Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-07 / 40. szám
Lapunk tartalmából: A világ és az ember * A kitüntetés még jobb munkára kötelez * Énekelve — kultúrát terjeszteni * Mindig időszerű! A mezőgazdasági termelés folyamatos korszerűsítése lényegesen megváltoztatta az emberi munka jellegét. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy a termelés legfőbb tényezője még mindig az ember, és az is marad. A legkorszerűbb gépek és berendezések tehát csak akkor szolgálják következetesen a termelés hatékonyságának növekedését, ha azokat az ember mozgásba hozza, szakszerűen kezeli és a gazdaságosság mércéjének emelése céljából optimálisan kihasználja. Ezért a fejlődés törvényszerű követelményeként jelentkezik a technika fejlődésével való lépéstartás, a legkorszerűbb gépek és berendezések szakszerű kezeléséhez szükséges ismeretek elsajátításának igénye. úgy a szövetkeztekben is — a munkához és a közösséghez való viszony különböző. Szép számmal vannak azok az emberek, akik minden körülmények között jó példát mutatnak, vagyis akiket nemcsak a keresetnövelés, hanem a közös célok iránti lelkesedés is becsületes helytállásra késztet. E- zekkel az emberekkel szemben azonban mint ellenpólus szinte minden mezőgazdasági üzemben — persze más munkaközösségekben is — megtalálható a visszahúzó erők kisebb vagy nagyobb csoportja. Azokra az emberekre gondolok, akik rendszeresen „kitárolnák“ a munkából, feladataikat „tessék-lássék“ módon teljesítik, de ugyanakkor érdemtelenül so-A szakmai felkészültség azonban az éremnek csak az egyik oldala. Az vajmi keveset ér, vagyis annak a termelésben megnyilvánuló kedvező hatása nem igen érvényesül, ha az ember tunyaságból vagy nemtörődömségből rosszul viszonyul a munkához. Ahhoz, hogy az emberi alkotóképesség legteljesebben kibontakozzon és érvényesüljön a termelési folyamatokban, feltétlenül fontos, hogy a szakmai felkészültség politikai elkötelezettséggel párosuljon. A politikai elkötelezettség egyértelmű a szocializmus igenlésével, a társadalmi és a gazdasági élet fejlesztésével járó igényes feladatok vállalásával s az élet és a munka minden területén tanúsítandó becsületes helytállással. Lényegében tehát arra van szükség, hogy a szakmai felkészültséggel párhuzamosan a munkaerkölcs színvonalának is emelkedni, vagyis a munkához való viszonynak is javulni kell. Az emberek harmonikus együttműködését és együttélését írott és Íratlan törvények szabályozzák. S kétségtelen. hogy az írott törvények mellett rendkívüli hatással vannak az emberek együttélésére, egymáshoz való viszonyára azok a spontán kialakuló szabályok, amelyeket erkölcsi normáknak nevezünk. kát szeretnének meríteni a közösség által kitermelt javakból. S mivel ez a törekvésük legtöbbször akadályokba ütközik, azért javíthatatlan elégedetlenkedőkké, a közösség becsmérlőivé válnak. A fejlődésre jó hatással van az, hogy az emberek döntő többsége mind jobban a jó példákat követi. Ez megmutatkozik azokban a szövetkezetekben is, amelyek évről évre nagyobb termelési feladatokat vállalnak, termelési tervüket általában túlteljesítik, s Így jó példákként jeleskednek mind a gazdaság- és termelésfejlesztésben, mind pedig a dolgozók életkörülményeinek javításához szükséges előfeltételek megteremtésében. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol az említett pozitív jelenségeknek ellenkezőjével találkozunk,'< ahol a termelés- és a gazdaságfejlesztés stagnálása tapasztalható — vannak még ilyen mezőgazdasági üzemek is — ott az okok elsősorban is a munkához való viszonyban, a munkaerkölcs alacsony színvonalában jelentkeznek. S ez általában azzal magyarázható, hogy a gazdaság vezetői kevés figyelmet szentelnek a dolgozók alkotóképessége és kezdeményező készsége kibontakozásához szükséges feltételek megteremtésének; nem méltányolják és nem használják ki kellőképpen mások ösztönzésére a becsületes helytállást tanúsító dolgozók példamutatását; eltűrik a munkafegyelem megsértését és a bérezésben alkalmazott egyenlösdi módszerrel azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a közös gazdaságot fejőstehénnek tartják. Ennek következtében mind jobban uralkodóvá válik az a nézet, hogy nem érdemes „gürcölni“, az eredmények növelésén fáradozni, mert ha másnak így jó ahogy van, akkor majdcsak megélünk mi is valahogy. A munkához való viszony ilyen vagy olyan formában tehát mindenhol kihatással van a termelési eredmények alakulására és a termelés jövedelmezőségét is befolyásolja. Ezért a tudományos-műszaki vívmányok következetes meghonosítása és a dolgozók politikai és szakmai ismereteinek gyarapítása mellett, egy pillanatra sem hanyagolható el a munkaerkölcs fejlesztése. Ez azonban nemcsak a vezető dolgozóknak kötelessége, hanem a „sorkatonáknak“ is szívügyükké kell válni. Tudatosítani kell mindenkinek, hogy az egyén boldogsága és jóléte a társadalom vagy a szűkebb értelemben vett közös gazdaság gyarapodásának a függvénye. S ezért a lehető leghatékonyabban illik részt venni abban a munkában, amely a termelés növekedését és a szövetkezet gazdasági életének fejlődését szolgálja. A társadalmi és az egyéni érdekek által támasztott követelmény, vagyis a munkához való viszony fejlesztése olyan korparancs, amit mellőzni soha nem szabad. De főleg a jelenlegi időszakban, az őszi mezőgazdasági munkák idején van szükség arra, hogy mindenki példás helytállást tanúsítson. A cukorrépa, a kukorica, a takarmányok, a szőlő, a gyümölcs és a zöldség betakarítása, a termelési eredmények alakulása jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági üzemek gazdasági mérlegének alakulását és a dolgozók személyi jövedelmének formálódását is. Míg a jövő évi jó gabonatermés előfeltételeinek megteremtésével kezdetét veszik azok az intézkedések, amelyek más intézkedésekkel egyetemben, a termélés- és a gazdaságfejlesztés szakaszán újabb eredményekhez vezetnek. S ebben a munkában példás helytállást tanúsítani mindenkinek erkölcsi kötelessége. PATHÖ KAROLY ALMASZÜRET Az Aranykalász Efsz gyümölcsöskertjében almától roskadozó fákról ügyes kezű lányok, asszonyok szedik a közellátás szempontjából fontos gyümölcsöt. Sok munkáskézre van szükség, amíg leszedik a bő termést. A felvételen látható két fiatalaszszony, Farkas Ilonka és Németh Gabriella a szomszéd községből járnak „brigédozni“ a gyümölcsösbe. Fotó: — tt—-1978. OKTOBER 7. XXIX. évfolyam 40. szám. Ára 1.— Kés Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja A szocialista erkölcs szabályai között legjelentősebb szerepe a munkaerkölcsnek van. Ez főleg azzal magyarázható és abból a törvényszerűségből fakad, hogy a társadalom létének és fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének anyagi és szellemi feltételeit a munka hozza létre. S mivel mindenki igényt tart arra, hogy arányosan részesüljön a közösen termelt anyagi és szellemi javakból, Így mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy в javak létrehozásával járó munkából — erejéhez és képességeihez mérten — kivegye részét. A termelőeszközök közös birtoklása, a mezőgazdasági termelés kollektivizálása meg hatványozta a munka társadalmi jellegét és egyben a létrehozott anyagi javak kisebb vagy nagyobb közösségek vagy pedig az egész társadalom tulajdonát képezik. Tehát a termelés nem a társadalom maroknyi csoportjának gazdagodását és parazita életmódjának feltételeit, hanem a dolgozó társadalom létét, gazdagodását, az állampolgárok szociális helyzetének szüntelen javulását biztosítja. Ha azt a tényt például az egységes Д Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottságának a legutóbbi ülésén újra nem tudott semmi biztatót mondani Peter Forgáó meteorológus. A kétnapos kánikula után újból hideg idót jósolt és ez nem kedvez a mezőgazdaságnak. Pedig ezernyi a tennivaló, amelynek elvégzésére részben jelentős mennyiségű csapadékra van szükség, s aztán a sokévi átlagnak megfelelő hőmérsékletű napos időre. A repce vetését aránylag időben elvégezték, s főleg a nyugati országrészben, ahol öntözési lehetőség van, már biztatóan sorollik. A rozs vetése viszont késik, holott már lejárt az agrotechnikai határidő. A búza vetését sok helyütt megkezdték. Eléggé paradox a helyzet, mert az ország északi járásaiban még aratják a búzát, de egyidőben már vetik a gaboföldmüvesszövetkezetekre aplikáljnk, akkor világosan áll előttünk, hogy a termelő munkával létrehozott javak a közös gazdaság gyarapodását és a tagság jólétét szolgálják. S ugyanakkor látjuk azt is, hogy a szövetkezet gazdasági helyzetének alakulásában az egyén, vagyis a szövetkezet minden tagja érdekelve van. Ismeretes ugyanis, hogy a szövetkezet a jövedelmét részben a gazdaság és a termelés fejlesztésére, tehát a dolgozók munkakörülményeinek javítására és a termelés növeléséhez szükséges előfeltételek megteremtésére, továbbá a szociális gondoskodás és a kulturális mozgalom fejlesztésére, valamint a tagság személyi jövedelmének a növelésére használja fel. Az pedig, hogy a tagság hogyan viszonyul a saját közős gazdaságához, s hogy milyen színvonalon van munkaerkölcse, a termelés és a jövedelem növekedésében fejeződik ki. Mint minden munkaközösségben, nát. Több mezőgazdasági üzemben még nem kezdték meg a vetést, de a szakemberek véleménye szerint néhány nap nem számít és a sokéves tapasztalt alapján ha október húszig földbe kerül a mag, nincs baj, s rendszerint az október első felében vetett búza adja a legjobb termést. Minden rendben lesz, ha az említett határidőre földbe kerül a mag. De a vetőszántás jelenlegi üteme szerint ez szinte lehetetlen. Ha nem használják ki jobban a nehéz traktorokat a fontos munkák elvégzésére, még október végén is szántanak. A vetőszántás elvégzésénél legnehezebb a helyzet a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol már harmadik hónapja tart az aszály. Ennek ellenére mégis ott halad legjobban a vetőszántás elvégzése. Igaz Harc a szeszélyes időjárássá! ahol megvan a lehetőség, éjjel-nappal öntözik a búza vetésére szánt területet, hogy ezáltal aránylag jő talajmunkát végezhessenek. A másik két kerületben Jobb szervezéssel, a gépek maximális kihasználásával meg lehetne gyorsítani a vetőszántás elvégzését. Az őszi betakarítási munkák mindenütt megkezdődtek. Az ország nyugati részében a kukorica silózását — annak ellenére, hogy sok szemesnek szántat is silózni kellett — lényegében elvégezték. A közép- és fóleg kelet-szlovákiai kerületben a silókukorica tartósítása lassabb ütemben halad, holott a szélsőséges időjárásban könnyen lehetnek talajmenti fagyok. A szemes kukorica betakarítása is folyamatban van. A betaikarítógépekkel nincs különösebb gond, a szárítást viszont e lehetőségekhez mérten sokkal jobban meg kellene szervezni, vagyis jobban kihasználni a lehetőségeket. Még mindig sok a beéretlen kukorica. A kukoricatáblák sorsát operatív bizottságok döntik el, vagyis határoznak arról, hogy silúzzák-e, vagy szemesként takarítsák be. A cukorrépaföldeken is szorgoskodnak már. A legtöbb üzemben megkezdődött a „fehér arany“ gyártása. A hazai közellátás és az exportálás szempontjából fontos ipari növény betakarítása körül is vannak gondok. A szakemberek megállapították, hogy a hatsoros betakarítógépek a száraz talajon nem végeznek jó munkát. A háromsorosak jobbnak mutatkoznak, de még azoknál is jelentős a veszteség. Nincs más hátra tehát, mint a hagyományos betakarítás, vagyis kiszántani a répát és a többi munkát főleg gépi erővel elvégezni. Szükség törvényt bont alapon újból elő kell venni a kést vagy a sarlót. Jó szervező munkát szükséges kifejteni a fontos ipari növény veszteségmentes betakarításáért. Újból szükség lesz a társadalmi összefogásra, s minden erőt mozgósítani kell a sürgős tennivalók elvégzése érdekében. A burgonya betakarítása szintén időszerű feladat. Ezen a munkaszakaszon viszont sokkal jobban fel lehetne használni a betakarító kombájnokat. Amíg tavaly a CSSZK-ban a burgonya betakarításának nyolcvan százalékát gépekkel végezték, a Szlovák Szocialista Köztársaságban csaik harminc százalékban használták ki a rendelkezésükre álló betakarítógépeket a mezőgazdasági üzemek. Sok helyütt már megszokták, hogy jönnek majd az iskolások és azok elvégzik a burgonya szedését. Jelenleg a cukorrépa betakarításánál sokkal fontosabb a segítség. Ezért ahol nincsenek komolyabb akadályok, a burgonyát főleg gépekkel takarítsák be. Az elmúlt napokban Felső-Csallőközben szemléltük a határt. Meresztgettük a szemünket, de nagyon ritkán láttunk egy-egy porfelhőben döcögő gépet, Az öntöző-berendezések viszont sugározták a vizet a vetésrg szánt területekre. Vass Ferenc, a Zlaté Klasy-i (Aranykalász) Efsz elnöke gondterhelt arccal beszélt az őszről. — Az idén közel hárommillió köbméter vizet öntöztünk ki a földekre. De az öntözés az esőt nem pótolja. Sajnos a szemes kukoricának szánt területről jócskán le kellett silózni. A cukorrépát is rendszeresen öntöztük, de a kilátások szerint mégsem érjük el a tervezett hektárhozamot. Mostanában főként a szántást öntözzük, hogy elő tudjuk készíteni a talajt a búza vetéséhez, amelyhez a napokban látunk hozzá. Karácsony István, a lehnicei (Nagylég) szövetkezet elnöke sem derülátó. Az őszi munkák különben jól haladnak a mezőgazdasági üzemben. A silózást elvégezték és huszonöt hektár szemes kukoricának szánt területről Jó minőségű granulált takarmányt készítettek. A 160 hektár cukorrépát rendszeresen öntözték, s bíznak abban, hogy megközelíti a tervezett 360 mázsás átlaghozamot. — Az már rajtunk múlik, hogy a veszteség ne legyen jelentős — jelentette ki határozottan az elnök. Az öntöző-bérendezésekre különben most is nagy szükség van. Öntözni kell a talajt, mivel szeretnénk alaposan előkészíteni a magágyat. — tt—
