Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-07 / 40. szám
A SZŐLŐBEN К csemegeszőlő tárolására szánt helyiséget gondosan takarítsuk és meszeljük ki, mossuk fel és kénezzük ki. A téli tárolásra legalkalmasabb fajták a vastag húsú, kemény bogyójú és kései érésűek, mint például a Kecskemét virága, a Cegléd szépe, az Itália, a Hamburgi muskotály, az Erzsébet királyné, a Téli muskotály, a 'Guzal-Kara stb. Téli eltartásra a legszebb, legegészségesebb és közepes méretű fürtöket válogassuk ki. Már szedés közben csípjük ki a fürtökből a sérült, beteg bogyókat, még akkor is, ha nem helyezzük azonnal a tároló helyiségbe. A tároló helyiség ablakait zárjuk be és sötétítsük el. Ha a hőmérséklet erősen emelkedik, szellőztessünk, lehetőleg a kora reggeli vagy az esti órákban, mert 10 C-foknál a szőlő gyorsan fonnyad. Ha van rá módunk, a szellőztetést ventillátorral is végezhetjük. A páratartalmat széles szájú edénybe öntött víz elpárologtatásával pótolhatjuk. Rendszeresen ellenőrizzük a tárolót, a romlásnak indult bogyókat azonnal távolítsuk el a fürtökből és a helyiséget időnként kénezéssel fertőtlenítsük. A fürtöket többféleképpen is tárolhatjuk: polcokra elrakva, két fürtöt összekötve rudakra aggatva vagy ládákba fűrészporba ágyazva. A különösen szép és nagy fürtöket levágott vesszővel is eltarthatjuk. Ilyen fesetben úgy vágjuk le a fürtöket, hogy a fürtnyél felett 5—6 cm, alatta pedig égy arasznyi vessződarabot hagyunk. A felső mejszlapot paraffinnal zárjuk le, az alsó részt pedig vízzel megtöltött üvegbe tegyük. A szüret közben szakítsunk egy kis időt a növényvédelmi munkákra is. Szedjük össze a szüretelés közben lepotyogott, kórokozókkal fertőzött, rothadó bogyókat, fürtrészeket. A fertőzés továbbterjedését megakadályozhatjuk, ha ezeket a talajról minél előbb eltávolítjuk és megsemmisítjük. A korán lehullott és fertőzött leveleket szintén gyűjtsük össze és ássuk be mélyen a talajba vagy égessük el. Ha erősebb rothadást észlelünk, sürgősen szüreteljünk, gondosan kénezzük a cefrét és a mustot. A szüretnél és a préselésnél használt edényeket naponta mossuk el, mert így csökkenthetjük a vadélesztők, ecetbaktériumok elszaporodását. Ha több szőlőnk' van és van rá mód, akkor az egyes fajtákat külön-külön szüreteljük, dolgozzuk fel és erjesszük. Így sokkal jobb és ami a legfontosabb, tiszta fajtajellegű bort nyerhetünk. Nagyon fontos, hogy a must erjedésé optimális hőfokon történjen. Erre a 15—18 C-fok pincehőmérséklet a legmegfelelőbb. Erjedés közben a must felmelegszik és ha hőmérsékleté 28 C-fok fölé emelkedik, akkor káros, úgynevezett tejsavas erjedés léphet fel. A megfelelő erjesztés! hőfokot szellőztetéssel, esetleg átfejtéssel szabályozhatjuk. Csak annyi szőlőt szüreteljünk le naponta, amennyit fel is tudunk dolgozni. Fordítsunk nagy gondot a tisztaságra, mert ez a jó és állóképes borkészítés egyik legfontosabb alapfeltétele. Ha erjed a must, csak magunk elé tartott égő gyertyával lépjünk a pincébe. Ha a gyertya elalszik, azonnal távozzunk és csak alapos szellőztetés után menjünk le újra. Vigyázzunk, mert a mustgáz életveszélyes! Ha a must valamilyen oknál fegva nehezen vagy egyáltalán nem indulna tennivalók erjedésnek, sürgősen szerezzünk be fajélesztőt. De úgy ’s segíthetünk a bajon, hogy egészséges szőlőből 5—6 liternyi mustot erjesztünk és ha ez már forrásban van, akkor keverjük a gyengén erjedő hordóba. A szüret befejezése után tisztítsuk meg és fertőtlenítsük a szedőedényeket, a kádakat, a zúzót, a prést és a feldolgozásnál használt minden ľedényt. Ha ezt nem végezzük el, káros ecetbaktériumok, penészgombák stb. szaporodhatnak el és a borba kerülve betegséget okozhatnak. A borospincében átható vagy kellemetlen szagú anyagokat, így például benzint, petróleumot, káposztaféléket, de még gyümölcsöt, burgonyát vagy zöldségféléket sem szabad tárolni. A bor igen könynyen átveheti az erős vagy csírázáskor keletkező idegen szagokat és élvezhetetlenné válhat. A szüret befejeztével megkezdhetjük a tápanyagutánpótlást. Szervestrágyából áranként 500—800 kilót, szuperfoszfátból 1—2 és kénsavas káliumból pedig 2—3 kilogrammot (hatóanyagban) adagolhatunk, a várható termés nagyságától függően. Varga József, Búő A GYÜMÖLCSÖSBEN Ebben a hónapban az egyik legfontosabb teendő a gyümölcsfák és a bokrok kiültetése. Csakis az adott környezetnek legjobban megfelelő fajtákat ültessük. Az átültetésre szánt fákat és bokrokat óvatosan ássuk ki, nehogy megsértsük a gyökereket. A faiskolából vásárolt fák, bokrok gyökereit vizsgáljuk át, s ha azokon száradt részeket észlelünk, végezzünk friss metszést. Ezt követően tegyük a gyümölcsfákat mintegy 6 óra nyoknál pedig 10 cm-re kerüljön. A Spur típusú fajtákat vigy ültessük, hogy a szemzés magassága a talaj felszínén legyen. Az aranyribiszkére oltott ribiszke- és köszmétebokrokat 10—15 cm-rel mélyebbre ültessük, mint ahogy a faiskolában voltak. A gödrökbe porhanyós talajt szórjunk, mert így a gyökérzet közti térség is megtelik talajjal. A kiültetett fákon és bokrokon ősszel ne végezzünk metszést, ne is kössük ki őket. Ezeket a műveleteket csak az felkövetkező év tavaszán végezzük el. Száraz időjárás'esetén a fákat megöntözhetjük, hogy a talaj jobban a gyökerek közé nyomuljon, elősegítve ezzel a jobb begyökeresedést. Bégyűjtjük až almásgyümölcsűek téli fajtáit. A késői érésű alma- és körtefajtákat csak a hónap végén szüreteljük. A begyűjtést követően mindjárt osztályozzuk a gyümölcsöt. A betegségekkel és kártevőkkel károsított gyümölcsöt ne tároljuk, inkább egyéb módszerrel hasznosítsuk. A hónap végén már begyüjthe-tjük a birsalmát és a naspolyát. Az előbbiből gyümölcssajtot, kocsonyát és kompótot készíthetünk, az utóbbi egy bizonyos állási, tárolási idő elteltével kitűnő gyümölcsként fogyasztható, amely nagy mennyiségű csersavat és C-vitamint tartalmaz. Különösen a bél- és a gyomorhurut gyógyításánál hasznosítható. Az osztályozott gyümölcsöt tároló helyiségbe vagy pincébe rakjuk, ahol feltétlenül legyen hő- és nedvességmérő. A gyümölcsfélék téli tárolására olyan helyiség felel meg a legjobban, amelyben megtartható a levegő 2—4 C-fokos hőmérsékleté és 80—90 százalékos nedvességtartalma. A helyiséget naponta szellőztessük. Előkészítjük az ipari és szerves trágyákat, a gyümölcsfákat a rágcsálók ellen védő szigetelő anyagokat, a Zelio készítményt a mezei rágcsálók, a Kumatox készítményt pedig a patkányok ellen. KRAMPL ŠTEFAN A VIRÁGOK KÖZÖTT Á virágoskertbe beköszöntött az ősz. Eltávolítjuk az elvirított rózsákat és a fejletlen hajtásokat. A hónap végén a rózsafélék töveihez húzzunk talajt vagy takarjuk be levelekkel, hogy megvédjük őket a kifagyással szemben. A fás növésű rózsákról eltávolítjuk a leveleket, összekötjük a hajtásokat, megdöntjük és talajjal takarjuk be a töveket. Megfelel erre a célra az is, ha a koronát szilárd papírba, de nem PVC-anyagba becsomagoljuk. Ebben a hónapban már megkezdhetjük a rózsafélék ültetését is, hogy még a tél beálltáig begyökeresedjenek. A rózsabokrokat az ültetés előtt 12—24 óra időtartamra tegyük vízbe’, hogy a szövetek teleszívják magukat. A töveket úgy ültessük, hogy a szemzés helye 3—4 cm-re a talaj felszíne alatt legyen. A gödrökbe jó minőségű komposztot vagy istállótrágyát is szórjunk, végül öntözzük meg a bokrokat. Megkezdhetjük a díszfák ültetését is, de a nyírfa (Betula) és a liliomfa (Magnolia) kivételével. Az ültetést követően a facsemetéket alaposan megöntözzük. Ugyanígy járjunk el az át nem ültetett tűlevelűek esetében is, mert az elegendő nedvesség egyik előfeltétele a sikeres átteleltetésnék. A gyepet utoljára nyírjuk, hogy a tél beálltáig 3—5 cm magas legyen, mert máskülönben kifagyna. A leveleket gondosan összegereblyézzük, a begyomosodott részeket felássuk, hogy tavasszal újra bevethessük. Ha még nincsenek komoly hidegek, kiültethetjük a hagymás virágokat. Csakis egészséges hagymákat használjunk. Az első fagyok után, amelyek megégetik a györgyiké (Dahlia) leveleit, a gumókat kiszedhetjük a talajból, a szárat 8—10 cm-re a talaj felett vágjuk le. Ha ezt követően már nem fagy, a gumókat egy napra hagyjuk az ágyáson, hogy megszáradjanak. A kardvirág gumóit szintén kiszedhetjük, mert a később kiszedettek könnyen rothadnak. A szárítást követően szétválasztjuk a gyökereket és a felső borító hámréteget. A gumókat a tárolás előtt célszerű Naftalín készítménnyel beporozni. Hasonlóképpen járhatunk el a szellőrózsa (Anemone) és a montbretia esetében is. Kitisztítjuk a virágtermesztésnél használatos ládákat, cserepeket és segédeszközöket, s azokat száraz helyre rakjuk. Kettmannová Katarína mérnök 2 Október a kisállattenyésztésben BAROMFITENYÉSZTÉS. Mindent előkészítünk a baromfiállomány veszteségmentes teleltetésére. Mindenekelőtt tegyük az állatok szállását szárazzá és meleggé. Különösen az alom szárazságára kell ügyelni, ezért azt gyakran forgatjuk és amint trágyával telített, kicseréljük. Befejezzük a selejtezésre szánt egyedek eltávolítását. A tervezett állományra 10 százalék tartalékot számíthatunk, gondolva az esetleges elhullásra. A baromfi őszi betegségének mondható a fertőző nátha, amely ellen védeni kell az állományt. Amint a hőmérséklet 0 C-fok alá süllyed, lezárjuk a szellőző berendezéseket, s reggel csak a levegő felmelegedése után engedjük kifutóba a baromfit. Az elismert állományok tenyésztői az állatorvosi szolgálattal karöltve végezzék el a baromfiállomány második egészségügyi vizsgálatát és kérjék az állomány elismerését. Akik keltető tojásokat szeretnének termeltetni tyúkjaikkal, igyekezzenek a jércék takarmányát úgy összeállítani, hogy az ne késztesse őket az intenzív tojástermelésre. Ellenkező esetben ugyanis a jércék az őszi és a téli hónapok folyamán kitojják magukat és termelésük éppen akkor vesz csökkenő irányzatot, amikor a legnagyobb szükség lenne a friss tojásokra. A tojástermelés szabályozója a takarmány fehérjetartalma, tehát ezt kell figyelembe venni a takarmányadag összeállításánál. Viszont azok a tenyésztők, akik éppen a téli tojástermelésre számítanak, megkezdhetik a nappalok meghosszabbítását mesterséges világítás segítségével. Ez azonban csak akkor lesz eredményes, ha azt reggel és este egyaránt pontosan betartják. További fontos tényező, hogy a baromfiak számára biztosított legyen a napi nyolc órai pihenő, tehát a világítással legfeljebb 16 órára hosszabbíthatjuk meg a nappali világosságot. Ugyancsak fontos, hogy reggel ugyanannyit világítsunk, mint az esti órákban. LIBA- ÉS KACSATENYÉSZTES. A libákat és a kacsákat tovább hagyhatjuk tenyészetben, mint a tyúkokat. A jól tojó és nevelő ludakat akár 6 évig is meghagyjuk. A kacsák 3 éves korukig hagyhatók tenyésztésben. A kifejlett libákat és kacsákat hizlaljuk. Leggyorsabb módszer az állatok tömése. Gyakran előfordul, hogy a megtömött liba vagy kacsa kirázza begyéből a takarmányt. Ezt úgy tudjuk megszüntetni, ha a tömés befejeztével egy megfelelő nagyságra vágott burgonyakockát nyomunk le a liba vagy a kacsa begyébe. A megszorult burgonya nem engedi a takarmány kirázását, mivel teljesen elzárja a begy kivezető nyílását. GALAMBTENYÉSZTÉS. Folytatódik, de a hónap végével befejeződik a galambok vedlése. Ennek következtében igen sok toll található a galambok szálláshelyén, amit naponta célszerű kitakarítani. Mivel a költőszekrényeket már lezártuk, a fészkeket pedig már eltávolítottuk, a galamboknak nincs lehetőségük a további fészkelésre. Legjobb, ha a galambokat nemek szerint különválasztjuk és egyik nap a tojókat, a másik nap pedig a hímeket röptetjük. Továbbra is biztosítani kell a megnövekedett ásványianyagszükségletet, elsősorban a különböző vásárolható készítmények adagolásával. Leghatásosabb azonban az ún. „galambkő“ készítése, mert ez tartalmazza a szükséges vitaminokat, a foszfort és a meszet. A galambkő készítése egyszerű művelet. Alapanyagul a darált búza vagy a kukorica a legmegfelelőbb, amelyhez folyami homokot, vitaminkészítményt és takarmánymeszet keverünk. Az összekevert részeket szárazon tartjuk, csak fogyasztás előtt nedvesítjük két napi adagolásra. Ezt a keveréket sóval ízesítve kis vályúban tegyük a galambok elé. A galambkő elkészítésére nincs általános recept. A tenyésztők különböző nézeteket vallanak és általában saját elképzeléseikre támaszkodnak. Mindössze arra kell ügyelni, hogy a keverék romlott anyagot ne tartalmazzon. NYÜLTENYÉSZTÉS. A továbbtenyésztésre szánt egyedeket tenyészkondícióban tartjuk, de ne hizlaljuk őket. Különösen akkor fontos ez, ha számítunk a téli szaporítással is. A kövér nőstények ugyanis sokkal nehezebben vemhesülnek. A levágásra szánt nyulakat darával megszórt főtt burgonyával hizlalhatjuk a legeredményesebben. A keverék legyen morzsás vagy inkább száraz, s ezt követően mindig itassuk meg az állatokat. A kiállításra szánt egyedeket alaposan előkészítjük. Mivel folyamatban van a nyulak vedlése, naponta keféljük meg az állatok szőrét, mégpedig faroktól a fej felé, tehát visszafelé. Ezáltal ugyanis meggyorsíthatjuk a vedlést. Az állatok szőrzetének minőségét kevés olajos mag etetésével javíthatjuk. A tenyészidény befejeztével kitakarítjuk az ólakat, majd kívülről és belülről egyaránt kimeszeljük őket. A mészbe fertőtlenítőszert is keverhetünk, Így egyszerre két munkát végezhetünk el. KECSKE- ÉS JUHTENYÉSZTÉS. A szabadtéri legelőket a lehető legtovább hasznosítsuk. Ősz idején sok olyan hulladék van, amelyek a kecskékkel vagy a juhokkal eredményesen feletethetők. Mindezeket a hulladékokat megtalálhatjuk a kiskertekben, a gyümölcsösökben, de a mezőgazdaságilag művelt területeken is. A begyűjtésnél viszszamaradt zöldségfélék levelei, a hullott gyümölcs, a cukorrépafej stb. mind értékes takarmányul szolgálhat. Viszont meg kell jegyezni, hogy etetésük folyamán figyelni kell az állatok egészségi állapotára gyakorolt hatásukat. Amint rendellenességet észlelünk — legtöbb esetben hasmenés fordul elő —, azonnal beszüntetjük az etetést. Gyakran bajt okozhat a sáros takarmányféleségek etetése is. Még tart a kecskék és juhok üzekedése. Köztudott, hogy a kistenyészetekben előnyös az ikergidák és bárányok születése. Hogy minél több iker szülessen, biztosítani kell az állatok számára a különböző csíráztatott magvakat, amelyek a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák a megtermékenyülés féltételeihez szükséges E-vitamint. EGZOTIKUS MADARAK. Sok madárnál csak a vedlés után állapítható meg a nemi hovatartozás. Már a második kelésű madarak is befejezik a vedlést, Így könnyen kialakíthatók az új párok. A párokat ajánlatos minél korábban egy kalitkába helyezni, mert így az újabb tenyészidény kezdetéig könnyebben megszokják egymást. A szabadban egyre kevesebb etethető zöldet találunk a madajak számára, így már most vessünk nagyobb ládikókba különböző magvakat a zöldeleség biztosítására. Erre a célra bármely kultúrnövény megfelelő, amely bőséges zöld levélzetet növeszt és nem nagy fényigényű. A madarakat melegebb környezetbe helyezzük. Mivel ezáltal felszabadultak a kerti röpdék, ezeket alaposan kitakarítjuk és mésztejjel kimeszeljük. KANÁRI MADARAK. A kis „füttykalitkákba“ helyezett hímek eleinte félénkek, azonban fokozatosan megszokják a le szűkített életteret és megkezdik az éneklést. Énekük egyre finomabbá, csiszoltabbá válik. A tenyésztő feladata, hogy naponta figyelje a madarak énekét és az esetleges hibás énekű madarakat eltávolítsa. Ajánlatos a kalitkák beárnyékolása is. Erre a célra az átlátszó függöny felel meg a legjobban. így a madarak nyugodtabban lesznek és csaikis az éneklésre összpontosítanak. A reggeli vagy az esti fetetésnél a függönyt húzzuk el mintegy két-két óra hosszára, majd ismét árnyékoljuk be a madarakat. A kanári madarak elesége továbbra is hasonló, mint a röpkalitkában volt. BALÁZS FERENC, Jesenské • *** ♦♦♦ »;♦ «$* «$♦ «$♦ ♦♦♦.*♦ «$♦ .*♦ ♦♦♦«5* ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦;« *1* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *> *> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> *1 A ZÖLDSÉGESKERTBEN. Október a káposztafélék és a gyökérzöldségek begyűjtési ideje. Nem árt, ha a szedéskor kissé nedves a talaj, mert így a gyökerek nem károsodnak. A gyökérzöldségről eltávolítjuk a földet, majd a levélzetet. Csak a szívleveleket hagyjuk meg. A téli tárolásra — szellőztethető pincében vagy mélyített melegágyban — csakis egészséges zöldséget használjunk. Melegebb körzetekben a káposztaféléket és a zellert a hónap végéig, sőt november elejéig az ágyúsokban hagyhatjuk. Előkészítjük és elültetjük a hajtatásra szánt metélőhagymát és a petrezselymet, melyek nagy mennyiségű védőanyagot és C-vitamint tartalmaznak, s a téli hónapokban nélkülözhetetlenek. A hónap elején — 25 cm-es sor- és 10 cm-es tőtávolságra — még elültethetjük a fokhagymát. sabb ütemű legyen. A kimagzott gyomnövényeket ne komposztáljuk, inkább égessük el. Az átteleltetésre szánt brokkoli (spárgakel) fölé készíttápanyagigényes zöldségféléket (paradicsomot, káposztaféléket, uborkát, tököt, zellert stb.) szeretnénk termeszteni, istállótrágyázzuk. Ha ezzel nem rendelkezünk, megfelel a VITAHUM ipari trágya is. Elültethetjük a tormát és a hónap első felében a téli salátát. A fertőzésmentes zöldséghulladékot a még nem kimagzott gyomnövényekkel együtt legcélszerűbb komposztálni. 20—25 cm vastag hulladékra 5 cm-es talajréteget számoljunk. A rakás magassága 120—150 cm lehet. Száraz időjárás esetén öntözzük meg a rakást, hogy a humusszá való átalakulás gyortennivalók sünk könnyű — lécekből és dróthálóból készülő és fa lombokkal bélelt — védőanyagot, mert így a növényeket megvédhetjük a hó hatásával szemben. Azokat az ágyúsokat, amelyekben az elkövetkező évben A mészszegény talajokra legalább négyévenként egyszer mészport vagy égetett meszet is adagoljunk. Az előbbivel a szükséges magnéziumot is megkapja a talaj. A fóliasátrak alól még begyüjthetjük a fejes salátát, a paprikát, esetleg a paradicsomot és más melegkedvelő zöldségfélét. CVÍCELA ALEXEJ időtartamra állott, langyos esővízbe. Csakis egészséges gyümölcsfákat, bokrokot ültessünk, amelyeken nem észlelhető a baktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumenfaciens) kártétele. A kiásott gödrökbe kevés televényföldet szórunk, kijelöljük a kötéseket, s hozzáfoghatunk a tulajdonképpeni ültetéshez. Közvetlenül az ültetés előtt azonban még egyszer vizsgáljuk át a gyökérrendszert. A gyümölcsfákat, bokrokat olyan mélyre ültessük, amilyen mélyen a faiskolában voltak, tehát a magról szaporított alanyoknál a szemzés helye körülbelül a talaj felett 5, a vegetatív módon szaporított ala
