Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-11 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február ll. Értékes vállalások Február tiszteletére Hazánk minden táján a dolgozó nép Februári Győzelmének 30. évfordulója előtt e jelentős jubileum ünnepségeinek előkészítését észleljük. Ez elsősorban az egyes üzemek, vállalatok, szervezetek politikai-szervezési intézkedéseiben, valamint a dolgozók kö.zött kifejtett széleskörű agitációs és propaganda munkában mutatkozik meg. Az évforduló ünnepségeinek előkészítése során az egyének, munkaközösségek és az üzemek értékes szocialista vállalásokat tesznek a termelés fokozását, minőségének javítását célozva. Különösen azokon a részlegeken, ahol ez népgazdasági szempontból a legfontosabb. Földműveseink szocialista vállalálokat tesznek elsősorban a gabona, a cukorrépa, az olajnövények, a burgonya terméshozamának fokozása, valamint az állattenyésztési termelésben a szarvasmarha-tenyésztés minőségi javítása érdekében, növelve az állatállomány számát, csökkentve az elhullást, hogy a hús- és a tejtermelés jobb eredményeit érjük el az abrakfogyasztás csökkentése és a tömegtakarmányok nagyobb méretű felhasználása által. A gépesítés és a műszaki szolgáltatások szakaszán földműveseink vállalásai mindenekelőtt az üzemanyag megtakarítására, a gépalkatrészek takarékos felhasználására, valamint az energia megtakarítására irányulnak. Szövetkezteinkben a vállalási mozgalom megszervezésében hatékony segítséget nyújtanak a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságai. Ezek közé tartozik az SZFSZ galántai járási bizottsága is, amely a járási mezőgazdasági igazgatósággal együttműködve kidolgozta a mezőgazdasági üzemek szocialista versenyének részletes irányelveit a gabonatermesztés javítása és a hektárhozamok növelése érdekében. Az irányelvek kimondják, hogy minden mezőgazdasági üzem e verseny keretében az ötvenöt mázás gabona hektárhozam elérése esetén háromezer korona jutalomban részesül. A galántai járás szövetkezetei a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a mezőgazdasági nyerstermelésben 10 millió 293 ezer koronával akarják túlszárnyalni tervüket. A gabonatermesztési tervet 815 tonnával, a cukorrépa termesztési tervét 1070 tonnával szárnyalják túl. Az állattenyésztési termelésben vállalásuk szerint terven felül 420 ezer liter tejet termeinek ki és 375,5 tonna abraktakarmányt takarítanak meg. Komoly értéket jelent az anyagköltségek csökkentését célzó vállalásuk is, amely pénzértékben kifejezve 1 millió 811 ezer koronát tesz ki. Munkakörnyezetük javítása érdekében a szövetkezetek dolgozói 28 298 órát dolgoznak le társadalmi munkában, életkörnyezetük csinosítására pedig 25 715 órát áldoznak. A galántai járás szövetkezeti dolgozóinak szocialista vállalása 14 millió 193 ezer koronát tesz ki. A versenymozgalom, különösen pedig a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére indított verseny fejlesztésében minden járásban kezdeményező szerepet töltenek be a „Februári Győzelem“ nevet viselő szövetkezetek. A galántai járásban ezek egyike a šoporňai Győzelmes Február szövetkezet, melynek szocialista vállalása e jelentős évforduló tiszteletére meghaladja az 1 millió 776 ezer koronát. A šoporňai szövetkezet dolgozói vállalták, hogy tervezett mezőgazdasági nyerstermelésüket 1 millió 328 ezer koronával túlszárnyalják. A hústermelés tervét 15 tonnával, a tejtermelés feladatát húszezer literrel lépik túl, s emellett húsz tonna abraktakarmányt takarítanak meg. A növénytermesztésben szocialista vállalásuk különösen a zöldség- és a gyümölcstermesztésre irányul, s e téren tervüket 30 tonnával igyekeznek túlszárnyalni. Munkakörnyezetük és életfeltételeik javítására a šoporňai szövetkezet dolgozói társadalmi munkában nyolcezer órát áldoznak. J. Prokei, mérnök A fejlődés jól érzékelhető Három évtized telt el dolgozó népünknek a reakció fölött aratott történelmi győzelme, 1948 februárjának sorsdöntő eseményei óta. Ez a harminc év a gazdasági felemelkedés, az iparosodás, a fejlettebb életszínvonal elérésének időszaka volt. Az előrehaladás a legszembetűnőbben egy olyan jellegzetesen mezőgazdasági körzeten mérhető le, mint amilyen a komárnoi járás, hiszen a felszabadulást követő esztendőkben iparát csupán néhány kisebb üzem, a hajógyár plédjének nevezhető hajóépítő üzem, a dohánygyár, a tanyi kendergyár, a komárnoi nyomdák és egypár téglaégető, gőzmalom, szeszégető képezte. A Győzelmes Február, a szocialista társadalmi rend kialakítása új távlatokat nyitott e területen is az Ipar fejlesztésére. A kezdet kezdetén a második világháború alatt tönkretett ipar újjáépítése, rekonstrukciója komoly anyagi eszközöket igényelt, s így az ipar fejlesztése, létrehozása csak nagyon lassan, vontatottan indult meg. Első sikerét 1950-ben ünnepelhette, amikor a komárnoi hajógyár újonnan épült, korszerű csarnokaiban hatékony módszerekkel kezdhették meg a modern folyami személy- és fehérhajók, uszályok, úszú kotrógépek gyártását. Azóta a járásban számos teljesen új, kiváló termelési eredményeket felmutató ipari üzem létesült, kellő munkalehetőséget biztosítva az itt élő lakosságnak. Hiszen az ésszerű népgazdaság-fejlesztés folyamatában a mezőgazdaság és az ipar szimbiózisa, mindkét ágazatnak a szükséglethez mért fejlesztése elengedhetetlen követelmény. Mit mond a járás iparának fejlesztéséről CHOVAN TIBOR elvtárs, az SZbKP komárnoi járási bizottságának titkára? — Dolgozó népünknek 1948 februárjában aratott győzelme a mezőgazdaság szocialista alapjainak lerakása és a szövetkezeti mezőgazdaság lehetőségeinek megteremtése mellett EGY JÁRÁS HÁROM ÉVTIZEDES az ipar terén is a gyorsabb előhaladás adottságait alakította ki. A legkomolyabb probléma megfelelő munkalehetőségek megteremtése volt. Különösen a női munkaerők elhelyezéséről kellett gondoskodni. A gyors előrehaladás, az ütemes iparosodás Chovan elvtárs szavai szerint 1965-ben már kézzelfogható eredményeket hozott. A Szovjetunióba irányuló exportra gyártó hajógyáron kívül a járás területén létesített áj üzemek mind nagyobb mértékben adtak lehetőséget az egyre nagyobb számú munkaerő elhelyezésére. A hetvenes években pedig a már üzemelő hurbanovoi sörgyár, a kolárovoi gépgyár, a komárnoi és a Zemianska üiéa-i cipőgyár, hogy csak a jelentősebbeket említsük, de mellettük a kevesebb munkaerőt foglalkoztató kisebb üzemek is egyre nagyobb mértékben tették lehetővé a mezőgdzdaság gyors gépesítése nyomán felszabaduló, főleg női munkaerő foglalkoztatását. A szocializmus építésének esztendeiben e kimondottan mezőgazdasági jellegű járás ipari bázisának kialakításával az ésszerűen arányos fejlődés adottságait teremtették meg. Erre a szilárd alapra már könnyebb volt építeni. Másrészt pedig a gazdasági élet fejlődése nyomán mélyreható társadalmi átalakulásnak is tanúi lehetünk, ami elsősorban a lakosság élet- és kulturális színvonalának rohamos növekedésében mérhető le. Sajnos, igen nehéz összehasonlítani e járásnak harminc évvel ezelőtti helyzetét napjaink valóságával, hi-ÜTJÄNAK KERESZTMETSZETE szén az 4.960-ban megvalósított területrendezés során a járás megnövekedett, s ez egymagában is lehetetlenné teszi a részletekbe menő helyzetelemzést. Viszont ba csak az ötödik ötéves terv esztendeinek adatait hasonlítjuk össze, úgy az 1971-től számított öt éven belül a járás lakosságának száma körülbelül másfélezerrel, a szocialista szektorban alkalmazottak száma pedig (a szövetkezeteket nem számítva) közel négyezerrel növekedett meg. S hagy az életszínvonal emelkedése kézzelfogható valóság, arról az a számadat tanúskodik, hogy míg 1971-ben a szocialista szektorban alkalmazottak átlagbére (a földművesszövetkezeteken kívül) 1961 korona volt, ez az átlag 1975-ben már 2198 koronára növekedett. Az átadott lakások száma ugyanígy évről-évre növekszik és egyre több dolgozó anya tudja gyermekét óvodában elhelyezni, mivel az óvodai férőhelyek száma az ötödik ötéves terv esztendeiben több mint ötszázzal emelkedett a komárnoi járásban. S a fejlődés nem állt meg, sőt a legutóbbi esztendőkben még hatványozottabban, egyre újabb értékekkel bővülve járul hozzá a járás gazdasági színijének további növekedéséhez. Csak néhány adatot ragadtunk ki, s ez sajnos, nem elegendő arra, hogy valós képet adhassunk a járás három évtizedes ipari fejlődéséről. Minden megfeszített Igyekezet ellenére — más iparilag fejlettebb járásokkal összehasonlítva — a komárnoi járás ipara még mindig nem érte el az optimális szintet. Ugyanis számolni kell azzal, hogy a mezőgazdaság növekvő gépesítése, kemizálása, a hatékonyabb technológiai eljárások alkalmazása egyre újabb munkaerőket szabadít fel a mezőgazdaság szakaszáról. Ezt a munkaerőtöbbletet az ipar és a szolgáltatások szakaszán kell majd elhelyezni, hagy a lakosságnak ez a rétege se kényszerüljön távolabbi ipari központokban munkát vállalni, ami az egészségtelen migráció növekedését eredményezné. Üjabb ipari üzemek idetelepítésére a távlati tersek szerint a legközelebbi jövőben valószínűleg nem kerül sor, de ha a helyzet, megkívánja, a további iparosításnak lehetősége adva van. Egyrészt 'az itt már termelő üzemek bővítésével és korszerűsítésével, gyártási programjuk kiszélesítésével, esetleg olyan üzemegységek beindításával is, amelyek a népgazdaság szükségletei alapján hazánk e területén a mutatkozó munkaerőfelesleg eredményes bekapcsolását teszik lehetővé a termelési folyamatba, szem előtt tartva a dolgozók kellő önrealizálása lehetőségei« nek megadását. Az iparosítás szintjének bővítésére irányuló igyekezet mellett a komárnoi járás, kedvező éghajlati adottságai következtében, továbbra is egyik legproduktívabb mezőgazdasági körzetünk marad. Ezt a komárnoi járásnak már kétszer adományozott Munkaérdemrend is bizonyítja, dd egyúttal arra is kötelezi, hogy adottságait még eredményesebben kihasználva nagyobb hányaddal járuljon hozzá a kitűzött cél: a gabona- és az élelmiszer-önellátás szintjének mielőbbi eléréséhez. Kétségtelen, hogy a komárnoi járás a Februári Győzelem óta eltelt harminc esztendő alatt hatalmas lépést tett az ipari fejlődés útján is, melynek eredményei már kézzel foghatók. Fejlődésének távlatai azonban ennél még jóval nagyobbak. Obenan Károly BESZÉLGETÉS 1948 FEBRUÁRJA ESEMÉNYEINEK EGY RÉSZTVEVŐJÉVEL A Szövetkezeti Földművesek Szö** vétségé trebišovi járási bizottságának plenáris ülésére ritka vendéget hívtak meg JURAJ PRAŽSCÄK elvtárs személyében, aki aktív részese volt a harminc év előtti februári eseményeknek. Az ülés szünetében néhány kérdést intéztünk Praščák elvtárshoz. ф Hogyan került sor arra, hogy az 1948-as februári események résztvevője lehetett Prágában? — Prágába a párt járási bizottsága ildött annak idején, mivel már fiatal írom óta élénken érdeklődtem a Kezdeményezéssel ünnepelni ф Prágából mivel tért haza? — Szilárd meggyőződéssel és elhatározással, mert világosan láttam, mit kell tennünk. Azzal a meggyőződéssel, hogy helyesen választottuk szószólónknak a kommunista pártot, hiszen ő vezetett minket oda, hogy nemcsak az Idegen, hanem a hazai kizsákmányolók igáját Is leráztuk. Erre éppen februárban került sót, amikor meggátoltuk, hogy az új kormányba demokraták kerüljenek. Éreztem, hogy nem harcoltunk hiába és hogy a párt Irányelveinek teljesítésekor minden célunk valóra váltható. A Februári Győzelem jelentette hazánkban a szocializmus építésének első és legfontosabb feltételét, s egyúttal megteremtette szocialista mezőgazdaságunk felépítésének lehetőségét. Ezt a politikai győzelmet a gazdaság szilárd felépítésével kellett megpecsételnünk. Az ehhez vezető út a falvak szocializálása volt. (t Hogyan teljesítették feladataikat a Győzelmes Február után? — Ezen a mai gyűlésen is részt vesznek olyan idősebb szövetkezett tagok, mint például 'Mati János, Režeš elvtárs, akikkel együtt jártuk a falvakat és alapítottuk az első földművesszövetkezeteket. Természetesen magunk Is példát mutattunk és elsőként léptünk be a szövetkezetbe. Ez nem volt könnyű munka. Azonban harcolni még az első köztársaság éveiben megtanultunk, később pedig a felkelés Idején is az első sorokban álltunk, s így semmi sem tudott megakadályozni abban, hogy a szocializálás folyamatát úgy végezzük, ahogy azt Gottwald és más elvtársak felvázolföldmüveskérdés megoldása lránt. Magam nagy nyomorban nőttem fel és keservesen, verejtékes munkával annyit összeszereztem, hogy néhány hektár földet vehettem, amit családommal műveltem meg. A munka mindig sok volt, viszont a haszon annál kevesebb, különösen az első köztársaság éveiben. Lépten-nyomon egyre nagyobb terhekkel sújtottak, csupán a kommunista párt harcolt annak kivívásáért, hogy a föld azoké legyen, akik megművelik. Csak a kommunista párt támogatta a falvak szegény népét és a kisparasztokat. A munkásság oldalára állított, hogy közösen harcoljunk a nagybirtokosok és a gyárosok ellen. Különösen a demokrata párttal vívtunk komoly harcokat. A demokraták képviselője Trebišovban, bizonyos Žoldoš nevű, mindenütt komoly akadályokat gördített útunkba. E párt ellen, amelynek hangadói a nagybirtokosok voltak, naponta kellett harcolnunk. De teljesítettük amit a párt feladatul tűzött. így került sor arra, hogy 1948 februárjában Prágába küldtek a földművesbizottságok első kongresszusára, mivel abban az időben a szlovák földművesek egységes szövetségének járási elnöke voltam. ф Milyen érzés tölti el ma, a Februári Győzelem közelgő 30. évfordulója előtt? — Ezt a most folyő plenáris ülésen Is elmondottam, rámutattam arra, hogy a szövetkezeti tagoknak napjainkban is a kezdeményezés élén kell állniuk, hogy feladatainkat a legjobban teljesíthessük, mivel a szövetkezetek tagjai csak annyit oszthatnak el, amennyit kitermeltek. Ma azonban már senkitől sem kell félniük, ha gyűléseiket tartják. Az elnyomatás korszaka már régen a múlté. Szövetkezeteink tagjai vállalásaik sikeres teljesítésével ünnepeljék a Februári Győzelem évfordulóját. Ф Örül-e annak, hogy a 38. évfordulót Prágában ünnepli? — Már hetvennyolc éves vagyok, de nagy örömmel -megyek Prágába a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának ünnepi ülésére. Nagyon büszke és igen hálás vagyok azért, hogy rólunk, az 1948-as Februári események résztvevőiről nem feledkeztek meg. A beszélgetést lejegyezte: Dr. Michal Durdiak Válasz a bírálatra Lapunk január 14-1 dátummal megjelent 2. számának első oldalán látott nyomdafestéket a „Csináljuk jobban, lelkiismeretesebben“ cimü írás. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének galántai járási bizottsága a cikkben foglalt állításokra reagálva a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: A Szabad Földműves 2. számának „Csináljuk jobban, lelkiismeretesebben“ című cikkében többek között az áll, hogy a galántai járás földművesei azért nem csatlakoztak a teíedikavoi szövetkezetnek 14 százalékos cukortartalom inellett 500 mázsás cukorrépa hektárhozam elérésére ösztönző felhívásához, mivel az illetékes politikai és állami szervek nem fordítottak kellő figyelmet e felhívás megfelelő népszerűsítésére a járás keretén belül. E válaszunkban előre kell bocsátani, hogy a cikk írójának ilyen jellegű bíráló állítása egyáltalán nem helyénvaló, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az 1977. március 15-én megtartott a cukorrépa-, valamint a takarmánytermesztés fokozását célzó járási értekezleten ezt a felhívást a járás minden mezőgazdasági Üzeme deklaratív formában elfogadta — amint ez a konferencia jegyzőkönyvéből egyértelműen kitűnik és a felhívást írásban a Galántai Május 9. Efsz fogadta el, amit a CSKP járási bizottságának, valamint a Járási Mezőgazdasági Igazgatóságnak 1977. április 8-án tudomására hozott. Ezenkívül az irányítás állami szerve a felhívást a nyugat-szlovákiai kerület összes járási mezőgazdasági igazgatóságának szétküldte azzal a megjegyzéssel, hogy tartalmával ismertessék meg járásuk minden mezőgazdasági üzemét. Válaszunk befejezésekor ajánljuk, hogy a lapban megjelenő cikkek tartalmának helyességét az esetleges viták elkerülése végett következetesebben ellenőrizzék a dolgok lényegét vizsgálva, és az említett vezércikk címében foglalt jelszó szerint cselekedjenek. RÖZSA KAROL, az SZFSZ galántai járási bizottságának titkára é Rajta, szocialista A szocialista munkaverseny- és vállalási mozgalom . mezőgazdasági üzemeinkben az utóbbi négy-öt év alatt kétségkívül nagyon sokat fejlődött, tökéletesedett. A mozgalom fejlettebb formáját jelzik a színre lépő, létjogot követelő szocialista brigádok százai, valamint az ésszerüsítő-újltó munkaközösségek, amelyek mind többet hallatnak áldásos, példamutató tevékenységükről. Ezek az élenjáró kollektívák, tagjaik szakmai-politikai és műveltségi szintjüktől függően, már képesek hatni a szövetkezeti dolgozók tízezreire. Ogy is mondhatnánk, példaképei a megtisztelő címért versengőknek. Legyenek is példaképeit! Ez így helyes, így jó. De csak úgy tarthatják meg ezt a mágneses vonzerőt, ha rendszeresen tökéletesítik tudásukat, ha a tömegeknek van mit tanulni tőlük.,, Nocsak, lássuk milyenek is a valóban példás brigádtagok?l Szinte kifogyhatatlanok az áldozatvállalásból, a kezdeményezőkészségből. A minőségi munka és a takarékos gazdálkodás élharcosai. A közös vagyonnak nemcsak gyarapítói, hanem védelmezői is. Szívós küzdelmet folytatnak a lazaság, a hányavetiség, a munkaidő- és anyagpazarlás, a tékozlás ellen. Lelkesednek minden újért, ami előbbre segíti a termelés fejlesztését, a jövedelmezőbb gazdálkodást, az üzemirányítás és ellenőrzés tökéletesítését. A különféle versenyek, vetélkedők élenjárói. Nem idegenkednek a társadalmi és politikai élet különböző posztjainak betöltésétől stb. És a szocialista brigád címért versengő munkaközösségek tagjai sose feledjék: ha csupán a termelési terv teljesítésében, illetve túlteljesítésében látják a nemes mozgalom küldetését, akkor félmunkát végeznek.
