Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-19 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus IX 8 Gyerek az asztalnál Mikor ül először a kisgyerek a fel­nőttek asztalához? Többnyire akkor, amikor már ugyanazt eheti, amit a többiek — enyhébben fűszerezve. Ha tnd biztosan ülni, néhány párnával magasított székre is kerülhetne, ha nem félnénk attól, hogy lebillen. De félünk. A mamának kényelmetlen öl­ben tartani, míg maga is eszik. Meg­oldás: a magasra nyitható lábű etető­­szék. Ülőrésze oly szűk, hogy nem­igen esik ki belőle a kicsi (ám ép­pen ezért van valami kaloda-jellege). Az asztalnál ülő egyévest ugyan etetni kell még, de már kaphat ő is saját kanalat. Belekever az ételbe, próbálja a szájához emelni. Mulatsá­gos látvány, ám ha összecsapott kéz­zel elragadtatva nevetünk, hogy „jaj de édes“, .produkcióvá alakítjuk az étkezést. És ne csodálkozzunk, ha a körülbecézett apróságra amúgy is féltékeny, kisbabakorba visszavágyó­dó, néhány évvel idősebb testvér az utánzásba kezd. Korán, félreérthetetlenül és követ­kezetesen meg kell mondani a gye­reknek, mit várunk tőle étkezés köz­ben. S nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy mi, felnőttek, követendő pél­da vagyunk a számára. Hiába fi­gyelmeztetjük, hogy ne szürcsöljön, ha magunk vagy a nagypapa vagy az asztalnál ülő vendég a kanálból szip­pantva eszi a levest. (Előfordulhat, és nem is indokolatlanul, hogy kel­lemetlen kritikát kapunk a gyerek­től.) A kanállal a legtöbb apróság ha­mar megtanul bánni. Jóval nehezebb evőeszköz a villa, ám a két-három éves bölcsödés néhány sikertelen kí­sérlet után már villájára tudja szúrni az előre felvágott húst, a da­rabos ételt. Nagyobb gyerek szíve­sen hivatkozik arra, hogy az oviban már ő is töltheti a vizet és terít, amikor napos. A fiúkat, a lányokat egyformán vonjuk be a terítésbe. Nem baj, ha kicsit ferdén áll az abrosz, igazítsuk meg együtt. És so káig fel fogja még cserélni a gyerek a villa és a kés helyét, mire meg­tanulja a helyes sorrendet. Tányért, poharat csak akkor adjunk a kezé­be, ha ezt már rábízhatjuk. A tál sokszor ismételt „jaj, csak el ne törd“ csökkenti az önbizalmát, és lehet, hogy éppen ezért esik majd ki a tányér az apró kézből. Ne mérgelődjünk, ha kicsurog né­hány csepp a gyerek kanalából, tá­nyérjából, és piszkos lesz az abrosz. Velünk is előfordulhet, sőt elő is fordul az ilyesmi. Nem szívderítő látvány az étkezés iránt közömbös, újságot, könyvet bújó családtag és idegesítő a folyton felugráló, vala­miért szalajtó, szaladgáló háziasz­­szony. Terítsünk gondosan, tartsunk mindent a kezünk ügyében. A kö­zömbösség közömbösségre neveli a gyereket, az állandó ugrálás hajla­mossá teszi arra, hogy ha kedve szottyan, felálljon, elsétáljon a le­vestől, főzeléktől. Pedig mint annyi másra, a kulturált evésre is ma­gunknak kell megtanítanunk. Az első kezébe adott kanáltól kezdve egészen addig, amíg tökéletesen nem bánik a késsel, villával. Tóth Ildikó Életemben 37 helyén volt lak­helyem (a párhetes tartóz­­kodásúakat nem számítva). Jól is­merem a földes padlójú viskókat, a függőfolyosós bérházakat, a szépen berendezett családi háza­kat, az épületelemekből összera­kott „várakat“. Mindnek megvan a maga sajátossága, rendje, hangu­lata, nesze, zöreje. Legjobban sze­retem a ház csendjét — különö­sen esté tíz óra után. Az öreg bérházak udvara felerősíti és ille­téktelen füleknek is közvetíti a nyitott ablakokból szabadon áram­ló pusmogásokat, a veszekedések mérges, vagy tompított hangját, sőt még a pofonok csa.ttanását is. A házgyári elemekből összesze­relt -lakás nem sokban különbözik a régi bérházaktól. Rendszerint nagyon szigorúan takarékoskod­nak a hangszigetelő anyagokkal, így azután a korán reggel egy­másután megszólaló gépkakasok (jó magyarosan; vekkerek!) re­kedtes, vagy vijjogó hangja fel­ébreszti még a félholtra fáradt embert, vagy hétalvót is. Ötkor felüvölt a rádió, üdvözli a Fülö­­pöket és Matildokat, közli, hogy síkosak az utak, fúj a szél, mele­gebben öltözködjünk, s megint el­térítettek egy repülőgépet... Ettől kezdve dübörög a lépcsőház, min­den percben robbanásszerűen csattannak az ajtók, zuhGgva-súg­­va bugyborékolnak a WC-к víz­tartályai és a lefolyók. Ismerem és nem szeretem a ház késő esti, éjszakába nyúló nesze­­zését, zsongását, dőzsét. A nép­gyűlésre emlékeztető hangok las­san felerősödnek. Nyolc órakor már nincs az az ötvenkettes szil vapálinkán nevelkedett duhaj, aki túlordítaná a televízió esti adá­sát. Tíz óra után látszólagos csend lesz, utána ismét újraéled a ház. Kérdés és pofon csattan: „Ilyen­kor kell hazajönnöd?“ „Hideget Házak és zajok zabái jak?“ Más: „Gyere jó pajtás, menjünk csak előre ...“ „Az én feleségem arany asszony, megün­nepeljük a névnapját...“ Nagy csattanás: az „aranyasszony“ úgy becsapta az ajtót férje és az őt hazakísérő Lajos előtt, hogy szin­te belemereg a lépcsőház. Amikor megindult nálunk az óriásházak építése, sokan hitték és vallották: az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Nos a való­ság mást mutat. Furcsa dolog, nem? Fogalmam sincs, hogy a másik lépcsőházban kik is laknak (egy két kivételtől eltekintve). A saját lépcsőházban is elég gyak­ran előfordul, hogy nem köszön­nek egymásnak a szomszédok — különösen a tizenévesek az idő­sebbeknek, amit az illetők „mű­velt“ szülei is észlelnek, de nem tesznek ellene semmit. Aztán van­nak a lakók között úgynevezett szellemi emberek, amit a telefon­könyvbe bejegyzett címük is mu­tat. Ezek mindenben kételkednek, borúlátók és cinikusak, egyszóval intellektüel hisztériások, akiknek ha volna merszük, hát kötélhág­csón közlekednének az emeletek között, hogy az esetleges találko­zást ily módon a ház lakóival el­kerüljék. Szememre vethetik, hogy kirí­vó példákat említettem. Merthogy az az igazság, hogy minden lép­csőházban akad egy-két hango­sabb, senkire tekintettel nem lé­vő család, mégis inkább a csend, a nyugalom és a békesség a .jel­lemző. Ellenérvek helyett egy só­haj: Hiszen ha úgy lennel Mert az új lakótelepeken^ a hangoknak csak alig-alig útját álló fal, s az ezekben az épületekben élők a megmondhatói: évek telnek elad­dig, amíg a véletlen kialakította közösség megtanul egymás mellett élni. Sajnos, vannak olyanok is, akik az egymás mellett élés sza­bályait sosem tanulják meg. K. Molnár Ferenc a traktorok, a gépkocsik és a motorok VEZETŐINEK II. A reflektor-betegségről i eddig még nem sok szó esett. Pedig beszélni kell róla. Talán tapasztal­ták egyes vezetők, hogy szürkület­ben, félhomályban vagy éjszaka, ha a szemet hirtelen erős fény éri, utá­na egy darabig nehezen lát, nehezen alkalmazkodik. Szinte megvakltja az embert a fény. Ez az elváltozás a szürkületi látászavarnak, a „farkas­­vakságnak“ egyik enyhe foka és va­lószínűleg a látóbíbor Jelenlétével kapcsolatos. A látóbíbor keletkezé­séhez bőséges А-vitamin szükséges. Ha a szervezetben kevés az A-vita­­min, az alkalmazkodóképesség csök­ken. Sajnos egyes járművezetők még ma is lelkiismeretlenek és szemér­metlenül belevilágítanak mások sze­mébe, vagy átkötik lámpáikat úgy, hogy a tompított fény is reflektor­sugarat ad. Az alkalmazkodóképes­ség megtartásának tehát igen komoly szerepe van a biztonságos éjszakai közlekedésnél. A szakértők állítása szerint egy liter tej, napi 100—150 gramm sajt úgy növeli a szervezet A-vitamlntartalmát, a szem szürkületi alkalmazkodóképességét, hogy még a szembe világítás után is aránylag gyorsan visszatér a látóképesség. Már csak azért is ajánlható a tej és . a sajt fogyasztása. Az alkohol a Vezetők legnagyobb ellensége. Már fél deci szesz is megérezhető és két-négy deci mérgező, részegítő le­het. A gyorsan felszívódó szesz a vérbe jut és a megfigyelöképesség, az ítéletalkotás, az alkalmazkodás és gátlás csökkentése a legkorábbi tü­nete. Ha nem is rúg be valaki, már a kis bizonytalanság is elég ahhoz, hogy elhibázza a távolságot és el­üssön valakit, vagy súrolja a másik jármüvet. Ma már mindenki tudja, hogy az alkoholizmusnak я legna­gyobb veszedelme a jellem gyengü­lése, a szellemi élet tompulása azon kívül, hogy elme-, ideg-, máj-, szív­ás vese-károsodást okozva, csökkenti a szervezet ellenállóképességét a mér­gekkel és fertőzésekkel szemben. Ezért állíthatjuk, hogy az alkohol nemcsak a vezetőknek, de minden embernek a legnagyobb ellensége. Munka közben a vezető soha egy csepp alkoholt sem ihat Az olajártalomról csak néhány szót mondjunk. Az olaj összefüggő réteget von a bőrfelü­letre. Betapasztja a bőr pórusait, az izzadság- és faggyúmirigyek kivezető csöveit. Az. olajszennyeződés folya­matos és rendszeres eltávolítása a bőr élettani egyensúlyának megtartá­sa szempontjából elengedhetetlen. Munka után, lefekvés előtt a gondos, melegvizes, szappanos tisztálkodás tehát kötelező. Épp így gondoskodni kell az olajos munkaruha rendszeres mosásáról is. Este a melegvizes tisz­tálkodás után a test hűvösvizes öb­lítése és ledörzsölése ajánlható, ami az éjszakai pihenés, a nyugodt alvás biztosítéka. Reggel, munkába indulás előtt, ugyanez a vérkeringést ser­kenti és a frisseséget fokozza. Rázkódás és zajártalom is fenyegetheti a vezetőt, főleg ne­héz gépek vezetőülésében, vagy zárt garázsban. Ez az ártalom Is meg­előzhető. Beindított, rázkódó, nehéz gépen feleslegesen sohase tartózkod­jék a vezető. Csak akkor üljön fel, ha elérkezett az indulás ideje. Nyu­godt haladáskor az erősen rázkódó kormányt nem szükséges erősen szo­rítani, hiszen az Irány így is tart­ható. Ügy is eléggé ráz, ha fordu­láskor, kitéréskor az erős húzás el­engedhetetlen. A vezetőülés kellemet­len kényszerhelyzetének ellensúlyo­zását időnkénti kiszállással, nyújtó­­zással, testmozgással enyhítse a ve­zető. Zárt garázsban a gépet sohasem szabad járatni. Nemcsak a visszave­rődő zajártalom miatt, de azért sem, mert a kipufogó gáz mérgező. A ga­rázst csak akkor szabad lezárni, ha a motort leállították. Az elromlott gépet az ember ki­javíthatja. Az emberi szervezet hibá­ját, károsodását is megjavíthatja az orvos. De az új egészségügyi szemlé­letben a hangsúly nem a gyógyítá­son van, hanem a megelőzésen. Ezért mondja el tanácsait, ezért adja út­­ravalóját az orvos és ezért mondja: Jó utat, szerencsés megérkezést! Dr. Buga László lERÉSZTlEJTVjHY Két hasznos tanács Атщаяйа. — Kis tücsök, add kölcsön a he­gedűdet! — könyörgött a borz. — Aztán minek neked a hegedű? — kérdezte a kis tücsök. — Hegedülni szeretnék a margaré­tának — mondta a porz. — De nagyon fogsz rá vigyázni? — kérdezte a kis tücsök. — Nagyon. Jobban mint a szemem világára. Holnap este visszahozom neked, ne félj. — De aztán nehogy baja essék! — mondta a kis tücsök, és odaadta a hegedűt a borznak. Este volt, az út két oldalán har­­matcsöpp-lámpák világítottak. A mák­­szemnyi házak ablakai lassan el­sötétültek, behunyták szemüket. A borz csak egyetlen háznál látott de­rengő világosságot: az öreg pók, hom­lokára tolva szemüvegét, buzgón szőtte az ezüstpalástot. A csönd szétterítette köpenyét a végtelen mezőn, aztán pirosat só­hajtva az utolsó pipacs is elaludt. Ment, ment boldogan a borz, hóna alatt a hegedű. A margaréta egy vakondtúrás mellett lakott; a leg­szebb margaréta volt az egész mező­ben, a legszebb virág, amely valaha is elhervadt ezen a világon. A borznak a gyönyörűségtől olyan sűrű lett a levegő, hogy lélegezni ts alig tudott, s ahőgy lázasan a he­gedű húrjába csapott, egy húr el­pattant. — Jaj, jaj, mit mondok majd a kis tücsöknek? — sopánkodott a borz és sírva fakadt. A margaréta hófehér álmába bur­kolózva aludt már. A borz meg csak sírt, sírt, könnyeiben fürödtek a csil­lagok. — Miért sírsz olyan nagyon? — kérdezte a legkisebb csillag. — Hogyne sírnék, amikor elpat­tant a hegedű húrja, s néma lett. — /Azért ne búsulj, figyelj csakl — mondta a csillag, azzal kitépett egy ezüst szálat a hajából és a hegedű­re illesztette. A hegedű pentiült egyet örömében. — No látod, ennyi az egész — mondta a csillagocska, és eltűnt. A borz óvatosan magához ölelte a hegedűt és visszavitte a tücsök­nek. — Nem is tudok én hegedülni — vallotta be szomorúan. — Hanem te olyan szépen tudsz muzsikálni, mu­zsikálj hát a margarétának! A margaréta kinyitotta álomtól lucskos szemét, amikor meghallotta a gyönyörű hegedűszót. S azontúl hallgatta minden éjszaka, amint húz­ta a tücsök, hol rá mosolyogva, hol a borzra, amíg az őszi szél szekerén el nem költözött a nyár. Akkor ha­zament hegedűjével a kis tücsök, hazament szomorúságával a borz és mindketten a margarétára gondoltak. FECSKE CSABA Beszélj beszélj beszélj Dundl-arcú szavakat Pásztor-szemű csillagok alatt Kacagj nagyokat Beszélj beszélj beszélj Gyémánt bárányos eget A béke csillaga legyél. Az éjszakák jeleit Beszélj beszélj beszélj Arany bóbitás madárkám x A béke dalait küldd világgá A madarak szárnyán Beszélj beszélj beszélj Minden emberi nyelven Beszélj beszélj beszélj A háborúk ellen. ILUH SÁNDOR Pető Sándor: Üitt&pb Csillag lángol, most jövök, holdas éjnek öltözők. Csillag poros e ruhám, futtám tüzes szél után. Kikefélem, kirázom, csillag lobog a fákon. VÍZSZINTES: 1. Az elsű tanács. 10. Vízinövény. 11. Rö­vid tréfás elbeszé­lés. 12. A fa el­lensége. 13. Ket­tős mássalhangzó. 15. Durva fehér vászon. 17. Izom­kötő. 18. Végtag. 20. Irány. 21. Egy­formák. 23. Düle­­dező épület. 24. Lapos. 25. A bra­­tislaval autók jel­zése. 26. Üreg. 29. Az Isten neve a mohamedán vallás­ban; 31. Férfinév. 32. Fázom közepe. 34. Piciny. 35. Szlovák föld. 36. Lámpaláz. 38. Lök. 39. Ékezettel dísz. 40. Idősebb hölgy. 42. Szomszédos be­tűk az ábécében. 43. Fogoly. 44. Ün­nepi lakoma. 43. Személyes névmás. 47. Rosszindulatú daganat. 48. Sze­szes ital. 49. Sértetlen. 50. Ördög. 52. Tanár betűi 53. Tejtermék. 55. Szarvasféleség. 58. Nótája. 60. Sem, se szlovákul. FÜGGŐLEGES: 1. Nem ugyanaz. 2. Földet túr. 3. E napon. 4. Vajda­sági község. 5. Ázsiai sivatag. 6. Ró­mában van! 7. Nátrium vegyjele. 8. Tengely szlovákul. 9. L. Z. 1. 10. A második tanács, folytatva a függőle­ges 28. sorban. 14. Gott cseh tánc­­dalénekes személyneve. 16. Kevert ablak. 19. Omladék. 20. Torbággyal összevont község. 22. Az első cseh­szlovák űrrepülő. 25. Háziállat. 27 Verskellék. 28. A függőleges 10. foly­tatása. 30. L. P. T. 32. Nem hasz­nál. 33. Folyó Etiópiában. 36. Buda­pest egyik kerülete. 37. Antal néme tül. 40. Harapás. 41. Főütőér. 46. Csacsibeszéd. 49. Az első emberpár névjele. 51. Tartalmatlan. 53. Fog­­hús. 54. Rendben van angolul. 56. Időszámításunk előtt. 57. Azonos a vízszintes 42-vel. 58. Lángol. 59. Le­­gelésben van! 60. Ady Endre. 61. Ismeretlen névjele. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10. és 28. számú sorok meg­fejtése. Megfejtés — nyertesek Lapunk 30. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Nyáron se feledkezzünk meg a növényápolásról! — Könyvnyertesek: Bencsö László, Vimperk, Mészáros Júlie, Horný Bár (Felbár), Binó Mária, ViniCky (Sző­­löske).

Next

/
Thumbnails
Contents