Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-09 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 9. 8. Jó tanulást és tanítást! Oj tané« kezdődött. A kisdiákok bevonultak az újonnan épült Iskolákba, no persze a régiekbe Is, amelyeket szorgos kezek a nyáron kifestettek, megszépítettek, korszerűsítettek. Az első nap első percei általában mindenütt kötetlen beszélgetéssel teltek. Felelevenedtek a szünidő élményei és emlékei, de a társalgás hangulatában ott lappangott a kérdés: mit hoznak a következő hőnapok? A beszélgetések után lassan „átlép-' tek“ a hivatalos keretbe. Előkerültek a kék bekötőpapírba vont tankönyvek, az órarendek, a tollak, a gondosan kihegyezett ceruzák és az iskolai munka számos más, nem elhanyagolható kelléke. Megkezdődött a valóban komoly — tanítás és tanulást egyaránt jellemző — alkotó munka. Telnek a füzetek lapjai, a délutánok szabad órát Is kötöttek, mivel házi feladatokat kell megoldani, tételeket, szabályokat s verseket kell megtanulni. — De hiszen ez eddig is így voltl Miért kell erről ismét szót ejteni? — kérdezhetné bárki. — Talán az Iskolakezdés sajátos, minden évben újraszülető hangulata miatt? Ezért Is, de sokkal Inkább annak a hangsúlyozásáért, hogy ami most szeptember elején újra elkezdődött, az nemcsak egy megszokott, s csupán néhány hétre megszakított munkának a folytatása, hanem valami újnak az elkezdése, — magasabb fokon, nagyobb felelősségvállalással. Az Iskolakezdéssel megváltozik az életünk, az életrendünk — nemcsak annyiban, hogy korábban kell felkelni, vagy este korábban nyugovóra térni —, hiszen a tanév folyamán a gyermekek mellett, mi, felnőttek, édesanyák és apák is, pedagógusok is szüntelenül vizsgáznak emberségből, hozzáértésből, tudásból. Mert igaz ugyan, hogy az iskola a mindennél szebbet és jobbat akaró ember életének egyik alapvető formáló műhelye, de egymaga, a szülők segítsége nélkül ez a fontos oktatási intézmény, nem tud megfelelni nagy feladaténak, küldetésének. A felelősség a gyermekekért, a jövő nemzedék tudásáért, a helytállásért, az egészséges gondolkodásért, az új ember neveléséért, lelki alkata formálásáért, egyforma arányban oszlik meg a szülők és az iskola között. Egyetlen pedagógus sem adhet ugyanis egymaga világos, egyértelmű világnézetet, ha a szülő otthon, saját példamutatásával, magatartásával nem ugyanazt a világnézetet oltja be gyermeke gondolkozásába. Az iskola egymaga nem tud felelős, minden téren helytálló honpolgárokat nevelni, ha mi, szülők otthon, vagy a munkahelyen, a munkában nem ilyen példaként állunk gyermekeink előtt. S természetesen, érvényes ez Barkácsoljunk! • Kulcstartó lópatkóból Nyaralónkat rusztikus stílusban, nagyrészt saját munkával rendeztük be. Például a kulcstartót egy öreg lópatkóból készítettem, igen egyszerűen. A patkó szeghelyeibe patkószegeket hegesztettem. Azokra akasztjuk a kulcsokat. A patkó felső részébe lyukat fúrtam a felfüggesztőzsinór számára. Végül a patkót vasiakkal feketére festettem. В. V. ф Subatű rafiához Rafiából akartam subaszőnyeget készíteni, de sem horgolótűvel, sem subatüvel nem boldogultam, mert a rafia több szálú és igen rugalmas. Egy kiürült golyóstoll-betétből maii gam készítettem tűt. A betét végét : cslpöfogóval letörtem, ma)d egy megs felelő hosszúságú huzal egyik végén j; horgot alakítottam ki, a másik végét J pedig a betét csövébe szorítottam. í A nyélre (betétre) műanyag szigej telőszalagot tekertem, hogy vaslagabb, tehát jól fogható legyen. J K. I-megfordítva Isi A szülő is hiába törekszik emberi, nevölési, világnézeti feladatok jó ellátására, ha esetleg egyik-másik iskolában a tanuló olyan pedagógus kezébe kerül, aki csak „leadja“ a tananyagot, aki csak egyik vagy másik tantárgyat tanít, de embert magatartásra, világnézeti szilárdságra, határozott marxista világszemléletre nem nevel. Szerencsére pedagógusaink túlnyomó többsége, nagy tapasztalatok birtokában, a jövőnk lránt érzett felelősség tudatában, a CSKP XV. kongresszusa idevonatkozó határozatának szellemében, nemcsak az iskolai oktató-nevelő munkát Igyekszik elvégezni a legjobb tudása szerint, hanem tevékenyen próbál hozzájárulni az egész lakosságot érintő eszmei-politikai képzés, világnézett s erkölcsi nevelés, ízlésformálás, a szocialista életmód és gondolkodás, a lenini nemzetiségi politika, valamint a társadalmi magatartás általánossá tételéhez. Méltón is övezi őket ezért egész szocialista társadalmunk, dolgos népünk sokirányú megbecsülése. A világon sok-sok millió, hazánkban több ezer elsőosztályos vonult be élete első „munkahelyére“. Az iskolakezdés izgalmában és meghatódottságában is mosolygó gyermekek töltik meg a tantermeket, iskolapadokat. Szocialista társadalmunk féltő gondoskodása egyengeti útjukat. De vannak még sajnos olyan földrészek, országok, ahol bizony a szülők mindennap félelemmel telve engedik el csemetéiket hazulról. Mert körülöttük vad kizsákmányolás, terror dúl, és gyakran ropognak a fegyverek ... Tiszta szívből kívánjuk a gyermekeknek és szüleiknek, hogy az új tanévben is békességben és nyugalomban tanulhassanak mindenütt a diákok, — kicsik, nagyok egyaránt. ‘Kívánjuk, hogy a felnőttek oldják meg azokat a problémákat, amelyek miatt a gyerekek eddig esetleg nehezebben tanulták a betűvetést, az olvasást, a számolást. Végül egész társadalmunk nevében kívánunk minden pedagógusnak eredményes, hatékony nevelő-oktató munkát, a tanulóknak sikeres tanévet, szorgalmas tanulást, jó előmenetelt és erőt, egészséget. Jó egészséget a szívvel-lélekkel és örömmel végzett szorgalmas munkához! Az igazi, szocialista emberré nevelés felelősségérzete hassa át a pedagó- . gusok, szülők kapcsolatát. Mert a szüntelenül változó és szakadatlanul fejlődő világunkban, magas szintet elérni, önmagában is többletet: a réginél jobbat, s korszerűbbet kíván. Kanizsa István felár egy ideje vésztjóslő jelek mutatják a Nagylány változásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudorítják blúzát, és azzal az ábrándos „Aliz Csodaországban“-képével halálra dühösít, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni? —- Hozd Ide a vödröt! — ordítom. — Azért nem kell így kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szív alakú arcára kiül a világfájdalom. — Szerelmes — közli a Középső, ártalmatlannak látszó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautója mellől. Bogórdi Márta: üíkjptmét <sr' # — Igen? — kérdezem közömbösen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —■, valódi farmerja van és jeans inge. © Egy percre elszorul a szívem: ott ül legidősebb gyermekem elomolva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőttbánattal az arcán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni, milyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és máris újraérzem a kamaszbánat szorítását, akkori félszeg magányomat ... Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó megrázza a fejét. — Inkább kimennék a térre — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbaba szemekkel. — Menj — sóhajtom. Már tudom, aligha védhetem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté váljon. A Középső rosszállóan rámnéz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölényességéhez. — Mondhattad volna előbb is — szólok és futok ki a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre beszélnek, és valamilyen csíkos zok. nit viselnek, velük szemben hanyag ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön valódi farmernadrág. — Gyertek be — mondom lemondóan. Ügy viharzanak utánam, mint kotlós után a ikiscsibék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. 0 A Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső, a Nagylány betereli vendégeit a szobájába, az ajtóból visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felingerli a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! — ordítja nővére után. A Zord és Gyanútlan Atya még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman —, nemsokára nagyapa leszel. Nem úgy néz rám, mintha értené, ml történik körülötte. — Mit fognak ezek itt művelni? — kérdezi, és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Magam Is aggódom, de ezt most a világért sem ismerném el. — Nem kell mindjárt rosszra gondolni — felelem könnyedén —, és különben is az én lányom ... — igen? — mondja rosszmájúan, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad. A Középső közénk áll, ránkmereszti meghatóan kék szemét, hangjában megértés bujkál: — Mit izgultok, gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon. HE ÖLBEY IRÉN: A királykisasszony meg az öreg halász Volt egyszer egy szépségesen szép ís jóságosán jó királykisasszony. No, <cevés ilyen szépségesen szép és jóságosán jó ktrálykisasszony szaladjál az öreg föld hátán, mint ez az iszemadta leányka. Ennek a leánykának mindig nemes és szép gondolatok forogtak a fejében, azért is volt zz a leányzó olyan csodálatosan szép. A kacsalábon forgó arany palotától, zmelyben a királykisasszony jó apjá\ával-anyjával együtt élt, nem messze izüsttündöklésű tó cstllogott-villogott zz égő napzuhanyban. E tó partján sokat sétált a királyi leányzó. Néha meg, ha kedve szottyant, horgászgalőtt ts s olykor gyönyörű potykák, kecsegék akadtak a horgára. Egyszer, amikor ott horgászott, ahogy oldalra nézett, öreg halászt pillantott meg. Sírt,-rítt keservesen az öregember. — Mi fáj a szívednek, öregapám? — kérdezte a királyleány szelíden. — Jaj, lelkem egy királykisasszony, halászni szeretnék én is, de a horgom beleesett a feneketlen tóba ... S most már mit csináljak? — Eredj a boltba, öregapám és vegyél új horgot. — Könnyű azt mondani. De mikor nincs egy fületlen garasom se. S hét éhes gyerekem várja a halat vacsorára. Meg aztán a felesleges halat eladom, s akkor van kenyérke is. — Tudod mit — kiáltott jel a királyleány —, nekem két horgom van. Az egyiket neked adom. Örülök, ha segíthetek. Szívből örülök. Akkor már jócskán volt a királylány kosarában hal, ilyen is, olyan is, csuka is, potyká is. S a királykisasszony a kosara tartalmát beleöntötte a szegény halász kosarába. Alkonyodon már, amikor a királyleány egy szépséges aranyhalat halászott ki a vízből. Azt is az öreg halász kosarába akarta csúsztatni, de ni csak, az öreg ember sehol, úgy eltűnt, mint a kámfor. — No ez biztosan tündér volt, öreg halász képében — morfondírozott a királyi leányzó. — Abbtzony tündér volt — szólalt meg az aranyhalacska élő emberi szavakkal. — Azt akarta megtudni, jő szíved van-e. Hát csak csóválj meg engem a horoggal hétszer' a fejed fölött. Aztán meglátod mi lesz. — Ha csak annyi a bajod, megteszem — így a királyi leányzó. S megcsóválta hétszer a levegőégben a halat, S lepottyant a horogról a hetedik csóválásra egy csillogó, szép ifjú siheder. Ruháján ragyogott az arany sújt ás. — No, csakhogy földi felszínre kerültem! Hét évig voltam a vízi király foglya. Hét éve rabolt el. faj, nincs nagyobb fájdalom, mint sínylődni!... Nincs jobb, mit az édes szabadság. Éljen a szabadság, aranyos leányzó. Hanem mit szaporítsam a szót. Ügy is sejtitek, hogy a királyi legény és a királyleányka karonfogvást mentek haza. S mert a lencse igen lapos, volt ott lagzi, három napos, húzta a cigány, amúgy igazán. Ropogott a csárdás, táncolt minden csámpás. A menyaszszonytáncban biz’ én is bokáztam. Megtalálta zsák a foltot, legyen mind a kettő boldog. Két kérdés - sok levél Az egyik kérdés könynyű: írd meg, milyen le veleket látsz a rajzon. A másik kicsit nehezebb: keresd meg azt a két levelét, melynek az erezete egyforma. ЧопаОюС Útnak véggel fut a kukorica, pólyát szorongat gyenge karjaiba' Schimdt László, Nové Zámky VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része, zárt betűk: a, á, a, h, s, i, a. 9. Régi hosszmérték. 10. Szaglószerv — fordítva. 11. Kerti szerszám. 12. Nátrium vegyjele. 13. Kínai név. 14. Angol névelő. 15. A múlt Idő jele. 17. Ezerötszázegy római számmal. 19. Óriáskígyó. 20. Kettős mássalhangzó. 21. Dán aprópénz. 23. Ősrégi. 25. Vágány. 26. Nulla. 28. Trombltahang. 29. Európai főváros. 30. Jómagam. 31. Egyiptomi napisten. 32. legyez. 34. Tengely szlovákul. 35. Kártyajáték. 36. Állatok fekvőhelyéül szolgál. 37. Izomszalag. 39. Hamis. 41. Régi római pénz. 42. Hangtalan séta. 43. Város Franciaországban. 45. Erődítmény 47. Számnév fordítva. 49. ... hárfa. 50. Nagyobb település. 52. Kevert áru 53. Hám szélei. 54. 1848-as szabadsághős, tábornok. 55. Jókai személyneve. 57. Hangtalan lakó. 58. Ütlegel. 59. Folyó spanyolul. 60. A növényszár alsó vége. 62. Nem egészen barna. 64. Női becenév. 65. Zamat. 66. Figyel. FÜGGŐLEGES: 1. Római ezerötven. 2.........Károly, a tudományos szocializmus megalapítója (ford.). 3. Hivatal. 4. Motorrész. 5. Énekhang. 6. Bolond ..... (Petőfi). 7. Semmikor. 8. Ismeretlen névjele. 9. A rejtvény második része, zárt betűk: n, s, e, ő, é, e. 16. Régebbi katonai alakulat. 18. Jelt ad. 19. Torbággyal összevont község. 20. Gabonatároló. 22. ő németül. 24. Három olaszul. 25. Kétes! 27. Erős szélvihar. 29. Baráti nép. 32. Angolna németül. 33. Becézett Ilona. 38. Nyomda része. 40. Veszteség. 4: Fonal. 44. Állatlak. 45. Behozata Illeték. 46. Düledező épület. 48. H( gyes szerszám. 50. Ifjúsági regén) író. 51. Rövid, könyű nyári nadráj 54. Hegy németül. 56. Megreped jég. 61. Előd. 63. Ha ugyan szlovf kul. 64. Latin és. 65. Zamat. Beküldendő a vízszintes 1. és füj gőleges 9. számú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek Lapunk 33. számában közölt ke resztrejtvény helyes megfejtése: Már ma gondoljunk a holnapra is Szervezettségben, egységben az erő! Sorsolással könyvet nyertek: Bs decs Agnes, Horné Saliby (Feist szeli), Básti János, Balog nad Ipľoi; (lpolybalog), Böjtös István, Opátov ská Nová Ves (Apátújfalu).
