Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

1978. fdlltu 1 SZABAD FÖLDMŰVES 11 Az ember táplálkozási igényeinek megváltozása Táplálkozási szokásaink viszonylag lassan változnak. A gyermekkorban megszokott ételek, ízek emléke sokáig elkísér. Élelmiszer-fogyasztásunkban tehát erősen konzervatívak vagyunk. Sokkal gyorsabban módosulnak élet­körülményeink, a munkával együttjá­­ró fizikai és szellemi igénybevételünk. Ezek következményeit legtöbb eset­ben nem vonjuk le, és ez az oka a szinte általánossá vált helyzetnek, hogy táplálkozásunk során a szüksé­gesnél több kalóriát fogyasztunk, ugyanakkor más fontos tápanyagok­ból — vitaminokból, nyomelemekből — nem veszünk magunkhoz rendsze­resen elegendő vagy arányos meny­­nyiséget. Az én. „civilizációs betegsé­gek“ (érbetegségek, elhízás, cukorbaj stb.) elsősorban a helytelen, az élet­­módnek nem megfelelő táplálkozásra vezethetők vissza. Korunkban az életszínvonalunk mel­lett elengedhetetlen a táplálkozási struktúra megváltozása. Élelmiszer­­fogyasztásunkat tehát táplálkozás-bio­­lógiailag indokolt irányba szükséges megváltoztatni. Ennek legfontosabb célkitűzése, hogy a tápanyagok kaló­riaaránya optimális legyen. Nemzet­közi norma szerint felnőtt emberek­nél az optimális energiafogyasztási arány a következő: 18 % fehérje eredetű kalória, 35 % zsiradék eredetű kalória, 47 *A szénhidrát eredetű kalória. Ezzel szemben — Közép-Európában hozzávetőlegesen — 12 % fehérje eredetű kalóriát, 32 °/o zsiradék eredetű kalóriát és 58 % szénhidrát eredetű kalóriát fagyasztunk. Az adatok szerint tehát viszonyla­gosan mintegy 20 'A-kal több szén­hidrátot és kb. 30 %-kal kevesebb fe­hérjét fogyasztunk a kívánatosnál. A további fontos feladat a növényi és az állati eredetű fehérjék mennyi­ségének mintegy 33 '/i-kal való növe­lésével oldható meg, természetesen a kisebb biológiai értékű növényi fehér­jék rovására. Vannak azonban olyan növényi fe­hérjék — elsősorban a szója —, ame­lyek aminosav-garnitúrája és ennek következtében biológiai értéke igen kedvező. Ilyen növényi fehérjék ter­melésének növelése előnyös, és táplál­kozásunkból ezeket nem kívánjuk ki­kapcsolni. Sőt ezek már alkalmasak a hús-, tej-, tojásfehérjék részbeni helyettesítésére is. Azokat a növényi fehérjéket tehát, amelyek akár gene­tikai úton, akár technológiai tisztítás­sal a biológiai érték tekintetében megközelítik az állati fehérjéket, meg kell tartanunk. Ezt a szándékot az ökonómiai meggondolások is alátá­masztják: minden gramm állati fehér­je megtakarítása legalább 6—7 g ta­karmányfehérjét szabadít fel. Táplálkozási rendszerünkben az ál­lati eredetű fehérjék arányának javí­tása általánosságban nem vitatható. Ez az „út“ pillanatnyilag egyszerűnek tűnik és elérhető, ha a jelenlegi fe­jenkénti és éves húsfogyasztást 80— 85 kg-ra, a tojásfogyasztást mintegy 300 darabra és a tejfogyasztást (a tej­termékeket is tejegyenértékben szá­mítva) legalább 170—210 literre nö­veljük. A hagyományos növényi ere­detű fehérjeforrásainkat mintegy 30 százalékkal csökkentenünk kell, en­nek egyik útja a kevesebb kenyér- és lisztfogyasztás. Emellett az állati ere­detű fehérjehordozók fogyasztásának tervezett növekedése érdekében jelen­tősen több takarmányfehérje előállí­tására van szükség. A mennyiségi nö­vekedéssel egyidőben elengedhetetlen a fehérje minőségének javítása is, mert az állatok élettani igénye a bio­lógiailag nagyobb értékű fehérjéket kívánja meg. A táplálkozási színvonal emelése napjainkban nem annyira mennyiségi, hanem inkább termékösszetétel-beli, tehát minőségi változást igényel. Mai szóhasználattal élve, választékbőví­tésre van szükség, de olyanra, amit nem a divat, vagy az egyoldalú „ke­reskedelmi érdekek“ mozgatnak. Tudományos vizsgálatok eredmé­nyeire alapozva olyan termékválasz­ték kialakítása indokolt, amely válto­zatos ételek — étrendek —, élelmi­szerek útján a kiegyensúlyozott táp­lálkozást minden életmódú és életko­rú ember számára lehetővé teszi. Táplálkozás-élettani meggondolá­sokból a legfontosabb szempontok a következők: — a fogyasztott fehérje biológiai értéke közelítse meg az emberi szer­vezet fehérjének beépüléséhez szüksé­ges arányokat, ami tulajdonképpen az életfontosságú (esszenciális) amino­­savak mennyiségét és arányát jelenti, — a napi fehérjefogyasztás feleljen meg annak az ideálisnak tekintett aminosav-összetételnek, amit a tudo­mányos életben „FAO referencia­fehérjének“ neveznek. Ennek az ún. referencia-fehérjének netto fehérje hasznosítását (NPU értékét) 100 szá­zalékosnak tekintik. Eszerint napi 100 g/fő fehérjeellátás esetében ideá­lisnak tekinthető az a fehérje, amely­ben az életfontosságú aminosavak összes mennyisége 28,8 gramm. Az el­fogyasztott zsiradéknak — amelynek elengedhetetlen mennyisége a napi kalóriaszükséglet legalább 30 %-a — legalább a fele folyékony és többszö­rösen telítetlen zsírsavakból álljon. A növényi eredetű fehérjék között nagy különbségek vannak. Közöttük a szója — a methionin kivételével — megközelíti az állati eredetű fehérjék értékét. A burgonyafehérje kitűnik egyedülállóan nagy lizintartalmával, a rizs- és a búzaliszt pedig kicsiny lizintartalmú. A borsó methionin- és triptofán-hiánya miatt kisebb értékű fehérje. A tej-, hús- (izom) fehérje biológiai értéke természetesen rend­kívül nagy, amit legjobban a burgo­nyafehérje közelít meg. A legáltaláno­sabb növényfehérjék (liszt, kenyér, rizs stb.) biológiai értéke rendkívül kedvezőtlen, ami a vegyes fehérje­fogyasztás fontosságára figyelmeztet. A gyakorlatban sohasem fogyasz­tunk csak egyféle fehérjét. Mivel táp­lálkozásunk egyik fontos fokmérője a bő választék, étkezésenként is több­féle fehérjét veszünk magunkhoz. Ezért van nagy táplálkozás-élettani jelentősége a fehérjék egymással való komplettálásának, ami azt jelenti, hogy kellő válogatással az egyes ami­nosavak kiegészithetők egymással. így két vagy több fehérjéből álló keverék nagyobb biológiai értékű lehet, mint ami az egyes összetevőké volt. Ennek a kompiettáló hatásnak nagy szerepe van az ember táplálkozásában, éppen úgy, mint egyes állatfajok (minden­evők) takarmányozása során. A felsoroltakból kitűnik, hogy az utóbbi húsz év alatt tápanyagellátá­­sunk igen jelentős mértékben növe­kedett. Az elkövetkezendő években azonban bizonyos változtatásokra van szükség a korszerű táplálkozás meg­valósítása érdekében. Ezek közül a főbb problémák a következők: — az ember fehérjefogyasztásának igénye a biológiailag értékesebb fe­hérjék iránt növekszik, ami az állati eredetű fehérjék — a hús, a tej, a to­jás —iránti kereslet növekedését je­lenti; az életszínvonal emelkedése le­hetővé teszi, hogy a drágább állati­fehér je-fogyasztás nagyobb arányú lehessen, végezetül a növekvő húsfo­gyasztásra tekintettel növelni kell az állattenyésztés menyiségi és minőségi színvonalát egyaránt. Látványnak nagyon mutatós a Trebišovi (Tőketerebes) Konzervgyár, szép üzem benyomását kelti az utca embe­rének — kívülről. Szezonidőben, amikor a töltőgépeknél asszonyok tucatjai serénykednek, akkor az újságíró el­mondhatja: felemelő bemutatni a szorgos munkát. Évről évre növekszik a termelés, mind többen ismerkedhetnek meg a konzervgyár termékeivel. De mi van belül? Mi rejtőzik az eredmények mögött, mi az, ami borzolja a gyárban dolgozók idegeit? NEHÉZ LÉPÉST TARTANI Az 1969-ben átadott, újnak tűnő gyár a valóságban ugyanis, a mai feldolgozást technikához viszonyítva, el­avult, egyre kevésbé tud lépést tartani a minőségi köve­telményekkel, s mindez kihat az export-követelményekre és előbb-utóbb a gyártás gazdaságosságára is. — Az üzem beindulásától kezdve itt dolgozom — mondja Danko Teréz, az üzemi pártszervezet elnöke —, tehát jól ismerem a problémákat. — Azzal kezdem, hogy az egyes termelési részlegek nem voltak komplettizálva. A gépsorokból több alapeszköz egyszerűen kimaradt. Ar­ról nem is beszélek, hoy öregek a gépek, régi típusúak. Pedig már többször felvetettük, hogy néhány gépet cse rélni kellene. Több gép nyugatról származik, nincs hoz­zájuk alkatrész, sokszor a karbantartó lakatosok lelemé­nyességén múlik, meg tudják-e csinálni. Jelenleg — számítások szerint — a gépek, berendezé­sek használtsági foka mintegy ötven százalékos. Ez az arány nemhogy javulna a következő években, hanem 1980-ra, várhatóan a termelőeszközök háromnegyede számít elhasználtnak. — Itt vannak például a zárógépsoraink, hihetetlen, hogy milyen gyakran meghibásodnak — vallja Molnár István igazgató. — Jelenleg is üzemzavar következtében áll egy gépsor. Nem tudjuk hozzá a pótalkatrészt besze­rezni. Az üveg zárása például nemzetközileg a legrosz­­szabbak közé tartozik. A export-követelményeknek egy­szerűen nem tudunk eleget tenni. Tavaly például a ter­mékeink húsz százalékát exportáltuk. KÖRÜLMÉNYES A KARBANTARTÄS — A hazai gépsoraink is gyakran meghibásodnak — erősíti meg Dankó Teréz. — Előfordul, hogy a gépnek vagy a gépsornak jóformán csak a váza marad meg, min­dent kicserélnek rajta. Ilyen körülmények között foko­zott teher hárul a gyári karbantartó gárdára. éa ilyen karbantartást a költségek terhére lehet vé­gezni, ezért járható ez az út, az új gépek beszerzése vi­szont már beruházás lenne. Természetesen a népgazda­ság szempontjából egyáltalán nem hasznos, hogy Ilyen formában a kevésbé gazdaságos munkát részesítik előnyben. A gépek karbantartására, illetve javítására egymillió 867 ezer koronát költünk — tárja fel a helyzetet a ter­vező osztály vezetője, Pavel Ferenöík mérnök. — Ott tartunk, hogy a gépsorok értékét karbantartásra költjük. — Sajnos, kezdettől fogva a mai napig nem tudjuk megoldani raktári gondjainkat — veszi át a szót Dankó Teréz. — Az üres dobozainknak nincs raktárhelyiségük, a nyersanyag számára nincs hűtőház, de a készáru szá­mára is kicsi a raktárhelyiség. ELSŐ A TERVTELJESlTÉS A hiányosságok ellenére hogyan teljesítette vállalatuk termelési feladatát ? — érdeklődöm Furdák István elv­társtól, a kereskedelmi osztály vezetőjétől. — A problémák ellenére vállalatunk Igyekezett telje­síteni az 1977-es esztendő főbb gazdaságpolitikai céljait. Eredménynek számít, hogy 72 millió korona termelési értéket tudtunk előállítani. Ezt olyan körülmények kö­zött értük el, amikor a zöldségtermesztésben, a nyers­anyagellátásban a vállalat fennállása óta soha nem ta­pasztalt nehézségekkel kellett megküzdenünk. Tavaly húszfajta terméket készítettünk, amelyből négyfajtát exportáltunk. — Hogyan készülnek az idei szezonra? — Az Idén 103,8 millió koronás termelési értéket kell előállítanunk, 31,8 millióval többet, mint tavaly. Ez fe­gyelmezettebb munkát, a műszaki színvonal emelését, a gazdaságosság növelését és a minőség javítását igényli. Az év elején négy újfajta húskonzerv gyártását kezdtük el, s még négy újfajta zöldségkonzerv gyártását kezdjük el a nyár folyamán. A szezont a borsó felvásárlásával kezdjük, mintegy ötszáz tonna borsó feldolgozásával szá­molunk. Paradicsomból 5470 tonnát kell felvásárolnunk, berakni való uborkából pedig 2880 tonnát. Persze nagy mennyiségű paprika, bab, káposzta, zeller és egyéb zöldségféle felvásárlását is biztosítanunk kell. — Mikor szeretnék a gyár rekonstruálását megvalósí­tani? — érdeklődöm végül a gyár igazgatójától. — A gyár újjáépítése 10—15 millió korona beruházást igényel. Ha megkapjuk hozzá az anyagi támogatást, akkor azonnal hozzálátunk a munkához. Illés Bertalan Megoldásra érett problémák az élelmiszeripar berkeiben Az életszínvonalnak megfelelő élel­miszer-ellátást több tényező befolyá­solja. Az élelmiszer előállítási és el­látási folyamatának egyik alapvetően fontos láncszeme az élelmiszeripar. Az áruválaszték, a minőség, a folya­matos ellátás sokban függ az élelmi­szeripar felkészültségétől, technoló­giai és műszaki színvonalától, de nem utolsó sorban a dolgozók munkájától is. Tehát attól, hogyan hasznosítják a mezőgazdasági termékeket, hogyan használják ki a meglevő kapacitáso­kat és technológiai berendezéseiket, s milyen intézkedéseket tesznek az áruválaszték bővítése, a minőség ja­­tása érdekében. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy az élelmi­szeriparban még nem egy komoly probléma vár megoldásra. Ez jellemző a lučeneci (losonci) járás élelmiszeriparára is. Igaz az el­múlt években a járás élelmiszeripara sokat fejlődött, és több korszerű üzem létesítésével az élelmiszerellátás szín­vonala javult. Kráf Anton mérnöknek, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztálya vezetőjének szavai szerint, a járás élelmiszeriparának színvonalá­val azonban még korántsem lehetnek elégedettek. A meglevő régi üzemek felújításra, bővítésre, az elavult gép­sorok pedig korszerűsítésre szorul­nak. Komoly problémákat okoz a munkaerő hiánya is. Ugyanis a járás gyors ütemű iparosítása főleg a szak­képzett munkaerőket vonja el az élel­miszeripari üzemekből, mivel máshol kedvezőbb munkaikörülményeket és jobb kereseti lehetőségeket találnak. A feldolgozó ipar üzemelését ugyan­csak gyakran hátráltatja a vízhiány, amellyel Losonc és közvetlen környé­ke már évek óta küzd. JÖ SZERVEZÉSSEL, NAGY AKTIVITÁSSAL A járás élelmiszeripari üzemei kö­zül a legkiválóbb eredményeket a to­­mašovcei baromfifeldolgozó üzemben — amely tíz éve működik — érik el. A fagyasztott baromfin kívül külön­böző baromfikészítményeket — pl. ba­romfisonkát vagy szalámit és tojás­port — is gyártanak. A tervezett fel­adatokat már évek óta maradéktala­nul teljesítik. A legszigorúbb követel­ményeknek is megfelelő, kiváló minő­ségű termékekkel nemcsak a járás lakosságát látják el, hanem számotte­vő mennyiségben külföldre is szállíta­nak. Az üzemben nagy súlyt fektetnek a termékfelújítási program megvaló­sítására és évente több új és jobb mi­nőségű áruval gazdagítják a hazai piacot. A zökkenőmentes üzemelést, a kiváló eredményeket a dolgozók ön­tudatos, odaadó munkája és igyekeze­te eredményezte, amely a széles kör­ben kibontakozott szocialista verseny­ben, valamint a Ívovi mozgalom be­vezetésében jutott kifejezésre. Ül HÜSIPAKI ÜZEM létesítésével — amelynek építését Lo­soncon kezdik meg a jövő évben és a beruházási terv szerint 1984-ben akar­ják átadni küldetésének — minden bizonnyal megoldódnak a problémák, amelyek a jelenlegi, régi elavult üzemben úgyszólván naponta felme­rülnek és kedvezőtlenül hatnak a termelésre s az ellátásra egyaránt A nehézségek, a kedvezőtlen mun­kakörülmények és a hiányos hűtő­kapacitások ellenére a húsfeldolgozó üzem a hús felvásárlási tervét teljesí­ti. Azonban ez ideig nem tudták meg­oldani a losonci konzervgyár folya­matos ellátását. Ennek következtében a konzervgyárban szüntelenül nyersanyaghiAnnyal küzdene^, ami jelentős nehézségeket okoz a hús­konzervek és pástétomok gyártásá­ban. A termelést ugyancsak gyakran hátráltatja a zöldségfélék hiánya is. Pedig a konzervgyárban készített ki­váló minőségű, tartósított zöldségfé­lék, főleg az uborka- és papríkakon­­zervek, nemcsak a hazai vásárlók kö­rében, hanem külföldön is keresett és közkedvelt árucikkek. Král elvtárs sze­rint a járás élelmiszerüzlet-hálózata ennek ellenére hús-, zöldség- és gyü­­mölcskonzervekkel megfelelően el van látva. Azonban a nyersanyag­kérdés megoldásával növelni lehetne az exportlehetőségeket, s bővíteni a hazai piac. áruválasztékát is. TÖBB TEJTERMÉK KELLENE Az új losonci tejüzem két éve üze­mel, s fokozatosan kezdi leküzdeni a beindulással járó nehézségeket. A kez­deti időszakhoz viszonyítva lényeges javulás történt a tejtermékek minősé­gében. A legkiválóbb termékek közé a teljes értékű túró tartozik. Ezenkí­vül az üzemben megkezdték az ino­­vációs program megvalósítását is, és a piacot rövidesen új termékekkel akarják gazdagítani. Persze a tejter­mékek gyártása még akadozik. Az el­ső négy hónap alatt a tervet csak 96,76 százalékra teljesítették. A kielé­gítő közellátás érdekében nagyobb mennyiségű tejtermék gyártására len­ne szükség. Ezért ebben az évben be­hatóbban akarnak foglalkozni a gyár­tási kapacitás növelésével, valamint a minőség további javításával. JA VOLT A KENYÉR MINŐSÉGE?. A losonci pékség — amely tavaly kezdte meg teljes üzemelését — látja el az egész járást kenyérrel és pék­süteménnyel. Kezdetben több kifogá­solnivaló akadt az áru minőségében és a szállítás folyamatosságában. Král elvtárs tájékoztatása szerint az idén a minőség bizonyos mértékben javult, bár még mindig — igaz, hogy csak szórványosan — panaszok érkeznek, hogy a kenyérben idegen anyagok ta­lálhatók. Tehát a minőség javításában akad még helyrehoznivaló. De vajon a fogyatékosságok mögött milyen okok és nehézségek rejlenek? S mi­lyen intézkedéseket tesznek ezek ki­küszöbölése érdekében? Gyakran előfordul, hogy a fogyaté­kosságokért csupán a termelőt okol­juk. Ugyanakkor az építkezési, beru­házási vagy kivitelező vállalatok vala­hogy mindig megbújva, a háttérben maradnak. Pedig az ő munkájukon is múlik egy-egy üzem zökkenőmentes menete. Hudec Dušan mérnöknek, a pékség igazgatójának szavai szerint az üzem átadásánál több komoly fo­gyatékosságot találtak, amelyet a zvo­lení Stavoindustria mindmáig nem tá­volított el. Ezenkívül az üzemnek egyik legfontosabb technológiai be­rendezése, az automatikus tésztafel­dolgozó gépsor is egyelőre kihaszná­latlanul áll, mivel az üzemeltetéséhez egy speciális szállítószalag hiányzik, így az új üzemben a tésztát hagyomá­nyosan, kézi munkára Igényes mód­szerrel készítik. — Reméltük — jegyezte meg Gre­­gus Zoltán Igazgatóhelyettes —, hogy az új technológia magával hozza a palettás rendszerű szállítást is, amely lényegesen leegyszerűsítené a mun­kát, kiküszöbölné a kenyér deformá­­lódását, melyet a jelenlegi hagyomá­nyos szállításnál nem lehet elkerülni. A helyzet megítélésekor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőt sem. Hogy a kenyér gyengébb minőségéért gyakran maguk a dolgozók is felelősek, ezt az üzem vezetői is belátták, s ennek megfele­lően intézkedtek. Elsősorban növelték az ellenőrzést, főleg a mérőberende­zéseknél, valamint a technológiai fo­lyamat és a higiéniai követelmények betartásánál. A jobb minőség érdeké­ben új alapokra helyezték a szocia­lista munkaversenyt és a szaratovi mozgalmat is. Trnavský Michalnak, a technológiai részleg vezetőjének az a véleménye, hogy inkább kevesebb szo­cialista brigád legyen az üzemben, de a munkához való öntudatos hozzáállá­suk és a kezdeményezőkészségük a minőség javulásában, valamint a ta­karékos nyersanyag- és energia-gaz­dálkodásban nyilvánuljon meg. Pozitívumként lehetne kiemelni azt az igyekezetei, amellyel az üzemben az áruválaszték bővítésére töreked­nek. A gyártott termékek választékát 29-ről 35-re akarják növelni. Idén négy új terméket hoztak a piacra. Kö­zülük a legnagyobb sikert a kijevi kenyér aratta, amely főleg cukorbete­gek részére alkalmas. Szinte törvényszerű, hogy minden új bizonyos nehézségekbe ütközik. Ezért az új pékségnek is le kell küz­deni a kezdeti nehézségeket. Erre az Igyekezet megvan. Remélhető, hogy a technológiai berendezés tökéletesíté­sével, odaadó, becsületes munkával a jövőben jobb minőségű áruval látják majd el a járás lakosságát. Nagyon üdvös lenne, ha nemcsak a kenyér­gyár, hanem a járás valamennyi élel­miszeripari üzemének eltökélt szándé­ka lenne a fogyasztók igényeinek tel­jes mértékű kielégítése. Kiamarcsik Mária, mérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents