Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-04 / 5. szám
1978. FEBRUAR 4. XXIX. évfolyam 5. szám. Ära: 1,— Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából Gépjavítók sikerei és problémái Hogy tartalmasabb legyén az élet Szegény elődök — jómódú utódok Haladó tapasztalatok iskolája, V. tananyag A jnrovái Barátság Efsz-ben az idén hetvenöt hektárra bővítették a zöldségkertészet területét. Korai zöldséget bárom és fél hektáron fognak termelni, korszerű fóliasátrakban. Egy hektáron vízfüggönyös — hideg vízzel fűtött —, duplafalú sátrakban salátát hajtatnak. Ggy tervezik, hogy a hónap végén vagy március elején 180—200 ezer darab fejessalátát adnak a piacra. Kádek Gábor felv. Reális tervezés - eredményes termelés Fölöttébb kellemetlen és boszszantó, ha az ember olyan árucikket akar vásárolni, ami egyáltalán nem szűk keresztmetszetű hiánycikk — de az üzletben nem lehet megvásárolni. Ha tehát a szegény honpolgárnak erre az árucikkre sürgősen szüksége van, mi mást tehet, bejárja a közeli és távoli környék minden üzletét, és ha módját ejtheti távolabb fekvő városok üzleteiben is kutat utána. Mozgósítja a családot, a rokonságot, hogy a hőn óhajtott árút valahol beszerezze. Különösen ünnepek előtt alakul ki ilyen helyzet, amikor még az ismerősök ismeretségét sem átallja az ember igénybe venni a minden eszközt szentesítő cél elérése érdekében. Miért fordulhat elő ilyen kedvezőtlen jelenség a tervgazdálkodást folytató gazdasági életünkben? Ha leszámítjuk az elemi csapásak okozta rendellenességeket — s ilyesmire csak nagy ritkán hivatkozhatunk — rendszerint a legnyomósabb okként a tervfegyelem be nem tartásának, az ütemtervek megbontásának,, esetleg a reális adottságokat, feltételeket, és lehetőségeket figyelmen kívül hagyó a realitás alapjait nélkülöző tervezés kórja bukkan elő. Lehetnek ugyan objektív okok — az időjárás vagy egyéb gátló körülmény miatt késlekedő szállítás a termelőtől a feldolgozóhoz, a kereskedelemből a fogyasztóhoz, de esetleg akadhat más magyarázat is, ami azonban csupán a szabályt erősítő kivétel szerepét tölti be. Ez a megállapítás törvényszerüleg a mezőgazdaságra is vonatkozik A mezőgazdaságban még bonyolultabb a helyzet, mivel a mezőgazdasági őstermelést — az iparra! vagy népgazdaságunk más ágazataival összehasonlítva — számos egyéb, gyakran az emberi erőt meghaladó és igyekezetét meghiúsító gátló körülmény is befolyásolja. A részletekbe menő termelési tervet tehát képtelenség milligramm és milliliter pontosságra kidolgozni. A tervezésbe minden esetben bele kell kalkulálni az adott tájegység mezőgazdasági gyakorlatában évtizedek során észlelt sajátosságokat, különlegességeket, a szabványostól eltérő adottságokat. E nélkül a terv, legyen bár a legpontosabb, szintén nem töltheti be szerepét. Ugyanígy a terv készítéskor nem szabad szem elől téveszteni azt a követelményt, hogy a termelés eredményességére törekedve feltétlenül biztosítsuk a termék- és terményeladás ütemtervének minden kilengéstől mentes teljesítését is. Közellátásunkban, elsősorban az élelmiszeripar szakaszán, különösen a hús és hentesáruk, a tej és a tejtermékek társadalmi szükségletének folyamatos biztosítása éppen attól függ, hogy mezőgazdasági üzemeink milyen előrelátóan tervezik meg az állattenyésztési termékek eladását. S az sem 16 nyegtelen, hogy nemcsak megtervezik, hanem ezt az ütemtervet igyekeznek pontosan be is tartani. A termelői és a fogyasztói kapcsolatok ezernyi láthatatlan szál lal fonódnak össze. Ez a sokrétű kapcsolat csupán az esetben lehet eredményes, mintkét fél számára előnyös, ha tekintetbe veszi az össztársadalmi érdekeket. A társadalom érdeke — a gazdasági élet nyugodt légkörének kialakításával — megteremteni a folyamatos, zökkenőmentes közellátás lebonyolításának lehetőségeit. Ha ez sikerül, úgy csupán egy katasztrófa, elemi csapás, előre nem látott esemény idézhet elő olyan helyzetet, hogy az addig bármikor megvásárolható árucikkből egy csapásra nagyon keresett hiánycikk váljék. Napjainkban a múlt év termelési mérlegének kidolgozása és gazdasági eredményeinek felmérésekor szövetkezeteinkben az idei esztendő gazdasági-termelési tervének konkretizálásán is fáradoznak. Legyen ez a jól megfontolt, minden szempontot figyelembe vevő tervkészítés időszaka, hiszen a sikert alapozhatja meg. A reális terv az eredményes gazdálkodás egyik nélkülözhetetlen tényezője. E terv keretében azonban ugyanilyen fontossággal bír a termékeladás ütemtervének reális elkészítése Is. hogy a szövetkezeti közösség cső port érdekének érvényrejuttatása mellett szocialista társadalmunk tagabb érdekeit is szolgálja. Szövetkezeteinkben a zárszámadó, évzáró taggyűlések megtartásának e mozgalmas időszakában feltétlenül gondolni kell arra, hogy mezőgazdasági termelésünk a közellátás és az élelmiszeripar nyersanyag-szükségletét is folyamatosan kielégítse. Annak érdekében, hogy minden téren szocialista társadalmunk további fejlődését, gyorsabb előrehaladását és pártunk politikájával összhangban' minden dolgozója, polgára anyagi jólétének növekedését ilyen öntudatos, célratörő tevékenységgel még hatékonyabban segítsük elő. Obenau Károly Bármerre jártunk az Ipoly mentén, bárhová kopogtattunk be a szövetkezet székházának ajtaján, mindenütt lázas tevékenység, komoly mérlegelés, tervezgetés folyt. Vagyis a zárszámadó közgyűlések alapos előkészítésével foglalatoskodtak. S mondjuk meg őszintén: nehezen nyíltak szóra az ajkak. Ez a bizonyos zárkózottság jórészt abból adódott, hogy a múlt évi gazdasági mérleget, illetve az új, 1978-as termelési-pénzügyi tervet nem minden esetben hagyták jóvá a járási mezőgazdaság illetékes szervei. Szóval, a végső simítások, igazítások még hátra voltak, s az ökonómusok, főüzemgazdászok, csupa óvatosságból nem akartak olyan adatokkal szolgálni — főleg a pénzügyi részt illetően —, ami még nem végleges. Ám a jól átszűrt mondatokból is kihámozhattuk: itt az Ipoly mentén sokkal rosszabbak a termelési adottságok, mint az ország más tájain, vidékein. Hiszen ez az oly sokszor bárányszelíd patakocska évente négyszer-ötször is tengerré dagad, elárasztva réteket, legelőket, szántóföldeket. Ennek következtében termé-Íszetes, hogy a tápanyag is kilúgoződik a talajból, ami azután a termelési költségeket gyarapítja. A jóval gyön- Sj gébb hektárhozam, a silány, rossz } minőségű széna- és szálastakarmány-Í termés azután az évi gazdasági eredményeket is soványítja. Közrejátszik még egy tényező: szaporítja-szüli a nehézségeket, a megoldatlan problémákat" a közös gazdaságok területének gyors ütemű kiszélesítése, az összpontosításnál tapasztalható türelmetlenség, a gazdasági-, ‘ személyi- és műszaki ellátottság hiánya. Ekkora közös gazdaságok létrehozása és színvonalas üzemelése már nagyob szakértelmet, szakágazati- irányítást, rugalmasabb üzemszervezést, tökéletesebb ellátottságot feltételez. S ez esetben is igazat kell adnunk a legfelsőbb párt- és mezőgazdasági irányító szervek felelős személyiségeinek, akik idejében, s óva intettek arra, mily veszélyt rejteget az elhamarkodottság, a megalapozatlanság, a járásközi rivalitás. Emlékezzünk csak, vajon mit mondtak! A mezőgazdasági üzemek közötti, egyre szorosabbá való együttműködésre serkentettek. Ez lassúbb fejlődési ütemet diktáló előrelépés, de biztonságosabb, kevesebb buktatóval jár, a fokozatosság elve érvényesül ily módon. MI ÜJSÁG A BÉKÉBEN? Az ipolynyéki (vinicai) szövetkézét, amely a nagykürtösi (Velký Krtíš) járáshoz tartozik, mezőgazdasági földterülete már meghaladja a háromezer hektárt. Hogy nem afféle csallóközi, vagy mátyusföldi közös gazdasághoz hasonlítható, az a mindössze 1661 hektárnyi szántóból is kiviláglik. Két év eredményeit hasonlítgatva, Zsigmond Imre főüzemgazdász eképp vélekedik: — A múlt év időjárása nem kedvevezett a növénytermesztésnek, bár PROBLÉMÁK SŰRŰJÉBEN jobbak az eredményeink, mint tavalyelőtt. A gabona előirányzott hozamát teljesítettük. A kukoricából viszont többet le kellett silózni. Az egy- és többéves takarmányfélékből is jobbak az eredményeink, mint tavalyelőtt. A burgonyaterméssel is elégedettek lehetünk; az itteni viszonyokhoz képest a másfélszáz mázsás hektárhozamátlag jónak mondható. Viszont a cukorrépatermesztéshez nincsenek meg a kellő talajadottságaink, s öntözési lehetőségünk sincs. Súlyosbító körülmény: betakarítógépeink elavultak, régiek. A szőlő is „becsapott“ minket; hét vagonnal kevesebb termett a tervezettnél, s a minőség sem volt épp a legjobb. Így azután a növénytermesztés szakaszán á tervezett bevételt nem értük el: 1 260 000 korona lamaradt, amit az állattenyésztési szakágazat dolgozóinak sikerült behozni ... a tagság örömére. Miért sikerülhetett így? Mert a tej- és tojástermelésre összpontosítanak. Bár a tejtermelésben előreléptek a múlt évben, hiszen 442 literrel emelték az évi fejési átlagot, mégsem elégedettek. Szeretnék elérni a háromezer litert, tehenenként. Ha jől nekirugaszkodnak, az idén el is érhetik. A tojástermelési tervüket viszont másfélmillió darabbal túlteljesítették. A 150 ezer baromfiból 92 ezer a tojó. A törött tojás hasznosítására volt nagyszerű ötletük, amit gyakorlatilag meg is tudtak • volna valósítani. Sajnos, a Piešfanyi CESTOVINY nemzeti vállalat illetékeseit „hidegen hagyta“ ez a jó elképzelés. Most „szükség törvényt bont“ alapon, nem jövedelmező módon a törött tojást a borjakkal etetik fel. Márpedig a tésztagyártás többet hozna, jövedelmezőség szempontjából a szövetkezetnek, s amellett az élelmiszerbőséghez, a zavartalan ellátáshoz is hozzájárulna. Ez nem csupán nyéki problémai Jó lenne, ha az illetékes szervek minél előbb találnának elfogadható megoldást erre vonatkozólag. Hiszen ez több, mint szövetkezeti érdek. Ne szavaljunk a tartalékok feltárásáról és ésszerű hasznosításáról, hanem cselekedjünk is! Nyújtsunk segítséget ilyen probléma megoldásához — minél előbb. ELTORLASZOLT ÜT Mint már a cikk bevezetőjében szóltunk rőla, az Ipoly menti szövetkezetek sok problémával, nehézséggel küszködnek. Ezek közé tartozik az ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó is, amely a levicei (lévai) járáshoz tartozik. Három évvel ezelőtt egyesült, egy város és három község határát fogja össze. A 3200 hektárnyi mezőgazdasági területből 2150 hektár a szántő. Ebből mintegy félezer hektár vizenyős terület, a többi sovány legelő, rét. A szénatermést a legtöbbször elviszi a föntről lezúduló vízáradat. Tavaly például körülbelül 1300 hektárnyi területet öntött el többször is az Ipoly, amelynek szabályozása egyelőre szünetel. — Az egyesítés óta nem bírunk efőremozdúlni — rukkol ki mondanivalójával Pintér Lajos, főüzemgazdász. — A rendkívül mostoha természeti adottságaink nem teszik lehetővé az igényes éves tervekből adódó feladatok teljesítését, vagyis a 6. tervidőszak társadalmi elvárásait. Szövetkezetünk határa az Ipoly mentén, mintegy 25— 30 kilométernyi hosszan elnyúlik, tagolódik. Ez azután a belső szállítási költségeket is növeli. A talaj minősége dűlőnként is nagyon eltérő, ami azután igen elütő hozamkülönbségben is megnyilvánul. Szinte érthetetlen: ennek ellenére 100 kororia bevételre 1 korona a különbözeti pótlék. Ez ügyben már több alkalommal fordultunk a járási mezőgazdasági igazgatósághoz. Állítólag a kérvényeinket is továbbítják, ami azután fönt valahol elakad... Hozzáfűzte még Pintér elvtárs, hogy az utóbbi időben némi adókedvezményben ugyan részesültek. Ez azonban távolról sem fedezi az objektív körülményekből eredő többletkiadást. — ígéretet már több ízben kaptunk, a különbözeti pótlék felülbírálására és módosítására, de vajmi kevés történt ... — fájlalja. S jogosan, hiszen a termelési befektetések ellenére, a többi szövetkezethez hasonlítva, az egyes mutatókban nem érik el a járási átlagot. A szövetkezet beruházási hitele az utóbbi három év alatt növekedett, s ez megnehezíti a következő .években is a gazdálkodás továbbfejlesztését. S itt egy konkrét adat: az 1 hektárnyi mezőgazdasági területre eső nyerstermelési érték 9324 korona, ami a járási átlagnak 86 százaléka. Ezt a 86 százalékos átlagot 92,7 százalékos költségráfordítással képesek elérni. Az egy hektárra jutó beruházási hitelük eléri az 1300 koronát, míg a járási átlag csupán 500 korona körül mozog. A Vörös Lobogó szövetkezet gyorsabb ütemű termelésfejlesztése útjában álló akadályok elgörgetésére a tagság egyedül nem képes. Hogy megteszi a magáét, azt fémjelzi, hogy míg tavalyelőtt ötmillió mínusszal zárta az évet, a mostani zárszámadás — a jelek szerint — már nem lesz mérleghiányos. A további előrelépés attól is függ, mennyire lesznek megértők az illetékes szervek, s milyen támogatást nyújtanak problémáik megoldásához. N. Kovács István
