Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-30 / 39. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, .1978. szeptember 30. méhészét ф méhészét ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф Rövidesen összeül az SZMSZ kongresszusa! Lapunk „Méhészet“ rovatának januári első számában Juraj Ferenčik mérnöknek, az SZMSZ KB vezető titkárának tollából „Mi vár ránk ebben az évben“ címen vitaindító cikket közöltünk. Ezzel arra törekedtünk, hogy köztudatba vigyük а III. kongresszust előkészítő időszak sürgető feladatait, s egyben cikkek írására ösztönözzük méhészeinket. Ezen törekvésünk a SZMSZ III. kongresszusa előkészületeinek az időszakában nagyon időszerűnek bizonyult, hiszen jó néhány kérdésre érdemleges választ kaptunk, ezeket hasznosítani lehet a november elején sorra kerülő kongresszusi beszámolóban. A vitaindító tehát meghozta a várt eredményt, mert méhész olvasóink több mint húsz értékes írásban fejtették ki véleményüket, érdemleges választ adva, javaslatot téve az alapszervezetek tagjainak aktivizálására, s ugyanúgy a tagalapnak fiatalokkal való bővítésére. Az írások többsége tehát a megoldás leghozzáférhetőbb, lehetőségeire is rámutatott. Legfontosabb azonban az, hogy több alapszervezetben — felismerve a helyzetet — konkrét intézkedést tettek a fenti feladatok gyakorlati megvalósítására, s ezt nagyra kell értékelni. Több cikkíró arra is felhívta a szövetség figyelmét, hogy .némely körzetek méhészei saját képességük és tudásuk maximumának hiedelmében nem járatják a méhész szakirodalmat, s ezáltal nem kísérik figyelemmel az ismereteket gyarapító eseményeket. Helyes, hogy a cikkek szerzői aggódnak méhésztársaik politikai-szakmai továbbfejlődéséért és a méhészet terén elszenvedett sikertelenséget a fejlődésben való visszamaradás velejárójának minősítik. Kevesen bár, de olyan cikkírók is akadtak, akik a sikertelenség okát mindenekelőtt a külső tényezőkben, nem pedig önmagukban keresték. Ezzel szemben a sokéves elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező cikkírók nagyon helyesen azt bizonyították, hogy amennyiben a méhész tovább képezi önmagát, tájékozott és lépést tart a fejlődéssel, annak természetes velejárója, hogy esetleges kedvezőtlen feltételek között is jobb eredményt ér el, mint az, aki visszamaradt és nem eléggé tájékozott. Tény, hogy a fejlett méhész könnyebben küzdi le a néha előforduló problémákat, mint a maradi, mert több módszernek az ismerője. Ennélfogva a vitaindító nagyon hasznos ismereteket hozott felszínre és úgyszólván magyarázatot is adott néhány megoldást sürgető kérdésre. Mindamellett, hogy az egyes cikkírók a nagyüzemi méhészettel is foglalkoztak, mégsem adtak érdemleges választ a szövetkezetek és az állami gazdaságok méhészete hanyatlásának legfőbb okaira. Tudjuk, hogy a nagygazdaságokban — a méhészet kérdésében — mindenekelőtt a szemlélettel van baj. Ezért kerültek mellékvá-Hogyan kezelem méheimet Hordás híján egész augusztust végig serkentettem híg eleséggel. A hónap közepén átnéztem a családokat, rendeztem a lépeket. A hibás, kiöregedett lépőket vagy a szélre, esetleg a mézelőbe tettem. Ekkor még elég méh volt a mézelőben ahhoz, hogy tt kikeljen a fiasítás. Feljegyeztem a látottakat, vagyis azt, hogy mennyi a fiasítás és az élelem, tehát mennyit kell pótolni. Augusztus végével a mézelőbe hordott, serkentésre beadott táplálékot kipergettem, s azt újra megetettem. A 'kipergetett lépeket tíz napig nem adtam vissza. Megkezdtem a téli etetést. Az üres mézelők fent maradtak, ide helyeztem a kétliteres műanyag etetőt. Az etetést tíz nap alatt befejeztem. Az élelem csak a költőtér lépeibe kerülhet! Így a legjobb anyát is kiszorítottam az élelemmel. Szeptember második felében a kiterjedt fiasítást már nem láttam jónak, hiszen ezt már a telelőméheknek kell felnevelniük és megrövidül az életük. Az idejében beadott élelem nagy részét befedik s ez a telelésnél nagyon fontos. Etetés után a mézelőbe vissza raktam a kipergetett lépeket, hogy azokat kipucolják. Ezért a lépeket már 20—25 mm-es léputcával kapták viszsza a mézelőbe, így jobban kipucolhatták. Szeptember 25-ike után megkezdtem a betelelést. A mézelőbői végleg elszedtem a lépeket és selejteztem. Olyan családokat, amelyeket rendben találtam, végleg beteleltettem. Gondolok itt a kellő eleségre. Ha valamelyik családnál még 2—3 lépen nagyobb kiterjedésű fiasítást találtam, feljegyeztem a fiasítás korát és csak a fiasítás kikelése után teleltettem be. Erre legkésőbben október 10-ig kerülhetett sor. A fiasítás kikelése után az ilyen lépeken gyenge mézkoszorú szokott lenni. Ha tehetem, ezeket más családok felesleges mézeslépeivel cserélem ki. Ha mégsem volna ilyen, még 2—3 liter szörppel pótolom. Ezt azonban csak a végső esetben! Betelelésnél még a legjobb családokat is szűkítem! Kaptáraim tizenegy rámásak, így 8—9 rámára szűkítem a családokat. Ehhez gyékény párnákat használok. Felülről betelelésnél takarom a családokat. Takaráskor a kaptárakat 5 cm vastag polisztirén lapra helyezem, így alulról mindig meleget kapnak. A 'kaptárait közé szintén ilyen vastag polisztirén lapokat teszek. Ezek azonban nem érnek a kaptár falához, 1 cm hézag van köztük. Elől és hátul a kaptárak szabadok. A kijérőnyílást középre helyezem. Minden benthagyott rámára 1— 1.5 négyzetcentiméter levegőt hagyok a kijárőn. Ez megmarad a legnagyobb hidegben is. Felül a rámákat lécecskéltkel, kevés újságpapírral, majd erősen beszorított 1,5 cm-es hobrával zárom. Ez szintben van a költőtér magasságával. Erre jön még 5 cm-es vastag szalmapárna és rá a tető. Tehát alulról felülről erősen takarok. A kiváló fiatal anyákkal (amelyek már augusztusban petéztek a törzscsaládokban) erős családokkal, sok fiatal méhel teleltetek! A téli eleség szeptember 10—15-re bent volt a családoknál. Ez szerintem nagyon fontos, mert a családokban még az ősszel kieső méhek érlelik be a téli élelmet. Tavasszal nagy szerep jut a fejlődésnél a hosszú életű méheknek. Így tudják egyensúlyban tartani a kikelő méhek a kiesést. Ha ősszel öreg, elhasználódott méhekkel teleltetnék, akkor március közepére, végére eltűnnének a telelő méhekl Tisztuló kirepülés után első dolgom meggyőződni az anya létezéséről. Az gúnyra, vagy ha úgy tetszik átestek a ló másik oldalára. Aggasztó ugyanis, hogy a méhészet hasznát — a nagyüzemekben — kisüzemi szemlélet alapján ítélik meg és nem a valóságos haszon szerint értékelik. Végre tudomásul kellene venni, hogy a nagyüzemek főhaszna minddenekelntt a növények megporzásából eredő többlet termékből származik és a méz, a virágpor, a pempő stb. legfeljebb csak másodlagos, vagyis kiegészítő termék. Ebből az következik, hogy amennyiben a nagygazdaságokban elvetnék a méhészettel szemben tanúsított régi elavult szemléletet, tudatosítanák a méhek valódi hasznát, akkor magától értetődően visszaállna a megbontott egyensúly. Nagyon esedékes tehát, hogy a méheket a termésátlag növelését nagyban befolyásoló agrotechnikai „lánc“ nélkülözhetetlen szemének tekintsék. Ez azért is sürgető, mert a termésátlag növelése szűkebb és tágabh értelemben vett társadalmi érdek, s ennek inegvalésításábn minden rendelkezésre álló módszert és eszközt igénybe kell venni, egyebek közt a méheket is. Végezetül még annyit, hogy a SZMSZ III. kongresszusa néhány hét múlva összeül. Szükséges, hogy az elkövetkező hetekben az alapszervezetekben mindent megtegyenek az évzáró közgyűlésen elfogadott, a kongresszus célkitűzéseit elősegítő feladatok megvalósítása érdekében. Hoksza István anyát nem keresem, elegendő ha petét látok. Az esetleges nem jól takart lépeket gyakran kiveszem. Soha nem a mézes lépet távolítom el! Tavasszal már akad kevés mézet tartalmazó ráma. Ezeket veszem ki. Persze csak ha szűkíteni kell. Egy jól leszűkített fészekben (kiváló anyával) a fejlődés rohamos. A gyógyszeres serkentést március második felében kezdem, Fumagilinnal és Neomicinnal. Ezt április 10-én befejezem. Ha még akkor a gyümölcs nem virágzik, csak gyógyszer nélküli serkentést alkalmazok. Gyümölcsvirágzáskor — ha már némi hordás van — bővítem a fészket, legtöbbször műléppel. Ezt másodiknak teszem be. Három-négy nap múlva a méhek a műlépeket kiépítik. így ezeket a fészek közepébe tehetem pétézésre és megnyitom az egész fészket. A fészek tizenegy rámás, így még egy műlépet teszek és szélre a herés lépe, aminek kb. a lép egyharmadrésze herés. Ezután a családok már rohamosan fejlődnek. Körülbelül tíz nap múlva megnyitom a mézelőt, ekkorra sokszor a beadott műlépet nemcsak kiépítik, hanem az anya be is petézi. A mézelő megnyitásakor, lehetőleg olyan rámát teszek fel a mézelőbe, amely selejtezésre vár és nagy részt fedett fiasítást tartalmaz. A fészket a következőképpen rendezem el. Másodiknak műlépet adok, a másik szélére a heréslép mellé, egy hibátlan zsemlye színű lépet teszek, így a fészekben a fiasításos rámák szinte együtt maradnak. A mézelőt a következőképpen rendezem el. A két fiasításos ráma mellé két oldalt üreseket teszek, aztán következnek olyanok, amelyek némi mézet is tartalmaznak. Ekkor még csak hat, hét rámát teszek a mézelőbe. Ide bekerül a gyékénypárna választónak. Azon túl a kereteket takarom. A további rámákat a családok szükség szerint kapják meg. Gondolok itt a hordásra, esetleg túlfejlődésre. A teljes mézelőt feljegyzéseim szerint május 5—10 körül kapják meg a családok. Az így elkészített családok a hordást jól kihasználják. Többletet csakis a jól kifejlődött családtól várhatok. Nagy Kálmán Az SZMSZ KB nagy figyelmet fordít az ifjú méhészek nevelésére. Ezt bizonyítja az is, hogy már szinte hagyományosan, évente megrendezi az ifjú méhészeik találkozóját. így történt ez évben is. A SZMSZ KB a Klement Qottwald Központi Pionírház közreműködésével az ifjú méhészek számára Králové pri Senci-i telepén pionírtábort szervezett. Szlovákiából 24 legaktívabb fiatal méhész töltötte ott vakációjának egy részét augusztusban. A pionírtáborban a gyermekek aktívan szórakozhattak. Lehetőség nyílt' számukra a sportolásra is, amit ki is használtak, sőt sportversenyeket is szerveztek. Gyermekeink a pionírtáborokban jól érzik magukat. Ez duplán érvényes erről a táborról. Először azért, mert jól szórakoztak, másodszor mert itt kedvtelésükkel, a méhészettel is foglalkozhattak. Itt tartózkodásuk alatt szakelőadásokon vettek részt. Ezek keretében az SZMSZ KB tapasztalt előadói koruknak megfelelően a modern segédeszközöket kihasználva, ismertették á korszerű méhészet alapjait. A fiatalok az előadásokat figyelemmel kísérték, s az ismereteket a helyszínen a gyakorlatban érvényesítették. Erre itt nagyon ideális feltételek voltak. Tanulmányi kirándulás keretében Galántán megtekintették a MEDOS üzemet és ott megismerkedtek az üzem munkájával, feladataival. A sportversenyeken kívül abban is versenyeztek, hogy ki tud többet méhészetről. A szakértők által kidolgozott kérdésekre kellett kimerítő választ adniok. A válaszok és a versenyben elért eredmények arról tanúskodtak, hogy a pionírok gazdag ismeretekkel rendelkeznek és a méhészetről lelkesedéssel beszéltek. Ottjártamkor megtudtam, hogy a táborba az SZMSZ KB vezető titkára, Ing. Juraj Ferenčik elvtárs is ellátogatott és a CSSZT felvételeket készített, ami külön élményt jelentett a fiatalok számára. A résztvevők dicsérték a szakácsnőket, a táborvezetőt, a környezetet és a gazdag programot. Reméljük, hogy a jövőben még több Ilyen lelkes ifjú méhésszel találkozhatunk, s ezzel biztosítva lesz az utánpótlás. Az utánpótlásról való gondoskodás elsőrendű feladata minden alapszervezetünknek. Ezért segítsünk az iskolákban a méhészeti érdekkörök szervezésében és Irányításában. Fröhlich Ferenc méhészeti szaktanító A őszi átvizsgálásáról НПМВЯОШ Orvoslást sürgető probléma Danes László lučeneci lakos, akivel a közelmúltban elbeszélgettem már negyedszázada méhészkedik. Megemlítette, hogy méheivel ebben az évben két ízben is vándorolt. Akácra Štúrovo környékét kereste fel, erdei mézelő növényekre pedig Cierný Balogra vándorolt. Akácmézből családonként 10—15, erdei mézből pedig 9—10 kilót pergetett. Az ismert méhész elmondta, hogy a növények vegyszeres kezelése nagy károkat okoz a méhállományban, mert a gazdaságokban rendszerint nem tartják be a növények vegyszeres kezelését szabályozó előírásokat. Éppen akácvirágzáskor pusztul el a legtöbb dolgozó méh a helytelen vegyszerezés következtében. Sajnos, ezen esetek a gyakori sürgetés ellenére sem találnak orvoslásra. Annak ellenére sem, hogy a méhek szocialista mezőgazdaságunknak a megporzás és a termésátlag növelése kapcsán kimagasló eredmény elérését teszik lehetővé. A méhészek elvárnák, hogy a mezőgazdaság irányító szervei ezt a problémát végre oldják meg. Gondoskodjanak az idevonatkozó előírások betartásáról. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy minden rendelkezés annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban érvényre juttatnak. Szükséges tehát, hogy a büntetést ne a mezőgazdasági üzemekre, hanem azon személyekre szabják ki, akik megszegik a törvényes rendelkezéseket. J. M. Habrovszky ВвИНШЙВЯНН „Oj méhészeti év következik“ című írásomban ismertettem, miként készülök a következő méhészeti évre. Szándékosan kihagytam belőle, hogy mielőtt a téli készlet kiegészítését befejezném, szükséges a méhcsaládokat átvizsgálni. Sokszor hallottam, hogy „minek a kaptárban nyúlkálni azután ha pörgettünk“. Hogy ez mennyire szükséges, azt az alábbiakban szeretném bizonyítani. Augusztus vége felé szükséges volt, hogy rendezzük a fészket, osztályozzuk, selejtezzük a kereteket. Azokat a kereteket, amelyek sötétebb színűek vagy nagyobb terjedelmű bennük a herefiasításos kiépítés, szűkítés előtt kiraktam a kaptár szélére. Akkor is, ha fiasítás volt bennük. Arra a szélére, ahol a méhek gyengébben takarták a keretet. A méhek ugyanis augusztus vége felé kezdték a telelő boly kialakítását és a kaptár egyik felébe húzódtak. Ezt akkor lehetett megfigyelni, ha az idő hűvösebbre fordult, vagy a reggeli órákban. A kaptár szélére tett kereteken etetésre csak kevés szörpöt raktároztak és még a téli készlet kiegészítése előtt kb. szeptember első napjaiban, minden kaptárból kivettem egy-egy keretet. Az utolsó átvizsgálás akkor következett, amikor gondoltam, hogy a készlet teljes, vagyis szeptember 7-e és 10-e között. Első teendőm volt, hogy az anyát megfigyeljem. Nem pusztult-e el és még petézik-e. Ha ilyenkor találok három kereten nyolc-tíz négyzetdeciméter fiasítást ez azt jelenti, hogy további négy-ötezer fiatal méhel szaporodik a család. A jelenlegi átvizsgálásomkor még 13—14 dm2 fiasítást találtam. Ez nem ritkaság, ha fiatal az anya. Természetes, hogy az öreg méhek elhullanak. Ezzel számolni kell, a fiatal méhek azonban bizonyára kitelelnek, mert nem voltak semmilyen munkával megterhelve. E szerint mérem föl, hogy hány keretet vehetek ki, illetve menynyi keretre tudok szűkíteni. Ha szükséges, akikor minden további nélkül újra kiveszek egy-egy keretet azokból, amelyeket a kaptár szélére kiraktam. Nem számít, ha kevés, vagy több mézet találok bennük. Ha a lépek nincsenek lefedve, porcukorral behintem és úgy teszem el tavaszra. Ha látom, hogy szűkíteni lehetetlen, akkor a családot hagyom kilenc kereten, de ha lehet szűkítem nyolc keretre. Szűkíteni azonban mindig szűkítek. Azért is, hogy a kaptár szélén, ahol a méhek nem takarnak, a keret mindig megpenészedik és a méheknek nem kell fölösleges energiát pazarolniuk a kaptár üres helyének melegítéséré. A keretek helyére szűkítőt helyezek és Így szélső kereteim tavasz* ra épek és egészségesek maradnak. Az átvizsgálásnál fontos felmérni a méz készletét. Szeptember 10-re ezt a műveletet befejeztem. Szakirodalombél tudjuk, hogy minden benthagyott és méhekkel takart keretre 1,5 kg mézkészletet kell számítani. Tehát ha nyolc kereten szándékszom telelni, akkor legalább 12 kg mézkészletnek kell egy-egy családban lenniel Ezt úgy mérem föl, hogy minden négy négyzet deciméter mézzel telt lépet, mindkét oldalról egy kg-nak tekintek, vagyis ha egy keretben hat négyzet deciméter befödött, vagy részben befödött teli lépet találok, az 1,5 kg méznek felel meg. Ha a készletben még hiányt találok, azt kiegészítem. Ezeket feljegyzem és tavasszal tudom mennyi a mézkészlet minden családban. Ha a készletet rendben találtam, kiveszem az etetőket, helyére melegítő lemezeket helyezek a szűkítők mellé is. Az üres teret a kaptárban kitöltőm. A röpnyílásokat már a téli élelem adagoláa előtt a felére szűkítem a kutató és rabló méhek ellen, így a rablás veszélye sem fenyeget. Nem takarom a kaptárakat fölülről fölöslegesen! Sók méhésznél láttam, hogy az egész mézkamra meg volt tömve ruhadarabokkal, papírokkal. Célszerűen egy sor vastagabb hullámpapírt és egy sor nemez betétet használok. Tavasszal, mikor a petézés elkezdődik és az idő hidegre fordul, kiegészítem egy-egy hobra lemezzel. De ha az idő kedvező ezt sem teszem. Viczén István Pionírok a szakelőadáson Ifjú méhészek találkozója V I
