Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-14 / 41. szám
1378. október 14. .SZABAD FÖIDMOVES, 3 TANÁCSKOZOTT A KGST VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Napirenden a szocialista Vietnam építésének segítése A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága szeptember 27-től október 1-ig Ulánbátorban tartotta 87. ülését, a tagállamok: Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam végrehajtó bizottságba delegált képviselői, miniszterelnök-helyettesek részvételével. Egy vonatkozó megállapodás értelmében IMER PULJA, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács tagja szintén részt vett a végrehajtó bizottság munkájában, melyen MIATAV1N PELDZSE, a Mongol Népköztársaság küldöttségének vezetője elnökölt. Az ülésen NYIKOLAJ FAGYGYEJEV, a KGST titkára is részt vett. A KGST végrehajtó bizottsága 87. ülésének megnyitásakor JUMZSAGIJN CEDENBAL, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke beszédet mondott, majd a végrehajtó bizottság megvizsgálta a komplex program és a KGST ülésszakán hozott határozatok teljesítésnek menetét, egyebek között olyan intézkedések vonatkozásában, amelyek Mongólia gazdaságának fellendítésére és hatékonyságának növelésére irányulnak. Megállapították, hogy az az átfogó internacionalista segítség, amelyet a Szovjetunió és a KGST más tagállamai kétoldalú és sokoldalú alapon nyújtanak Mongóliának, fontos szerepet tölt be az ország gazdasága és kultúrája fejlesztésének meggyorsításában, Mongólia szocialista építésében. A testvéri országok segítséget nyújtottak Mongóliának a nemzetgazdasága alapját alkotó számos nagy ipari, mezőgazdasági, tudományos-kutató és kulturális-jóléti objektum létrehozásában, a geológiai kutatómunkában, abban, hogy a mongol fél kidolgozza népgazdasága legfontosabb ágazatai távlati fejlesztésének irányait, s képzést kapjanak nemzeti káderei. A tagállamok egyhangúlag kifejezésre juttatták azt a készségüket, hogy a jövőben is sokoldalú segítséget nyújtanak Mongóliának a gazdasági és kulturális építőmunkában. Megjelölték az együttműködés további kiszélesítésének konkrét útjait az oiyőn intézkedések diegvalósítSsában,' lyek a mongol gazdaság fejlesztésének meggyorsítására irányulnak, mindenekelőtt a hosszú távú célprogramokban foglalt objektumok vonatkozásában. A vb jóváhagyta azokat a további lépéseket, amelyek a hosszú távú együttműködési célprogramok legfontosabb elsőrendű intézkedéseinek megvalósítását szolgálják. A vietnami fél kívánságának megfelelően a vb ülésén egyeztették a VSZK részvételének konkrét területeit a tanács szerveinek tevékenységében. Előirányozták, hogy a VSZK képviselői minden bizottságban, majd fokozatosan a KGST állandó bizottságaiban is megkezdik munkájukat. Megvitatva annak a segítségnek a kérdéseit, amelyet Vietnamnak nyújtanak a népgazdaság helyreállításához, a szocializmus anyagi és műszaki bázisának megteremtéséhez, a KGST érdekelt tagállamai meghatározták annak a segítségnek az összehangolását szolgáló intézkedéseket, amelyet a VSZK-nak a Hanoi és Ho Si Minh-város közötti vasútvonal helyreállításához, továbbá annak érdekében nyújtanak, hogy folytassák az olyan objektumok építését, amelyeknél a Kínai Népköztársaság megszüntette műszaki közreműködését. A szocialista Etiópia kérésének megfelelően a KGST érdekelt tagállamainak képviselői egyeztették az országgal való sokoldalú együttműködés irányait. Kölcsönösen tájékoztatták egymást arról a sokoldalú alapon nyújtandó gazdasági és műszaki segítségről, amelyet az Angolai Népi Köztársaságnak nyújtanak mezőgazdasága fejlesztéséhez. A vb megvitatta a KGST titkárságának szakértőiből és a KGST-tagállamok szakértőiből alakult közös küldöttség tájékoztatását arról a találkozóról, amelyet júliusban Brüsszelben az Európai Közösségek szakértőinek küldöttségével tartottak, és megjelölte a tárgyalások folytatását szolgáló további lépéseket. A vb úgy véli, hogy a javasolt keretegyezmény megkötése fontos tényező egyrészről a KGST és a tagországok, másrészről a Közös Piac és a közöspiaci tagországok, valamint minden egyes ország és a másik szervezethez tartozó országok közötti kapcsolatok megteremtésében és fejlesztésében. A vb megvitatta továbbá a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés néhány más kérdését és megfelelő határozatokat hozott. A vb a barátság és a kölcsönös megértés légkörében végezte munkáját. Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszaká** nak általános vitájában külügyminiszterünk, Bohuslav Chüoupek is felszólalt, s megragadta az alkalmat, hogy kifejtse kormányunk kezdeményező békepolitikal javaslatait s támogassa az ebben az irányban elhangzott szovjet javaslatokat. Beszéde elején üdvözölte a 150. tagállamot, a Salamon-szigeteket, melyet az ülésszak kezdetén vettek fel a világszervezetbe. Kiemelte, hogy a közgyűlés kedvező helyzetben tanácskozik, miután bebizonyosodott a hidegháborús próbálkozások, az erőpolitika felújítására irányuló mesterkedések történelmi kudarca. Viszont a helyzet bonyolult, mert az enyhülés ellenfelei nem tették le a fegyvert,' sőt aktivizálódnak. Ha nem akarunk sötétben tapogatózni, nincs fontosabb feladatunk, minthogy együtt haladjunk az enyhülés bevált útjain. Arra kell törekednünk, ami a népeket és államokat közelebb hozza egymáshoz, s nem arra, ami elválasztja őket egymástól. El kell érni, hogy az enyhülés világosan meghatározott, dinamikus és mindenki számára hasznos állandó érték legyen és mindinkább áthassa a nemzetközi életet, egyetemessé és visszafordíthatatlanná váljék. Külügyminiszterünk első helyen említette a katonai területre is kiterjesztendő enyhülés nehéz, de megvalósítható feladatát. Meg kell akadályozni, hogy kockázatot űzzenek az enyhüléssel, megkérdőjelezzék vagy viszszaéljenek vele más országok belügyeibe való beavatkozásra. A múltban sem sikerült erőfitogtatással befolyásolni a szocialista országokat, most még kevésbé sikerül. Az enyhülésről megjegyezte, hogy közép-európai viszonylatban ez abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi századok leghosszabb békés korszakát éljük. Ebből a tényből indul ki Csehszlovákiának — a szocialista közösség szilárd tagjának, a Varsói Szerződés és a KGST aktív részvevőjének viszonya az enyhülés politikájához. A békés egymás mellett élés lenini értelmezésének alapelveiből indul ki s ezt a testvéri szocialista országokkal összhangban céltudatosan érvényesíti a gyakorlatban. Külügyminiszterünk beszéde további részében megvonta az egyes nyugati országokkal ápolt kapcsolataink mérlegét. Kiemelte Gustáv Husák elvtárs idei NSZK-beli hivatalos látogatásának jelentőségét. Kedvezőeknek minősítette a csehszlovák—osztrák kapcsolatokat. Az enyhülési folyamathoz azzal is hozzájárulunk, hogy valamennyi európai országgal és valamennyi világrész -Olyan állátnálval is fejlesztjük kapcsolatainkat, amelyekkel a múltban vagy nem voltak kapcsolataink vagy pedig kezdetleges fokon álltak. Emii-Híven az ENSZ ügyéhez B. CHŇOUPEK külügyminiszter felszólalása a világszervezetben tést tett a fejlődő országokkal való hagyományosan jő kapcsolatainkról. Határozottan támogatjuk a politikai függetlenségért, a gazdasági fejlődésért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmüket. Ugyancsak jelentős pozitív tényezőnek tartjuk az el nem kötelezettek mozgalmát. Külügyminiszterünk beszéde további részében a fegyverkezési hajsza megállításának gyakorlati útjaival foglalkozott. Csehszlovákiának, a müncheni diktátum áldozatának, békeszerető szocialista országnak létérdeke, hogy következetesen véget vessenek a fegyverkezésnek és a katonai szembenállás minden kockázatának. Mindig készen áll, hogy mérlegelje más országok bármilyen konstruktív javaslatait és együttműködjék mindazokkal, akiknek tényleges érdekük a tömegpusztító fegyverek fejlesztésének és gyártásának megszüntetése, a féktelen fegyverkezési hajsza megállítása. Külügyminiszterünk hangoztatta, hogy a leszerelési intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha megvalósul a leszerelési világértekezlet. A továbbiakban Chüoupek elvtárs a szocialista országok békekezdeményezéseivel foglalkozott. Hangoztatta, hogy a szocialista országok új kezdeményező javaslatai sok mindenben konstruktívan megközelítik a nyugati álláspontokat. Arra irányulnak, hogy a tárgyalások végre kijussanak a zsákutcából. Ez a lépés végső soron ösztönzést adhat arra is, hogy a leszerelés terén elérjük a kívánt pozitív előrehaladást. E téren a helyzet javulását lényegesen elősegítené a Szovjetunió és az Egyesült Államok újabb SALT-megállapodásának mielőbbi megkötése. Vonatkozik ez a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia arról folyó tárgyalásainak mielőbbi sikeres befejezésére is, hogy elérjék az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltását. „Az a nézetünk, hogy a jelenlegi ülésszak adjon ösztönzést a neutronfegyverek fejlesztésének, gyártásának és elhelyezésének megtiltására vonatkozó egyezmény megkötéséről folytatandó érdemi tárgyalások megkezdésére, — hangoztatta Choupek elvtárs. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk olyan közös kötelezettség vállalásának, hogy az atomfegyverrel rendelkező államok nem alkalmaznak atomfegyvert az ilyen fegyverről lemondó országok ellen, melyek területein nincsenek is atomfegyverek. Támogatjuk azt a szovjet javaslatot, hogy e a kötelezettség mielőbb nemzetközi szerződésben öltsön testet, s foganatosítsanak megbízható nemzetközi intézkedéseket, amelyek megakadályoznák az atomfegyverek elhelyezését nukleáris fegyverekkel mindeddig nem rendelkező államok területén. Külügyminiszterünk felszólalása további részében állást foglalt a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása, az emberi méltóságot meggyalázó fajgyűlölő és a gyarmatosítás korából visszamaradt rendszerek ellen. Síkraszállt Zimbabwe és Namíbia népe függetlenségének mielőbbi megadása mellett. Szorgalmazta a közel-keleti kérdés, a ciprusi helyzet Igazságos rendezését a szocialista országok ismert javaslatai szellemében. Kifejezte hazánk szolidaritását a békés építő munkát folytató vietnami néppel s felemelte szavát Korea békés újraegyesítése érdekében. Végezetül külügyminiszterünk kijelentette: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik alapító tagja és jelenleg a Biztonsági Tanács tagja is, teljesen hű az ENSZ ügyéhez, lankadatlanul hozzájárul az enyhülés folyamatához, a konstruktív nemzetközi együttműködés szélesedéshez. Ez a politika megfelel szocialista társadalmunk humánus lényegének. A valamennyi nemzet nyugodt élete békés feltételeinek megteremtését, az államok békés és gyümölcsöző együttműködésének kibontakozását célzó törekvés — külpolitikánk fő célja. Mezőgazdasági pártértekezlet Moszkvában Az SZKP Központi Bizottsága tanácskozást tartott a párt- és állami vezetők részvételével az aratás és a betakarítás helyzetéről. A tanácskozáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Bevezetőben kiemelte, hogy az ország számos körzetében jó volt a termés, sikeresen fejezték be a legfontosabb körzetekben a gabonaneműek, a burgonya- és a főzelékfélék betakarítását. Brezsnyev elvtárs megállapította: „A párt központi bizottságának a mezőgazdaságról hozott júliusi határozata nagy ösztönzést adott a mezőgazdasági dolgozóknak, akik nemcsak teljesítik vállalt kötelezettségeiket, hanem a tervezettnél jóval több mezőgazdasági terméket adnak át az állami felvásárló szerveknek, és az időszerű munkák jó elvégzésével biztosítják a párt által meghatározott nagyszabású feladatok teljesítését. VESZÉLYES JÄTÉK A TŰZZEL Az amerikai szenátus szeptember végén úgy döntött, hogy jóváhagyja az atomfegyverek, köztük a hírhedt neutronbomba fejlesztésére előirányzott hárommilliárd dollárt. Az amerikai lakoság tömegtüntetésekkel, országos tiltakozó mozgalom kibontakoztatásával válaszolt a szenátus lépésére. (I. Szmirnov rajza) A maóizmus igazi arca (IV.) Az ötödik Peking valamennyi földrészen éreztetni kívánja befolyását. Mao Ce-tung még 1965-ben egy titkos értekezleten kifejtette szándékát, hogy alkalmas Időpontban bekebelezi a délkeletázsiai országokat, köztük az amerikai imperializmustól megtámadott indokínai országokat — Vietnamot, Láoszt és Kambodzsát, továbbá a szomszédos Burmát, Thaiföldet, sőt Malaysia egy részét és Singapore-t is. Indonéziával szembeni igényeit sem rejtette véka alá, de Indonézia katonai erejére való tekintettel ezeket nem is szorgalmazta annyira. A más világrészek államaival szembeni viszályok szításában, kül- és belpolitikájuk káros befolyásában, maóista csoportok és pártocskák bomlasztó befolyásának táplálásával fejt ki hatást a pekingi vezetés. A délkelet-ázsiai országok tehát közvetlen veszélyben forognak, mert a maóisták leplezetlenül területi Igényeket táplálnak velük szemben, sőt bekebelezésüket tervezik. Ennek a politikának egyik fő eszközét újabban a külföldön élő kínaiak alkotják, mert a pekingi politika hatására ötödik hadoszloppá váltak egyes ázsiai országokban. Peking sokféle rendeltetést szánt nekik. A kínai emigráció nagyszerű alanyul szolgál Peking külföldi aknamunkájának kifejtésére, titkosszolgálatának működésére. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy magában az Egyesült Államokban is. Az eligazító központ a már emlegetett Hongkong brit gyarmat, ahol 20 ezer főnyi kínai él, s Peking rajtuk keresztül, vagy innen küldi ki „feltűnés nélkül“ ügynökeit a nagyvilágba. Délkelet-Ázsiában egyébként húszmillióra becsülik a kínai kisebbségek létszámát. Ipari munkások, de zömmel kereskedők és uzsorások is. Ezért nem örvendenek jő hírnévnek a vállalkozó szellemű kínaiak a szegény ázsiai orhadoszlop szágokban. Egyébként a kereskedelem a gazdasági élet döntő fontosságú szakasza, olykor egy rendszer létére — nem létére hat ki. Gondoljunk csak a forradalmasodó Burma történetére, azokra az Időkre, amikor a korrupt kormányrendszereket megdöntő U Ne Win katonai kormányát a kereskedelem és közellátás szabotálásával akarták lehetetlen helyzetbe hozni a szinte osztályt alkotó üzletemberek, köztük nagy számban kínaiak. A rendszer csak erélyes intézkedésekkel és a kiskereskedelem állami kezelésbe vételével tudta megszüntetni beofolyásukat. Nagyon sok kínai él Malaysiában és Singapore-ban. Itt ezért már a kínaiak gazdag és szegény rétegei között is szembetűnőbbek a társadalmi különbségek. A gazdagok is Zömmel Peking politikájának eszközei, de ők Itt a „boss“-ok, a főnökök, míg a kulik csak vak eszközök. Joggal bizalmatlanok velük szemben az itt élő más nemzetiségek, s a hatvanas évek derekán Maó üzelmei élezték ki köztük az ellentéteket olyannyira, hogy kínaiak tömeglemészárlására került sor Brunei és Sarawak szigetén. Miből indul ki a kínai emigránsokkal szemben folytatott pekingi politika? Ha röviden akarunk válaszolni: elvtelenségbői. Maó teljesen mellőzte az osztályszempontokat, amikor meghirdette a külföldi kínaiakkal való testvéri kapcsolatok ápolását, sőt hazahívásukat. Először is szüksége volt dollármilliókra. Az amerikai nagyvarosokban üzleti tevékenységet folytató kínaiak között nagyon sok a dúsgazdag ember. Peking pedig nyíltan felszólította őket, járuljanak hozzá Kína gazdasági fejlesztéséhez. (A kínai atombomba előállítói is Amerikában tanult tudósok voltak.) Annak a jelei mutatkoznak, hogy helyreállítják a „hazatelepültek bizottságát“, amely Maó intenciói szellemében 1954-től fejtette ki tevékenységét az emigránsok megdolgozására, de a kulturális forradalom“ hatására 1966-ban betiltották. Ám ki is számít külföldi kínainak? Eleinte a Kínában születettek, később módosították ezt a „státuszt“, nem születési helye, hanem családi környezete, nemzeti származása szerint minősítenek valakit külföldön élő kínai állampolgárnak. Ez a módosítás a valóságban nem volt formális lépés, igen veszélyes elvet rejtett magában, nem is új elképzelést, mert elfogadja az egykori hódító mandarinok elvét: „Kína ott van mindenütt, ahol csak kínaiak élnek“. Maó, aki-teljesen szakított a marxizmus-leninizmussal, a kínai proletárt ugyanúgy kezelte, mint az osztályellenséget, nem tett köztük különbséget, mert politikája és céljai sem voltak osztáiyjeilegüek. Kellett a külföldi kínaiak pénze és szolgálata a militarista, hegemonista, nagykínai soviniszta politika szolgálatában. A külföldi kínai kisebbségek más szolgálatot is tesznek Pekingnek. Éppen napjainkban, amikor az „emberi szabadságjogok“ kapcsán a kínai sajtó is sokat cikkezik a huaciaók, vagyis a külföldi kínaiak helyzetéről. Például mennyire elnyomják őket Vietnamban?! Ebben semennyi igazság sincs, de Peking krokodilkönnyei mögött nemcsak ravaszság van. A kereskedelmet államosító törvények Vietnamban osztályalapon sújtották éppen az osztályellenséget, s természetesen közte a kínai származású uzsorásokat és üzéreket. Mindenesetre jó ürügy Pekingnek, hogy a történteket felnagyítva és kiszínezve tálalja a közvélemény elé, közben a békés rendezésre irányuló tárgyalásokat szándékosan szabotálja. , Nem meglepő, mert Mao Ce-tung még a hatvanas évek végén ilyen utasítást adott a világszerte mesterkedő maóista csoportoknak: „ne támadják az igazságtalan elnyomó rendszereket, ha ezek az ő ellenségeiknek is ellenségei“. Világos beszéd, ahogy ezt a titkos körlevél tanúsítja. Peking hű is maradt ehhez az „elvéhez“. Lőrincz László