Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-19 / 33. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES , 1978. augusztus 12. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф и. E16z6 cikkemben a tenyészcsalád kiválasztásával kapcsolatos tapasztalataimat ismertettem. Mivel a párzás a szabadban történik, így a leggondosabban kiválasztott tenyész-' család sem biztosítja teljes mértékben a jó tulajdonságok öröklődését. Ehhez az ilyen családból származó herék is szükségesek! Ügy tűnik, hogy az anyanevelés kapcsán sokat foglalkozunk a tenyészcsaládok kiválasztásával s annál kevesebbet a herék gondos kiválasztásával. Sajnos, ha még mind a kettő rendelkezésünkre is áll, akkor sem érhetünk el teljes sikert, azonban nagyban elősegíthetjük ennek kedvező alakulását. Az alábbiakat már több évtizede kipróbáltam, s nem túlzók, ha ezt sikernek nevezem. Mint tudjuk, a párzág szabadban történik. Így nagyon nehéz irányítani ennek a lefolyását, azonban nagyban elősegíthetjük eztl A magyarországi Méhészét című szaklap a hatvanas években foglalkozott a virágpor termelésének módjával. A lapban a virágporszedő rácsokra figyeltem fel, s azóta ezt használom a nem kívánatos herék befogására. Korábban Örösl Pál Zoltán „Méhek között“ című könyvében olvastam, hogy a kijáróra szerelt anyaráccsal — párzás előtt — visszatarthatjuk a nemkívánatos heréket. Ez irányú prő-' bálkozásora nem vált be, mert a kijárót szinte eltorlaszolták a kifelé igyekvő hérék. Ennek következtében melegben nagy a fulladás veszélyei Az említett virágporszedő rács azonban nagyon alkalmas erre a célra, amit a virágszedővel együtt arra a családra szerelek, ahonnan nem akarok heréket. Á méhméreg mint gyógyszer Az izületi betegségek nagyon meg tudják keseríteni az ember életét. Már elődeink is sokat panaszkodtak miattuk, korunkban pedig, amikor mind általánosabbá válnak a sok üléssel járó munkák, ez az ülő életmód rohamosan növeli az ilyen fajta betegségeket, illetve betegek számát. Hogy nemcsak foglalkozási ártalmakról van szó, azt az egyik orvosi világkongresszus is bizonyítja, amelyen megállapították, hogy a világon nagyon sok ember szenved ilyen betegségben. Az ötvenedik életéve felé közeledő embereknél és az ettől idősebb korosztálynál szinte ijesztő az arány, ezeknek 70—80 százaléka szenved izületi betegségekben. Az orvosok lázasan kutatnak a minél hatásosabb gyógymód után. Regi népi gyógymód a méhszúrás, illetve a méhméreg, amelyet egyes országokban komolyan ki is használnak gyógyszerek készítésére. Nem lehetne-e ezt a gyógymódot a tömeggyógyászat szolgálatába állítani? Sokszor halljuk azt a régi mondást, hogy nincsen új a nap alatt, ezt a gyógyítási módot is már az ókorban Hipokrátesz megemlítette. A modern apiterápia, azaz a mellekre alapuló gyógyászat voltaképpeni megindítója az ausztriai Philip Teptsch, aki 1888-ban kezdte ilyen irányú kísérleteit. Ma azonban olyan gyógyszerre van szükség, amely megszabadít bennünket attól, hogy a mellektől függjünk. A méhméreg különös természetű anyag. Amikor eredeti „adagolásban“ kapja az ember a gyulladást, valóságos kis mérgezést és daganatot okoz. Ogy is be lehet vinni a szervezetbe, hogy annak ne kelljen tiltakoznia, és ilyenkor gyógyszerré válik. Legjobban a Cortizon hatásához hasonlít, bizonyos tekintetben hatása erősebb is annál, de mentes annak mellékártalmaitól. A méhméreg felhasználásának problémája az, hngy nehéz hozzájutni. Egy"egy méh igen kevés mérget ad, s emellett még el is pusztul. Ma elektromos izgatással bírják rá a melleket arra, hogy mérgüket kibocsássák. Legújabban inég egy elmés szerkezet van, amellyel a méhméreghez lehet jutni, szinte fejni lehet a méheket. A kaptár egyik rekeszének aljára tükörlapot helyeznek. A saját képmását érzékelő méh azt hiszi, hogy ellenséges méhvel áll szemben és ráfecskendezi a mérget. A nagyobb méhméregtermelés eredménye, hogy ma már a méhméreg hatóanyagát tartalmazó gyógyszerek az egész világon kezdenek elterjedni. A méhészek számára sem közömbös ez, mert a méhméregtermelés, ha jól megszervezik, jelentős jövedelemforrás lehet anélkül, hogy a méhek elpusztulnának. (I I.) Mivel a párzás délelőtt 10-tól délután 5 óráig zajlik le, így a családokra felszerelem a rácsot. A munka tehát tovább folyhat, a nemkívánatos herék azonban bent rekednek. Párzás esetén öt óra tájban szabaddá teszem a kijárót és ez után, ha már kiröpülne'k — a nemkívánatos herék —, kevés az esélyük, hogy az anyákkal találkozzanak! A nevelést, amennyiben lehet, egyszerre végzem, így a párzás is két-három nap alatt zajlik le! A rács tehát csak pár napig szükséges a családokon. A rács felszerelése azonban bizonyos problémát okozhat. Ha ugyanis egyszerre teszem a kaptárakra, akkor a családoknál nagy eitájolás követmint a mástkok, s alkalmat adok nekik herelépek építésére. Ha állományomban még ezután is akad olyan anya, amely valamilyen oknál fogva nem válik be, azt gondolkodás nélkül lecserélem! Vannak méhészek, akik több anyát nevelnek és fajfenntartással foglalkoznak, esetleg elismert anyanevelők, ezeknek az anyáik későbbi nevelését tanácsolom. A késő őszi nevelést nem azért említem, hogy azt kezdők, illetve kisméhészek végezzék. Ehhez ugyanis sok tapasztalat és nagy gyakorlat szükséges. Ha azonban ez megvan, akkor mindenkinek haszna származhat belőle. Azt, hogy milyen bölcsőket, illetve fejlett anyákat neveldokat serkentem, és elérem, hogy az anyák bepetézzék a behelyezett hereiépeket. Az említett családokat aztán tovább serkentem, s ezzel a herék zaklatása elhúzódik. Ha azonban látnám, hogy valamelyik család nem tűrné meg a heréket, akkor egy családot anyátlanítanélk és oda helyezném a többi hereiépet isi Így már biztosítottnak tekinthető a jó tulajdonságú, szépen fejlett herék életben maradása. A herék keléséhez Z4, az ivarérettséghez pedig 14—16 nap szükséges. Ez a pete lerakásától számítva 38—40 nap. Ha tehát a pete lerakása július 10-ike körül történt, akkor augusztus 16— 18-ára párzásra érett heréim lesznek. Soha nem tapasztaltam az ilyen módon nevelt anyáknál valamilyen hátrányt. Az említetteket természetesen a fajfenntartás s a jó tulajdonságok öröklődése érdekében teszem. Tenyészcsaládaimat mindig ezektől az anyáktól választom ki. A kései anyanevelésről esetleg talán még annyit, hogy a hibát sokan a kései nevelés rovására írják, pedig augusztus elején kifogástalan családot még berendezhetünk anyanevelésre. Nem úgy azonban, ahogyan azt az alábbiakban tanácsolták: A magyarországi Méhészet című szaklapban a következőket olvastam: „Az NSZK-beli Jacoby tapasztalt anyanevelő balesete miatt későn foghatott anyaneveléshez. Dajkának egy kórházi ápolása alatt meganyátlanodott családot választott??? A család mesterséges bölcsőben, pempő nélkül 21 álcát kapott július 14-én és 14-et fogadott el stb... A bölcsőkből időn túl is hat anya kelt. Amiből egy sem párzott meg“. Jacoby óva inti olvasóit a kései anyaneveléstől! Aki az anyanevelést csak részben ismeri, az a fenti idézetből gondolom megérti, hogy így még június elején sem lehet anyát nevelni! Hiszen a meganyátlanodott család nem való anyanevelésre. Az anyanevelés tehát csak akkor lehet sikeres, ha a nevelő családnál ehhez minden feltétel »adott. Előbb ezt kell megállapítanunk, s csak ezt követően jöhet a próbálkozás! , Nagy Kálmán tem, a mellékelt kép jól szemlélteti! Ha a neveléssel tisztában vagyunk, az anyák teljes értékűek, s ezeknek többsége örökli a kívánt tulajdonságokat, akkor nyertünk. A nevelést tehát mindig augusztus elején kezdjük, abban az időszakban, amikor a jól petéző anyával rendelkező családok eltávolították a heréket. Ezekután felmerül a kérdés, honnan veszek heréket a párzáshoz. Azokat a családokat, amelyektől heréket akarok, július 10-ig herenevelésre rendezem be. Ez mindössze két-három család. Ezek szép világos hereiépeket kapnak a fészek közepébe. Hordás hiányában ezeket a csalákezik be. Ezért már előre az alábbiak szerint szoktatom őket. A rácstartót a kijáróra a rács nélkül szerelem fel. Így a kijáró egyelőre szabad, ám pár nap múlva a méhek ezt megszokják. Ezt követően teszem fel a rácsot, hogy a méhek alatta szabadon közlekedhessenek. A rács alatti hézag körülbelül egy cm magas a kaptár teljes szélességében. így nyéheim a kijáró feletti rácsot megszokják, és amikor azt teljesen leengederrí, csak kevés zavar támadhat, így a méhek azon keresztül közlekednek. A rács és a kijáró közti távolság legalább 3 cm legyen. A rács magassága 8—10 cm és az a kaptár, illetve a kijáró szélességét töljse be. Felülről ezt lakkozott szololittal fedem. A leírt módon a levegő még a legnagyobb melegben is' hozzájut a családokhoz. Ezzel elérem, hogy a párzás alatt állományomból csak olyan herék repülhetnek ki, amelyek jó tulajdonságú családokból származnak. Hiába állítanám, hogy így minden fiatal anya csak jó tulajdonságú herével párzik. Ehhez ugyanis az kellene, hogy hathét kilométeres körzetben ne legyenek más méhcsaládok. Ennek ellenére elértem azt, hogy főleg jó herékkel találkozzanak a párzásra kerülő anyák. Ezt úgy segítem elő, hogy a jó családok több heréslépet kapnak ■«■■■■■■■•■■■■■аавпвяяаааааааааяаааавасааааваазаазаааааа HOZZÁSZÓLÁS „Milyen etetési módot válasszunk?" Lapunk 25. számában a fenti címmel Viczén István tollából jelent meg egy írás. Lényege, hogy a csehszlovák kaptár mintájára hátulról etetősre alakította át В 10 típusú kaptárait, mert nyári etetésnél és serkentésnél ez nagyon előnyös. Feltételezi, hogy az a méhész is arra gondolt, aki a csehszlovák kaptárt kifejlesztette. Őszintén szólva engem is az etetés csábított arra, hogy áttérjek a csehszlovák kaptárakkal való méhészkedésre. Nálunk nagy szőlek kerekednek és a szabadban álló kaptáraikat, illetve azok tetejét kővel, téglával kell megrakni, hogy azok vihar esetén ,fel ne boruljanak. Azelőtt kaptáraim felső etetőkkel voltak ellátva. Ahányszor méheimet etetni vagy serkenteni akartam, mindig le kellett szednem a nehezéket és ez sok időt vett igénybe. A ballonok pedig így könnyen eltörtek. Nyári etetésikor, a felső etetőből — amint a cikkíró is megjegyzi — a méhek a mézkamrába hordták a szörpöt. Ez azért is hátrányos, mert az esetleg bekövetkező hordáskor a méz cukrossá válik, és eladáskor ez nem kívánatos! Ez rajzásra is ösztönzi a méheket, mert a jó anya a költőtérben keretléctől keretlécig mindent bepetézik. A mézkamrába gyűjtött élelem a költőtér felett mézkoszorút képez. Ha csehszlovák kaptárban etetek, akkor a méhek a költőtér lépjeiben hátul és felül helyezik el a szörpöt. A fiasítás a kijáró irányában terjed, ami a méhek természetének legkedvezőbb. A hátsó etetőnek hátránya, hogy tavasszal amíg hideg az idő, a gyenge családok nem hordják el az élelmet, mert az etető távol van a fészek közepétől. Äm ezen is lehet segíteni! Ilyen esetben mézestésztát teszek a keretek fölé, vagyis a fedődeszka alá, s mikor ezt elhordták a méhek, akkorra a másik etető is alkalmas az etetésre. Ettől eltekintve a hátsó etető minden korábbinál jobb! Én is ajánlom elterjesztését. A hátsó ajtó abban is különbözik a többi kaptártól, hogy ha az ajtón betekintünk a fészekbe, kaptárbontás nélkül is következtethetünk a család állapotára. Ez évben repcevirágzáskor rosszra fordult az idő, nem volt nektárképződés. Leányom figyelte a családokat, hogy behúzódnak-e a kaptárakba. Csak az egyik kijárójában tömörült sok méh. Újságolta, hogy ez a család rajzani készül. Mikor odamentem, azt láttam, hogy nagyobb baj van. Kinyitottam a hátsó ajtót és láttam, hogy egyetlen méh sincs az etető fölött, mind kifelé húzódott. Ez az éhezés jele. Leányom, azt tanácsolta, hogy bontsunk kaptárt és győződjünk meg a valóságról. Megyőződtünk. Föltevésem bebizonyosodott. A család a végső ponton volt. A pusztulás fenyegette. Ha nem adunk neki élelmet, úgy egy napon belül elpusztult volna. Este másfél kilő cukorból készített szörpöt öntöttem az etetőbe. A meleg eleség hamar odacsalta a méheket és ezzel megmentettem a méhcsaládot. Ha a család anyátlan, akkor könynyebb megállapítani az esetet, mint más kaptárban. Az ajtónyitásra jobban zúgnak, illetve sírnak a méhek. Az anyásítás is könnyebb ennél a kaptárnál. Az etető fölött zárkába helyezem el az anyát. Nem szükséges hozzá kaptárbontás és könnyebben ellenőrizhető az anya kibocsátása és könnyű az anyazárka eltávolítása, amikor küldetését betöltötte. Évközben az ajtón keresztül könynyen megfigyelhető a család állapota. A fejlődés időszakában, gyümölcsfa virágzásakor a jő családok az etető fölé lépet húznak. A gyengék csak részben. Amelyik család munkássejtet épít, nem indul rajzásnak. Az erős törzscsaládok heresejtet építenek. Ilyen esetben az etetőt kiveszem és helyére adom az építtető keretet. Mikor a méhek kiépítik azt és az anya bepetézi, kiveszem és kitördelem belőle a friss építményt. Ez hasznos viaszgyűjtésnek bizonyult és eloszlatta a család rajzási ösztönét. Ezt a műveletet 2—3 naponként mindaddig megismételtem, míg a főhordás bekövetkezett. Az építtető keret nagyon jó herenevelésre is. A fiatal egészséges heresejtekből fejlettebb herék kelnek, amelyek nagyon beváltak a fiatal anyák megtermékenyítésére. A púposán fedett munkássejtekből csak korcsherék kelnek, amelyek rosszul töltik be feladatukat. Sok méhész üldözi a heréiket. Ilyen esetben fordul elő a sok púpos fiasítás és belőle a korcs here, melynek száma akkor sem kevesebb, ha természetes heresejtekből kel. Egy alkalommal próbára nem tördeltem ki a heresejtet az építtető keretből. Erre a méheknél felébredt a rajzási ösztön és rajbölcsőket építettek az építtető kereten. A bölcsők korát itt könnyű megállapítani és kelés előtt egy-két nappal zárkóztam a bölcsőket és nagyon jő rajanyákat neveltem belőlük. Attól nem kell félni, ha más évben fellép bennük a rajzási ösztön, mert annak megakadályozására rendelkezésemre áll az építtető keret. A pároztató kiskaptárakat is az építtető keretről lesepert fiatal méhekkel töltöm meg. Söprött rajt is innen a legegyszerűbb készíteni. Még sok egyébre alkalmas a hátsó etető, de azt nem lehet egy cikkbe tömöríteni. Hiszen csak Ijozzászólásről van szó. Száz szónak is egy a vége. Helyeslem a hátsó etetőt és másoknak is ajánlom. Csurilla József Helyreigazítás Lapunk augusztus 5-i dátummal megjelent számának 14. oldalán a Méhészet rovatban szakcikket közöltünk Kovács Lajos tollából, amelynek a címét és a címre utaló szövegét az alábbiak szerint helyesbítjük: Az álanyásság megszüntetése. A legtöbb mézet vásárló országok Olsen — az 1977-ben kiadott könyvére hivatkozva — megemlíti a legtöbb mézet importáló országokat. Ezek Európában Ausztria, Belgium, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Hollandia, az Egyesült Királyság. Más földrészeken Japán, az Egyesült Államok és Hongkong vezetnek az importban. 1971 és 1975 közt a Német Szövetségi Köztársaság egymaga 500 000 tonna mézet vitt be évente, vagyis szinte annyit, mint az utána következő legnagyobb vásárlók: az USA, Japán és az Egyesült Királyság együtt. A-anya szipokaj hosszúsága iák Az erlangeni méhészeti intézet nyug. igazgatója, Böttcher, folytatta az anya szipókája hosszúságának vizsgálatát. Megállapította, hogy az idősebb álcából nevelt anyák szipókája az eddigi föltevéssel ellentétben rövidebb, mint azoké, melyeket a méhek fiatal álcából neveltek. A szipóka a méhek táplálkozó és gyűjtő szerve. A kétféle nőstény közül a dolgozó méh gyűjt nektárt, annak van hosszabb szipókára szüksége. Az anya szívhat mézet a sejtből, de a dolgozó méhek külön etetni is szokták mézzel és mirigyváladékkal. Klein 1904-ben összehasonlította a dolgozó méhek és a különböző korú álcából nevelt anyák szipókájának hosszúságát. Azt találta, hogy a fiatal dolgozóálcából neveltek szipókája rövidebb {anyajellegű), az idős dolgozóálcából nevelteké hosszabb (dolgozójellegü). A pároztató védése rabló méhek ellen A rablás ellen nehezen tud védekezni a pároztató kaptárkák kicsi népe. Luver egyszerű eszközt ajánl a védekezés támogatására. Fémgyűrűre forrasztott rostaszövetről van szó. A gyűrű oldalán nyílás van a pároztató népének ki- és bejutására. A kijárőra borított védőt a rablók szemben ostromolják, mert onnan csalogatja őkel; közvetlenül a családocska és az éleség illata. A családocska az oldalsó „titkos bejáratot“ használja. Ez elég kicsi ahhoz, hogy védelmezni tudja. A kaptárka mégis bőven kap levegőt a rostán át. A rablók rendszerint szembe támadják a kijárót, de a rosta útjukat állja. Ez a védő bizonyára hatásos. Meg keli azonban fontolni, hogy a pároztató kicsi népének egy része nagy melegben kiül a homlokfalra. Lehet, hogy Ilyenkor eltoriaszolja a rablás elleni rácsot. A kis család tehát külön szellőzésre szorul. } Az anyák tartalékolása rács fölött Carlile a postán érkezett, de azonnal fel nem használható anyák ideiglenes elhelyezésére a következőt ajánlja rakodókaptárban. A fészekre anyarácsot kell tenni. Most következik a mézkamra, a tetején is anyaráccsal. A szállítókalitkákat a felső rácsra- kell fektetni szellőztető rostájukkal lefelé. Ha kevés az anya kaptáron kívül is lehet őket tartani néhány napig. Ilyenkor a ' litka rostáján naponta meg itatni a kísérőket. Egyszerű ja: a kissé vízbe mártott, végighúzzák a rosta eles.'a volábbi részén. Azért oAév mézes cukorpép ne ' an-is meg. A megázott ele'p, a_ tapadós, folyós, a nvbel gadhatnának. Ha az ava sabban maradnak így a kísérőket cserélni I1“?10 kísérőt ki káli bocs? ®s ,,a_ lyükbe valamelyik et'’6' kát kell tenni. A beía b jni, méheknek alkalmat ú ® | hogy teleszívják ma*1 m a lép nyitott sejtjei! 4
