Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-19 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 19. 5 Harmattól harmatig Ä nyugat-szlovákiai kerület felhívását — 60 mázsás hektárhozam felérését szovjet búzafajtákból — négy gazdaság elfogadta, mégpedig a goCaltovi (Gecse), Dlhá Ves-i (Hosszúsző), Gemerská Poloma-1 és a plešiveci (Pelsóc) szövetkezet. A rossz tavasz ellenére szép gabona termett. A gömöri 'föld meghálálta a munkát. De még nincs raktárban a kenyérnekvaló, ügyeljünk hát, hogy egy szem se vesszen kárba a betakarításnál. * Hét kombájn arat a hrhovi (Tornagörgó) szövetkezet határában, az 54 hektáros Nyfrjes dűlőben. A 22 éves Hanesz László odaáll az E—512-es kombájnnal a vontató mellé, kiüríti a tartályt, majd magára hagyja a gépet. Egy szusszanásnyl időre feltartóztatom. — Milyen az idei aratás? — érdeklődöm. — Az aratásnak két oldala van, a színe és a visszája — magyarázza. — Ez a sok sándorfű éppen a visszája. Az elevátor a gyom miatt képtelen behúzni- a kalászt a dobba. Ezért igyekszem lassan ereszteni a gépet. Ha- mohón nyeli, jön a dugulás. — Minden tábla gyomos? — Nem, csak ez. Alig várjuk, hogy végezzünk vele. — Mióta kombájnol? — Tizenhét éves koromtól. Édesapám is kombájnos volt. Mindig magával vitt és tizenöt éves koromban már segítettem neki. Az SZK—4-essel kezdtem. Az E—512-es kombájnnal három éve aratok önállóan. A kisegítőm Glacz Béla, nagyon ügyes gyerek. — A gépesítő, Klinko Attila azt mondta, hogy a gépe mindig üzemképes. — Nézze, én a gépjavítói szakmát Mecenzéfen tanultam ki. Van gépkocsi-, traktor- és kombájnvezetői jogosítványom. Igyekeztem az iskolában a szakmát elsajátítani. A kombájnt a sajátomnak érzem, ismerem és szeretem. Ha nem ügyelnék rá, én látnám a kárát. A korsó a levegőbe emelkedik, iszik a kombájnos, a friss, hideg víz a mellére loccsan. Felüdülés ez a rekkenő hőségben, ebéd után. — ízlett az ebéd? — Nagyon finom volt. — Miért van az, hogy az ember aratáskor sokat gondol a múltra? — Nem tudom. Talán azért gondolnak az idősebbek a múltra, mert Inszakajtó nehéz volt az aratás és mégis az életet jelentette, a kenyeret, a szenvedést. — És ma nem szenvedés? — Csak a por bosszant egy kicsit. Meg a meleg.. De az aratáshoz meleg kell, hogy a gabona száraz legyen. — Este? — Vár a család. Tavaly nősültem. Van egy kisfiúnk. Olvasok, tévét nézek, mindig akad munka, elfoglaltság. — Mennyit dolgozik naponta? — Tizenhárom-tizennégy órát. — Nem sok? — Nem. — Mennyit keres? — A keresetemmel elégedett vagyok. Igaz, jó párszor kell fordulni, hogy a norma meglegyen. — Miért olyan nagy dolog az aratás? — Hát... mindenki figyel, mindenki érdeklődik. Az egész ország, járt nálunk ján Janik elvtárs és végtelenül örülök, hogy elégedett volt a munkánkkal. A tornagörgői szövetkezetben is harmattól harmatig dolgoznak. Reggel kimennek, és akkor kezdik vágni a gabonát, amikor a forrósodó nap már fölszlvta a harmatot. Estig aratnak a kombájnok, amíg újra tele lesznek a kalászok az éjszaka hős könnyeivel. — Nem is megy ez másként — veszt át a szót mosolyogva Hanesz László, s azzal már ugrik is a kombájnra. Ojból félzúg a gép és elindul; nyomában porzik a tarló. Szeretnénk még hosszan elbeszélgetni, ám jól tudjuk, az idő sürget, nincs helye tereferének. Illés Bertalan Fő az, ami a kondérban fő... 16 étvágyatl Fotó: —nfc—* A takarmányozáson múlik Új lisztből sül a kenyér Vászon ruhája, tiszta, keze könyökig fehér volt a liszttől, melyből mindennapi eledelünket, a kenyeret sütik. Amikor megszólítottam, s munkájáról érdeklődtem, sokat nem mondott. Csupán rámutatott a kemencében sülő kenyérre és örömmel újságolta: „Már új lisztből sül a kenyér.“ Hát igen. A kombájnok zaja még jóformán el sem csitult, az aratás utóhangulata élénk, de már új gabonát őrölnek a malmok, s abbúl készül a kenyér. D ó b i s Lívia mérnöknő, a Komárími (Komárom) Központi Pékség minőségi ellenőre a /laboratóriumi dolgozókkal egyetemben érgus szemekkel figyeli, műszerekkel vizsgálja az idei termésből készült liszt minőségét, pékipari értékét. Ettől függ ngyanis milyen kenyeret, pékipari terméket fogyasztanak az idén a járás lakosai. — Addig amíg a liszt feldolgozásra kerül —• kezdte a beszélgetést a minőségi ellenőr — vizsgáljuk a liszt pékipari értékét, ellenőrizzük nedvességtartalmát, ami nem lehet több tizenöt százaléknál s érzékszervi vizsgálatoknak is alávetjük. Az ellenőrzött lisztet — attól függően milyen fajta gabonából 'készült — osztályozzuk, s külön raktározzuk és számokkal látjuk el. A kenyeret például a 650-es és az 1050-es lisztből készítjük. — Az önök termékeinek minősége nagyban függ attól, milyen minőségű lisztet kapnak a malomból?! — Ez bizony így van. A beérkezett liszt minőségén mi már vajmi keveset változtathatunk — folytatta a mérnöknő. — Üzemünket a Suranyi és a nitrat malmok látják el nyersanyaggal. A kisebb-nagyobb problémák mellett elmondhatom, a partnervállalatokkal való együttműködésünk jó. Érdekelt, hogy a pékek, s az üzem vezetősége miként fogadják az új lisztet? Erre a kérdésre K u t r n c z István, az üzem vezetője válaszolt. . — Ha szimbolikusan akarnám magam kifejezni, talán az új élet érkezését sejteti. Máskülönben az őrlés után 10—12 napig pihentetjük a lisztet a 330 tonna befogadóképességű raktárainkban, s csak azután dolgozzuk fel. Habár a friss lisztből készült kenyér minőségileg elmarad a már több hónapon keresztül tárolt lisztből készült kenyér minőségétől, de az új kenyér tipikus ize kárpótolja ezt. Mivel kenyeret minden ember fogyaszt, akarva akaratlanul az egyes pékségekről kialakul a közvélemény. Milyen „hírben áll“ a komáromi nagypékség? — Mi „pékipariak“ jól tudjuk, hogy munkánk minőségével kissé a közhangulatot is formáljuk. Habár a vélemények különbözőek egy azonban biztos: a kenyérellátást ez ideig még folyamatosan tudtuk biztosítani. Dolgozóink nevében most is megígérhetem, hogy az új lisztből is olyan kenyeret sütünk majd, mint eddig, hogy a már említett közhangulatot jó irányba befolyásoljuk. KALITA GABOR Á Chorvátsky Grob-t (Nagygurab) szövetkezet már évek óta kiváló eredményeket ér el mind a növénytermesztésben, mind az, állattenyésztésben. A gabonatermesztésben az idén a „hatvanasok“ sorába került, a tehenészetben pedig az élenjárók között szerepel. Múlt évben, jóval túlhaladva a járási átlagot, egy-egy tehéntől 4333 literes tejhasznosságot értek el. Az Idén a mércét még magasabbra emelve célul tűzték az egyedenkénti 4400 literes átlag elérését. Igaz, kz ránylag kis — 1852 hektár — szántóterületen gazdálkodó szövetkezet tehénállománya nem haladja meg a háromszáz darabot. De az 1100 darab szarvasmarha — ebből 500 hízó — megfelel a rendelkezésre álló területnek. Talán többen állíthatjátk, hogy kisebb tehénállománynál kimagasló hasznosság könnyebben érhető el, mégis az idei célkitűzésük merész vállalkozás. Természetesen ehhez a fajtajavftó keresztezés és a kiváló gondozás megfelelő alapot teremtett, azonban a nagy hasznosság eléréséhez ez még nem elegendő. Szabó Árpáddal — a szövetkezet főnövénytermesztőjével — folytatott beszélgetésem során kiderült, hogy a tehenészetben — de az állattenyésztés többi ágazatában is — elért sikert és a hasznosság további növelését jelentős mértékben a kellő mennyiségű, de főleg a jó minőségű takarmányalap teszi lehetővé. Az erő- és tömegtakarmáhyökkal évek őta önellátók. A kiváló minőségű lucernaszenázs és kukoricaszilázs terméstől termésig bőven kitart. így az egész év folyamán a napi abrak- és tömegtakarmányt kellő mennyiségben adagolhatják. Tulajdonképpen ml a titka a kiváló takarmányalap megteremtésének? A főnövénytermesztő válaszát röviden öszszefoglalva: elsősorban a nagy hektárhozamok a szemeseknél és a terimés takarmányoknál egyaránt, másodsorban pedig a gonddal és szakértőiemmel végzett tartósítás. Ebben nagy segítséget jelent a szárítóüzem és a palettkészitő gépsor. A takarmányterületnek több mint a felén — kétszázharminc hektáron — lucernát termesztenek. E fehérjékben gazdag növény nemcsak fontos tömegtakarmány, hanem értékes — az abrakot helyettesítő — erőtakarmány is. Ezért az összes agrotechnikai intézkedésekkel és öntözéssel a lehető legnagyobb hektárhozamok elérésére törekednek. Ebben pedig döntő szerepe van az idejében és gyorsan elvégzett kaszálásnak. A lucerna második kaszálatát még az aratás kezdete előtt begyűjtötték. Ezáltal lényegesen megkönnyítették az amúgy is munkaigényes betakarítási munkálatokat, de ami a legfontosabb, a csapadékos időjárás káros hatásától megóvták s biztonságba helyezték a termést. A megfelelő növényápolás és gyors begyűjtés meghozta a jő eredményt. Az első két kaszálat átlaghozama elérte a hektáronkénti kétszázharminckét mázsát. Ebből több mint tízezer mázsa szenázst, kétezerháromszáz mázsánál több lucernalisztet és háromszáznyolcvan mázsa szénát készítettek. Ezenkívül jelentős mennyiségű lucernát zöldtakarmányként féletettek. Minden kaszálás után a lucernást öntözik. Szükség esetén az öntözőberendezések naponta húsz órát is üzemelnek. Adott tehát a feltétele annak, hogy a tenyészidő végéig a tervezett kétszáznyolcvan mázsa hektárhozamot jóval túlszáryalják. Hogy a késő őszi és a kora tavaszi időszakban elegendő zöldtakarmány legyen, az aratást követően ötven hektáron Akela őszi repcefajtát vetettek. A növényzet gyors fejlődését itt is öntözéssel serkentik. A terimés takarmányoknak jelentős hányadét a kétszáz hektáron termesztett silókukoricából készítik. Köszönve a megfelelő agrotechnikának, a növényzet jól fejlődik és a főagronőmus reméli, hogy a tervezett háromszáznyolcvan mázsa hektárhozamot elérik. A gyos betakarításhoz a gépek már készenlétben állnak. A szövetkezetben a takarmányokat nemcsak termeszteni, hanem tartósítani is tudják, mégpedig úgy, hogy az állatok mindig kiváló minőségű takarmányt kapjanak. A hasznosság szempontjából hiábavaló a mennyiség, ha a minőség nem felel meg a követelményeknek. Az agronómus szavait idézve a jő minőségű szilázshoz, Illetve a szenázshoz csupán annyi szükséges: a takarmányokat idejében és gyorsan betakarítani — a silókukoricát 30—32, a lucernát pedig 50—55 százalékos szárazanyag tartalom elérésekor — a silógödröket a legrövidebb időn belül légmentesen befedni. A silózás, illetve a szenázsolás Idején a szövetkezet dolgozói pihenést nem Ismernek. Az évek során rájöttek, hogy a jó minőségű takarmány készítésével járó önfeláldozó munkát az állatállomány busásan meghálálja. Bár a gazdag termés elegendő mennyiségű takarmányt biztosít, a szalmát is egyenértékű és fontos terlmés takarmányként kezelik. Főleg a pelettkészítésnél hasznosítják. A gépsoron évente 2500 tonna takarmányt készítenek. A pelettek összetétele 50 százalékban szalma, a többi pedig dara és melasz. Kétségtelen, hogy a kiváló takarmányalap a hasznosság növeléséhez reális feltételeket teremt. Tehát érdemes küzdeni. Hiszen ha a merész célkitűzés valóra válik, akkor a becsülettel végzett munka, a jő takarmánygazdálkodás többszörösen kamatozik. Klamarcsik Mária mérnök Ők is segítettek Az iskolaév már régen véget ért, sőt a nyári vakációból is eltelt egy hónap. A diákok és főiskolai hallgatók közül sokan előbb a nyaralást, a vizparti pihenést választották, annak ellenére, hogy júliusban nem volt valami eszményi időjárás. De talán még több volt azoknak a diákoknak és hallgatóknak a száma, akik a nyári aktivitás keretében népgazdaságunk valamelyik ágazatában segítettek a dologvégzésben. Az utóbbiak csoportjába tartozik a Műszaki Főiskola Vegyészeti Karának ezer hallgatója is. Ok július, augusztus és szeptember folyamén a Nové Zámky-i, Banská Štiavnica-i, breznói, Nová Baňa-i, ružomberoki, námestovói, Liptovský MikuláS-i Liptovský Hrádok-i, stupavai, bratislavai, Dolný Kubín-i és a Rimavská Sobota-i üzemekben végeztek, illetve végeznek hasznos munkát. Július folyamán, az első csoportban 420 főiskolai hallgató vett részt társadalmi munkában. A fiatalok összesen 58 ezer órát dolgozlak le társadalmi munkában, melynek értéke 970 ezer koronát képvisel. A hasznos munkát végzők felajánlották, hogy ebből az összegből 11 ezer koronát, amit 1680 éra társadalmi munkáért kaptak, átutalnak a Szolidaritási Alapra. OLÄH GYULA Л szeszélyes időjárás miatt Л bármilyen nehéz is volt az idei aratás, kedvüket és humorukat szerencsére sehol sem veszítették el az aratók. Viccelődtek, adomáztak és ugratták egymást, hogy az idő jobban teljen, a munka vidámabban menjen. E kis humor-morzsákból válogattam ki ízelítőnek néhányat, amit most közreadok. A fiatal segédvezetőt — aki az idén ült először kombájnra az egyik gömöri szövetkezetben — alaposan megtréfálta a kombájnvezető. — Jóskai — szólt tettetett Ijedtséggel a segédvezetőnek — itt a medve, hogy a fene enné meg... — Hol? — rezzent össze a fiatalember. — Itt, előttünk... Fogjuk meg. A kombájnos és a segítője. egyszerre ugrottak le a hatalmas gépről. A segédvezető nézett jobbra-balra, de még egy fia nyalat sem fedezett fel a gabonában. — Megfogtuk — rikkantott a „főnök“. Gyere gyorsan segíts már. Es valóban megfogták. A zöld fütömegtől a vdgószerkezet elakadt és leállt a gép s meg kellett szabadítani a gaztól. Ezt a műveletet nevezik medvefogásnak a kombájnosok. * Az aszfaltos út melletti dombháton, tikkasztó forróságban, a meredek lejtőkön erősen megdőlve arattak a kombájnok a luőenecl fLosonc) járásban. A Tátrából érkezett autós kirándulók egy kis csoportja az árokpartról egy terebélyes fa árnyékából nézte a nagy „manővert". Amikor a gép egészen közel ért hozzájuk, egy csinos, fiatal nő felszólt a vezetőnek: — Nem fél fiatalember, hogy felborulnak? Medvefogás és abrakolás — Nem dől el ez könnyen — szólt vissza mosolyogva a kombájnos — csak a farát riszálja, mint némelyik kikapós menyecske. Egy másik jól gazdálkodó szövetkezetünkben kézikaszákkal is arattak a közeli ipari üzemből érkezett munkások. A szövetkezet elnöke az egyik nap a legnehezebb terepre irányította őket. Lapályos részen, víztócsákból kellett kivágniuk a gabonát. Déltájban az elnök kiment a határba és megnézte az aratókat, akik izzadva, keservesen dolgoztak. — Van-e valami problémájuk, emberek? — kíváncsiskodott a dombtetőről. Az egyik idősebb, furfangos arató felnézett, majd odakiáltott az elnöknek: — Van bizony, mégpedig nem is kicsi. — Micsoda? — Jöjjön ide... Nem akarom kikiabálni — jelelte ravaszul. Az elnök — mi mást tehetett — átgyalogolt a ragadós, agyagos pocsolyákon. Félcipőben volt. * — Abrakoljunk, komám? — Abrakoljunk! Két ipari munkástól hallottam ezt a párbszédet az egyik este városunk főutcáján, amikor a szomszédos szövetkezetből — ahol egész nap arattak — hazatértek. A rövid tőmondatokat csak később értettem meg, amikor egy hűsítőre betértem az Orava étterembe. Ott ült ugyanis a két tagbaszakadt munkás az egyik sarokasztalnál, nagy adag bécsiszeletek és korsó sörök előtt. „Abrakoltak; szemmel láthatóan jó étvágygyal. * A vendégkombájnok hazafelé tartottak, a helyiek pedig egyik területről a másikra vándoroltak. Általában minden jármű félreállt az útjukból. Elsőbbséget biztosítottak a „kenyérteremtő'' kombájnoknak. Az egyik kombájnos örömmel mesélte, hogy bármerre is mentek és dolgoztak, a tiszteletadás sokféle példájával találkoztak. Mindenütt „tisztelegtek" az emberek a kombájnosoknak. Sokan a kalapjukat is megemelték. Mi is ezt tesszük e pár sorral is. Megérdemlik. Kanizsa István
