Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-09 / 36. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 9. • VADÄSZAT О VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф A,.fe&eU ez" esete A szeretet, amellyel szüléimét kö­rülvettem, még ma is él bennem. Már régen örök álomra hajtották fejüket. 1900-ban az akkori vasútügyi mi­niszter közel tíz házból álló kolóniát építetett az utazó személyzet részére a zvolení állomás mellett. Ezen házak mindegyikében nyolc család lakott. Menyhárt Miklós egy csapatban utazott édesapámmal, akt vonatvezetö volt. Szabad idejükben együtt jártak vadászni. Keresztapám kutyavezető­ként és hajlóként. Géza és én akkor­tájt hat évesek voltunk, és égy osz­tályba jártunk. Kisebb vadászatokra mi is hivatalosak voltunk — főként vadgalambokra. Zöld gallyakból készített galyibá­­ban lestük a szomszédos fákra szálló galambokat, amelyeket apáink lepus­káztak. Volt olyan nap, amikor 15— 20 darab esett áldozatul. Anyáink kü­lönböző módon készítették el a finom ételeket. Egy sikeres vadászat után kora délután otthagytuk a csalitost és ha­zaindultunk. igen ám, de apáink be­tértek a mogyoródi kocsmába. Egy ideig kint ögyelegtünk, aztán a vára­kozás nagyon untatott, ezért mi is betértünk terepszemlére... Végre jelcihelődtünk, és lassan lé­pegetve elindultunk Zvolen irányába. Botorkálva fölértünk a mogyoródi dombra, onnan már a város csillogó­villogó lámpáit láthattuk. Egyszerre valamilyen feketeségre lettünk figyelmesek az országúton, mely leszegett fejjel a két egymást támogató alak felé iramodott, és ke­resztapámat jól faronlökve, fölborí­totta. A feketeség ezután hátrálni kezdett és a fejét ismét a földnek szegezve, apámnak akart rohanni. Ö felismerte a helyzetet, lekapta vállá­ról a puskát megtöltötte, kattanás, tűzcsóva, majd dörrenés, és a fekete­ség egy szempillantás alatt ott fet­­rengett az úton. S furcsa gondolatok követték agya­mat. Mi is történt itt tulajdonképpen? Apám félrehúzta az útról a fekete­séget, nekünk pedig meghagyta, hogy jól vigyázzunk mindenre, és 6 segít­ségért sietett. Mi egymásnak támaszt­va hátainkat melegítettük gémberedni kezdő testünket. Mintha ólomsúly ne­­hezetett volna a szememre, lezárult elaludtam. Nem tudom, mennyi idő telt el. Csak arra emlékszem, hogy beszédre ébredtem. Erzsiké és Jani, az ikertestvérek jöttek el, gyerekkocsival és targoncával. Vékony termetű apju­kat a kocsiba helyezték, a feketeséget pedig targoncába dobták, és megin­dult a menet. Sietni kellett, hogy a sötétség leple alatt érhessen haza a kis csapat. Géza odasompolygott apámhoz és megkérdezte, hogy milyen állat van a targoncán? „Fekete-őz“ — volt kér­désére a válasz. A kolónia a város szélén épült. Er­zsi és Jani szinte futva igyekeztek haza a korán kelő kíváncsi szemek elől. Mire mi hazaértünk, keresztapá­mat már felesége vetkőztette és az ágyba helyezte. A pincében nagy sürgés-forgás volt. Munkát adott a „fekete őz“. Mi is volt valójában a feketeség? Semmi más, mint a mogyoródi dombtól fél kilo­méterre fekvő juhszállás kivénhedt kosa, amely agresszív természetéről messzi vidéken híres volt! A megnyúzott kost feldarabolták, és annak rendje és módja szerint besóz­ták, illetve hagymával bepácolták, hogy a birkaszag elvesszen. Izgalmas éjszakám volt. A belsőségből (tüdő, máj, szív, vese] Menyhárt mama ki-' váló ebédet készített. Ízletesen fő­zött, azt elismerte az egész kolónia. * Amikor a lövés eldördült,.a szállá­son tartózkodó komondorok fellár­mázták az éjjeli sötétséget. Ennek je­lentőségét apám megértette. Elmúlt egy hét, nem történt semmi. A két koma között folyó beszédből ellestem aggódásukat. Nyugtalanok voltak. Apám nem a régi kedélyes ötletektől sziporkázó ember volt. Odahaza is szűkszavú, komor tekintetű lett. Ez feltűnt drága jó anyámnak és a nagy­mamának is. A két vadász becsületes, kötelesséq- és tisztességtudó ember volt. A kijó­zanodás után megfontolták a dolgo­kat. Apám egy hét alatt lesoványo­dott, mégsárgult, s szeme fényét vesz­tette. Nem bírta a lelki vajúdást, az elkövetett bűntett súlya elviselhetet­len volt számára. Tudta, mi várja őt, cselekedete felderítése után. Ezért el­határozta, hogy felkeresi a károsultat. A károsult gazdag földműves híré­ben állott. Három juhszállás, ezer bir­ka állománya és több száz báránya volt. Apám nyomott hangulatban, vegyes érzelmekkel kopogott be házának aj­taján. „Valami baj történt?" — kér­dezte. Apám hűen elmagyarázta az esetet. A gazda figyelmesen végighallgatta, és néhány percnyi szünet után behív­ta a feleségét és kérte tőle a kedvenc italát, a gyerekeknek pedig friss saj­tot és kenyeret hozatott. Apám a torkát köszörülve szólni akart, s ekkor a házigazda felállt, a stampedlival ezeket mondta: „Nagyon örülök Mocsáry, hogy őszintén beval­lotta a dolgot és téríteni akarja a kárt. Mi régen ismerjük egymást, ren­des embernek ismerem, és becsülöm. Nem haragszom, és semminemű kár­térítést nem igényiek“. Erre felderül­tek az arcok és a szemek fényesebben ragyogtak. JÁN M. HABROVSKÝ HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • S\ sporthorgászuk közép-szlovákiai kerületi szervezete is értékelte az SZHSZ II. kongresszusa óta eltelt időszak feladatainak a teljesítését, s a Szövetség Központi Bizottságán ki­adott alapelveket tárgyalva meghatá­rozta a szervezet III. kongresszusát előkészítő időszak kerületi teendőit. Styk elvtárssal, a kerületi bizottság titkárával két ízben is találkoztam, egyszer Komáromban, másodszor pe­dig Bratislavában. Kiemelte, hogy szervezetük tagsága valóban nagy erőfeszítéseket tesz a kongresszus sikere érdekében. Közép-Szlovákia vizeit valóságos halparadicsomként ismerjük. Ebben a kerületben a sporthorgászoknak olyan lehetőségek kínálkoznak, amilyenek az ország más tájain aligha. Öt évvel ezelőtt a kerület harminc­egy helyi horgászszervezetében nyolc­ezer sporthorgászt számláltak, ebben az évben azonban már több mint ti­zenkétezret. Ez jól bizonyítja, hogy a dolgozók a horgászatot szabad idejük hasznos eltöltésének tartják és egyre többen kérik felvételüket a szerve­zetbe. A Szövetség közép-szlovákiai szer­vezete 2625 hektárnyi nem pisztrán­­gos vízterületen gazdálkodik, s egyik fő feladatának tekinti a vizek halállo­mányának a fenntartását. Felmérésük alapján a kerület nem pisztrángos vi­zeiben egy hektár átlagában négy­­százötven kiló halat állapítottak meg. Amennyiben ezen vizek halállománya kilónkénti pénzértékét tizenegy koro­nában számoljuk, akkor könnyűszerrel állapíthatjuk meg, hogy a kerület pisztrángos vizeiben mintegy tizenhá­rom millió korona értékű hal tanyá­zik. Nagy előny, hogy a helyi szerveze­teknek úgyszólván mindegyike egy­két halastavat is fenntart, s ezen ha­lastavak összterülete túlhaladja az 1600 hektárt. A tavak hektárján két­százötven kiló halat állapítottak meg, amelynek az összértéke több mint négymillió korona. Az említetteken túl a kerületi szervezet 862 hektár pisztrángos folyóvíz és öt hektár pisztrángos tó halállományának gon­dozásáról, megőrzéséről és fejleszté­séről is gondoskodnak. A szóban for­gó vizek halálolmányát ötmillió koro­nára becsülik. A felmérés választ adott arra is, hogy a kerület sporthorgászai a vi­zeknek mintegy ötvennégy százalékán nemes halfajták, negyvennyolc száza­lékán pedig gazdasági szempontból kevésbé hasznos halak telepítését lát­nák előnyösnek. Ez persze csak rész­ben teljesíthető, mert a nemes halfaj­ták szaporítása és a vizekbe való ki­helyezése szinte megoldhatatlan, mert a kihelyezés nem arányos az évente kifogott halmennyiséggel. Azért nem, mert a horgászok túlnyomó többsége mindenekelőtt nemes halak fogására törekszik, holott a gazdasági szem­pontból — állítólag — kevésbé hasz­nos halak mint például a dévér, a ba­lin ás egyebek, kilós vagy ennél na­gyobb példányonkénti súlyban, fo­gyasztói szempontból, legalább annyi­ra hasznosak, mint a nemes halak. A fenti elvárások azt követelnék, hogy a Szövetség illetékes szakbizott­ságaiban törekedjenek az élővizek in­tenzívebb halasítására. Az elkövetkező időszakban ennek kellene kitöltenie feladataik nagy részét. Az SZHSZ Központi Bizottsága a kerületet ezen törekvésében messze­menően támogatja, hiszen évente gon­doskodik ivadékról, azonban a lehető­ségek nagyon behatárolták. Ezért szükséges, hogy a helyi szervezetek saját tenyésztelepek létrehozásával ehhez kedvező feltételeket teremtse­nek. Örvendetesnek minősíthető, hogy a szóban forgó kerületben — a lehető legnagyobb mértékben — figyelembe veszik a sporthorgászok megjegyzé­seit, igényeit, amit az is jól bizonyít, hogy vizekbe mintegy huszonnyolc százalék erejéig ponty-, 15 százalék erejéig pisztráng-, huszonkét száza­lék erejéig galóca-, tizennégy száza­lék erejéig périvadékot és más bal­fajtákat helyeznik ki, s az arány év­­ről-évre javul. Öt évvel ezelőtt például a kerület vizeibe 450 ezer, az elmúlt évben pe­dig már 1 millió 459 ezer korona ér­tékű ivadékot helyeztek. Az eltelt bt évben tehát — a horgászok örömére — több mint 5,5 millió korona értékű ivadék került a vizekbe. Tény, hogy a horgászat az egészsé­ges, kellemes környezetben való idő­töltésen túl halzsákmányszerzés igé­nyével is párosul. A zsákmány tehát számos összetett tényező függvénye. Valóban igaz, hogy aki többször megy a vizekhez, zsákmányra való esélye nagyobb mint annak, aki esetleg csak hetente egyszer mehet ki. A szeren­cse azonban nem csak az akarattól, hanem sok mástól is függ! A horgá­szok ezt tudatosítják. Igaz, hogy a kerület horgászainak halzsákmányát számottevőnek tart­ják. Az 1973-as évben például mintegy kétmillió, tavaly pedig több mint há­rommillió korona értékű halat fogtak a horgászok. Az elmúlt öt esztendő­ben a halzsákmány összmennyisége 807 ezer 538 darab volt. Kilónkénti tizenegy koronájával számolva a zsák­mány pénzértéke jóval túlhaladta a tizenkétmillió koronát. A fenti zsák­mány kilókra átszámítva 1 millió há­romszázöt kiló volt, s ez valóban nagy mennyiség, amit ivadékkal mestersé­gesen visszapótolni nem könnyül Figyelemre méltó az is, hogy a ke­rület horgászai a kapitális példányok egész sorát fogták. Nem ment ritka­ságszámba a 9—10 kilós ponty, a há­rom kilón felüli pisztráng, a 18—20 kilós galóca és más kapitális halpél­dány. A helyi szervezetekben a horgásza­ton túl nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a szervezeti életnek. Ennek kere tében különféle társadalom politikai rendezvényeket szerveznek. Az alap­­szervezetek elkötelezett politikai te­vékenységét tükrözi az, hogy az el­múlt évben a Nemzeti Front választá­si programjának keretében hetvenkét­­ezer órát dolgoztak le különféle tár­sadalmi akciókban. Ezenkívül a hor­gászok szabad idejük jelentős részét töltötték el a vizek halasításánál, a halállomány védelménél és más fon­tos munkálatoknál. Itt összesen 114 ezer órát dolgoztak le, és mintegy egymillió négyszázezer korona értékű feladatot teljesítettek. Az SZHSZ kerületi bizottsága gon­dot fordít a tagság politikai-szakmai továbbképzésére is. Erre azért van nagy szükség, mert a szervezetbe kü­lönféle felkészültségű emberek je­lentkeznek, akiknek politikai és hor­gászati ismerete kiegészítésre szorul. Ezért gondoskodnak róla, hogy a he­lyi szervezetekben — az oktatási program keretében — mindenki kellő ismeretre tehessen szert. Az oktatási tevékenységen túl hu­szonnyolc helyi szervezetben halfogó ügyességi versenyt is szerveztek. A versenyekben mintegy 6000 horgász vett részt, s ez a helyi szervezetek vezetőinek önzetlen munkáját dicséri. Ez egyben azt is jelenti, hogy hozzá­járultak az SZHSZ III. kongresszusa előkészítéséhez. HOKSZA ISTVÁN A kongresszus előkészületeinek legyében Festői környezetben Vajon hová igye^ kezhet a so'k ember — kérdeztem ön­magámtól, amint az Agrokomplexen lát­tam az ünneplőbe öltöztettek höm­pölygő tömegének áradatát, s kíván­csian magam is hozzájuk csatlakoz tam. Nem mondom, jó darab utat tettünk meg, amíg eljutot­tunk a fürgén csór gedező patakocska hídjáig,- melynek túlsó partján festői szépségű környezel fogadott bennün­ket. A mesterséges tó közepén ötletesen Vízimadarak a horgászati pavilonból elkészített szigete­ket láthattunk, rajta nádkunyhóval, kifeszített hálóval, ahová ladikkal lehetett beevezni. Horgászparadicsom ez a javábó-ll Sok-sok horgász fájó szívvel nézelődött a tó partján, s bizonyosan felidézte korábbi vízpart! élményeit. Kissé távolabb, a vadászok paradicsomát érzékeltető magaslest láthat­tunk, melynek létráján többen fel Is mentek, hogy áttekinthessék a szép­séges tájat. S aztán újabb élmény következett. A faszerkezetű takaros ikerpavilonba igyekeztünk. Az egyikben a vadá­szat, a másikban pedig a horgászat hódolói tekinthették meg a kiállított tárgyakat. A vadászat pavilonjában különféle erdei és mezei vadak tró­feáit helyezték el, és a lőfegyverek sokaságát is bemutatták. Az ember azt hinné, hogy a vadászat kimondottan a férfiak szenvedélyes sportja. A pavilonban viszont azt tapasztaltunk, hogy a vadász feleségek A vadászat és a horgászat pavilonja Kitömött állatok a vadászati pavilonból és más hozzátartozók is vonzódnak irányába, hiszen nemcsak csendes szemlélői voltak a kiállított tárgyaknak, hanem a trófeák láttán szakava­tott szenvedéllyel vitatkoztak, persze a szépnemre jellemzően, ki-ki a maga igazát bizonygatva. Nem mindennapi látvány volt a vadász-szobákat kitűnően díszítő nép­­művészeti tárgyak és bátorok megtekintése. Ez a szép faragványok készí­tőinek becsületére válik. A horgászok pavilonját akváriumok, haltrófeák és kitömött vízimadarak díszítették. Az épület belsejében apró tavacskákban különböző méretű és fajtájú halpéldányok vidáman úszkáltak. Tény, hogy ez a pavilon is nagy látogatásnak örvendett, hiszen ki-ki megtalálta ott a figyelmét lekötő „témát“. Teleszkópbotok egész sorozatát mutatták be, azonban különböző orsók­ban sem volt hiány. Láthattuk a kezdeti időszak orsóit és a ma művészie­sen kivitelezet, legérzékenyebb anyagból gyártott nagy teherbírású perem­­orsóit, villantóit, legyezőhorgait s a versenyzők szerszámait is. A falakat a legjobbak legjobbjainak fényképei díszítették. Olyan embe­reké, akik életük jelentős részét a sporthorgászat fejlesztésének szentel­ték, mint például Ján Budaj elvtárs, a SZHSZ KB vezető titkára, Gecző Béla mérnök, a SZHSZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának titkára és sokan mások. Jó érzésekkel és nagy élménnyel gazdagodva ballagtunk át a patakocska hídján, s a másik oldalon újabb meglepetésben részesültünk. Kifli alakú tavacska félszigetén létesített halászcsárdában’ ínycsiklandozó halászlét, rántott halat és más ínyenc falatokat kínáltak a vendégeknek. A firiomnál íinomabb ételek illata odacsalogatta az embereket. Bizony a férőhely már­­már kevésnek bizonyult: A festői szépségű környezet azonban sok mindent kárpótolt. -hal-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents