Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-28 / 4. szám

1978. január 28. SZABAD FÖLDMŰVES 5 FEBRUÁRÉ ORVOSSÁG — A JAVÄBÖL — Miként értelmezzük a Rákóczl­­címeres félliteresen a puttonyos szót? — Ahány puttony aszúié kerül egy­­egy Gönci hordóba a csakis ]6 minő­ségű borhoz, annyi puttonyos a tokaji aszú. — Minek tudható be a tokaji aszú­nak a csodálatos Ize, zamata, aro­mája? — A különleges természeti adottság: például a vulkanikus talaj, a Hegy­alja sajátos klímája, a szőlőfajta, a borkezelés és éresztelés magas kultú­rája és a sziklapincék együttes ha­tása. után — olasz szőlőmunkásokat telepí­tett le a környéken. Egyébként Hegyalja város- és köz­­ségnevel, Tokaj, Tárcái, Ond, Tolcsva, Tállya, stb. honfoglaláskori erede­tűek. S mivel a Gönci hordó, mint külön­leges mértékegység mindmáig szere­pet játszik, legalább annyit róla: tör­ténete a Zemplén-hegység nyugati ré­szén fekvő, festőién szép környezetű Gönc községhez fűződik. E községnek és környékének kádárai készítették ezeket a 136 literes, hasas kis hordó­kat. Mégpedig tölgyfából. Valaha ez a község a borvidék egyik nagyfor­galmú kereskedelmi központja volt, s az innét Lengyelországba irányuló borkereskedelem fejlesztette ki a kü­lönleges mértékegységet. Ha már a hordóknál tartunk, erre vonatkozólag annyit: pincészeti szak­emberek szavai szerint istenkáromlás új' hordóba bort tenni. A hordót elő­ször musttal kell kiéresztelni. Ami meg a szőlőfeldolgozást illett, szőlő­höz fémtárgyakkal egyáltalán nem nyúlnak. A szőlőt a kisajtolásig faká­dakban tárolják. A már kisajtolt le­vet faeszközökkel merítik. Ez itt több évszázados, jól bevált hagyomány. Nagyarányú felújítási programterv valóra váltására kerül sor Magyaror­szág legrangosabb borvidékén, Tokaj­­hegyalján. A legújabb kormányhatá­rozatok szerint nem kevesebb, mint háromezer hektárnyi terület vár bete­lepítésre, illetőleg újratelepítésre. Ez fölöttébb igényes és költséges vállal­kozás. Gyakorlati megvalósításához a magyar állam igen jelentős anyagi támogatása szükséges. S az államház­tartás nyújtotta lehetőségek arányá­ban például a költségvisszatérítés el­érheti meliorációs munkák esetén a 90, szőlőtelepítést illetően az 50, s az útépítéskor a 40 százalékot. Ezzel a nagy Jelentőségű anyagi tá­mogatással az állam a szőlőtermesz­tés és feldolgozás korszerűsítését kí­vánja előmozdítani elsősorban, a tu­dományos megalapozottságot is szava­tolva. Másrészt a korszerűbb terme­lési eljárások, módszerek gyakorlati alkalmazása a munkatermelékenység fokozását is elősegíti, valamint a na­gyobb jövedelmet is. Ez a jövedelem­­növekedés jó hatással .lehet a mint­egy tizennyolcezer egyéni szőlőterme­lőre is, de csak úgy, ha szakszövetke­zetekbe tömörül. A korszerű technika és technológia csakis ily módon érvé­nyesülhet, s használható ki a legha­tékonyabban. A SZAKEMBERKÉPZÉSRŐL Valójában az állami hozzájárulás Tokajhegyalja borvidék fejlesztéséhez az előbb említettnél is több. Hiszen a szőlészeti-borászati technikusok, üzemmérnökök képzésére fordítandó összeg is egyrészt ideszámítható. Ilyen szakirányú technikusokat pél­dául Abaújszántón képeznek. Ezek kétéves gyakorlat után érettségizhet­nek. A gyöngyösi és a kecskeméti fő­iskola viszont üzemmérnököket, a bu­dapesti Kertészeti Egyetem viszont kertészmérnököket ad — Hegyaljá­nak. Azaz-hogy a Tokajhegyalja! Állami Gazdasági Borkombinátnak, a­­mely Magyarország első ilyen agrár­ipari kombinátja. Természetesen a borkombinát Igaz­gatósága a saját hatáskörén belül is mindent elkövet a szakemberképzés érdekében. Erről Jánok György, a kombinát Igazgatósága termelési fő­osztályvezetője a következőképp vé­lekedett: — Egyáltalán nem mindegy, milyen szaktudású emberekkel dolgozik a vezető. Ha hiányzik a szakértelem, a munkás akarva, nem akarva többet árthat, mint húsznál. Itt nem babra megy a játékl Ezért rendszeresítettük átmeneti megoldásként a hathetes időtartamú növényvédelmi, szőlészeti és borászati tanfolyamokat. A tavalyi évben például 90 dolgozó gyarapíthat­­ta, tökéletesíthette szaktudását. Ezek­nek a dolgozóknak a tanulmányi idő alatt tanulás a munkafeladatuk. Ezért kapják a fizetésüket, úgy mintha a kombinátban dolgoznának. Ebből csak­is hasznuk származik, hiszen a tanfo­lyam sikeres elvégzése után, mint képzett szakmunkások, magasabb bér­­kategóriába sorolhatók. Amint a további beszélgetés során megtudtuk, a közép- és felsőfokú sző­lészeti-borászati szakiskolákra elegen­dő a jelentkező, viszont a szakmun­kásképző intézet iránti érdeklődést nem tartják kielégítőnek. Helyénvaló a kombinát Igazgatósá­gának a dolgozók szakképesítésére irányuló törekvése, s elvárása. Hiszen ez csupán alapkövetelmény. E törté­nelmi borvidék világhírneve, remény­­teljes Jövője, a táblati programterv következetes megvalósítása erre köte­lez. Sőt, ennél is többre ... I — Tokajhegyalja nem csupán a ma­gyaroké — tette le a garast a főosz-Pártunk politikájának és sokrétű tevékenységének legfőbb értelme, legfőbb célja jólétet teremteni országunk minden polgára számára. A CSKP XV. kongresszusának határozataiból. Dolgozó népünknek a reakció fölött 1948 februárjában aratott tör­ténelmi győzelme óta lakosságunk életszínvonala hatalmas mérték­ben fejlődött. Ma minden polgár számára biztosított a nyugdíj, hi­szen államunk évente 35 milliárd koronát fordít a nyugdíjak kifize­tésére. — S ml Igaz abból, hogy az öreg bor kocsonyává dermed, késsel vág­ható? — Ezt semmiféle gyakorlat nem tá­masztja alá. Még a 40—50 éves bor is kiválóan iható. Többféle bort Is megkóstolunk. Be­fejezésül egy 1963-as évjáratút, amely hatputtonyos, 14 fok szesztartalommal. Mit mondhatunk rá: gyógyszer a leg­javából. A leírtakhoz még annyit: If. Erzsé­bet angol királynő rendszeresen fo­gyasztja a világhírű tokaji bort. Am ez nem ejti csodálatba a szocialista országok honpolgárait. Miért? Mert — ha nem Is rendszeresen —, megen­gedhetik maguknak, hogy tokaji bort igyanak. Ha máskor nem, hát jelesebb ünnepeken! ... N. Kovács István Az élvonalban aga 1948-1978 A burzsoázia elleni harc a munkás­osztály győzelmével ért véget 1948 februárjában. Kántor elvtárs is ez­után nevelhette igazán két gyerme­két. Élete azelőtt harc, börtön, nél­külözés volt. Ma, amikor a Februári Győzelem 30. év­fordulóját ünnepel­jük, jól tudjuk, hogy harca nem volt hiábavaló. Ülünk a jó me­leg, központi ffité­ses szobában. Kántor Miklós életéről mesél. Kántor elvtárs eszmei és politikai öntudata már fiatal korában megmu­tatkozott. 1923-tól a Kommunista Ifjú­sági Szervezet elnöke, s 1927-ben a milanovcei helyi pártszervezet elnö­kévé választották, a kommunista párt körzeti és járási vezetőségének tagja. Vajon mi győzte meg arról, hogy fia­talságát a munkásosztály felszabadí­tásáért folytatott harcnak szentelje, hogy végig hitt a szabadságban, a győzelemben? — A valóságos élet, amit minden­nap láttam és tapasztaltam magam körül. Apám géplakatos volt, sokáig a szociáldemokrata párt elnöke. Az el­ső világháború idején sokan jöttek hozzánk azzal a panasszal, hogy nem kapták meg a hadisegélyt, pedig azt kiküldték, csak valahol mindig elkal­lódott. Apám talpraesett, eszes, bátor ember volt. Soknak adott tanácsot, mások ügyét maga intézte el szemé­lyesen. Láttam a nyomort, az igazságtalan­ságot, ezért harcoltam ellene. Sztráj­kokat szerveztünk, röplapokat terjesz­tettünk. Azt hiszem, a környéken nem volt esemény, melyben nem vet­tünk részt. Figyeltek bennünket, so­kat jártak szülőfalumba a csendőrök, de azért mi nem tágítottunk, jól és sok taggal működött a párt és a szak­­szervezet. Május elsején Nitrára sere­gestül mentünk, követeltük jogainkat. A gazdasági válság idején sok volt a munkanélküli, éhező ember. Tenni kellett valamit. Bementünk Nitrára Sándor Drugához, az akkori járási fő­nökhöz, aki száz koronás munkanél­­kiili segélyt adott a község lakosai részére. Mi háromezret követeltünk. Nem akarta megadni, de a végén any­­nyira megijedt, hogy harmincezret adott. Ezen aztán még maga a jegyző is csodálkozott. így tudtunk segíteni a szegényeken, eivtársaink családjain. Minden sztrájk, megmozdulás fő szervezője, fiatalok, idősebbek okta­tója volt Kántor Miklós. S ha őt le­tartóztatták vagy becsukták, lecsilla­podott a harci láz, amikor kiszaba­dult, nem ismert határt. 1938 őszétől nyitrai lakos. Lapter­jesztőként működött. A Munkást és a Magyar Napot terjesztette. Egy hóna­pi tevékenysége alatt ezerre növelte eme újságok példányszámát. Kántor elvtárs délig az utcán árusította az újságokat, délután pedig házról házra járt, míg az újság el nem fogyott. 1938 után a párt illegálisan műkö­dött. Kántor elvtársat harcos maga­tartásáért, bátorságáért sokszor el­fogták, bebörtönözték, verték, kínoz­ták, vallatták. Ű nem adta meg ma­gát! — Utoljára 1941-be fogtak el. A nyitrai börtönben a titkos rendőrség hat hétig kínozott, amiért nem árul­tam el elvtársaimat. Három és fél évi börtönre ítéltek. Lipótvárra vittek (holott a büntetés nem volt jogerős), majd Havára. Az Havai börtönből a partizánok szabadítottak ki 1944 au­gusztusában. Rohantam Nyitrára, hogy kiszabadítsam a többi politikai fog­lyot. Mire odaértem, elvitték őket. 1945 után Magyarországra került, majd onnan hazajött. A dolgozó nép Februári Győzelme után rövid ideig káder- és kultúrelőadó, majd a CSE­­MADOK kerületi, később járási titká­ra. Állandó kerületi pártaktivista, já­rási pártvezetőségi tag. A Munkaér­demrend tulajdonosa. Azon fárado­zott, hogy megfelelő életkörülménye­ket teremtsen, hogy a háború után a termelőmunka meginduljon. Előadá­saiban a párt ideológiáját hirdette s hirdeti. Kántor elvtárs most már megnyu­godott. Harca, fáradozása nem volt hiábavaló. Fölépült az ország, felnőtt egy új nemzedék, s nőnek az „uno­kák“. — Mit üzen a fiataloknak? ' — Értékeljék a múltat, a történel­met, becsüljék az idős embereket, mert sokat szenvedtek ezért a szabad­ságért. N. T. tályvezető —, hanem az egyetemes emberiségé... Ügy vélem, ebben a merész megfo­galmazásban nincs semmi nagyképű­ség, hazabeszélés. Az ügyhöz való he­lyes, szocialista hozzáállás ez, nagy­fokú igényességet, s elkötelezettséget tükröz. És mély értelmű igazságot Is, mert hiszen a tokaji bor a világ 68 országába jut el, Hegyalja évi borter­mésének háromnegyed része. A GÖNCI HORDÖ ÉS EGYEBEK... Mielőtt fejtegetésbe bocsátkoznánk, dióhéjban néhány szót szólunk a ran­gos borvidék történelméről. Hegyalján közel ezeréves hagyomá­nya van a szőlőtermesztésnek, a fel­dolgozásnak és az érlelőkultúrának. Erről írásos feljegyzések vannak IV. Béla idejéből, mikor —t a tatárjárás SZIKLAPINCÉK KINCSE Semmi túlzás, Itt rejtőzik Magyar­­ország kincsesbányája Tokajhegyal­­ján. A tizenhat pincészet pincelabirin­tusaiban. Ezek közül a legrégibb több kilométer hosszú, még az 1200-as években létesült. Ügyis mondhatnánk: a magyar hon aranyló, folyékony de­vizája talál Itt évente hűvös, sötét otthonra. Éresztelés végett néhány évi időtartamra. Mert három éves az a bor, amely a leghamarább kikerül innét. A tolcsvai II. pincészet 1. számú alpincéjében vagyunk. Ez itt a legran­gosabb hely: bormúzeum. Először kö­rüljárjuk a szerteágazó pincelabirin­tust, és zseblámpa gyér fényénél szemlélgetjük a palackokba zárt bor­matuzsálemeket, már amennyire ez lehetséges. Mert a hűvös, sötét pin­•" - ■ ’ < - V * yg Külföldi turisták a tolcsvai pincesoron. (A szerző felvételei) cék fogságában először a szürke, majd a fekete nemespenész az évek során bevonja az üvegeket. Angela Davis-frizurások azok az üvegek, ame­lyek már négy-öt évet töltöttek itt, katonás sorrendben a polcokon. Kísérőink Izig-vérig szakemberek. Jánok elvtárs, termelési főosztályve­zető és Debreceni fózsef pincészetve­zető egy csarnokszerüségbe Invitál, ahonnét az egyes pincék szerteágaz­nak. Köralakú, vaskos tölgyfaasztal mellé ülünk. S gyertyafény mellett kezdődik a disputa. — Elsősorban az aszűsodás kérdé­sét vetném föl. A laikus ember szá­mára ez bizonyára érdekes. A válasz nem késik. — Nálunk, Hegyalján, a szüret ide­jének a kitolása az egyik fő cél, hogy a szőlőszemek aszúsodjanak. Az aszú­­sodást a Botritis cinere nevű gomba (nemespenész) fertőzése segíti elő. Ha ez a fertőződés elmarad, akkor csupán szőlőmazsoláról beszélhetünk. — Gyakoríak-e az aszús évek? — Tíz évben ha kettő-három van, az már jó ... — és a pincészetvezető sorolta, melyik évjárat volt kiváló, s melyik csapnivaló. — Nagyon jó év­járat volt az 1968-as és az 1972-es, temérdek aszúval. A hatvanas és a hetvenhármas évet jobb nem emlí­teni. Megízleljük az öt éven át hrodóban, majd négy évig palackokban éresztelt Száraz szomorodnit. Isteni nedű. Nem véletlenül nevezték valaha királyok borának. Sőt, XIV. Lajos, a Napkirály, a tokaji aszút minden borok királyá­vá avatta. Tokajhegyalja újjászületik II. MINDEN BOROK KIRÁLYA S Itt egy sokatmondó Idézet ai „Nem minden orvosság keserű“ című, négylapos íüzetecskéből, bizonyítás­ként: „Tizennégyféle ásványi anyagot elemzett ki a XX. század tudománya a tokaji borból, amelyek az emberi szervezet működésére jótékony és serkentő hatással vannak. Együtte­süknek ez az egyszeri és egymásközti aránya; ez csakis a tokaji hegyvidék tudománya.“ A „szentély“ bejáratánál.

Next

/
Thumbnails
Contents