Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-20 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. május 20. 12. Hatékonyan asaoosan Napjainkban a mezőgazdasági ter­melésre lényegesen igényesebb és fe­lelősségteljesebb feladatuk hárulnak, mint a múltban. Ma a hatékony és belterjes gazdálkodás korparanccsá vált. Ez annyit jelent, hogy a mező­­gazdasági üzemeknek a terv teljesíté­sén kívül a minőség javítására, a gazdaságosság növelésre is törekedni kall. Népgazdaságunk ugyanis tete­mes költségeket jelentő anyagi eszkö­zöket fektet be a mezőgazdaságba és egeknek a termelési eredményekben vissza kell térülniük. Ehhez pedig csak egyetlen út vezet, amelynek alapja a nagy hektárhuzamnk és hasz­nosság elérése, a belterjes termelési módszerek érvényesítése, valamint a hatékony és ésszerű gazdálkodás. A felsorolt tényezők a sertéste­nyésztésre is vonatkoznak. Rár ebben az ágazatban az utóbbi években je­lentős előrehaladás történt és a gaz­daságok többségében az eladási ter­vet teljesítették, mégis sok esetben az eredményeket extenziv termelési módszerekkel, s ennek következtében jelentős költségek mellett érik el. S ez nemcsak a meglevő körülmé­nyekből, a hagyományos tartási mód­szerekből adódik. Gyakran a hasonló feltételek mellett gazdálkodó üzemek között is lényeges különbségek ta­pasztalhatók, amelyek arra utalnak, hogy az adott lehetőségeket nem min­denütt egyformán használják ki. Vegyük csak például a Nové Zám­ky-! (érsekújvári) járást. Tavaly a sertéstenyésztésben az eredmények aránylag kedvezőek voltak. A terme­lési és eladási tervet túlszárnyalták, járási átlagban elérték például a 0,575 kg-os súlygyarapodást. Egy ko­cától 18,2 malacot választottak el. Egy kiló súlygyarapodásra pedig 3,92 kg abrakot fogyasztottak és az egy­ségnyi termékre fordított költségek 10,82 koronát tettek ki. Ha viszont az eredményeket gazda­ságonként értékeljük, akkor a legfon­tosabb termelési mulatókban lényeges különbségek találhatók. A járásban például az átlagos napi súlygyarapo­dásban az eredmények 0,596 és 0,795 kg között mozogtak. Ennél még elgon­­dnlkoztatóbb az a tény, hogy míg egy kiló sertéshús kitermelésére fordított költségeknek legalacsonyabb értéke 8,80, addig legmagasabb értéke 15,15 korona volt. Már ez a két mutató is eléggé világosan utal arra. milyen nagy eltérések vannak gazdaságok között a sertéshizlalásban, jogosan felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy egyes gazdaságok úgyszólván minden mutatóban jóval túlszárnyal­ták a járási átlagot, s egyesek pedig lemaradtak, holott sok esetben a ter­melési feltételek hasonlóak. Az emberi tényezőn múlik A koltai szövetkezetben ötezren fe­lüli sertésállományukat régi, elavult istállókban hagyományos módon tart­ják. A sertéshizlaldában az egyetlen gépesítési eszköz a KPS típusú fél­automatikus takarmánykiosztó kocsi. A kocaistállóban pedig úgyszólván mindent kézi erővel végeznek. S az eredmények kiválóak. Tavaly a terve­zett 0,53 kg súlygyarapodási átlag helyett 0,585 kg-ot értek el. így a ter­melési tervet 25 tonnával túlszárnyal­ták és a közellátásba 852 mázsával több sertéshúst adtak el. Emellett igen kedvezően alakult az abraktakar­­mányfogyasztás is. Egy kilő sertéshús kitermelésre csupán 3,51 kg abrakol fogyasztottak. A nagy hasznosság, valamint a takarékos és ésszerű ete­tés eredményeként a járásban úgy­szólván a legolcsóbban állították elő az egységnyi terméket. Ugyanis az egy kiló sertéshús kitermelésére csak 8.87 koronát fordítottak. A malacéi­­hullás is aránylag kevés volt és nem haladta túl a két százalékot, pedig évente hozzávetőlegesen hétezer ma­lacot választanak el. — Az embereket vezetni s munká­jukat megfelelően irányftani kell — mondotta Pekárik Ladislav mérnök, a szövetkezet főállattenyésztője válasz­ként arra a kérdésre, hogyan érték el a kiváló eredményeket. Véleménye szerint a legalapvetőbb tényezők egyike a tüzetes ellenőrzés. — A hibák és fogyatékosságok észlelésekor azonnal intézkedni keil, mert amikor már felhalmozódnak, ak­kor az elhárításuk lényegesen nehe­zebb, és több fáradságot követel — jegyezte meg a főállattenyésztő elv­társ. A szövetkezetben nagy súlyt fektet­nek az ésszerű és tákarékos etetésre. Elsősorban ügyelnek az abraktakar­mányok megfelelő és veszteségmen­tes tárolására, valamint arra, hogy etetés közben a takarmány ne vesz­­szen kárba. Az abraktakarmány napi adagjának csökkentése érdekében az egész év folyamán vágóhídi és tej­ipari hulladékát is hasznosítanak. Ez­által jelentős mennyiségű abrakot ta­karítottak meg. A kedvező eredményekhez az anya­gi és erkölcsi ösztönzők is hozzájá­rultak. A gondozók a súlygyarapodás és az abraktakarmányfogyasztás alap­ján anyagilag érdekeltek. Ezenkívül már a szövetkezel társulása óta a két részleg sertésgondozói között szocia­lista verseny bontakozott ki. Az ered­ményeket negyedévenként értékelik. A két részleg dolgozói között így egészséges vetélkedés folyik az el­sőbbségért. Ebben persze mindkét csoport megállta a helyét és a rész­legeken úgyszólván egyformán jó eredményeket értek el. A szövetkezet dolgozóinak nem egy nehézséget kell leküzdeniük. Nem rendelkeznek zárt állumányforgóval. A hibridizációs program keretében évente százötven tenyészkocát vásá­rolnak és ezeket tovább durnek vagy hempshire kanokkal keresztezik. A főállattenyésztő szerint a legnagyobb problémát elsősorban a tenyészkneák gyenge szaporodó képessége okozza, amelynek következtében a múlt év át­lagában egy kocától csak 17,7 mala­cot választottak el. Ezenkívül a ser­tésállományukban elterjedt a dizenté­ria, amelyet feltevésük szerint a meg­fertőzött tenyészkanok terjesztettek el. A betegség leküzdésére, az elhullás megakadályozására úgyszólván ne­gyedmillió koronát fordítottak. A nehézségek ellenére is az idei feladatokat eredményesen teljesítik. Az első negyedévben az eladási tervet három százalékkal túlszárnyalták, bár a múlt évhez viszonyítva az eladási tervük tizenöt százalékkal növekedett. Emellett a többi termelési mutatók is — a múlt évhez hasonlóan — kedve­zően alakultak. Minden előfeltételük megvan, hogy az év végét eredménye­sen zárják. nére, hagy az állatállományuk lét­számának növelése fontos követel­mény, mégis feltehető a kérdés, vajon célszerű és gazdaságos-e akkor, ha ehhez nincsenek megteremtve a meg­felelő feltételek. Bár a tervfeladato­kat teljesítették, a hatékonyság és gazdaságosság követelményének még­sem tettek eleget. Az extenziv terme­lési módszer, vagyis az alacsony súly­­gyarapodás, a sok abraktakarmány fogyasztása az egy egységnyi termék­re fordított költségeket jelentős mér­tékben növelte. Végre tudatosítaniuk kell. hogy eredményesen gazdálkodni csak belterjes módszerekkel lehet. Ezt bizonyítja a keltái szövetkezet példá­ja is, ahol kevesebb sertésállomány­nyal jóval túllépték a termelési és el­adási tervet és kisebb költséggel, mint a fűriek. Paksi Pávainak, a füri szövetkezet főállattenyésztőjének szavai szerint a helyzet majd akkor javul, ha az ezeg férőhelyes sertéshizlaldában, amely­nek építését az idén kezdik meg, ter­melni lehet. Ezt később fokozatosan ötezer férőhelyes zárt rendszerű hiz­laldává bővítik. De vajon addig to­vábbra is extenziv feltételek mellett folytajták a sertéshizlalást? Igaz, eb­ben az évben csökkenteni akarják az abraktakarmány-fogyasztást s az elő­irányzott norma keretében akarnak maradni. Itt azonban nagyon is cél­szerű lenne, hogy a szocialista ver­senyben, valamint a prémium rend­szerben kritériumként a súlygyarapo­dás mellett az abraktakarmány fo­gyasztásának csökkentése Is szerepel­ne. KLAMARCSIK MARIA, mérnök A műszaki fejlesztés szerves része Napjaink tudományos alapokra tá­maszkodó mezőgazdasági termelésé­nek szüntelen növelése s ennek kap­csán a fogyasztói piac egyre jobb ki­elégítése társadalmunk fontos célki­tűzése. Ebben a folyamatban a tudo­mány ás a termelési gyakorlat dolgo­zóinak szoros együttműködése fontos követelmény. A termelés műszaki fejlesztése a­­zonban nemcsak a tudósok, hanem a gyakorlat szakembereinek, vagyis a népi feltalálók és újítók feladata is. Tény, hogy a mezőgazdaságban az újító-mozgalom még meglehetősen gyerekcipőben jár, de már Itt 1s akadnak élen járók, akik a műszaki fejlesztésben figyelmet érdemló sike­reket érnek el. Alfonz Marko, a MÉM műszaki fej­lesztési igazgatója a közelmúltban a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a szolgáltató vállalatok legjobb újí­tóinak a tanácskozásán joveal jegyez­te meg, hogy napjainkban az újításu­kat is a műszaki fejlesztés szerves tartozékának kell tekintenünk. A gya­korlat ugyanis bizonyította, hogy egy­­egy ésszerű újítással lényegesen ja­vult a munka termelékenysége s csök­kent az egységnyi termékre jutó anyagi és munkaköltség. A tanácskozáson • mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca harminc kivá­ló újítójának nevét Írták be a köz­ponti nyilvántartóba. Közülük S pun­ták György többszörös újítót, a Veľké Kapuíany-i (nagykaposi) Béka Az extenziv gazdálkodás költséges Teljesítik a tervfeladatot Mostanában sok szó esik a tejtermelés és -értékesítés színvonaláról, de főleg a minőségről. Amikor a napokban összetalálkoztam Zsoldos elvtárs­sal, a dalovói (nagymegyeri) szövetkezet elnökével, azt újságolta, hogy je­lentős sikereket értek el a tejtermelésben. Az elmúlt évben ugyanis a törzs­állományban levő hatszáznyolcvan tehéntől átlagban több mint 3700 liter tejet fejtek. Ez valóban figyelemre méltó eredmény. A Dunajská Streda-í (dunaszerdahelyi) járásban azonban ennél sokkal jobb tejtermelők is van­­nakl Milyen volt az értékesített tej minősége? Zsoldos elvtárs megjegyezte, hogy a szövetkezetnek kétszáznegyvenezer korona kára származott a tej elégtelen minőségéből. Ez azért következhetett be, mert a szövetkezetnek nem volt megfelelő hűtőberendezése. Így az év első negyedében megfelelő hűtőberendezéseket szereltek fel, s most mér arra törekednek, hogy az eladott tej többségét első minőségi osztályban szállítsák a tejüzembe. Az izsapi farmon száznyolcvan törzskönyvezett tehenet tartanak, ahol a tejátlag kiegyenlítettebb, jobb mint a másik farmon. Április 24-én például az izsapi farmról 1599 liter tejet szállítottak el, vagyis tehenenként meg­közelítőleg kilenc litert, s hasonló volt a helyzet a következő napokon is. örvendetes, hogy a szövetkezet a tej értékesítés időtervét ritmikusan tel­jesíti, sőt azt enyhén túl Is szárnyalja. Tömegtakarmányokból, szénából a szövetkezetiek megfelelő készlete van, így biztosított az állatok rugalmas ellátása, s a tervben meghatározott ér­tékesítési feladat teljesítése. f —hai— szövetkezet dolgozóját a szarvasmar­ha-istállók padlásának ésszerű átala­kításáért s a baromfihizlaJésban való hasznosításáért „'Érdemes újító aranyéremmel és oklevéllel jutalmaz­ták. Sponlák elvtárs beszélgetésünk so­rán elmondta, hogy újítói kedvét föld­művelő édesapjától örökölte, aki min­dig arra törekedett, hogy a régebbi berendezéseket módosítsa s ebben ön­magával, de fiával szemben is szigorú volt, megkövetelte a pontosságot és a rendet. Így lett édesapjának méltó követője és az eltelt huszonöt évben több ér­tékes újítás megvalósítója. A kaposi szövetkezetben 1975-től az építkezési beruházások vezetőjének tisztségét tölti be, s azóta is számos újítását valósították meg. Ezekért kitüntetést és jutalmat is kapott. Régebben készített egy fűtő aggre­gátumot, amelyet a prešovi kiállításon is bemutattak. A deszka lerakását gyorsító görgős berendezése Kelet- Szlovákia számos deszkaraktárában még ma is jó szolgálatot tesz. Ugyan­akkor készített egy gépkocsi mosóhi­­dat, majd egy olyan kerítésfonó gépet, amellyel egyszerre négy tekercs dró­tot fonhatnak össze. A szövetkezetben mintegy tizenhá­rom nagyon hasznos újítását valósí­tották meg. Jelenleg vetőmagcsávázó berendezése van próba alatt s azt be is nyújtotta jóváhagyásra. Legjelentőseb újításainak egyike, a­­miért az „Érdemes újító“ aranyérmet és oklevelet kapta, a szarvasmarha istállók padlásának baromfihizlalásra való átalakítása volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új beruházások során egy hízóbaromfi elhelyezésének költsége 150—200 korona. Ö ezt a költséget újításával 25 koronára csök­kentette! A fedélrészt 2,40 méter magasságig a szarufák vastagságában bévülröl hullámos fémlemezzel borította, s az üresen maradt hézagot hőszigetelő perlittal megtöltötte. Télen a baromfi részére a megkí­vánt hőfokot ТА 200-as, fűtőolajjal üzemelő berendezés szolgáltatja, nyá­ron pedig a térséget ventillátorokkal szellőztetik. Az eleséget kaparőlán­­cos, az ivóvizet pedig csörgedeztelő berendezés szolgáltatja az állatoknak. A szövetkezetben javaslata alapján hat istálló padlását építették át ba­romfihizlalásra. Egy-egy padláson tíz- , tizenkétezer baromfit helyezhetnek el. Az egyszerűnek tűnő újítással Sponták elvtárs — egy padlás átala­kítása torán 1 millió 783 ezer 699 ko­ronát takarított meg a szövetkezetnek s ezzel a mezőgazdasági és élelme­zésügyi tárca legkiválóbb újítója lett. Milyen újítással foglalkozik nap­jainkban? Olyan új elrendezésű vető­gép szerkezetén dolgozik, amelynek óránkénti teljesítménye a jelenlegi tíz-tizenöt hektár helyett tizenöt-húsz hektárra fokozható. HOKSZA ISTVÁN Néhány kilométerrel tovább, a rú­bani (füri) Vörös Csillag szövetkezei­ben —a keltáihoz viszonyítva — ha­sonló feltételek mellett folyik a ser­téstenyésztés. Ellenben az eredmé­nyek több mutatóban is lényegesen eltérnek. Bár előnyösebb helyzetben vannak, mivel zárt állományforgúval rendelkeznek és törzs-kocaállományt tartanak. A legjobb eredményeket a törzste­­nyészetben érték el. Múlt év átlagá­ban egy kocától huszonkét malacot választottak el s ezzel az eredmény­nyel az érsekújvári járásban a máso­dik helyre kerültek. Így tavaly két­százhatvan darab tenyészsüldőt és sok malacot is eladtak. A kiváló szaporulatnak köszönve a sertéshizlalásban a termelést tervet 324 és az eladási tervet 341 mázsával túlszárnyalták. Ellenben a járásban úgyszólván a legalacsonyabb, csupán 0,495 kg napi súlygyarapodási átlagút értek el. Ezzel az eredményei nem­igen dicsekedhetnek. Ezen túlmenően egy kilő súlygyarapodásra 4,30 kg abrakot fogyasztottak, ami jóval a já­rási átlagon felül van. A malacelhul­lás 3,5 százalék körül alakult. De en­nél még nagyabb volt az elhullás az előhizlaldában és a hizlaldában. A kedvezőtlen eredmények egyrészt objektív, de véleményem szerint szub­jektív okokra is visszavezethetők. Az elavult régi istállók túlzsúfoltak. A sertéseket több esetben prpvizorikus istállóban tartják, ahol az állatokat kint etetik. Az istállók kapacitásához mérten a tervezett 5448 sertésállo­mányuk jóformán ezer darabbal több. Vitathatatlan, hogy az ilyen körülmé­nyek között nehéz jó eredményeket elérni. A másik oldalon viszont annak elle-TPavaly ez idő tájban feljegyez­­“ tem egész sor olyan fogadko­zást Sóiban (vranovi járás), amelyről azt hittem: részben megalapozatlan, túlzás. Bizonyos ágazatokban kerületi elsőségre pályáztak. Demöák Andre) mérnök szerint nem is csak kerületi­re, Orlovský Michal főállattenyésztő pedig így nyilatkozott: „...leszünk mi hamarosan ... országos viszonylat­ban Is elsők!“ S felhívta figyelmemet, már csak emiatt is jól jegyezzem meg falujuk nevét. Emlékezetembe véstem és a füze­tembe is bejegyeztem amit akkor el­mondtak. Ezért Is megyek most, 1978 áprilisában vissza, tavalyi Jegyzeteim­mel felvértezve megérdeklődni, mi lett a sorsuk merész vállalásaiknak. Szerencsém van, až akkor nyilatko­zó személyek éppen mind együtt van­nak, parkosítják a szövetkezeti köz­pont előterét, nagy igyekezettel ül­tetnek rózsabokrokat meg díszcserjé­ket. Javasolják, amíg ők végeznek, nézzek szét az istállókban, azután majd nyugodtan beszélgethetünk. Egyetértek, közben morfondírozok: ravasz emberek ezek a soliaki Miért is küldtek kísérő nélkül éppen az Is­tállókhoz? Alighanem azért, mert el­kottyantottam nekik, honnan jövök. Feltételezik, hogy érdeklődtem felő­lük a kerületi mezőgazdasági Igazga­tóságon, s megtudtam, hogy a kelet­szlovákiai kerületben náluk a legjobb a tejhozam. „Lefegyverezésem“ lenne tán a céljuk? Tény, hogy amit az is­tállókban, az istállók körül látni, ar­ról csakis jót és szépet lehet mon­dani. Ez különben rögtön megállapítható az istállóba lépésnél; szaga nem sú­lyos, áporodott, amitől a látogató rendszerint igyekszik szabad leve-A magyarázat göre jutni, hanem a tiszta, gondozott istállók jellegét nyújtja. Inkább a szé­naillat, mint a trágyabüz. A délutáni etetés ideje még nem jött el, az alom mégis tiszta. Néhány tehén áll, ki van mindnek fésülve a farka bojtja, de még le is stuccolva ollóval. Látni, hogy nem valamilyen alkalomra hoz­ták így rendbe az istállókat, hanem ez itt megszokott rend. A 15189 fülszámú tehenet figyelem. — Tetszik magának? — kérdezi Tirpáková Margita. Fejbólintással adom tudtára, hogy szép és valóban megnyerte a tetszé­semet. — Tavaly az első laktáclőban 3800 liter tejet adott — magyarázta. — je­lenleg 21 liter a napi íejósátlaga, ez lesz a jövő rekordere! — Hogyan tejelnek a többi tehe­nek? — érdeklődöm a beszédes fejő­nőtől. — Nem akarok dicsekedni, de ta­valy a gondjaimra bízott tehenektől 4500 literes tejátlagot értem el, ezzel az eredménnyel a szocialista verseny­ben első lettem. Az idén sem akarok lemaradni, sőt, elért eredményemet tovább akarom fokozni. Közben véget ér a délelőtti műszak. Még néhány szót váltok Tirpáková Margitával, Mitačová Terezával, Hla­dová Máriával és Gogová Ludmilával, majd visszatérek a tavalyi nyilatko­zókhoz. Arra vagyok kíváncsi, vajon mivel magyarázható, hogy a szövetkezet te­henészetében az utóbbi időben lénye­ges változás történt, hogyan sikerüli a tejtermelés szakaszán a kerületi el­ső helyezést megszerezniük? — Nekem az lenne a javaslatom, foglaljuk pontokba a választ, hogy világosabb legyen — mondja Orloő­­ský Michal, a szövetkezet főállatte­­nyésztője. — Melyikünk kezdje? — Az elnök elvtársi — indítványoz­za Kopčák Jozef, a tehenészet veze­tője, — )6, kezdhetem én, maguk majd kiegészítik — egyezik bele Derncák elnök. — Hát akkor először is a te­henészetben bevezettük a kétműsza­­kos munkaidőt, a délelőttit és a dél­utánit. A nyolcórás műszakban a gon­dozóknak több idejük jut a munka minőségi elvégzésére és természete­sen a pihenésre is. Változás történt a dalgozók javadalmazásában. Bevezet­tük a teljesítmény utáni jutalmazást. Sokat segített a tej minősége szerinti premizálás. Azok a gondozók és fe­jők, akik a napi tejtermelési tervüket túlteljesítik és az előirányzott minő­ségű tejet adják át, prémiumban ré­szesülnek, ami havonta négy-ötszáz koronát is kitesz. Így tavaly már si­került elérnünk, hogy az összes el­adott tejnek több mint a felét I. mi­nőségi osztályban vásárolták, nagyon kevés volt а III. osztályú tejünk. Az idén minden okunk meg lehet rá, hogy még jobbak legyenek eredményeink. Hiszen mi már azon túl vagyunk, hogy csak szándékra alapozzunk. — A gazdaságok többnyire munka­erő-gondokkal küzdenek, maguk pe­dig bevezették a kétműszakos munka­időt. Hogyan tudták ezt elérni?

Next

/
Thumbnails
Contents