Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-08 / 27. szám

Manapság az állategészség ügyi szolgálat már a fertőző betegségek vonatkozásában is a fertőzéstől mentes állomá­nyok kialakítására törekszik. Ennek elérése — a kis­­állattenyésztőkkel együttmű­ködve — általában nem okoz megoldhatatlan problémát. Sok­kal nehezebb az állományok fertözésmentességét folyama­tosan fenntartani. A kisállat tenyésztők szemszögéből nézve is a fertőzéstől mentes állo­mány tartása a leggazdaságo­sabb, mert ezáltal egyrészt nin­csenek vagy jelentéktelenek az elhullásból, illetve a hozam­­csökkenésből eredő vesztesé­gek, másrészt nincs szükség a drága és a néha nehezen be­szerezhető gyógyszerek, oltó­anyagok használatára. A fertő­zésmentességet elsősorban úgy lehet elérni, ha olyan helyre, ahol nincs azonos vagy rokon­fajú állattartás, fertőzéstől iga­zoltan mentes állományokat te­lepítünk. Ezt kellene szem előtt tartaniuk a kisállattenyésztők­nek is a tenyészállatok vásár­lásakor, tartásakor. A fertözésmentességét fenn­tartani úgy lehet, ha egyrészt megakadályozzuk a kórokozók behurcolását a környezetből, másrészt ha a továbbiak során is csak igazoltan fertőzéstől mentes állatokat vásárolunk az állományok kiegészítésére, fel­töltésére. Ha egy-egy állatfaj, illetve annak egy-egy betegsége vo­natkozásában nincs lehetőség a fertőzésmentes állomány be­szerzésére, fenntartására, a meglevő állomány mentesítése nagyon költséges lenne, mivel csak teljes állománycserével lenne megoldható. Ilyen ese­tekben feltétlenül meg kell vizsgálni a megelőző oltás, il­letve a megelőző gyógykezelés szertől, védekezési eljárástól lehetőségeit. Szinte niár min- remélhető. den kisállattenyésztő előtt is- Ha a kisállattenyésztö az ál­mert tapasztalat az, hogy mi- lományt több csoportban, eset­nél korábban ismerünk fel egy leg különböző épületekben tart­­lietegséget és minél korábban ja, s ezek közül csak egyben kezdjük el a gyógykezelést, an- jelentkezik valamelyik fertőző ■tál kedvezőbb a gyógyítási betegség — a fellépett beteg­­eredmény. Ugyancsak ismere ség természetétől és felismerő-A betegségek elleni védekezés módszerei tes, hogy már az állátgyógyá- sének idejétől függően —, a szatban is széles körben alkal- fertőzött állatcsoport eltávoll­­mazott antibiotikumok egy- fásával megmenthető az álló­­szerre többféle kórokozóra is mány nagyobb, de még nem hatékonyak. Egy-egy betegség fertőzött része. Amennyiben a gyógyítása azonban mégiscsak betegség már több állatcsoport­­a megfelelő gyógyszer felhasz- ra is átterjedt, de egyesekben nálásával a legeredményesebb, még nem, a még egészséges Figyelembe kell venni azt a csoportok elkülönítésével meg­­további lehetőséget is, hogy menthetők a fertőződéstől, egy bizonyos gyógyszer tartós Sokkal egyszerűbb a helyzet, alkalmazása esetén a kórokozó ha a rövidebb ideig tartott ellenállóvá, rezisztenssé válhat, haszonállatoknak a levágásig Ilyen esetekben a gyógyulás történő fertőzéstől való meg­­már csak más megfelelő gyógy- óvásáról van szó. jóval nehe-A csibék növekedése, fejlődése döntő mértékben a szakszerű etetéstől és itatástól, valamint a napfényen való tartózkodás­tól függ - Fotó: -blm­zebb feladat elölt áll az a kis­állattenyésztö, akinél a tenyész­állatok betegszenek meg (pél­dául a tojástermelési időszak kezdetén). Ilyenkor rendszerint csak az ismételt gyógykezelés­től, esetleg védőoltástól várha­tunk, gyakran sajnos csak át­meneti jellegű eredményt. Első­sorban arra kell törekedni, hogy — amint azt a tenyészté­si cél és a gazdaságosság le­hetővé teszi — a fertőzött ál­lományt teljes egészében ki­selejtezzék. Ugyanis az olyan állománycsere, amely mindig csak az állomány egy részét érinti, sohasem adhat teljes eredményt: a visszamaradt ál­latoktól az újak ismételten fer­tőződhetnek, s az ilyen állo­mányban a betegség állandó­sulhat. Ilyenkor a fertőződés továbbterjedését még a gyakori fertőtlenítés sem szünteti meg. Gyakran tapasztalható az is, hogy egy állomány átvészelt valamilyen fertőző betegséget, és bár fertőzött maradt, bizo­nyos idő eltelte után az elhul­lás mégis jelentéktelenné vá­lik. Azonnal megváltozik azon­ban a helyzet, ha új állatok kerülnek az állományba. Ilyen­kor vagy az új állatok beteg­szenek meg attól a ragály­anyagtól, amely a régiekre már nem hat, vagy az új állatok hurcolják be esetleg ugyanan­nak a kórokozónak egy más tí­pusát. Az utóbb említett eset­ben az eredeti állomány beteg­szik meg, míg az újak egész­ségesek maradhatnak. Az olyan fertőző betegségek átvészelése után, amelyek ellen nem rendelkezünk hatásos vé­dekezési eljárással, módszerrel, a következőképpen járhatunk el: amíg a beltenyésztés foka és a termelés szintje lehetővé teszi, zárt állományoka kell tenyészteni. Ezáltal ugyanis a korábban fellépett betegség megállapodik, kártétele jelen­téktelenné válik, hosszabb idő után pedig a fertözöttség is megszűnhet. Forrásanyag alapján: -blm-Gombaegyetem mindenkinek Gombaételek receptjei MJ 9 Gombamártás. A megtisz­tított gombát apróra vágjuk. Apróra vágott hagymát zsírban párolunk, megsózzuk, vagdalt petrezselymet, esetleg őrölt borsot adunk hozzá, végül pe­dig hozzáadjuk a gombát. Sa­ját levében pároljuk, majd tej­föllel, liszttel behabarjuk és felforraljuk. Tejföl helyett hús­lével is felengedhetjük. Hozzá­valók: 40 Dg gomba, zsír, liszt, tejföl vagy húslé és fűszerek. # Gombás rétes. Az apróra vágott hagymát forró olajban fedő alatt üvegesre pároljuk, beledobjuk a jól megmosott, apróra vagdalt gombát és pu­hára pároljuk. Hozzáadjuk a finomra vagdalt zöldpetrezsely­met és a sót, bőven megborsoz­zuk és fedő nélkül tovább pá­roljuk. Közben rizst sós vízben puhára főzünk és összekever­jük a gombával. Ha nem elég zsíros, olajat is adhatunk hoz­zá. Két-három rétestészta-lapot egymásra fektetünk, de mind­egyiket jól megkenjük vajjal, olajjal. A lapok hosszában ra­kunk egy sor tölteléket, felgön­gyölítjük és kikent tepsibe tesz­szük. így folytatjuk mindaddig, amíg a hozzávalóból tart és a tepsi megtelik. A rétesek tete­jét megkenjük vajas olajjal és sütőben piros ropogósra sütjük. Felvágjuk és forrón tesszük az asztalra. Hozzávalók: egy cso­mag rétestészta-lap, 50 Dg gom­ba, 30 Dg rizs, 2 nagy fej hagy­ma, 1 csokor zöldpetrezselyem, só, bors, olaj és vaj. # Gombás natúrszelet. Gyen­gén kivert hússzeleteket liszt­be mártva, forró zsírban mind­két oldalán pirosra sütünk. A hússzeleteket kiszedjük a zsír­ból, amelyben kevés hagymát fonnyasztunk, megszórjuk pap­rikával, hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott gombát, meg­hintjük kevés liszttel, felenged­jük és a hússzeleteket ebben a mártásban tovább pároljuk. Tej­föllel tálaljuk. Hozzávalók: 40 Dg gomba, hús, zsír, hagyma, tejföl, liszt és paprika. ф Egyszerű gombasaláta. A jól megmosott gombakalapokat tetszés szerint szeleteljük vagy negyedekre vágjuk és sós víz­ben gyengén megfőzzük. Ha a saját leve tiszta, úgy azt ecet­tel, cukorral és sóval ízesítjük. Ha a leve zavaros, barna, ak­kor salátalevet készítünk s azt öntjük a gombára. Karikára vá­gott hagymaszeleteket is tehe­tünk bele. Hidegen fogyasztjuk. # Székelykáposzta gombával. A megtisztított és apróra vá­gott gombát zöldpetrezselyem és paprika hozzáadásával hagy­más zsíron pároljuk. Sertéshús­ból pörköltet készítünk, s ösz­­szekeverjük a már előzőleg zsírban párolt savanyúkáposz­tával és a gombával. Kevés liszttel, paradicsomlével és tej­föllel behabarjuk. Hozzávalók: 1 kg savanyúkáposzta, 40 Dg sertésfej-hús, 30 Dg gomba, tej­föl, zsír, hagyma és liszt. Tasnádi Gábor mérnök 1 A kisállattenyésztők „műhe­lyének tárháza“ végtelenül gazdag és sokrétű. Tollforgató számára a kisállattenyésztők mindig tartogatnak meglepe­tést; és olyan újat, mellyel az ember csak elvétve találkozik. A közelmúltban a hnbicei (Gomba) kisállattenyésztők te­vékenységével ismerkedve buk­kantunk ilyen érdekességre. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Állományukat a standard röpgalambok és a távrepülő pootagalambok képezik. Több éves tapasztalataik alapján, a galambok repülési teljesítmé­nye nein a fajtából, hanem a tenyésztőtől, jelen esetben a röptetőtől függ. Ha a röpga­­lamb elsőrendű teljesítményt nyújt, az nem annak a bizo­nyítéka, hogy az illető galamb­fajta kitűnő repülő, hanem Szövetségének helyi szervezete egyébként 1966-ban alakult, s a tagság túlnyomó többsége a hagyományos haszonállatok — nyúl, baromfi, juh és víziszár­nyasok — tenyésztésével fog­lalkozik. A kisállattenyésztők egy csoportja — Szabó István, Jamrich Celestín, Horony Jenő, Lizsica Kálmán, és Varga Ti­bor — viszont évek óta ered­ményesen foglalkozik a röpga­lambok tenyésztésével is. famrich Celestín és Lizsica Kálmán szerint a röpgalamb­­tenyésztők helyzete sokkal ne­hezebb mint a húsgalambte­nyésztőké, mert a küllem meg­tartásán kívül a röpgalambte nyésztőnek egy belső tulaj­donságot, mégpedig a röpkész­­séget is állandóan fejlesztenie kell. gyakorlatilag azt igazolja, hogy a tulajdonos elsőrangú­an képzett, hozzáértő tenyész tő, illetve röptető. A röpkészség tehát a több éves tenyésztési munka ered­ménye. A röptetéssel járó meg­terheléshez a galambokat fo­kozatosan szoktatják. Tavaszi kelésű fiókák ősszel már ké­pesek a 300 km-es táv megté telére is. Galambjaikat egyéb■ ként Brno és Cheb vidékért röptetik a leggyakrabban, d* sikeresen próbálkoztak már a szomszédos országok területé­re való röptetéssel is. A Gom­ba és Rostock közötti mintegy hatszáz kilométeres távot pos­tagalambjaik 8—9 óra alatt teljesítik. A helyi és a környékbeli te­nyésztők rendszeresen talál­A háztáji kertekben szakszerű növényvédelem mellett gazdag termést ad a mák. Fotó: -blm-Készülődés a versenyre. koznak ezeken az összejövete­leken — kizárva a személyes­kedés legcsekélyebb lehetősé­­gait is — , baráti alapon el­beszélgetnek közös hobbijuk­ról. A tenyésztők éltető eleme azonban a verseny. Versenyez­nek azért, hogy a legtökélete­sebbet, a legjobbat produkál­ják galambjaikkal. A külön­böző szintű hazai versenyeken a gombai röpgalambtenyésztők már számtalan kiváló ered­ményt értek el. Lizsica Kálmán azonban arra a legbüszkébb, hogy a közel­múltban román állampolgárok keresték fel, csupán azért, hogy megnézhessék galambállo­mányát és vérfrissítésre vásá­rolhassanak néhány példányt. A röpgalambok legnagyobb ellensége a környezetszennye­ződés. Főképpen külföldi, de a hazai távrepülések után gyakran teljesen kimerültén és vergődve térnek haza, mivel tollazatuk összeragad az olaj­tól és az egyéb felszínen ta­lálható vegyi szennyeződéstől. A röpgalambok további veszé­lyeztetői a ragadozó madarak. Ezért a röptetések számát té­len csökkenteni kell. Még a leggyorsabb röpgalambnak is lehet egyéni indiszpozíciója — nem is beszélve a ragadozó madár által hajszolt galamb idegizgalmáról —, amely nagy­mértékben csökkentheti a kü­lönben elsőrangú jószág röp­­képességét. Sport vagy hobbi? A kívül­állóban önkéntelenül vetődik fel a kérdés, ha a röpgalamb­­tenyésztés célját keresi. Sze­rintünk sport — mégpedig hon­védelmi jellegű sportág —, mert a sport éltető eleme az ügy iránti igazi lelkesedés. A sportszeretet és lelkesedés azonban olyan, mint a parázs. A gombai galambtenyésztök példájából kiindulva, lángol, lobog, ha szítják. ►Csiba«

Next

/
Thumbnails
Contents