Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-16 / 37. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. .1978. szeptember 16. MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ vcE S\S/r~ v--------- Q F Anyásitás ősszel megtörtént. Az anyazárkát azonban csak 5—6 nap múlva távolítom el. Ha a lépek munkássejtekből állnak, akkor az anyásltás biztosan sikerült. A heresejt azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ha sikerült az anyásltás, akkor az anyazárkát eltávolítóm és visszatolom helyére az elhúzott lápét. A családot pedig békén hagyom és ismét csak 5—6 nap múlva vizsgálom meg. Akkor sem az anyát keresem, hanem a fiasítást. Ha nem etetjük a családot, akkor a fiasítás rendszerint még akkor is elmarad, ha a művelet sikerült. Volt olyan esetem is, amikor az őszi anyásítás a család egyszeri etetésével sikerült és két nap múlva átvizsgálhattam a családot. Az anyát a fészek közepén találtam meg. De nem sokáig örülhettem neki, mert a méhek féltették és hasonlóan mint a rajban, körülfogták. Idegesen annyira összeszorították, hogy az megfulladt. Ha most, a hosszú várakozási időt nem győzöm kivárni, akkor két nap múlva meghallgatom a családot. Ha a méhek sírnak, akkor az anyát még nem szabadították ki a zárkából. Ha azonban a zsongás csendes, az anyásítás biztosan sikerült. Az őszi anyásítás sikere sok tapasztalatot és türelmet igényel. Cikkemnek az a célja, hogy minél több anyát megmentsünk a pusztulástól. Csurilía József nMinmiimiiiiiuiiHiiiuiiHiiiiHiNiiiiiiiiiniHmHHN 1ПН1ИП11Ш A rajt adott család gondozása A kevés tapasztalattal rendelkező méhészek gyakran abba a hibába esnek, hogy a raj gondozása közben elhanyagolják a rajt adott család gondozását. A rajt adott család gondozására különös figyelmet kell fordítanunk. Ismeretes előttünk ugyanis, hogy ebben a családban fiatal anya maradt. Meg kell tehát győződnünk róla, hogy az pározott-e és petézik-e. Erről a rajzás után 10—12 nappal győződhetünk meg, korábban nincs értelme a vizsgálatnak, hiszen nem valószínű, hogy az anya korábban kezd petézni. Ha a vizsgálat során megállapítjuk, hogy szabályosan, sűrűn, bepetézett munkássejtek vannak — valószínű, hogy az anya bepárzott. Később megfigyelhetjük azt is, hogy a sejtekben laposan födött munkásfiasítás van-e. Ha esetleg egyegy sejtben több petét találunk, ez még nem bizonyíték arra, hogy a család álanyás. Fiatal anyánál az is gyakran előfordul, hogy egy sejtbe 2—3 petét lerak. Ez azzal magyarázható, hogy az anya fiasítási képességének intenzitása felülmúlja a család lehetőségeit. Ha vizsgálat alkalmával az anyás családban petét nem találunk, akkor az anya nem párzott be. Az anya ugyan 4—6 hét múlva is bepározhat, а к korra azonban a család legyengül. Ha tehút az anya három héttel rajzás után nem rak petét, akkor ezt ki kell cserélnünk. Először a bepárzatlan anyát kell kivenni és ezt követően a családot anyásítani. Ha a vizsgálatkor sem petét sem anyát nem találunk, akkor anyátlanság áll fenn. Az anyátlan család nyugtalan, a fészekben a méhek nem tömörülnek eléggé és síró hangon zúgnak. Az anyátlanság esetén valószínű, hogy az anya a nászúton elveszett. Az anyátlanságot úgy is megállapíthatjuk, hogy más családtól származó, anyanevelésre alkalpias Hasítást adunk az anyátlan családnak. Az anyátlan család ilyen esetben bölcsőket épít. Rosszabb a helyzet, ha ilyen család álanyás lesz. Ismeretes ugyanis, hogy az anyátlan család hajlamos az álanyásagra. Alanyaság esetében munkások (álanyák) kezdenek petézni. Ezekből természetesen herék fejlődnek, amelyeknek nagysága változó. Ez a tápláltságtól és a sejt nagyságától függ. Az álanyák petéiket a sejt oldalára rakják és egy sejtbe több netét is raknak. Az álanyáról sok téves felfogás terjedt el. Többek között az, hogy az álanya nem tud repülni, nem ismeri kaptárja helyét, egy családban csak egy álanya van stb. Az álanyás család rendszerint néptelen, méháilománya öreg, az anyát nem fogadja el szívesen. Legjobb megoldás tehát az álanyás család felszámolása. Fröhlich Ferenc, méhészeti szaktanító Ez év augusztusában az SZMSZ Králová “ pri Senci-i tanintézetében értekezletet tartottak a méhész szaktanító-jelöltekkel. Az oktatás kilenc napot vett igénybe. Ez idő alatt elméletben és gyakorlatban átvették mindazon dolgokat, amelyeket a méhész szaktanítónak tudnia kell. Magam is a résztvevők egyike voltam és mondhatom, hogy az előadások magas színvonalúak voltak. Állíthatom, hogy sokat elsajátíthattunk az előadóktól és méhész szaktanítói minőségben a jövőben ezt igyekszünk tovább adni. Új méhész szaktanítókat oktattak! Nem volt közöttünk egyetlen méhész sem, aki meg nem értette volna a tananyag fontosságát. Mindannyian láttunk olyan méhészetet, ahol bizony hiányoltuk a szaktudást. Megfogadtuk, hogy a gyakorlatba^ mindent megteszünk a sikeres méhészkedés érdekében. Bár a sikeres vizsga még hátra van, amire ez év novemberében és decemberében kerül sor. Így a tél folyamán már szakelőadásokat tarthatunk magyar nyelven. Azt hiszem, a szervezetekben, ahol magyar méhészek vannak, mindent megtesznek azért, hogy a méhész szaktanítók so'k évi tapasztalataikat és az iskolázáson szerzetteket továbbadhassák. Sok szervezetben hiányolták a magyar nyelvű méhész szakoktatást. Most már ez nem okoz gondot. Kívánatos, hogy a szervezeteik minden méhész szaktanítót a legnagyobb tevékenységre ösztönözzenek. Amint az oktatás idején hallottam, nagy lelkesedéssel akarnak munkához fogni. Ezért (kell, hogy segítsük őket! Nagyon fontos ugyanis, hogy minél kevesebb olyan méhész legyen közöttünk, aki ráfizetései zárja a méhészeti évet. Ennek kiküszöbölésére akarjuk mi méhész szaktanítók segítségét nyújtani. Minden kezdőnek a legfontosabbakat kell elsajátítania. Enélkül méhészkedni nem lehet. Mi az előadóktól sokat tanultunk ehhez. Olyan előadóink voltak, mint például Svancer Lajos, Faluba Zoltán, Mikuláš Tomečko, Milan Kresák CSc, Leonid Peuer és Albert Štipák. Ezek közül külön ki kell emelnem Svancer Lajos előadónkat, a:ki előrehaladott kora ellenére vállalta az előadásokat. Ez évben volt nyolcvanéves jubileuma! Magas kor ez, mégsem látszik meg rajta! Olyan odaadással dolgozik, mint húsz évvel ezelőtt. Szavait idézem: „Kedves méhésztársak, önök közül az lesz jó méhész szaktanító, aki utolsó lépéseit is a sikeres méhészkedés érdekében teszi meg.“ E szavak bizony könnyeket csaltak szemembe, mert rá gondoltam. Legyen példakép mindannyiunk számárai Említést érdemel az Is, hogy az iskolázáson tizennyolc méhésznő is volt. Arany kezeikkel olyan mézes süteményeket, mézes tésztából készült szebbnél szebb dolgokat sütöttek, hogy aki ezt először látta, bizony megcsodálta. A magam részéről azonban nem csak ezt értékeltem. Este mindegyikük beszélt életéről, a méhekkel, a méhészettel kapcsolatos munkájáról. A hallottak után büszkék lehetünk, hogy olyan nők is vannak, akik a házi munka mellett életüket a méhészetnek szentelik. Volt köztük egy méhésznő, aki 150 családot kezel teljes sikerrel. Talán sok férfinak példát mutathatna. Méz, virágpor, pempő, propolisz, méhméreg. Ezt mind a méhek adják. Talán még a mai napig sem értékeljük kellő módon a méhek munkáját és a mezőgazdaságnak a növények beporzásával nyújtott segítséget. Lám, milyen sokoldalú munkás a kis méhecske! Tegyünk meg mindent azért, hogy Szlovákiában ne csökkenjen, hanem évről évre szaporodjon a méhcsaládok száma. Monir LT о 1 m o n MmimmniHiiiHNiHiiimiMimMin ■■••■•■■ami „ A jó tulajdonságok öröklődése11 A fenti Című cikket Nagy Kálmán méhésztárs tollából, a Szabad Földműves 31. és 33. számában olvastam, melyben leírta, hogyan válogatta ki a jő tulajdonságú anyákhoz való tenyészanyagot. Ismertette, hogy milyen tulajdonságú családokat szemelt ki, amelyektől anyákat nevelt. Többek között írta: nem tudja elképzelni, mi történhetett, mert a nagyreményű anyák utódai úgy összecsipkedték, hogy korábbi méhészkedése alatt sem kapott annyi csípést. Amenynyiben Nagy méhésztárs később írta volna le értékes megfigyeléseit, bizonyos vagyok benne, hogy az okot is közölte volna. Mert mi, méhészek, holtig tanulunk. Az történt ugyanis, hogy Szenckirályfán augusztus 8-án tizenöten hallgattuk meg Faluba Zoltán magyarországi kiváló méhész szaktanító előadását az „Anyanevelés módszeréről“ és „Az anvák fajtáiról“, ahol pontosan ez a téma is szerepelt. Én a fentiekhez való hozzászólásomat nem a cikk írójának szánom, mert már 6 is tisztában van a dolgokkal (amígújab.bakat nem hallunk), hanem azoknak a méhésztársaknak; akik a magasszintű előadáson nem vehettek részt, de foglalkoznak anyaneveléssel és egyszer-egyszer részük is volt hasonló megfigyelésben. Mi is tehát az indítéka, hogy kiváló tulajdonságú törzscsaládból vettünk anyaneveléshez tenyészanyagot — és mégis bizonyos idő elmúltával a kiváló tulajdonságú anya utódai színben megváltoznak és rossz tulajdonsággal rendelkeznek? A kiváló méhész szaktanító elmondta: a gödöllői kísérleti méhtelepen az anyák párzását megfigyelték és megállapították, hogy egy anya a petézés elkezdéséig többször és több herével párzik. Ritka eset tehát, hogy egy anya csak egy herével pározna! Az persze már nem bizonyított, hogy a petézés után párziik-e az anya. Azt hiszem, már minden méhész felfigyelt arra, hogy a kaptár előtt herék röpködtek. A méhészek ezt úgy nevezik, hogy a „herék rajzása“. Ez tulajdonképpen nem más, mint az öszszegyűlt „gavallérok“ várakozása a nászúira induló méhanyára, amely különleges szagot áraszt. Az illat csalogatja oda a heréket. Ezért röpködnek csoportostól a kaptár kijáró nyílásánál. De nemcsak azon kaptár heréi röpködnek a kijáró nyílás előtt, ahonnan az anya párzásra kiröpül, hanem a méhes többi kaptáraiból, sőt még a távolabbi, több száz méterre lévő kaptárakból is gyülekeznek herék. így az anya — többszöri párzás alkalmával — különböző családokból származó, sőt teljesen idegen herével is pározhat! A méhek anatómiájából 1 tudjuk, hogy az anya belső szervei között találunk külön petefészket és külön magtarisznyát. A dolgozó méhnek is van petefészke, csak nem oly fejlett, mint az anyáé, de magtarisznyája már nincs! Ezért van az, hogy álanyás családban a dolgozó méh csak herefiasítást rak. A megtermékenyülés után a here spermája az anya magtarisznyájába jut és ha fennáll a lehetőség, hogy az anya két, esetleg több herével párzott, több mennyiségű és más-más tulajdonságú herespermája jutott a magtarisznyába. A különböző hel-ék spermája az anya magtarisznyájában nem keveredik össze, hanem sorrendben raktározódik el. Ezért van az, hogy ha pl. a jó tulajdonságú here spermája elfogy a petézésnél, a második here spermáját használja, illetve adagolja petézéskor, így következik be az, hogy a másik évben egész más tulajdonságú, illetve más színű utódok lesznek ugyanazon anyától. Feltételezhető, hogy ez történt a cikk írójával is, hogy a jó tulajdonságú családból származó anya több-' szőri párzás alkalmával később egész más tulajdonságú és más szárnyalatú utódokat nevelt. így van ez az elismert anyanevelőknél is. Hiába hoznak akármilyen jó tulajdonsággal rendelkező külföldi anyákat, azoknak leszármazottai már nem lesznek tiszta fajú anyák, különösen ha 6—8 km-es körzetben több rossz tulajdonsággal rendelkező méhcsalád is van. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy jó, anyák nevelése lehetetlen. Lehetséges, csak minden feltételnek adottnak kell lennie! Ezért igazat adok Nagy Kálmán méhésztársnak, hogy ne .örekedjünk a legkiválóbb családból anyát nevelni, hanem támaszkodjunk ebben a közepes tulajdonságokkal rendelkező törzscsaládokra, .Viczén István ф TÖBB ANYA EGY PÄROZTATÖBÖL A Szovjetunió egyik Méhészeti Kutatóintézete anyanevelő telepén több száz pároztató kaptár eredményéből megállapították, hogy míg egyes pároztatóktól évente négy anyát is kaptak, másoktól egyet sem. Öt év alatt a pároztatók nagy részéből (48 %-ából) egymás után csak két petéző anyához jutottak. Ötöt csupán 0,27 °/o-ot adott. A pároztatók 3 %-ában teljes sikertelenséget könyveltek el. Á pároztatók ötösével voltak egybeépítve. A kaptárak három oldalán egy-egy, a negyediken pedig két kis családnak volt kijárója. Az anyaveszteség legtöbbre azokban a kaptárakban rágott, melyet kettesével nyíltak egy oldalra. Helytelen tehát az olyan több részes pároztatók használata, amelyeknek egy oldalán két vagy több kijáró van. ф MÉHEKKEL BEPORZÓIT PARADICSOM 4 Hayward, Spangler és Moffett azt tapasztalta, hogy műanyag (polietilénj-házban a méhek látogatták és beporozták a paradicsom virágait. A termés súlya 22,3 Vokal nagyobb lett az ugyanott fátyollal védett példányokéhoz képest. Az eredmény javulna, ha el lehetne érni, hogy a méhek sűrűbben látogassák a paradicsom virágait. ♦ AZ ANTIBIOTIKUM KÉTÉLŰ FEGYVER H a n k o J., a szlovákiai méhégészságügyi szolgálat ismert dolgozója (állatorvos) az antibiotikumok meggondolatlan, felelőtlen használatának káros következményeire figyelmeztet. Helyteleníti, hugy a méhészek serkentésre, megelőzésre egyre több és sokféle antibiotukumot használnak. Cikkét így fejezi be: „Tudatára kell ébredni annak* hogy az antibiotikumok nem egyedül üdvözítők. Ha közülük néhány használatát engedélyezték, akkor csak azt kell alkalmazni, és az utasításokat fegyelmezetten, az illető betegségnek megfelelően meg kell tartani. Az antibiotikumok másképpen kétélű fegyverré válnak, vagy nyíltan, világosan szólva: tűzze a gyermek kezében!“ ♦ A VIRÁGPOR PÖTLÄSA BURGONYÁVAL Harp abból indult iki, hogy a méhek virágporának pótlására leginkább használt szójaliszt és élesztő valószínűleg jól helyettesíthető burgonyával. A burgonya fehérjetartalma kevesebb, mint az említetteké, de nagy biológiai értékű. Az is kedvezőnek látszik, hogy a burgonyában sokféle vitamin van. Különösen nevezetesek benne a B- vitaminok. A virágpor nélküli családok tovább megtartották a fiasítás szintjét burgonyával, mint szójával. A burgonya olcsóbb is. Harp kísérlete nem döntötte még el véglegesen, hogy a burgonya mindenképpen alkalmas a szója és a virágpor helyett. Az eddigi jelek azonban arra vallanak, hogy figyelmet érdemel. Különösen fontosnak látszik ,hogy olcsóbb más pótlóknál és könnyű beszerezni. ♦ LÉPCSŐS ITATÓ Fontos, hogy a méhek állandóan találjanak vizet a kaptár közelében. A csepegős itató hátránya, hogy nehéz pontosan szabályozni. A viz vagy gyorsan csepeg belőle, ilyenkor hamar kiürül a tartály, vagy olyan lassan, hogy kevés méh fér a vízhez. Ha pedig a csap eldugul, a méhek víz nélkül maradnak. Golovacsenko Közép-Azsia forró vidékén méhészkedik. Ott bizony bőséges vízre van szükségük a méheknek. A közönséges csepegő itató hibáját úgy szüntette meg, hogy a csap alatti menedékes vályút választő falakkal több részre osztotta. A választók közti kis „medencék“ egymás után telnek meg vízzel. A víz csak akkor folyhat tovább, ha a csaphoz közelebbi vályúrekesz már megtelt. így a csap eldugulásakor is találnak vizet a méhek. JA műit évben egy méhész ismerősöm ötször anyásította egyik méhcsaládját és egyszer sem sikerült. A végén egy másik családdal egyesítette az anyátlan családot, mert újabb anyásítási módszertől elment a kedve. Az ötszöri anyásítást ötféleképpen végezte. Először parfümmel permetezte meg a családot s a beadásra szánt anyát, másodszor fűzfatapló füstjével füstölte meg méheit, harmadszor kirágatós módszerrel próbálkozott. Mézestésztát tömött az anyazárka aljába, hogy — annak elfogyasztása után — a család békésen fogadja a zárkában lévő anyát. Így sem sikerült az anyásítás, mert a méhek megölték az anyát. Negyedszer a mézestészta fölé az anyazárka aljára műlépet is ragasztott, hogy a kirágás tovább tartson, ami jobban elősegíti az egyszagúvá válást. Ötödször már sajnálta a fiatal anyák pusztulását és öreg anyával próbálkozott, mert az ilyen anya nyugodtabb. A családot salétromfüsttel elkábította és az anyát egyszerűen a mé, hek közé engedte. Ez a művelet sem hozott eredményt. Ojabb kísérlettől tehát elment a kedve és az anyátlan családját más családdal egyesítette. Talán mondanom sem kell, hogy az ideges, anyátlan család egyesülésekor sok méh elpusztult. Ismerősöm nem értette meg a sikertelenség okát, mert nyáron az alkalmazott módszerek mindegyike be- vált nála. Főhordáskor ugyanis — s probléma nélkül — a méhek közé en:. gedhetjük az anyát és azok nem ölik- meg, ősszel azonban más a helyzet, э Ilyenkor ugyanis nagyon érzékenyek . a méhek. Erről elmondok egy velem i megtörtént esetet. őszi átvizsgáláskor égy méhanyán t édesapámmal tetveket találtunk. Meg- i fogtuk az anyát, hogy pohár alá zárnem ölik meg, hanem szívesen fogadják. Az anyasítás ezért legcélszerűbb főhordáskor volna, azonban olyankor senki sem zavarja szívesen nagy munkájában a családot, hanem később anyásít, amikor a hordás szűnik, vagy az anya váratlanul elpusztul. Az őszí anyásítás kényszermegoldás. De mit tehet a méhész, ha az anya ősszel váratlanul elpusztul? Az anyásítást ' 1 va lefüstöljük róla az élősdieket. Po hár azonban nem volt kéznél, ezérl az anyát arra a helyre, ahol előzőleg volt, visszaengedtük. A méhek az anyái tüstént megtámadták, mert idegen szagot, az újunk szagát érezték rajta, Nemcsak megtámadták az anyát, hanem azt szemünk láttára meg is ölték! Nem volt annyi időnk, hogy a2 anyára ugrott dolgozóméhet megfogjuk, mert az mindjárt beleszúrta a fullánkját. Azóta, ha méhtetvektől megtisztítom az anyát, anyazárkába adom viszsza a családnak és így nem történi hasonló baj. A méhek nem mindig válnak oly könnyen egyszagúkká, mint főhordáskor. Ilyenkor a gyűjtő mehet vagy a fiatalt — ha más családba téved — feltétlen el kell végeznie. De hogyan? Erre a kérdésre kell megadni a választ. Én ilyen esetben az anyát, hasonlóan mint nyáron, kirágatós módszerrel adom be a családnak. Csupán azzal a különbséggel, hogy nem bármikor, hanem napnyugta előtt, amikor a méhek már lecsendesültek. Etetőjüket megtöltöm cukorszörppel, hogy ezzel főhordási hangulatot idézzek elő. Korábban a méheknek nem adok eleséget, mert azok rajzási játékkal röpködnének a levegőben és ennek láttán más családok rátörnének az eleségért és rablás következne be. Másnap este újbői adok élelmet a meganyásított családnak — legkevesebb egy kilő cukorból készült oldatot. Az anya elfogadása ekkor már
