mindenütt egyformán hasznos. Az almát már igyekszünk a szedésnél osztályozni, másrészt szeretnénk, ha semmi nem veszne kárba és a gallyakat sem tördelnék le. Ehhez pedig komoly dolgozók kellenek, akiket felelősségre lehet vonni, ha nem végzik a teendőket becsületesen. Mikóczi József főkertész már közel másfél évtizede végzi felelős munkáját. A mintegy kétszáz hektáros gyümölcsösben hetvenöt hektár a szőlő, amelynek még csak kis hányada termő. Örvendetes, hogy aránylag jelentős területen termesztenek csemegeszőlőt. Igaz, egy kicsit „fáznak“ az étszőlőtől, mert nagyon munkaigényes a csomagolása és szállítása. A gyümölcsöskertben almát, körtét és barackot termesztenek. A sárgabarackot vajmi kevés sikerrél, mert évről évre jelentős kárt okoz benne a tavaszi fagy. Az őszibarack termesztése már eredményesebb és az idén is szép termésük volt. A körtetermés is ígéretes volt, de a szeptember eleji szélvihar leverte a termés többségét. Az almásban is kárt okozott a vihar és sok tonnányi gyümölcs hevert a fák alatt. — Milyen almafajtákat termelnek? — A fele Jonathán, mintegy negyven százaléka Golden s a többi Starking. — Milyen termést várnak? — Tavaly csodálatos volt a Jonathánunk. Általában mind mennyiségileg, mind minőségileg kiváló termés volt. Mintegy ezerhatszáz tonna almát adtunk le. Most jóval kevesebb lesz, de azért ezer tonnánál többre számítunk. — S hol értékesítik a termést? *— Tagjai vagyunk az Agrofrígor üzemközi vállalkozásnak. Az árunk többségét ott értékesítjük. Sokszor jobb áron is eladhatnánk a terményeinket, de azért biztos ami biztos alapon, maradunk a megbízható partnernél. Az Agrofrígor jelenlevő raktárosa Seres Imre, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott az egyik termelő üzemükről. Az Aranykalász aránylag messze van az átvevő üzemtől, de azért nincsen különösebb gond a szállíítással. Amíg nem torlódnak fel az őszi munkák, a szövetkezet szállítja a gyümölcsöt. A betakarítási munkák dandárjában az Agrofrígor gondoskodik a szállításról. A szövetkezet elnöke, aki mindig fő szószólója a gyümölcstermesztésnek, kissé borús hangon beszél a vegyszerellátásról. — A szőlő permetezésével eddig nem volt különösebb gondunk — mondja. — Annál többet mérgelődünk a gyümölcsfák vegyszerezésével. Részben későn kapjuk a vegyszereket, de a legnagyobb baj, hogy nem kapunk eleget. Nem lehet aztán csodálkozni, hogy a gyümölcsből egyre kevesebb a válogatott és az első osztályú, vagyis nem tudunk kellőképpen védekezni a betegségek ellen. Ezt az „eső után köpönyeg“ politikát ideje lenne már felszámolni. Valóban a nagyüzemi gyümölcstermesztés egyik fontos tényezője, hogy legyen elég vegyszer az egyre szaporodó kártevők ellen. Ennek a fontos kérdésnek a megoldása a halaszthatatlan feladatok közé tartozik. Tóth Dezső Az aranyló őszi napfényben még az almák is mosolyognak. Vidámak a szüretelők, akiket nem látni, csak a tereferéjüket hallani a gyümölcsfatengerben. Két asszonykára bukkanok elsőként, ők a Jonathánt szedik a fóliából készült kosarakba. A Zlaté Klasy-i (Aranykalász) Efsz gyümölcsöskertjében ebből a fajtából elég gyér a termés. Igaz, tavaly a földre húzta az ágakat a tömérdek gyümölcs. Hiába, nem lehet minden esztendőben gazdag a szüret. Sokat ígérő az idei almatermés. Az egyik asszonyka elárulja, hogy ő Bratislavában dolgozik, de szabadságot vett ki, hogy leszedje a tagokra kimért almamennyiséget. Ez két szempontból fontos. Először is az alma leszedése nem tűr halasztást, másodszor az a tag, aki nem teljesíti a rá rótt feladatot, nem kapja meg az alma-járandóságát. A közeli sorokból szintén asszonykacajt hallok. Négy fiatalasszony szedi a Starkingot. Szomszéd községbeliek, s kiderül, hogy valamennyien anyaszabadságon vannak. Szívesen jönnek almát szedni, mert ez elég jó bevételt jelent. Több mint száz koronát keresnek naponta, igaz az előző nap is hat mázsát szedtek le fejenként. A Starking fajtát a legjobb szedni — vallják. A Golden szüretelése lassabban megy, mert késsel kell levágni a szárát. Zajos a határ Mit jelentsenek ezek a hatalmas dörrenések? Talán katonák gyakorlatoznak a még leszántatlan tarlón? Az első pillanatban a hatalmas robbantások gyakorlótér látszatát keltették. Pedig nem katonák gyakorlatoztak, hanem a Dolný Ohaj-i szövetkezet bešeňovi (Besenyő) részlegén trágyát terítettek. — Mennyivel jobb ez a módszer a réginél? — kérdeztem Csengéi Ferencet, a Nové Zámky-i (Újvár) gépállomás robbantócsoportjának dolgozóját. — Ennek a módszernek legnagyobb előnye a gyorsaság. Ezt jól tudják a szövetkezet vezetői, ezért nagy az érdeklődés szolgáltatásunk iránt. A trágya szétszóródása egyenletes, tehát minőségileg sem marad el a trágyaszórás hagyományos módszerétől. A másik nagy előnye az, hogy sok vontató és trágyaszóró gép szabadult fel a robbantásos módszer eredményeképpen, ami egyben számottevő üzemanyag megtakarítását is jelenti. — Milyen a napi teljesítményük? — Társammal naponta körülbelül tizenöt hektáron szórjuk szét robbantással az istállótrágyát, általában kétszáz negyven-ötven mázsás trágyarakást robbantunk szét. Ha ezt a teljesítményt gépi erővel akarná a szövetkezet elérni, sok trágyaszőrógépre lenne szüksége. — Mire kell ügyelnie a robbantó mesterenk, hogy a szóródás egyenletes legyen, s a balesetet is elkerüljék? — kérdeztem Gyarmati János robbantó mestert, aki gyutacsért jött a tábla szélére. — Ahhoz, hogy a szóródás egyenletes legyen, elsősorban megfelelő helyre kell elhelyezni a nitrogén-tartalmú robbanóanyagot. Jelenleg Semtexszel robbantunk, ami nagyon jól teljesíti küldetését. Trágyaszórás idején egész sor biztonsági intézkedést tartunk be, mert hiszen nemcsak a magunk, de a segítőtársaink biztonságáért is felelünk. — Nem veszélyes a segédkezés a trágya robbantásánál? — kérdeztem Václav Jozefet, aki a robbanóanyagot adagolta. — Egyáltalán nem, mivel nem tartózkodunk a robbantások közelében. Máskülönben a robbantó mesterek a munkák megkezdése előtt ismertették velünk mit szabad és mit nem szabad a biztonság kereteiben tennünk, s hogy milyen messze kell a robbantás helyétől tartózkodnunk. Mivel a Dolný Ohaj-i szövetkezet gépi erővel már nem volt képes időben a répa alá szánt trágyát szétszórni, ezért az újvári gépállomást kérte fel a sürgős munka elvégzésére. A robbantócsoport tagjai ezúttal is jó munkát végeztek. —kalifa— Csenged Ferenc robbantómester és Václav Jozef munka közben. (A szerző felvétele)
