Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-09 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 9. 8. Jó tanulást és tanítást! Oj tané« kezdődött. A kisdiákok be­vonultak az újonnan épült Iskolákba, no persze a régiekbe Is, amelyeket szorgos kezek a nyáron kifestettek, megszépítettek, korszerűsítettek. Az első nap első percei általában mindenütt kötetlen beszélgetéssel tel­tek. Felelevenedtek a szünidő élmé­nyei és emlékei, de a társalgás han­gulatában ott lappangott a kérdés: mit hoznak a következő hőnapok? A beszélgetések után lassan „átlép-' tek“ a hivatalos keretbe. Előkerültek a kék bekötőpapírba vont tanköny­vek, az órarendek, a tollak, a gondo­san kihegyezett ceruzák és az iskolai munka számos más, nem elhanyagol­ható kelléke. Megkezdődött a valóban komoly — tanítás és tanulást egy­aránt jellemző — alkotó munka. Tel­nek a füzetek lapjai, a délutánok sza­bad órát Is kötöttek, mivel házi fel­adatokat kell megoldani, tételeket, szabályokat s verseket kell megtanul­ni. — De hiszen ez eddig is így voltl Miért kell erről ismét szót ejteni? — kérdezhetné bárki. — Talán az Iskola­­kezdés sajátos, minden évben újra­születő hangulata miatt? Ezért Is, de sokkal Inkább annak a hangsúlyozá­sáért, hogy ami most szeptember ele­jén újra elkezdődött, az nemcsak egy megszokott, s csupán néhány hétre megszakított munkának a folytatása, hanem valami újnak az elkezdése, — magasabb fokon, nagyobb felelősség­­vállalással. Az Iskolakezdéssel megváltozik az életünk, az életrendünk — nemcsak annyiban, hogy korábban kell felkel­ni, vagy este korábban nyugovóra tér­ni —, hiszen a tanév folyamán a gyer­mekek mellett, mi, felnőttek, édes­anyák és apák is, pedagógusok is szüntelenül vizsgáznak emberségből, hozzáértésből, tudásból. Mert igaz ugyan, hogy az iskola a mindennél szebbet és jobbat akaró ember életé­nek egyik alapvető formáló műhelye, de egymaga, a szülők segítsége nél­kül ez a fontos oktatási intézmény, nem tud megfelelni nagy feladaténak, küldetésének. A felelősség a gyermekekért, a jö­vő nemzedék tudásáért, a helytállá­sért, az egészséges gondolkodásért, az új ember neveléséért, lelki alkata formálásáért, egyforma arányban osz­lik meg a szülők és az iskola között. Egyetlen pedagógus sem adhet ugyan­is egymaga világos, egyértelmű világ­nézetet, ha a szülő otthon, saját pél­damutatásával, magatartásával nem ugyanazt a világnézetet oltja be gyer­meke gondolkozásába. Az iskola egymaga nem tud felelős, minden téren helytálló honpolgárokat nevelni, ha mi, szülők otthon, vagy a munkahelyen, a munkában nem ilyen példaként állunk gyermekeink előtt. S természetesen, érvényes ez Barkácsoljunk! • Kulcstartó lópatkóból Nyaralónkat rusztikus stílusban, nagyrészt saját munkával rendeztük be. Például a kulcstartót egy öreg lópatkóból készítettem, igen egysze­rűen. A patkó szeghelyeibe patkó­szegeket hegesztettem. Azokra akaszt­juk a kulcsokat. A patkó felső részé­be lyukat fúrtam a felfüggesztőzsinór számára. Végül a patkót vasiakkal feketére festettem. В. V. ф Subatű rafiához Rafiából akartam subaszőnyeget készíteni, de sem horgolótűvel, sem subatüvel nem boldogultam, mert a rafia több szálú és igen rugalmas. Egy kiürült golyóstoll-betétből ma­ii gam készítettem tűt. A betét végét : cslpöfogóval letörtem, ma)d egy meg­­s felelő hosszúságú huzal egyik végén j; horgot alakítottam ki, a másik végét J pedig a betét csövébe szorítottam. í A nyélre (betétre) műanyag szige­­j telőszalagot tekertem, hogy vasla­­gabb, tehát jól fogható legyen. J K. I-megfordítva Isi A szülő is hiába tö­rekszik emberi, nevölési, világnézeti feladatok jó ellátására, ha esetleg egyik-másik iskolában a tanuló olyan pedagógus kezébe kerül, aki csak „leadja“ a tananyagot, aki csak egyik vagy másik tantárgyat tanít, de em­bert magatartásra, világnézeti szilárd­ságra, határozott marxista világszem­léletre nem nevel. Szerencsére pedagógusaink túlnyo­mó többsége, nagy tapasztalatok bir­tokában, a jövőnk lránt érzett fele­lősség tudatában, a CSKP XV. kong­resszusa idevonatkozó határozatának szellemében, nemcsak az iskolai ok­tató-nevelő munkát Igyekszik elvégez­ni a legjobb tudása szerint, hanem tevékenyen próbál hozzájárulni az egész lakosságot érintő eszmei-poli­tikai képzés, világnézett s erkölcsi nevelés, ízlésformálás, a szocialista életmód és gondolkodás, a lenini nem­zetiségi politika, valamint a társadal­mi magatartás általánossá tételéhez. Méltón is övezi őket ezért egész szo­cialista társadalmunk, dolgos népünk sokirányú megbecsülése. A világon sok-sok millió, hazánk­ban több ezer elsőosztályos vonult be élete első „munkahelyére“. Az iskola­­kezdés izgalmában és meghatódottsá­­gában is mosolygó gyermekek töltik meg a tantermeket, iskolapadokat. Szocialista társadalmunk féltő gon­doskodása egyengeti útjukat. De van­nak még sajnos olyan földrészek, or­szágok, ahol bizony a szülők minden­nap félelemmel telve engedik el cse­metéiket hazulról. Mert körülöttük vad kizsákmányolás, terror dúl, és gyakran ropognak a fegyverek ... Tiszta szívből kívánjuk a gyerme­keknek és szüleiknek, hogy az új tan­évben is békességben és nyugalomban tanulhassanak mindenütt a diákok, — kicsik, nagyok egyaránt. ‘Kívánjuk, hogy a felnőttek oldják meg azokat a problémákat, amelyek miatt a gye­rekek eddig esetleg nehezebben ta­nulták a betűvetést, az olvasást, a számolást. Végül egész társadalmunk nevében kívánunk minden pedagógus­nak eredményes, hatékony nevelő-ok­tató munkát, a tanulóknak sikeres tanévet, szorgalmas tanulást, jó elő­menetelt és erőt, egészséget. Jó egészséget a szívvel-lélekkel és örömmel végzett szorgalmas munká­hoz! Az igazi, szocialista emberré neve­lés felelősségérzete hassa át a pedagó- . gusok, szülők kapcsolatát. Mert a szüntelenül változó és szakadatlanul fejlődő világunkban, magas szintet el­érni, önmagában is többletet: a régi­nél jobbat, s korszerűbbet kíván. Kanizsa István felár egy ideje vésztjóslő jelek mutatják a Nagylány válto­zásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudorítják blúzát, és azzal az ábrándos „Aliz Csodaor­­szágban“-képével halálra dühösít, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni? —- Hozd Ide a vödröt! — ordí­tom. — Azért nem kell így kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szív alakú arcára kiül a világfáj­dalom. — Szerelmes — közli a Közép­ső, ártalmatlannak látszó fiúgyer­mekem, fel sem pillantva száz­húsz kisautója mellől. Bogórdi Márta: üíkjptmét <sr' # — Igen? — kérdezem közömbö­sen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagy­lány révetegen —■, valódi farmerja van és jeans inge. © Egy percre elszorul a szívem: ott ül legidősebb gyermekem el­omolva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőttbánattal az arcán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agya­mon, miközben sebesen arra pró­bálok gondolni, milyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és máris újraérzem a kamaszbá­nat szorítását, akkori félszeg ma­gányomat ... Hátrafordulok, a Nagylány elmé­­lyülten tologatja öccse autóit, ar­cán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leány­zó megrázza a fejét. — Inkább kimennék a térre — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbaba szemekkel. — Menj — sóhajtom. Már tu­dom, aligha védhetem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté vál­jon. A Középső rosszállóan rám­néz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drá­maian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölé­nyességéhez. — Mondhattad volna előbb is — szólok és futok ki a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre be­szélnek, és valamilyen csíkos zok­. nit viselnek, velük szemben ha­nyag ifjak támasztják a vizes fa­lat. Egyikükön valódi farmernad­rág. — Gyertek be — mondom le­mondóan. Ügy viharzanak utánam, mint kotlós után a ikiscsibék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. 0 A Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mel­lette az elképedt Középső, a Nagy­lány betereli vendégeit a szobájá­ba, az ajtóból visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felin­­gerli a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! — ordítja nővére után. A Zord és Gyanútlan Atya még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman —, nemsoká­ra nagyapa leszel. Nem úgy néz rám, mintha érte­né, ml történik körülötte. — Mit fognak ezek itt művel­ni? — kérdezi, és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Magam Is aggódom, de ezt most a világért sem ismerném el. — Nem kell mindjárt rosszra gondolni — felelem könnyedén —, és különben is az én lányom ... — igen? — mondja rosszmájúan, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad. A Középső közénk áll, ránkme­reszti meghatóan kék szemét, hang­jában megértés bujkál: — Mit izgultok, gyilkost játsza­nak. Most néztem be a kulcslyu­kon. HE ÖLBEY IRÉN: A királykisasszony meg az öreg halász Volt egyszer egy szépségesen szép ís jóságosán jó királykisasszony. No, <cevés ilyen szépségesen szép és jó­ságosán jó ktrálykisasszony szalad­jál az öreg föld hátán, mint ez az iszemadta leányka. Ennek a leányká­nak mindig nemes és szép gondola­tok forogtak a fejében, azért is volt zz a leányzó olyan csodálatosan szép. A kacsalábon forgó arany palotától, zmelyben a királykisasszony jó apjá­­\ával-anyjával együtt élt, nem messze izüsttündöklésű tó cstllogott-villogott zz égő napzuhanyban. E tó partján sokat sétált a királyi leányzó. Néha meg, ha kedve szottyant, horgászga­­lőtt ts s olykor gyönyörű potykák, ke­­csegék akadtak a horgára. Egyszer, amikor ott horgászott, ahogy oldalra nézett, öreg halászt pil­lantott meg. Sírt,-rítt keservesen az öregember. — Mi fáj a szívednek, öregapám? — kérdezte a királyleány szelíden. — Jaj, lelkem egy királykisasszony, halászni szeretnék én is, de a hor­gom beleesett a feneketlen tóba ... S most már mit csináljak? — Eredj a boltba, öregapám és ve­gyél új horgot. — Könnyű azt mondani. De mikor nincs egy fületlen garasom se. S hét éhes gyerekem várja a halat vacsorá­ra. Meg aztán a felesleges halat el­adom, s akkor van kenyérke is. — Tudod mit — kiáltott jel a ki­­rályleány —, nekem két horgom van. Az egyiket neked adom. Örülök, ha segíthetek. Szívből örülök. Akkor már jócskán volt a király­lány kosarában hal, ilyen is, olyan is, csuka is, potyká is. S a királykis­asszony a kosara tartalmát beleöntöt­­te a szegény halász kosarába. Alkonyodon már, amikor a király­leány egy szépséges aranyhalat halá­szott ki a vízből. Azt is az öreg ha­lász kosarába akarta csúsztatni, de ni csak, az öreg ember sehol, úgy el­tűnt, mint a kámfor. — No ez biztosan tündér volt, öreg halász képében — morfondírozott a királyi leányzó. — Abbtzony tündér volt — szólalt meg az aranyhalacska élő emberi szavakkal. — Azt akarta megtudni, jő szíved van-e. Hát csak csóválj meg engem a horoggal hétszer' a fejed fölött. Aztán meglátod mi lesz. — Ha csak annyi a bajod, megte­szem — így a királyi leányzó. S megcsóválta hétszer a levegőég­ben a halat, S lepottyant a horogról a hetedik csóválásra egy csillogó, szép ifjú siheder. Ruháján ragyogott az arany sújt ás. — No, csakhogy földi felszínre ke­rültem! Hét évig voltam a vízi király foglya. Hét éve rabolt el. faj, nincs nagyobb fájdalom, mint sínylődni!... Nincs jobb, mit az édes szabadság. Éljen a szabadság, aranyos leányzó. Hanem mit szaporítsam a szót. Ügy is sejtitek, hogy a királyi legény és a királyleányka karonfogvást mentek haza. S mert a lencse igen lapos, volt ott lagzi, három napos, húzta a cigány, amúgy igazán. Ropogott a csárdás, táncolt minden csámpás. A menyasz­­szonytáncban biz’ én is bokáztam. Megtalálta zsák a foltot, legyen mind a kettő boldog. Két kérdés - sok levél Az egyik kérdés köny­­nyű: írd meg, milyen le veleket látsz a rajzon. A másik kicsit nehezebb: keresd meg azt a két le­velét, melynek az ereze­te egyforma. ЧопаОюС Útnak véggel fut a kukorica, pólyát szorongat gyenge karjaiba' Schimdt László, Nové Zámky VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze, zárt betűk: a, á, a, h, s, i, a. 9. Régi hosszmérték. 10. Szaglószerv — fordítva. 11. Kerti szerszám. 12. Nát­rium vegyjele. 13. Kínai név. 14. An­gol névelő. 15. A múlt Idő jele. 17. Ezerötszázegy ró­mai számmal. 19. Óriáskígyó. 20. Kettős mássalhang­zó. 21. Dán apró­pénz. 23. Ősrégi. 25. Vágány. 26. Nulla. 28. Trombl­­tahang. 29. Euró­pai főváros. 30. Jó­magam. 31. Egyip­tomi napisten. 32. legyez. 34. Tengely szlovákul. 35. Kár­tyajáték. 36. Álla­tok fekvőhelyéül szolgál. 37. Izom­szalag. 39. Hamis. 41. Régi római pénz. 42. Hangta­lan séta. 43. Város Franciaországban. 45. Erődítmény 47. Számnév fordítva. 49. ... hárfa. 50. Nagyobb település. 52. Kevert áru 53. Hám szélei. 54. 1848-as sza­badsághős, tábornok. 55. Jókai sze­mélyneve. 57. Hangtalan lakó. 58. Ütlegel. 59. Folyó spanyolul. 60. A növényszár alsó vége. 62. Nem egé­szen barna. 64. Női becenév. 65. Za­mat. 66. Figyel. FÜGGŐLEGES: 1. Római ezerötven. 2.........Károly, a tudományos szocia­lizmus megalapítója (ford.). 3. Hiva­tal. 4. Motorrész. 5. Énekhang. 6. Bolond ..... (Petőfi). 7. Semmikor. 8. Ismeretlen névjele. 9. A rejtvény második része, zárt betűk: n, s, e, ő, é, e. 16. Régebbi katonai alakulat. 18. Jelt ad. 19. Torbággyal összevont község. 20. Gabonatároló. 22. ő né­metül. 24. Három olaszul. 25. Kétes! 27. Erős szélvihar. 29. Baráti nép. 32. Angolna németül. 33. Becézett Ilona. 38. Nyomda része. 40. Veszteség. 4: Fonal. 44. Állatlak. 45. Behozata Illeték. 46. Düledező épület. 48. H( gyes szerszám. 50. Ifjúsági regén) író. 51. Rövid, könyű nyári nadráj 54. Hegy németül. 56. Megreped jég. 61. Előd. 63. Ha ugyan szlovf kul. 64. Latin és. 65. Zamat. Beküldendő a vízszintes 1. és füj gőleges 9. számú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek Lapunk 33. számában közölt ke resztrejtvény helyes megfejtése: Már ma gondoljunk a holnapra is Szervezettségben, egységben az erő! Sorsolással könyvet nyertek: Bs decs Agnes, Horné Saliby (Feist szeli), Básti János, Balog nad Ipľoi; (lpolybalog), Böjtös István, Opátov ská Nová Ves (Apátújfalu).

Next

/
Thumbnails
Contents