Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-28 / 4. szám
Lapunk tartalmából: Nemzeti knltóránk zászlóvivői * A dolgozók akaratereje nem ismer akadályokat * Miben rejlik a tehenészet eredményessége? Együttműködés a mezőgazdasági termelésben A mezőgazdasági termelésben élért eredmények jó alapot adnak ahhoz, hogy a szövetkezetek — saját rendeltetésüknek megfelelően — felhasználják az együttműködésben és a szakosításban rejlő erőt. Ez irányú törekvésükben iránytű a CSKP XV. kongresszusán megfogalmazott tétel, amely szerint folytatni kell a szövetkezetek egyesítését, közös vállalkozásainak létrehozását, valamint a termelést elősegítő közös tevékenységet. Az elmondottakkal összhangban a komárnoi járásban is széleskörű együttműködés bontakozott ki a különféle feladatok megoldására. V ázsony Éva mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság közgazdászának a tájékoztatója alapján erre a járás szövetkezeteit és állami gazdaságait a közös érdek ösztönözte. Rájöttek ugyanis arra, hogy új, korszerű termelési eljárásokat, vagy más gazdaságfejlesztési folyamatokat egyedöl nem képesek megvalésítani. Rámutatott, hogy a járásban zöldségtermesztésre kedvezőek a természeti adottságok és nagyok az ágazat hagyományai. Az elmondottakkal összhangban megalakult a területi zöldségtermesztő kooperációs társulás. E társuláson belül a járás valamennyi szövetkezete együttműködik, s részvényesként bekapcsolódott a két nagy zöldségfelvásárló- és forgalmazó vállalat, a Zelenina és a Liko. A társulás jelenleg a nagyüzemi zöldségtermesztés gépesítését, vetőmagét a növényvédelem biztosítását valamint a fajta ajánlásokat hivatott megoldani. • • • Együttműködés alapján jött létra a járási agrokémiai központ C h o t i nban (Hetény), melyen belül aplikációs központok létesülnek Z e m i a nská OlCán (Olöa), Kolárovón (Gúta) és B ú č o n. A hetényi központ már részben üzeme), s gépekkel történő ellátása fokozatosan realizálódik. Az agrokémiai központokon keresztül a S 1 o v e r közreműködésével biztosítják a növényvédelmet, a műtrágyázást, s részben a gabona vetését is. Mindez elősegíti az anyagi eszközök koncentráltabb felhasználását, a költségek csökkentését, a munkák szakszerű és időben történő elvégzését. Az agrokémiai központ hatékonyabb kihasználása szempontjából a járás mezőgazdasági területét három kooperációs körzetre osztották. Az egyes körzetek élén kooperációs tanácsok állnak, ezek hivatottak az együttműködést biztosítani. Kooperációs tanácsokat az egyes körzetek szövetkezeteinek és állami gazdaságainak vezetői alkotják, munkájukat szervezési szempontból önálló titkár segíti elő. Vázsony elvtársnő a továbbiakban kiemelte, hogy 1978-tól a tervfeladatokat nemcsak az egyes mezőgazdasági nagyüzemekre, hanem a kooperációs körzetekre is méretezik. Céljuk az, hogy a szövetkezetek a társulást követően ne zárkózzanak el, ne alakítsanak ki zárt gazdasági vonalat maguk körül. Ez természetesen nem jelenti gazdasági önállóságuk megszüntetését. Továbbra is megbecsülik és támogatják az egyes nagyüzemek példamutató vállalkozásait. Tervük az, hogy a kooperációs körzeteken belül mindegyik szövetkezet és állami gazdaság saját adottságához igazodjon a termelés, az üzem- és munkaszervezés szakaszán, ugyanakkor hasznosítsák az együttműködés lehetőségeit és előnyeit. A szövetkezetek együttműködésével párhuzamosan a célszerű szakosítás és összpontosítás is módot nyújt az okszerű munkaszervezés haladó módszereinek bevezetésére, egy termelési ágazatra jutó munkaerő és munkaráfordítás mennyiségének csökkentésére, valamint a korszerű technika igénybevételével a növények és gazdasági állatok biológiai képességének teljes mértékű kihasználására. Szakosítás a növénytermesztésben gyorsabban kezdődött, s ennek struktúrájában jelentős helyet foglal el a gabona, kukorica és a takarmányfélék termesztése. Egyéb növények közül például a napraforgó termesztését a p r í b etai (perbetei), vojnicei (bátorkeszi) szövetkezetek vállalták, a dohányt pedig főleg a Bajéi Állami Gazdaságban termesztik. Állattenyésztésben a szakosítás üteme a növénytermesztéshez viszonyítva lassúbb, mert nagyobb beruházásokat igényel. A szövetkezetek viszont maximálisan kihasználják а meglevő épületeket, átalakítják, bővítik azokat. Az állattenyésztés példás szakosításával találkoztunk a lakszakállasi székhellyel gazdálkodó társult szövetkezetben. A Csehszlovák Magyar Barátság nevet viselő társult szövetkezetben К 1- rály Zoltán főzootechnikus tájékoztatása alapján a hízómarhaállományt és a tehenészetet teljesen sikerült összpontosítaniuk. Megoldásra vár még a sertésállomány összpontosítása, mely jelenleg több farmon van elhelyezve. Évi terveik között szerepel egy modern üsző-istálló felépítése is, amely megoldja a növendékállatok szakosítását is. Az állattenyésztés szakaszán sikeresen alkalmazzák a szakágazati irányítást, amely biztosítja a munkaszervezés összhangját, valamint az információk gyors összegyűjtését. Ily módon a termelés dinamikus, a „törés“ teljesen kizárt. A* állattenyésztési részlegen IX zootechnikus tevékenykedik, akik közvetlenül felelősek az ágazati vezetőnek. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a szervezési forma megfelelő, mert megszilárdult a technológiai, valamint a munkafegyelem. Összegezésül elmondhatjuk, hogy a komáromi járásban a szövetkezetek együttműködését és szakosítását az anyagi és szellemi erőforrások összpontosításával olyan alapokra helyezik, melyek eredményesen szolgálják az egyes mezőgazdasági ágazatok fejlődését, segítik a termelés fokozását, a tudományos és technikai vívmányok jobb és hatékonyabb kihasználását. Csiba László Időszerű feladat a takarékosság Az abraktakarmányok okszerű, takarékos felhasználása után soha eddig nem volt annyira időszerű feladat, mint napjainkban. Készleteink ugyanis nem kimerlthetetlenek, a fogyasztás pedig egyre növekedik. Tavaly például a keverők mintegy 250 ezer tonna erőtakarmánnyal gyártottak többet mint az előző esztendőben. így az eltelt két évben, a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott tápmenynyiségnek 38 százalékát készítették, vagyis hat százalékkal többet a tervezettnél, mivel számottevően több állatot kellett etetni, mint az előző évben. A múlt év novemberében Zilinán megtartott takarmányozási szakértekezlet résztvevői rámutattak a komplett tápok takarékos felhasználásának szükségszerűségére. Ezen a téren Szlovákiában ugyanis nagyon sok a tennivaló. Kerületeink mezőgazdasági üzemei majdnem minden állatcsoportnál túllépték a termékegységre előirányzott takarmányfogyasztási normát. Komoly hiba, hogy a termékegységre jutó tápfogyasztás szinte évrőlévre növekszik. Ezen el kell gondolkodniuk az illetékeseknek és megkeresni az okot. Ezt a célt szolgálta az a beszélgetés is, amelyet a napokban a Nyugat- Szlovákiat Kerület Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalata igazgatóhelyettesével, Vágó Ferenc mérnökkel folytattam. Mindenekelőtt azt tisztáztuk, hogy egy-egy nagy hasznosságú tenyészvagy haszonállatnak — optimális termeléshez — az szükséges, hogy elegendő jó minőségű takarmányt kapjon. Ezen múlik ugyanis a hús-, tej- és tojástermelés stb. Tény persze az is, hogy ugyanazokból az alapanyagokból nem minden keverőben készítenek egyformán jó minőségű takarmánytápokat. Ez arra figyelmezteti a keverők irányítóit, hogy a jő minőség elérése érdekében teremtsék meg az igénynek megfelelő feltételeket. Ezzel ugyanis nagyban elősegíthetnék a tápok ésszerű, takarékos hasznosítását. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasága 1976-ban több mint 236 ezer (1977-ben pedig 255 ezer 221) tonna húst adott népgazdaságunknak (a baromfi kivételével.) Viszont a közép- . és a kelet-szlovákiai kerület (1976-ban) együttvéve csak mintegy 177 ezer tonnát. Ez Jól bizonyítja, hogy a hústermelés súlypontja Nyugat-Szlovákiában van, ami előtérbe helyezi az erőtakarmányok takarékos hasznosításának szükségszerűségét. Ez azért is időszerű, mert a' kerület mezőgazdasági üzemei — a szerződött szemesterményeknek — mindössze 86,4 százalékát adták le a takarmányalapba. A készlettel tehát ésszerűen kell gazdálkodni, hogy a mezőgazdasági üzemek sikeresen teljesíthessék a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évére meghatározott Igényes hús-, tej- és tojásértékesítés feladatát, tehát minden lehetőt meg kell tenni azért, hogy fölöslegesen egy szem erőtakarmány se vesszen kárba. A hiba ott kezdődik, hogy a mezőgazdasági vállalatok sokaságában egy termékegységre több erőtakarmányt használnak fel az előirányzottnál. Márpedig ha sikerrel akarjuk teljesíteni az állattenyésztésre háruló feladatokat —• s ez nem tetszés szerinti, hanem kötelesség —, akkor sokszorta takarékosabban kell hasznosítanunk a tápokat. Ez azt követeli, hogy minden munkaszakaszon fegyelmezettség, pontosság uralkodjon, hiszen a termelés eredményeinek szüntelen növelése, a költségek csökkentése fontos gazdaság politikai feladat. Varga Gyula elvtárs, a CSKP KB osztályvezetője, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk múlt évi sikereit és fogyatékosságait elemezve s az ez évi feladatokat ecsetelve egy prágai értekezleten arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a tartalékok feltárására ösztönözzék a termelőket. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mezőgazdaságunk múlt évi növénytermesztési és állattenyésztési sikerei sokszorta jobbak lehettek volna, ha az irányítás minden lépcsőfokán jobban ügyelnek a termelés gazdaságosságára, a költségek csökkentésére, a munkatermelékenység növelésére. Ha tehát jobb eredményeket, nagyobb hatékonyságot akarunk elérni a termelésben, akkor mindenekelőtt a szervezésben kell rendet teremtenünk, pontosabban s főleg névreszólóbban kell elosztanunk és ellenőriznünk a tervfeladatok teljesítését. Ezt megelőzően persze tudományos alapossággal kell lebontanunk a feladatokat, ehhez azonban alaposan ismernünk kell a teljesítés feltételeit is. Ne felejtsük el, hogy a termelés hatékonysága jórészt az ésszerű szakos!(Folytatás a 2. oldalon) Lakatos József, Miklós Erzsébet, Szabó Irén éz Gálffy Elvira, a könyvelés izorgos dolgozói. Foto: —tt— Eredményesen gazdálkodtak Az elmúlt hetekben szövetkezeteinkben felkészültek a zárszámadó és tervjóváhagyó közgyűlésekre. Leltározták a szövetkezet vagyonát, számbavették az 1977-es évi bevételeket, kiadásokat, javaslatot dolgoztak ki az egész jövedelem fölosztására, kiszámították az év végi részesedéseket. Mindezzel párhuzamosan elkészítették az idei termelési és pénzügyi tervet is. Lakatos József, az Orechová Potôň-1 (dióspatonyi) szövetkezet főkönyvelője örömmel említette, hogy a fáradságos munka már mögöttük van, felkészültek az évzáró gyűlésre. — Milyen évet zártak? — Közismert, a tavalyi év nem volt mezőgazdasági szempontból a legideálisabb. Ennek ellenére eredményes esztendőt zártunk, és a 2200 hektáros gazdaságunkban közel 3 millió koronával teljesítettük túl a pénzügyi tervet, anélkül, hogy a kitűzött termelési kiadások növekedtek volna. Talán ez a szám mindennél többet mond: az egy hektárra eső termelési érték megközelítette a 22 ezer koronát. (Ha jól emlékszem, az efsz megalakulásának 20. évfordulójának évében ennek körülbelül a felét termelték hektáronként.) — Melyik volt a legeredményesebb termelési ágazat? — Az állattenyésztés. A tervet közel 2 millió koronával teljesítettük túl. A sertéstenyésztés volt a legeredményesebb, évi átlagban elértük a napi 535 gramm átlag súlygyarapodást, s ennek eredményeként túlteljesítettük az eladási tervet. A tejtermelésben közepes eredményt értünk el, 550 tehéntől 3530 literes évi fejési átlagot. A 30 hektáros kertészetünk is jövedelmező volt. A kétmillió 500 ezer koronás tervet félmillióval túlteljesítettük. A növénytermesztés pénzügyi tervét viszont nem sikerült teljesíteni. A tervezettnél alacsonyabbak voltak a gabona, kukorica és a cukorrépa hektárhozamai. A szemeseknél majdnem 7 mázsával voltak kisebbek a hektárhozamok a tervezettnél. A rapsződikus időjárás nagyban befolyásolta a termelési eredményeket. Vegyük csak a cukorrépát. Az öntözhető területen 500 mázsát Is elértünk hektáronként, viszont ahol nem volt öntözési lehetőség, a 200 mázsát sem közelítették meg a hektárhozamok. A- melyik parcellákon nem tudtunk öntözni, a maximális műtrágyaadagolás sem segített, mivel a fontos tápanyag nem oldódott fel. — Csak az időjárás volt a lemaradás oka? — Főleg, de azért vannak szubjektív tényezők is. Nem mindig sikerül időben és minőségileg elvégezni az őszi mélyszántást. Bár igyekszünk, de sokszor a tavasziak vetése is késlekedik. Persze mindenki szeretné, ha jól menne, de ennek ellenére mégis vannak buktatók. A szervezés esetenként nem eléggé rugalmas. Talán a tápanyagellátással sem törődünk mindig kellőképpen. Szerencsére már rájöttünk, hogy sokkal nagyobb gondot kell fordítani a szerves trágyára. A múlt ősszel jóval több szerves trágya került ki a földekre, mint az előző években. Amíg például 1976-ban 350 hektár földre szállítottunk istállőtrágyát, most 460 hektárt trágyáztunk meg. A jó termés érdekében fontos, hogy időben földbe kerüljön a jó minőségű mag, és a vegyszerezés is a legkorszerűbben történjen. — Milyen a takarmányellátás? — Mivel a várt hektárhozamok nem lettek meg szemestakarmányokból, nem vagyunk önellátók. Tömegtakarmánnyal nincs különösebb gondunk. A minőségi takarmány előállításánál sokat jelent a szárító-berendezésünk. — Milyen lesz a tagság keresete? — Tavalyelőtt egy átszámított dolgozóra a munkatermelékenység 122 ezer 258 korona volt. A múlt évben elértük a 128 ezer 812 koronát, vagyis 9 ezerrel többet a tervezettnél. Szövetkezetünkben a tagok havi átlagkeresete 2722 korona. — Az évzáró gyűlés előtt az egyes munkarészlegeken megvitatják a felmerülő problémákat? — Természetesen. Ma van az üzemi pártszervezetünk évzáró gyűlése és először ott kerül sor gazdálkodásunk mély elemzésére. A kommunisták minden bizonnyal keresik és meg is találják azokat az irányítási és szervezési fogyatékosságokat, amelyek hátráltatták a még jobb eredmények elérését. A szövetkezetnek sokat segít, hogy üzemegységenként megvitatják a tavalyi év tapasztalatait és az idei lehetőségeket. Ezenkívül a zárszámadó közgyűlés előtt taggyűlést is összehívunk, ahol késhegyre menően elemezzük a felmerült hiányosságok okait és keressük a termelési feladatok megvalósításának módját. Az évzáró gyűlésen már az egész tagság közös véleményét tolmácsolja a vezetőség, s az inkább ünnepélyes jellegű. TÖTH DEZSŐ *
