Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-07 / 40. szám

1978. október 7, SZABAD FÖLDMŰVES A kitüntetés még jobb munkára kötelez Rendkívül örömteljes, felemelő érzés kitüntetettnek lenni. Valami szokatlan, semmi mással össze nem hasonlítható me­legség tölti el az ember bensőjét, szaporábban dobog a szíve, s örömpír ül az arcára. Hatványozott mértékben tudatosodik benne: érdemes kiváló eredmények elérésére törekedni, az át­lagnál többet nyújtani az országnak, a társadalomnak, mert a felsőbb párt- és állami szervek kellőképpen méltányolják. Vagyis erkölcsi-társadalmi elismerés jár érte, ami többet ér holmi pénzjutalomnál. De egyben további kiváló eredmények elérésére serkent — sőt kötelez. Efféle megérdemelt, jogos büszke­ség töltötte el az embereket azon a nyilvános pártgyülésen is, amelyet a holicei (Gelle) szövetkezet vezetősége és az üzemi pártszervezet vezetősége közösen rendezett. Részt vettek ezen a nagyon népes összejövetelen — a­­melyre a művelődésházában ikerült sor — a járás párt-, állami-, mező­­gazdasági- és társadalmi irányító szer­veinek képviselői is. Nagyrabecsülték, s köszönetüket fejezték tki azokért a közös erőfeszítésekért, amelyek kiváló gazdasági eredmények elérését tették lehetővé, különösképpen a gabonater­mesztésben és a tejtermelésben. MÜLT ÉS JELEN Ä nyilvános pártgyülés részvevőit, s a kedves vendégeket Cséfalvai Tibor, az üzemi pártbizottság elnöke szere­tettel üdvözölte. Ezután rövid áttekin­tést nyújtott arról, hogy az egykori idénymunkások, szegényparasztok a szövetkezeti gazdálkodás közel három évtizede alatt nemcsak jómódúvá, ha­nem sokoldalúan műveltté is váltak. Ez a gyökeres változás nemcsak az életvi­telükben, hanem gondolkodásmódjuk­ban is kifejezésre jut. Természetesen, ehhez a közösség névelő hatása, a kommunisták példamutatása, felvilá­­gosító-nevelő tevékenysége is hozzá­járult. A pártkongresszusok és KB- plénumok határozatai világos, közért­hető, előremutató programokat szab­tak, amelyek megvalósításából a négy falu határát egyesítő szövetkezet tag­sága is derekasan kivette a részét. Csakis a fegyelmezett, célratörő terv­teljesítés, a hozzáértő üzemszervezés és gazdaságirányítás, a szorgalom és a kezdeményezőkészség széles körű kibontakoztatása, a kellő „szakmai­politikai felkészültség tette lehetővé, hogy évről évre jó eredményeket ér­hessenek el. Ennek a következetes, céltudatos termelő-irányító munkának az ered­ménye többek között az is, hogy szov­jet s hazai gabonafajtákból az eddigi leggazdagabb termést takaríthatták be, ezáltal a tisztes 6. helyet foglal­hatták el a gabonatermesztők járási ranglétráján. Mert búzából több mint 64 mázsás hozamátlagot felmutatni, elismerésre méltó eredmény. No meg az is, amelyről Mészáros Jézsef, az efsz-elnök beszélt: I. minő­ségi osztályú tejet adnak a közellátás­nak. S mennyi az idei év nyolc hónap­jának napi fejésátlaga? Nagyon erő­sen megközelíti a tizenkét litert. Ez az éves fejési tervük 72 százalékos teljesítésének felel meg. Ha ezt az ütemet év végéig sikerül tartaniuk, akkor jelentősen túlteljesítik tejterme­lési és -értékesítési tervüket. Batériás malacnevelési módszert al­kalmaznak, eredményesen: a 10—35 kilós tenyészsüldők napi súlygyara­podási átlaga megközelíti a félikilót. A sertéshús kilóját 2,60 kilogramm takarmányból állítják elő. További eredményeik titka? Szak­szerűen alkalmazzák a vegyszereket, példásan betartják az agrotechnikai követelményeket, műszaki gárdájuk hozzáértő, lelkiismeretes, jó munkát végez. Azt tartják: a szocialista mun­kaverseny előrelendíti a szövetkezet fejlődését. Öntöző-berendezéseiket a kívánalmaknak megfelelően üzemel­tették, s üzemeltetik. Sőt egy Diesel­motoros öntözőgépet is szerkesztettek műszaki dolgozóik, aminek nagy hasz­nát veszik a mostani aszályos idő­szakban. A tagokról való sokoldalú gondos­kodást tükrözi az ts, hogy szakmai­politikai ismeretgyarapításra, kulturá­lis rendezvények látogatására, tanul­­mányutakra, gyógykezeltetésre, üdü­lésre, a szocialista munkaversenyek győzteseinek, a sok éven át élenjáró dolgozóknak jutalmazására, az idős nyugdíjas dolgozók szociális juttatá­sára évente közel félmillió koronát fordítanak. MÉG EREDMÉNYESEBB GAZDÁLKODÁST! A továbbiakban dr. Magyarics Vin­ce, a járási pártbizottság vezető tit­kára kért szót. Egyebek között hang­súlyozta: átlagon felüli eredményeket ér el a dunaszerdahelyi járásban a gellei szövetkezet tagsága. Ez nem­csak az elmúlt években, az idén is kézzelfoghatóan megnyilvánul, így például a több mint 60 mázsás gabo­nahozam-átlagban, a tej- és hústerme­lésben stb. Elemezte a járáson belüli hozamkülönbségeket, különösen a ta­vaszi árpa szakaszán, s számokkal is érzékeltette, ha árpából 55 mázsa len­ne a járási hozamátlag, az eddiginél sűjckal több szemes takarmányhoz jut­hatnának a mezőgazdasági üzemek. Ezen a téren többet kellene tenni, ki­emelt feladatként kezelni ezt, hogy előbbre léphessen a járás. A vezető titkár ezt követően ismét a gellei szövetkezet tagjainak címezte a szót: „Eredményes, jó gazdálkodá­sukat felsőbb szerveink magas erköl­csi-társadalmi elismerésben részesí­tették: megkapták Az építésben szer­zett érdemekért állami kitüntetést. A kitüntetés a szövetkezeté, a szövetke­zet a tagoké — az aranykezű, dolgos embereké, a szervezésből és irányítás­ból jelesre vizsgázó szakembereké, vezetőké. Jól működött a pártszerve­zet; ezeket a jó eredményeket a kom­munisták példás helytállása is előse­gítette. Gratulálok a magas állami ki­tüntetéshez! A továbbiakban is kiváló munkát végezzenek, hogy még maga­sabb állami kitüntetés birtokába jut­hassanak! A még jobb eredmények el­éréséhez friss erőt, egészséget kívá­nok az egész tagságnak!“ — ezzel zárta további tettekre buzdító szavait a vezető titkár, majd ünnepélyesen át­nyújtotta Mészáros József efsz-elnök­­nek s Cséfalvai Tibornak a szövetke­zet állami kitüntetését. Magyarics elvtárson kívül Bartos Andor, a jmi igazgatója, Miklós Ist­ván, a jnb elnöke, Gdovin mérnöknő, a Parasztszövetség járási bizottságá­nak elnöke és mások szorítottak ke­zet, s fejezték ki jókívánságaikat — a magas állami kitüntetés alkalmából. A jó munka elismeréséül díszokle­velet kapott az efsz elnöke, a pártbi­zottság elnöke, továbbá Soóky János, a szövetkezet alelnöke, építésvezetője és Csóka Pál mühelymester, kombáj­­nos, újító. Tárgyi jutalomban részesült még a szövetkezetnek húsz élenjáró dolgo­zója. Valamennyi erkölcsi és tárgyi jutalomban részesült nevében Soóky elvtárs mondott köszönetét. „MÉG NEM ELÉG .. Cséfalvai Tibor, az üzemi pártbizott­ság elnöke zárszavában a többi kö­zött a következőket mondotta: „Na­gyon jó érzés, ha elérjük a kitűzött célt. Ez bátorítást ad a jövő évi, még igényesebb, még merészebb tervfel­adatok valóra váltásához. Ennek ér­dekében közösen megtesszük a ma­gunkét. Váci Mihály költővel együtt valljuk: „Még nem elég...!“ Ezt fejezte ki egyébként a nyilvá­nos pártgyűlés résztvevőinek határo­zata is. Hangsúlyozta azt is, hogy ön­elégültség a továbbiakban sem lehet úrrá a tagságon, sőt a kitüntetés még jobb minőségű, még sikeresebb mun­kára kötelez. Nemcsak az őszi mun­kák időszakában, hanem a következő gazdasági évben, vagy években is. N. KOVÁCS ISTVÁN #k szeptemberi napfényben csillog­­** tak a nemrég tisztított abla­kok, vakítóan fehérlettek a hosszú folyosók meszelt falai. A szabályos rendben sorakozó ajtók kellemes olaj­­festékszagot árasztottak, s a levegő­ben még ott úszott a tanulók mosdó­szappanjának illata. A tantermek már beszippantották a nyártól búcsúzó hadat, amikor az iskola jelenéről kérdeztem Schick Károlyt, a Dunaj­ská Streda-i (Du­­naszerdahely) Me­zőgazdasági Mű­szaki Középiskola igazgatóhelyettesét, de minduntalan az elmúlt évek eredményei bukkan­tak felszínre. Nemcsak azért, mert a pillanatnyi jelen egy iskolában mindig átmenet — gyorsan fejlődő világunkban ez nem is lehet másként —, hanem azért is, mert az iskola húsz éve, összes földművelésből, agrokémiából, nö­vénytermesztésből. önálló botanikai, növényélettani, talajtani stb. kutatá­sokat végeznek a laboratóriumi gya­korlatokon. A leendő növénytermesz­tők preparátumokat készítenek, talaj­mintákat vesznek és tanulmányozzák azokat a kidolgozott módszer szerint. Az állattenyésztés hatékonyságának növelésével szorosan összefüggő, idő­szerű kutatásokat és gyakorlati meg­figyeléseket — a tangazdaságon kívül — a járás mezőgazdasági üzemeiben is folytatnak. A holnap iskolája — összegezhet­nénk észrevételeinket. Schick Károly igazgatóhelyettes: — Túlzás nélkül mi is úgy érezzük, mert itt szerencsésen találkoznak a mezőgazdasági szakemberképzés kor­szerű követelményei a tárgyi és a személyi feltételekkel. A korszerű ok­tatás-nevelés feltételeinek megterem­tését úgy szervezzük, hogy az évekkel meghaladja a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalát. Ez a feladat a pedagógusok számára különleges al-Útban az életbe tapasztalataival, sikereivel együtt egy kialakult nevelési-oktatási koncepció alapjául szolgál. Nehéz lenne ezt a húszéves króni­kát megírni — Schick elvárs szavai ezek —, mert a leghitelesebb beszá­moló is csak jelezni tudná a pedagó­giai hivatással járó erőfeszítéseket, eredményeket, célokat és megoldáso­kat, melyekkel napirenden szembe kell nézniük, amelyeket meg kell ol­dani. Az iskolának egyébként ebben- az évben ikétszázkilencvennégy tanulója van, a távhallgatők száma pedig száz­ötvenhárom. A négyéves nappali tagozaton há­rom irányzat van: mezőgazdasági köz­­gazdaságtan, növénytermesztés és ál­lattenyésztés. Az 1977/78-as iskolaév­től pedig felváltva nyitnak növényter­mesztést és állattenyésztési szakokat. A járás szakemberképzését — a táv­hallgatók oktatásán kívül — az iskola irányítja. Az iskola tanárai szem előtt tarva Gorkij megállapítását — semmilyen önképzés nem helyettesít­heti a rendszeres tanulást — szaikta­­nácsadól minősítésben részt vesznek a járás mezőgazdasági üzemeinek a szakemberképzésében. kotóműhellyé változtatta az iskolát Kibontakoztatta alkotókészségüket, fantáziájukat. — Érdemes példásan dolgozni, gazdálkodni... — vallják a gellei szövetke­zet derék tagjai, vezetői. A következő időszakokban sem telepednek habá­raikra ... (A szerző felvétele) ТфТ ♦ ♦ ♦ ♦ Emberül helytállni... .Öt falu határát fogja át a sokolcei (Lakszakállas) szövetkezet; mezőgaz­dasági földterülete négyezenkétszáz­­négy hektár. Ebből több mint másfél­ezer hektáron termesztettek gabona­féléket. A tervezett hektárhozamokat túlteljesítették: búzából 62,29, tavaszi árpából 54,14 mázsát értek el átlag­ban. így azután az állami gabonael­adási kötelezettségüknek példásan eleget tettek. Ha már a gabonatermesztésről van szó, feltétlenül említést érdemelnek mindazok, akik az aránylag jó gabo­naterméshez szorgalmas munkájúkkal, szakmai hozzáértésükkel és fegyelme­zettségükkel jelentősen hozzájárultak. Név szerint hadd említsünk legalább néhányat a kombájnoserk, szalma-be­­takarítók maghordók közül: Hír Lász­ló, Kürthy Sándor, Fabík Imre, Ka­pocs Lajos. Rajtuk kívül elismerésre méltó, jó munkát végeztek a tarló­­hántók, a növényápolók, s a takar­mánybegyűjtők Is. Sajnos, az 1260 hektárnyi kukoricá­juk — ami legtöbb a komárnót járás szövetkezeteinek sorában — az elő­irányzottnál szűkösebb terméshozam­mal kecsegtet: 63 mázsa helyett mint­egy 50—55 mázsára számítanak hek­táronként. Ez jobbára az aszály kö­vetkezménye. Közel félezer hektárnyi cukorrépá­juk mintegy egyharmadát öntözni tud­ják, s így a négyszáz mázsás hozam­átlag — a tervezett — több mint va­lószínű, hogy meglesz. Az öntözött cu­korrépa gazdag termés ígér. Nagyon is kifizetődik tehát a szakszerű, szük­ségletnek megfelelő öntözés. Mivel foglalatoskodnak jelenleg? A jövő évi bőséges gabonatermés ágyát készítik elő, arra is ügyelve, hogy azt a kis talajnedvességet, ami van, jól megőrizzék. S vetnek, ahogy az egyes búzafajták vetési ideje, határidejének megtartása kívánja. A nemrég tartott értékelő taggyűlé­sen a járási mezőgazdasági Irányító szervek képviselői nagyra becsülték igyekezetüket, szorgalmukat, s az őszi munkák idejében, jó minőségben tör­ténő befejezésre buzdítottak. Olló Ferenc Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az iskola végzett tanulói megállják helyüket a gyakorlati élet­ben. Évente a végzős tanulók mintegy tizenöt százaléka jelentkezik főisko­lára. Szép számmal akadnak olyanok is. akik „innét indultak“ s főiskolai végzettséggel tértek vissza járásukba. Schick elvtárs máris kezdi a nevek sorolását: Alföldi Imre mérnök, a jmi dolgozója, Sidó Miklós mérnök, a Dióspatonyi Efsz állattenyésztője, Olasz és Halász mérnök, az iskola ta­nárai stb. De a távhallgatők is meg­állják helyüket a gyakorlati életben, s közülük többen vezetői beosztásban dolgoznak. Távhallgatőként végzett Sipos Mihály, a dunaszerdahelyi kon­zervgyár igazgatója és Tóth József, a járási felvásárló üzem igazgatója is. A frissen érettségizettek közül a dióspatonyi Gálffy Péterrel, és a nád­szegi Nagy Boldizsárral beszélgettünk. Mindketten sikeresen felvételiztek a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán. — Miből felvételiztetek? — Biológiából, kémiából és politikai ismeretekből. — Számoltatok-e azzal, hogy eset­leg nem sikerül a felvételi? — Lehet, hogy meglepődik, de nemi — ??? — A négy év alatt elsajátított bő ismeretanyag adta a biztonságérzetet. frissülni vágyó Közben tovább ismerkedünk az is­kola belső életével. A szaktantermek­ben, laboratóriumokban folyó oktató­nevelő munka a lelkes, jövőt formáló, alkotó pedagógusok tudását, ötletessé­gét, kísérletező kedvét és kitartó mun­káját dicséri. Szinte gyermekkorom megálmodott iskolája elevenedik fel előttem. A bemutató és szaktantermekben az audovizuális készülékek használatával és pedagógiai célszerűségével ismer­kedünk. Vannak itt magnetofonok, le­mezjátszók, hurokfilmes és nyolc mil­liméteres vetítők, epidiaszkópok, nyelvi feleltetőgépek, gyűjtemények, vilianyírógépek, mérőszerek. A nyel­vek, szaktantárgyak, az ügyvitel és számvitel tanításához tehát a legkor­szerűbb didaktikai tansegédeszközök állnak a tanárok rendelkezésére. Az elméleti oktatáson 'kívül az isko­la tanulói jelentős gyakorlati tapasz­talatokat is szereznek a négyszázötven hektáros tangazdaságban: általános Az iskola különböző évfolyamaiból három tanulót kértünk meg arra, hogy terveikről, céljaikról beszéljenek. Molnár Zsuzsának hívják az első kér­dezettet. Holicén (Góíle) lakik a nö­vénytermesztési irányzat 2. évfolya­mának a tanulója. Az örökké mosoly­gós, szerény, tehet­séges kislány már az alapiskola hete­dik évfolyamában a mezőgazdaságot választotta élethivatásának. Vallomá­sa szerint minden pályához lelkese­dés és szakmaszeretet kell, hogy elé­gedett, boldog emberek legyenek a­­azok, akik most kezdik az életet. Ta­nulmányait az érettségi után főisko­lán szeretné folytatni, ennek megfe­lelően a szaktantárgyakat — biológia, növénytermesztés, kémia — kedveli és tanulja a legszorgalmasabban. Katona Magdolna a növénytermeszté­si és állattenyész­tési szak harmadik évfolyamának a ta­nulója. Mint az is­kolai SZISZ vezető­ségi tagja elmon­dotta, hogy korsze­rű tornaterem, jól felszerelt sportpá­lyák várják a fel­tanulókat. Az elmé­lyült munkához ott a hatalmas szak­gyűjtemény, a jól felszerelt könyvtár, a szórakozást pedig a klubok és az önképzőkörök biztosítják. A város kul­­túrrendezvényeire kedvezményes bér­letet válthatnak a diákok. Van tánc­klub, képzőművészeti, fotó- és film­kor, tánczene- és komolyzene-barátok köre, tudósítók köre stb. Ezer szállal kapcsolódnak a városhoz is: patronál­ják az iskolákat, találkoznak a mun­kásfiatalokkal, részt vesznek a kultu­rális, sport és politikai megmozdulá­sokon. A legrátermettebbek pedig az Üj Vetés című diáklapot szerkesztik, mely kéthavonta jelenik meg har­mincoldalas terjedelemben. Tóth István Vág­­sellyéről az utolsó diákévét tölti. Az érettségi után a mezőgazdasági ter­melésben kíván el­helyezkedni. Al­mai nincsenek, ha­mis illúziókba nem ringatja, magát. S- gyedüli vágya a«, hogy gyakorlati te­vékenységével 'hozzájáruljon a mező­­gazdaságban végbemenő műszaki ha­ladás megvalósulásához. Már most nagy jelentőséget tulajdonít az önkép­zésnek, mivel tisztában van azzal, hogy a fejlődéssel lépést tartani csak az ismeretek állandó bővítésével le­het. Meglátása szerint ezt a munkát — mint annyi mást — csak szenve­délyből, elhivatottságból lehet ered­ményesen végezni. Anélkül nem megy. Legalábbis nem igazán. Iskolából az utak — rendhagyó mó­don — az életbe vezetnek. Az viszont nem mindegy, hogy a fiatalok milyen útravalőt kapnak. — Ezen a pályán csak szenvedéllyel és elhivatottsággal érdemes elindulni — mondotta az egyik fiatal. Ösztönző példa azoknak, akik az életbe vezető útra lépnek. CSIBA LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents