Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-12 / 32. szám
Az állati hullák megsemmisítése, trágyakezelés A nagy veszteséget okozó fertőző betegségek is rendszerint csak szórványos elhullással kezdődnek. Ezért már az első elhullások esetén mindig a legfontosabb teendőnk legyen, hogy megállapítsuk az elhullás okát. Az állatorvos megérkezéséig az állati hullát úgy tároljuk, hogy a boncolásig ne romolják meg, mert ezzel alkalmatlanná válna a vizsgálatra. A hullát legcélszerűbb sötét, hűvös helyen tárolni, úgy, hogy a legyek ne férhessenek hozzá. Nem szabad azonban légmentesen (például műanyag zacskóba) sem csomagolni, mert ilyen körülmények között ugyancsak alkalmatlanná válna a boncolásra. Ez utóbbi vonatkozik a laboratóriumi vizsgálatra küldött hullák csomagolására is. Ügyeljünk azonban arra is, hogy a hullákat olyan helyen boncoljuk, ahol az ennek során keletkező szennyeződés könnyen eltávolítható, s a boncolás helye és a boncolási eszközök azonnal fertőtleníthetők- A boncolt hullákat és a betegség megállapítása után jelentkező hullákat úgy kell megsemmisíteni, hogy sem a saját, sem más állomány részére ne jelenthessenek fertőzési veszélyt. A legcélszerűbb hullamegsemmisítési eljárás a teljes elégetés. Ez a módszer pedig kisüzemi körülmények között hosszadalmas és tüzelőigényes. A hullákat él is áshatjuk, de mindig olyan mélyre, hogy a kutyák ne kaparhassák ki. E műveletnél azonban ügyeljünk arra, hogy az elásás helyét — az elföldelés előtt — fertőtlenítő oldattal leöntsük. ják és hazaviszik őket, így közvetítve tovább a betegséget. A súlyosan beteg állatok elvéreztetésekor gondolni kell arra is, hogy a vér nagy menynyiségben tartalmazhatja a kórokozókat. Ha az ilyen vért vagy a véres mosogatóvízben \pvő szervdarabokat a még egészséges állatok felcsipegetik, szintén fertőződhetnek. Az elvéreztetést ezért az állomány tartási helyétől távol kell végezni, amit minden esetben fertőtlenítés kövessen- A mosóvizet olyan helyre kell önteni, ahol nem veszélyezteti a fogékony állatok egészségét. A kisállatok ürüléke és a tartási helyen felgyülemlett alommal keveredett trágya különböző fertőző és parazitás betegségek kórokozóit tartalmazhatja, bomlása során pedig növeli a levegő ammóniatartalmát. A trágyaaknás rendszerű baromfiólakban az ammóniaképződés mértékét az időnként a trágyára szórt szuperfoszfáttal csökkenthetjük. A trágyaaknás megoldás abból a szempontból is megfelelő, hogy a tartási hely többi részében lényegesen kevesebb ürülék jut az alomba, s a kaparótérbén az alom száraz marad. Ez a megoldás mindemellett megkönnyíti a takarítást és megakadályozza az állatoknak a trágyával történő közvetlen érintkezését. A fertőző betegségek előfordulásakor az ólakból eltávolított trágyát — a betegség elhurcolásának veszélye miatt — fertőtleníteni kell. Erre a célra — a trágyára locsolva és elkeverve — például a klórlúg (0,5/m3) használható. A kitakarított trágyát az elszállításig a nedvességet át nemeresztő falú, lehetőleg zárt trágyatelepen kell tárolni vagy földdel kell befedni. A trágya légmentes elzárással történő füllesztése ugyanis elpusztítja a kórokozókat. A legtöbb bélben élősködő parazita petéje a kiürülés után A fertőző betegségek terjedése szempontjából a bulláknak rendkívül jelentős szerepük van. A megbetegedett állatokat ezért minden esetben el kell különíteni, hogy az elhullásra ne az állomány tartási helyén kerüljön sor. Itt ugyanis a még egészséges állatok — a tartós közvetlen érintkezés folytán — nagyobb valószínűséggel fertőződhetnek. Gyakran tapasztalt rossz szokás az is, hogy a kisállatok hulláit folyóvízbe dobják, aminek következtében a ragályanyag távoli területekre is eljuthat, s újabb veszteségek forrásává válhat. A meg nem semmisített hullák — különösen zárt tartás esetén — azáltal is veszélyesek lehetnek, hogy a kutyák megtalálcsak bizonyos fejlődési idő után válik fertőzőképessé a bélsárban. A parazitás fertőződés mértékét tehát a gyakori takarítással és a trágya gyakori eltávolításával csökkenthetjük. A paraziták petéinek ahhoz, hogy fertőzőképessé váljanak, elsősorban melegre és nedvességrg van szükségük. A jól szellőztetett helyiségben ezért a gyorsan száradó ürülék ilyen vonatkozásban kevésbé veszélyes, mint a nagy páratartalmú, meleg és ritkán takarított helyiségben hoszszabb ideig nedvesen maradó trágya-Forrásanyag alapján: -blm-II A közhiedelem azt tartja, hogy a nutria dulakodó, öszszeférhetetlen, agresszív állat. Mészáros Károly, elismert nutriatenyésztő, ennek az ellenkezőjét állítja. A Koki névre hallgató kanadai „folyami egere“ például olyannyira tanulékony, barátságos és játékos, hogy viselkedésmódját a „kezes bárány“ jelzővel lehetne legkifejezőbben jellemezni. Fotó -kalita-Rovarinvázió Az utóbbi években mind jobban elszaporodtak a különböző rovarok, s nem egy esetben annyira ellepték a kerti növényeket és a fák ágait, hogy a megtámadott növények elpusztultak. A jelen időszakban veszélyes mértékben elszaporodtak az amerikai szövőlepke hernyói és a levéltetvek. Ezek a barátságtalan rovarok lassan már megkeserítik az ember szabadban tartózkodását. A levéltetvek elszaporodásának ha nem is a legfeltűnőbb, de kétségtelenül az egyik legvisszataszítóbb jele, hogy a „mohóságuk“ miatt a szükségesnél nagyobb mennyiségben kiszívott és a felhasználás nélkül kiürített növénynedv környezetükben fénylő, ragadós mézharmat-bevonatot képez. Ebbe nemcsak a kártevők levedlett bőre ragad bele, hanem a sötét színéről korompenésznek nevezett gombák is megtelepedhetnek. Ezek általában fekete bevonatot képeznek, gátolva ezzel a növények leveleinek, hajtásrészeinek lélegzését. Az ilyen közvetett kártétel néha még ártalmasabb, mint a közvetlen nedvszívogatás- A következmény végül az, hogy a megtámadott növényrészek deformálódnak és összezsugorodnak, s a teljes pusztulás is bekövetkezhet. A leveleken gyakori a pirosas elszíneződés. A növényeken élősködő tetvek az emberre teljesen ártalmatlanok, csak kellemetlenek. A növényi nedvek szívogatásával jutnak a saját testük felépítéséhez szükséges tápanyagokhoz. Máskor sem „válogatósak“, de az Idén majdnem minden növényen felfedezhetők, paprikától a káposztáig, akácfától a diófáig. Júniusban és július első felében olyan szárnyas egyedek is kifejlődtek, amelyek már gyenge légmozgással is képesek viszonylag nagy távolságokra is eljutni. Az elszigetelt védekezés tehát semmiképpen sem lehet hatásos ellenük. Szinté napok alatt elszaporodhatnak a nem védett területekről. Még akkor is, ha valamennyi szomszéd egységesen védekezik ellenük. Teljes kiirtásuk szinte lehetetlen, mert valamennyi egyed a legerősebb növényvédő szer hatására sem pusztul el, s a megmaradók rövid idő alatt ismét új, tömeges fertőzést idézhetnek elő. A szövőlepkék hernyóinak kártétele veszélyesebb, mint a tetveké. Egyrészt teljesen elpusztíthatják a gyümölcsfákat, az ürülékük és maguk a hernyók is különböző gyulladásokat idézhetnek elő, a gyerekek és a felnőttek bőrén egyaránt-A levéltetvek ellen elsősorban a gondos és a rendszeresen megismételt gyomirtással kell védekezni, mert az elhanyagolt, gyomos kert, akárcsak a növények túl buja fejlődése és kedvezőtlenül sűrű térállása elősegítheti a levéltetvek elszaporodását. Ennél a közvetett védekezésnél kétségtelenül hatékonyabb a vegyszeres növényvédelem, a permetezés. Nálunk a legáltalánosabb védőszerek a Metation, a Fosfotion és a Soldep, 0,2—0,3 %-os töménységben. Nem árt, ha a pgrmetléhez valamilyen tapadó anyagot is adunk, mert így növelhetjük annak hatásfokát. A különféle háztartási rovarirtó készítmények a levéltetvek ellen — a károsítás veszélye nélkül — nem használhatók. Befejezésül csak annyit, hogy ezúttal az említett kártevőknek csak a „leküzdésük“ lehetőségeiről szóltunk, amellyel hozzájárulhatunk a mindannyiunkat annyira érdeklő, a házunk táját pusztító és csúfító rovarok irtáséhoz. MOLNÁR FERENC A zöldségfélék meghálálják a műtrágyát! A tanult emberek jól tudják, hogy a leghasznosabb kerti növényeket, zöldségféléket a tudomány több csoportba osztja. Ezek a következők: leveles növények, kobakosok, hagymafélék, hüvelyesek, gyökér- és fűszerfélék. Ezenkívül vannak olyan növényeink is, amelyeket a fenti csoportokba nem lehet beosztani. Az sem titok, hogy a leveles növényeket húsos leveleikért termeljük- Ilyenek a káposztafélék, a saláta, a sóska és a spenót. A gyökérnövények is nevezetes konyhanövények. Egy háznak az asztaláról sem hiányozhatnak. Ide sorolható például a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a zeller és a retek számos fajtája. A hüvelyesek közül a bab és a borsó érdemel különösebb figyelmet. A kobakosok közé a dinynyét, a tököt és az uborkát soroljuk. A fűszernövények közé elsősorban a paprika tartozik, amelyből inkább a húsos és édes ízű fajtákat kell a kerti termesztésben előtérbe helyezni. Mindezek a növények fontos népélelmezési cikkek voltak már a múltban is. De a régi tapasztalatok bebizonyították, hogy ezek csakis az alaposan megművelt és a tápanyagokban gazdag talajban teremnek. Az istálló- és zöldtrágyával gazdagított, humuszba? dús talajt kívánják- Csakhogy az egyes csoportokon belül (s ez az, amit gyakran elfelejtünk!) igen eltérő menynyiségi és minőségi igények vannak. Például a fejes saláta trágyaerős, főként nitrogénben gazdag talajt igényel. Ettől a zöldségfélétől gyors növekedést, üde, friss zöldanyagot várunk, ezt pedig „sovány talajban“ nem érhetjük el. A retek sok vizet kíván, s a salétrom fejtrágyázás helyett inkább a salétromos vízzel való öntözést hálálja meg. A spenót is erős salétrom-fejtrágyázást igényel. A káposztafélék nem a friss, hanem inkább az érett istállótrágyát kedvelik, sőt azzal is megelégednek, ha azt az előveteményük alá adjuk. A gyökérzöldségfélék a friss trágyától gyökérbetegségeket kaphatnak! A zellernek van közöttük a legnagyobb nitrogénigénye. De ez is megkívánja az ősszel adott érett istállótrágyát. Ez a növényi csoport a műtrágyák iránt különösen hálás. Foszforigényük is van, de azt kálifoszfátozás alakjában jobban értékesítik. Káliéhes növénycsoport. A múltban a zellert „sós növénynek“ is nevezték, mert különösen a sóstrágyákat kedveli- A legtöbb sót tartalmazó sertéstrágyát kiválóan lehet alá hasznosítani. A műtrágyázott sárgarépával végzett kísérletek bebizonyították, hogy ettől a termés zömök termetű és igen finom ízű lesz. Nem vitatható tehát, hogy az okszerű műtrágyázás nemcsak a mennyiségre, de a minőségi termelésre is óriási befolyással van. Ez a minőségi termelés alapkövetelménye. A zöldségfélék műtrágyázás! kísérleteivel több neves kutató, tudós foglalkozott. Az esetek többségében azt állapították meg, hogy a zöldségfélék terméstöbbletben és minőségi tényezőkben hálálják meg az ipari trágyákat! A tapasztalatok szerint a vöröskáposzta Igényesebb a műtrágyázásra, mint a fejes káposzta. Ezt a dúsabb trágyázást azonban mint különlegesség, s a magasabb felvásárlási ár miatt is meghálálja. A karalábénak viszont a talaj-és tápanyagigénye sokkal kisebb, mint a többi káposztaféléké. A karfiollal végzett kísérletek legfontosabb tapasztalata az, hogy a műtrágyázás által a termés nemcsak mennyiségileg nö vekedik, de minőségileg is javul. Mindamellett a műtrágyázás a termés érésének gyorsítására is befolyással van. Hogy fontos-e ez? Erre a kérdésre akkor adhatunk érdemben feleletet, amikor ezt a zöldségfélét időben szeretnénk megvásárolni, de az üzletekben, avagy a kis elárusítóknál különböző okokra való hivatkozással, az sajnos még nincs a piacon. A zöldségféléknél az érés különösen fontos, mert ha a termés gyorsabban fejlődik, hamarabb kerül a piacra és jobban kihasználhatók a kedvező felvásárlási árak- Azt, hogy ezeknél a növényeknél mind a három nélkülözhetetlen tápanyag (az NPK) megfelelő arányban a leghasznosabb, azt hiszem, nem kell különösen bizonyítani! Kmoskó László mérnök A virágfalakat általában faragot? kőből készítik. Építésük azonban igényes munka. Virágfalakat egyszerű faszerkezetből is készíthetünk, ha annak oldalait vastag moharéteggel és drőtszövettel béleljük. Erre a célra a mohatőzeg (Sphagnum-tőzeg) a legmegfelelőbb, mert igen sok vizet képes magába szívni. A virágpalánták kiültetésekor akkor járunk el helyesen, ha a gyökerekről eltávolítjuk a talajt, ezt követően a tiszta gyökereket mohába csomagoljuk, s csak ezután ültetjük ki őket a vastag moharétegbe. Mit kell tudni a virágfalról A virágfalakon az árvácskát (Viola j, a bársonyvirágot (Tagetes), a zsályát (Salvia), az őszirózsát (Gallistephus), a körömvirágot (Calendula), a ternyét (Alyssum), a nefelejcse: (Myosotis), a tölcsérkét (Petunia), az oroszlánszájat (Antirrhinum), a lobéliát, a begóniát, a porcsint (Portulaca), a muskátlit (Pelargonium) és a sziklakerti növények különböző fajtáit termeszthetjük. A moharéteg gyors növekedésbe kezd, ha az tápoldattal öntözzük. Ennél a módszernél lényegében talaj nélküli (hidropónia) termesztésről van szó. A moharéteget kezdetben azonban csak — 10—14 naponként — vízzel öntözzük, s csak később — általában havonként — használjuk a Herbapon tápoldatot. Azonban a későbbiek során se feledkezzünk meg a vízzel történő öntözésről. Ha elkészítettük a virágfalat, tegyük mindjárt állandó helyére, mert a vízzel átivakodott fal igen nehéz. (Kettmannová) Róla van szó... Minden községben van egy ember, akit szerénysége és a közösség érdekében végzett munka mindenki fölé emel. Marcclházán (Marcelová) Szűcs Pista bácsit sorolnám a legjobbak közé, aki az elmúlt évtizedek alatt nemcsak emberségből, hanem a falu érdekében végzett munkából is jelesre vizsgázott. Ugyanis Szűcs elvtárs kezde ményezésére alakult meg a köz ségben a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének helyi szervezete. Akkori ban mindössze öt ember dugta össze a fejét és adott lelkese dést annak az ötletnek, hogy intenzív módon termeljenek zöldséget. Az „elültetett pa-3lánta pár év alatt hatalmas gyökeret eresztett“, hiszen több mint 500 tagú szervezetté teresem lesznek szűkében. A kert előterében egy fóliasátor kapott helyet, amelyben paprikát termesztenek, hegy a kevéske nyugdíj mellé egy kis mellékjövedelem is jusson. Mert ugye, néha az unokádnak is adni kell valamit, hiszen ők is besegítenek. Pista bácsi tagja a hnb tanácsának, s a közrendészeti bizottságban tevékenykedik. Ezenkívül tagja a helyi „Družstevník“ sportszervezet vezetőségének, elnöke a Szlovákiai Horgászszövetség helyi szervezetének és tagja a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet helyi ellenőrző bizottságának. A kertészkedés gondjai tehát gyakran Szűcs nénire hárulnak, de megértik és segítik egymást. így peregnek le Pista bácsi napjai, akit falujában az emberek megsüvegelnek, mert összeköti őket a múlt sok szenvedése, a jelen kor örömei és a kertészkedés sikerei. ANDRISÉIN JÓZSEF bélyesedett. Amikor már anyagilag is erősnek érezték magukat, egy zöldség-gyűmölcsfelvásárló központot létesítettek. Így mindenki jól járt: a termelő, a felvásárló, az átvevő, s a fogyasztó is. Mindenki megtalálta számítását. De múltak az évek és átszervezésre került sor. Pista bácsi elfáradt, helyét a fiataloknak adta át. Igen szép kiterjedésű kertje van, s úgy gondolta, hogy itt minden megterem, amire neki és feleségének szüksége van. A szőlő jó termést ígér, de gyümölcsféléből Szűcs néni a két unokával paprikaszedés közben. (A szerző felvétele)
